Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
4 éves múlt nyáron a kislányom, pár hónapja nagyon fél egyedül lenni egy helységben, bárhol, otthon a szobájában, konyhában, stb. Ha kimegyek valamiért, azonnal jön utánam és nyafizik, hogy félek, félek. Sajnos nem tudom, hogy mitől, mert nem tudja elmondani, elmagyarázni. Azt tudom, hogy fél a legyektől, eleinte ezt mondta, hogy azért nem mer ott maradni és jön utánam, de akkor sem hagyta abba, mikor körbemutogattam a szobát, hogy egy darab légy sincs itt.:)
Éjjel velünk alszik egy ágyban, soha nem volt hajlandó a szobájában aludni egyedül, ordított, sírt, ha megrpóbáltam. Őszintén szólva nem erőltettem nagyon, mert lehetséges, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a külön alvásnak, hiszen úgyis ő maga fog előbb-utóbb külön menni, minket pedig nem zavar. Óvodás, lassan egy éve és a kezdeti beszokási nehézségek óta nagyon szeretni járni, sosincs sírás, örül, mikor mehet. Az egyedül alvást a jelenlegi félelemei miatt meg sem próbálnám most elkezdeni, esélytelen, de picit aggaszt, hogy ez normális jelenség-e, hogy szó szerint követ, mint egy "utánfutó" a lakásban? Baránőmnek ugyanilyen korú a kisfia és ő is most kezdte ezt, hogy nem szeret egyedül lenni a szobában, pedig tudja, hogy 2 méterre ott van az anyja fél fallal elválasztva. Azt szeretném kérdezni, hogy ez valami életkori sajátosság vagy kezdjek el komolyan foglalkozni vele?
Nagyon köszönöm a választ előre is!!!! Szép napot, üdvözlettel:
4 éves múlt nyáron a kislányom, pár hónapja nagyon fél egyedül lenni egy helységben, bárhol, otthon a szobájában, konyhában, stb. Ha kimegyek valamiért, azonnal jön utánam és nyafizik, hogy félek, félek. Sajnos nem tudom, hogy mitől, mert nem tudja elmondani, elmagyarázni. Azt tudom, hogy fél a legyektől, eleinte ezt mondta, hogy azért nem mer ott maradni és jön utánam, de akkor sem hagyta abba, mikor körbemutogattam a szobát, hogy egy darab légy sincs itt.:)
Éjjel velünk alszik egy ágyban, soha nem volt hajlandó a szobájában aludni egyedül, ordított, sírt, ha megrpóbáltam. Őszintén szólva nem erőltettem nagyon, mert lehetséges, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a külön alvásnak, hiszen úgyis ő maga fog előbb-utóbb külön menni, minket pedig nem zavar. Óvodás, lassan egy éve és a kezdeti beszokási nehézségek óta nagyon szeretni járni, sosincs sírás, örül, mikor mehet. Az egyedül alvást a jelenlegi félelemei miatt meg sem próbálnám most elkezdeni, esélytelen, de picit aggaszt, hogy ez normális jelenség-e, hogy szó szerint követ, mint egy "utánfutó" a lakásban? Baránőmnek ugyanilyen korú a kisfia és ő is most kezdte ezt, hogy nem szeret egyedül lenni a szobában, pedig tudja, hogy 2 méterre ott van az anyja fél fallal elválasztva. Azt szeretném kérdezni, hogy ez valami életkori sajátosság vagy kezdjek el komolyan foglalkozni vele?
Nagyon köszönöm a választ előre is!!!! Szép napot, üdvözlettel:
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Az ön által leírtak alapján én mindenképpen javasolnék egy személyes konzultációt, ahol részletesen át tudjuk beszélni a félelmek hátterét, nevelési tanácsokat mondhatok önnek, annak érdekében hogy a kialakult állapot ne öltsön erősebb formát. Amennyiben a gyermek folyamatos félelmeket mutat, sír, visszautasítja a dolgokat, érdemes szakembert keresni és oldani a félelmeket, mielőtt fóbia alakul ki vagy generalizálódik (állandósul) a gyermekben a szorongás. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Az ön által leírtak alapján én mindenképpen javasolnék egy személyes konzultációt, ahol részletesen át tudjuk beszélni a félelmek hátterét, nevelési tanácsokat mondhatok önnek, annak érdekében hogy a kialakult állapot ne öltsön erősebb formát. Amennyiben a gyermek folyamatos félelmeket mutat, sír, visszautasítja a dolgokat, érdemes szakembert keresni és oldani a félelmeket, mielőtt fóbia alakul ki vagy generalizálódik (állandósul) a gyermekben a szorongás. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: