|
Kérdezz-felelek
Elkeseredésemben fordulok Önhöz.
Kislányom októberben lesz 4 éves, szeptemberben kezdte meg 2. évét az oviban. Tavaly alapvetően jól viselte, nem voltak beilleszkedési gondjai. A háttérhez tudni kell, hogy apjával tavaly áprilisban külön váltunk, de viszonyunk már majdnem egy éve normálisnak és rendezettnek mondható., heti általában 1 alkalommal találkoznak, mert Apa ennyit ér rá. Sokat alszik az én szüleimnél, mert én éjjel is dolgozom, így nem minden nap viszem én oviba, sajnos van hogy 2-3 napot nem is találkozunk.
Probléma a következő (szerintem nem sok köze van az otthoni helyzetünkhöz): 1 hete jár újra oviba, minden reggel sír, alig tudom én/anyukám otthagyni, és itthon arra panaszkodik, hogy neki nincs barátja, és neki nincs párja, és a gyerekek nem játszanak vele. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tavalyi év főleg úgy telt, hogy sokat játszott egyedül, kevéssé nyitott a gyerekek felé (ő a legfiatalabbak közt van), és amikor bevittem, közeledtek volna hozzá a gyerekek a szemem láttára, de ő nem nagyon viszonozta , bújt hozzám.- én azt gondolom, ez a visszahúzódás vezethetett ahhoz, hogy most nem nagyon foglalkoznak, nem mennek oda hozzá. Tavaly ovipszichológussal is beszéltem a válásunk miatt, ő megnyugtatott, hogy kiegyensúlyozott, jól működő gyerek, nincs vele gond, az óvónénik és szép fejlődésről számoltak be még nyár elején. Akkor még szóba se került a barátkozás-dolog, neki sem okozott problémát, nem beszélt erről és többnyire jókedvvel ment oviba.
most viszont sír, szomorú, egyedül érzi magát, és nagyon aggódom, hogyan segíthetnék. Próbálom neki mondani, hogy ő menjen oda a többiekhez, vigyen oda nekik játékot, amivel közösen tudnak majd játszani-erre azt mondja, megpróbálta, de nem játszanak vele. És hogy csúfolják, ha sír, és azt mondják, \"menj innen, ostoba vagy\".
mit tehetnék? persze tervezem, hogy a pszichológussal is beszélek majd.
Ehhez jön hozzá, hogy októberben szülinapja lesz. Érdemes-e, vagy jó ötlet-e meghívni pár gyereket a szülinapjára? nem vagyok benne biztos, hogy velük jól érezné magát, mondjuk egy játszóházban. Otthonra nem tudnám hívni őket, mert nem az ovi közelében lakunk. Hozzá kell tenni, amúgy barátságos kislány, van egy kis barátnője is , aki még bölcsiből van,. vele nagyjából rendszeresen összejárunk, és nagyon jól elvannak együtt. ezen kívül még 2-3 kislány van, akivel szintén összejárunk, csak ritkábban. Nem az a baj vele, hogy nem kedves, nem szerethető. Csak szrintem gátlásos és nagyon anyás.
várom válaszát, köszönettel: Andrea
Az ön által leírtak alapján, véleményem szerint önértékelési problémákkal küzd a kislánya, és a biztonságérzetén is csorba esett,szorongó, ezért fél nyitni ill. fogadni a környezetéből jövő közeledéseket. Mindenképpen javasolnék önöknek egy személyes konzultációt, hiszen ez a probléma súlyosabb formákat is ölthet, időben fel kell építeni a kezelésre irányuló szempontokat/eszközöket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: