Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Alábbiakban kérem segítségét: 8 éves a kisfiam, akinek az édesapjával a gyermek 3 éves korában elváltunk, de jó kapcsolatot ápolunk.
Édesapja a gyereket rendszeresen látogatja, hétvégén elviszi az élettársával közössen, kapcsolatuk jónak mondható.
Én is élettársi kapcsolatban élek, a párommal kölcsönössen szeretik egymást, jókat játszanak, inkább barátnak tekinti, de a tiszteletet megadja.
Megemlíteném még, hogy édesapám, a kedvenc papája 2011-ben elhunyt, 2012-ben pedig két dédpapája is.
A kérdésem, hogy mi okozhatja a gyermekben az erős megfelelési kényszert, a mindenki aki nálam gyengébb segíteni akarok, akkor is, ha én kapom utána a büntetést hozzáállást.
Korához képest komolynak mondható. Sokszor annyira fél, hogy nem fog sikerülni valami, hogy 200-ig felmegy a vérnyomása.
Az iskolaorvosnál is annyira izgult, amit minden számára ismeretlen dolgoknál tapasztalok, hogy felszökik a vérnyomása, kapkodja a levegőt.Nagy vonalakban ennyi, kérem segítsen, hogyan tudnám orvosolni ezt a problémát. Köszönettel: Gabriella
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírt tünetek, kezdeti pánikbetegségre utalnak, amelyet igazán mély szorongások váltanak ki, hoznak felszínre. Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 10:37Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm. olyan problémával fordulok Önhöz nagy elkeseredettségemben már, hogy 4 és fél éves kisfiam- ovodás, az elmúlt napokban nem pisil az ovodában illetve otthon is hosszú órákon át visszatartja a vizeletét nagy rábeszélés sem segit, majd ha már nem tudja visszatartani bepisil. eddig hozzáteszem nem volt probléma vele, főleg ilyen fokú nem, előfrdult hogy nem akart pisilni, de aztan visszazökkentünk.. ugyanez a probléma a székletével kapcsolatban is, de ez számomra rosszabb mert visszatérő, van hogy ügyes és magától elmegy és szól, van hogy napokig visszatartja visszanyomja, kakis bugyik jönnek sorra, és a vége az hogy nagyon bekakil vagy nagyon nehezen kakil. és ez megy, a mai napig ezzel szenvedünk. nagyon sokszor elmagyaráztuk neki már mindenhogyan hogy ezt már nem szabad csinálni,ez nem jó neki beteg lesz, ha ezt csinálja, de egyszerűen nem érti meg. kérem segitsen adjon tanácsot. mit tegyek? mitől lehet ez? én csinálok valamit rosszul? -és ezzel még nincs vége a történetnek. nagyon rosszul eszik. reggelire már alig tudok neki mit adni mert a zsemlén kivül már nem sok mindent eszik meg, inkább úgy mondom hogy nagyon nagyon keves dolgot eszik meg pedig az ő kis szervezetének nagyon sokféla tápanyagra szüksége van és nagyon félek hebből kifolyólag majd baja lesz. felvágottat, sajtot, vajat egyátalan nem, zöldséget nem, levest nem, már húst sem akar, almát csak a gyümölcsöt közül de ritkán, zöldséget nem eszi meg, már a pudingot sem akarja, új ételeket nem szivesen fogad, nagyon nehez neki főznom. nagyon rossz ez igy.édességet nem kap annyit hogy ennyire ne legyen étvágya. számomra ez már szörnyű. és annyira nehez úgy elengedni az ovodába hogy tudom ott is ezt csinálja semmit sem eszik meg.3 éves kora óta jár oviba, vitaminokat kap béres cseppet, c vitamint, multivitamint. kérem egitsen. várom megtisztelő válaszát. előre is köszönöm. 2 kisfiú anyukája, 4 és fél éves és 11 hónapos kisfiúké.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A szekunder enurézisnek minden esetben lelki eredetű okai vannak, amelyet érdemes komolyan venni. Az önök esetében mivel több probléma is megjelenik tünetileg, azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 10:35Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Van két szép gyermekem, egy 5 éves és egy két éves. A problémám az 5 éves kisfiammal van, mert nem akar egyedül aludni az ágyában. zokog, amikor lefektetem és, ha nagy nehezen sikerül, akkor ott kell mellette lennem addig, amíg el nem alszik. Ha elalszik és elmegyek mellőle, felébred és ismét sír és hányásig hergeli magát. Nem tudom, hogy mit csináljak.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Bár nagyon kevés ez az információ, de azt gondolom leválási szorongás áll a probléma hátterében, amit érdemes komolyan venni és kezelni. Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 10:32Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam 8 éves és szinte minden éjszaka felébred, átjön hozzám. Azt mondja, hogy nem tud aludni. Sokszor odafekszik mellém és akkor már nyugodtan alszik, viszont így mindannyian fáradtak vagyunk másnap. Nem álmodik rosszat, nem fél-legalább is ezt mondja. Napközben egyébként egy rendkívül mosolygós, nyugodt kisgyermek, ezért nem értem ezeket az ébredéseket. Mi a leghelyesebb amit ilyenkor tehetek? Kísérjem vissza őt mindig a helyére, vagy engedjem, h mellém feküdjön? Ez normális ebben a korban? Kinövi mindezt? Hogyan tudnék neki segíteni. Kérem adjon pár, azonnal alkalmazható tanácsot! Köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A tüneti kezelés nem az én asztalom. Az éjszakai nyugtalan alvás arra utal, h valamit a kisfia nem tud feldolgozni, esetleg elengedni. Igazán mély szorongás, félelem szokott a háttérben lenni, amit nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 10:05Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

8 éves kisfiam miatt írok Önnek. Kevés önbizalma van, már előre eldönti egy feladatnál, amiben úgy gondolja ő nem jó, hogy neki ez úgysem sikerül. Például egy rajz elkészítése. Már az óvodában sem szeretett rajzolni, mert nem volt hozzá türelme. Az iskolába amikor bekerült, több feladat is rajzolást igényelt és hiába oldotta meg jól a feladatot, a tanítónéni nem ismerte fel mit rajzolt a gyerek. Mai napig sem szereti a rajzot és a technikát sem, hiába próbáltam vele otthon rajzolni, gyakorolni, ha valamit lerajzoltam neki és ő nem tudta \"utánozni\" már eldobta a ceruzát és duzzogott. Próbáltam többször beszélni vele, hogy ne adja fel, stb. Nagyon könnyen megsértődik bármi apró dolgon és képes órákon keresztül duzzogni. Érzékeny természete van, ha a tévében olyan helyzetet lát, ahol valaki nevetségessé válik, vagy szerepel és közben valamilyen baki éri befogja szemét és a fülét, vagy párnával eltakarja az arcát, mintha vele történne meg a dolog. Ha olyan gyerekkel találkozik aki nála törtetőbb, erőszakosabb, inkább félreáll, előreengedi és inkább nem játszik azzal a játékkal, vagy nem csúszdázik, hintázik stb. Könnyen befolyásolható és ha hülyéskedés van az osztályban, ő biztos benne van és általában a rövidebbet húzza, a tanítónéni biztos őt veszi észre. Félek attól, hogy a szerénységét és a jószívűségét kihasználják, és a mai kegyetlen világban úgymond a törtetők eltiporják, kudarc lesz az élete. Az apukája ilyen természetű ember, valószínűleg tőle örökölte. Mit tud tanácsolni, mivel tudjuk növelni az önbizalmát? Mivel tudjuk kitartóbbá és bátrabbá tenni? Jelenleg csak a számítógép ami leköti hosszabb távon a figyelmét, és amivel lehet hatni rá. Újabban nagy örömömre elkezdett olvasni. Sportlehetőség a városban a foci, boksz és a fittness van. A focit szerette, viszont a labdától félt ezért a csapatba sem került be. Próbáltunk cselgáncsot, fél évig járt, de a végén már oda sem akart menni, fájt az edzés és félt az oktatótól, pedig ő vele kesztyűs kézzel bánt a többiekhez képest. Tudna tanácsot adni, hogyan tudnánk a bátorságát növelni és, hogy bízzon magában? Köszönöm előre is válaszát! Üdvözlettel: Nincsi
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kudarckerülő viselkedés leginkább az önbizalom hiányból fakad, illetve olyan megélt kudarcokból táplálkozik, amelyeket a gyereke nem tudott feldolgozni. Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 10:01Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
pár hete (02.28-án)már kérdeztem,de nem látom sehol a választ,így újra megpróbálom.Kislányom 4 éves múlt,értelmes,okos gyerek,már a betűket próbálja írni.A problémánk az ,hogy csak pelenkába hajlandó kakilni.Mindent megpróbáltunk már,büntetés,dícséret,nem kapott pelust,de semmi nem használt,legutolsó alkalommal 7 napig tartotta vissza.Amikor nem adtunk,szabályosan őrjöngött,nagyon ki volt borulva,de ezt mégsem mondanám hisztinek,teljesen másképp viselkedett.Beszélgettem vele sokat,azt mondja,állva szeret kakilni.Semmilyen fiús vonása nincsen,100 százalékig nőies.Voltunk óvodapszichológusnál,de ő csak velünk beszélt,a kislányommal nem.Nekem az nem opció,hogy esetleg kórházba kelljen vinni őtgörcsök vagy bélcsavarodás miatt(ezt lebegtette meg előttünk a pszichológus)
Tudja,hogy ez így már nem jó,titkolja is,de csak nem akar változtatni.Én nem szeretném kényszeríteni,úgy gondolom,ezt neki magának kell akarnia. Teljesen tanácstalan vagyok,reménykedve várom válaszát!Üdvözlettel
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elengedési probléma, leválási szorongás van valószínű a probléma hátterében, de pontos diagnózis csak személyes konzultáció után lehetséges. Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 09:58Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves doktornő! Azért fordulok Önhöz, mert válófélben vagyok a férjemmel, de júliusig vele kell élnünk Monoron, mert a 6 éves lányom óvodai áthelyezésébe nem egyezik bele, én pedig Budapesten fogok lakni albérletben. A külön költözéstől megosztott nevelésben egyeztünk meg, heti váltóban. Azért így, mert a férjem ragaszkodik a lányomhoz, én meg úgy érzem, a kislány nem bírna ki 1 hétnél hosszabb távollétet tőlem. Én nem vagyok túlságosan ragaszkodó anya, 3 hetet is kibírok a kislányom nélkül, de ő most pont a csimpaszkodós, ölelgetős korszakát éli. A lényeg az, hogy a férjem nem szeretné megmondani még a lányomnak a válást, csak közvetlenül a költözés előtt, pedig én már most tudom, hova fogunk költözni, bármikor megmutathatnám neki a lakást, amit bérelni fogok.Anyukám, öcsém azt javasolja, minél hamarabb mondjuk meg. Ami miatt aggódok, hogy a leánykámnál 1 hete fura dolgokat tapasztalok.Többek között, rázza a fejét percenként. Azt állítja, belóg a szemébe a haja, elvittem a fodrászhoz levágattuk a fufruját, de továbbra is rázza a fejét.Kiskorában sosem aludt a szülői ágyban(babaágy),1 éves korától saját szobája, külön ágya van.Mostanában heti 1-2 alkalommal addig ügyeskedik, könyörög, hisztizik, (rosszat álmodik, fáj valamije,köhög), amíg valamelyikünk - leginkább én, nem alszik egy ágyban vele.Amit kérdezni szeretnék,hogy Ön szerint mikor kellene neki megmondani a dolgokat, rosszabb, vagy jobb lesz tőle, ha megmondjuk? Megnyugszik ilyenkor a gyermek, ha tudja, hogy mi a helyzet, vagy még többet gondolkodik a dolgokon és emiatt esteleg nem alszik, vagy nem eszik majd? Ő olyan tipus, hogy például az április 30-ai ovis kirándulásról minden nap beszél és számolgatja a napokat, hányat kell addig még aludni. Kérem segítsen a döntésben, ha tud. Előre is köszönöm. Üdvözlettel: Dorogi Csilla Krisztina
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom h a válás minden esetben megviseli a gyerekeket is, nem lehet tökéletesen csinálni, a legjobb megoldásra viszont törekedni kell. Első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, önökkel, szülőkkel, amikor is részletesen át tudjuk beszélni a teendőket, annak érdekében h a kislányuk a lehető legkevésbé sérüljön. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 09:55Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Kislányom 7 éves múlt szemtemberben, új korszak kezdődött az életünkben az iskolával :) Amiért Önhöz fordulok az az, hogy kb 1 1/2 hónapja elkerül bennünket a nyugodt éjszaka. Az ünnepek alatt velünke aludt a gyerkőc, és hétvégén szintén a "nagyágy" ideje van, kisebb nagyobb ideig tartó mizériák voltak eddig a lefekvés körül, de úgy tünt, hogy minden a helyére állt, ő is elfogadta, hogy hétközben a saját birodalmában alszik. Most viszont már hosszú ideje nincs végig aludt éjszakánk, és az a baj, hogy nem sok kell ahhoz h kiboruljak a kialvatlanság miatt. Régebben volt egy két hetes időszakunk, amikor úgynevezett éjszakai felriadás volt a vendégünk. Most is néha meg van ilyedve, mikor bemegyek hozzá, mert hallom, hogy " felkelt", vagy mert kijön, sokszor nincs is magánál. Reggelre aztán nem emlékszik semmire. Azt gondolom, hogy kiegyensúlyozott az élete, nincs jobban stresszelve, mint általában a gyerekek, következetesek vagyunk általában. Az eredményei jók, a napjai jól telnek, megvan a bevált napirendünk is. Néha kibukok Én is, az apuka is, de ez nem gyakori - de mivel emberekből vagyunk, előfordul. De ez elenyésző, szeretettel vesszük körbe a gyermekünk! Ezért is nem értem mi lehet a gond, mert most már Ő is mondja, hogy nem tudja mi lehet a gond, ha baja van, megosztja velem, hogy most a tudatalattijában van e vm, ami megzavarja...mit tehet ilyen esetben egy szülő? Előre is köszönöm válaszát! AJUdit
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 09:49Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam 5,5 éves és van egy idegesítő szokása, ugyanazt a dolgot nagyon sokszor megkérdezi és ha válaszolunk rá újra és újra megkérdezi. Ilyesmik, hogy nem szakadt szét a ruhám? válaszolok rá hogy nem vagy nézzük meg még te is látod, hogy nem még 2-3szor újra megkérdezi? és ezt számos más dologgal kapcsolatban is legyen az egy játéka, vagy egy testrésze? Ha megkérdezem, hogy miért kérdez ennyiszer vissza azt mondja, hogy nem tudja abba hagyni. szeretném megtudni, hogy mi ennek az oka, hogyan kezeljük, kell-e vele pszichológushoz fordulnunk, mert elég aggasztó. az óvódapedagógus azt mondta nem kell ezzel foglalkozni majd kinövi, más gyereknél a környezetünkben még nem tapasztaltam ilyet és eléggé aggódom. Köszönön előre is a segítségét!Üdvözlette: szilágyi Patrícia
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezek elég komoly tünetek, úgy h azt javaslom minél előbb keressenek meg egy gyermekpszichológust. Diagnózist azért nem írok, mert egyrészt ennyi információ alapján ez nem lenne etikus, másrészt viszont nem értem, h az óvodai szakemberek miért nem figyeltek fel erre korábban és javasoltak önöknek szakmai segítséget. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea Gyermekpszichológus
Balogh Andrea2013. 03. 21. 09:45Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
Egy olyan problémám lenne, hogy van egy 7.5 éves lányom,ő most első osztályos.Az apukájával 2 éve nem élünk együtt.A kislány eléggé mozgékony,szeret középpontban lenni,és mivel mindkét részről első unoka a nagyszülők által kicsit elkényeztetett lány.Viselkedés problémákkal küzdünk mióta az apukája elment,mindent megpróbáltam hogy rendeződjenek a dolgok,de a kislány egyre rosszabb út felé tart.1 éve lett egy barátom,akivel 3 hónapja úgy döntöttünk ,hogy összeköltözünk.A költözésig egész jól kijöttek,a viselkedés problémák ellenére is mondhatom azt hogy tűrhető volt a helyzet.A költözést követően a kislány megfogadta hogy addig nem nyugszik amíg el nem üldözi innen a barátomat.Megváltozott,még rosszabb lett minden.A héten elköltözött tőlünk a barátom,azt mondta sajnálja de nem bírja tovább,és én itt jutottam el arra a szintre hogy beismerjem segítség kell neki.A kérdésem az lenne,hogy ilyenfajta viselkedészavarral hová forduljak?Van egy nevelési tanácsadó a szomszéd városban,már kértem időpontot.Elég ha csak hozzá viszem vagy keressek egy pszichológust is?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:Szandra!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h a viselkedési problémák hátterében igen mély szorongás áll, amelyet mindenképp kezelni kellene, és ez maximálisan gyermekpszichológiai terület. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 09:40Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!

Van egy 4,5 éves fiam meg egy 15 hónapos lányom!A problémám a fiammal lenne jár 3 éves korától óvodába!Soha nem tartozott abba kategóriába a hol a vagány karakán gyerekek ő mindig is "lányosabb"kivitel!A problémám az hogy észre vettük hogy az óvodába vagy más helyen ha sokan van mint amikor az oviba sportnap van ő semmit nem csinál szégyellős sír pedig mindene a foci a biciklizés a sport!Minden rendezvényen ami az oviba van és egész ovinak van ő mindig az óvónő kezét fogja nem működik együtt ha megy a hangos zene fülét befogva ül és ilyen hasonló probléma!De a barátaival szépen játszik nincs semmi baj akkor az oviba is ha csak ő csoportján belül kell csinálni feladatott ott minden csinál csak ha idegenek vagy többen vannak akkor áll ez fent!Nagyon kérem a segítségét hogy ön szerint mi lehet a baj vele????Miért ilyen gátlásos?Semmi olyan dolog nem érte életébe amitől így kellene viselkednie!

Köszönöm

Erika
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kisfia viselkedésének a hátterében érzelmi labilitás és valószínű leválási szorongás áll, ami nagyon jól kezelhető. Mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 09:37Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
5 éve élek külön a férjemtől, 1 éve váltunk el.Ő lépett ki a házasságból, kapcsolatokat tartott. 4 közös lányunk van. Ketten nagykorúak. A két kiskorú 16 és 9 és fél évesek. A kapcsolatunk házasság alatt sem volt jó, alkoholizált, dúrva volt. A gyerekeket nekem ítélte a bíróság. Az apának láthatási joga van a minden második hétvége és szünetek fele. Az apa nem élt a lehetőségével, a 9 és fél éves kislányom szinte nem is ismeri. Most lesz a vagyoni per. A volt férjem kb. egy hónapja jelentkezett,hogy el szeretné vinni a gyerekeket láthatásra. A 16 éves sem és a 9 és fél éves sem ment el vele. A kicsi sírt nagyon, kapaszkodott belém, így az apa elment. Két hét múlva újra jött, ugyan így történt, kikisértem a gyereket és ő nem ment el vele, ismét sírt. Én kértem, jöjjön be és nálunk találkozzon a gyerekkel, ezt pedig ő tagadta meg. Félek attól,hogy a kislányom, aki eddig kiegyensúlyozott életet élt, most ebben a helyzetben lelkileg sérül. Mit tehetek, elszomorítanak különböző hozzászólások mások hasonló helyzetéhez. Ha a gyerek nem akar menni, mert nincs kapcsolat köztük, hány éves kortól döntheti el,hogy nem megy el az apával, és erre őt senki ne kötelezze.
Ha a gyerekkel erről beszélünk ,hogy jön apa, már sír. Van egy párom, őt nagyon szereti a kislányom és a nagyobbak is. Mi már boldogan éltünk úgy mint egy család. Nehéz lesz úgy érzem kapcsolatot teremteni így,hogy évek maradtak ki. A felelősség pedig az enyém. Nálam van elhelyezve, én oldjam meg,hogy a gyerek szeressen menni az apával. Ha nem sikerül, én vagyok aki akadályozom a láthatást? Úgy érzem nem fer dolog mindig az anyára hárítani,hogy ő oldja meg amit az apuka elmulasztott. Amíg együtt éltünk addig is napokra eltűnt, később derült csak ki,hogy barátnőzött. Egy ügyvédnő azt mondta, ha a gyerek nem szeretne menni, ezt ő mondja az apának és akkor nem lesz baj. Én a fórumokon nem így látom. Jelen pillanatban a gyereknek nincsenek jogai, nem dönthet. Óvodapedagógusnak tanulok, nem tudom egyeztetni az ott pszichológiából tanultakat a gyermek érdekeit mindig szem előtt tartva, a jelenlegi esetünket. Nagyon szeretném az Ön véleményét hallani. Forduljak e gyámügyre, családsegítőbe?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 09:34Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Kisfiam 4 és fél éves, középső csoportos Waldorf csoportba jár. Mindig nehezen barátkozott, vagyis inkább nehezen alkalmazkodott az új dolgokhoz. Most is ilyen jellegű problémánk van. Sajnos mindenen elsírja magát ha valami új dolog történik vele és nem a megszokott kerékvágásban mennek a dolgok, mint ahogy azt ő megszokta. Ha ovis ünnepség van, mindig készül rá rendesen, részt is vesz bennük - az óvónénik elmondása alapján- de mihelyst eljön a szereplés napja, és mi is ott vagyunk, egyből rohan hozzám, és ott ülne végig az ölembe, és nem akar semmit csinálni. Volt hogy már nem engedtük meg neki ezt, akkor pedig végig sírta az ünnepséget, és nem csinált semmit. Mostanában az is előjött, ha az apukája megy érte egyedül az oviba, semmi gond nincs, nagyon jól elvannak, öltöznek, és jönnek hazafelé. Mikor együtt megyünk, akkor mintha az apja ott sem lenne, nem akar hozzá menni, csak hozzám bújik, tudomást sem vesz az apjáról , sőt mintha még haragudna is rá és ez nagyon rossz nekem is és férjemnek is.
Az óvoda melletti foglalkozássokkal is bajba vagyunk, mert csak és kizárólag a zeneóvodába hajlandó eljönni, mert azt én tartom, de ha úszást vagy más egyéb dolgot emlegetünk neki, hogy milyen jó lenne kipróbálni, egyből kérdezi hogy én is ott leszek, és ha nemmel válaszolunk akkor hallani sem akar róla.
Sajnos már nem nagyon tudjuk mi lenn a jó reakció részünkről, mit tegyünk, hogy ne sérüljön ő sem, de azért egy kicsit önállóbb legyen, vagyis ne ragaszkodjon ennyire.

Segítségét előre is köszönöm, Petra.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 09:32Még nincs értékelés
2013. 03. 10.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
Kisfiam jelenleg elő osztályos iskolában!Nem kezdődőt könnyen az iskola!Szeret játszani szereti a társait és iskolában is szeret lenni!A probléma ott kezdődik!Hogy amikor feladatott kapnak tanórán matek írás!És ha ő éppen meg akad egy feladatnál elkezd sírni vagy morog!Ez sajnos nála napi szinten van az iskola meg kezdése óta!Erről próbáltam vele beszélgetni és azt tudja ő is a kis eszével hogy ez nem jó!Azt vaja hogy ő nem akar hármast kapni!Ebből nekem az a következtetésem hogy neki saját magával nagy az elvárása!A házi feladatainál is nehezen engedi hogy segítsek és ha hagyom hogy egyedül csinálja meg példásul a matek feladatott és ha egyet hibázik előfordult hogy kiradírozta az addigi munkáját is!Sajnos ez a viselkedése odáig vezetett hogy társai elfordultak tőle!Néptáncórán kerülik mert nem akarnak párja lenni!Sorakozónál szintén hasonló problémák vannak!Mikkor megyek érte iskolába legtöbbször az udvari padon ül vagy éppen egyedül sétál!Itthon pedig sokat sír e miatt!Hogy mi lehet vele a baj miért nem akarnak vele játszani?!Próbálok vele sokat erről beszélgetni hogy társait meg rémiszti ahogyan tanórán viselkedik!Próbálok neki azzal is segíteni hogy barátokat szerezzen:társas játékot visz labdát könyveket az iskolába!De eredménytelen!Tanácstalan vagyok lassan elfogynak az ötleteim!Hogy miként tudnék neki segíteni tanácsokat adni és hogy hogyan próbáljam meg őt arra rá venni hogy ne legyenek magával szemben olyan nagy az elvárásai!Jó lenne úgy érte menni az iskolába hogy nem azzal vár hogy:de jó hogy jöttél értem alig várom hogy haza menjünk olyan rossz napom volt!Köszönöm szépen előre is válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagyon sok gyereknél tapasztalom már ebben a korban a teljesítmény szorongás ezen formáját, amelyet leginkább a szülők, ill. a pedagógusok magas elvárásai váltanak ki belőlük. Az ön fiánál ez már az érzelmi labilitásra is kiterjedt, úgy h én mindenképpen javasolnék önöknek egy személyes konzultációt, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 10. 10:48Még nincs értékelés
2013. 03. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Először is nagyon örülök hogy megtaláltam önt és lehetőségem nyílik öntöl segítséget kérni!
Én 23 éves vagyok a neven Mónika!
Van egy 5 éves kisfiam akit Lacikának hívnak.
Őt egyedül nevelem lassan 2 éve,oviba jár középsőbe.a kiscsoprtot jól viselte meg a középsőt is de mostanában már lassan 2 hónapja nem tudom hogy mi lehet a gyerekkel.Minden reggel sír az oviban és mindíg azt mondja hogy fél hogy nem megyek érte,őt az apukája bírósági alapon 2 hetente viszi el de salynos a volt párom az olyan hogy a gyereket használta föl arra hogy úgymond bosszútáljon és olyan dolgokat mondott a gyereknek ami valótlan ,és olyanokat ami teljes mértékben felnőtekre tartozik,azt veszem észre a gyereken mintha félne és szorongna a z ovonők azt mondják hogy a gyerek lelkileg nincs rendben önmagában fordul és fél van amikor senkivel nem akar lenni és behúzódik egy sarokban és ott sír nem tudom hogy mit tegyek ,hogyan is lépjek, kétségbe vagyok esve mert féltem a kisfiam nagyon ,mindenben próbálok a kedvébrn járni elfoglalni és minden percben minden nap éreztetem vele hogy szeretem és hogy soha nem fogom őt elhagyni!
De olyankor a kis szemével ami könnyes neki rám néz és azt mondja hogy\"biztos anyuka te soha nem hagyol el?\"
Olyankor annyira fáj hogy így látom a kisfiam és úgy érzem hogy tehetetlen vagyok.Próbáltam beszélni az apukájával látszatnak azt mutatja hogy melettem ál de amikor a gyerek haza jön tőle akkor mintha más lenne sír értetlen és olyan dolgokat mond ami teljesen ellenem hangolja!Nem tudom mit tegyek maga hogy látja ezt? nagyon megköszönném a segítségét ugyanis maga végett regisztráltam ide magam hogy bízom önben hogy tud nekem valami tanácsot adni!
ÜDVÖZLETTEL:MÓNIKA
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kisfiának a biztonságérzete sérült, szülőként és az óvodapedagógusoknak is, ezen kellene dolgoznia, azaz az önbizalmát növelni. Ahogy nőni fog az önbizalma és biztonságban érzi magát, úgy annak megfelelően fog majd a viselkedése is változni pozitív irányba.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 10. 10:44Még nincs értékelés
2013. 03. 10.⧉
Olvasói kérdés
TISZTELT DOKTORNŐ!!!
SZERETNÉM TANÁCSÁT KÉRNI EGY NAGYON FONTOS ÜGYBEN.KISEBBIK FIAM 11 ÉVES ÉS ÉJSZAKA BEPISIL.ÚGYANAKKOR ÓVODÁS KORÁRA MÁR SZOBATISZTA VOLT.A DOLOG MÁR NEM ÚJKELETŰ ÉS NEM TUDOM MIRE VÉLNI A DOLGOT.SZERETNÉM MEGKÉRDEZNI HOVA FORDULJAK SEGÍTSÉGÉRT.A KISEBB GYEREKEKNÉL TUDOM JOBBAN ELŐFORDUL EZ A DOLOG,DE LEHETSÉGES ILYEN HOGY ENNYI IDŐS KORBAN IS JELENTKEZIK?KÖSZÖNÖM A VÁLASZÁT ELŐRE IS.TISZTELETTEL:EGY ANYUKA
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az enuresis nocturna, vagyis éjszakai ágybavizelés az 5 évesnél idősebb gyermek éjszaka, alvás közben bekövetkező akaratlan bevizelését jelenti. Nemzetközi adatokra támaszkodva az 5-14 éves korosztály több mint 7%-a szenved a betegségben, ez a kórkép az asztma után a második leggyakoribb krónikus gyermekbetegség, amelyben közel 90 000 gyermek szenved. A gyermek pszichéjét ért trauma lehet például családban történt haláleset, válás, költözés, és egyéb, a közvetlen környezetben fellépő probléma. Mindenképpen személyes konzultációt igényel az önök esete, annak érdekében h a kezelését hatékonyan tudjuk felépíteni, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 10. 10:37Még nincs értékelés
2013. 03. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,

Kisfiam 5 éves elmúlt decemberben, és még mindig cumizik. Nagyon ragaszkodik hozzá,de most már szeretném leszoktatni őt róla. Hogy érdemes,hogy teljesen megvonom tőle, vagy fokozatosan, pl. alvásnál megkaphatja,mert ahhoz még nagyon ragaszkodik?

Köszönettel!

Kornis Edina
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Leválási szorongást sejtek a háttérben, úgy h véleményem szerint érdemes lenne egy egy órás beszélgetésre leülnünk nevelési tanácsadás céljából. Ha gondolja keressenek meg, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 10. 10:34Még nincs értékelés
2013. 03. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
5 és fél éves kislányommal kapcsolatban kérdezném:
3 éves kora óta oviba jár, előtte itthon voltunk, nagyon értelmes, kommunikatív, mindenki szerint korán választékosan beszélt, énekel, táncol, mesél, feltűnően kreatív, és mindenben maximalista.
Kisfiam féléves, a babavárás alatt a nagy nemigen akarta "elfogadni" a testvér kezését, de utána ez oldódott és mára már nagyon szereti, bár hullámokban előjön a féltékenykedés, ami különbözőképpen nyilvánul meg: vagy bújós lesz, azaz őt is babusgassuk, vagy hisztis, hangoskodó, ilyenkor nem lehet semmivel lecsillapítani, bármi csak olaj a tűzre, inkább magára kell hagyni... A probléma az oviban jelentkezett: az óvónők szerint bizonyos szituációkban, váratlan helyzetekben, amely nem a megszokott, ami kizökkenti a megszokott kerékvágásból, leblokkolja, nem lehet belőle egy szót sem kihúzni, nem szól, nem modja el, hogy mi a problémája, stb. Ez nem vonatkozik a foglalkozásokra, mert akkor szívesen és ügyesen résztvesz mindenben. Az érdekes az, hogy ezt itthon nem vettük észre, mindig mesél (ha kérdezzük, akkor többet), problémákat is elmondt, kifejezetten szereti, ha "beszélgetünk", sokszor kéri is.
Kell -e kezelni és ha igen, hogyan ezt a fajta, közösségben, idegen szituációban való visszahúzódást, leblokkolást?

Nagyon köszönöm a válaszát előre is!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom h az önök esete mindenképpen személyes konzultációt igényel, ha gondolja keressen meg telefonon, egyeztetünk egy időpontot és nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 10. 10:32Még nincs értékelés
2013. 03. 10.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Egyedül nevelem három gyermekem (10,7,2 évesek). Apjuk külföldön dolgozik. A nagyobbikkal lenne problémám, nagyon jó tanuló, nagyon jó eszű gyerek, segítőkész. A gond az, hogy az iskolában többször megverik a társai,visszaütni nem mer. Nehezen viseli, hogy az apja nincs itthon, nagyon apás és érzékeny lelkű. Mivel állandósultak az iskolában a verések és egyéb ilyen gondok, átiratuk egy másik iskolába. Sajnos egy idő után itt is egy nagyobb gyerek bántalmazta. Nem mer kiállni az igazáért és van olyan szülő is aki leordítja a tudtom nélkül a gyereket. (ez a szülő már engem is leordított az utcán,eléggé elviselhetetlen és mivel erőszakos az iskolába is inkább neki adnak igazat) Most egy iskolai pszichológus akarja vizsgálni, amiért most a gyerek sír és nem akar menni,mert az iskolába majd csúfolni fogják emiatt . Bármi történik a gyerekem mellett kiállok,de nem tudok mindig ott lenni vele. Próbáltam a szülővel is,iskolával is beszélni, de már nem tudom mi lenne a jó. Leg szívesebben kivenném az iskolából és tanulna itthon nyugodtan. Hogyan tudnák neki segíteni?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez az eset mindenképpen személyes konzultációt igényel, ha gondolja keressen meg telefonon, egyeztetünk egy időpontot és nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 10. 10:30Még nincs értékelés
2013. 02. 19.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!

Kisfiam 6 éves lesz márciusban, decemberben kezdődött nála a rosszul lét 3 alkalommal voltunk a kórházban ahol meg állapították hogy 1.számú diabéteszes lett alacsony a cukra , diétára fogták amit tartunk is, a 3.alkalommal egy hányingerrel járó rohama volt ezért kérte a kórház hogy nézze meg pszichológus is de beteg lett így nem tudunk jelenleg járni hozzá , a tünetei a fiamnak pánikszerű remegés hányingerei vannak , figyelemelterelésnél jobban lesz , mi okozhatja ezeket nála? igaz a férjemmel nincs túl jó kapcsolatom lehet ez az ok is? kérem segítsen hogy tudom ezt kezelni a fiamnál vagy járjunk rendszeresen orvoshoz? ezt kinőheti vagy meddig tart nála ez ?
Köszönöm Válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nem tudom h mi állhat a kisfia pánik betegségének a hátterében, h ezt megtudjuk mindenképp személyes találkozás szükséges! Az viszont tény, h a szorongás ami ezeket a rohamokat kiváltja nem fog magától megszűnni, sőt amennyiben nincs kezelve pszichológus által, durvább formákat is ölthet.
Azt javaslom h mindenképp járjanak el vele szakemberhez, általában hat hónap és egy év közötti kemény munka során tud ez megoldódni. Kitartást és minden jót önöknek .



Üdv.:
Balogh Andrea2013. 02. 19. 07:22Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.