Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2013. 09. 19.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A véleményét szeretném kérni egy számunkra roppant bosszantó kérdésben. Kislányom most 2. osztályos. Szándékosan nem írok semmit a kislányom reakcióiról most, mivel az Ön objektív véleményét szeretném kérni, ugyanis a kérdés egy egész osztályt érint.
A szülői értekezleten a tanárnők a magatartás értékelésnek egy új fajtáját mutatták be. A módszer: hétfőn mindenkit felraknak a tábla tetejére egy korong formájában. A hét folyamán ha a gyerek rossz, akkor lejjebb csúszik. Ahol pénteken landol, azt a jegyet kapja meg heti magatartás jegynek.
Felvetettem a szülőin, hogy hogyan lehet felfelé csúszni, a válasz sehogy, csak lefele lehet elmozdulni. Ezen több szülő felhördült, és nekem sem volt elegendő indok erre az elvre az, hogy túl sok munka figyelni a gyerekekre. Azt a javaslatomat, hogy a gyerekek egyöntetűen induljanak 4-esről és nap végén lépjenek a napi viselkedésük alapján fel vagy le, nem fogadták el a tanárok. Nekem viszont olyan érzésem van, hogy egy gyereknek állandó félelemben lenni, mikor csúszik lejjebb, illetve ha hétfőn lecsúszott, akkor azt egy héten át nézni a rossz jegyet, nem túl építő.
Kérem az állásfoglalását a kérdésben.
Köszönettel:
Szentiványi Zsuzsanna
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Ez a módszer valóban úgy rossz ahogy van! Nincs semmi motiváló tényező benne, és valóban rontani fogja hosszú távon a gyerekek önértékelését, sok más negatív viselkedést is vonhat maga után ezen felül! Biztosan nem szakember állította össze, úgy h szülőként javasolják a pedagógusnak azt, h a módszer csiszolásához vonja be egy Gyermekpszichológus segítségét is, ne nyomorítsák meg teljesen szegény gyerekeket!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 19. 11:335 / 5 olvasói értékelés
2013. 09. 19.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
4 éves kisfiam óvodai gondjai miatt fordulok Önhöz. 2 évesen kezdte a bölcsit, kevesen voltak, csak picik, nem volt semmi gond. 3 évesen kezdte az ovit, két nappal kezdés előtt töltötte a 3at, ő volt a legfiatalabb. Az ovikezdés nagyon nehéz volt, sokszor bepisilt, nem fogadott szót, nem tudták kezelni. Ez pár hónap után szépen javult, dicsérték is az óvónénik, hogy mennyit változott. Most megint elkezdődött az ovi, így nyári szünet után megint gondjaink vannak. Indulatos, nem fogad szót. Van pár rossz gyereknek bélyegzett gyerek a csoportban, és félek, hogy őt is közéjük veszik, holott itthon és ha játszótérre megyünk, nem az a hisztiző, kiabáló gyerek, amilyeneket néha látni. Amit tudok, és fő gondnak vélek, hogy nagyon nehezen viseli a kudarcot. Ha valaki okosabb, nagyobb, ügyesebb nála. És mivel vegyes csoportba jár, ez lehet sok vitának a táptalaja. Félek, ez miattunk is van, hisz egyelőre egyke, minden figyelmet megkap, pár napon/héten belül érkezik a kisöcsi, itthon mindig ő a legügyesebb. Talán túl sokat dicsérjük. Nem tudom, hogyan segíthetnék neki, hogy megtanulja, hogy nem kell neki lennie a legügyesebbnek. És szerintem szégyenlős is, de nála ez nem abban nyilvánul meg, hogy nem mer szólni sem, és elbújik, hanem kis méregzsák lesz, ellenséges. Indulatosan felel a kérdésekre. Hogyan segíthetnék neki hogy megbirkózzon az ilyen szituációkkal? Amit itthon is észrevettem, hogy ovikezdés óta zaklatottabb, kétszer bepisilt éjjel, kiabálva ébred álmában. Ha mondom neki hogy anya van itt, senki más, egyből visszaalszik. Nem bízik talán az emberekben és nem tud mit kezdeni a helyzettel, ha úgy érzi nem ő a kedvenc vagy nem szeretik eléggé. Mit tehetnék? Köszönettel, Melinda
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján leválási szorongás, önértékelési problémák állnak a kisfia viselkedésének a hátterében! A pozitív megerősítések tudnak oldani ezen az állapoton, és kihangsúlyoznám a társas játékok fontosságát is, ahol a küzdelem, a siker megtapasztalása sokat segíthet a kialakult helyzeten! Ha nagyon nem történik változás ezeket alkalmazva, keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 19. 11:215 / 5 olvasói értékelés
2013. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő !

11 éves kisfiam, 39 éves koromban, egy hosszú, félig-meddig vállalt kapcsolatban, már nem várt csodaként, 8 hónapra, alig 2 kilogrammal, de egészségesen született.
7 hónapos terhesen úgy találták, hogy kisfiam feje és a láb mérete között aránytalanság mutatkozik. Elküldött a nőgyógyász a genetikushoz, közölve, hogy esetleg csontfejlődési rendellenességre lehet számítani, aki nyilván nem tudott mit tenni. Nekem ez akkor irtózatos trauma volt, amit a mai napig nem tudok felejteni, pedig hála Istennek bebizonyosodott, hogy csak a szülei adottságait örökölte rossz párosításban.
Egyedülállóként neveltem az első perctől kezdve, az édesapja mint barát heti 1-2 alkalommal volt velünk, apaként nem vállalva de jó kapcsolatot tartva a kisfiammal. Szüleimmel nagyon jó a kapcsolatunk, anyagilag csak az Ő segítségükkel tudunk viszonylag könnyen élni. Tényleges segítséget csak a már idős édesanyámtól kaptam. Kisfiam édesapjával kb. 5 éve határoztuk el, hogy megpróbáljuk együtt, akkor elmondtuk, Bálintnak, hogy Ő az édesapja (addig bár nem sarkítottuk ki, de az én édesapámat tekintette apa, papának). Jól fogadta, azóta már apának szólítja. Én vagyok aki egyedül, és mindennap harcolni vagyok kénytelen vele a napi apróságokért.
Szépen, folyamatosan fejlődött az évek során, 3 hónaposan ülve szabályosan dobta a labdákat. A mozgásfejlődésében a mászás teljesen kimaradt, a fenekén csúszás helyettesítette. Állni, járni, beszélni mindent szabályos időben kezdett. Az óvodával, és az iskolával, nyári táborokkal soha nem volt semmi baj. Minden közösségben keményen alkalmazkodik az éppen adódó követelményekhez, soha nem volt rá panasz.
Már az óvódában kiderült, hogy a nagyobb mozgásokban, de a finom motorikus kézi munkákban is le van maradva. A mászókához, fáramászáshoz, kerékpározáshoz hintázáshoz, labdázáshoz egyszerűen hozzá sem kezdett, nem érdekelte.
Egyébként eléggé kemény, makacs, önfejű, a mások példáját szinte sosem követő (se jót, se rosszat). Nem zavarja, (úgy tűnik) ha csúfolták (csúfolják) az átlagosnál nagyobb feje miatt, azt mondja szereti ha nevetnek rajta a társak…
Az első osztályt angol tagozaton (nagyon szereti), jó átlagos eredménnyel végezte egy nagyon erős, válogatott osztályban.
Szerettem volna ha mozog, próbáltam az iskolában indított társastáncot, kung-fut, gerincjavító tornát, TSMT okosító tornát de mind megunta. Úszni is próbálkoztunk, ott is kitűntek a hiányosságok, de még mindig ez megy a legjobban.
Problémánk kezdettől fogva az alvás. Sosem ment túl jól. Kb. 6 éves koráig külön kisszobájában aludt egyedül, én pedig másik szobában, hallótávolságban. Akkor fejezte ki szóban is hogy fél. Hosszú ideig éjszaka többször átvágtatott hozzám, aztán feladtam és beköltöztem a szobájába. Azóta is együtt alszunk, de azóta is fél. Nem beszél erről, eléggé zárkózott, nehéz a problémáit kihúzni belőle.
Másik kérdésem, ami a legjobban aggaszt most a következő:
A nyáron kb 2 hónapja az édesapja valamivel kapcsolatban elmesélte, meglehetősen részletesen hogy milyen az ha valaki belelép egy rozsdás vasba, vérmérgezést kap és piros csík kezd húzódni a bőrén valahol. Ettől kezdve egyre jobban elkezdett önmagáért aggódni a kisfiam, naponta sokszor nézegette a sértetlen bőrét, van-e csík. Semmiféle ész érv nem segített. Addíg fajult ez míg előfordult, hogy sírva feküdt le, alig tudtam megnyugtatni. Ez a kényszeres vizsgálódás aztán kb 1 hónap alatt valahogyan teljesen elmúlt, de átvette a helyét az ételmérgezéstől való rettegése. Ez a folyamat kb 2-3 hete egyre fokozódik. Itt sem segít semmiféle észérv. Amit lehetett én már minden logikus magyarázatot elsoroltam. Kezdte a gombával, de már szinte mindenre rákérdez, nem mérgező-e ? Egyre kevesebbet eszik a megszokottak közül. Szerencsére almát, paradicsomot, borsót, kukoricát, céklát, uborkát, zöldbabot, káposztasalátát eszik, talán a tápanyagok még bejutnak a szervezetébe.
Mit tehetnék, hogy megnyugtassam ?

Nagyon köszönöm a türelmét, előre is hálás szívvel várom tanácsait, hogyan segíthetnék a kisfiamon..


Zsigó Ildikó



Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Köszönöm a részletes levelet, nagyon szépen összeszedte fejlődés történeti szempontból, viszont azt gondolom h ez a probléma egy szakmai válasszal nem orvosolható, mindenképpen személyes konzultáció szükséges a pontos diagnózis felállításához, és utána a diagnózis függvényében a kialakult állapot is kezelhetővé válik! Minél előbb forduljanak ezzel a problémával Gyermekpszichológushoz, ha gondolja én is szívesen segítek! Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 17. 18:46Még nincs értékelés
2013. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam 5 éves, a nyári hónapokban már nem pisilt be éjszaka. Az óvoda megkezdésével újból bepisil éjszaka. Már 2 éves kora óta a Forma 1-es verseny a mindene, egyfolytában arról beszél, azt játssza, és igen sok ismerettel is rendelkezik. Tavaly az óvónénik megtiltották, hogy az óvodában beszéljen róla, mert más gyereket ez nem érdekelt, és ez azzal járt, hogy sokszor egyedül játszott. Egyéb dolgokban is nagyon okos otthon, mivel minden este az anyukája mesél neki. Rajzai első pillanatra nem ismerhetők fel, csak mikor elmeséli a rajz történetét, és azt meg is íratja velünk a rajzpapírra.Hatalmas fantáziája van, a esti meséket is visszaadja, de csak otthon.Máshol úgy csinál, mintha nem tudna semmit.AZ óvodában sírva ül le az asztalhoz rajzolni, vagy más kreatív dolgot csinálni.Gondolom, hogy ez okozza a bepisilést is.Itthon próbáljuk az önbizalmát erősíteni, de egyenlőre nem sok eredménnyel. Szeretnék tanácsot kérni Öntől, hogy mit tegyünk, hogy máshol is kinyíljon, valamint az éjszakai pisilés újból megszűnjön. Előre is köszönöm a tanácsot Vincze Sándorné
Szakértői válasz
Kedves szülők!

Az éjszakai bepisilés hátterében nagy valószínűséggel lelki okok állnak, mivel már volt teljesen szobatiszta! Sajnos a tapasztalatom az, h ez csak szakmai segítséggel oldható meg, a háttérben nagyon gyakran önértékelési probléma áll! Azt, h az önök esetében mi van a probléma hátterében, személyes konzultáció során tudjuk kideríteni, és akkor annak megfelelően kezelni! Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 17. 18:275 / 5 olvasói értékelés
2013. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Jo napot kivanok!

A 11 eves fiammal kapcsolatosan lenne egy kerdesem.
A napokban vettem eszre, hogy este es reggel maszturbal az agyban es ma reggel mutatta, hogy lett egy piros folt a herejere es egy kicsit meg is van duzzadva.
A kerdesem az , hogy ez mennyire termeszetes dolog, mit kellene tennem.
En az este mondtam neki, hogy nem szabad olyan gyakran ezt csinalni, de nem tudom jol tettem-e?
Mit tanacsol, mit mondjak neki, vagy egyaltalan kell-e ilyenkor mondani valamit?
Valaszat elore is koszonom!

Udvozlettel
Csomor Rozália
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban teljesen termesztés a maszturbáció, és azt gondolom h nem igényel különösebb megbeszélést, nagyon fontos viszont az, h a gyerek ezért egy pillanatig se érezze magát rosszul, nem szabad megszégyeníteni, zavarba hozni őt! A higiénia nagyon fontos viszont előtte-utána, ezt kellene az apukájával megbeszélnie egyszer, aztán a továbbiakban nem kell a témát feszegetni!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 17. 18:16Még nincs értékelés
2013. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Azért fordulok Önhöz, mert már teljesen kétségbe vagyok esve, de látom, hogy rajtam kívül még elég sok anyuka!
A kisebbik lányom aki júniusban múlt 3 éves, 2 évesen teljesen önálóan levette magáról a pelust és onnantól kezdve csak este kellett ráadni, mert este viszont bepisilt!Aztán beirattuk a bölcsibe, ahol visszaesett, de csak a pisilés terén,aztán szépen ügyesen ismér lekerült a pelus, napközben időnként be-be csurgatott gondoltuk csak eljátsza az időt, déli alvásnál pedig ismét bepisilt!
Most, hogy elkezdtük az ovit ez folytatódik tovább, hozzáteszem, itthon is csak akkor működik a dolog ha odafigyelek és kimegyünk pisilni!Mársajnos az oviban is előfordult, hogy rajzolt és szépen csendben maga alá pisilt és mintha észre sem vette volna!A déli alvásnál szintén!Kipróbáltuk már ,h éjszaka sem teszek alá pelust, de sajnos nem működik!Sokat beszélgetünk, akkor mondja , hogy jó!Voltunk a gyerekorvosnál,aki megvizsgálta a vizeletétés próbált megnyugtatni, hogy 5-6 éves korára kell kinőnie!Nade addig ez fog menni, szegénykémnek se jó ez!!Mitévő legyek?Nagyon aggódom érte!!!
Köszönettel:Emese
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mivel a kislánya már volt teljesen szobatiszta, ezért szekunder enurézisről beszélünk, és sajnos a tapasztalatom az, h a gyerekek ezt nem növik ki 5-6 éves korukra, mivel a háttérben érzelmi tényezők állnak! Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 17. 18:10Még nincs értékelés
2013. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,

Kislányom 7 éves és most kezdte az iskolát. Sajnos nagyon nehezen megy neki az oviból iskolába való átállás. Minden reggel sírva hagyom ott, aztán kis időre megnyugszik és dél körül megint elpityeredik. Ezzel még nem is lenne gond, de egyik nap arra is volt példa, hogy 2 órán át rázta a zokogás és alig akarta abbahagyni, tanító néni szerint alig lehetett tőle tanítani. Az iskolakezdést megelőzően jártunk manó suliba (10 alkalom) ahol kapott lehetőséget az ismerkedésre az iskolával és a tanítónénikkel is. Akkor is nagyon nehezen akart elszakadni tőlem. Kb 4-ik alkalommal volt hajlandó leszállni az ölemből és együtt játszani a többiekkel.
Az óvodai beszoktatás is nagyon nehezen ment, egy éven keresztül minden reggel sírt, az ovónéni ölében talált megnyugvást, ő lett az „anyapótló”. Következő évben ugyanabba a csoportba került a kisfiam is, aki 2 évvel fiatalabb nála és onnantól kezdve teljesen kinyílt. Egyébként saját, megszokott kis környezetében kiegyensúlyozott, érdeklődőd, vidám kislány.
Az a kérdésem, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy megkönnyítsem a helyzetét, a beilleszkedést, illetve, hogy ez normális-e?

Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlettel,

Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Nagy valószínűséggel leválàsi szorongás van a kislánya viselkedésének a hátterében, amely ebben a korban már szakmai segítséget igényel! Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek a probléma megoldásában! Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 17. 18:06Még nincs értékelés
2013. 09. 01.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 3 és féléves, szobatisztasággal van gondunk. Már éjszaka sem pisil be, nappal is mindig szól, ha jön a pisi. Ezzel már nincs probléma, viszont kakálni csak pelenkába hajlandó. Mindig szól, hogy kéri a pelust, ha nincs, akkor inkább visszatartja. Sok mindennel próbálkoztunk, kiszoktuk próbálni a bilit, a WC-t, ráül aztán közli, hogy kipróbáltam most már adjak neki pelenkát. Erőltetni nem szoktunk semmit, de egy kicsit aggódóm, mert szeptembertől óvodába megy.

Válaszát előre is köszönöm: Edit
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A pelenka vissza adâsàt nem szoktam javasolni ha a gyerek màr szobatiszta, mert rossz asszociációt teremt meg a gyerekben! A széklet ilyen formájú visszatartása regresszióra utal, érzelmi elfojtásra!Azt javaslom ha több mint 3-4 hònapig fenn áll ez az állapot, mindenképp keressenek meg egy Gyermekpszichológust!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 01. 06:11Még nincs értékelés
2013. 09. 01.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Balogh Andrea!
Egy 16 éves lány vagyok. Egyke. Anyukám egyedül nevel engem. Apukám 5 éves koromban hagyott el minket, megismert egy másik nőt és külföldre költözött vele. Nem sok emlékem van róla, csak elszórtan néhány. Akkoriban is elég keveset volt velem, de arra emlékszem, hogy nagyon szerettem játszani és hülyéskedni vele. Néha átfut az agyamon, vajon mennyivel lenne másabb az életem, ha ő is a részese lenne, mégse éreztem soha konkrétan a hiányát. Azóta összesen kétszer láttam őt, nem nagyon jár vissza az országba, de olykor az interneten keresztül ír nekem. Anyukám még mindig nagyon utálja apukámat, ezért nem örül neki, hogy néhanapján levelezem vele.
Anyámmal se túl fényes a kapcsolatom. Sose tudtam vele két értelmes szónál többet váltani. Sohase tudott használható tanácsot adni nekem, sose tudott lelki vigaszt, érzelmi támaszt, megnyugvást nyújtani számomra. Mivel egymaga kell, hogy eltartson kettőnket nagyon sokat robotol és mire hazaér a munkából általában hulla fáradt és teljesen kész van idegileg. Mindenféle különösebb ok nélkül rengeteget ordibál velem, nagyon türelmetlen, mindenbe beleköt és kritizál. Teljesen az idegeimre megy. Most már odáig fajult a dolog, hogy inkább elkerülöm őt és azt, hogy beszédbe kelljen elegyednem vele, mert ha rajta múlik veszekedésbe torkollik az egész. Állandóan dühös vagyok rá, de nem akarom ezt kimutatni, mert tudom, hogy neki is nehéz. Inkább bezárkózom a szobámba, hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi konfliktus, de mostanában már egyre kevésbé viselem el az ebből fakadó magányt, úgyhogy a barátaimmal császkálom valamerre, vagy a nagyszüleimnél alszom.
Nincs óriási haveri köröm, nem szokásom bájologni a fél várossal, de van 4-5 barátnőm, akikkel nagyon közeli kapcsolatot ápolok. A nagyszüleimen kívül ők a napsugarak az életemben. Boldog vagyok, hogy vannak nekem.
A fiúk terén sajnos nincs ekkora szerencsém, pedig már egész kicsi korom óta nagyon vágyom az ellenkező nem társaságára. Néha szoktam pszichológiát olvasni, mert érdekel, többek között Freudot is és ő is szót ejt a gyermeki szexualitásról, hogy a gyermekeknek is van szexualitásuk. Ez teljesen rendben is van. Én mégis mindig úgy éreztem, hogy részemről ez meghaladja a normális szintet. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy egész kicsi koromtól kezdve rossz és romlott gyereknek érezzem magamat. Ugyanakkor ez a szégyenérzet fokozta is a szexuális izgalmamat. Már óvodáskoromban is állandóan a szex körül forogtak a gondolataim, mindenről erre asszociáltam. Ennek persze megvoltak a maga előnyei is. Általános iskolában sikerült a társaimat lehengerelnem a perverz vicceimmel, fantáziámmal. Ugyanakkor a srácok inkább a csapat mókamestereként és haverként tekintettek rám. Amikor mint lány a fiúhoz próbáltam közeledni feléjük azt rendszerint elutasították, ráadásul volt, hogy kifejezetten durván. 7 éves koromtól kezdve már rendszeresen önkielégítettem a lakásban található tárgyakkal és felnőtt filmeket néztem, 14 éves koromra pedig már saját vibrátorokat is sikerült beszereznem otthonra.
10 éves koromra már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a velem egyidős fiúk iránt. A 40 év körüli férfiak voltak azok, akik igazán felkorbácsolták bennem a szexuális vágyat. A korosztályom az idő múlásával egyre kevésbé érdekelt és én sem érdekeltem őket. Az idősebb férfiak viszont rendszerint kimutatták irányomba, hogy tetszem nekik és velük könnyebben találtam meg a közös hangot. Az edzőmmel egy tábor alkalmával kicsit össze is melegedtünk, amikor 14 éves voltam, de a behatolás nem történt meg, csak szájjal kényeztettük egymást. Ez volt az első és utolsó komolyabb szexuális élményem, azóta csak elvétve csattant el egy-két csók, szóval még a mai napig szűz vagyok. Viszont nagyon nehezen bírom türtőztetni magamat, mert nagyon kívánom már a szexet.
Szerencsére a nyári szünet alkalmával egy picikét elterelődött erről a figyelmem, mert sok a szabadidőm és igyekszem mindig csinálni magamnak valamilyen programot. Múlthéten például a nagyszüleimnél töltöttem az egész hetet, mert anyukám felutazott a nővéréhez Pestre, én meg nem szerettem volna egyedül maradni a lakásban. Velük egyébként is nagyon jó a kapcsolatom és örültek neki, hogy többet leszünk együtt. Ők nem olyanok, mint az átlag nagyszülők. Tatám 65 éves, de nagyon fiatalos, mindig bakancsot, farmert és bőrdzsekit hord. Lófarokba kötött vállig érő haja és bajusza van. Sokat sportol, úszik és motorozik, néha engem is elvisz magával egy-két motoros bulira, amit nagyon élvezek. Egy kisvárosban élünk és ő kb. az egész várossal jóban van, mert nagyon barátkozós, közvetlen és vagány. Mamám 63 éves, amolyan háziasszony típus, mert imád sütni, főzni, de ő is nyitott az új dolgokra. Pont ezt szeretem bennük, hogy míg anyukám rendkívül konzervatív, felszínes és pesszimista gondolkodású, ők nagyon szabad szellemiségűek, akárcsak én és sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Ők maguk is és a kapcsolatuk is rendkívül kiegyensúlyozott.
Egyik éjszaka túlzottan is sikerült erről megbizonyosodnom. Általában az MP3 lejátszómmal a fülemben alszom, de akkor sehogy se jött álom a szememre, ezért elhatároztam, hogy verseket írok, amíg el nem álmosodom. Ekkor hallottam meg a nagyszüleim szobája felől kiszűrődő hangokat. Teljesen ledermedtem a nyögések hallatán. Tudtam, hogy jó a házasságuk, de meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is hallani fogom őket a legintimebb pillanataik közben és hogy őszinte legyek, nem is nagyon vágytam rá. Annak ellenére, hogy kellemetlenül érintett a dolog, mégis volt valami izgató abban, hogy hallottam őket elélvezni. Tatám egyre szaporább, mélyről jövő, férfias nyögdécseléseit kifejezetten izgatónak találtam. Nagyon szégyelltem és szégyellem magamat emiatt, de egy kicsit felizgatott. Általában véve is minden kis apró ingerre izgalomba jövök és megszoktam, hogy pornónézés alatt is vizuális és auditív ingerekre gerjedek be. Ez viszont más volt és nagyon rosszul éreztem magamat, amiért kívántam, hogy magamhoz nyúljak. Talán pont ez az erősödő szégyenérzet volt az, ami ráadásképp hozzájárult ahhoz, hogy izgatónak találjam ezt a szituációt és a tudat, hogy most nem lenne szabad felizgulnom, mert ez egyszerűen undorító. Másnap alig bírtam a szemükbe nézni, persze próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Erre csak rátett még egy lapáttal, amikor tatám a beszélgetés közben átkarolt engem. Még élt bennem a tegnapi bűntudat, ugyanakkor minél inkább tiltakoztam ellene felsejlett bennem a hang, ahogyan tatám elélvezett. Az érintésébe belebizseregtem. Utáltam és utálom magamat. Teljesen össze vagyok zavarodva és meg vagyok ijedve, hogy hogyan lehetek ennyire undorító. Hogyan érezhetek ilyet? Tudom, hogy ez nem normális és beteges és az is, hogy egyáltalán megfordulnak a fejemben ilyesmik. Természetesen nem akarok tőle semmi szexuális jellegű dolgot. Még belegondolni is rossz. Azóta szörnyen rosszul érzem magamat és szégyellem magamat. Azon gondolkodom, hogy fordulhatott egyáltalán elő, hogy ilyet érezzek? Teljesen össze vagyok zavarodva.
Elnézést kérek, hogy ennyire mérhetetlenül hosszúra és részletesre sikeredett a levelem, de tényleg szeretném megtudni a problémám valódi okait és azt, hogy hogyan tudnám megszüntetni magamban ezeket a gondolatok és érzéseket! Azért lett ilyen terjedelmes a leírás, mert féltem, hogy nehogy kihagyjak olyan dolgokat a történetből, amik esetleg fontosak lehetnek ennek elérése érdekében! Nagyon össze vagyok zavarodva és undorodom magamtól. Mennyire számít betegesnek vagy normálisnak a helyzetem? Félek, hogy beteges vagyok!! Várom mielőbbi válaszát!
Szakértői válasz
Kedves nagylàny!
Először is nagyon köszönöm a bizalmat, h ilyen részletesen le tudtad îrni a benned zajlò érzelmi és fizikai törtènèseket, biztosan nem volt egy könnyű feladat! Azt gondolom h ebben a korban teljesen természetes h téged ilyen szinten foglalkoztat a szexualitàs, a gond akkor lenne, ha ez nem így volna! Egyáltalán nem mondható betegesnek a viselkedèsed, az érzéseid, a felvàllalàst kell még gyakorolnod, azt, h ne a szobàdba elvonultan kerüld a konfrontàciót èdesanyàddal, annyit beszélj apukàddal amennyit csak jól esik, merj nyitni a korosztályod fiú tagjai felè! Egy életre meghatározó az első szexuális élmény, úgy h ne kapkodd el! A nagyszülőkkel meg azt gondolom simán megbeszélheted a törtènteket, akàr kicsit humoros formàban, amennyire valóban olyan lazàk mint írtad!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 01. 06:02Még nincs értékelés
2013. 09. 01.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
7 éves kisfiam egy hónappal ezelőtt elveszítette kedves kis háziállatát,akit barátjaként szeretett.Az állat beteg lett és el kellett altatni. Kisfiam nehezen viselte. Azóta igen erős halálfélelme van.Minden nap rá tőr az érzés,főként esti órákban.Kérdéseket tesz föl,hogy milyen ott,mit fogunk ott csinálni,együtt leszünk e.Én válaszolok,nyugtatgatom,de másnap újra rátör ez az érzés.Szeretném kérdezni,hogy ez normális fejlődési jelenség,vagy érdemes lenne szakemberhez fordulni.Nyugtatgathatom-e meseszerűen,mennyire szabad egy ilyen korú kisgyereket a rideg valósággal terhelni.Kisfiam egyébként rendkívül gazdag fantáziavilággal rendelkezik,nagyon érzékeny kisfiú.Kifejezetten nyitott,barátságos,energikus izgő -mozgó kisfiú. Válaszát előre is köszönöm.
Kata
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A vesztesèg feldolgozàsa nem könnyű ebben a korban sem, ès teljesen természetes az, h a kisfia folyamatosan a halàlról kérdez, az őn válaszai segítik őt a veszteség feldolgozàsàban. Azt gondolom, h nem kell ebben a korban a gyereket a rideg valósàggal szembesîteni, inkább próbálj meg meseszerűen elmondani neki a lehetséges kimenetelét a dolgoknak! Sokat segíthet ha szimbolikusan elengednek egy lufit a kis kedvenc emlékére!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 01. 05:34Még nincs értékelés
2013. 09. 01.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt doktornő!Szeretném az ön tanácsát kérni,nagyon elkeseredett vagyok.Gyermekem születése óta egyik szemére gyengénlátó,speciális iskolába jár.Most 11 éves.A tanulás nagyon nehezen megy neki,segítséggel is.Sokat járt fejlesztő órákra,hiába.Tanárai szerint "rövidtávú memóriája nincs".Inteligencia tesztjének eredménye 83 %.Discalculya vizsgálat eredménye szerint matematikából indokolt a felmentése.Olvasni nem szeret,szókincse épphogy megfelelő.Dyslexia jeleit is észleltük nála,de még nem került sor a vizsgálatára.Viselkedése visszahúzódó,félénk,szégyenlős.Feledékeny,szétszórt.Nagyon"anyás".A lakásunkból nem hajlandó kilépni csak ha iskolába kell menni.Fél mindentől és mindenkitől.Nem tudunk neki semmivel örömet szerezni.Nem szereti ha megöleljük vagy megpusziljuk.Ha édesapja rám figyel,ő már ordít"Hagyjad!"Egyszer azt mondta,nem szereti,hogy a szülei szeretik egymást.Testvére nincsen.Mit tanácsol?Mi lehet a baj?Köszönöm válaszát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Az ön âltal leírt viselkedésbeli tünetek gyermekkori depresszióra, leválàsi szorongàsra, regresszióra utalnak! Azt javaslom mindenkèpp keressenek fel egy Gyermekpszichológust, mert ezen jellegű problémàk nem fognak maguktól megoldódni, és ez az állapot a gyereknek sem jó!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 01. 05:205 / 5 olvasói értékelés
2013. 04. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam 4 es fel eves, mar egy honapja azt vettem eszre, hogy tobbszor is csavargatja a hajat, mi lehet ennek az oka, hogyan tudjuk ezt kikuszobolni ? Ferjem allanodan raszol, hogy ne csinalja.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az h a férje rászól, egyáltalán nem a legjobb megoldás, hiszen ha ez egy figyelmet felkeltő viselkedés, akkor a rászólàs által ez csak megerősítést nyer! Azt mondom érdemes lenne egy egy órás beszélgetés erejéig leülnünk és àtbeszèlni a teendőket, ameddig a probléma súlyosabb formákat nem kezd ölteni. Elérhetőségem: 30-355-0177

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 04. 02. 11:54Még nincs értékelés
2013. 04. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedvs Andrea!
lányom elmúlt 4 éves,a problémánk az,hogy csakis pelenkába hajlandó kakilni.Nagyon értelmes,okos kislány,már a betűket próbálgatja írni.Amúgy időben lett szobatiszta,soha nem kakilt be,bepisilés is csak párszor fordult elő.Már mindent megpróbáltunk,büntetés,ajándék kilátásba helyezése,de semmi nem használt,legutóbbi próbálkozásunknál 7 napig tartotta vissza,és mi adtuk fel,mert már zokogott a fájdalomtól.Nagyon sokat beszélgettünk vele róla,és azt mondta,azért fontos ez neki,mert állva kakilhat(amúgy 100 százalékig "nő",semmilyen kisfiús vonása nincsen.)Voltunk az óvodai pszichológusnál,de amiket javasolt,azon mind túl vagyunk(és csak velünk beszélt,a kislánnyal nem)Én nem akarom kényszeríteni a gyereket,ezt neki kell akarnia,úgy gondolom.Tudja,hogy ez nem szokás,és szégyelli is,meg fél,hogy esetleg kiderül,de egyszerűen nem hajlandó váltani.Teljesen tanácstalanok vagyunk,hogy még mit lehetne tenni. Előre is köszönöm válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kaki visszatartàs, érzelmi elfolytàsok sokasàgàn alapszik. Az a tény, h csak pelenkàba hajlandó kaki lőni, érzelmi regresszióra utal, úgy h azt javasolom minél előbb keressenek meg ezzel egy gyermekpszichológust, ha gondolja én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2013. 04. 02. 11:49Még nincs értékelés
2013. 04. 02.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Szakértő!

6 éves lányomnál a tartós betegsége miatti kötelező pszichológiai teszten az alábbi eredmények születtek, de sajnos nem tájékoztattak ennek kiértékeléséről, így nem tudom, ezek az eredmények mennyire jók v. rosszak. Szeretném kérni, hogy írja le nekem - amennyiben lehetséges, és vannak - a referencia értékeket.
OWI szerint: IQ~112, VQ~115, PQ~ 130, Számolási gondolkodás: 111, Figyelem: 92,5

Köszönöm tájékoztatásukat, segítőkészségüket, mert eddig sem logopédus, sem a nevelési tanácsadóban lévő pszichológus, fejlesztő nem tudott segíteni.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezeket az értékeket annak a szakembernek kell önnel átbeszélnie, aki a felmérést végezte, mivel nagyon sok tényezős az eredmények értékelése. Kérje a vizsgálatot végző szakember szakmai véleményét, önnek ehhez maximálisan joga van!!!


Üdv.:
Balogh Andrea2013. 04. 02. 11:44Még nincs értékelés
2013. 04. 02.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea! Azzal a problémával fordulok önhöz , hogy gyermekem 3. osztályos és 5 ös tanuló de ha például ör korongot elé teszek akkor egyből tudja hogy az 5 de ha össze visza rakom le akkor nem elkezdi össze vissza számolni . Valamint önállótlan mert nem alszik még mindig külön . Ha iskolában van minden ismerőssel haza akarja vitetni magát . kérlek segits hogyan ismerjem fel a problémáját és mit tegyek mert pszichológusra nincs pénzem . köszönöm .
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom h ez a viselkedés mar valaminek az eredménye, de h konkrétan mi a kiváltó es fenntartó tényező így nem tudhatom, beskatujàzni meg senkit sem szeretnék! A hatékonyság érdekében jöjjön el egy személyes konzultàcióra es akkor részletesen át tudjuk beszélni a lehetèges hátteret ès a megoldást is. Elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2013. 04. 02. 11:40Még nincs értékelés
2013. 04. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! nem is tudom, hogy egyáltalán gond-e az amivel Önhöz fordulok, de meg kell próbálnom valamilyen irányban elindulni, mert elég sok álmatlan éjszakám van a nagyobbik fiam miatt. Ő most májusban lesz 5 éves, tündéri, jó gyerek, szófogadó, kedves, imádják az oviban, bárhová el lehet menni vele, jól viselkedik, szóval maga az álom... lenne, ha kislánynak született volna. De mivel fiú én borzasztóan aggódom, hogy az élet nehézségeit nem fogja bírni, mert egy tüsszentéstől elpityergi magát, ha játszunk, csikizzük, előbb utóbb sírni kezd, mert "fáj neki", ha más gyerek eltolja a csúszdától, vagy elveszi a játékát nem harcol érte, csak duzzogva odébb megy és őrlődik. Mióta kistestvére megszületett (fiú ő is, most 2 éves) még jobban látszik ez a "jóság" rajta, mert az öcsi nagyon határozott és eleven. Soha sem tettünk különbséget közöttük, nem hasonlítottuk a tesóhoz, hogy ő mennyivel ügyesebb, soha nem mondtuk ezt neki és soha nem mondtuk azt sem, hogy adja oda a tesónak a játékot, mert ő a nagyobb, engedjen neki... Mit tegyek? Hogyan tegyem "bátrabbá"? Vagy ne aggódjak, majd belejön? Várom válaszát. Köszönöm előre is. Kónyáné Kata
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h jó helyen kopogtat, hiszen maximálisan gyermekpszichológiai téma ez, én a munkám során nap mint nap találkozom ilyen esetekkel. A viselkedés hátterében önértékelési probléma áll, leváltási szorongás ill. A kudarcélmények nehéz feldolgozása. A hatékony munka érdekében viszont elengedhetetlen lenne egy személyes konzultáció, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek,elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2013. 04. 02. 11:36Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Azzal a kérdésemmel fordulnék Önhöz,hogy nem tudom mi tévő legyek!Van egy 6 éves kislányom,és sok esetben hazugságon kapom a testvérével szemben!Mikor külön megyek velük,hogy hadd halljam mi az igazság,a 6 éves inkább sír,és meg sem szólal,minthogy elmondja az igazat,hogy mi is történt!Még azt is vállalná,hogy büntetést kapjon,de nem szólal meg!Majd csak jóval késöbb vallja be,de azt is nagy huza-vona után,mikor már jól kisírta magát!Úgy érzem kicsit szigorú vagyok velük szemben,de közben nem tudom mi tévő legyek ilyen esetekben!
Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez mindenképpen nevelési tanácsadást igénylő terület. Azt gondolom erről a témáról mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket, ameddig nagyobb formákat nem öltenek ezek a tünetek. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 10:55Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés

Tisztelt Andrea!
Segítségét kérném egy igen égető probléma megoldásában.Gyermekem 14.évét tölti ez év márciusában.Iskolai órákon elég furcsa módon viselkedik matematika pedagógusával,feláll óra közben sétálgat,többször iszik,bekiábál ezzel zavarva mind a pedagógus mint pedig társait.Többszöri figyelmeztetés ellenére sem tesz eleget a kérésnek,ezért jutalmát meg is kapta szaktanári figyelmeztetését.Korrepetálásra ígéri elmegy azonban a pedagógus emailen közli nem jelent meg,arogánsan beszél akkor is amikor le van vele ülve nyugodttan,kimért beszédstílusa,gyiorsan megsértődik még akkor is ha tudja igen hibázott.Nem érdekli semmi,nincs jövőképe,ha megkérdezem hogyan képzeli el így a jővöjét válasza"sehogy"és ennyivel letudja.Testi fenyítés nem a kenyerem hiszen ha szép szóval nem megyünk semmire tetlegeséggel csak rondítjuk a helyzetet.2009-ben generalizált epilepsziát állapítottak meg nála,rendszeresen járunk konzultálásra.
Segítségét előre is köszönöm!
Tisztelettel.egy aggodó anyuka

Szakértői válasz

Kedves anyuka!

Az élethosszig tartó változás egyik mérföldköve a pubertás kor, mely természetes, fejlődési krízissel jár. Ekkorra tehető az identitás kialakulása, a jövőre vonatkozó, hosszútávra szóló döntéshozatalok, mint például a pályaválasztás. Az egyén ellentmondásos érzések közepette leválik a szüleiről, elszakad a gyermekkorától, azonban még nem lép át a felnőttkorba, problémamegoldó képessége éretlen, magatartásában felfedezhetők gyermeki és felnőttes vonások is. Vitatkozik, lázad és kérdőre von, keresi önmagát. Viselkedésével és külsejével is különbözni akar a felnőttektől. A szülők és más, korábban meghatározó szerepet betöltő felnőttek befolyása csökken, helyette valamely ifjúsági szubkultúra válik meghatározóvá, a kortársak hatása felerősödik.

A fejlődési krízis sikeres megoldása esetén a serdülő képes összhangba hozni korábban megszerzett információit önmagáról, mely nem mutat nagy eltéréseket a külvilág róla alkotott képétől, túl van az önmeghatározás korszakán, a szociális szerepvállalásokon, valamely eszme iránti elköteleződésen. Az identitás kialakulásának életszakasza ideális esetben a húszas évek elejére befejeződik. Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2013. 03. 21. 10:51Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Nekem van egy 6 éves kislányom (is). Az oviban van egy nagyon különc kisfiú barátja, akit gyakorlatilag a lányom köt össze a ovis csoporttal. Az óvónők ezt ki is használják, és ha baj van a kisfiúval, a lányomat kérik meg, hogy vigasztalja meg, stb. Felhívták viszont a figyelmemet, hogy szerintük jó lenne, ha nem egy osztályba kerülnének, mert ez a kisfiú "visszahúzza" a lányomat mind a közösségi életben való részvételben, mind intellektuálisan.
A helyzet viszont valóban úgy alakult, hogy valószínűleg egy osztályba fognak kerülni. Az óvónők szerint próbáljam meg másik osztályba vinni, mert hosszú távon nem fog tudni a lányom a maga ütemében "fejlődni".
Megijesztettek. Szeretném megkérdezni a véleményét. Valóban ilyen komolyan kell ezt venni? Ha igen, mit tudok tenni?
Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom erről a témáról mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 10:48Még nincs értékelés
2013. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom 5 és fél éves. Problémánk az óvodában kezdődött. Könnyen beszokott, de nehezem illeszkedett be, sokára lettek barátai, de az elejétől kedvvel járt, nem panaszkodott. Most a 3. évet tölti és mostanra már igazán felszabadult, az óvónők szerint is nagyon kinyílt, van társasága, barátnői, szereti az óvónéniket. Az elejétől voltak azonban problémák a bepisiléssel. Az első évben nagyon sokszor előfordult (volt hogy egy héten minden nap is akár), ezt a beszokásnak tudtuk be, az óvónők az elmondás szerint nem csináltak belőle nagy ügyet. Bölcsibe is járt egy évet, ott és otthon párhuzamosan gond nélkül lett szobatiszta, nem erőltettük. Az ovi előtt soha nem volt ezzel gond. Bár a második évtől jelentősen csökkentek a bepisilések, mostanáig vannak időszakok amikor ez visszatér. Van hogy több hónapig semmi, azután megint egy hétig minden nap vagy legalábbis többször. Az alvás alatti bepisiléseken nem aggódunk annyira, ez nem sokszor történt, inkább amikor csak úgy nap közben előfordul. A gond az is főként, hogy sokszor nem szól, nem jelzi hogy megtörtént, inkább megvárja, hogy megszárad, előfordul hogy csak én veszem észre amikor megyek érte. Megfigyelésem szerint ezek azokhoz a helyzetekhez kötődnek, amikor jelezni, szólni kellene, hogy pisilni kell (pl. udvarról bemenni, tornaóráról kimenni vagy alvás közben kikéredzkedni). Persze láthatólag ez nagyon zavarja, de nem szeret róla beszélni, a csoportban is feltűnik más gyerekeknek és ez biztosan bántja. Egyébként is inkább visszahúzódó, nem nagyon beszédes az idegen közösségben, több idő kell hogy feloldódjon, otthon persze teljesen felszabadult. Otthon soha nincs gond a pisiléssel, jelzi ha menni kell és magától megy is. Hajlamos persze visszatartani, utolsó pillanatra hagyni és így néha bemegy egy-két csepp. Ha út közben vagyunk, nógatni kell hogy menjünk el WC-re, és időnként előfordul hogy nem szól időben és bemegy a pisi. De ezeknek eddig nem tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget. Nagyon szeretnénk neki segíteni, hogy ez megoldódjon, és kideríteni, hogy emögött milyen szorongás lehet. Főként hogy jövőre már iskolába is megyünk majd. Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A szekunder enurézisnek az esetek többségében érzelmi okai vannak. A szekunder enurézis esetében az anamnézis már körvonalazza a valószínű kiváltó okot, mely célzott kezeléssel megszüntethető Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 03. 21. 10:43Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.