Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2013. 12. 19.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam, Levente márciusban lesz 5 éves, 2 és fél éves kora óta jár közösségbe, eddig semmi problémánk nem volt. Szeptember 22-én született meg lánytestvére, akivel jelenleg itthon vagyok. Hallottam ilyenkor jelentkező problémákról a nagyobb gyermek részéről. Nem tartottam tőle, egyrészt mert elég nagy a kisfiam, megértette, sőt várta is, hogy megszülessen a testvére, másrészt mert nagyon apás. A gondok 3 hete kezdődtek, nem akar oviba járni. Apa viszi az oviba, minden reggel nagyon sír nem akar ott maradni, nehezen vigasztalható. Az óvónő elmondása szerint minden ajtónyitáskor elkezd sírni, mert nem érte jöttek. Itthon hiába próbáltunk apával közösen, szépen beszélgetni vele, hogy megértessük apának dolgoznia kell, neki oviba kell járnia, minden hiába. A kérdésem az volna, hogy mi lehet a probléma? Az, hogy tudja Én itthon vagyok a kistestvérrel, vagy az, hogy apától nem akar elszakadni? Kérem tanácsoljon valamit, mivel érhetnénk el, hogy újra szeressen oviba járni, ne kelljen fájó szívvel ott hagynunk, és végignézni mennyire nem szeretne maradni. Köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez egy teljesen természetes viselkedés a kisfia részéről, mindig megdolgozza a nagyobb testvért a kistesó születése, bármennyire is várja, hiszen mindenen osztoznia kell, legfőképpen az anyai figyelmen, szereteten! Bántja őt az, h anya otthon van tesóval, ő meg oviban kell h legyen, és nem részesül abból a figyelemből, szeretetből, amit csak egy anya tud nyújtani!
Célszerű ilyenkor közös programot szervezni, ami csak anyáról és róla szól, nagyon jól fel tudja tölteni a gyereket!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 12. 19. 08:543 / 5 olvasói értékelés
2013. 12. 19.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A kisfiam most első osztályos és problémák vannak a magatartásával!!4 éve külön él az apukájától!
Nem fogad szót,ha rosszat csinál és megbüntettem semmit nem érek el nála!Nem érdekli az iskola sem.Tanácstalan vagyok,kérem segítsen.Nem akarom elveszíteni a kisfiam,nagyon szeretem,de nagyon el vagyok keserdve,mert nekem nem mond el semmit,hiába mondom neki,hogy beszélgessünk nem hajlandó,és azt mondja neki nincs semmi baja!Talán az apukája elvesztését nem tudta feldolgozni és azért lett ilyen??
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A magatartás zavar, a befele fordulás, a kevés kommunikáció mögött valószínű nagyon sok érzelmi elfojtás áll, olyan érzések, tapasztalatok, amelyeket a kisfia nem tudott helyén kezelni, megoldani! Mindenképpen szakmai segítség kell ilyen esetben, ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 12. 19. 08:45Még nincs értékelés
2013. 11. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam, aki decemberben lesz 6 éves, szeptember óta logopédushoz - fejlesztőpedagógushoz jár néhány hiányzó hang, kéz dominancia erősítés, iskola előkészítés céljából. Nagyon szépen halad, már az r hang is pörög, fejlődik a kéz koordinációja. Okos, gyorsan tanul. A problémám az, hogy ami kicsit is nehezen megy neki az egyáltalán nem hajlandó csinálni, nem lehet motiválni. Sokat játszunk, beszélgetünk, most már elkezdett rajzolni, mert eddig egyáltalán nem rajzolt soha semmit. Amint kötelezővé válik valami, hisztibe kezd. ,,Útálom azt csinálni amit mondanak, nem fogom úgyse!" Fellkiáltással kezdi, és hiába bíztatom szépen, elleln áll. A heti házi feladat megoldásakor ( képek olvasása, színezés, vonalhúzás) iszonyatosan ellenálló. Makacs nem akarja csinálni. Most fix napra tettük a ,, tanulást,, ami ha nem vitázik 30 percet vesz igénybe. Ami nehezn megy meg se akarja próbálni ( pl hullám vonal húzásnál, csak azért is egyenest húz, de még akkor is mikor ott van az órán, aztán ha nagy nehezen ráveszem, hogy csinálja akkor megy neki.Taps, öröm, bíztatás minden sikernél. A néni akihez járunk azt mondja, hogy gond lesz az iskolában, mert bár nagyon okos nem hajlandó azt csinálni ami nem érdekli és amit elsőre nem tud az nem érdekli,amit pedig tud de unalmasnak tart azt sem csinálja! Mindezek ellenére tényleg fejlődik a gyermek.Én legjobbat szeretném neki, szeretném ha nem ilyen keservesen készülnénk az iskolára, hanem pozitív hangulatban. Sokt beszélgetünk, csinàlunk kettesben programot, mert van egy 2 éves kistestvére, kiegyensúlyozott a családi életünk, a testvérével is jó a kapcsolata. Lehet, hogy korai még elvárni tőle, hogy tanuljon, figyeljen és már most az iskolával traktálni? Illetve összefügghet- e azzal, hogy alapvetően mindennel dacol az utóbbi időben, még olyan dolgoknál is kifakadt, mint egy esti fürdés, vagy lefekvés, öltözés. Kicsit mintha megint a dac korszakban lennénk.
Köszönöm a válaszát, szép napot!
Éva
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Önértékelésbeli problémák szüleménye az ilyen jellegű attitűd a gyerekeknél, úgy h mindenképp pszichológiai támogatásra szorul azt gondolom, annak érdekében h az iskola kezdés valóban zökkenőmentes legyen! Ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 11. 28. 08:50Még nincs értékelés
2013. 11. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Az unokaöcsémről szeretném kérdezni, aki 4 és fél éves kisfiú. Az oviban állítólag egy csendes, szófogadó gyerek. Viszont, amikor otthon van vagy éppen, amikor én látom, szörnyű. Nekem van egy 3 és fél éves kislányom, és ahogy vele is viselkedik, szerintem nem normális. A kisfiú eleve kiabálva és "nyavalyogva" beszél, ami már eleve idegesítő. Sokszor csúnyán beszél, akkor is, ha semmi oka nincs rá. Sokszor még most is földhöz vágja magát és úgy hisztizik. Most két napot együtt volt a kislányommal, elmentünk együtt sétálni, de végig azt mondta, hogy nekünk miért kell velük menni, maradjunk otthon, addig ő nem megy sehova. Amikor hintáztak, akkor a kislányom megszólalt, hogy ugye Dominik, mindjárt felrepülünk az égig. Erre ő: Te hülye! A pohár pedig akkor telt be, amikor szaladtunk át az úttesten és megszólal, hogy a Biankát csak had üsse el az autó. Olyan érzésem van vele kapcsolatban, hogy nagyon sok rosszindulat van ebben a kisfiúban. Nevelést nagyon nem kap szerintem, legalábbis semmi következménye, ha rosszat csinál vagy úgy beszél. Viszont néha meg szépen eljátszanak ketten, de általában a hagyjatok békén a szöveg. Mitől lehet ilyen és kell-e tenni valamit? Köszönettel: Eszti
Szakértői válasz
Kedves Eszter!

Azt gondolom, h a szülők nevelési módszerei nem kifejezetten a következetesség, szabályrendszer alapján működnek! Ezt a gyerek kihasználja, és próbál mindenki feje tetejére nőni! Valószínű az érzelmek kifejezése is minimális, sok elfolytàs van az ilyen viselkedés hátterében! Mindenképpen a szülő kell érezze a késztetést a változtatásra és akkor egy szülő konzultáció sokat segíthet ezen probléma megoldásában!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 11. 28. 08:465 / 5 olvasói értékelés
2013. 11. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Elkeseredésemben fordulok önhöz! 7éves fiam most kezdte az iskolát! Fiamról annyit, hogy 138-as IQ-jú okos, makacs hihetetlen irányító karakán gyerkőc! Problémám, hogy az osztályban van egy kisgyerek akinek meghalt az édesanyja, apukája kómában és hihetetlenül agresszív rosszindulatú gyerek! Mindig kötözködik, veri a fiamat, csúnyán beszél vele. Az én fiam meg nem hagyja magát és mindent vissza ad ill. vissza mond! Nyomda festéket nem tűrő szavakat tanult tőle! Próbáltam rávezetni, hogy ha visza mondja, vagy megteszi amit ő ő maga is olyan lesz! De semmi! Sorra hozza a feketéket káromkodásért! Nem tudom mit tegyek! nem szeretném a kitűnő tanulmányát lerontaná a magatartása, és azt sem ha megbélyegzett rossz gyerek válna belőle! Azt veszem észre, hogy kezd olyanná válni mint az a gyerkőc (vagy csak már a félelem)! Segítségét, tanácsát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Ildikó
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom mindenképp érdemes lenne bejönnie egy személyes konzultációra, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket! Azt mindenképp tudnia kell, h ebben a korban a magas intelligencia von maga után magatartásbeli problémákat, mivel az érzelmek megélése, kifejezése háttérbe szorul! A környezeti hatás, amit ön írt, valóban plusz tényezőként szolgál ezen viselkedés forma megjelenésében, fenntartásában!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 11. 28. 08:41Még nincs értékelés
2013. 10. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

9 éves fiam egy szófogadó,barátságos,jófej ugyanakkor olykor csendes gyerkőc.Olyan problémával fordulok Önhöz hogy nagyon érzékeny a gyermek,nem most kezdődött,kicsi kora óta ilyen de van úgy hogy kevésbé tűnik fel van hogy gyakran tapasztaljuk.Nagyon fel tudja idegesíteni magát dolgokon és olyankor mérgében elsírja magát,ha pl az iskolában valakit nem szeret és az irritálja,idegesíti,zavarja Őt akkor azon annyira felhúzza magát hogy azon is inkább elsírja magát,ha pl valamit nem ért az órán akkor nem kérdez,nem kér segítséget hanem mind inkább elpityeregi magát.Egyébként Én is ilyen voltam gyereknek csak ugye Én lány voltam,eddig erre vezettem vissza a dolgot,Én nem tartottam kórosnak mert nem állandó jellegű,időszakokban jelentkezik Nála a dolog,viszont most szóltak a tanítók hogy csináljak valamit Vele.Beszélgettem Vele erről már korábban is amikor ez előfordult és olyankor javul a dolog,van úgy hogy fél év is eltelik úgy hogy nincsen ilyen gond.Az volna a kérdésem Önhöz hogy mindenképpen szakemberhez kellene fordulni a dologgal vagy elég ha időnként mélyebben elbeszélgetek a gyermekkel?Vagy mire kellene gondolnom hogy mitől lehetnek ezek a dolgok Nála?Egyébként a családi körülmények normálisak,4-en testvérek és nem vagyunk csonka család!

Válaszát előre is köszönöm!

Ágnes
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom h érzelmi labilitás, önértékelési gondok, elfojtások okozzák kisfiánál az ön által leírt viselkedést, érzékenységet, amelyet hatékonyan és tartósan csak szakmai segítséggel lehet megoldani. Mindenképpen keressen meg egy gyermekpszichológust ezzel kapcsolatban.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 09:33Még nincs értékelés
2013. 10. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Testvérem kislányáról lenne szó, aki 4 éves. Tavasszal anyukája elhagyta a családot egy másik férfi miatt. Azóta közösen nevelik a kislányt, de az apukánál maradt. A kislány azóta sem születésnapot sem névnapot nem enged ünnepelni, nem fogad el ajándékot sem tortát. Azt mondja, hogy őneki nem kell ajándék. Nem lehet azt mondani, hogy szép, mert arra is az a válasza, hogy ő nem szép. Az oviban rajzolni kellett a családot és ő anyát és apát egymás mellé rajzolta, ő magát pedig a lap szélére. Van ennek jelentősége. Esetleg javasolt-e a kislányt elvinni gyermek pszihológushoz?

Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Takács Annamária
Szakértői válasz
Kedves Annamária!

Mindenképp keressenek meg egy gyermekpszichológust, mert iszonyúan sérült a kislány érzelmi stabilitása, amely meggátolja őt a normális érzelmi fejlődésben és különböző szomatikus tüneteket fog produkálni.


Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 09:11Még nincs értékelés
2013. 10. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea !
Kislányom 8 éves ,s azon kaptam hogy dörzsölődik az ágyhoz , de oly módon hogy leizzadt. S ez nem az első eset .Mondtam neki hogy nem szabad .Kérdeztem tőle hogy miért csinálja ezt hogy mit érez ilyenkor .De ilyenkor nem válaszol,s nem is néz rám volt rá példa mikor kérdettem hogy elsírta magát.gondolom azért mert tudja hogy nem szabad ? ?? 1 évben 3-4 csinálja . Egyszerűen nem tudom hogy mit tehetnék hogy Ne csinálja .
Előre is köszönöm válaszát .
Tisztelettel ! Alma
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Semmiképpen ne mondja azt, h ezt nem szabad csinálnia, mivel negatívan hathat úgy az identitás, mint a későbbi szexuális irányultság kialakulására. Jöjjön el egy nevelési tanácsadásra ezzel kapcsolatban, és részletesen fel tudjuk építeni a teendőket ilyen esetekre vonatkozóan. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 09:09Még nincs értékelés
2013. 10. 20.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm! Segítségét szeretném kérni. Fiam 12.5 éves, 6. osztályos. Osztálytársai szinte elsőtől kezdve piszkálják, csúfolják, bántják, amikor ő dühös lesz, kiabál, alkalmanként verekedésbe torkollik a dolog. Megkockáztatom a zaklatás kifejezést is már talán. Egy lány barátja van 2 éves kora óta. Meglátásom és néhány pszichológus (alsós tanárnéni állandóan pszichológushoz küldte - különzárta az osztálytól szünetekbe, hetekig nem engedték az udvarra) szerint nincs gond a gyerekkel. Nagyon csúnya szavakkal bántják, amit sokszor javaslatomra már viccesen vesz, de még mindig több alkalommal "nagyon felidegesíti magát". Most már olyan szavakat használ, hogy "kiközösítenek, örülnének ha meghalnék, mindenki utál engem". Ezek megijesztenek! Voltunk már pszichológusnál (azt mondta a gyereknek, ha idegesítik guggoljon 50-et és megnyugszik), voltunk kineziológusnál (eközben kicsit pozitívabb lett). De ezek a látogatások azt erősítették benne, hogy benne van a hiba, ő rosszabb mint más, neki kell "segítség". Egyébként a fiam jó tanuló, nincs más gond vele. Mit tehetnék, hogy egészséges lelkű kamasz, felnőtt váljon belőle?
Előre is köszönöm a segítségét!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h a kisfiát körülvevő szakembereknek, tanároknak kellene ezt az állapotot kezelnie első körben! Amennyiben ez nem történik meg, a kisfia önértékelésén lenne érdemes dolgozni, védekezési technikákat tanítani neki. Egy gyermekpszichológus kiválóan alkalmas lehet erre a feladatra.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 09:045 / 5 olvasói értékelés
2013. 10. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A 4 éves kislányomról lenne szó!Tavaly mikor elkezdtük az óvodát,akkor olyan oviba kerültünk,hogy az óvónénik nem igazán segítettek a kislányomnak,hogy be tudjon szokni az oviba!Ráadásul olyan csoportba került,ahol sok volt a gyerekotthonos gyermek,és nagyon rossz hatással volt a kislányomra,rondán beszélt,köpdösött,düh rohamai voltak!Ebéd után telefonáltak,hogy menjünk a kislányért,mert sír,és zavarja a többieket!Ez így ment 3 hónapig,így átvittük másik óvodába ahol már második naptól ott aludt szeretett járni:Aztán nyár elején bekerült az összevont csoportba ahol érte valami a gyermekemet!Amikor elmentünk nyaralni,akkor ott kezdte mondogatni,hogy ő soha nem akar nagycsoportos lenni,és nem akar menni oviba,ha összevont csoport van!Kérdeztük miért,azt mondta,hogy az óvónéni csúnyán szólt rá,mert valamit összetört a csoportban!Azt gondoltam hosszú még a nyár,talán elfelejti a történteket!Nyár végén elmentünk vásárolni,és az utcán meglátta ezt az óvónénit,és sírógörcsöt kapott,alig tudtuk megvigasztalni,és kezdődött elöről minden!Azóta minden reggel sírva megyünk,hogy ő nem akar járni,mert "Anya én csak téged szeretlek,veled akarok lenni,meg az öcsivel"Ma reggel mikor meglátta,hogy nem ég a csoportjában a villany szó szerint összehányta magát,és sírógörcsöt kapott,pedig nem annak az óvónéninek a csoportjába kellett bemennie,hanem a másik csoportba!Délutáni alvásnál felsír az óvodában,meg itthon is ,kérdeztem tőle mi a probléma,azt mondja attól fél,hogy nem megyek érte időben,és akkor ki kell mennie az udvarra,és találkozik azzal az óvónénivel!Mert délután kint van minden kisgyermek,és óvónéni!Nem tudom már mit tegyek,ezért szeretnék tanácsot kérni!Még gyesen vagyok a kisfiammal,megviselte az ő születése is 2 év van köztük,de úgy érzem ez a probléma már rendeződött!Az utolsó kérdésem még az lenne,hogy a kislányom mindig azt szeretné,ha egy ember csak vele foglalkozzon,szeretne mindig központba lenni!Ez az oviban is így van!Sokat foglalkoztam vele,mielőtt még nem volt meg az öccse,most ugye két felé kell ezt tennem,de próbálok mindig mindenbe megfelelni!Hozzáteszem ezt az óvónénit feljelentették már név nélkül,és vittek el a csoportjából gyermeket!Várom válaszát!
Üdv.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Igen sajnálatos dolognak tartom h ilyen óvoda pedagógusok vannak, akik nem segítik, hanem hátráltatják a gyerek új környezetéhez való alkalmazkodását. Ahogyan leírta a kislánya viselkedését, leválási szorongás van nála, amely lassan szomatikus formákat is ölt. Ilyen esetekben mindenképpen pszichológiai megsegítés szükséges. Ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 08:59Még nincs értékelés
2013. 10. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!!
Azért írok önnek,mert van nekem egy 5 éves kisfiam aki decemberben lesz 6 éves.
Az a problémám,hogy a kisfiam gyűjti a szemet minden fajtá tpl:száraz falevél,chipszes papír,csoki papír kavics és még sorolhatnám .Ilyenkor nem lehet vele beszélni csak az kell neki az ovódába is csinálja olyan 1-2 hónapja kezdödött el,ilyenkor dacol és megmakacsolja magát. A másik problémánk,hogy az ovodába is daqcol makacsa dühkitörése van minden ilyen alkalomkor pl:azt mondja az ovonő hogy ami építettek legoból azt kirakják az íróasztalra és ő csak a kerekeket vitte oda és nem bírtak vele az óvodába leszedte az ajtó szélén a faléceket mert ki akarták tenni a csoportból hogy lenyugodjon,ilyenkor rúg és nem lehet vele beszélni csak azt akarja hogy az legyen amit ő akar. Az életébe az váltotozott hogy édesanyukám meghalt januárban nagyon szerette és együtt is laktunk.mg lehetb el van kényeztetve hogy sok mindent megkap mert egyetlen gyermekem.Meg az óvodába az a baj vele hogy csak legozni akar más játékkal nem és mondták neki hogy autóval játszon egy kicsit mert más is szeretne legozni mert a csoportba 15 fiú van.Ön szerint mit csináljuk majd mitől van ez nála??Vigyem el gyerekpszichologushoz vagy mit csináljak mert tehetettlen vagyok és el keseredett Előre is köszönöm válaszát:
Köszönettel:Klaudia
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez a probléma mindenképpen pszichológiai segítséget igényel, a pontos diagnózis és az annak megfelelő kezelés viszont csak személyes beszélgetés után lehetséges. Ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 08:50Még nincs értékelés
2013. 10. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kislanyom aprilisban toltotte 7. Evet. Most kezdtuk az iskolat, de minden reggell sirasrol szol. Az ovodaban is nehezen ment a beszoktatas legalabb 3-4 honapba telt. Most az iskolaban tragedia amit reggelente vegigcsinalunk. Mar otthon hajtogatja a gyerek, hogy nem aksr menni. Mire a suliba erunk mar sir. Folyamatos rettegest erzek rajra. Aggidik, hogy mindent becsomagolt e, kesz van minden hazifeladat. Aztan nagy nehezen elvalunk. Viszont ami erdekes, hogy delutanra mire mennenk erte jo kedve van. A masik problemam, hogy az iskolaban toltott ido alatt nem eszik, es a csomagolt innivaloja is erintetlen. Teljesen el vagxok keseredve, mert tanacstalan vagyok mit tegyek vele.

Koszonettel, Szilvi
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h ha lassan 2 hónap alatt nem sikerült a kislányának megbirkóznia a változásokkal, és még a táplálékot is megvonja magától iskola idő alatt, az nagyon erős szorongásra utal, amely pszichológiai segítséget igényel! Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 08:47Még nincs értékelés
2013. 10. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Segítséget szeretnék kérni kislányom viselkedése miatt. Már teljesen tanácstalan vagyok.

Két lány gyermek édesanya vagyok, a nagyobbik 9 éves a kisebbik 6 éves. 2009-ben elváltunk a gyermekek apjával. Azóta szerencsére mindketten a gyermekek érdekeit szem előtt tartva jó kapcsolatban vagyunk. Ő is és én is újra házasodtunk. A gyerekek elfogadták, szeretik a volt férjem feleségét. Szeretnek náluk lenni.
Az én "új" férjemet, nevelőapjukat is elfogadták, sőt nagyon szeretik. Sokszor úgy érzem, hogy inkább tartják őt apjuknak mint a vér szerinti apjukat. Mondjuk ez valahol érthető is, hisz még elég picik voltak a váláskor. Ha családképet rajzolnak, rajtam, a testvéren és magukon kívül a nevelőapa szerepel a képen, a vér szerinti nem. De nem is ezzel kapcsolatban lenne a problémám.
A férjem katona volt, két 4 hónapos missziót csináltunk végig. A misszók között másfél évet itthon volt. Tavaly leszerelt és jelenleg civilkén dolgozik Afganisztánban. Fél évenként van 30 nap szabadsága. Jelenleg a második fél éves időszakát tölti. Eddig nem vettem észre semmi változást a gyerekeken, bár mindig tudtuk és tudjuk mennyire nehéz ez mindenkinek. De kb. 1-1,5 hónapja a kisebbik lányomnál eleinte iszonyatos hisztiket tapasztaltam, majd ez egy picit alább hagyott. De most újabb dolgok jöttek elő. Mindenen nagyon hamar sírva fakad. Nem akar az óvodában aludni. Pl. ha pénteken mondom neki, hogy hétfőn mész oviba és ott alszol, teljesen kikészül, zokog. Végül már nem bírtam és ebéd után én vagy Mama elhozza az oviból. De most már reggelente is sír, ahogy odaérünk és be kellene mennie a csoportszobába. Csimpaszkodik rajtam, nem akar elengedni, pontosan úgy viselkedik, mint beszoktatásnál. Csak úgy tudok eljönni, ha az óvónő kiveszi a kezemből. És utóbbi időben azt vettem észre, hogy sehova nem nagyon akar menni nélkülem. Eddig imádott az apjáékhoz menni, de most már azt is mondogatja, hogy ő nem akar menni oda sem.
Szóval tanácstalan vagyok. Tudom, hogy nagyon nehéz és nem jó, hogy a férjem távol van tőlünk, de sajnos muszáj.
Szeretném kikérni a véleményét és a tanácsát.
Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom 2 különböző dologról van itt szó, nem az ön jelenlegi férjének a hiánya az csupán, ami a kislánya viselkedését megteremti, valószínű leválási szorongás van a háttérben, amelyen nagyon egyszerűen lehet segíteni, csupán egy pszichológiai jellegű beszélgetést igényel. Ha gondolja keressen meg, nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 08:425 / 5 olvasói értékelés
2013. 10. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő
Nagyon el vagyok keseredve és nagy szükségem van a tanácsára. Decemberben lesz 7 éves a kislányom s elkezdtük az iskolát. Minden reggel már másfél hónapja sírva megy be az iskolába, mert azt mondja eszébe jutok s nagyon hiányzom. A legnagyobb gond, hogy ezt még el tudnám fogadni hogy kicsit sir mikor bemegy, mert tudom ha ott van már nincs semmi gond. De az iskola előtt tudok megállni az autóval s mire észbekapok a gyerek kiszökik az iskolából sírva s átrohan a forgalmas úton. Attól félek valami nagy baj lehet egyszer. Sajnos édesapja nem tudja elvinni, mert külföldön dolgozik. úgy érzem nem tudom megoldani a helyzetet és már én is szorongok a reggeli indulástól. Jelenleg most itthon vagyok, munkát keresve mert régi munkahelyem megszünt. Ezt a gyerek is tudja. De visszatekintve ez régi probléma, ugyanis az oviban is ilyen gondok voltak, csak ezt betudtam annak, hogy még kicsi. Nem vettem komolyan, s onnan nem tudott kiszökni. Itthon nagyon sokat beszélgetünk erről. Az iskoláról s akkor teljesen elfogadó s mindig megígéri, hogy nem fog sírni, mert tudja hogy iskolába apa is anya is és tesó is járt. de mégis mikor odakerülünk ugyanaz van. A másik hogy már ebéd után megyek érte s ezt minden nap legalább 20-szor megkérdezi illetve már belecsempészi egy egy mondatába, hogy ha ebéd után jössz érteml.........
az is előfordult, hogy éjjel felszokott keltetni ha pisilnie kell elmegyek e vele. Természetesen igen. De már azért kelt fel, hogy akkor ugye jössz ebéd után értem????? Ettől már nagyon kivagyok. De miért lehet ez hogy még éjjel is ezen jár a feje? Őt is sajnálom de ez már nem állapot. Soha nem hagytam ott a gyereket úgy hogy nem tudta mikor megyek érte. Soha nem hazudtam neki ha tovább kellett maradnia. Hol rontottam el???
Olvastam valahol hogy a nem kivánt gyerekeknél akadhat ilyen probléma. Én szerettem volna, párom kissé meginogott mert már nagy volt a másik lányunk. Őszintén megmondva amikor kiderült és párom nem akarta sajnos intéztem a papirokat, hogy a gyermek ne maradjon meg. Senkinek nem kivánom azt a pár napot. De aztán a párom átgondolta s nem engedett el azon a bizonyos reggelen. Ön szerint lehet ebben valami???? Nagyon várom a tanácsát. Mély tisztelettel Klár Mariann
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom h elég erős leválási szorongás van a kislánya viselkedésének a hátterében, és nem az h pár napig nem voltak férjével meggyőződve arról h vállalják-e a gyereket avagy sem! Mindenképp pszichológiai megsegítés szükséges annak érdekében, h ez az állapot változzon! Ha gondolja keressen meg, nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 08:36Még nincs értékelés
2013. 09. 19.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Az óvodás kisfiamnak van problémája az óvodával. Már tavaly is járt, akkor is minden reggel hisztivel indulta a napja, gyakorlatilag kitépték minden nap a kezemből, de 2 perc után abbahagyta és játszott, persze 11 órakor nem akart hazajönni. Az idei évbe napközis lett, meg is beszéltem vele mindent amit erről tudnia kell. Elméletben elfogadta, de a gyakorlatban nem. Zokog alvás után, még itthon is sír, hogy nem akar odamenni többet. Ha csak szóba hozom az ovit már öklendezik is. Már próbálkoztam oviba járó versikékkel, olvasunk meséket ami arról szól, milyen jó dolog is oviba járni. Ezek tetszenek is neki, követeli, hogy még egyszer olvassam el, meg mutogassuk el többször a verset. Ilyenkor megnyugszom, na majd holnap reggel emlékeztetem rá, mit olvastunk meg versikéltünk, és talán nem lesz gond. De tévedtem. Már a kapuban csimpaszodik fel, és le se tudom tenni. Fogalmam sincs mit csinálok rosszul. Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján leválàsi szorongás van a kisfia viselkedésének a hátterében, amely amennyiben nem oldódik 3,5 éves korig, érdemes vele szakemberhez fordulni, de ebben a korban ez még teljesen természetes viselkedésforma, a fejlődés része!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 19. 12:44Még nincs értékelés
2013. 09. 19.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! 11 éves fiam problémájával fordulok önhöz. Három hete éjszaka elkezdett egész testében remegni, úgy érezte nagyvécéznie kell.(de nem sikerült).Mellém fektettem és 15 perc múlva elmúlt a remegés és elaludt. teljesen magánál volt azt mondta nem fáj semmije. Most éjszaka ez újra megismétlődött. Most kezdte a felső tagozatot, lehet hogy csak szorong vagy más betegség állhat mögötte? Az első osztálynál is nehezebben vette az akadályokat, sokáig sírt és ki kellett venni a napköziből,de két hónap után elmúlt és szeretett iskolába járni. Amúgy nem egy félénk fajta,inkább irányító típus az osztályban. Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Szorongás, kezdődő pánik is állhat a viselkedés hátterében, amennyiben 3-4 héten keresztül fenn állnak a tünetek,mindenképpen keressenek meg egy Gyermekpszichológust! Ha gondolja én is nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 19. 12:30Még nincs értékelés
2013. 09. 19.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

4 éves kislányom középsős az oviban (kiscsoportba is járt, előtte bölcsibe is). Aggaszt minket, hogy kislányunk alig-alig barátkozik az óvodában (és ez így volt kiscsoportosként is). Leggyakrabban egyedül játszik, nem keresi társai társaságát, sőt talán inkább még zavarja is, ha valamelyikük "ráakaszkodik". Tehát óvodában, játszótéren csak elvétve játszik társaságban. (Azért volt már rá néhányszor példa, hogy egy-egy kisgyerekkel nagyon megtalálták az összhangot.)
Jobban szereti a felnőtt társaságot, mint a kortársaiét. Érdekes, hogy a két éves hugával tökéletes az összhang, jókat játszanak, szerepjátékoznak, teljesen egymásra vannak hangolódva. Úgy látom, mintha nem is érdekelné, hogy a másik vele egykorú gyerekkel örömét lelhetné egy közös játékban. Néha az az érzésem, hogy talán félénk.Például ha elveszi egy másik gyerek azt, amivel épp játszik, abba beletörődik. Nem bonyolódik konfliktusba. Azért is fura ez, mert kiemelkedően kommunikál, nagyon érdeklődő, kreatív, értelmes, önálló kislány, aki mindig feltalálja magát.
Hogyan tudnánk neki segíteni, hogy az óvodában is jobban barátkozzon, ne csak egyedül játszogasson? Aggódunk miatta, és segíteni szeretnénk neki.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, vagy önértékelési probléma áll a kislánya viselkedésének a hátterében, vagy szociális értetlenség, esetleg személyisége inkább az introvertalt szférában mozog!
Azt, h konkrétan mi van a háttérben, csupán személyes konzultáció során tudjuk kideríteni, és annak megfelelően kezelni! Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 19. 12:28Még nincs értékelés
2013. 09. 19.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
A problémám nem kicsi, ezért is fordulok Önhöz. A lányom 8 és fél éves. Tavaly 7 éves volt, amikor megszületett a kisöccse. Ő ezt nagyon nehezen élte meg. Mindennaposak voltak a hisztik és a veszekedések. Nyár folyamán minden rendeződni látszott, mivel elég sok időt töltöttünk együtt. Látta, hogy ő is ugyan olyan fontos, mint a testvére. Aztán, mintha nem is ugyan az a gyermek lenne, nem ügyel a dolgaira, ruháit szétpakolja. A szobájában általános káosz uralkodik (ha csak össze nem pakolom). A tesójával is néha gonoszkodik. Hiába mondunk neki bármit a férjemmel, mint aki nem is hallja. Naponta elmondom neki, hogy mi a dolga este: zuhanyzás, fogmosás, hajának kibontása....stb. más nap tuti valami elmarad. Az iskolában a ruháit torna óra előtt csak leszórja. Nem értem miért vannak ezek a dolgok. Nyáron történt, hogy az udvaron játszott a társaival és megfogdosta őket. Már nagyon el vagyok keseredve. Tegnap történt az iskolában, hogy órán (hogy a társait szórakoztassa) lehúzta a nadrágját. Persze utána mindent megbánt és megígérte, hogy többet nem lesz ilyen.
Nagyon szégyenlem magam és igazából nem tudom mit tegyek vele, mert tőlünk nem ezt látja. Mindig ügyeltünk az intim dolgokra. A lakásunk, ruháink, szekrényünk rendezett. Túl sokat várunk tőle? Mi lehet a probléma?
Várom mielőbbi válaszát! Egy elkeseredett szülő
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom h a probléma gyökere, ami a kislánya viselkedését illeti, nehány jól célzott nevelési módszerrel visszaállítható a normális kerékvágásba, ha gondolja keressen meg egy beszélgetés erejéig és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 19. 12:014 / 5 olvasói értékelés
2013. 09. 19.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm Kedves Andrea

Ezúton szeretnék segítséget kérni öntől a 7 éves kisfiam lelki világának megismerésében.
Elfogultabb vagyok biztosan mint szülő de ezért kérném tanácsát.
A kisfiam kisebb kora óta szorongással küzd,sokszor orrvérzéssel is jár sajnos.
Nagyon megtört lelkileg mikor Édesapja elvállalt egy kamionsofőri állást külföldön és csak ritkán találkoztak.
4 hétre szokott távol lenni tőlünk majd 1 hetet tud itthon tartózkodni.mindíg nehéz az elválás még 4 év "rutin" mellet is.
Nagyon sokszor volt gondunk a beilleszkedéssel az óvodában is és most szint úgy az iskolában is.
Sok rá a panasz hogy lassú meg csúnya a munkája, de itthon meg nincsen vele probléma.
Sokszor makacs de kezelhető volt ez a dolog bár mostanában viszont sértődékeny és gyakran sír is.
A nyár vége felé elkezdett felelőtlen döntéseket hozni és nagyon akaratos ,makacs és feledékeny.
Többször is emlékeztetni majd figyelmeztetni kell alapvető dolgokra.
Pl:Mosson fogat ,készülődjön (öltözködés,dolgok hozatala stb.
Nem tudom hogy miért változott ekkorát mikor ilyenekre nagyon ritkán volt példa.
Sokszor olyan felnőttes gondolkodású és viselkedésű volt de sajnos ennek már nem nagyon van nyoma.
Persze a gyermekkora az vidám és szeretetben teljes és sokat is van gyerekekkel de sajnos sokszor már velük is csak összeveszik és ő sem érti sokszor hogy miért.
Hiába kérdezgetem hogy miért ilyen furcsa és érzékeny kb: 2 hónapja,mindíg csak annyi a válasza hogy "Nem tudom" .
Komolyan nem tudom hogy mit tegyek ez ügyben de kérem segítsen valahogyan ebben nekem.
Nagyon rossz így látni nekem a gyermekem.
Ha válaszolna az nagyon megköszönném Önnek.
Tisztelettel:Markovics18
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Érzelmi labilitás, önértékelési probléma, szorongó magatartás az, ami a kisfiát jellemzi az ön által leírtak alapján! Célszerű lenne ezekkel a problémákkal minél előbb Gyermekpszichológushoz fordulniuk, hiszen az iskola miatt valószínű még teljesítmény szorongás is fog ez mellé társulni, amely a gyereket a hétköznapi életvitelben is akadályozni fogja, befolyásolja a teljesítményét! Ha gondolja én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 19. 11:55Még nincs értékelés
2013. 09. 19.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!Én azzal a problémával fordulok önhöz a fiam aki 10 éves teljesen kezelhetetlen szófogadatlan és már egyre többször önmagára is veszélyes.Az egész probléma 1 ével ezelöt kezdödöt,a fiam nagyon apás volt akivel szétváltunk mert az apuka sokat ivot és ilyenkor agresziv is volt engem bántalmazot.A gyereket soha nem bántota.Mikor az apuka elköltözöt a gyerek elég sokszor nála volt míg az apukának nem lett valakie,elmaradozot a gyermek életéböl már ott tartunk hogy már nem is foglalkozik vele ráadásul már gyermek is születet a kapcsolatában.A problémák:A 10 éves fiam tanulni nem akar mikor vége a sulnak engedéjem nékül elmegy itthonrol,sajnos én a betegségem miat nem tudok utána menni járni.Viszont a legrosszabb hogy már 2 szer is rajta kapták bolti lopáson.Nem tudja megmondani miért teszi,mikor beszélni akarok vele nem hallgat meg befogja a fülét,vonogatja a válát"nem érdekel"válaszolja,és most jön a legrosszabb mostanába zsarolgat,hogy felakasza magát.sajnos már 1szer megtette de csak hammar észre vettem és levágtam a kötélröl.Ő csak nevetet.Mikor probálom fegyelmezni mindig azt mondja "most felakasztom magam de most nem fogsz tudni levágni" meg "megakarok hallni"Kérem segitsen már nem tudom mit tegyek.(sajnos vidéken lakom)Köszönettel vikoca29
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján elég súlyos magatartás problémáról van szó, fűszerezve egy labilis érzelmi állapottal, enyhe depresszióval! Minél előbb forduljanak ezzel a problémával szakemberhez, keressenek a környékükön egy jó Gyermekpszichológust!

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 09. 19. 11:46Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.