Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

← Összes kérdés

Olvasói kérdés
Kedves Doktornő
Nagyon el vagyok keseredve és nagy szükségem van a tanácsára. Decemberben lesz 7 éves a kislányom s elkezdtük az iskolát. Minden reggel már másfél hónapja sírva megy be az iskolába, mert azt mondja eszébe jutok s nagyon hiányzom. A legnagyobb gond, hogy ezt még el tudnám fogadni hogy kicsit sir mikor bemegy, mert tudom ha ott van már nincs semmi gond. De az iskola előtt tudok megállni az autóval s mire észbekapok a gyerek kiszökik az iskolából sírva s átrohan a forgalmas úton. Attól félek valami nagy baj lehet egyszer. Sajnos édesapja nem tudja elvinni, mert külföldön dolgozik. úgy érzem nem tudom megoldani a helyzetet és már én is szorongok a reggeli indulástól. Jelenleg most itthon vagyok, munkát keresve mert régi munkahelyem megszünt. Ezt a gyerek is tudja. De visszatekintve ez régi probléma, ugyanis az oviban is ilyen gondok voltak, csak ezt betudtam annak, hogy még kicsi. Nem vettem komolyan, s onnan nem tudott kiszökni. Itthon nagyon sokat beszélgetünk erről. Az iskoláról s akkor teljesen elfogadó s mindig megígéri, hogy nem fog sírni, mert tudja hogy iskolába apa is anya is és tesó is járt. de mégis mikor odakerülünk ugyanaz van. A másik hogy már ebéd után megyek érte s ezt minden nap legalább 20-szor megkérdezi illetve már belecsempészi egy egy mondatába, hogy ha ebéd után jössz érteml.........
az is előfordult, hogy éjjel felszokott keltetni ha pisilnie kell elmegyek e vele. Természetesen igen. De már azért kelt fel, hogy akkor ugye jössz ebéd után értem????? Ettől már nagyon kivagyok. De miért lehet ez hogy még éjjel is ezen jár a feje? Őt is sajnálom de ez már nem állapot. Soha nem hagytam ott a gyereket úgy hogy nem tudta mikor megyek érte. Soha nem hazudtam neki ha tovább kellett maradnia. Hol rontottam el???
Olvastam valahol hogy a nem kivánt gyerekeknél akadhat ilyen probléma. Én szerettem volna, párom kissé meginogott mert már nagy volt a másik lányunk. Őszintén megmondva amikor kiderült és párom nem akarta sajnos intéztem a papirokat, hogy a gyermek ne maradjon meg. Senkinek nem kivánom azt a pár napot. De aztán a párom átgondolta s nem engedett el azon a bizonyos reggelen. Ön szerint lehet ebben valami???? Nagyon várom a tanácsát. Mély tisztelettel Klár Mariann
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom h elég erős leválási szorongás van a kislánya viselkedésének a hátterében, és nem az h pár napig nem voltak férjével meggyőződve arról h vállalják-e a gyereket avagy sem! Mindenképp pszichológiai megsegítés szükséges annak érdekében, h ez az állapot változzon! Ha gondolja keressen meg, nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 08:36Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.

Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást.