Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

← Összes kérdés

Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Segítséget szeretnék kérni kislányom viselkedése miatt. Már teljesen tanácstalan vagyok.

Két lány gyermek édesanya vagyok, a nagyobbik 9 éves a kisebbik 6 éves. 2009-ben elváltunk a gyermekek apjával. Azóta szerencsére mindketten a gyermekek érdekeit szem előtt tartva jó kapcsolatban vagyunk. Ő is és én is újra házasodtunk. A gyerekek elfogadták, szeretik a volt férjem feleségét. Szeretnek náluk lenni.
Az én "új" férjemet, nevelőapjukat is elfogadták, sőt nagyon szeretik. Sokszor úgy érzem, hogy inkább tartják őt apjuknak mint a vér szerinti apjukat. Mondjuk ez valahol érthető is, hisz még elég picik voltak a váláskor. Ha családképet rajzolnak, rajtam, a testvéren és magukon kívül a nevelőapa szerepel a képen, a vér szerinti nem. De nem is ezzel kapcsolatban lenne a problémám.
A férjem katona volt, két 4 hónapos missziót csináltunk végig. A misszók között másfél évet itthon volt. Tavaly leszerelt és jelenleg civilkén dolgozik Afganisztánban. Fél évenként van 30 nap szabadsága. Jelenleg a második fél éves időszakát tölti. Eddig nem vettem észre semmi változást a gyerekeken, bár mindig tudtuk és tudjuk mennyire nehéz ez mindenkinek. De kb. 1-1,5 hónapja a kisebbik lányomnál eleinte iszonyatos hisztiket tapasztaltam, majd ez egy picit alább hagyott. De most újabb dolgok jöttek elő. Mindenen nagyon hamar sírva fakad. Nem akar az óvodában aludni. Pl. ha pénteken mondom neki, hogy hétfőn mész oviba és ott alszol, teljesen kikészül, zokog. Végül már nem bírtam és ebéd után én vagy Mama elhozza az oviból. De most már reggelente is sír, ahogy odaérünk és be kellene mennie a csoportszobába. Csimpaszkodik rajtam, nem akar elengedni, pontosan úgy viselkedik, mint beszoktatásnál. Csak úgy tudok eljönni, ha az óvónő kiveszi a kezemből. És utóbbi időben azt vettem észre, hogy sehova nem nagyon akar menni nélkülem. Eddig imádott az apjáékhoz menni, de most már azt is mondogatja, hogy ő nem akar menni oda sem.
Szóval tanácstalan vagyok. Tudom, hogy nagyon nehéz és nem jó, hogy a férjem távol van tőlünk, de sajnos muszáj.
Szeretném kikérni a véleményét és a tanácsát.
Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom 2 különböző dologról van itt szó, nem az ön jelenlegi férjének a hiánya az csupán, ami a kislánya viselkedését megteremti, valószínű leválási szorongás van a háttérben, amelyen nagyon egyszerűen lehet segíteni, csupán egy pszichológiai jellegű beszélgetést igényel. Ha gondolja keressen meg, nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2013. 10. 20. 08:425 / 5 olvasói értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.

Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást.