Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő !
11 éves kisfiam, 39 éves koromban, egy hosszú, félig-meddig vállalt kapcsolatban, már nem várt csodaként, 8 hónapra, alig 2 kilogrammal, de egészségesen született.
7 hónapos terhesen úgy találták, hogy kisfiam feje és a láb mérete között aránytalanság mutatkozik. Elküldött a nőgyógyász a genetikushoz, közölve, hogy esetleg csontfejlődési rendellenességre lehet számítani, aki nyilván nem tudott mit tenni. Nekem ez akkor irtózatos trauma volt, amit a mai napig nem tudok felejteni, pedig hála Istennek bebizonyosodott, hogy csak a szülei adottságait örökölte rossz párosításban.
Egyedülállóként neveltem az első perctől kezdve, az édesapja mint barát heti 1-2 alkalommal volt velünk, apaként nem vállalva de jó kapcsolatot tartva a kisfiammal. Szüleimmel nagyon jó a kapcsolatunk, anyagilag csak az Ő segítségükkel tudunk viszonylag könnyen élni. Tényleges segítséget csak a már idős édesanyámtól kaptam. Kisfiam édesapjával kb. 5 éve határoztuk el, hogy megpróbáljuk együtt, akkor elmondtuk, Bálintnak, hogy Ő az édesapja (addig bár nem sarkítottuk ki, de az én édesapámat tekintette apa, papának). Jól fogadta, azóta már apának szólítja. Én vagyok aki egyedül, és mindennap harcolni vagyok kénytelen vele a napi apróságokért.
Szépen, folyamatosan fejlődött az évek során, 3 hónaposan ülve szabályosan dobta a labdákat. A mozgásfejlődésében a mászás teljesen kimaradt, a fenekén csúszás helyettesítette. Állni, járni, beszélni mindent szabályos időben kezdett. Az óvodával, és az iskolával, nyári táborokkal soha nem volt semmi baj. Minden közösségben keményen alkalmazkodik az éppen adódó követelményekhez, soha nem volt rá panasz.
Már az óvódában kiderült, hogy a nagyobb mozgásokban, de a finom motorikus kézi munkákban is le van maradva. A mászókához, fáramászáshoz, kerékpározáshoz hintázáshoz, labdázáshoz egyszerűen hozzá sem kezdett, nem érdekelte.
Egyébként eléggé kemény, makacs, önfejű, a mások példáját szinte sosem követő (se jót, se rosszat). Nem zavarja, (úgy tűnik) ha csúfolták (csúfolják) az átlagosnál nagyobb feje miatt, azt mondja szereti ha nevetnek rajta a társak…
Az első osztályt angol tagozaton (nagyon szereti), jó átlagos eredménnyel végezte egy nagyon erős, válogatott osztályban.
Szerettem volna ha mozog, próbáltam az iskolában indított társastáncot, kung-fut, gerincjavító tornát, TSMT okosító tornát de mind megunta. Úszni is próbálkoztunk, ott is kitűntek a hiányosságok, de még mindig ez megy a legjobban.
Problémánk kezdettől fogva az alvás. Sosem ment túl jól. Kb. 6 éves koráig külön kisszobájában aludt egyedül, én pedig másik szobában, hallótávolságban. Akkor fejezte ki szóban is hogy fél. Hosszú ideig éjszaka többször átvágtatott hozzám, aztán feladtam és beköltöztem a szobájába. Azóta is együtt alszunk, de azóta is fél. Nem beszél erről, eléggé zárkózott, nehéz a problémáit kihúzni belőle.
Másik kérdésem, ami a legjobban aggaszt most a következő:
A nyáron kb 2 hónapja az édesapja valamivel kapcsolatban elmesélte, meglehetősen részletesen hogy milyen az ha valaki belelép egy rozsdás vasba, vérmérgezést kap és piros csík kezd húzódni a bőrén valahol. Ettől kezdve egyre jobban elkezdett önmagáért aggódni a kisfiam, naponta sokszor nézegette a sértetlen bőrét, van-e csík. Semmiféle ész érv nem segített. Addíg fajult ez míg előfordult, hogy sírva feküdt le, alig tudtam megnyugtatni. Ez a kényszeres vizsgálódás aztán kb 1 hónap alatt valahogyan teljesen elmúlt, de átvette a helyét az ételmérgezéstől való rettegése. Ez a folyamat kb 2-3 hete egyre fokozódik. Itt sem segít semmiféle észérv. Amit lehetett én már minden logikus magyarázatot elsoroltam. Kezdte a gombával, de már szinte mindenre rákérdez, nem mérgező-e ? Egyre kevesebbet eszik a megszokottak közül. Szerencsére almát, paradicsomot, borsót, kukoricát, céklát, uborkát, zöldbabot, káposztasalátát eszik, talán a tápanyagok még bejutnak a szervezetébe.
Mit tehetnék, hogy megnyugtassam ?
Nagyon köszönöm a türelmét, előre is hálás szívvel várom tanácsait, hogyan segíthetnék a kisfiamon..
Zsigó Ildikó
11 éves kisfiam, 39 éves koromban, egy hosszú, félig-meddig vállalt kapcsolatban, már nem várt csodaként, 8 hónapra, alig 2 kilogrammal, de egészségesen született.
7 hónapos terhesen úgy találták, hogy kisfiam feje és a láb mérete között aránytalanság mutatkozik. Elküldött a nőgyógyász a genetikushoz, közölve, hogy esetleg csontfejlődési rendellenességre lehet számítani, aki nyilván nem tudott mit tenni. Nekem ez akkor irtózatos trauma volt, amit a mai napig nem tudok felejteni, pedig hála Istennek bebizonyosodott, hogy csak a szülei adottságait örökölte rossz párosításban.
Egyedülállóként neveltem az első perctől kezdve, az édesapja mint barát heti 1-2 alkalommal volt velünk, apaként nem vállalva de jó kapcsolatot tartva a kisfiammal. Szüleimmel nagyon jó a kapcsolatunk, anyagilag csak az Ő segítségükkel tudunk viszonylag könnyen élni. Tényleges segítséget csak a már idős édesanyámtól kaptam. Kisfiam édesapjával kb. 5 éve határoztuk el, hogy megpróbáljuk együtt, akkor elmondtuk, Bálintnak, hogy Ő az édesapja (addig bár nem sarkítottuk ki, de az én édesapámat tekintette apa, papának). Jól fogadta, azóta már apának szólítja. Én vagyok aki egyedül, és mindennap harcolni vagyok kénytelen vele a napi apróságokért.
Szépen, folyamatosan fejlődött az évek során, 3 hónaposan ülve szabályosan dobta a labdákat. A mozgásfejlődésében a mászás teljesen kimaradt, a fenekén csúszás helyettesítette. Állni, járni, beszélni mindent szabályos időben kezdett. Az óvodával, és az iskolával, nyári táborokkal soha nem volt semmi baj. Minden közösségben keményen alkalmazkodik az éppen adódó követelményekhez, soha nem volt rá panasz.
Már az óvódában kiderült, hogy a nagyobb mozgásokban, de a finom motorikus kézi munkákban is le van maradva. A mászókához, fáramászáshoz, kerékpározáshoz hintázáshoz, labdázáshoz egyszerűen hozzá sem kezdett, nem érdekelte.
Egyébként eléggé kemény, makacs, önfejű, a mások példáját szinte sosem követő (se jót, se rosszat). Nem zavarja, (úgy tűnik) ha csúfolták (csúfolják) az átlagosnál nagyobb feje miatt, azt mondja szereti ha nevetnek rajta a társak…
Az első osztályt angol tagozaton (nagyon szereti), jó átlagos eredménnyel végezte egy nagyon erős, válogatott osztályban.
Szerettem volna ha mozog, próbáltam az iskolában indított társastáncot, kung-fut, gerincjavító tornát, TSMT okosító tornát de mind megunta. Úszni is próbálkoztunk, ott is kitűntek a hiányosságok, de még mindig ez megy a legjobban.
Problémánk kezdettől fogva az alvás. Sosem ment túl jól. Kb. 6 éves koráig külön kisszobájában aludt egyedül, én pedig másik szobában, hallótávolságban. Akkor fejezte ki szóban is hogy fél. Hosszú ideig éjszaka többször átvágtatott hozzám, aztán feladtam és beköltöztem a szobájába. Azóta is együtt alszunk, de azóta is fél. Nem beszél erről, eléggé zárkózott, nehéz a problémáit kihúzni belőle.
Másik kérdésem, ami a legjobban aggaszt most a következő:
A nyáron kb 2 hónapja az édesapja valamivel kapcsolatban elmesélte, meglehetősen részletesen hogy milyen az ha valaki belelép egy rozsdás vasba, vérmérgezést kap és piros csík kezd húzódni a bőrén valahol. Ettől kezdve egyre jobban elkezdett önmagáért aggódni a kisfiam, naponta sokszor nézegette a sértetlen bőrét, van-e csík. Semmiféle ész érv nem segített. Addíg fajult ez míg előfordult, hogy sírva feküdt le, alig tudtam megnyugtatni. Ez a kényszeres vizsgálódás aztán kb 1 hónap alatt valahogyan teljesen elmúlt, de átvette a helyét az ételmérgezéstől való rettegése. Ez a folyamat kb 2-3 hete egyre fokozódik. Itt sem segít semmiféle észérv. Amit lehetett én már minden logikus magyarázatot elsoroltam. Kezdte a gombával, de már szinte mindenre rákérdez, nem mérgező-e ? Egyre kevesebbet eszik a megszokottak közül. Szerencsére almát, paradicsomot, borsót, kukoricát, céklát, uborkát, zöldbabot, káposztasalátát eszik, talán a tápanyagok még bejutnak a szervezetébe.
Mit tehetnék, hogy megnyugtassam ?
Nagyon köszönöm a türelmét, előre is hálás szívvel várom tanácsait, hogyan segíthetnék a kisfiamon..
Zsigó Ildikó
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Köszönöm a részletes levelet, nagyon szépen összeszedte fejlődés történeti szempontból, viszont azt gondolom h ez a probléma egy szakmai válasszal nem orvosolható, mindenképpen személyes konzultáció szükséges a pontos diagnózis felállításához, és utána a diagnózis függvényében a kialakult állapot is kezelhetővé válik! Minél előbb forduljanak ezzel a problémával Gyermekpszichológushoz, ha gondolja én is szívesen segítek! Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Köszönöm a részletes levelet, nagyon szépen összeszedte fejlődés történeti szempontból, viszont azt gondolom h ez a probléma egy szakmai válasszal nem orvosolható, mindenképpen személyes konzultáció szükséges a pontos diagnózis felállításához, és utána a diagnózis függvényében a kialakult állapot is kezelhetővé válik! Minél előbb forduljanak ezzel a problémával Gyermekpszichológushoz, ha gondolja én is szívesen segítek! Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: