Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
5 éve élek külön a férjemtől, 1 éve váltunk el.Ő lépett ki a házasságból, kapcsolatokat tartott. 4 közös lányunk van. Ketten nagykorúak. A két kiskorú 16 és 9 és fél évesek. A kapcsolatunk házasság alatt sem volt jó, alkoholizált, dúrva volt. A gyerekeket nekem ítélte a bíróság. Az apának láthatási joga van a minden második hétvége és szünetek fele. Az apa nem élt a lehetőségével, a 9 és fél éves kislányom szinte nem is ismeri. Most lesz a vagyoni per. A volt férjem kb. egy hónapja jelentkezett,hogy el szeretné vinni a gyerekeket láthatásra. A 16 éves sem és a 9 és fél éves sem ment el vele. A kicsi sírt nagyon, kapaszkodott belém, így az apa elment. Két hét múlva újra jött, ugyan így történt, kikisértem a gyereket és ő nem ment el vele, ismét sírt. Én kértem, jöjjön be és nálunk találkozzon a gyerekkel, ezt pedig ő tagadta meg. Félek attól,hogy a kislányom, aki eddig kiegyensúlyozott életet élt, most ebben a helyzetben lelkileg sérül. Mit tehetek, elszomorítanak különböző hozzászólások mások hasonló helyzetéhez. Ha a gyerek nem akar menni, mert nincs kapcsolat köztük, hány éves kortól döntheti el,hogy nem megy el az apával, és erre őt senki ne kötelezze.
Ha a gyerekkel erről beszélünk ,hogy jön apa, már sír. Van egy párom, őt nagyon szereti a kislányom és a nagyobbak is. Mi már boldogan éltünk úgy mint egy család. Nehéz lesz úgy érzem kapcsolatot teremteni így,hogy évek maradtak ki. A felelősség pedig az enyém. Nálam van elhelyezve, én oldjam meg,hogy a gyerek szeressen menni az apával. Ha nem sikerül, én vagyok aki akadályozom a láthatást? Úgy érzem nem fer dolog mindig az anyára hárítani,hogy ő oldja meg amit az apuka elmulasztott. Amíg együtt éltünk addig is napokra eltűnt, később derült csak ki,hogy barátnőzött. Egy ügyvédnő azt mondta, ha a gyerek nem szeretne menni, ezt ő mondja az apának és akkor nem lesz baj. Én a fórumokon nem így látom. Jelen pillanatban a gyereknek nincsenek jogai, nem dönthet. Óvodapedagógusnak tanulok, nem tudom egyeztetni az ott pszichológiából tanultakat a gyermek érdekeit mindig szem előtt tartva, a jelenlegi esetünket. Nagyon szeretném az Ön véleményét hallani. Forduljak e gyámügyre, családsegítőbe?
5 éve élek külön a férjemtől, 1 éve váltunk el.Ő lépett ki a házasságból, kapcsolatokat tartott. 4 közös lányunk van. Ketten nagykorúak. A két kiskorú 16 és 9 és fél évesek. A kapcsolatunk házasság alatt sem volt jó, alkoholizált, dúrva volt. A gyerekeket nekem ítélte a bíróság. Az apának láthatási joga van a minden második hétvége és szünetek fele. Az apa nem élt a lehetőségével, a 9 és fél éves kislányom szinte nem is ismeri. Most lesz a vagyoni per. A volt férjem kb. egy hónapja jelentkezett,hogy el szeretné vinni a gyerekeket láthatásra. A 16 éves sem és a 9 és fél éves sem ment el vele. A kicsi sírt nagyon, kapaszkodott belém, így az apa elment. Két hét múlva újra jött, ugyan így történt, kikisértem a gyereket és ő nem ment el vele, ismét sírt. Én kértem, jöjjön be és nálunk találkozzon a gyerekkel, ezt pedig ő tagadta meg. Félek attól,hogy a kislányom, aki eddig kiegyensúlyozott életet élt, most ebben a helyzetben lelkileg sérül. Mit tehetek, elszomorítanak különböző hozzászólások mások hasonló helyzetéhez. Ha a gyerek nem akar menni, mert nincs kapcsolat köztük, hány éves kortól döntheti el,hogy nem megy el az apával, és erre őt senki ne kötelezze.
Ha a gyerekkel erről beszélünk ,hogy jön apa, már sír. Van egy párom, őt nagyon szereti a kislányom és a nagyobbak is. Mi már boldogan éltünk úgy mint egy család. Nehéz lesz úgy érzem kapcsolatot teremteni így,hogy évek maradtak ki. A felelősség pedig az enyém. Nálam van elhelyezve, én oldjam meg,hogy a gyerek szeressen menni az apával. Ha nem sikerül, én vagyok aki akadályozom a láthatást? Úgy érzem nem fer dolog mindig az anyára hárítani,hogy ő oldja meg amit az apuka elmulasztott. Amíg együtt éltünk addig is napokra eltűnt, később derült csak ki,hogy barátnőzött. Egy ügyvédnő azt mondta, ha a gyerek nem szeretne menni, ezt ő mondja az apának és akkor nem lesz baj. Én a fórumokon nem így látom. Jelen pillanatban a gyereknek nincsenek jogai, nem dönthet. Óvodapedagógusnak tanulok, nem tudom egyeztetni az ott pszichológiából tanultakat a gyermek érdekeit mindig szem előtt tartva, a jelenlegi esetünket. Nagyon szeretném az Ön véleményét hallani. Forduljak e gyámügyre, családsegítőbe?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Azt gondolom első körben mindenképp érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: