Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
5 és fél éves kislányommal kapcsolatban kérdezném:
3 éves kora óta oviba jár, előtte itthon voltunk, nagyon értelmes, kommunikatív, mindenki szerint korán választékosan beszélt, énekel, táncol, mesél, feltűnően kreatív, és mindenben maximalista.
Kisfiam féléves, a babavárás alatt a nagy nemigen akarta "elfogadni" a testvér kezését, de utána ez oldódott és mára már nagyon szereti, bár hullámokban előjön a féltékenykedés, ami különbözőképpen nyilvánul meg: vagy bújós lesz, azaz őt is babusgassuk, vagy hisztis, hangoskodó, ilyenkor nem lehet semmivel lecsillapítani, bármi csak olaj a tűzre, inkább magára kell hagyni... A probléma az oviban jelentkezett: az óvónők szerint bizonyos szituációkban, váratlan helyzetekben, amely nem a megszokott, ami kizökkenti a megszokott kerékvágásból, leblokkolja, nem lehet belőle egy szót sem kihúzni, nem szól, nem modja el, hogy mi a problémája, stb. Ez nem vonatkozik a foglalkozásokra, mert akkor szívesen és ügyesen résztvesz mindenben. Az érdekes az, hogy ezt itthon nem vettük észre, mindig mesél (ha kérdezzük, akkor többet), problémákat is elmondt, kifejezetten szereti, ha "beszélgetünk", sokszor kéri is.
Kell -e kezelni és ha igen, hogyan ezt a fajta, közösségben, idegen szituációban való visszahúzódást, leblokkolást?
Nagyon köszönöm a válaszát előre is!
5 és fél éves kislányommal kapcsolatban kérdezném:
3 éves kora óta oviba jár, előtte itthon voltunk, nagyon értelmes, kommunikatív, mindenki szerint korán választékosan beszélt, énekel, táncol, mesél, feltűnően kreatív, és mindenben maximalista.
Kisfiam féléves, a babavárás alatt a nagy nemigen akarta "elfogadni" a testvér kezését, de utána ez oldódott és mára már nagyon szereti, bár hullámokban előjön a féltékenykedés, ami különbözőképpen nyilvánul meg: vagy bújós lesz, azaz őt is babusgassuk, vagy hisztis, hangoskodó, ilyenkor nem lehet semmivel lecsillapítani, bármi csak olaj a tűzre, inkább magára kell hagyni... A probléma az oviban jelentkezett: az óvónők szerint bizonyos szituációkban, váratlan helyzetekben, amely nem a megszokott, ami kizökkenti a megszokott kerékvágásból, leblokkolja, nem lehet belőle egy szót sem kihúzni, nem szól, nem modja el, hogy mi a problémája, stb. Ez nem vonatkozik a foglalkozásokra, mert akkor szívesen és ügyesen résztvesz mindenben. Az érdekes az, hogy ezt itthon nem vettük észre, mindig mesél (ha kérdezzük, akkor többet), problémákat is elmondt, kifejezetten szereti, ha "beszélgetünk", sokszor kéri is.
Kell -e kezelni és ha igen, hogyan ezt a fajta, közösségben, idegen szituációban való visszahúzódást, leblokkolást?
Nagyon köszönöm a válaszát előre is!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Azt gondolom h az önök esete mindenképpen személyes konzultációt igényel, ha gondolja keressen meg telefonon, egyeztetünk egy időpontot és nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Azt gondolom h az önök esete mindenképpen személyes konzultációt igényel, ha gondolja keressen meg telefonon, egyeztetünk egy időpontot és nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: