|
Kérdezz-felelek
Kedves Balogh Andrea!
Kisfiam 3,5 évesm, a múlt héten kezdte az óvodát. A változást, hogy nem Én vagyok vele hanem az óvonénik nagyon jól viselte. Szerdától már ott is aludt. Ami az óvonők tájékoztatása szerint nem okozott problémát. Egy kicsit nehezen aludt el, de csendben volt és álomba "ringatta" magát. Nem is pisil be és nagyon szépen, mident megeszik ami előtte van.
De néha a gyerekekkel szemben durva. Meghúzza a hajukat, meglöki őket ha nem tetszik neki valami. Az az igazság hogy ezt velünk szüleivel is csinálja ha a nem tetszését szeretné kifejjezésre juttatni. Többször megpróbáltuk elmagyarázni neki hogy ez nem szép dolog és ha valami probléma van, tessék elmondani. És nem nekirontani a másik embernek. A másik "megoldása" az hogy földre veti magát és hisztizik. Ilyenkor nem lehet vele beszélni, mert tombol. Itt is megpróbáltunk vele utána beszélgetni és megkérdezni Tőle hogy mi a probléma, mondja el hogy esetleg mi a probléma vagy mi fáj neki; de sajnos nem igazán közlékeny. Máskor pedig nagyon sokat beszél.
Az lenne a kérdésem, hogyan tudnám ezt a kisfiamnak "úgymond2 elmagyarázni vagy megértetni vele. Bár Én úgy veszem észre mintha értené amit magyarázunk neki, csak nem vesz róla tudomást.
Köszönettel: Eszter
Kedves Eszter!
A kisfia az elszakadást jelzi így, annak ellenére, hogy úgy tűnt önöknek, hogy minden rendben van!
Sok beszélgetéssel és következetességgel elérhető az a kívánt eredmény, amely már nem a hisztiről szól!
Türelem és kitartás, mert most van a dackorszak közepén! :)
Üdvözlettel:
Kedves Andrea!
A párommal régóta ismerjük egymást, egy hónapja vagyunk együtt, neki van egy gyönyörű, okos 6 éves kisfia, akivel csak hétvégeken találkozik, mert tavaly június óta külön élnek a feleségével. Mivel mi együtt tervezzük a jövőnket, szeretnénk, ha a párom fiát a lehető legkevésbé viselné meg a válás és a mi kapcsolatunk híre. Szeretnék a lehető legjobb kapcsolatot kialakítani vele. A gondunk az, hogy fogalmunk sincs hogyan fogjunk hozzá, a dolog közléséhez. Egyikőnk sem volt még hasonló helyzetben, ezért kérjük a segítségét.
Segítségét előre is köszönjük.
Tisztelt Hölgyem!
Nem egy könnyű helyzet ez a gyerek számára ezért én mindenképpen javasolnék legalább 1-2 alkalmas családterápiát, ahol útmutatást tudnék önöknek adni az új helyzet kezelésére, azért hogy a későbbiekben ne legyenek problémáik!
Elérhetőségem: 06/30-3550-177
Üdvözlettel:
Kedves Andrea!
Van egy két és fél éves kisfiam, és felmerült bennem a hiperaktivitás vele kapcsolatban. Hogyan tudnám kideríteni, hogy valóban az e? Kihez, illetve hová vigyem el, ahol segíteni tudnának ebben a kérdésben.
Válaszát köszönöm: M-né
Kedves Anyuka!
3 éves kor alatt nem beszélünk hiperaktivitásról, úgyhogy nyugalom, valószínű kinövi ezt a mozgékonyságot, de ha 3 éves kora után is fennáll ez az állapot, akkor keressen meg újra és meglátjuk, mit tehetünk!
Üdv:
Kedves Pszichológusnő! A kislányom 8 éves, okos, értelmes, sikeres , szép gyerek. 4 éves kora óta időnként kitépkedi a szempilláját. Voltam vele már minden fellelhető szakembernél Győrben, megoldásra nem jutottunk. Úgy ismétlődik, mint az alkoholistáknál a lerészegedés: kb. 3 havonta. Nincs rá magyarázat, már el sem ismeri, hogy ő volt, zavarja, inkább felmenti magát. Elolvastam, amit lehetett a témával kapcsolatban. Én 33 éve foglalkozom gyerekekkel egy iskolában, rengeteg a tapasztalatom, a nagylányom már közel 30 éves, és itt állok tehetetlenül a gondunkkal. Nagyon kérem, ha lehetőséget, segítsen. Szívesen elviszem bárhova, csak tudjak segíteni. Köszönöm.
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján az lenne a legcélszerűbb, ha felkeresnének egy pszichológust, aki az okot kiderítve és kezelve megszüntethetné a problémát!
Elérhetőségem: 06/30-355-0177. Ha teheti, hívjon fel és megbeszélünk egy időpontot!
Üdv:
Kedves Andrea!
Három kisfiam van. A középsővel, aki decemberben volt 4 éves, mostanában sok a probléma. Tavaly januárban kezdte az ovit, és semmi gond nem volt vele. Szobatiszta volt addigra, jó volt az étvágya és a fegyelmezés terén is sikereink voltak. Ám szeptember óta - megint kiscsoportos, mert évvesztes- komoly gondjaink vannak. Pöszén beszél, volt, hogy bepisilt, bekakilt. Szinte mindenért hisztizik. Bármit mondunk, nem hajlandó érteni belőle. Már sok dolgot kipróbáltunk vele, hátha használ, de napról napra rosszabb. Most azon gondolkodom, hogy elviszem egy pszichológushoz, adjanak tanácsot vele kapcsolatban.
Ön mit javasol? Mit tegyünk, mert kezd elviselhetetlen lenni a helyzet?
Előre is köszönöm válaszát:
egy tanácstalan anyuka
Kedves Anyuka!
Az Ön által leírtak alapján én is javasolnék egy pszichológiai konzultációt, ahol nevelési, ill. "hiszti" kezelési útmutatót kaphatnak Önök, mint szülők és én a gyerekkel is szívesen elbeszélgetnék, mert van valami oka az ő efféle viselkedésének, ami ha nincs tisztázva, akkor a jelenlegi állapot csak fokozódhat!
Megadom az elérhetőségem, ha teheti, hívjon fel és megbeszélünk egy időpontot: 06/30-355-0177
Üdv:
Ne aggódjon, az Ön fia esete, hogy még nem beszél, egyáltalán nem egyedülálló, meglátja, amikor elkezd beszélni be sem fog állni a szája :)) és általában már egyből mondatokban kezdenek el beszélni! Ha még 3 éves korában sem beszél, akkor érdemes elvinni egy pszichológushoz, mert akkor más is lehet a háttérben!
Üdv:
Kedves Andrea!
Négy éves kiasfiammal kapcsolatban vagyok tanácstalan. Úgy érzem nem találtam meg az arany középútat a fegyelemzését illetően. Bármire ezerszer meg kell kérnem, legtöbbször bírom cérnával de van amikor ordítozás lesz a vége, de sajnos olyan is volt, hogy kikapott annyira nem tudtam uralkodni magamon. Sőt azt vettem észre, hogy már-már félek tőle, egyszerűen nem tudom kezelni néha. Nagyon szépen kérem, elmagyarázom miért, de a végén már... Nagyon megijed szegény mikor már üvöltözök, de egyszerűen nem tudom hogyan ha másként nem tudok hatni rá.
Egyébként okos értelmes kisfiú, az óvonők szerint is, meg túl érzékeny és kicsit lustácska.
Köszönöm előre is,
Virág
Kedves Anyuka!
A gyerek nevelése akkor lesz sikeres, ha Ön következetes és bizonyos ingerekre mindig ugyanazt a választ kapja Öntől a gyerek!
Tehát legyen türelmes, kitartó és meglátja, meglesz a gyümölcse!
Üdv:
Nekem az 5 éves kisfiammal van kisebb problémám. Teljesen szobatiszta volt, amikor az lett azonnal a WC-re szokott, magától kiment, és már éjszaka sem pisilt be. Nem is volt ezzel semmi baj, csak az utóbbi 4-5 hónapban megesik, hogy becsurran neki a pisi. És ez egyre gyakoribb jelenség, sőt néha már teljesen be is pisil, és édesapámnál volt, amikor még be is kakilt. Néha éjszaka is bepisil. Az utóbbi fél évben elköltöztünk az előző lakhelyünktől 300 km-re, előtte kb. fél évvel született egy másik kisfiam, és elvesztettük a férjem édesanyját is, akivel egyébként nem volt túl közeli a fiam viszonya. Aztán 4 hónapra az elköltözésünktől vissza költöztünk a régi otthonunk városába, csak most édesanyám lakásába (nem velünk lakik). A férjem sajnos munkanélküli lett tavaly novemberben, és azóta nem talál munkát, így kicsit feszültebbek vagyunk, és míg vissza nem költöztünk, gyakran össze is vitatkoztunk, türelmetlenebbek voltunk a gyerekekkel is. Ez lehet a baj? Mit tehetek,hogy újra a régi a legyen az én kicsi fiacskám? Már ő is érzi, hogy nem jó ez így, mert azt mondta, hogy majd ő megoldja ezt a problémát! :) Válaszod előre is köszönöm!
Nagyon sok változás történt az elmúlt pár hónapban a kisfia életében és ez az oka valószínű a bepisilésnek! A gyerekek sokkal nehezebben tudják elfogadni az új helyzeteket, legyen bármiről is szó, mint mi szülők azt gondolnánk, nehéz nekik a megszokottól való elszakadás, de sok türelemmel és odafigyeléssel visszatérhet a régi kerékvágásba minden!
Üdv:
Kedves Andrea!
Nekem van egy 2 év 4 hónapos kisfiam, és vele kapcsolatban lenne egy kérdésem.
Úgy a mienk, vagy bárki idegen hüvelykújját morzsolgatja. Nemcsak a mienket, hanem ha egy idegen szóba áll vele, ahhoz is képes odamenni és a hüvelykujját vagy csak fogni, vagy "morzsolgatni".
Ennek lehet valamilyen oka?
Köszönettel
Kedves Anyuka!
Nem hiszem, hogy ennek bármilyen pszichés oka lenne, lehet csupán így közeledik, barátkozik vagy nyugtatja magát!
Üdv:
Kedves Andrea!
Kisfiam szeptemberben lesz 6 éves. Kedves, aranyos, értelmes kisgyerek. Kicsi kora óta, ha sétáltunk mindig gyűjtöttünk gesztenyét vagy makkot és később termésállatkákat készítettünk belőle. Pár hónapja kezdett leveleket, faágakat gyűjteni nekem és nagy örömmel hozta az "ajándékokat". Én persze nagyon örültem a "kincseknek". Ezzel nem is volt semmi baj. A gond pár hete kezdődött, amikor nem engedte kidobni az üres csokoládés papírt, az műanyag palackot. Mára ez odáig jutott, hogy szinte semmit sem lehet kidobni. Ha mégis meglátja, hogy kidobtam valamit kiveszi a kukából. Nem hisztizik, hanem pityereg, sír, hogy neki szüksége van ezekre a dolgokra. Ma a fürdővízben talált egy hajszálat. Nem lehetett leengedni a vizet, majd holnap ő kihalássza, mert szüksége van rá és ne dobjuk ki. Teljesen tanácstalan vagyok. Próbáltam vele beszélgetni, hogy ez így nem mehet tovább. De neki mindig mindenre szüksége van, lesz. Mit tegyek? Kérem segítsen! Előre is köszönöm válaszát.
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján nekem kényszeres tevékenységnek tűnik a probléma, de ennek a megállapítása és kezelése személyes találkozót igényel. Ha tehetik, keressenek meg!
Elérhetőségem: 06/30-355-0177
Üdv:
Kedves Andrea!
Arra a kérdésemre keresem a válasz, hogy 4 éves fiam szerintem kényszerevő. Ez abból áll, hogy bárki eszik vagy iszik Ő azonnal éhes vagy szomjas.És ezt bárhol tudja hangoztatni és folyamatosan amíg nem kaoja meg.Ő 1,5 évesen került hozzánk csecsemőotthonból. Akkor egy 9 kg-os pici fiú volt, most pedig több mint 20kg.Kérem segitsen, hogy megtudjam tenni a megfelelő lépést, mert szerintem ez pszihés dolog, ugyan is mindig úgy neveltük, hogy nálunk mindig van ennivaló, és akkor ehet amikor éhes.
Várom válaszát
Köszönettel: Anikó
Kedves Anikó!
Igazából szükség lenne egy személyes találkozóra, hogy eldönthessem, mi lehet a háttérben, mert csak akkor tudok önöknek segíteni. Az Ön által leírt információ túl kevés számomra!
Elérhetőségem: 06/30-355-0177
Üdv:
Kedves Andrea! 2,5 éves kisfiam augusztus óta bölcsis.Mostanában 5-6 hete nem akar menni és nem eszik szinte semmit sem a bölcsiben.Már a bölcsi neve elhangzásakor sírni kezd.Az egyik gondozónővel már sokszor volt vitánk,aug. óta mindig valami.Most nekem támadt,hogy miért nem neki szóltam elsőnek,hogy gyermekpszichológust szeretnénk hívatni a gyerekhez a bölcsibe?-míg ő 5-6 hétig elnézte,hogy a gyerek éhezik a bölcsibe és semmit sem tett! Tartok tőle,hogy a gyerek a gondozónőtől fél,mert egyszer rászólt a gyerekre és a gyerek a térdem mögé bújt ,erősen átkarolta.Otthon eljátszotta:saját maga állát megcsípte a kisfiam és azt mondta,hogy :Ide figyelj! Hagydd abba! Szokta az arcát is erősen megcsípni,dühösen vagy az enyémen mutatja be.Sajnos a bölcsődevezető mindenben védi ezt a nőt.Sajnos nem tudom bebizonyítani-viszont nem akarom,hogy a gyerek lelki sérült legyen.Ha a gyereket megfigyeli a gyermekpszichológus,fényt tud deríteni,hogy esetleg a gyerek a gondozónőtől szorong,fél?-mert a pszichológusnő figyelni fogja a gyerek viselkedését a csoportban.Ön szerint próbáljak beszélni utána vele a gondozónő viselkedéséről,hanyagságáról?A gyermekorvos szerint az étvágytalanság mögött lelki ok van. Kérem segítsen nekem,adjon kérem tanácsot-mit tehetnék? nagyon várom válaszát! Hálás köszönettel:egy nagyon aggódó,szomorú édesanya.
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján valóban lelki eredetű szerintem is a kisfia étvágytalansága, és igazából az a baj, hogy mivel ehhez a viselkedéshez a gondozónővel való kapcsolat kondicionálódik, én nem látom annak esélyét, hogy a kisfia itt továbbra is egészségesen tudna fejlődni! Megfigyelheti őt a pszichológus, de az alatt a pár óra alatt a gyerek viselkedéséből nem fog tudni arra következtetni, hogy mindez a gondozónő viselkedése miatt alakult ki, így végül csak a kisfia issza majd meg a levét, mert a gondozónő még inkább rászáll! Sajnos ez egy gyarló emberi viselkedésforma!
Én azt tanácsolom, hogy vigye el abból a bölcsiből ha teheti, és utána mindenképp keressen fel egy pszichológust a kisfiával, hogy a gyerekben keletkezett feszültségeket feloldják, különben még súlyos következményei lehetnek!
Szívesen megadom az elérhetőségemet, és ha bármiben segíthetek, csak hívjon fel: 06-30-3550-177
Üdv:
Kedves Andrea!
Unokám kiscsoportos óvodás. Már második éve jár oviba, mert évvesztes. Szeptemberben született, és tavaly, mini csoportos volt.
A tavalyi évben, a szobatiszta gyerek, az oviba bekakilt, ezért kitiltották 2 hétre, ami a gyereket megviselte. Ezért mi 2 hónapig nem engedtük, s a probléma megszűnt.
Előfordult tavaly is, és idén is, hogy a gyerek, hisztizett az oviba, amit az ovo néni nem tudott kezelni. Volt, hogy a croupos gyereket kipenderítették a havas udvarra. Kérték, hogy vigyük el a gyereket pszichológushoz, mert bár okosnak tartják, és a beszokással sem volt semmi baj, a gyereket nem tudják kezelni, mert öntörvényűnek tartják. Szerintük ezért hisztizik. Otthon is előfordult nála ez, de tudjuk, hogy nekünk egy gyerekkel könnyebb a dolgunk, mi elbeszélgetünk vele, és ha elmondja mi a baja, könnyű megvigasztalni, és a baj mindig megszűnik.
Mi a teendő ilyen esetekben?
Valóban a mi hibánk, hogy a gyereknél ezt a dolgot úgy kezeljük, hogy akaratnyilvánítás, vagy ez kényeztetés-e?
Tisztelettel: Hajnalka aggódó nagyi
Kedves Nagyi!
Létezik óvodáskori magatartászavar, ami pár alkalmas terápia során kezelhető, és az ön által leírtak alapján én mindenképpen javasolnám, hogy megszűnjenek az oviban a problémák és a gyerek más környezetben is könnyen kezelhető legyen!
Ha tehetik, keressenek meg. Elérhetőségem: 06 30-355 0177
Üdv:
Kedves Andrea!
Kislányom június 22.-én lesz 3 éves. Értelmes okos kislány, sokat van gyerekek között, nagyon szeret játszóházban, családi napköziben lenni, de csak addig amig valamelyikünket látja. A probléma 2 hete kezdődött, amikor apja (ő van vele gyes-en) elvitte az oviba ahova szeptembertől fog járni. Csak az udvarra vitte játszani és azt nagyon is szereti, már az utca sarokról rohan be. De feltételezem, hogy amikor bementek az ovónénivel vagy apával pisilni, megláthatta a pici wc-ket és nem akart pisilni. A nagyobbik baj, hogy nem tudjuk hogy e miatt vagy más miatt de kb. amióta oviba járnak visszatartja a székletét. Inger van és amikor érzi, hogy kellene akkor szaladgál a szobában és hiába kérjük, hogy kakiljon ahova csak akar kap pelust, nem akar kakilni. Nem akarjuk annyiban hagyni, mert egyrészt látszik hogy szenved és sír is, másrészt ha hagyom 4-5 nap után már csak a beöntés segít. Nincs székrekedése, ha akarna kakilni minden nehézség nélkül menne, de nem akar. Kapott hashajtót, kúpot, sokat iszik, imádja a zöldséget, gyümölcsöt, főzeléket tehát nem az étrend miatt van. Ő egyszerűen nem akar kakilni. 2 nap szenvedés után csak úgy tudjuk kicsalogatni belöle a székletet, hogy beolajozzuk a végbél környékét és ingereljük, de ezt mint végső megoldást használjuk és nem szeretnénk ha rászokna.
Kérem segítsen! Mit csináljunk hogy kakiljon?
Köszönettel Andrea
Kedves Andrea!
Először is gratulálok a kislányukhoz, tündéri egy kiscsaj! :))
Az elválás a megszokottól, az új helyzetek mindig feszültségkeltőek ebben a korban és a gyerekeknek számos eszközük van arra, hogy az újjal szembeni ellenállást kifejezzék, azaz bepisilnek, visszatartják a székletüket, nem esznek vagy verekszenek... de még számos eszközük létezik a nem tetszés kifejezésére!
Ezt a feszültséget leginkább úgy lehet csökkenteni, ha mindig mindent alaposan átbeszélnek, és jól érvel ön, hogy mit és miért kell úgy csinálni, ahogyan kell! Kitartás, mert meg fog oldódni ez a helyzet, csak legyenek nagyon türelmesek a kislányukkal.
Ha a módszer hosszabb távon sem jön be (2-3 hét), kérem, keressenek meg újra és akkor egy személyes találkozó során több konkrét módszert is tudok mutatni önöknek, amelyek segíthetnek megoldani ezt a helyzetet!
Elérhetőségem: 06/30-355-0177
Üdvözlettel:
lányom 7,5 éves. végtelenül okos, 5évesen magától megtanult olvasni. nyert egy rakás mesemondó és rajzversenyt 4 éves kora óta. az iskolában is csak ötösei vannak. de a magatrtása.... beszél, járkál, nehezen akar szór fogadni. itthon kimondottan agresszív, csúnyán beszél, felesel. öccse 4,5 éves, és többször olyan csúnyán megharapja... volt, hogy alvajárt, és a frászt hozta kettőnkre. én egyedül nevelem őket. már 2 hónapja viszem pszichológushoz, mert angyon tanácstalan vagyok. de a legújabb dolog, hogy elvitt itthonról pénzt és elköltötte a büfében. a tanítója vette észre, hogy mennyi mondent összevásárolt. fogalmam sincs, mihez kezdjek, hogy mi az oka....
Kedves Anyuka!
Amennyiben ön már 2 hónapja jár a kislányával pszichológushoz, biztosan elmondta önnek a szakember, hogy a magatartászavar kezelhető, és én igazából azon csodálkozok, hogy ez az állapot még nem javult, mert egy sikeres terápia 6-8 alkalommal már megmutatja eredményét!
Ha bármilyen kérdése van még, nyugodtan hívjon fel, és amiben tudok, segítek!
Elérhetőségem: 06/30-355-01-77
Üdv:
Tisztelt A ndrea !
Van egy 4és fél éves kislányom , aki volt bölcsis és most már középső csoportos . Könnyen beszokott , sírás nem volt sehol sem . Korához képest felnőttes viselkedésű ( nagyon sokat és okosan beszél, fantáziája élénk) . Igazából szinte semmi probléma nincs vele . Azonban az óvodában szembesülni kellett azzal , hogy rajzolni egyáltalán nem tud . Igen termékeny de csak színes vonalakkal rajzolja teli a papírt . Alakot , formát nem rajzol és igazából nem is érdekli , hogy az ő kirakott rajzán a szineken kívül semmi nincs . Nagyon korán már meg tudta különböztetni a színeket és árnyalatait .Aggódunk , hogy később az írásnál problémái lesznek . Normális ez ennyi idős korban ?
Köszönöm válaszát !
Krisztina
Kedves Anyuka!
Ha tehetik, minél előbb keressenek meg, mert ez nem normális, hogy 4 és fél évesen még csak vonalakat rajzol a kislánya. Fel kell térképezni, mi húzódik a probléma mögött és kezelni minél előbb különben valóban gondok lesznek az iskolában. Elérhetőségem: 06/30-355-01-77
Üdv:
Kedves Andrea!
Nem tudom, hogy pszichológiai-e a probléma, amivel Önhöz fordulok. Kisfiam 4 éves és mióta ülni tud, azóta tapasztalható nála egy jelenség. A játék izgalma közben vagy ha pl. olyan rajzfilmet néz, ami nagyon tetszik neki, akkor csapkod a kezeivel (olyanformán, mintha súlyzózna valaki, csak nagyon sokkal gyorsabban). Az utóbbi időben már néha a lábát is kinyújtja hozzá ültében és úgy csinálja. Már próbáltam mindehogy leszoktatni, de semmi nem használ, mert látszik rajta, hogy önkénytelenül csinálja. Szerintem ő észre sem veszi. Van-e valami tanácsa, illetve kihez (pszichológus, neurológus, egyéb) forduljak ezzel a problémával? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Anyuka!
Jó helyen kopogtatott a problémával, kényszeres mozgásnak hívjuk a pszichológiában a kisfia cselekedetét és a jó hír, hogy ez kezelhető!
Hívjon fel és megbeszéljük a részleteket: 06/30-355-01-77
Üdv:
Kedves Andrea!
Kislányom decemberben volt 3 éves. Nem jár még óvodába, mert ahová szeretném beíratni évközben nem vesz fel gyermeket. Így majd csak szeptemberben kezdi az ovit. Nagyon okos értelmes, magabiztos ugyanakkor nagyon érzékeny a kislányom. Felnőttekkel, gyermekekkel egyaránt kezdeményező, mind játékban mind beszélgetésben. Járunk zenebölcsibe, gyerekjógára, sokat vagyunk játszótéren tehát találkozik gyerekekkel. A problémám viszont az, hogy ha valami sérelem éri rögtön elkezd sírni. Ez nem is lenne nekem gond, de vannak olyan gyerekek akik kimondottan „rászállnak” és még tovább hergelik, provokálják. Az én kislányom pedig még jobban sír.
Sajnos én is ilyen voltam gyerekkoromban, tehát pontosan tudom mit él át. Az óvodáról még nagyon kellemes emlékeim vannak (köszönet érte tündéri óvónénimnek), de az általános iskolában már a kicsúfolással sajnos sokszor szembesültem és mind azért, mert könnyen sírva fakadtam. Nem szeretném, hogy ugyanezeket átélje a kislányom is.
Hogyan kezeljem, ha ilyen gyerekekkel kerül kapcsolatba? Mit mondjak neki? Hogyan védheti meg majd magát, ha bekerül az oviba?
Köszönettel
Adrienn
Kedves Adrienn!
A kislányának valószínű igen magas az érzelmi IQ-ja ezért sír gyakran, ha olyan helyzetekbe kerül, de ez kezelhető, mármint meg lehet tanítani őt arra, hogy hogyan kezelje a felé érkező sérelmeket, és így az oviban meg a suliban sem éri majd újabb trauma. Ha gondolja, hívjon fel és megbeszélhetjük a részleteket, mert leírni túl hosszú lenne! 06/30-355-0177
Üdv:
Kedves Andrea,
Kisfiam 2 éves bölcsödés,nagyon jokedvü,kiegyensulyozott kisfiu.ebben a honapban sokat betegeskedett és 2x korházban is voltunk kiszáradás veszélye miatt.a második korházban töltött napok után ugy megváltozott hogy alig ismerünk rá,sikit,kiabál ha valami nem tetszik neki,söt verekedik is.ennyire megviselhette volna a korházi tartozkodás?a másik kérdésem meg hogy az apukája sokat dolgozik sajnos keveset látja.egésznap emlegeti de mikor hazajön akkor meg elutasitóan viselkedik vele.erre a problémára milyen megoldást tudna ajánlani?és ezt a verekedést sem igzán tudom hogy hogy kezeljem,ja és mindenre az a válasz hogy:nem.ez már dackorszak?
válaszát köszönöm,Ancsa
Kedves Anyuka!
Nagyon jól látja a helyzetet, a kórházi tartózkodás, a megszokottól való elszakadás válthatja ki most a kisfiánál a fentebb említett viselkedésváltozásokat, de ez egy kis türelemmel meg sok beszélgetéssel, játékkal oldható.
Az elutasító viselkedés az apukával szemben meg teljesen érthető, mert ő így tudja kifejezni a dühét az miatt, hogy apa keveset van vele. Amennyiben lehet, próbáljanak ezen kicsit változtatni, legyenek az apával is közös programok!
Üdv:
Kedves Andrea!
Van egy 10 hónapos kisfiam és egy 3.5 éves nagylányom. A kicsi nagyon anyás, a nagy pedig egyre féltékenyebb, durva és állandóan bántja a kicsit. Az persze természetes, hogy a kicsi csak a saját játékaival játszhat, a nagyéhoz még véletlenül se nyúljon, ennek ellenére a nagy még a kicsi játékait is sokszor elveszi.
A nagylány őrjöng, vicsorít, üt, rúg, harap sokszor még nekem is jön. A kicsire sikonyál, amikor mászik rálép a kezére, lefejeli, hozzávágja a játékot. A „miért csinálod ezt?” kérdésre a válasza: „azért, hogy fájjon neki”. Próbáltuk már neki elmagyarázni, hogy mi sem csinálunk neked olyat ami fáj.
A másik probléma, hogy mindent egyedül akar csinálni. Amikor elkezd vetkőzni, és a pulcsit, trikót is lefele akarja húzni, és persze nem megy, akkor hisztizik, lefekszik a földre és akár fél órán keresztül is képes sírni. Hiába mondom szép szóval (könyörgök neki), hiába hagyom magára nem érek el vele semmit. Ha elszakad a cérna és a fenekére csapok, akkor általában (nem mindig!) elérem azt, amit szeretnék. De úgy gondolom, hogy ez nem megoldás…
Kedves Anyuka!
A kislánya viselkedése egyáltalán nem egyedülálló, ebben a korban sajnos így válaszolnak minden ingerre, mivel dackorszakukat élik. Türelem, mert hamar kinövik!
A testvérféltékenységet meg úgy lehet korlátozni, ha belevonja őt minden olyan tevékenységbe, amit a pici tesóval ön csinál. Kitartás és türelem!
Üdvözlettel: