Balogh Andrea

Kedves Andrea!
Van egy 10 hónapos kisfiam és egy 3.5 éves nagylányom. A kicsi nagyon anyás, a nagy pedig egyre féltékenyebb, durva és állandóan bántja a kicsit. Az persze természetes, hogy a kicsi csak a saját játékaival játszhat, a nagyéhoz még véletlenül se nyúljon, ennek ellenére a nagy még a kicsi játékait is sokszor elveszi.
A nagylány őrjöng, vicsorít, üt, rúg, harap sokszor még nekem is jön. A kicsire sikonyál, amikor mászik rálép a kezére, lefejeli, hozzávágja a játékot. A „miért csinálod ezt?” kérdésre a válasza: „azért, hogy fájjon neki”. Próbáltuk már neki elmagyarázni, hogy mi sem csinálunk neked olyat ami fáj.
A másik probléma, hogy mindent egyedül akar csinálni. Amikor elkezd vetkőzni, és a pulcsit, trikót is lefele akarja húzni, és persze nem megy, akkor hisztizik, lefekszik a földre és akár fél órán keresztül is képes sírni. Hiába mondom szép szóval (könyörgök neki), hiába hagyom magára nem érek el vele semmit. Ha elszakad a cérna és a fenekére csapok, akkor általában (nem mindig!) elérem azt, amit szeretnék. De úgy gondolom, hogy ez nem megoldás…