Családommal évekkel ezelőtt gondoltunk egy merészet, és mi is elindultunk az ismeretlenbe – rokonaink, barátaink, ismerőseink elismerő vagy szörnyülködő véleményét meghallgatva, jótanácsaikat megfogadva vagy éppen figyelmen kívül hagyva. Egy két és egy négyéves kisgyerekem volt akkor, és a kezdeti nehézségek után mára észrevétlenül kerek egésszé formálódott az életünk, minden megtalálta a maga helyét, útját, módját, és éljük a boldog (néha borús) hétköznapokat.
Menjünk vagy maradjunk? Erre a dilemmára nem tudok választ adni, mindenki maga döntheti csak el, mennyi kockázatot vállal, mi az igazán fontos neki és családjának… pro és kontra érvek felsorakoztatása, és nagyon átgondolt, határozott döntés kell egy ilyen lépés megtételéhez.
Ha megszületett a végleges elhatározás, a csomagolás, költözés, munkahelyi és egyéb hivatalos intéznivalók (pl. egészségügyi ellátásra jogosító (tb) kártya beszerzése!) mellett szülőként az alábbi fontos teendőink lesznek:
- Annak eldöntése, hová költözzünk. Melyik városrész, kerület (esetleg környező kisebb település) ajánlott vagy kerülendő kisgyerekes családoknak, mik a környék lehetőségei stb. A legjobb internetes fórumokon, mások személyes tapasztalatai alapján tájékozódni (több szem többet lát – minél több véleményt halgassunk meg a döntés meghozatala előtt). A konkrét lakás megtalálása keményebb dió (ha nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy a cég megkeresi helyettünk) – de nem lehetetlen. Sok-sok kereső, internetes oldal, fórum lehet ebben a segítségünkre. Nekem egy kedves „új” ismerős postán is küldte az újságokból kiollózott hirdetéseket. Ezután a helyszínen 2 nap alatt választottuk ki a féltucat lehetőség közül jövendőbeli otthonunkat.
- Óvoda, iskola keresés. Ebben is nagy segítséget adhatnak internetes fórumokon (minden országban van az ott élő magyaroknak közösségi oldala, fóruma; de az adott nyelven a helyiek fórumait is érdemes böngésznünk). Iskolák, óvodák honlapjai, illetve az ezeket összefoglaló oldalak átnézése szintén értékes lehet. Nálunk szempont volt, hogy valaki (óvónő, dadus vagy akár gyerek) beszéljen magyarul, ami az első idők kommunikációs nehézségeit oldotta, és a beilleszkedést jelentősen megkönnyítette.
-
Gyerekorvos keresés (fenti módszerekkel). Mi is így találtuk meg a – véletlenül magyar származású
doktornéninket - akit azóta is nagyon szeretünk mindannyian. Nagyon fontos, hogy már az első naptól tudjuk, hová menjünk, ha megbetegszik a gyerek. Ha mód van rá, jelentkezzünk is be az ajánlott orvoshoz, esetleg kérjünk első „ismerkedős”, konzultációs időpontot. Ez amiatt is fontos, mert adott ország oltási rendje jelentősen eltérhet az itthonitól, az ezzel kapcsolatos teendőkről is egyeztetni kell. - Hasonlóan fontos a közeli (gyerek)kórház feltérképezése (vészhelyzetek esetén azonnal kéznél legyen az elérhetőség)
-
Mindenképpen oldjuk meg a költözés idejére a gyermekfelügyeletet! Az aprónép biztosan jobb helyen lesz a nagyiéknál, keresztszülőknél, vagy akár barátoknál, mint láb alatt – ne sodorjuk testi épségüket veszélybe, és ne tegyük ki őket a költözéssel járó stressznek. Néhány napot kibírnak a gyerekek nélkülünk, amíg kicsit elrendezzük új otthonunkat. Még ha heteken át dobozokból élünk is, próbáljuk meg a gyerekek birodalmát a lehetőségekhez képest berendezni, hogy a kicsik az új, idegen helyen is úgy érezhessék, hogy hazaérkeztek. Legyenek megvetve az ágyak, találják meg a játékaikat, legyen dekoráció és vidám hangulat. Az én gyerekeim, mikor többórás út után megérkeztek, magától értetődően vonultak be a szobájukba, és álltak neki játszani – pont ott folytatva, ahol egy héttel azelőtt abbahagyták.
- Adjunk időt nekik, hogy feldolgozzák az új szituációt. Lehetőség szerint 1-2 hétig még ne menjenek óvodába/iskolába. Az első közös hétvégére szervezzünk programot (még ha sok is a kipakolásra váró doboz és a takarítanivaló) – ismerkedjünk meg a környékkel, a várossal – érezzük magunkat jól, éreztessük a gyerekekkel, hogy ez a változás pozitív az életünkben.
- Készüljünk fel, hogy az első időszak minden igyekezetünk ellenére döcögős és sokszor nehéz lesz. Ne keseredjünk el, mert lassan minden megváltozik. A honvágy elkerülhetetlen. Ha nagyobbacska (már ovis) a gyermekünk, ezerszer is meg fogja kérdezni, miután elmúlik az újdonság varázsa néhány hét után, hogy „mikor megyünk már vissza a régi házba/oviba?” stb. Legyünk türelmesek, magyarázzuk el újra és újra, hogy most itt fogunk élni egy ideig, ez az új otthonunk, ez a mostani lett az ő új ovija, lesznek új barátai stb. Legyünk együtt, beszélgessünk sokat, folytassuk az „otthoni” szokásokat „itthon” is (pl. süssünk együtt palacsintát). A kérdések ritkulni fognak, és egy idő után elmaradnak. Ehhez az is kell, hogy próbáljunk minél jobban beilleszkedni, vegyünk részt programokon, ismerjük meg a helyi szokásokat, alakítsunk ki új kapcsolatokat – és éreztessük a gyerekeinkkel, hogy jó itt élni.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Ehhez persze az kell, hogy magunk is így gondoljuk. Ha nem így van, ideje, hogy újraértékeljük a helyzetet, felülbíráljuk korábbi döntéseinket, és megoldásokat keressünk a problémákra. A nyelvi nehézségeken a gyerekek hamar túljutnak, szinte észrevétlenül sajátítják el az idegen nyelvet, és hirtelen zavarba jövünk, hogy sokkal jobban beszélnek már mint mi.
Mivel minden család más és más, még számtalan ötletet lehetne felsorolni az átmeneti időszak megkönnyítésére, itt csak néhány általam nagyon fontos szempontot emeltem ki. Sok sikert!
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Családinet hozzászólások
Hozzászólások [25]
ilonak
2011/03/08 10:56
Szióka!
Örülök, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvashattam a cikket. (remélem ez még nem meríti ki a magánéletet, de örülnék ha írnál kicsit magadról privátilag).
Nagyon hasznosnak tartom a cikket, nekünk is megfordul néha a fejünkben, hogy el kéne menni külhonba legalábbis pár évre, de minden ideköt minket. A munkánk, a család, nagyszülők stb. Ráadásul anyagilag (szerencsére) még megvagyunk valahogy. A gyermekek jövője szempontjából viszont jó egy ilyen ugródeszka.
Örülök, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvashattam a cikket. (remélem ez még nem meríti ki a magánéletet, de örülnék ha írnál kicsit magadról privátilag).
Nagyon hasznosnak tartom a cikket, nekünk is megfordul néha a fejünkben, hogy el kéne menni külhonba legalábbis pár évre, de minden ideköt minket. A munkánk, a család, nagyszülők stb. Ráadásul anyagilag (szerencsére) még megvagyunk valahogy. A gyermekek jövője szempontjából viszont jó egy ilyen ugródeszka.
Rebeka2011
2011/03/08 12:48
Jó cikk! Én is éltem kis gyerekekkel külföldön (Afrikában ráadásul...). Nagyon informatívnak, összeszedettnek tartom az írást. Egyébként tényleg az a legdurvább, amikor a saját gyerkőcöm jót kuncog azon, hogyan próbálok boldogulni az idegen nyelven (az én esetemben franciául), miközben ő egy év után profin társalog a saját óvodás/iskolás szintjén és környezetében 
)
)
pnk
2011/03/08 14:16
Csak csatlakozni tudok az előttem lévőkhöz. Jó cikk!!!
Én is külföldön élek a családommal és az elején tényleg nem könnyű, sőt sokszor még most sem, 3 év után.
Azért egy ilyen döntésnél fontos szempont azért az is, hogy csak egy országhatár választ el az "otthontól" vagy esetleg egy földrész. Persze ha van egy repülőtér a közelben, az is nagyon jó dolog.
Én is külföldön élek a családommal és az elején tényleg nem könnyű, sőt sokszor még most sem, 3 év után.
Azért egy ilyen döntésnél fontos szempont azért az is, hogy csak egy országhatár választ el az "otthontól" vagy esetleg egy földrész. Persze ha van egy repülőtér a közelben, az is nagyon jó dolog.
Terezanya
2011/03/09 10:09
Sziasztok!
Igen! Jó a cikk!
Természetesen minden eddigi hozzászólóval egyetértek, mert igen körültekintö mérlegelés kell megelözzön egy ilyen döntést!
Mindenképpen jobb, ha együtt költözik a család, mint amikor a családfö megy az anya a gyerekekkel marad!
Csak biztatni , -s természetesen nem rábeszélni-, akarok mindenkit arra, ha már megfordult a fejetekben ez a gondolat, lehetöség, akkor ne hátraljatok meg!
Teljes magabiztossággal állitom, hogy kivitelezhetö egy másik országba való költözés, s az esetleges kezdeti nehezségek ellenére is, rövididön belül meghozza gyümölcsét a döntésünk.
Bizonyitékul szolgáljon, hogy 6-7 évvel ezelött 4 különbözökorú gyerekkel indultunk az idegenbe, s élvezzük ma is ezen döntésünk eredményét.
Igen! Jó a cikk!
Természetesen minden eddigi hozzászólóval egyetértek, mert igen körültekintö mérlegelés kell megelözzön egy ilyen döntést!
Mindenképpen jobb, ha együtt költözik a család, mint amikor a családfö megy az anya a gyerekekkel marad!
Csak biztatni , -s természetesen nem rábeszélni-, akarok mindenkit arra, ha már megfordult a fejetekben ez a gondolat, lehetöség, akkor ne hátraljatok meg!
Teljes magabiztossággal állitom, hogy kivitelezhetö egy másik országba való költözés, s az esetleges kezdeti nehezségek ellenére is, rövididön belül meghozza gyümölcsét a döntésünk.
Bizonyitékul szolgáljon, hogy 6-7 évvel ezelött 4 különbözökorú gyerekkel indultunk az idegenbe, s élvezzük ma is ezen döntésünk eredményét.
Gollam
2011/03/09 18:17
Nagyon jó és hasznos cikk. Jelenleg én is külföldön élek, és számos hasonló megoldandó problémával találkoztunk az elején mint amelyek a cikkben is említésre kerültek. Várom a folytatást a külföldi élet szürke hétköznapi problémáinak hasznos megküzdési praktikáival!
Netti66
2011/03/10 20:25
Gratulálok, Andrea! Nagyon hasznos a cikked, tömören megfogalmaztad a mondanivalódat. Szerintem sok családnak segíthet, akik mostanában keresnek külföldi munkalehetőséget. A gyermek a nyelvtudáson kívül egy másik nép kultúrájának megismerésével is gazdagodik. Sokkal szélesebb lesz a látóköre és adott esetben toleránsabb lesz társainál.
Cico2
2011/03/11 08:19
Köszönöm! A véleményeddel teljesen egyetértek. A gyerekeim ovijába a világ minden részéről járnak gyerekek (sokszor vegyes házasságból származnak). Nekik tényleg teljesen természetes, hogy vannak ázsiaiak, afrikaiak stb., és sok nyelven beszélünk. Ilyen színesen kerek nekik most már a világ:)
Nyuszi3333
2011/03/11 15:39
Élvezetes és hasznos volt olvasni a cikked! Bár nem tervezünk külföldi költözést, de a belföldi tervezett költözésünkhöz is kaptam jó ötleteket
Cico2
2011/03/13 09:46
Brodtorp, nektek is érdemes utánanézni az ovinak (itt pl. másfél éves kortól járnak a gyerekek a minicsoportba), mert nagyon időben kell jelentkezni. Ha bölcsibe adnád, mert dolgozni szeretnél, hasonlóra számíts, mint otthon - nagyon korán be kell iratni a kicsiket, és nehéz bejutni, mert mindenhol teltház van. Amit még nagyon ajánlok, az a baba-mama klubok, "Ringatók" feltérképezése - sok helyen lehet magyar nyelvű foglalkozásokat is találni:) Nyuszi3333, örülök, hogy az országon belüli költözéshez is merítettél ötleteket Sok sikert!
Sok sikert!
ildikocska75
2011/03/14 13:16
Szia Andi! Nagyon tetszik a cikked Mi is beszélgettünk már róla, hogy érdemes lenne pár évre külföldre menni. Három gyerekünk van, a legnagyobb ötödikes, a középső szeptemberben lesz iskolás. Ha ilyen korán megtanulnának egy idegen nyelvet, annak később nagyon nagy hasznát vennék. Viszont nehéz lenne itthagyni a családot, barátokat. Ráadásul kutyáink is vannak, nem tudom, velük mi lenne. Nálatok ezek a dolgok hogy oldódtak meg?
Mi is beszélgettünk már róla, hogy érdemes lenne pár évre külföldre menni. Három gyerekünk van, a legnagyobb ötödikes, a középső szeptemberben lesz iskolás. Ha ilyen korán megtanulnának egy idegen nyelvet, annak később nagyon nagy hasznát vennék. Viszont nehéz lenne itthagyni a családot, barátokat. Ráadásul kutyáink is vannak, nem tudom, velük mi lenne. Nálatok ezek a dolgok hogy oldódtak meg?
Cico2
2011/03/15 08:34
Szia Ildikocska75! Nyelvtanulás szempontjából tényleg kivételesek ezek a kora gyerekkori évek. A kisfiam 4 évesen csöppent az idegen nyelvi környezetbe, és két év után már folyékonyan kommunikált - akár az anyanyelvén Van olyan ismerősöm, aki Németországban járt óvodába, és szinte azóta is az ott megszerzett nyelvtudásból "él." Mi nem a világ másik végére költöztünk, így szerencsére nem szakadtak meg az otthoni baráti kapcsolataink, és a nagyszülőkkel is viszonylag gyakran tudnak találkozni az unokák. Az ünnepeket mindig otthon töltjük.
A háziállat kérdés nálunk is kemény dió volt. Két tengerimalacunk volt egy hatalmas ketrecben, amit nem tudtunk magunkkal hozni, így el kellett őket ajándékozni. Hagytunk elég időt a "búcsúzkodásra", és tudták a gyerekek, mikor visszük el őket. Azért így sem volt könnyű, és még hónapokig emlegették, hogy mi lehet a malackákkal. De végül ez elmúlt. Volt egy cicánk is (igazi cirmos házicica), "aki" kertes házhoz volt szokva, nagyokat szaladgált a zöldben, így nem volt szívünk elhozni a nagyvárosba (nem is lehetett volna bezárni egy lakásba). Így neki is kerestünk új gazdát. Úgy tudjuk azóta is nagyon jó dolga van szerencsére Viszont a gyerekek nem tudták túltenni magukat a "macskahiányon", így lett végül egy sziámi szobacicánk - azóta visszatért a lelki békéjük. A cica egyébként kapott chip-et, és Eu-s útlevéllel utazik velünk mindenhová, így Magyarországon is otthon érzi magát
Remélem sikerül meghozni a helyes döntést!
Van olyan ismerősöm, aki Németországban járt óvodába, és szinte azóta is az ott megszerzett nyelvtudásból "él." Mi nem a világ másik végére költöztünk, így szerencsére nem szakadtak meg az otthoni baráti kapcsolataink, és a nagyszülőkkel is viszonylag gyakran tudnak találkozni az unokák. Az ünnepeket mindig otthon töltjük. A háziállat kérdés nálunk is kemény dió volt. Két tengerimalacunk volt egy hatalmas ketrecben, amit nem tudtunk magunkkal hozni, így el kellett őket ajándékozni. Hagytunk elég időt a "búcsúzkodásra", és tudták a gyerekek, mikor visszük el őket. Azért így sem volt könnyű, és még hónapokig emlegették, hogy mi lehet a malackákkal. De végül ez elmúlt. Volt egy cicánk is (igazi cirmos házicica), "aki" kertes házhoz volt szokva, nagyokat szaladgált a zöldben, így nem volt szívünk elhozni a nagyvárosba (nem is lehetett volna bezárni egy lakásba). Így neki is kerestünk új gazdát. Úgy tudjuk azóta is nagyon jó dolga van szerencsére
Viszont a gyerekek nem tudták túltenni magukat a "macskahiányon", így lett végül egy sziámi szobacicánk - azóta visszatért a lelki békéjük. A cica egyébként kapott chip-et, és Eu-s útlevéllel utazik velünk mindenhová, így Magyarországon is otthon érzi magát Remélem sikerül meghozni a helyes döntést!
Pityke
2011/03/24 11:37
Szia Andi!
Jó, informatív cikket írtál, sztem pont aktualítása is van a témának, hiszen május 1-től szabadon "áramolhatunk" kifelé a (vad)nyugat irányába. Ti hová költöztetek? Mi volt a motivációtok? Megérte vagy ezt még nem lehet ennyi idő után megmondani? Mi is gondolkodunk, hogy elköltözünk, de bennem még kettős érzés dúl. Menni a bizonytalanba vagy maradni a biztosabban és elhalasztani a lehetősége(ke)t.
Jó, informatív cikket írtál, sztem pont aktualítása is van a témának, hiszen május 1-től szabadon "áramolhatunk" kifelé a (vad)nyugat irányába. Ti hová költöztetek? Mi volt a motivációtok? Megérte vagy ezt még nem lehet ennyi idő után megmondani? Mi is gondolkodunk, hogy elköltözünk, de bennem még kettős érzés dúl. Menni a bizonytalanba vagy maradni a biztosabban és elhalasztani a lehetősége(ke)t.
Cico2
2011/03/24 15:46
Szia Pityke! Ez is az egyik indíttatása volt a cikk megírásának Azt viszont leírtam, hogy nem szeretnék állást foglalni abban: mi a jobb, menni vagy maradni? Csak a saját tapasztalataim tudom megosztani veletek (amely egy a sok közül).
Mi Ausztriában élünk - tehát nem a világ túlsó felére költöztünk, ez sok mindenben könnyebbséget jelent (családi, baráti kapcsolatok stb.) A férjem pályázott meg egy állást, amit megnyert. Én már sok időt töltöttem szerteszét a világban, így messzemenőkig támogattam. Egy hónapon belül kellett megteremteni az új életünk alapjait. Izgalmas, de nagyon kimerítő időszak volt! Először arról volt szó, hogy 2 évre jövünk, és azt mondtuk, ha más haszna nem is lesz, mindannyian megtanulunk jól németül. Végig nyitva hagytuk a "kaput", hogy ha bármi közbejön, vissza tudjunk költözni. Szó sem volt arról, hogy mindent "felégessünk" magunk mögött. Például megbeszéltem a kisfiam óvodájában, hogy visszaveszik a gyerekeket, ha váratlanul haza kell költöznünk 2 éven belül.
Aztán megszerettük az itteni életet. Sok dolog van, ami otthonról nem látszik... és tudjuk, ha visszamennénk, most már ezek a dolgok hiányoznának. Itteni helyek, programok, kapcsolatok, a kitűnő tömegközlekedés Így hát egyelőre maradunk, és elkezdtünk hosszabb távra tervezni. Nem bántuk meg a korábbi döntésünket. De azt gondolom, hogy biztos munkalehetőség, a körülmények, kilátások minél pontosabb feltérképezése nélkül biztos nem vágnék - és nem vágtam volna bele, főleg kicsi gyerekekkel.
Remélem nektek is sikerül meghozni azt a döntést, aminek helyességét az idő is igazolni fogja!
Azt viszont leírtam, hogy nem szeretnék állást foglalni abban: mi a jobb, menni vagy maradni? Csak a saját tapasztalataim tudom megosztani veletek (amely egy a sok közül). Mi Ausztriában élünk - tehát nem a világ túlsó felére költöztünk, ez sok mindenben könnyebbséget jelent (családi, baráti kapcsolatok stb.) A férjem pályázott meg egy állást, amit megnyert. Én már sok időt töltöttem szerteszét a világban, így messzemenőkig támogattam. Egy hónapon belül kellett megteremteni az új életünk alapjait. Izgalmas, de nagyon kimerítő időszak volt! Először arról volt szó, hogy 2 évre jövünk, és azt mondtuk, ha más haszna nem is lesz, mindannyian megtanulunk jól németül. Végig nyitva hagytuk a "kaput", hogy ha bármi közbejön, vissza tudjunk költözni. Szó sem volt arról, hogy mindent "felégessünk" magunk mögött. Például megbeszéltem a kisfiam óvodájában, hogy visszaveszik a gyerekeket, ha váratlanul haza kell költöznünk 2 éven belül.
Aztán megszerettük az itteni életet. Sok dolog van, ami otthonról nem látszik... és tudjuk, ha visszamennénk, most már ezek a dolgok hiányoznának. Itteni helyek, programok, kapcsolatok, a kitűnő tömegközlekedés
Így hát egyelőre maradunk, és elkezdtünk hosszabb távra tervezni. Nem bántuk meg a korábbi döntésünket. De azt gondolom, hogy biztos munkalehetőség, a körülmények, kilátások minél pontosabb feltérképezése nélkül biztos nem vágnék - és nem vágtam volna bele, főleg kicsi gyerekekkel.Remélem nektek is sikerül meghozni azt a döntést, aminek helyességét az idő is igazolni fogja!
Pityke
2011/03/25 11:38
Köszi a választ. A gyerekek milyen hamar illeszkedtek be az új közegbe? Mennyire könnyen tanulták meg az új nyelvet, szabályokat? Volt-e nálatok mélypont? Vagy még nem jött el? Én űgy hallottam kinti ismerősöktől, előbb utóbb mindenkinek lesz hosszabb rövidebb mélypontja (honvágy?). Ezt Ti hogy kezeltétek? Szülők, barátok mit szóltak? Bíztattak vagy inkább féltettek? Volt családi konfliktus ebből, ha igen hogy kezeltétek? Lakás, ház maradt itthon? Mit csináltatok vele?
Pityke
2011/03/29 13:50
Köszi! Még annyit kérdeznék, hogy Ausztria mennyire idegenellenes ország? Ti hova mentetek? Nagyobb városba vagy inkább vidékre? Volt problémátok abból, hogy nem osztrákok vagytok? Ha megyünk sztem mi sem mennénk messzebbre, ezért is kérdezem, hogy az osztrák mennyire befogadó nép?
Cico2
2011/03/30 13:22
Mi "multikulti" városban élünk, sok nemzetiség együtt, és nem érezzük hátrányát annak, hogy magyarok vagyunk. Én úgy látom, ha valaki beilleszkedik, dolgozik, alkalmazkodik a társadalmi normákhoz, azt szívesen látják. Az osztrák nénik szívesen elegyednek szóba velünk, és kérnek segítséget a boltban 
városban élünk, sok nemzetiség együtt, és nem érezzük hátrányát annak, hogy magyarok vagyunk. Én úgy látom, ha valaki beilleszkedik, dolgozik, alkalmazkodik a társadalmi normákhoz, azt szívesen látják. Az osztrák nénik szívesen elegyednek szóba velünk, és kérnek segítséget a boltban
Pityke
2011/04/04 10:15
Szia Andi!
Köszönöm a válaszokat, sok hasznos információt kaptam Tőled a cikkben is, és a válaszaidban is. Még kedvet is csináltál a kalandhoz, úgy gondolom, ha nem is most, de hamarossan mi is belevágunk! persze hogy minden jól alakuljon odakint is addig még akad egy "kis" tennivalónk....... Remélem valóra válnak terveitek, amelyekkel kimentetek!
Köszönöm a válaszokat, sok hasznos információt kaptam Tőled a cikkben is, és a válaszaidban is. Még kedvet is csináltál a kalandhoz, úgy gondolom, ha nem is most, de hamarossan mi is belevágunk!
persze hogy minden jól alakuljon odakint is addig még akad egy "kis" tennivalónk....... Remélem valóra válnak terveitek, amelyekkel kimentetek!
mmiizzoo
2012/02/15 01:08
Szia Andi!
Egyik ismerősömék is külföldre mentek, ők angliát választották és a költözésük nekik is hasonló kérdéseket vetett fel.
Mielőtt indultak, próbáltak ők is mindenhol tájékozódni az eshetőségekről és bár rengeteg jó indulatú bejegyzés, akárcsak a tiéd is, fellelhető mégsem ment gond nélkül a költözésük.
Ők együtt indultak neki az útnak de egy kis idő múlva a feleségnek és a gyermeknek vissza kellett jönnie hozzánk.
Már-már azt hittük (akárcsak ők) hogy kudarc lesz, mégis átverekedték magukat a válságon és most mi itthonmaradtak csak elmélkedni tudunk azon, hogy milyen jó is lehet külföldön élni.
Egyre több olyan írással találkozni a neten akiknek sikerült és ez mutatja, hogy nem lehetetlen.
Sok sikert mindenkinek.
Egyik ismerősömék is külföldre mentek, ők angliát választották és a költözésük nekik is hasonló kérdéseket vetett fel.
Mielőtt indultak, próbáltak ők is mindenhol tájékozódni az eshetőségekről és bár rengeteg jó indulatú bejegyzés, akárcsak a tiéd is, fellelhető mégsem ment gond nélkül a költözésük.
Ők együtt indultak neki az útnak de egy kis idő múlva a feleségnek és a gyermeknek vissza kellett jönnie hozzánk.
Már-már azt hittük (akárcsak ők) hogy kudarc lesz, mégis átverekedték magukat a válságon és most mi itthonmaradtak csak elmélkedni tudunk azon, hogy milyen jó is lehet külföldön élni.
Egyre több olyan írással találkozni a neten akiknek sikerült és ez mutatja, hogy nem lehetetlen.
Sok sikert mindenkinek.
az összes hozzászóllás...
.jpg){kind=small}
