Ha, az apa külföldön dolgozik…..
Sajnos igen nagyot változott a világ, az elmúlt évtizetekben. Akik, felismerték, hogy kis hazánkban igen korlátozottak a lehetőségeik, s ne talán még gyermeket is vállalni akartak, - nem a mostanában gyakori, esetleg egy gyermeket -, azok, akár már a 90-es évek közepén szedték a sátorfájukat, s valamelyik nyugati országban keresték boldogulásukat.
De vajon túl az anyagi előnyökön, mérlegelte-e valaki az ezzel járó következményeket?
Felmerült bárkiben is, hogy micsoda megpróbáltatásoknak teszi ki a családját?
Természetesen voltak és vannak elönyei a külföldi munkavállalásnak!
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Ugyanis, egy nyugati országban elvégzett munkáért többszörösét lehet keresni az itthoni 
béreknek. Ezáltál, nem küszködik a család a kifizetetlen számlákkal, az ezzel járó következményekkel, nincsenek napi megélhetési gondjaik.
A szülőknek nem okoz gondot a gyermekek iskoláztatása, öltöztetése, az iskolai kirándulások kifizetése, s talán még egy családi nyaralást is elbír a nyugaton megszerzett fizetés.
A gyermekek, nagy-nagy izgalommal várják haza apát, hiszen az utazótáska mindig rejt olyan finomságokat, amelyekről társaik túlnyomó többsége még csak álmodni sem mer. S a szülinapi, névnapi, karácsonyi ajándékok is már a gyerekek számára is érzékelhető módon, magasabb árkategóriába tartoznak, mint az apa külföldi munkavállalását megelőző időszakban. Vagyis, azt kaphatja porontyunk, amire vágyik!
Ugyanakkor leírhatatlanul sok nehézség is hárul ezekre a családokra!
Az apa szinte mindenből kimarad, ami a családjával történik. Túlzások nélkül állíthatjuk, hogy „vendég“ lesz a saját családjában. Nincs jelen a napi örömöknél, bánatoknál, nehézségeknél, kudarcoknál, de még csak a sikereknél sem!
Igaz, a mai világban már sokat segít a világháló, amivel egy picikét csökkenthető a sokszáz kilométeres távolság. De ne feledjük, ez nem ugyanaz, mint amikor imádott gyerkőcünk, odabújhat apához, s a karjaiban mesélheti el a számára aktuális, halaszthatatlan dolgokat.
Sok esetben újszülött is érkezik a családba, az apa külföldi tartózkodásának ideje alatt. Milyen kegyetlen érzés lehet, amikor apa alig várja, hogy csemetéjét magához ölelje, s az apróság fülethasogató keserves sirással reagál az „ismeretlen“ illatra, hangra, ölelésre.
S a gyermekek, amikor még abban a korban vannak, hogy érzéseiket nem tudják szavakba önteni, bennük vajon mi zajlik?
S nem ritkán fel is nő a gyermek, akinek az apa személye csupán csak annyit jelent, hogy Ő az a mosolygós figura, aki alkalmanként megjelenik egy táskányi édességgel.
S hogy miért mosolygós?
Mert oly keveset van a családjával, hogy azokon a bizonyos napokon szinte képtelen nevelni a gyermekeit, s megkockáztatom, de lehetséges, hogy nem is ismeri őket! S egyébként is, nehogy ő korlátozza már a gyermekét, hiszen örül, ha e rövid idő alatt örömöt okozhat apróságainak.
De, mi van akkor, ha apa nem is mosolygós?
Valószínűleg, belekerült abba a csapdába, amikor már szeretne a családjával lenni, de nem teheti! Hiszen, akkor miből tartaná fent a kialakult életszínvonalukat? Mert az itthoni fizetéséből biztosan nem!
Vagy, sajnos anyuka nem bírja tovább!
Képzeljük csak el! 1, 2, 3, vagy talán még ennél is több gyermekkel egyedül, napról-napra, hónapról-hónapra, évről-évre……
Ha, betegek a gyerekek….A napi házifeladatoknál…..Ha, veszekszenek…...Ha ünnep van….
A napi feladatokkal….Ha elromlik az autó….Ha beázik a tető….
Sorolhatnám szinte órákon keresztül.
Meddig bírja ezt egy anya, egy nő, egy feleség?
Biztosan erről álmodtak, kedves hölgyeim zsenge korukban?
Erről, hogy jön a herceg fehér lovon, szülünk 1, 2, 3 gyereket, s milyen jó, mert egyedül felnevelhetjük őket?
Biztos vagyok benne, hogy nem!
De akkor mi a megoldás?
Üljünk szerényen berendezett kis lakásunkban, ahol talán fűtés vagy villany sincs, mert nem tudtuk a számlát kifizetni…..?
De együtt van a család, s szeretetben családi melegségben élhetjük napjainkat.
Vagy, válasszuk a fenti megoldást, amikor van szép házunk, autónk, s még nyaralunk is….Csak épp a lelki boldogságunk hiányzik.
A TÁRS, akivel mindent meg lehet beszélni, aki a másik felünk, s vele együtt alkotjuk az egészet.
S a legszörnyűbb következmény az lehet, amikor az egyébként boldog pár különválik, mert nem bírják el e terheket?
S vajon igaz az, hogy a „Távolság olyan, mint a szél? A kis lángot elfújja, a nagyot pedig felerősíti?“
Nem állja a helyét az a gondolat, amit oly sokszor oly sokan mondogatnak azon családoknak, ahol a családfő külföldön dolgozik, miszerint: „Jó Nektek!“ „Mindenre futja…..“
Hát nem így van! Szerintem nem!
De, ezt döntse el a kedves olvasó!
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Indexkép: www.foter.com
Családinet hozzászólások
Hozzászólások [31]
dolcevital
2011/03/08 20:53
Nehéz kérdés! Én kíváncsi lennék az apukák álláspontjára is! Ök vajon hogyan élik meg az ilyen helyzetet?
Szívesen olvasnékaz ö tollukbol néhány véleményt!
Szívesen olvasnékaz ö tollukbol néhány véleményt!
Szlivka
2011/03/09 08:29
Pont tegnap beszéltünk külföldi munkavállalásról a férjemmel. Persze vannak előnyös oldalai, mint ahogy a cikkben is leírták.Viszont ott marad a babával anyu és az egyedüllét nem igazán kedvez a családi viszonyoknak, arról nem is beszélve, hogy az apa-gyermek kapcsolat csonka lesz. Visszatérve az első mondatomhoz;voltak kikötések,mint pl.CSAK egy év, nem költözünk ki ha Ő maradni szeretne, mi is kimegyünk nyáron,stb.De ez jó lesz így?Persze a pénz mindig jól jön, de akkor is..
Terezanya
2011/03/09 10:38
Kedves Szlivka!
Maximálisan megértem a dillemádat! Igen nehéz döntés elött álltok!
Nehéz s talán felelötlen is lenne részemröl, ha tanácsot adnék Neked! Egy ilyen helyzetben mindenki a saját értekrendje szerint kell döntsön, s fog is dönteni!
Èn kipróbáltam ezt is és azt is.....Vagyis, a kezdeti idöszakban "otthon" voltam a gyermekeimmel, majd kiköltöztünk, mert ezt láttuk a család szempontjából a legmegfelelöbb megoldásnak! S most már évekkel a döntésmeghozatal után bevallom, hogy életünk talán legnehezebb, de mindemellett a legjobb döntése volt.
Maximálisan megértem a dillemádat! Igen nehéz döntés elött álltok!
Nehéz s talán felelötlen is lenne részemröl, ha tanácsot adnék Neked! Egy ilyen helyzetben mindenki a saját értekrendje szerint kell döntsön, s fog is dönteni!
Èn kipróbáltam ezt is és azt is.....Vagyis, a kezdeti idöszakban "otthon" voltam a gyermekeimmel, majd kiköltöztünk, mert ezt láttuk a család szempontjából a legmegfelelöbb megoldásnak! S most már évekkel a döntésmeghozatal után bevallom, hogy életünk talán legnehezebb, de mindemellett a legjobb döntése volt.
Beka11
2011/03/11 18:38
A cikket már többször is elolvastam, de csak mostanra szedtem össze magam annyira,hogy legyen bátorságom irni.
A cikk minden pontját átéltem és élem. Nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amit ez az életforma okoz a lelkemnek.
Tönkrementem lelkileg.
Egy ilyen helyzet a család összes tagját megviseli.
De, sajnos nincs más választásunk, mivel itthoni bérekből lehetetlen kifizetni a számlákat.
Tudjuk, hogy változtatnunk kell! De, hogyan?
Menjünk apa után és hagyjunk itt mindent? Házat, rokonokat, barátokat?
40 felett is lehet újrakezdeni?
Akinek van tapasztalata, kérem irjon!
Köszönöm!
A cikk minden pontját átéltem és élem. Nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amit ez az életforma okoz a lelkemnek.
Tönkrementem lelkileg.
Egy ilyen helyzet a család összes tagját megviseli.
De, sajnos nincs más választásunk, mivel itthoni bérekből lehetetlen kifizetni a számlákat.
Tudjuk, hogy változtatnunk kell! De, hogyan?
Menjünk apa után és hagyjunk itt mindent? Házat, rokonokat, barátokat?
40 felett is lehet újrakezdeni?
Akinek van tapasztalata, kérem irjon!
Köszönöm!
dolcevital
2011/03/11 22:52
Barmikor lehet újrakezdeni. Sőt!Néha jól is esik.
Mi is 40-en túl, két serdülő gyerekkel mozdultunk. Nem volt mindig egyszerű, de így döntöttük, vállaltuk. Ennek 10 éve. Sosem szakadtunk el otthonról, hiszen Európát pillanatok alatt átutazhatod:-)
Aki közel állt hozzánk, ott is maradt, aki nem....legalább kiderült.
Mindig van választás!
Kedves Beka11! Remélem Ti is a számotokra legjobb döntésre juttok!
Sok sikert!
Mi is 40-en túl, két serdülő gyerekkel mozdultunk. Nem volt mindig egyszerű, de így döntöttük, vállaltuk. Ennek 10 éve. Sosem szakadtunk el otthonról, hiszen Európát pillanatok alatt átutazhatod:-)
Aki közel állt hozzánk, ott is maradt, aki nem....legalább kiderült.
Mindig van választás!
Kedves Beka11! Remélem Ti is a számotokra legjobb döntésre juttok!
Sok sikert!
Beka11
2011/03/13 16:14
Kedves Dolcevital!
Köszönöm a bátoritást!
Egy kérdés: A nyelvi nehézségekkel mit lehet kezdeni?
Sajnos nem beszélek idegen nyelvet, s ha most kezdek el tanulni, akkor a költözés csak kb 1-2 év múlva lesz aktuális!
Tetszik a gondolatod, hogy "aki közel állt, ott is maradt, aki nem.....legalább kiderült." Ez gondolom azt akarja jelenteni, hogy vannak akikkel megszakadt a kapcsolatod????
Terezanya!!!!
Szivesen olvasnék arról, hogy Neked hogy sikerült kivitelezni a külföldre költözést? Annyi minden kavarog bennem, azt sem tudom hol kezdjek neki!!
Köszönöm a bátoritást!
Egy kérdés: A nyelvi nehézségekkel mit lehet kezdeni?
Sajnos nem beszélek idegen nyelvet, s ha most kezdek el tanulni, akkor a költözés csak kb 1-2 év múlva lesz aktuális!
Tetszik a gondolatod, hogy "aki közel állt, ott is maradt, aki nem.....legalább kiderült." Ez gondolom azt akarja jelenteni, hogy vannak akikkel megszakadt a kapcsolatod????
Terezanya!!!!
Szivesen olvasnék arról, hogy Neked hogy sikerült kivitelezni a külföldre költözést? Annyi minden kavarog bennem, azt sem tudom hol kezdjek neki!!
Terezanya
2011/03/13 20:06
Kedves Beka11!
Mivel a Te férjed már külföldön dolgozik, igy a hely adott! / Természetesen akkor,ha a párod elégedett a munkahelyével, a környezettel, ahol Ö most van!/
S ha megfelelö a hely, akkor utána kell járjunk, hogy milyen lehetöségei vannak a család többi tagjának.
Gyerekek! Itt elég nehéz " receptet" adni, mert fontos lenne tudni, hogy milyen korú gyermekeid vannak. Ugyanis, egészen más szempontok szerint mérlegelünk picike, óvodás, kisiskolás, középiskolás gyerekek esetén.
Anya! Utána kell járni a környéken fellelhetö munkahelyeknek, amelyek megfelelnek az anya képesitésének ill. elvárásainak.
S ezután jönnek a hivatalos ügyek, mint pl lakásbérlés, lakcimbejelentés, betegbiztositás, iskola-óvoda. / természetesen tisztában kell lenni az adott ország lehetöségeivel, elvárásaival, törvényeivel!/
Jobb elöre mindennek utána nézni, mert anélkül igen sok fölösleges "kört kell fussunk", mire "minden a helyére kerül"!
Vagyis meg kell nyugtassalak! Kellö körültekintéssel, s természetesen akarattal, gond nélkül meg lehet oldani egy külföldi költözést!
Többek kérésére, folyamatban van egy blog irása, ahol összegezve megtalálható lesz a külföldre költözéshez és az ott tartózkodáshoz -/ mert pusztán a kiköltözéssel nem ér véget a teendök sora/- szükséges lépések sokasága.
Kellemes és sikeres utánajárást kivánok!
Mivel a Te férjed már külföldön dolgozik, igy a hely adott! / Természetesen akkor,ha a párod elégedett a munkahelyével, a környezettel, ahol Ö most van!/
S ha megfelelö a hely, akkor utána kell járjunk, hogy milyen lehetöségei vannak a család többi tagjának.
Gyerekek! Itt elég nehéz " receptet" adni, mert fontos lenne tudni, hogy milyen korú gyermekeid vannak. Ugyanis, egészen más szempontok szerint mérlegelünk picike, óvodás, kisiskolás, középiskolás gyerekek esetén.
Anya! Utána kell járni a környéken fellelhetö munkahelyeknek, amelyek megfelelnek az anya képesitésének ill. elvárásainak.
S ezután jönnek a hivatalos ügyek, mint pl lakásbérlés, lakcimbejelentés, betegbiztositás, iskola-óvoda. / természetesen tisztában kell lenni az adott ország lehetöségeivel, elvárásaival, törvényeivel!/
Jobb elöre mindennek utána nézni, mert anélkül igen sok fölösleges "kört kell fussunk", mire "minden a helyére kerül"!
Vagyis meg kell nyugtassalak! Kellö körültekintéssel, s természetesen akarattal, gond nélkül meg lehet oldani egy külföldi költözést!
Többek kérésére, folyamatban van egy blog irása, ahol összegezve megtalálható lesz a külföldre költözéshez és az ott tartózkodáshoz -/ mert pusztán a kiköltözéssel nem ér véget a teendök sora/- szükséges lépések sokasága.
Kellemes és sikeres utánajárást kivánok!
Beka11-2
2011/03/27 20:39
Kedves Terezanya!
Kiváncsian várom a blogodat,mert úgyérzem, hogy segitségünkre lehet a külföldre költözés során! Illetve nem csak én, hanem több család is számitunk a segitségre.
/ Remélem, nem járok úgy mint most is, mert sajnos nem engedett be a rendszer! Újra kellett regisztrálnom! Pedig az internet is igen körülményes, mert egyik ismerősömtöl szoktam kölcsön kapni egy mobil netet!Sajnos, igy csak ritkán tudok feljönni!/
Kedves dolcevital!
A tipped nagyon érdekelne, hogy az online nyelvtanulás hogyan oldható meg?
És ha nem beszélem a nyelvet, hogyan boldoguljak a napi ügyek intézésével?
Annyi kérdés merül fel bennem, és nem találom a válaszokat rájuk!
Pedig tudom, hogy gyorsan kell cselekednem! Elegem lett abból, hogy mindig egyedül vagyok! Ezt a cikket, ha elolvasom, csak sirok, mert olyan, mintha rólunk irták volna!
Kiváncsian várom a blogodat,mert úgyérzem, hogy segitségünkre lehet a külföldre költözés során! Illetve nem csak én, hanem több család is számitunk a segitségre.
/ Remélem, nem járok úgy mint most is, mert sajnos nem engedett be a rendszer! Újra kellett regisztrálnom! Pedig az internet is igen körülményes, mert egyik ismerősömtöl szoktam kölcsön kapni egy mobil netet!Sajnos, igy csak ritkán tudok feljönni!/
Kedves dolcevital!
A tipped nagyon érdekelne, hogy az online nyelvtanulás hogyan oldható meg?
És ha nem beszélem a nyelvet, hogyan boldoguljak a napi ügyek intézésével?
Annyi kérdés merül fel bennem, és nem találom a válaszokat rájuk!
Pedig tudom, hogy gyorsan kell cselekednem! Elegem lett abból, hogy mindig egyedül vagyok! Ezt a cikket, ha elolvasom, csak sirok, mert olyan, mintha rólunk irták volna!
dolcevital
2011/03/27 21:19
Kedves Beka11,
az online tanulasrol szivesen tajekoztatlak skypon vagy e-mail-ben.
Az en profilomon megtalalod az elerhetösegemet, de ha itt megadod a te cimedet, jelentkezem nalad.
Üdvözöllek!
az online tanulasrol szivesen tajekoztatlak skypon vagy e-mail-ben.
Az en profilomon megtalalod az elerhetösegemet, de ha itt megadod a te cimedet, jelentkezem nalad.
Üdvözöllek!
hajni770621
2011/03/17 10:15
Sziasztok!Ebben már nekem sokéves tapasztalatom van,párom több évig dolgozott külföldön 4 gyermeket nevelünk az első házasságombol,és júniusra várjuk a közös babánkat.2010 novemberétöl Magyarországon dolgozik,de sajnos ez nem vált be,mert amit itt keres az éppen a mindennapos megélhetésre elég.Sajnos nekem nemadatik meg az -az esély sem,hogy kiköltözünk,mert ezt a volt férjem tiltja a gyermekláthatás miatt.Bár hozzá kell tennem,hogy több mint fél éve nem látogatta,nem hivta és gyermektartást sem fizet rájuk.De a törvény mégis mellette áll.Ezért vasárnaptól ismét egyedül nevelem gyermekeimet,és várom közös kisfiunkat!
ecs
2011/03/18 13:20
De mi van akkor, ha neki sem jó, csak úgy érzi, ezt várod el tőle ? Képzeljük csak el! 1, 2, 3, vagy talán még ennél is több gyermek nélkül, egyedül, napról-napra, hónapról-hónapra, évről-évre…… Nem lehet ott, ha, betegek a gyerekek….Sem segíthet a napi házi feladatoknál….. Nem békítheti őket, ha, veszekszenek…...Nem sétálhat velük, ha ünnep van…. Nincsenek napi feladatok….Nem romlik az autó….Nem ázik be a tető…. Csak az üresen tátongó rideg albérlet munka után, mindennap ugyanaz az ágy, mozdulatlanul. Ismeretlen, bizalmatlan szomszédok, szólni sem érdemes hozzájuk, aztán újra eljön a hazautazás...
Terezanya
2011/03/21 17:14
Kedves Hajni770621!
Azt hiszem, Te, abban a helyzetben vagy, amikor korlátozottak a lehetöséid!
Viszont, a fenti témát, Te testközelböl ismered!
Gratulálok az 5. gyermekhez, jó egészséget és kitartást kivánok Neked- Nektek ehhez a helyzethez, amikor is az élet legcsodálatosabb eseményét-,gyermekszületés- egymástól távol kell megéljétek!
Várjuk a beszámolót / azt hiszem, ezt minden kedves olvasó nevében irhatom/, hogy miként telnek egyedül, kismamaként a 4 gyermekkel a napjaid! S persze, az is érdekel bennünket, hogy a párod, most amikor kismama vagy, milyen érzésekkel megy vissza külföldre dolgozni!
Kedves ecs!!
Igazad van! A fenti cikk sem állitotta, hogy ez a helyzet a külföldön lévö félnek / az esetek többségében a férfiaknak/ könnyebb lenne?
De, miért is gondolod, hogy bárki is ezt várná el töled, hogy távol a családodtól,- az imádott nötöl, a gyermekeidtöl- éld az életed?
Nem hiszem, hogy egyetlen nö is ezt várná el a párjától?!
Csak azt tudom javasolni, hogy beszéld ezt meg a pároddal!
Hidd el, jobb megbeszélni a dolgokat, mint érezni valamit, aminek lehet nincs is semmi köze a valósághoz!
Azt hiszem, Te, abban a helyzetben vagy, amikor korlátozottak a lehetöséid!
Viszont, a fenti témát, Te testközelböl ismered!
Gratulálok az 5. gyermekhez, jó egészséget és kitartást kivánok Neked- Nektek ehhez a helyzethez, amikor is az élet legcsodálatosabb eseményét-,gyermekszületés- egymástól távol kell megéljétek!
Várjuk a beszámolót / azt hiszem, ezt minden kedves olvasó nevében irhatom/, hogy miként telnek egyedül, kismamaként a 4 gyermekkel a napjaid! S persze, az is érdekel bennünket, hogy a párod, most amikor kismama vagy, milyen érzésekkel megy vissza külföldre dolgozni!
Kedves ecs!!
Igazad van! A fenti cikk sem állitotta, hogy ez a helyzet a külföldön lévö félnek / az esetek többségében a férfiaknak/ könnyebb lenne?
De, miért is gondolod, hogy bárki is ezt várná el töled, hogy távol a családodtól,- az imádott nötöl, a gyermekeidtöl- éld az életed?
Nem hiszem, hogy egyetlen nö is ezt várná el a párjától?!
Csak azt tudom javasolni, hogy beszéld ezt meg a pároddal!
Hidd el, jobb megbeszélni a dolgokat, mint érezni valamit, aminek lehet nincs is semmi köze a valósághoz!
hajni770621
2011/03/21 19:55
Kedves Terezanya! Elöször is köszönöm a jókivánságokat,hát túlvagyunk a fájdalmas búcsún.Nagyon nehéz volt szerintem mindketönknek,mivel novemberben pont miattunk és a születendő gyermekünk miatt(mert akkor derült ki,hogy babát várok)hagyta ott ezt a munkahellyett.6 évig dolgozott külföldön folyamatosan,ezért annak örültünk,hogy ugyanoda mehet vissza.Én már sajnos neveltem gyermekeimet egyedül,az előző házasságombol kifolyólag,de most ez a helyzet szerintem teljesen más.Azért is amiért kismama vagyok,meg azért mert most több éves szenvedés után elmondhatom,hogy boldog párkapcsolatban élek.Gyermekeim imádják nevelőapjukat,és ő is a gyermekeimet.Soha nemgondoltam volna,hogy még vannak ilyen férfiak és,hogy 4 gyerekkel is találhatok valakit aki nem csak engem hanem a gyermekeim is szereti,mert nekem ez volt a legfontosabb.Sajnos a tervezett apás szülésre nem lesz lehetőségünk,de az megnyugtat,hogy két nagylányom akik 15-16 évesek nagy segitségeim ebben az időben.
Terezanya
2011/03/22 10:47
Kedves Hajni770621!
Megértelek, s örülök neki, hogy a jelen helyzetben könnyebb elviselni ezt a fajta életmódot!
Kiolvasható a soraidból, hogy most rendben van a lelked, boldog vagy, s igy el tudjátok viselni, hogy a hétköznapokat távol egymástól töltsétek!
Kellemes volt, azt is olvasni, hogy mennyire szereti a párod az elözö kapcsolatból született gyermekeidet! S azt gondolom, ez a Te érdemed is, s büszke lehetsz rá, hogy ilyen harmóniát tudsz megteremteni. Természetesen, a párodnak is jár az elismerés, mert tényleg nagyon kevés férfi van, aki képes a "más" gyermekét teljes odaadással nevelni.
Az apás szülésröl pedig ne tegyél le.....
Persze, azt nem tudom, hogy milyen messze van a férjed.....S hogy melyik országban? De, vannak nyugati országok, ahol a gyermekszületéskor 1-2 hét szabadságot is adnak, akár már arra az idöre, amikorra a kismama ki van irva.
Talán még nektek is összeejöhet, hogy otthon legyen a párod, amikor a közös gyermeketek születik.
Megértelek, s örülök neki, hogy a jelen helyzetben könnyebb elviselni ezt a fajta életmódot!
Kiolvasható a soraidból, hogy most rendben van a lelked, boldog vagy, s igy el tudjátok viselni, hogy a hétköznapokat távol egymástól töltsétek!
Kellemes volt, azt is olvasni, hogy mennyire szereti a párod az elözö kapcsolatból született gyermekeidet! S azt gondolom, ez a Te érdemed is, s büszke lehetsz rá, hogy ilyen harmóniát tudsz megteremteni. Természetesen, a párodnak is jár az elismerés, mert tényleg nagyon kevés férfi van, aki képes a "más" gyermekét teljes odaadással nevelni.
Az apás szülésröl pedig ne tegyél le.....
Persze, azt nem tudom, hogy milyen messze van a férjed.....S hogy melyik országban? De, vannak nyugati országok, ahol a gyermekszületéskor 1-2 hét szabadságot is adnak, akár már arra az idöre, amikorra a kismama ki van irva.
Talán még nektek is összeejöhet, hogy otthon legyen a párod, amikor a közös gyermeketek születik.
flora89
2011/03/26 11:23
Kedves Terézanya!
Nagyon tetszik az írói stílusod, sajnos a kérdés valóban nyitott kell, hogy maradjon, mert igencsak nehéz válaszolni rá, nem nagyon állja meg a helyét egyik megoldás sem. Egyik ismerősöm férje is külföldön vállalt munkát egy évig, itt hagyva a feleségét és az 5 éves lányát, viszont (szerintem) annyi idő még kibírható, ha valaki meghatározatlan időre kényszerül munkát vállalni távol otthonától, na, ott kezdődnek a gondok.
Nagyon tetszik az írói stílusod, sajnos a kérdés valóban nyitott kell, hogy maradjon, mert igencsak nehéz válaszolni rá, nem nagyon állja meg a helyét egyik megoldás sem. Egyik ismerősöm férje is külföldön vállalt munkát egy évig, itt hagyva a feleségét és az 5 éves lányát, viszont (szerintem) annyi idő még kibírható, ha valaki meghatározatlan időre kényszerül munkát vállalni távol otthonától, na, ott kezdődnek a gondok.
Terezanya
2011/03/27 14:41
Kedves flora89!
Nagyon köszönöm az elismerö szavakat!
Biztosan, közel áll hozzád az ismerösöd akiröl irtál, mert igen jól látod a cikkben leirtakat!
S tapasztalataimból adódóan - / a munkám során, ebben az élethelyzetben lévö családokkal vagyok kapcsolatban/ -, egyet kell értsek veled abban is, hogy amennyiben meghatározott idöre szól a külföldi munka, úgy lelki sérülésektöl mentesen is ki lehet birni azt az idöszakot! / Ez alatt természetesen 1-2 évet értek!/
Probléma akkor van, ha ennek a helyzetnek akár 5-10-15 éven át, vagy akár egy életen át is fenn kell maradnia!
Ugyanis, vannak olyan helyzetben lévö családok, ahol 1-2 év semmit nem old meg a mindennapi gondjaikból!
Ahhoz, hogy ne csak megélni, hanem élni is tudjanak, ahhoz kénytelenek beláthatatlan ideig fenntartani ezt az állapotot, amikor anyuka otthon kishazájában egyedül neveli a gyermekeket, apuka pedig távol otthonától, távol szeretteitöl, barátaitól, elöteremti az anyagi biztonságot jelentö javakat.........
S arról, még nem is esett szó, hogy mi történik akkor, amikor sok-sok év után a párok arra döntenek, hogy apuka felszámolja ezt az életformát és otthon folytatja boldogulását!
Felszámolja, mert belefáradt!!!
Mert, nem birja már sem fizikailag, sem lelkileg, sem egészségileg! Ugyanis, nem napi 8-10 órát dolgozott, hanem 12-16 órát!!!! Hiszen, gondolta Ö, pénzt keresni ment külföldre, s akár 2 ember feladatát is elvégezte, csak "legyen értelme" annak, hogy külföldön van! S amig dolgozott, addig sem szenvedett a lelke a szerettei után!
Hetente-kéthetente, a munkanap végén pedig autóba ült, s ki tudja hány száz kilométer vezetett le, hogy a családjával legyen......
S mikor hazaköltözik.........Akkor jönnek a nem várt gondok!!!!
A sok év alatt, mind a feleségnek, mind a férjnek kialakult egyfajta életvitele, amiben a Társ, abban a pillanatban csak a lelkében élt, de nem a személyével volt jelen. S talán már a gyerekek is felnöttek, önállóak lettek! Ha, meg nem??? Vajon milyen könnyen fog az kialakulni, hogy pl. egy tini gyerköcnek most már nem csak anyával "kell" összehangolni a dolgait, hanem apával is?!
Ebben az esetben a pároknak, a családoknak újra meg kell tanulniuk együttélni!!!! Amihez, azt gondolom, nagyon sok türelemre, odafigyelésre, kitartásra lesz szükségük!
Nagyon sokat lehetne erröl "beszélni".........
Nagyon köszönöm az elismerö szavakat!
Biztosan, közel áll hozzád az ismerösöd akiröl irtál, mert igen jól látod a cikkben leirtakat!
S tapasztalataimból adódóan - / a munkám során, ebben az élethelyzetben lévö családokkal vagyok kapcsolatban/ -, egyet kell értsek veled abban is, hogy amennyiben meghatározott idöre szól a külföldi munka, úgy lelki sérülésektöl mentesen is ki lehet birni azt az idöszakot! / Ez alatt természetesen 1-2 évet értek!/
Probléma akkor van, ha ennek a helyzetnek akár 5-10-15 éven át, vagy akár egy életen át is fenn kell maradnia!
Ugyanis, vannak olyan helyzetben lévö családok, ahol 1-2 év semmit nem old meg a mindennapi gondjaikból!
Ahhoz, hogy ne csak megélni, hanem élni is tudjanak, ahhoz kénytelenek beláthatatlan ideig fenntartani ezt az állapotot, amikor anyuka otthon kishazájában egyedül neveli a gyermekeket, apuka pedig távol otthonától, távol szeretteitöl, barátaitól, elöteremti az anyagi biztonságot jelentö javakat.........
S arról, még nem is esett szó, hogy mi történik akkor, amikor sok-sok év után a párok arra döntenek, hogy apuka felszámolja ezt az életformát és otthon folytatja boldogulását!
Felszámolja, mert belefáradt!!!
Mert, nem birja már sem fizikailag, sem lelkileg, sem egészségileg! Ugyanis, nem napi 8-10 órát dolgozott, hanem 12-16 órát!!!! Hiszen, gondolta Ö, pénzt keresni ment külföldre, s akár 2 ember feladatát is elvégezte, csak "legyen értelme" annak, hogy külföldön van! S amig dolgozott, addig sem szenvedett a lelke a szerettei után!
Hetente-kéthetente, a munkanap végén pedig autóba ült, s ki tudja hány száz kilométer vezetett le, hogy a családjával legyen......
S mikor hazaköltözik.........Akkor jönnek a nem várt gondok!!!!
A sok év alatt, mind a feleségnek, mind a férjnek kialakult egyfajta életvitele, amiben a Társ, abban a pillanatban csak a lelkében élt, de nem a személyével volt jelen. S talán már a gyerekek is felnöttek, önállóak lettek! Ha, meg nem??? Vajon milyen könnyen fog az kialakulni, hogy pl. egy tini gyerköcnek most már nem csak anyával "kell" összehangolni a dolgait, hanem apával is?!
Ebben az esetben a pároknak, a családoknak újra meg kell tanulniuk együttélni!!!! Amihez, azt gondolom, nagyon sok türelemre, odafigyelésre, kitartásra lesz szükségük!
Nagyon sokat lehetne erröl "beszélni".........
Beka11-2
2011/04/04 13:03
Kedves dolcevital!
Köszönöm a lehetőséget, a közeljövőben fogok nálad jelentkezni!
Belevetettük magunkat a külföldi költözés kivitelezésébe. S most arra kell öszpontositani, de amikor helyreállunk jelentkezem nálad, mert nagyon érdekel az online nyelvtanulás.
Kedves Hajni 770621!
Nagyon bátor és erős nő lehetsz, hogy képes vagy 4 gyerekkel kismamaként is "külön élni" a párodtól! Nem tudom, hogy irigyeljelek, vagy a saját fájdalmamból kiindulva sajnáljalak?
Meddig akartok igy élni? Vége lesz ennek egyszer, vagy az egész életeteket igy akarjátok leélni? Ti láttok arra reményt, hogy Magyarországon úgy alakulnának a lehetőségek, hogy haza tud jönni a párod dolgozni?
Kedves ecs!
Hogy gondolhatod azt, hogy a párod várja el tőled, hogy távol dolgozz a családodtól? Ilyet egyetlen ember sem vár el a párjától! Az ilyen döntéseket közösen szokták hozni a párok!
Én, nagyon örülök, hogy megjelent ez a cikk, mert ez szembesitett bennünket a problémáinkkal! Mindketten tudtok, hogy így nem mehet tovább!!!!!
De minél többször elolvastam ezt a cikket, annál inkább megfogalmazódott bennem, hogy "tenni kell", ha kiegyensúlyozottan akarunk élni!
Végre elindult valami.....
Szoritsatok nekünk, hogy sikerüljön mindent elintézni a költözéssel kapcsolatban és hogy újra "normális életet" élhessünk!
Köszönöm a lehetőséget, a közeljövőben fogok nálad jelentkezni!
Belevetettük magunkat a külföldi költözés kivitelezésébe. S most arra kell öszpontositani, de amikor helyreállunk jelentkezem nálad, mert nagyon érdekel az online nyelvtanulás.
Kedves Hajni 770621!
Nagyon bátor és erős nő lehetsz, hogy képes vagy 4 gyerekkel kismamaként is "külön élni" a párodtól! Nem tudom, hogy irigyeljelek, vagy a saját fájdalmamból kiindulva sajnáljalak?
Meddig akartok igy élni? Vége lesz ennek egyszer, vagy az egész életeteket igy akarjátok leélni? Ti láttok arra reményt, hogy Magyarországon úgy alakulnának a lehetőségek, hogy haza tud jönni a párod dolgozni?
Kedves ecs!
Hogy gondolhatod azt, hogy a párod várja el tőled, hogy távol dolgozz a családodtól? Ilyet egyetlen ember sem vár el a párjától! Az ilyen döntéseket közösen szokták hozni a párok!
Én, nagyon örülök, hogy megjelent ez a cikk, mert ez szembesitett bennünket a problémáinkkal! Mindketten tudtok, hogy így nem mehet tovább!!!!!
De minél többször elolvastam ezt a cikket, annál inkább megfogalmazódott bennem, hogy "tenni kell", ha kiegyensúlyozottan akarunk élni!
Végre elindult valami.....
Szoritsatok nekünk, hogy sikerüljön mindent elintézni a költözéssel kapcsolatban és hogy újra "normális életet" élhessünk!
dolcevital
2011/04/04 17:37
Kedves Beka11!
nagyon sok sikert kivánok Nektek! Nagy élmény egy ilyen változás!
Várom a jelentkezésedet!
Üdvözöllek!
nagyon sok sikert kivánok Nektek! Nagy élmény egy ilyen változás!
Várom a jelentkezésedet!
Üdvözöllek!
Terezanya
2011/04/04 14:10
Kedves Beka11!
Köszönöm szépen!
Természetesen, az érdem nem pusztán az enyém, hanem elsösorban a szerkesztöségé, hiszen ök adta lehetöséget a cikk megjelenésére!
Gratulálok a döntésetekhez, s remélem nem a cikk miatt döntöttetek igy, hiszen az nem azért irodott meg, hogy bárkit is döntésre birjon, hanem pusztán csak azért, hogy elgondolkodtasson!
Sok sikert és kitartást kivánok a külföldi költözés kivitelezéséhez!
Természetesen kiváncsian várom a fejleményeket.
Köszönöm szépen!
Természetesen, az érdem nem pusztán az enyém, hanem elsösorban a szerkesztöségé, hiszen ök adta lehetöséget a cikk megjelenésére!
Gratulálok a döntésetekhez, s remélem nem a cikk miatt döntöttetek igy, hiszen az nem azért irodott meg, hogy bárkit is döntésre birjon, hanem pusztán csak azért, hogy elgondolkodtasson!
Sok sikert és kitartást kivánok a külföldi költözés kivitelezéséhez!
Természetesen kiváncsian várom a fejleményeket.
Beka11-2
2011/04/04 17:27
Kedves Terezanya!
Nem, nem!!!! Nem a cikk miatt költözünk, vagyis nem beszéltél rá bennünket!!!!
A cikk kimondta azt, amit mi nem tettünk meg és a család / szüleink, testvéreink/ is jobban átlátták azt a helyzetet amiben élünk. Így most már ők is támogatnak bennünket, hogy együtt legyünk akkor is, ha ez úgy oldható meg, ha költözünk a párom után és csak ritkán fogunk találkozni.
Nagyon köszönöm!!!!
Fogok jelentkezni a fejleményekkel!
Ha itt esetleg már nem is lesz lehetőség rá, akkor privátba!
Nem, nem!!!! Nem a cikk miatt költözünk, vagyis nem beszéltél rá bennünket!!!!
A cikk kimondta azt, amit mi nem tettünk meg és a család / szüleink, testvéreink/ is jobban átlátták azt a helyzetet amiben élünk. Így most már ők is támogatnak bennünket, hogy együtt legyünk akkor is, ha ez úgy oldható meg, ha költözünk a párom után és csak ritkán fogunk találkozni.
Nagyon köszönöm!!!!
Fogok jelentkezni a fejleményekkel!
Ha itt esetleg már nem is lesz lehetőség rá, akkor privátba!
angi30
2011/04/04 18:58
Kedves Terézanya,
Nagyon tetszett a cikked többször is elolvastam!
A baráti körünkbe meg is beszéltük, hogy nagyon betaláltál ezzel a cikkel!
Mind a stilus mind a mondanivaló lenyügözö!
Amikor hangosan felolvastam a cikket, az egész csapatnak könnybe úszott a szeme!
6 családról beszélek, akik mindannyian sok sok évet éltünk úgy, hogy a férjeink külföldön dolgoztak!
A cikk olvasása közben szinte felszakadtak a sebeink, mert fiatalon, kicsi gyerekekkel szörnyü úgy az élet, hogy az apuka csak vendégségbe jön haza.
De, megoldottuk a problémát, s javaslom mindenkinek, hogy keressen valami megoldást, mert a kicsi gyerekek is nehezen felejtik el, azt az idöszakot, amikor apa nincs, anya pedig szomorú!
Én és családom(férj+2gyermek) , és a baráti körünkböl is az 5 család már majdnem 10 éve élünk külföldön. Hamarabb kellett volna ezt a döntést meghoznunk, s akkor talán nem lennének ilyen keserves emlékeink arról az idöröl.
Nagyon tetszett a cikked többször is elolvastam!
A baráti körünkbe meg is beszéltük, hogy nagyon betaláltál ezzel a cikkel!
Mind a stilus mind a mondanivaló lenyügözö!
Amikor hangosan felolvastam a cikket, az egész csapatnak könnybe úszott a szeme!
6 családról beszélek, akik mindannyian sok sok évet éltünk úgy, hogy a férjeink külföldön dolgoztak!
A cikk olvasása közben szinte felszakadtak a sebeink, mert fiatalon, kicsi gyerekekkel szörnyü úgy az élet, hogy az apuka csak vendégségbe jön haza.
De, megoldottuk a problémát, s javaslom mindenkinek, hogy keressen valami megoldást, mert a kicsi gyerekek is nehezen felejtik el, azt az idöszakot, amikor apa nincs, anya pedig szomorú!
Én és családom(férj+2gyermek) , és a baráti körünkböl is az 5 család már majdnem 10 éve élünk külföldön. Hamarabb kellett volna ezt a döntést meghoznunk, s akkor talán nem lennének ilyen keserves emlékeink arról az idöröl.
Beka11-2
2011/04/04 19:14
Kedves dolcevital!
Nagyon köszönöm a biztató szavakat! Kedves vagy, kedvesek vagytok, hogy igy ismeretlenül is bátoritatok! nagyon jó érzés, hogy ennyi kedves ember van!
Olyan nagy erőt tudok meriteni a soraitokból! Azt érzem, hogy semmi sem tud megállitani abban, hogy új életet kezdjünk!
Köszönöm!
Kedves Angi30!
Nagyon megértem az érzéseidet, mert mi is szenvedünk a helyzettől! De megijeszt az, hogy 10 év múlva is felszakadnak a sebek! Hát ennyire nem lehet ezt az időszakot kitörölni?
Nagyon köszönöm a biztató szavakat! Kedves vagy, kedvesek vagytok, hogy igy ismeretlenül is bátoritatok! nagyon jó érzés, hogy ennyi kedves ember van!
Olyan nagy erőt tudok meriteni a soraitokból! Azt érzem, hogy semmi sem tud megállitani abban, hogy új életet kezdjünk!
Köszönöm!
Kedves Angi30!
Nagyon megértem az érzéseidet, mert mi is szenvedünk a helyzettől! De megijeszt az, hogy 10 év múlva is felszakadnak a sebek! Hát ennyire nem lehet ezt az időszakot kitörölni?
angi30
2011/04/04 19:39
Kedves beka11-2!
Ne aggódj!!!!
Ezek az érzések már nem naponta vannak jelen!
Csak a cikk stilusa hozta ki belölünk a régi szomoruságot!
Elöfordul még olyan is, amikor hallunk egy slágert az akkori idökböl és elsirjuk magunkat, mert bizony ez is az életünk része, nem lehet teljesen kitörölni!
De, a mindenapjaink vidámak, boldogok! Inkább csak nevetni szoktunk a múlton!
Tényleg csak akkor szomorodunk el, ha valami lelket szorongató emlék jön elö, mint pl az a cikk!
gratulálok a költözéshez! Hidd el életed talán legnagyobb kalandja vár rád!
Egyetértek dolcevital-lal, hogy nagy élmény ez a változás!!
Ne aggódj!!!!
Ezek az érzések már nem naponta vannak jelen!
Csak a cikk stilusa hozta ki belölünk a régi szomoruságot!
Elöfordul még olyan is, amikor hallunk egy slágert az akkori idökböl és elsirjuk magunkat, mert bizony ez is az életünk része, nem lehet teljesen kitörölni!
De, a mindenapjaink vidámak, boldogok! Inkább csak nevetni szoktunk a múlton!
Tényleg csak akkor szomorodunk el, ha valami lelket szorongató emlék jön elö, mint pl az a cikk!
gratulálok a költözéshez! Hidd el életed talán legnagyobb kalandja vár rád!
Egyetértek dolcevital-lal, hogy nagy élmény ez a változás!!
judith0425
2011/04/04 22:12
Üdv Mindenkinek!
Végigolvastam az összes hozzászólást, előtte természetesen a cikket is kétszer. Jelenleg kavarognak a gondolatok a fejemben. Valami olyasmik, hogy manapság nagyon ritka az a család, akik mindennapjaikat együtt töltik, mindkét szülő részese a napi történéseknek mind a gyermek(ek), mind egymás életében. És mellette nem kell "megszorító" intézkedéseket tenniük ahhoz, hogy ne legyenek számlatartozások ill. teljes lelki és testi nyugalommal éljék az életet.
Kik azért nincsenek együtt, mert elváltak, kik azért mert a munka így kívánja. És nem kell ahhoz az apának külföldön dolgoznia, hiszen kis hazánkban is elvállalnak olyan munkát a családfők, hogy az ország másik végébe kell menniük. Onnan sem tudnak sűrűn hazajárni. Az én férjem is külföldön dolgozik, de így is gyakrabban látjuk (hetente hazajár), mint amikor Magyarországon volt (ráadásul akkor 40 km-re volt tőlünk, most annak többszöröse). Ezt még én sem hittem volna el, ha nem tapasztalom. Persze a fizetésben is van különbség.
Mivel még csak fél éve annak, hogy így élünk, még elég könnyen fogom fel. Persze az én "felfogásom" is kell ahhoz, hogy ne legyen nehéz. Próbálok mindent a könnyebbik részéről megközelíteni, felsorolom az érveket és az ellenérveket és mindezt úgy teszem, hogy én jöjjek ki győztesen!
Mindenkinek szép napot kívánok!
Végigolvastam az összes hozzászólást, előtte természetesen a cikket is kétszer. Jelenleg kavarognak a gondolatok a fejemben. Valami olyasmik, hogy manapság nagyon ritka az a család, akik mindennapjaikat együtt töltik, mindkét szülő részese a napi történéseknek mind a gyermek(ek), mind egymás életében. És mellette nem kell "megszorító" intézkedéseket tenniük ahhoz, hogy ne legyenek számlatartozások ill. teljes lelki és testi nyugalommal éljék az életet.
Kik azért nincsenek együtt, mert elváltak, kik azért mert a munka így kívánja. És nem kell ahhoz az apának külföldön dolgoznia, hiszen kis hazánkban is elvállalnak olyan munkát a családfők, hogy az ország másik végébe kell menniük. Onnan sem tudnak sűrűn hazajárni. Az én férjem is külföldön dolgozik, de így is gyakrabban látjuk (hetente hazajár), mint amikor Magyarországon volt (ráadásul akkor 40 km-re volt tőlünk, most annak többszöröse). Ezt még én sem hittem volna el, ha nem tapasztalom.
Persze a fizetésben is van különbség. Mivel még csak fél éve annak, hogy így élünk, még elég könnyen fogom fel. Persze az én "felfogásom" is kell ahhoz, hogy ne legyen nehéz. Próbálok mindent a könnyebbik részéről megközelíteni, felsorolom az érveket és az ellenérveket és mindezt úgy teszem, hogy én jöjjek ki győztesen!
Mindenkinek szép napot kívánok!
Terezanya
2011/04/04 22:52
Kedves Beka11-2!
Örülök, ha egy picit segitett a cikk abban, hogy rátalálj az útra, amitöl a kiegyensúlyuzott életeteket reméled!
Sok sikert hozzá!
Kedves angi30!
Köszönöm az elismerö szavakat!
Sajnálom, ha könnyeket csaltam a szemetekbe!!!! S ugyanakkor örülök is annak, hogy Ti már csak emlékként szembesültük a cikkben leirt igen nehéz élethelyzettel!
Kedves judith0425!
Igen, igazad van abban, hogy több esetben elöfordul, hogy a párok, családok nincsenek együtt naponta! A leginkább mégis az az ember hiányzik az életünkböl, aki közel áll hozzánk, akit szeretünk! Vagyis a válást nem hasonlitanám a cikkben leirt helyzethez! Hiszen, ha helyrehozhatatlanul megromlik egy pár kapcsolata, akkor abban az esetben talán "felüdülés", ha külön válnak útjaik. / Persze, abba most nem mennék bele, hogy egy válás milyen hatással lehet a különbözökorú gyermekekre!/
Biztosan segit a helyzet "túlélésében" a pozitiv szemléleted is......
Bár azt gondolom, hogy pusztán csak az idö rövidsége miatt van az, hogy "könnyed fogod fel"!
Azért kiváncsi lennék, hogy 4-5 év múlva hogyan viseled ezt az életformát?
Továbbra is lény ennyire pozitiv!
Minden jót kivánok!
Örülök, ha egy picit segitett a cikk abban, hogy rátalálj az útra, amitöl a kiegyensúlyuzott életeteket reméled!
Sok sikert hozzá!
Kedves angi30!
Köszönöm az elismerö szavakat!
Sajnálom, ha könnyeket csaltam a szemetekbe!!!! S ugyanakkor örülök is annak, hogy Ti már csak emlékként szembesültük a cikkben leirt igen nehéz élethelyzettel!
Kedves judith0425!
Igen, igazad van abban, hogy több esetben elöfordul, hogy a párok, családok nincsenek együtt naponta! A leginkább mégis az az ember hiányzik az életünkböl, aki közel áll hozzánk, akit szeretünk! Vagyis a válást nem hasonlitanám a cikkben leirt helyzethez! Hiszen, ha helyrehozhatatlanul megromlik egy pár kapcsolata, akkor abban az esetben talán "felüdülés", ha külön válnak útjaik. / Persze, abba most nem mennék bele, hogy egy válás milyen hatással lehet a különbözökorú gyermekekre!/
Biztosan segit a helyzet "túlélésében" a pozitiv szemléleted is......
Bár azt gondolom, hogy pusztán csak az idö rövidsége miatt van az, hogy "könnyed fogod fel"!
Azért kiváncsi lennék, hogy 4-5 év múlva hogyan viseled ezt az életformát?
Továbbra is lény ennyire pozitiv!
Minden jót kivánok!
Terezanya
2011/04/04 23:21
Kedves Olvasók, Kedves Kommentelök!
Mindenkinek köszönöm, hogy elolvasta a cikkemet és külön köszönöm a tartalmas és öszinte hozzászólásokat.
Mindannyiotoknak kivánom, hogy úgy alakitsátok az életeteket, hogy abban megelégedettséget és Boldogságot találjatok.
Minden jót kivánok mindenkinek!
Mindenkinek köszönöm, hogy elolvasta a cikkemet és külön köszönöm a tartalmas és öszinte hozzászólásokat.
Mindannyiotoknak kivánom, hogy úgy alakitsátok az életeteket, hogy abban megelégedettséget és Boldogságot találjatok.
Minden jót kivánok mindenkinek!
angi30
2011/04/05 15:37
Kedves judith0425!
Többször elolvastam a kommentedet, mert nem voltam benne biztos, hogy értem amit irtál! Vagyis, hogy biztosan azt értem e a sorokból, amit te akartál irni?!
Nem akarlak megbántani, de biztos vagyok benne, hogy csak azért nyilatkozol igy, mert csak 6 hónapja éled igy az életet!
Hiszen, ha van egy párod / akihez, feltételezem valamiféle szerelmi szál köt...../, akkor nem hiszem, hogy nélküle teljes lenne az életed!
Vannak nektek gyerekeitek?
De, akkor miért irod azt hogy "úgy gondolkodsz, hogy te gyere ki nyertesen"? Nem gondolod, hogy ezzel magadat csapod be?
Tudod, ez úgy van, hogy hiába tervezed el, hogy 4-5 év, amig a családfö külföldön melózik, ez nem lesz ennyi, sajnos! Mert, amikor rendbe a ház és autó kérdés, akkor jön majd valami újabb!
Vagyis, a külföldi munkát úgy képzeld el, mint a mókuskereket, amiböl nem lehet kiszállni!!!
Minden jót neked-nektek!!!
Többször elolvastam a kommentedet, mert nem voltam benne biztos, hogy értem amit irtál! Vagyis, hogy biztosan azt értem e a sorokból, amit te akartál irni?!
Nem akarlak megbántani, de biztos vagyok benne, hogy csak azért nyilatkozol igy, mert csak 6 hónapja éled igy az életet!
Hiszen, ha van egy párod / akihez, feltételezem valamiféle szerelmi szál köt...../, akkor nem hiszem, hogy nélküle teljes lenne az életed!
Vannak nektek gyerekeitek?
De, akkor miért irod azt hogy "úgy gondolkodsz, hogy te gyere ki nyertesen"? Nem gondolod, hogy ezzel magadat csapod be?
Tudod, ez úgy van, hogy hiába tervezed el, hogy 4-5 év, amig a családfö külföldön melózik, ez nem lesz ennyi, sajnos! Mert, amikor rendbe a ház és autó kérdés, akkor jön majd valami újabb!
Vagyis, a külföldi munkát úgy képzeld el, mint a mókuskereket, amiböl nem lehet kiszállni!!!
Minden jót neked-nektek!!!
judith0425
2011/04/05 20:37
Angi30!
Én is úgy gondolom, hogy az idő rövidsége mondatja ezt velem, hogy elviselem ezt a helyzetet. Igen, olyan gondolatokat kreálok, amivel becsaphatom magam. A "tudatod" elámítom, téves információkat adok neki.
És a gyermek szemszögéből született az a gondolatom, hogy válás miatt is különélnek családok, holott a gyermek ugyanolyan érzelmi szállal kell, hogy kötődjön mindkét szülőhöz (annál gusztustalanabb dolog nincs, ha az anya belesulykolja a gyerekbe: ne szeresd apádat, ő sem szeret téged - most éppen előttem zajlik egy ilyen dolog). És nem az anya érzelmeire utaltam. Neki tuti, hogy felüdülés (ahogy terezanya írta) egy rossz kapcsolatból való kilépés. A gyerek részéről viszont ugyanaz az eredmény: apa nincs velünk. Ráadásul esetleg még civakodások, veszekedések fül- és szemtanúja is.
Lakóhelyemen több család él ilyen helyzetben, rendszeresen kapcsolatot tatunk egymással, erősítjük egymást. és mindig csak a pozitív gondolatokat részesítjük előnyben, hiszen a negatív dolgok teljesen elveszik az energiát és különböző -elsősorban lelki- elváltozásokat okoznak, ami testi tünetek formájában jelenik meg (pl: daganatos betegségek jó része is lelki okokra vezethető vissza!) Ezért az oly pozitív gondolkodásom!
Szép, verőfényes, napsugaras napot Mindenkinek!
Én is úgy gondolom, hogy az idő rövidsége mondatja ezt velem, hogy elviselem ezt a helyzetet. Igen, olyan gondolatokat kreálok, amivel becsaphatom magam. A "tudatod" elámítom, téves információkat adok neki.
És a gyermek szemszögéből született az a gondolatom, hogy válás miatt is különélnek családok, holott a gyermek ugyanolyan érzelmi szállal kell, hogy kötődjön mindkét szülőhöz (annál gusztustalanabb dolog nincs, ha az anya belesulykolja a gyerekbe: ne szeresd apádat, ő sem szeret téged - most éppen előttem zajlik egy ilyen dolog). És nem az anya érzelmeire utaltam.
Neki tuti, hogy felüdülés (ahogy terezanya írta) egy rossz kapcsolatból való kilépés. A gyerek részéről viszont ugyanaz az eredmény: apa nincs velünk. Ráadásul esetleg még civakodások, veszekedések fül- és szemtanúja is. Lakóhelyemen több család él ilyen helyzetben, rendszeresen kapcsolatot tatunk egymással, erősítjük egymást. és mindig csak a pozitív gondolatokat részesítjük előnyben, hiszen a negatív dolgok teljesen elveszik az energiát és különböző -elsősorban lelki- elváltozásokat okoznak, ami testi tünetek formájában jelenik meg (pl: daganatos betegségek jó része is lelki okokra vezethető vissza!) Ezért az oly pozitív gondolkodásom!
Szép, verőfényes, napsugaras napot Mindenkinek!
Terezanya
2011/04/05 22:21
Kedves Angi30 és judith0425!
A kommenteteket olvasva, arra a következtetésre jutottam, hogy mindkettötök gondolataiban igen sok igazság van!
Ugyanakkor az én határozott véleményem az, hogy mindig van választási lehetöségünk!
S amikor lezárunk egy kapcsolatot, s elválunk, akkor az valaminek a végét jelenti. Feltételezhetöen, rossznak, müködöképtelennek itéltük meg az adott kapcsolatot, azért váltunk el, azért vetettünk neki végét!
Ezzel szemben, egy külföldi munkavállalással járó "különélés" az nem zárja le az adott kapcsolatot! Akkor is választottunk! Mégpedig azt, hogy a családfö külföldön teremti elö a családja fenntartásához szükséges - / olykor nélkülözhetetlen/- javakat!
Talán pont azért olyan nehéz ez a helyzet.
Megkockáztatom, hogy nehezebb megértetni, elfogadtatni a gyerekekkel, hogy miért kell ennek igy lennie, hiszen a jónak akárcsak az idöszakos "megszüntetése ill. felfüggesztése" is érthetetlenebb a számukra.
S azt sem hiszem, hogy egy apának a dolga, feladata csak annyi lenne, hogy az anyagi javakat elöteremtse, anélkül, hogy láthatná felnöni a gyermekeit!
S azt is tudom, hogy az anyákra ebben az esetben, igen nagy felelösség hárul!
De, Kedves Angi30 és judith0425, Ti ezt pontosan tudjátok és értitek, hogy mire gondolok.
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy erösititek egymást a hasonló sorsú anyukákkal!
Legyen erötök a pozitiv gondolkodást a gyerköceiteknek is továbbörökiteni!
Minden jót a hasonló élethelyzetben lévö olvasóknak is!
A kommenteteket olvasva, arra a következtetésre jutottam, hogy mindkettötök gondolataiban igen sok igazság van!
Ugyanakkor az én határozott véleményem az, hogy mindig van választási lehetöségünk!
S amikor lezárunk egy kapcsolatot, s elválunk, akkor az valaminek a végét jelenti. Feltételezhetöen, rossznak, müködöképtelennek itéltük meg az adott kapcsolatot, azért váltunk el, azért vetettünk neki végét!
Ezzel szemben, egy külföldi munkavállalással járó "különélés" az nem zárja le az adott kapcsolatot! Akkor is választottunk! Mégpedig azt, hogy a családfö külföldön teremti elö a családja fenntartásához szükséges - / olykor nélkülözhetetlen/- javakat!
Talán pont azért olyan nehéz ez a helyzet.
Megkockáztatom, hogy nehezebb megértetni, elfogadtatni a gyerekekkel, hogy miért kell ennek igy lennie, hiszen a jónak akárcsak az idöszakos "megszüntetése ill. felfüggesztése" is érthetetlenebb a számukra.
S azt sem hiszem, hogy egy apának a dolga, feladata csak annyi lenne, hogy az anyagi javakat elöteremtse, anélkül, hogy láthatná felnöni a gyermekeit!
S azt is tudom, hogy az anyákra ebben az esetben, igen nagy felelösség hárul!
De, Kedves Angi30 és judith0425, Ti ezt pontosan tudjátok és értitek, hogy mire gondolok.
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy erösititek egymást a hasonló sorsú anyukákkal!
Legyen erötök a pozitiv gondolkodást a gyerköceiteknek is továbbörökiteni!
Minden jót a hasonló élethelyzetben lévö olvasóknak is!
2142
2016/03/17 16:16
Ezt mintha rólam írták volna.engedjétek meg ,hogy megosszam veletek a véleményem. Én pontosan ebben élek már 4 éve 3 lányom van a nagy kamaszodik a középső 10 és a legkissebb pedig 6 hónapos. az apja mindössze 2x látta 6 hónap alatt. és milyen nekem egyedül 3 gyerekkel ? Nehéz de nem lehetetlen . mindenre szó szerint mindenre egyedül vagyok. anya szenved kicsit apa néha belehal mert nem lehet velünk, de bírnunk kell mert ha a jövönket nézzük így talán élhetőbb életet tudunk biztosítani gyermekeinknek. Nem.ezt az életformát nem választottuk, hanem belekényszerített csodálatos kormányunk.Vajon miért boldogabbak máshol az emberek?Nos azért mert nem döglenek bele a munkába, és a családjuk az életük része , és nem egy kamera homályképei. És milyen gyakran jár hozzánk haza apa? Mindenről lemarad , persze a napi dolgokat megosztom vele telefonon a lányok is szeretettel beszélnek neki mindenről . de az nem ugyan az mintha itt lenne és két kézzel fogható lenne. nos igen meddig is bírja így anya? vagy apa? anya bírja mert nem tehet mást, apának is bírnia kell . anyának könnyebb mert a szeretteiről való mindennapi gondoskodás erőt ad és kitartást, de APA este munka után Egyedűl van a gondolataival, és a hiányérzet néha még sírásra is készteti. Igen ez Magyarország , boldogtalan széthullott családokkal. és azt a kevés időt amit együtt lehetünk , a lehető legtartalmasabban használjuk ki , mert pár nap és újra hetekre hónapokra megint nem látjuk. Nos rengetegen élnek így ahogy én . én mindenkinek sok erőt és kitartást kivánok. <3
az összes hozzászóllás...
.jpg){kind=small}
