Ha ezt a kérdést feltetted, akkor a te kisördögöd, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi vagy, valószínűleg ilyeneket sutyoroghat neked:
-
Á, a nők nem értenek a pénzhez...
-
A nők nem tudnak befektetni!
-
A nők hogy tudnának komoly (befektetési) döntéseket hozni?
- A pénz kezelése sosem volt a nők dolga.
Ismerősek ezek a mondatok? Hol hallottad? Otthon is ezt láttad apukádtól, anyukádtól? Netán még a rokonoktól/szomszédoktól/tanáraidtól is? Hogy a pénzről, vagyonról, befektetésről dönteni a férfi dolga, mert a nő nem ért hozzá?
Jó, akkor most hallgassuk meg a kiskakasunkat is:
„Kukuríkúúúúú, Te, nő, ha ez így van, mi a fenéhez fogsz kezdeni, ha egyedül maradsz?”
Tényleg, mi lesz veled, a Nővel, ha egyedül maradsz? Vagy ha te éppen nem nő vagy, mi lesz az édesanyáddal, a nővéreddel, a nagynénéddel, a barátnőddel, ha magára marad? Ha valamilyen oknál fogva nem lesz vele férfi, aki kezelje a kasszát?
Sok a kérdés, de szinte hallom, hogy te is azzal felelsz rá:
Miért maradna/maradnál egyedül?
Csak a példa kedvéért és ne adja az Isten. Mert:
-
mert elválsz/mert élettársad csak simán lelép
-
mert megözvegyülsz
-
mert a szüleid meghalnak
-
mert a szüleid sokáig élnek, de betegek
- mert nyugdíjba mész
Tipikusan női élethelyzetek. Nézzük azt a verziót, amikor otthagy a pasid. Mi marad?
- az eddigi családi bevételek kisebb része ( ha a pasi keresi a többet pláne, de még akkor is, ha gyerektartást fizet: mellbe vágó lesz az életszínvonalatok csökkenése)
- a gyerekek (ezen a gyerektartás sem fog érdemben segíteni, kérdezzetek meg egy elvált nőt)
- a teljes rezsi (abban a szerencsés esetben, ha az ex elköltözik, és a kiscsalád marad a régi kégliben, az ő nagyobb keresete megy, a lakás/ház teljes rezsije viszont marad)
- a pénzügyi gyakorlatlanság, mit ne mondjak, tudatlanság.
Na, ez milyen kombináció? Ugye, te sem érzed túl nyerőnek? Egy biztos, egy elvált vagy az élettársi kapcsolat végén a "csak" elhagyott nő életszínvonala minimum 40 százalékot esik, de van, akinek még többet, esetleg 60 százalékot is, például azoknak a nőknek, akik minimálbérért dolgoznak, vagy ne adj Isten, háztartásbeliként éltek eddig. Ekkora életszínvonalesést már nyugodtan nevezhetünk zuhanásnak is, és nem csak a nőket viselik meg, hanem a többnyire velük maradó gyerekek is.
A szülők elvesztése - legyünk őszínték - is komoly trauma, még anyagilag is. Miért?
-
egy tisztességes temetés ma már milliós nagyságrendű is lehet, a legolcsóbb verzió is kétszázezer forint felett van, de akkor egyáltalán nem biztos, hogy méltó módon tudod eltemetni a szerettedet.
-
ha volt mit örökölni, akkor egyenes ágon ugyan már megúsztad az örökösödési illetéket a mostani törvényi változások miatt, de jól nézd meg, hogy mit örököltél: vagyont, vagy adósságot? Mert lehet azt is!
- ha eddig a szüleid támogattak anyagilag, akkor most ennek a forrásnak is vége.
Az előző két verzió kombinációja a megözvegyülés, ami talán a legnagyobb katasztrófa.
A szülőkkel kapcsolatos másik anyagi érvágás, amikor a szülők betegek lesznek. És miért mondom, hogy ez a nők gondja? Mert a legtöbb szülő arra számít, hogy ha majd öreg lesz, és támaszra lesz szüksége, akkor a lánya viseli gondját, a lánya ápolja, mert az női dolog. Nem állítom, hogy a férfiak nem teszik meg a szüleikért mindezt, de bármibe lefogadom, hogy ha adott két testvér, az egyik fiú, a másik lány, akkor a szülők 90 százaléka a lányára fog számítan. Erre trenírozza őket és a lányokat is a társadalom.
Miért gond ez anyagilag?
-
A havi gyógyszerköltségbe tutti be kell szállni Neked is, ha a szüleid, főleg a betegség miatt munkaképtelenné válnak, vagy már nyugdíjasok, s nem tudják ezt önerejükből finanszírozni.
-
Orvosok hálapénze – ne legyünk álszentek, mondjuk ki nyíltan: ha azt akarjuk, hogy a szüleink ne az elfekvőben végezzék úgy, hogy rájuk se néz senki, akkor bizony fizetni kell az orvosnak, de még a nővérnek, ápolónak, beteghordónak is.
-
Utazási költségek – ha a szüleid tényleg annyira rosszul vannak, valószínűleg nem a buszra, vagy a vonatra teszed fel őket, hanem te viszed őket kocsival egyik vizsgálattól a másikig, amit biztos nem fog megtéríteni a TB.
-
Orvosi vizsgálatok – ha olyan vizsgálatokat kell elvégeztetni a szüleid kezelése során, amelyeket nem fedez, vagy nem teljes egészében a TB, vagy netán csak magánrendelésen kapsz olyan szolgáltatást, amiben meg is bízol, akkor ez is pluszkiadás. Méghozzá tetemes.
- Ezen kívül persze még a betegségek és a kezelések függvényében még millió egyéb kiadás jöhet szóba.
És itt az utolsó lehetőség. Mit ér a nyugdíj, ha egy nő kapja?
-
Messze nem annyit, mintha férfi kapná, mert a nők eleve kevesebbet keresnek átlagosan (a burkolt nemi diszkrimináció, a gyerekszülés miatti karriertörés miatt), a nyugdíjat pedig ez alapján (is) számítják.
-
A nyugdíj mindig csak a teljes kereset egy része (kivéve néhány kedvezményezett foglalkozást), tehát a nyugdíjba vonulás sokkal kevésbé vonulás, mint inkább egy anyagi megzuhanás.
- A nyugdíjas nőknek be kell rendezkedniük arra, hogy jó néhány évig egyedül is fognak élni – hosszabb az átlagéletkoruk, mint a férfiaknak, és éppen életük végére fogják átélni az utolsó nagy életszínvonalesést: egyedül maradnak egy amúgy is kisebb nyugdíjjal.
Mit mond most a kiskakasunk?
„Kukuríkúúúúú, Lányok, Asszonyok, nem kétségbe esni kell, csak kinyitni a szemeteket! Még mindig jó ötletnek tartjátok, hogy a pasikra bízzatok mindent, ami a pénzről szól???”
Hölgyeim, cél az anyagi függetlenség! Hajrá! (Zárójelben megjegyzem: mi segítünk…
És meg valami : jól gondold végig, hogy mit tanítasz erről a lányodnak...
 |
Himer CsillaKisvállalkozások kreatív kontrollingjaElérhetőségem: Honlap: http://www.zsebedremegyek.hu |
| Bemutatkozás | Megjelent cikkek | Kérdezz-felelek |
A sajtóból, médiából ma már közismert tény, hogy a válások több, mint 70%-át nem a férfiak, hanem a nők kezdeményezik. Mi ennek az oka ? Ennyire unalmasak lennének a magyar férjek ? Ennyire haszontalan apák ? Aligha. A magyar válás sajátosságai inkább okolhatók: a válóok bemondásra megy, vétkesség nincs és nagyon komoly - káros - jogi-gazdasági válásösztönzők működnek a háttérben a család és a házasság ellen.
Mire gondolok ? A kétkeresős családforma eltűnőben van, mert az a legtörékenyebb. A válás itt mind a nőknek, mind az államnak rövid távon jól megéri. Vagyonok, jövedelmek, adók mozognak, a negatív hatások pedig csak később jelentkeznek (pl. most).
Életképes társadalmakban nincs olyan törvény, mint nálunk, amely kimondja, hogy a váló nő nem köteles a jövedelméből a gyermekre fordítani, mert nem az ő dolga. Döbbenetes, de a régimódi, de máig hatályos magyar családjogban máig ez szerepel (csjt.69/a.2.bek.). A házasság, a család összetartása ezzel nem versenyezhet, elég lehet egy apró nézeteltérés, mosolyszünet és az egyik fél máris a kilépésben érdekelt.
A jövedelemarányos családi teherviselés alóli automatikus felmentésből más baj is következik. Az elvált, különvált szülők társadalmi csoportjában a dolgozó nők lehet, hogy átlagosan 15%-kal alacsonyabb bért kapnak, mint a férfiak (és ez nem jó), de abból a bérből átlagosan fele-harmadannyi személy pénzbeli tartását kötelesek fedezni.
Vagy itt van a családi adókedvezmény. Erre egy férfi csak kivételes esetben lehet/maradhat jogosult válás, különválás után, sokkal inkább nemi juttatás, mint családi (népesedési), hiszen a gyermek tartásával járó anyagi terheket nem csökkentette.
A női lélek kiismerhetetlen! Mindig is csodáltam azt a női tulajdonságot, hogy domináns helyzetben milyen beleéléssel lehet panaszkodni. Most viszont már lassan az a kérdés, a nők túlélési stratégiája lesz-e erősebb, vagy a társadalomé...
Az a probléma, amiről írsz, valós, ezen nincs vita. Viszont az anyagi terhe megoszlásán azért vitatkoznék egy kicsit.
Attól, hogy egy nő kevesebbet keres, ha elválik nem fele-harmadannyi személy ellátását kell biztosítania. Addig, amíg házasság, vagy élettársi, és ezekel együtt vagyonközösség áll fenn, addig talán igaz lehet ez a tétel. Mihelyst azonban elválik egy nő, borulnak az arányok. Attól, hogy megkapják az apa fizetésének egy részét gyerektartás címén, még egy önálló háztartást kell vinniük, aminek a költségei már nem oszlanak meg a két kereső között. Ez az a nagy tehertétel anyagilag, amivel nehezen bír egy nő az átlag 15%-kal kevesebb keresetéből.
Hogy a törvény mit mond ki, azt nem tudom, de az biztos, hogy statisztikailag nagyon kevés, és nagy eséllyel egyéb deviáns magatartással súlyosbított azon nők aránya, kik kizárólag a gyerektartásból óhajtják gyerekük neveléséhez az anyagi hátteret biztosítani. Tehát nem vitatom, hogy a törvény vacakul fogalmaz, és rosszul határoz meg alaphelyzeteket, de azt igen, hogy a valóság is ezt tükrözné, vagyis hogy egy elvált nő a saját keresetéből egy fillért sem áldoz a gyerekére, mert az "csak az apa dolga".
Én sokkal inkább a szülők emberi éretlenségére gondolok itt, mint főokra. Hogy képtelenek megegyezni a válás kapcsán - mindegy, hogy a gyerek neveléséről, vagy az anyagiakról van-e szó. Ha pedig nem tudnak megegyezni, akkor egy egyenszabály alapján a bíró kénytelen dönteni az elvileg érett, felnőtt szülők helyett - egy egyedi élethelyzetben.
Nem vitás, a mai magyar bírósági ítélkezési gyakorlat szerint többnyire az anyáknak kedveznek válás esetén. Azt sem vitatom, hogy a legtöbb apa, aki elválik, továbbra is szereti a gyerekeit, mert miért is ne szeretné? Az övéi. Azt sem vitatom, hogy van olyan eset, amikor a nő bosszúvágyától hajtva gyakorlatilag mindenéből kiforgatja az exférjet: vagyonából, keresetéből, gyermekei szeretetéből. De a rossz törvények, a helytelen ítélkezési gyakorlat sem változtat azon a tényen, hogy különválás esetén a nők kerülnek többnyire rosszabb anyagi körülmények közé, alacsonyabb életszívonalra.
Domináns helyzet? Hm, mondd ezt azoknak a nőknek, akik azért válta el, mert verte őket, vagy a gyereket a férjük, meg akik egy fillér gyerektartást sem kapnak, pedig elvileg a bírósági ítélet alapján járna nekik. Na, ott tényleg kell a túlélési stratégia, mert máshogy a gyerek sem élné túl...
És még valami: tény, a válófélben lévő nők sokszor nem viselkednek racionálisan, éretten. De én úgy gondolom, kettőn áll a vásár. Biztos, hogy a pasik is törekszenek az együttműködésre, a megegyezésre?
Üdv:
Himer Csilla
játékos nevelő
jó(l)lét coach
U.I.: miért van az, hogy 20 év házasság után még sosem éreztem magam domináns helyzetben? Max egyenrangúban. És ahhoz is kellett több, mint 10 év, hgy elérjem. Viszont a férjemnek és nekem is megvan az a jó tulajdonságunk, hogy keressük a megegyezést. Valószínűleg ezért is vagyunk még mindig együtt...
.jpg){kind=small}
