Arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy legyen önálló, mert önmaga életéért csak ő felel, csak magára számíthat.
Tanuljon, képezze magát, sportoljon, beszéljen legalább két fő nyelven, a saját anyanyelvén kívül. Ne sírjon, ha valami fáj, nyomja el érzéseit, fojtsa el vágyait, mert úgy sem törődik vele senki, és mert gyengeséget mutatni, ténylegesen a gyengeség jele.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Apa nem sír, mert a férfiak nem sírnak, apa belül vívja saját harcait, vagy kudarcait. Ha van is problémája, nem mutatja, inkább elvonul. Anya összeszorítja a fogát, teszi a dolgát, számon kéri a gyereket, mi volt az iskolában, történt-e említésre méltó dolog, esetleg van-e befizetnivaló. De érzelmekről beszélni, minek… Nem szokás megkérdezni a gyereket: mit éltél át akkor, amikor felolvasták a nevedet, hogy te voltál az, akinek a dolgozata értékelhetetlen volt. Nem szokás dicsérni, hogy büszke vagyok rád lányom, mert szépen táncolsz, jó a mozgásod, vagy mert szépen választékosan beszélsz és jó a modorod.
Nem divat a fiúra büszkének lenni, mert segített valakinek vagy, mert udvarias volt és átadta az ülőhelyét a buszon. Kézzelfogható bizonyítékra van szükség, olyanra, ami különleges, de ha az sem volna elég, akkor még többet szeretnénk. Az elvárások nagyok, a mérce magas, csak nem mindegy miben és az sem, milyen eszközt használunk a megszerzésre.
Gázolj, taposs, könyökölj, mert ha nem teszed, mások megelőznek. Aki nem tud kitűnni, feltűnni akar, - az emberi természet ilyen. Arra vágyunk vegyenek észre, szeressenek, és ha kifogytunk az erőből, kétségbeesett néma sikoly jelzi, hogy bizony probléma van. Kallódunk, csapongunk, keressük a védettséget, az erőt és bandázunk nagyokat, elindultunk a lejtőn…
Mentsük meg gyermekeinket, szeressünk önzetlenül, tisztán, hogy a példa örök legyen a következő nemzedék számára is.
Családinet hozzászólások
Hozzászólások [2]
Kedves Zsuzsa!
Sajnos csak most tudtam elolvasni az Általad írt cikket. Régóta látom, érzem, tapasztalom mindazt amit írtál. Engem rettenetesen elszomorít, kétségbe ejt ez a tendencia, pedig naponta kell szembesülnünk vele, de NEM KELL, SZABAD azonosulni ezzel a felfogással! Csak ez így kevés! Amíg naponta hallom fiatal szülőktől- pedagógusoktól is sajnos -, hogy ez így van rendjén, mert különben soha nem visszük semmire. Gyermekeink, unokáink is ezt tapasztalják "nagyjainktól" is ezt látják, hallják, addig ez nem is változik pozitív irányba.
Jómagam életemet úgy éltem, élem, hogy soha ne kövessem el mindezt, gyermekem és unokáim nevelésében is ezt az irányt követem, még azon az áron is, hogy CSAK ember maradok az embertelenné váló világban.
Gratulálok! Nagyon tetszett!!!!!
Sajnos csak most tudtam elolvasni az Általad írt cikket. Régóta látom, érzem, tapasztalom mindazt amit írtál. Engem rettenetesen elszomorít, kétségbe ejt ez a tendencia, pedig naponta kell szembesülnünk vele, de NEM KELL, SZABAD azonosulni ezzel a felfogással! Csak ez így kevés! Amíg naponta hallom fiatal szülőktől- pedagógusoktól is sajnos -, hogy ez így van rendjén, mert különben soha nem visszük semmire. Gyermekeink, unokáink is ezt tapasztalják "nagyjainktól" is ezt látják, hallják, addig ez nem is változik pozitív irányba.
Jómagam életemet úgy éltem, élem, hogy soha ne kövessem el mindezt, gyermekem és unokáim nevelésében is ezt az irányt követem, még azon az áron is, hogy CSAK ember maradok az embertelenné váló világban.
Gratulálok! Nagyon tetszett!!!!!
Kedves Zsuzsa!
Szívemből szóltál. Triviális dologról volna pedig szó, és ha el kell magyarázni, akkor már baj van. A formával viszont nem vagyok kibékülve, nekem nagyon összecsapottnak tűnik. Pedig nagyon jó téma. Több hozzászólást elbírt volna…
Szívemből szóltál. Triviális dologról volna pedig szó, és ha el kell magyarázni, akkor már baj van. A formával viszont nem vagyok kibékülve, nekem nagyon összecsapottnak tűnik. Pedig nagyon jó téma. Több hozzászólást elbírt volna…
az összes hozzászóllás...
.jpg){kind=small}
