Egy „segíteni akaró” igazgató és három haláleset
A floridai North Port High School igazgatója, Dr. George Kenney hosszú időn át hipnózist alkalmazott diákjain, noha nem volt engedéllyel rendelkező hipnotizőr vagy terapeuta.
A beszámolók szerint sportteljesítmény, vizsgadrukk és tanulmányi problémák miatt fordultak hozzá a tanulók, és az igazgató akár több tucat fiatalt is hipnotizálhatott az évek során.
2011 tavaszán néhány héten belül három, az iskolához kötődő tinédzser halt meg tragikus körülmények között.
Mindhárman részesültek Kenney hipnózisos „segítségéből”, ezért a közvéleményben hamar összekapcsolódott a hipnózis és a halálesetek kérdése – még akkor is, ha a jogi eljárás nem mondta ki egyértelműen az ok-okozati viszonyt.
Mit tudunk a három tinédzser haláláról?
- Egy 16 éves fiú autóbalesetben vesztette életét; barátnője szerint az ütközés előtt „furcsa” volt a tekintete, a fiú korábban sport miatti fájdalmakra kapott hipnózist az igazgatótól.
- Egy másik 16 éves diák öngyilkos lett, miután Kenney – saját elmondása szerint – a vizsga miatti szorongását próbálta hipnózissal csökkenteni.
- Néhány héttel később egy lány is öngyilkosságot követett el, akit az igazgató tanulmányi teljesítményének javítása érdekében hipnotizált, sikertelenül.
A szülők és barátok több esetben úgy emlékeztek, hogy a gyerekek a hipnózis után „zombi-szerűek”, szokatlanul furcsák voltak, mintha nem lennének teljesen önmaguk.
Mi lett az igazgatóval?
Kenney ellen nem emberölés miatt emeltek vádat, hanem azért, mert engedély nélkül végzett hipnózist diákokon.
Végül nem vitatta a vádakat („no contest” nyilatkozatot tett), így elkerülte a börtönt, de próbaidőt, közmunkát kapott, és lemondott igazgatói állásáról.
A szülők polgári pereket is indítottak, amelynek eredményeképpen az iskolaszék több százezer dollár kártérítést fizetett a családoknak.
Az ügyről később dokumentumfilm-sorozat is készült (True Crime Story: Look Into My Eyes), ami világszerte újra közbeszéd tárgyává tette az esetet.
A hipnózis önmagában nem ördögi – a környezet és a szakember számít
Fontos látni, hogy a hipnózis önmagában nem „fekete mágia”, és nem azonos a show-műsorokban látott látványos trükkökkel.
Képzett orvos vagy pszichológus által alkalmazott klinikai hipnózis bizonyos esetekben segíthet például szorongás, krónikus fájdalom, alvászavar vagy egyes pszichés tünetek enyhítésében.
A legnagyobb különbség a floridai esethez képest:
- ott egy iskolaigazgató, nem pedig egészségügyi/mentálhigiénés szakember végezte a hipnózist,
- nem volt átlátható szakmai felügyelet, dokumentáció, etikai kontroll,
- és a hatalmi helyzet is torz volt: egy igazgatóval szemben a diák könnyebben érzi úgy, hogy „nem mondhat nemet”.
Miért különösen veszélyes ez iskolai közegben?
A tanár–diák viszonyban eleve fennáll egy alá-fölérendeltség, ami önmagában is sebezhetővé teszi a gyerekeket a határátlépésekkel szemben.
Ha ehhez hozzáadunk egy olyan módszert, mint a hipnózis vagy bármilyen módosult tudatállapottal járó technika, még fontosabb a szakmai szabályok és az etikai keretek betartása.
Problémás lehet, ha egy pedagógus „kezelést” ígér tanulmányi vagy lelki gondokra, mintha terapeuta lenne, az alkalmak nem átláthatók (nincs más jelen, nincs jegyzőkönyv, nem tudni, pontosan mi történik), a gyerek úgy érzi, nem utasíthatja vissza, mert fél a következményektől (jegy, megítélés, konfliktus).
Ha az iskolában relaxációról, hipnózisról, coachingról, „speciális technikáról” van szó, szülőként nyugodtan kérdezhetünk – sőt, ez a dolgunk.
Néhány hasznos kérdés:
- Ki tartja a foglalkozást, milyen végzettsége van (pedagógus, pszichológus, orvos, coach)?
- Pontosan mit csinálnak a gyerekekkel (relaxáció, légzőgyakorlat, vizualizáció, mély hipnózis)?
- Van-e írásos, tájékozott szülői beleegyezés, és bármikor visszavonható-e?
- Jelen van-e más felnőtt a foglalkozáson, vagy a gyerek egyedül van az adott személlyel?
- Készül-e feljegyzés, ki fér hozzá az ott elhangzottakhoz, információkhoz?
Ha bizonytalan vagy, kérhetsz időt gondolkodni, beszélhetsz a gyermekorvossal, iskolapszichológussal vagy egy független szakemberrel is.
Mit mondjunk a gyereknek? – Nemet mondani jog
Az egyik legfontosabb, hogy a gyerek tudja: joga van nemet mondani bármilyen olyan helyzetre, gyakorlatra vagy „kísérletre”, ami számára furcsa, ijesztő vagy kényelmetlen.
Érdemes otthon beszélgetni arról, hogy a teste és az elméje is „az övé”, senkinek nincs joga olyasmit csinálni vele, amit ő nem szeretne.
Egy tanárnak, edzőnek, igazgatónak is lehet nemet mondani – és ilyenkor mindig elmondhatja neked, mi történt. Ha valaki azt kéri tőle, hogy ne beszéljen a szülőknek arról, mi zajlik egy „speciális foglalkozáson”, az már önmagában figyelmeztető jel.
A floridai tragédia szélsőséges példája annak, milyen következményei lehetnek annak, ha egy felnőtt – akár jó szándékkal – olyan szerepbe lép, amelyre nincs felkészülve, és közben nincs valódi szakmai kontroll.
Szülőként nem az a feladatunk, hogy minden újszerű módszertől megijedjünk, hanem az, hogy információt kérjünk, kérdéseket tegyünk fel, és megvédjük a gyerekünket attól, hogy rajta kísérletezzenek.
.jpg){kind=small}
