Hibáztassuk a szülőt, ne a gyereket? – Szülői felelősség és a "rossz" gyerekek dilemmája

Családinet | 2025-07-23 15:18

Gyakran találkozni azzal a kijelentéssel, hogy "a szülőt kell hibáztatni, nem a gyereket", főleg, ha egy gyerek valami rosszat csinál - legyen szó iskolai lógásról, tiszteletlenségről vagy akár komolyabb dolgokról. Egy friss Reddit-beszélgetésben egy felhasználó vetette fel ezt a kérdést, rengeteg személyes tapasztalatot és véleményt gyűjtve össze.

Az indító poszt írója szerint a közbeszédben gyakran automatikus reflex a szülők hibáztatása, de ő ezt túlzónak tartja. Egy példát is hozott: az ismeretségi körében egy kamaszlány rendszeresen lóg az iskolából, rosszul viselkedik, elutasítja a szülők közeledését és a szakember segítségét is. Felmerül a kérdés: lehet, hogy nem mindenért a szülő felelős? Sőt, lehet, hogy néha a gyerek személyisége vagy döntései legalább annyira számítanak, mint a családi háttér?

A posztoló kiemeli, hogy attól fél: ha valaha lenne gyereke, sosem lehetne biztos abban, hogy a legjobb szándéka és nevelése mellett nem történik valami baj – és nem szeretné, ha mindenért őt hibáztatnák.

Mit mondanak a kommentelők? Vélemények a Redditről

1. Árnyalt megközelítés
Sokan egyetértettek abban, hogy a szülői felelősség óriási, de nem mindenható. Egy hozzászóló így fogalmazott:

„A szülők meghatározzák az alapokat, de a gyerek végül önálló döntéseket hoz, főleg kamaszkorban.”

2. A biológia szerepe
Többen említették, hogy a gyerekek eltérő személyiségjegyekkel születnek, és nem minden viselkedési zavar vagy rossz döntés eredete vezethető vissza kizárólag a családi nevelésre.

3. A felelősség kérdése
Sokak szerint igazságtalan, hogy a szülő mindig automatikusan „bűnbak”, különösen, ha mindent megpróbáltak, de a gyerek elutasít minden segítséget. Ugyanakkor az is visszatérő érv volt, hogy a kisgyerekeknél a szülői minta döntő, de a tinédzsereknél már egyre több külső hatás, baráti kör, internet, iskolai közeg is formálja a viselkedést.

4. Extrém példák – mindig a szülő hibája?
Több hozzászóló azt írta, hogy bár a toxikus, bántalmazó szülők gyakran „rossz” gyerekeket nevelnek, de egy kiegyensúlyozott családban is előfordulhat, hogy a gyerek problémás lesz.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
„Néha egyszerűen csak szerencse kérdése, hogy kit milyen hatások érnek.”

5. A szülői önvád és a társadalmi ítélet
Sokan megemlítették, hogy a szülőkre óriási nyomás nehezedik, hiszen ha a gyerekük hibázik, rögtön ők kapják a kritikát – miközben nincs garancia a „tökéletes” gyerekre, még a legjobb nevelés mellett sem.

A Reddit posztban említett példa, miszerint "nem minden erőszaktevő, sorozatgyilkos vagy zaklató élt szörnyű gyerekkort", rávilágít a valóság komplexitására. Bár a traumatikus gyerekkori élmények kétségkívül súlyos hatással lehetnek a felnőttkori viselkedésre, nem minden esetben magyarázzák meg a deviáns magatartást. Vannak olyan esetek, amikor a gyermekek, még a legodaadóbb és leginkább támogató környezetben is, problémás viselkedést mutatnak, vagy olyan döntéseket hoznak, amelyek eltérnek a szülői elvárásoktól.

A szülői felelősség tehát óriási, de nem abszolút. Minden gyerek más, minden család más, és a külső környezet hatásait sem lehet figyelmen kívül hagyni.

A kommentelők egyetértettek abban, hogy fontos lenne elismerni: a szülők többsége nem szuperhős, csak emberek, akik igyekeznek helytállni – néha sikerrel, néha hibákkal.

Neked mi a véleményed?

Ha érdekelnek további cikkek a témában, a Családineten számos hasznos tartlamat találsz: