Pajzsmirigyfunkciók
A várandósság útjában igen gyakran pajzsmirigyprobléma húzódik. A szakemberek szerint a legideálisabb, ha teherbeeséskor a TSH szintje 1-2,5 mIU/l között mozog, ezért ha ettől a tartománytól eltér az eredmény, akkor azt gyógyszerrel szükséges normalizálni. Amennyiben a TSH értéke a referenciatartományon kívül mozog, úgy a pontos diagnózis érdekében fontos továbbá a pajzsmirigy hormonjainak (T3,T4) és például az ATPO szintjét is ellenőriztetni.
Cukorterhelés
A 2-es típusú cukorbetegség és az inzulinrezisztencia (IR) gyakran lappangva alakul ki, ezért igen sokszor a meddőségi kivizsgálás során derül fény a problémára. Fontos, hogy a cukorterhelés során ne csupán a glükóz szintjét figyeljék, hanem az inzulin mennyiségét is, ugyanis IR esetén általában a cukorértékek a normál tartományon belül vannak, miközben az inzulin sokszorosára is emelkedhet. A betegség gyógyszerrel, diétával és testmozgással orvosolható.
Ösztrogén
Az ösztrogén a legfontosabb női nemi hormon, melynek szintje a menopauza táján csökken. Fontos szerepe van a ciklus szabályozásában és a teherbeesésben, ám lényeges, hogy az ösztrogén/progeszteron egyensúlya ne boruljon fel, ugyanis az ösztrogéndominancia lényegesen csökkenti a teherbeesés lehetőségét.
Progeszteron
A progeszteronnak kiemelt szerepe van a ciklus szabályozásában, valamint a terhesség létrejöttében és megtartásában. Normál esetben szintje az ovuláció után jelentősen megemelkedik, így lehetővé teszi az esetleges beágyazódást. Amennyiben nem mutat pozitívat a terhességi teszt, úgy előfordulhat, hogy progeszteronhiány áll fenn. A problémára leggyakrabban rendszertelen vérzés és a menstruációt megelőző barnás folyás hívja fel a figyelmet. Szerencsére hormonpótlással kezelhető a hiány, de nem árt tudni, hogy sokszor IR-re, pajzsmirigyzavarra vagy D-vitamin hiányra utal, melyeket szintén kezelni szükséges!
Prolaktin
A terhesség megtartásáért, valamint a tejelválasztásért felelős prolaktin előfordulhat, hogy várandóság nélkül is magasabb mennyiségben van jelen. Ez lényegesen megnehezíti a teherbeesést, ugyanis gátolja a nemi hormonok termelődését. A megemelkedett érték hátterében leggyakrabban stressz áll, ám nem ritka, amikor egyéb betegséget jelez (pl. pajzsmirigy alulműködés, IR, agyalapi mirigy daganata). A probléma sokszor a stressz csökkentésével vagy gyógyszerek terápiával kezelhető, ám ha daganat okozza, akkor műtétre lehet szükség.
LH/FSH
A gonadotrop hormonok közé tartozó LH és FSH a petefészek hormon-szabályozásában vesz részt, így fontos szerepe van tüszőérésben-és repedésben. Érdemes tudni, hogy a két hormon egymással egyensúlyban van, így ha ez valamilyen okból felborul, az kihat a teherbeesésre is. Megeshet, hogy a probléma fennállása PCOS-re hívja fel a figyelmet- mondja dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa.
AMH
Az Anti Müller Hormon lényegében a nők fogamzóképességéről ad pontosabb felvilágosítást, ugyanis előre jelzi a jövőben termelődő petesejtek mennyiségét. Az életkor előrehaladtával egyre inkább csökken a szintje, így ekkor a teherbeesési esélyek is romlanak. Alacsony AMH szint esetén IVF-re lehet szükség, ám ha egy bizonyos szint alá esik a mennyisége, úgy a mesterséges megtermékenyítésre is csekély az esély.
Tesztoszteron
Az egyik fő férfi nemi hormon, a tesztoszteron a női szervezetben is megtalálható, csak kevesebb mennyiségben. Azonban vannak olyan állapotok, amikor szintje a kelleténél magasabb- ez teherbeesési nehézségeket okozhat, ám gyógyszeres kezeléssel és az alap betegség terápiájával visszaállítható a hormonális egyensúly.
Forrás: Nőgyógyászati Központ
Fotó: ayleene de monn/FREEIMAGES
Ezek valóban fontos vizsgálatok, de nem lehet elfelejteni, hogy az endokrin rendszer mellett az immunológiai folyamatoknak is lényeges szerepük van a meddőség, ill. a vetélések sajnálatos létrejöttében.
A magzat ugyanis fiziológiás “transzplantátum”, azaz olyan, mint egy átültetett szerv, amelyről tudjuk, hogy a legnagyobb veszély a szerv kilökődése. A természet csodája, hogy egy immunológiai értelemben félig “idegen” magzat egyáltalában megtapad a méhben és később pedig nem minden esetben lökődik ki. Ezt a csodát az immunológiai mechanizmusok biztosítják.
A magzat kilökődését számos védő mechanizmus akadályozza. A terhesség alatt megváltozik az immunrendszer szabályozása. Ennek lényege, hogy az immunológiai védekezésért felelős sejtek, az un. limfociták egyike a Th2 (az antitestek termelődéséért felelős) sejtek és azok által termelt anyagok mennyisége növekszik, ezzel szemben a Th1 (sejtes immunitásért felelős) limfociták száma és funkciója csökken. Ennek következtében a Th1 által közvetített immun- és autoimmun folyamatok aktivitása általában csökken, ezért élettani körülmények között a terhesség második trimeszterétől (4.hónaptól) kezdve az autoimmun betegségek tünetei általában javulnak. Ez egy élettani "immungátlás", azaz kényes egyensúly, amely feltétlen szükséges ahhoz, hogy a magzat megmaradhasson. Ezt a kényes egyensúlyt azonban számos hormonális és külső tényező képes felborítani. Amennyiben ez a fiziológiás immungátlás nem alakul ki, akkor kóros terhesség és spontán abortusz következhet
A meddőség kialakulásában két fő tényező szerepét bizonyították:
• Hipotireózis, azaz a csökkent pajzsmirigy működés
• A pajzsmirgy autoimmun gyulladása
A pajzsmirigy csökkent működése gyakori oka a meddőségnek. A gondot az jelenti, hogy a csökkent működésnek nincsenek feltétlen, un. „ordító” jelei, hanem alamuszi módon ún. szubklinikus formában van jelen. Ez nem csak a tünetek hiányát jelenti, hanem azt is, hogy az egy-egy alkalommal végzett TSH és T3, ill. T4 eredmények nem mindig elegendőek. A helyzete bonyolítja, hogy a szűrő vizsgálatokhoz használható TSH értékek a várt terhesség esetén célszerű az un. normál tartománynál alacsonyabb szintre beállítani (0,5-2,5 IU helyett 1,5-0,4 IU közé). Fontos tudni azt is, hogy a TSH mellett más hormon is a kívánttól eltérő lehet (pl. prolactin). Meddőség esetén feltétlen célszerű a TSH és a pajzsmirigy hormonjainak a vizsgálata.
A pajzsmirigy krónikus autoimmun gyulladása kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alul működés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. A betegség korai felismerése azért is indokolt, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”).
2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttõl 4-6 hónapig.
3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap.
4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van).
Az utóbbi időben derült csak ki, hogy teljesen ép pajzsmirigy (normális TSH) mellett is kialakulhat a meddőség és a korai vetélés, ha autoimmun gyulladás áll fenn. Ezt leginkább a fentebb említett enzim, a TPO elleni antitest jelenléte mutatja, ugyanis ezeknek az antitesteknek szerepük van:
I. Meddőségben, mert
• Az infertilis nőkben a TPO elleni antitest 31.8% , a fertilis, egészséges populációban 4.6% volt kimutatható (Cubillos J és mtsai, 2009)
• A TPO elleni antitest pozitívakban akkor is szignifikánsan nagyobb volt az infertilisek aránya, ha a hormon értékeik (hypophysis és perifériás hormonok) fiziológás tartományban voltak! (Wilson R és mtsai, 2009).
II.Vetélésekben (Bussen S és mtsai. 2008), mert
• A TPO elleni antitest pozitivakban a spontán vetélések száma jelentősen magasabb, mint az antitest negatívakban (32% v.s. 6%)
• A 3-szor vagy több alkalommal vetéltek között a magas TPO elleni antitest titerüek száma kétszer nagyobb
III. Magzati fejlődésben, mert
• A magzat fizikai fejlődése (érése) 19.3%-ban gátolt a TPO elleni antitest pozitív anyákban (Ilijama T és mtsai, 2009)
• A szellemi fejlődés, az IQ érték 10,5 ponttal alacsonyabb a TPO elleni antitest jelenlétében (Pop VJ és mtsai, 2005)
Mi tulajdonképpen a TPO elleni antitest?
Az antitestekről általában azt gondolják, ill. vélik, hogy károsító hatásúak. A helyzet az, hogy éppen az autoimmun pajzsmirigybetegségek bizonyítják, hogy egy nem így van. Az antitesteknek azonban több típusa van:
• A védelmet szolgálják: pl. a kórokozók elleni antitestek egyes típusai (oltások után ezek megjelennek és hosszabb- rövidebb ideig védik a szervezetet)
• Autoimmun antitesteknek is több típusa van:
- Sejtkárosítók , toxikusak, ezek a sejtek membránját bombázzák és elpusztítják a sejteket
- Stimulálók: ezek egy-egy sejt működését fokozzák, ilyenek a Basedow kóros betegekben lévő TSH-receptor elleni stimuláló antitestek, amelyek a pajzsmirigy túlműködéséért felelőek
- Neutrális, ill közömbös antitestek, amelyek a nem hatnak a sejtek működésére, de szabályozzák az immunrendszer működését
A TPO elleni antitestekről fontos tudni, hogy egy csoportot képeznek. Ez azt jelenti, hogy a méréseink során az antitestek teljes mennyiségét és határozzuk meg (azaz a toxikus, a stimuláló és neutrális antitesteket is). Ezért van az, hogy az antitestek szintjének változása nem feltétlen függ össze a pajzsmirigy állapotával. Ennek eldöntése a vizsgálatokat végző orvos feladata, amely adott esetben további vizsgálatokat is igényelhet.
A kiegészítés kereteit meghaladná, ha az un. NK sejtek kérdéséről is szór ejtenék, annál is inkább, mert erről ezen a honlapon és a hazai, ill. nemzetközi irodalomban is írtam. A betegek egy része is tud róla, sajnos az értékelésük és a kezelésük még nem mindenütt megoldott.
Prof. Dr. Balázs Csaba
.jpg){kind=small}
