Klasszikus családi kép: Anya idegeskedik valamin, Apa nem érti, miért. Próbálja lenyugtatni élete párját, aki azonban ettől csak még jobban felhúzza magát, mert nem érti, miért ő az egyetlen már megint a családban, aki átlátja a helyes fontossági sorrendet…
A gyerekek jobb esetben szórakoznak az egészen, rosszabb esetben, ha a feszültség kiabálásban és káromkodásokban manifesztálódik, szörnyen érzik magukat miatta. Ismerős helyzet? A jelenségnek több oka is van, ezek közül vizsgáljunk meg néhányat.
1. A nőket máshogy ítéli meg a külvilág
Egyenjogúság ide, gendermozgalom oda, a közvélemény még mindig az anyákat tartja a fő felelősnek gyermekeik megjelenéséért, viselkedéséért, és az egész család működéséért. Ha a gyerek rendszeresen késik az óvodából, hiányos az iskolai felszerelése vagy nem az évszaknak megfelelően van felöltöztetve, a tantestület és a többi szülő szinte mindig a következő kérdést teszi fel: "Hát milyen anyja van ennek???" Még szakképzett pszichológusok is megfogalmaznak néha olyan állításokat, miszerint bármi probléma merül fel a gyerekkel, arról mindig az anya tehet. Kizárólag. Csoda, hogy kevés nő képes ezt a terhet sztoikus nyugalommal viselni?
2. A külvilág véleménye igenis számít
Divatos álláspont azt hangoztatni, hogy minket nem érdekel mások véleménye, csak sajnos illúzió. Az embert az evolúció csoportos lénynek alkotta, így a lelki egyensúlyunk, sőt végső soron a túlélésünk is függ attól, sikerül-e beilleszkednünk a csoportba. Különösen igaz ez a gyerekkorra. Egy egészséges felnőtt már lehet, hogy valamennyire függetleníteni tudja magát a környezete ítéletétől, egy gyereknek azonban létfontosságú, hogy be tudjon illeszkedni a kortársai közé. A fésületlen, furcsán öltöztetett, nem túl vonzó tízórait magával vivő gyerek könnyen válik a kortársak céltáblájává, ami egész életére kiható sérüléseket okozhat neki (és később mindent meg fog tenni, hogy belesimuljon a tömegbe). Ezt az anyák jobban érzik, ezért is idegeskednek annyit minden apró nüanszon, ami gyermekeik iskolai életével kapcsolatos.
3. nők jobban észreveszik a rejtett ítéletet
Szintén klasszikus jelenet: a család a férj édesanyához készül ebédre. Már mindenki készen van, kivéve az apa, aki a legnagyobb lelki nyugalommal húzza az időt, azzal a felkiáltással, hogy "Anyámat nem zavarja, ha késünk egy kicsit." A felesége azonban pontosan tudja, hogy zavarja. Ha nem is szól, látja az arckifejezésén, az érkezéskor elejtett félszavakból, és azt is tudja, hogy emiatt majd hónapokig neki kell a bűntudat terhét cipelni – mivel a férje észre sem vette, mi megy a színfalak mögött. Persze az asszony is megtehetné, hogy tudomást sem vesz az egészről, egyrészt mert nem ő tehet róla, másrészt mert nem érdekli, de nem fogja – lásd az első két pontot.
4. A nőknek több alvásra van szükségük
A legtöbb kisgyerekes anya folyamatosan kialvatlan. Az éjjeli ébredések és a hajnali kelés hosszú távon a szervezetnek sem tesznek jót, a kialvatlan ember pedig ideges.
5. A nőknek fontosabb a tiszta lakás
Léteznek kivételek, de nagy általánosságban mégiscsak elmondható, hogy a nőket hamarabb kezdi zavarni a kosz és a rendetlenség. Akkor is, ha csak a család van otthon – ha azonban vendégeket várnak, legyen az akár csak a gyerek egy osztálytársa, az anyák stressz-szintje könnyen az egekbe szökhet. A párbeszéd a legtöbb családban valahogy így néz ki:
Feleség: Segítsetek már takarítani!
Férj (ül a számítógép előtt): Jó, mit segítsek?
Feleség: Bármit! Hát nem látod?! Minden csupa kosz!
Férj: Ez így nem megy. Mondd meg, mit csináljak.
Feleség (egyre idegesebben): Mit tudom én, törölj port! Hát én vagyok az egyetlen ebben a lakásban, aki észreveszi, mekkora a piszok??
Az a helyzet, hogy a feleség jól látja a helyzetet. Ő az egyetlen, aki észreveszi. Annál mindenképpen előbb, mint az a család többi tagja szerint indokolt volna. Ez könnyen vezet ahhoz az érzéshez, miszerint magára van hagyva az összes logisztikai problémával, és folyamatos feszültséghez vezet.
6. A nők megértésre vágynak
Miközben a férj rendszerint úgy próbálja megnyugtatni az apróságokon bosszankodó feleségét, hogy igyekszik meggyőzni arról, hogy a probléma nem is fontos, a feleséget ez csak még jobban felidegesíti. Úgy tapasztalja, semmibe vannak véve az érzései. Ezért addig feszíti a húrt, addig lovalja bele magát a stresszelésbe, amíg nem robban a bomba, és tönkre nincs téve az egész délután.
Talán bölcsebb volna, ha a férj akkor is megértést tanúsítana, ha józan ésszel nem igazán fogja fel a problémát. Ha a késés miatt idegeskedő párját nem arról próbálná meggyőzni, hogy a pontosság nem is fontos, hanem azt kommunikálná, hogy siet, ahogy tud, mert látja, hogy a másikat ez nyugtatja meg.
A férfiak mégis ezzel a típussal szeretnek családot alapítani
Talán elsőre furcsa megállapítás, de a férfiak rendszerint a megbízható típusú nőkkel szeretik összekötni az életüket, belőlük lesznek ugyanis a jó feleségek és anyák. Az a nő, aki halálra idegesít azzal, hogy mindenhová öt perccel előbb oda akar érni, biztos, hogy emellett tökéletesen fogja ellátni a beteg gyerekeit, és a számlák befizetését sem fogja soha elfelejteni. Egy szétszórt és egy precíz ember lehet, hogy a hétköznapokban néha nehezen jön ki egymással, hosszú távon azonban tökéletesen kiegészítik egymást, és kiegyensúlyozott családot képesek működtetni, ahol sem a szigor sem a lazaság nincsen túlzásba víve.
Indexkép: maxpixel
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)