Sziasztok, gondoltam, megírom a történetem, okuljatok az én példámon. X. orvost a barátnőim ajánlották, és én örültem is, mert abban a kórházban dolgozik, ahol éppen szülni szeretnék. Előre figyelmeztettek, hogy az illető hangulatember, ami azt jelenti, hogy néha elég nagy tahó tud lenni, de jó orvos. Furcsállottam, mert az én fejemben ez a kettő kizárja egymást, de annyi egyéb jót mondtak róla, hogy meggyőztek. Hiba volt. A magánrendelésére időpontot kellett kérni, éppen ezért eléggé csodálkoztam, amikor fullra tömve volt a váróterem. Gondoltam, csak van értelme annak, hogy 15.30, de nem volt. Másfél órát ültem ott, mire bejutottam, s bár készültem, a kérdéslistámnak csak az első soráig jutottam el, mert közölte, hogy erre neki és a kint várakozóknak sincs ideje, az interneten mindent megtalálok. Leesett az állam, nem így képzeltem az Első Találkozást, de hát figyelmeztettek, vagy mi… Anyósom azt mondta, hogy igaza van, az orvosi vizsgálat nem kvízjáték, és az interneten tényleg ott van minden, bár ő sosem használja, csak hallotta. A férjem sem állt határozottan mellém, úgy éreztem, túlérzékenynek tart, de az állapotom miatt elnézi…Köszi.
Biztos minden normális terhes itt váltott volna orvost, de azt gondoltam, még egy próbálkozást megér, meg aztán tök kínos lenne ugyanabban a kórházban hirtelen egy másik orvos pácienseként feltűnni… A biztosítékot az ultrahang verte ki, amikor finoman fogalmazva is a frászt hozta rám. Láttam én, hogy valami nem stimmel, de gondoltam, úgyis elmondja. Gyomorgörccsel keltem fel az ágyról, és rákérdeztem, a lediktált adatok mellett mi van még, mert látom, hogy van valami. Azt mondta, hogy rossz orvos lenne, ha látnék rajta ilyesmit, de ha már rákérdeztem, lát két kis cisztát. Azt hittem elájulok, és ezer kérdésem lett, de mivel már addig is elég ingerülten válaszolgatott az asszisztense és a közben telefonálók kérdéseire, nem sok jót reméltem, és ez így is lett. Közölte, hogy ne hisztizzek, ilyen ciszták bárkinél előfordulhatnak, és az esetek többségében észrevétlenül felszívódnak. Erre mondtam neki, hogy én nem az esetek többsége vagyok, hanem egy eset, a sajátomé, és ha ennyire macerásnak tart, akkor talán másik orvost választok. Csak tessék - szólt a válasz, és annyira égő volt az egész, kimenni a könnyeimet nyelve, vörös arccal, és azt kívántam, bárcsak ne mondtam volna a férjemnek, hogy ne, ne vegyen ki szabit, nem kell velem tartania, mert akkor nem lennék egyedül, bár azt még elviselem, de otthon elmondva a történteket, megint én éreztem hülyén magam. Ha eljött volna velem, akkor átélte volna ő is. Én nem azt mondom, hogy úgy kell bánni egy kismamával, mint a hímes tojással, de azért vannak alapdolgok, amiket el lehet várni. Én nem akarok otthon szülni, én kórházban fogok, de megértem azokat, akiknek bajuk van az orvosokkal. Remélem, a 2. számú választottammal már nem lesz bajom. (tricia79)
(A „főszereplő” és az adott intézmény nevét szándékosan kihagytuk…a szerk.)
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Szerintetek melyik fontosabb: jó vagy kedves legyen az orvos? Tudni szeretnétek mindenről, ami veletek történik a terhesség alatt, vagy nem akartok feleslegesen aggódni? Mi alapján választottátok ki a terhességet végigkísérő orvost?
Egy hasonló olvasói történetet: Kismama! Ne hisztériázzon!
Fotó: Heinz Hasselberg
Családinet hozzászólások
Hozzászólások [31]
montazs
2011/03/17 16:55
-én mindenhova egyedül mentem, kispolákkal, nagypocakkal:) tudtam, hogy az olykor többórás várakozások kimondatlanul bár, de az őrületbe kergetnék a pasit...
-nekem is ilyen orvosom volt, de én vhogy elvoltam vele, mármint nem eltűrtem, hanem velem nem volt annyira gázos, de akadt olyan, aki télleg rácsapta az ajtót. a baráti körömben egy halom gyerek született nála, de mindenki vissza-visszatért hozzá.
-hogy akarok-e tudni mindet? ha az ember elég felnőtt (??) ahhoz, hogy gyereket vállaljon, csak van annyira érett, hogy fel tudja dolgozni a cakkosabb híreket is...
-nekem is ilyen orvosom volt, de én vhogy elvoltam vele, mármint nem eltűrtem, hanem velem nem volt annyira gázos, de akadt olyan, aki télleg rácsapta az ajtót. a baráti körömben egy halom gyerek született nála, de mindenki vissza-visszatért hozzá.
-hogy akarok-e tudni mindet? ha az ember elég felnőtt (??) ahhoz, hogy gyereket vállaljon, csak van annyira érett, hogy fel tudja dolgozni a cakkosabb híreket is...
AlexandraK
2011/03/18 06:57
Ennyi bunkó orvos lenne Magyarországon, hogy az emberek már ezt tartják a normálisnak?!?
Az orvos értünk van. Nem szívességet tesz, ha megvizsgál, főleg nem akkor, ha az ember magánrendelésre megy.
Megnézném, hogy ugyanez a doki hogyan reagálna, ha vele bánnának így ügyfélként (még csak nem is páciensként).
Attól, hogy egy orvos kedves, még nem lesz jó orvos. De egy orvos nem lehet igazán jó, ha nem kedves. Dr House-t hagyjuk meg a filmeknek.
Az orvos értünk van. Nem szívességet tesz, ha megvizsgál, főleg nem akkor, ha az ember magánrendelésre megy.
Megnézném, hogy ugyanez a doki hogyan reagálna, ha vele bánnának így ügyfélként (még csak nem is páciensként).
Attól, hogy egy orvos kedves, még nem lesz jó orvos. De egy orvos nem lehet igazán jó, ha nem kedves. Dr House-t hagyjuk meg a filmeknek.
esox
2011/03/18 08:28
Én az sztk rendelésen is elvárhatónak találnám, hogy a kérdéseimre válaszoljon az orvos, de hogy magánrendelésen... hiszen azért IS fizet az ember, hogy jobban ráérjen a doki, ne kelljen annyit várni. Ez egy tahó volt, nincs igaza, hogy a neten kéne utánanézni a dolgoknak. Annyiféle infó van a neten, aminek kétes az eredete/igazságtartalma.
Én mindkét lányomnál olyan orvost választottam, aki kedves, de nem esik túlzásba, viszont határozott és válaszol minden kérdésemre. Mindkettőt ismertem "nem fizetős"-ként is, a kórházi rendelésen is nagyon normálisak voltak.
Én mindkét lányomnál olyan orvost választottam, aki kedves, de nem esik túlzásba, viszont határozott és válaszol minden kérdésemre. Mindkettőt ismertem "nem fizetős"-ként is, a kórházi rendelésen is nagyon normálisak voltak.
ucika12
2011/03/18 09:00
Én meg egyszerűen nem hiszem ezt el! Akárhol járok, fizetős vagy nem, velem kedvesek az orvosok. Ja, hogy ahogy te állsz hozzájuk, úgy állnak ők is. Naponta száz meg száz, már elnézést, hülyét kell megvizsgálnia, ellátnia, akik úgy mennek oda, hogy ki ha én nem. Mindenki panaszkodik a szülészeten is a csecsemősökre: nekem majdhogynem a csillagot is lehozták. A nagyim ugyanezt mondta minap: ő akárhol járt (pedig mostanában sok helyen megfordult 
kedvesek voltak, segítőkészek.
Arról nem is beszélve, hogy szerintem durva igénytelenség, ha az ember akkor jár először dokinál, mikor megjelenik a két csík. Minimum, hogy az ember évente eljárj nőgyógyászati vizsgálatra, rákszűrésre és így van esélye kialakítani egy jó kapcsolatot az emberrel, akivel később majd a terhesgondozást csinálja végig. Nagyon gáznak tartom, hogy fodrászhoz, meg manikűröshöz eljárnak, de az alfelüket nem tartják rendben...
kedvesek voltak, segítőkészek. Arról nem is beszélve, hogy szerintem durva igénytelenség, ha az ember akkor jár először dokinál, mikor megjelenik a két csík. Minimum, hogy az ember évente eljárj nőgyógyászati vizsgálatra, rákszűrésre és így van esélye kialakítani egy jó kapcsolatot az emberrel, akivel később majd a terhesgondozást csinálja végig. Nagyon gáznak tartom, hogy fodrászhoz, meg manikűröshöz eljárnak, de az alfelüket nem tartják rendben...
Margo59
2011/03/18 09:29
Én az első terhességem idején egy kis faluban laktam, ahova a közeli városból jött ki a nőgyógyász a terhesgondozásra. Amikor terhes lettem, elmentem a városba a rendelésre, hogy a doki megvizsgáljon, tényleg jön-e a baba, akkor még nem voltak tesztek. Meg is vizsgált sebbel-lobbal, de nem tudta megállapítani, és egyébként is rohant, mert egy maszek szüléshez hívták. Azt mondta, hogy majd ha kijön a faluba, ott megvizsgál mégegyszer, és majd meglátjuk. Ekkor voltam 8 hetes. Mire a 10 km-re lévő faluba eljutott, már 7 hónapos terhesen biztos voltam benne, hogy jön a gyerek. Ha nem megyek el maszek orvoshoz, addig nem is látott volna orvos. De ezt is kihagytam volna! A védőnők a falu összes kismamáját elhívták a nagy eseményre, hogy a doktorúr lásson bennünket, voltunk vagy 10-en. Mikor bementem hozzá szerencsére nem is akart megvizsgálni, csak annyit kérdezett, hogy nála szeretnék-e szülni. Mondtam, hogy nem az ő kórházában gondoltam a szülést. Na ezzel kivertem a biztosítékot, mivel elég dagadt volt a lábam, azt mondta, hogy neki mindegy, de vagy én fogok meghalni, vagy a gyerek, és ezzel mehettem utamra. A védőnők utánam rohantak, hogy nem úgy gondolta azt a doktor úr. Szerencsére nem vettem komolyan, és nem vagyok lelkizős. De azért nem felejtettem el. Gyönyörű kislányom született, minden gond nélkül, nyáron lesz az esküvője.
bagik
2011/03/18 09:51
Sziasztok! Én ucika12-vel értek egyet. Velem is mindig, mindenki kedves volt. De tegyük fel, hogy belebotlok egy, a cikkben emlegetett modorú orvosba. Biztos, hogy nem vagyok annyira mazochista, hogy még egyszer meglátogassam. Annyira meg úgysincs pechem, hogy megint "bunkó" orvosba botoljak, bár ezt a szót azt hiszem, még az ellenségemre sem használnám, mert nem is tudom, hogy milyen embert lehet jellemezni a szóval.
Mivel otthon dolgozom, keveset vagyok emberek között, ezért szeretem mindenütt megfigyelni Őket. Amikor még rendszeres látogatója voltam kismamaként a kórházaknak, én minden orvost kedvesnek láttam. Legalábbis azt láttam, hogy mind mosolyogva beszél a páciensével, időnként megnyugtatásul még a vállára is teszi a kezét. És sok olyan beszélgetést hallottam, ahol a kismamák egymásra tromfolva istenítették a saját orvosukat.
És igen esox, szerintem is elvárható, hogy az SZTK rendelésen is maximálisan foglalkozzanak az emberrel, de szerintem nincs is ezzel gond. Legalábbis nekem nincs, mikor más bajom miatt SZTK rendelésre megyek. Hiszen ők is csak emberek!
Mivel otthon dolgozom, keveset vagyok emberek között, ezért szeretem mindenütt megfigyelni Őket. Amikor még rendszeres látogatója voltam kismamaként a kórházaknak, én minden orvost kedvesnek láttam. Legalábbis azt láttam, hogy mind mosolyogva beszél a páciensével, időnként megnyugtatásul még a vállára is teszi a kezét. És sok olyan beszélgetést hallottam, ahol a kismamák egymásra tromfolva istenítették a saját orvosukat.
És igen esox, szerintem is elvárható, hogy az SZTK rendelésen is maximálisan foglalkozzanak az emberrel, de szerintem nincs is ezzel gond. Legalábbis nekem nincs, mikor más bajom miatt SZTK rendelésre megyek. Hiszen ők is csak emberek!
AudreyAnn
2011/03/18 10:26
Alapból nekem is az a véleményem, hogy ahogy az ember viselkedik másokkal, vele is úgy viselkednek. Legtöbbször. Velem is rendesek az orvosok, a nővérek, csecsemősök. De azért van egy sztorim...
A saját orvosom volt, 5 évig jártam hozzá magánrendelésre, alkalmanként 5000 Ft-ért (és 7 éve, hogy otthagytam, szóval elég drága volt).
Ajánlották, fiatal, kedves, feltörekvő doki volt. Magánba időpontot adott, és minimum másfél órát csücsültem nála, mire sorra kerültem. 5 évig nem tudott kikezelni a gyulladásaimból, csak udvariaskodott, meg ecsetelgetett.
Aztán egy átgörcsölt hétvége után hétfőn felhívtam, hogy valami nem stimmel, rosszul vagyok. Eredetileg 1 hét múlva akart megnézni magánban, de mivel erősködtem, behívott másnapra a kórházba.
Mindig szóltam neki, ha megláttam, hogy itt vagyok, megjöttem, várok rá, tudjon róla és SOHA NEM RAPLIZTAM, PATTOGTAM, vártam türelmesen.
Most is így tettem.
30 másik ember előtt ordított le a doki, hogy mit képzelek, őrá mennyien várnak, nem csak én vagyok a világon, stb...
És nem csak velem viselkedett így, 38 hetes saját kismamáját a szülőszoba ajtajában ordibálta le ugyanezért.
Másnap váltottam orvost, egy kimért, nagyon alapos szakembert, kétgyerekes apát, akihez azóta is járok, kikezelt, végigcsináltuk a meddőségi programokat és nála is szültem.
Ugyanabban a kórházban dolgozik, ahol a régi dokim is.
Aki 10 hetesen megnézett ambulánsan (és rendesen el is látott), amikor véreztem és az én orvosom a műtőben volt, aki a szülészeten szívélyesen gratulált a babámhoz, aki szinte előre köszön és akit egyszer az én dokim a helyére tett, mert a vetkőzőn keresztül vitte át a kismamáját és annak férjét, én meg ott álltam egy szál pólóban...
Hát vannak ilyen orvosok, akivel hiába beszélsz rendesen, akkor is egy bunkó, marad.
A mostani orvosom nem nyájaskodik, de udvarias, alapos, válaszol a kérdéseimre, ha listával megyek akkor is, sőt maga is ajánlja, mert így nem felejtek el semmit. Sőt, továbbmegyek, a Kaáliban, amikor lombikoztunk ugyanezt javasolták. Az interneten annyi ellentmondásos információ (és azzal együtt sajnos butaság) is fellelhető, hogy egy orvosnak szerintem akkor szabad ezt javasolnia, ha konkrét oldalt is mond hozzá, aminek a tartalmáért a felelősséget is vállalja.
A saját orvosom volt, 5 évig jártam hozzá magánrendelésre, alkalmanként 5000 Ft-ért (és 7 éve, hogy otthagytam, szóval elég drága volt).
Ajánlották, fiatal, kedves, feltörekvő doki volt. Magánba időpontot adott, és minimum másfél órát csücsültem nála, mire sorra kerültem. 5 évig nem tudott kikezelni a gyulladásaimból, csak udvariaskodott, meg ecsetelgetett.
Aztán egy átgörcsölt hétvége után hétfőn felhívtam, hogy valami nem stimmel, rosszul vagyok. Eredetileg 1 hét múlva akart megnézni magánban, de mivel erősködtem, behívott másnapra a kórházba.
Mindig szóltam neki, ha megláttam, hogy itt vagyok, megjöttem, várok rá, tudjon róla és SOHA NEM RAPLIZTAM, PATTOGTAM, vártam türelmesen.
Most is így tettem.
30 másik ember előtt ordított le a doki, hogy mit képzelek, őrá mennyien várnak, nem csak én vagyok a világon, stb...
És nem csak velem viselkedett így, 38 hetes saját kismamáját a szülőszoba ajtajában ordibálta le ugyanezért.
Másnap váltottam orvost, egy kimért, nagyon alapos szakembert, kétgyerekes apát, akihez azóta is járok, kikezelt, végigcsináltuk a meddőségi programokat és nála is szültem.
Ugyanabban a kórházban dolgozik, ahol a régi dokim is.
Aki 10 hetesen megnézett ambulánsan (és rendesen el is látott), amikor véreztem és az én orvosom a műtőben volt, aki a szülészeten szívélyesen gratulált a babámhoz, aki szinte előre köszön és akit egyszer az én dokim a helyére tett, mert a vetkőzőn keresztül vitte át a kismamáját és annak férjét, én meg ott álltam egy szál pólóban...
Hát vannak ilyen orvosok, akivel hiába beszélsz rendesen, akkor is egy bunkó, marad.
A mostani orvosom nem nyájaskodik, de udvarias, alapos, válaszol a kérdéseimre, ha listával megyek akkor is, sőt maga is ajánlja, mert így nem felejtek el semmit. Sőt, továbbmegyek, a Kaáliban, amikor lombikoztunk ugyanezt javasolták. Az interneten annyi ellentmondásos információ (és azzal együtt sajnos butaság) is fellelhető, hogy egy orvosnak szerintem akkor szabad ezt javasolnia, ha konkrét oldalt is mond hozzá, aminek a tartalmáért a felelősséget is vállalja.
montazs
2011/03/18 10:33
valószínűleg ott is van némi alapja a dolgoknak, amit te mondtál: "nem nyájaskodik"... egyrészt azért, mert pasi. másrészt azért, mert rohan a dolgai után. ezért találták fel magukat mostanában a szülésznők és más terhesség meg szülés kísérők: az orvos avatkozzon közbe, amikor gond van vagy kötelező vizsgálat, a többit majd megoldják a nők... ők majd elnyájaskodnak egymással... és abban is van igazság, hogy amilyen az adjisten, olyan a fogadjisten, de ez sem általános érvényű szabály, van, hogy szájba vágnak még azelőtt, hogy köszöntésre nyitnád a szádat.
én megalkuvó voltam: fiatalon, teljesen beparázva úgy gondoltam, hogy inkább legyen érdes a modora, de minden szakmai tudásával vigyázzon ránk, mert olyan 8rém) történeteket meséltek nekem, amikben mindig ő volt a hős...
én megalkuvó voltam: fiatalon, teljesen beparázva úgy gondoltam, hogy inkább legyen érdes a modora, de minden szakmai tudásával vigyázzon ránk, mert olyan 8rém) történeteket meséltek nekem, amikben mindig ő volt a hős...
AudreyAnn
2011/03/18 10:38
montazs: a nem nyájaskodik alatt azt értem, hogy nem azzal van elfoglalva, hogy cukika legyen és jó sok pénzzel tömjem. De kedves és udvarias.
Van olyan orvos, akinek a nővérek súgják a páciensei nevét a nők meg el vannak ájulva, hogy emlékszik rájuk, pedig csak a marketingje jó. A dokim lehet, hogy a névre nem emlékszik, de az előző vizsgálati paraméterekre igen.
És igazad van: sokszor "szájba vágnak még azelőtt, hogy köszöntésre nyitnád a szádat".
Van olyan orvos, akinek a nővérek súgják a páciensei nevét a nők meg el vannak ájulva, hogy emlékszik rájuk, pedig csak a marketingje jó. A dokim lehet, hogy a névre nem emlékszik, de az előző vizsgálati paraméterekre igen.
És igazad van: sokszor "szájba vágnak még azelőtt, hogy köszöntésre nyitnád a szádat".
simonne79
2011/03/18 10:39
"Alapból nekem is az a véleményem, hogy ahogy az ember viselkedik másokkal, vele is úgy viselkednek. Legtöbbször. Velem is rendesek az orvosok, a nővérek, csecsemősök"
Az orvos legyen jó és kedves is. Nekem úgy adódott, hogy mindkettő sikerült. Az elsőt úgy szültem nála, hogy ő volt az ügyeletes. Aztán a másik kettőre már "felfogadtam". Megjegyzem ő is tud úgy szólni, hogy az bántó lehet. De csak akkor ha valaki értetlen vagy hülye. Azóta is napi kapcsolatban vagyunk, pedig az utolsó szülésem óta már 2,5 év eltelt és tavaly nyáron voltam nála rákszűrésen. Abszolút kedves doki, de a hülyeséget nem bírja...
Az orvos legyen jó és kedves is. Nekem úgy adódott, hogy mindkettő sikerült. Az elsőt úgy szültem nála, hogy ő volt az ügyeletes. Aztán a másik kettőre már "felfogadtam". Megjegyzem ő is tud úgy szólni, hogy az bántó lehet. De csak akkor ha valaki értetlen vagy hülye. Azóta is napi kapcsolatban vagyunk, pedig az utolsó szülésem óta már 2,5 év eltelt és tavaly nyáron voltam nála rákszűrésen. Abszolút kedves doki, de a hülyeséget nem bírja...
montazs
2011/03/18 10:46
csak tudod, a doktorosdi is pont egy olyan szakma, ahol -legalábbis bizonyos szintig- az ember nem válogathatja meg, kiket gyógyít. én tanítottam pl, s egy osztályban is van elég idegesítő gyerek, mégsem tehettem meg, hogy állandóan üssem a fejüket...
bár mondjuk ez az egész pont a mi hibánk, mert túl nagy hatalmat adtunk a kezükbe azzal, hogy fogalmunk sincs, mi folyik bennünk, ő meg tanulta... ezzel vissza is lehet élni. ha nem az lenne az ábra, hogy egyeduralkodók a pályán, akkor rákényszerülnének arra is, hogy elnézőek legyenek a hülyékkel. is.
bár az tényleg elég hardcore meló...
bár mondjuk ez az egész pont a mi hibánk, mert túl nagy hatalmat adtunk a kezükbe azzal, hogy fogalmunk sincs, mi folyik bennünk, ő meg tanulta... ezzel vissza is lehet élni. ha nem az lenne az ábra, hogy egyeduralkodók a pályán, akkor rákényszerülnének arra is, hogy elnézőek legyenek a hülyékkel. is.
bár az tényleg elég hardcore meló...
simonne79
2011/03/18 11:04
Na igen, de a tanárnak ma nincs tekintélye. Igenis az én időmben voltak pofonok, én is kaptam, mégis felnőttem. Bezzeg ma ha gyerek kikapna a tanártól, akkor már jön az ombudsman. Vissza a nádpálcát! Nem szabad hagyni hogy a gyerek a fejünkre nőljön. Nem az a hülye, aki nem érti de meg akarja, hanem az, akit nem is lehet észérvekkel meggyőzni. Amikor az orvos tényleg segíteni akar, de a páciens ellenáll, akkor nem csodálkoztam hogy az amúgy jómodorú békés dokim azt mondta "akkor azt csinál amit akar, ha nem engedi hogy segítsek"
AudreyAnn
2011/03/18 11:13
Na ja, az én dokim sem bírja az ostobaságot, arra ugrik. Meg a felelőtlen anyákra, akik nem mennek el vizsgálatokra vagy éppen okosabbnak gondolják magukat az orvosnál.
Én egészségmegőrzéssel foglalkozom, de emiatt még sosem volt ütközésem a dokival, mert nem állok neki okoskodni, hanem kérdezek.
És megjegyzem annyi emberrel dolgozom együtt, de a hülyeséget én sem bírom. Egy idő után...
Én egészségmegőrzéssel foglalkozom, de emiatt még sosem volt ütközésem a dokival, mert nem állok neki okoskodni, hanem kérdezek.
És megjegyzem annyi emberrel dolgozom együtt, de a hülyeséget én sem bírom. Egy idő után...
p.amelie
2011/03/18 11:27
nos, az én véleményem is az, hogy a doki ne kedves (értsd mézesmázos, nyájas, ingyombingyom) legyen, hanem jó orvos, aki maximális tudásával ellátja a beteget és közben a korrekt stílusban beszél vele( lásd válaszol a kérdéseimre, udvarias, tisztelettudó). Én sztk rendelésekre jártam terhesgondozásra és ügyeletes orvosnál szültem, teljesen ad hoc, de csak jó tapasztalataim vannak. Illetve ahhoz az egy orvoshoz, aki nem volt szimpatikus, nem mentem vissza. Viszont az is igaz, hogy a mentalitásomat tekintve én biztosan nem a könnyeimet nyeldesve elosonok a rendelőből ilyen helyzetben, de az tuti, hogy még a szomszéd épületben is hallanák, ahogy maximálisan udvariasan, mert nem akarok az ő szintjére süllyedni, de úgy kiosztom, hogy p megy el fülét-farkát behúzva. Szerintem azért is engednek meg maguknak ilyen stílust egyes orvosok (pozícióban lévő emberek), mert szinte soha nem kapják vissza ugyanezt. Ha ennek a dokinak is lenne pár negatív tapasztalata egy-két életre való kismamával, nővel, biztosan óvatosabban fogalmazna.
Fibi
2011/03/18 13:07
Amikor teherbe estem a fiammal, és első ízben jártam dokinál én is totál kiakadtam. Az orvos ezt kérdezte: - U-t-o-l-s-ó r-e-n-d-e-s v-é-r-z-é-s-e m-i-k-o-r v-o-l-t? Lassan, tagoltan beszélt, mintha egy hülye gyerekhez beszélne! (Ez a vizsgálat kórházban volt, kint tolongtak a roma, fiatalkorú kismamák.) De ez nem jelenti azt, hogy mindenkit egy kalap alá vegyen! No, mondanom sem kell, hogy ez volt ez első és utolsó találkozásunk. Ezután érdeklődni kezdtem, összeszedtem a város nőgyógyászairól a fontos infókat, így kötöttem ki egy nagyon jó szakembernél. Számomra fontos, hogy kedves, megértő, alapos, tapasztalt orvos legyen és amikor velem foglalkozik maximálisan rám és a kérdéseimre, problémámra figyeljen. Egy ideje csak magánrendelésre járok, így elvárom, hogy a pénzemért megfelelő szolgáltatást kapjak.
A leírt eset azért is furcsa számomra, mert a legtöbb orvos ha a kórházban flegma is, a magánrendelőben készséges és kinyalja a páciens fenekét...
A leírt eset azért is furcsa számomra, mert a legtöbb orvos ha a kórházban flegma is, a magánrendelőben készséges és kinyalja a páciens fenekét...
Trilox
2011/03/18 18:54
Egy informatikus lehet tahó és közben kiváló szakember, egy pék is beszélhet rondán a kenyereivel és a takarítónő várathatja az ablakokat de BÁRKINEK aki emberekkel foglalkozik annak az is a dolga, hogy udvarias és lehetőleg kedves legyen. Aki erre nem képes az ne helyezkedjen el se a szolgáltatóiparban, se ne legyen tanár, orvos, BKV ellenőr , stb. A bunkó orvos miért választotta a nőgyógyász foglalkozást? Mire számított? Menjen kutatónak ha nem bírja az embereket, mert akkor alkalmatlan a pályára. Szerintem semmilyen kifogás nem elfogadható az orvos modortalanságára (túlterheltség, hülye betegek, nehéz körülmények), mivel senkinek nincs joga a másik emberrel udvariatlannak, agresszívnek, lekezelőnek lenni. Kismamával, beteggel ezt tenni pedig az én szemeben főbenjáró bűn és a hivatásnak nevezett pálya megcsúfolása.
Magánrendelésen nem véd, de kórházban, rendelőben kötelezően ki van függesztve a betegjogi képviselő elérhetősége. A betegjogok között pedig szerepel az emberi méltóság, a tájékoztatáshoz és a dokumentáció megismeréséhez való jog.
, stb. A bunkó orvos miért választotta a nőgyógyász foglalkozást? Mire számított? Menjen kutatónak ha nem bírja az embereket, mert akkor alkalmatlan a pályára. Szerintem semmilyen kifogás nem elfogadható az orvos modortalanságára (túlterheltség, hülye betegek, nehéz körülmények), mivel senkinek nincs joga a másik emberrel udvariatlannak, agresszívnek, lekezelőnek lenni. Kismamával, beteggel ezt tenni pedig az én szemeben főbenjáró bűn és a hivatásnak nevezett pálya megcsúfolása. Magánrendelésen nem véd, de kórházban, rendelőben kötelezően ki van függesztve a betegjogi képviselő elérhetősége. A betegjogok között pedig szerepel az emberi méltóság, a tájékoztatáshoz és a dokumentáció megismeréséhez való jog.
AlexandraK
2011/03/18 23:28
Maximálisan egyetértek Trilox-szal.
Továbbra is le vagyok döbbenve, és nem is a cikken, hanem az itteni véleményeken.
Elsőként szerintem nincs jogunk megkérdőjelezni azt, hogy a történetet elbeszélő kismama negatívan élte meg a vele történteket.
Még csak az sem merül fel bennem, hogy az ő viselkedése váltotta volna ki az orvos reakcióját.
Az is kiderül a levélből, hogy ő kérdezett volna, egy egész listája volt, de nem volt lehetősége feltenni ezeket a kérdéseket, így szó sincs arról, hogy egy orvossal szemben okoskodott volna. Azt hiszem, hogy pont azok nem járnak így egy orvossal, akik "okosabbnak gondolják magukat náluk", mert ők nem fogják a szívükre venni, ha egy orvos bunkó.
Az orvosnak kötelessége a páciensre figyelni, meghallgatni a panaszát, válaszolni a kérdéseire, korrektül tájékoztatni, és ez alól sem a sok kint ülő, rá váró beteg, sem a rossz hangulat, fáradtság nem menti fel.
Kismamaként az ember egyébként is sokkal érzékenyebb, mint normális esetben.
Továbbra is le vagyok döbbenve, és nem is a cikken, hanem az itteni véleményeken.
Elsőként szerintem nincs jogunk megkérdőjelezni azt, hogy a történetet elbeszélő kismama negatívan élte meg a vele történteket.
Még csak az sem merül fel bennem, hogy az ő viselkedése váltotta volna ki az orvos reakcióját.
Az is kiderül a levélből, hogy ő kérdezett volna, egy egész listája volt, de nem volt lehetősége feltenni ezeket a kérdéseket, így szó sincs arról, hogy egy orvossal szemben okoskodott volna. Azt hiszem, hogy pont azok nem járnak így egy orvossal, akik "okosabbnak gondolják magukat náluk", mert ők nem fogják a szívükre venni, ha egy orvos bunkó.
Az orvosnak kötelessége a páciensre figyelni, meghallgatni a panaszát, válaszolni a kérdéseire, korrektül tájékoztatni, és ez alól sem a sok kint ülő, rá váró beteg, sem a rossz hangulat, fáradtság nem menti fel.
Kismamaként az ember egyébként is sokkal érzékenyebb, mint normális esetben.
ucika12
2011/03/19 09:27
De ha te vagy az egyik kint váró beteg, akkor fel vagy háborodva, hogy mennyit kell várni! Érdekes, hogy gondolkodás nélkül elhisszük, amit a kismama leírt. Én nem egy olyan embert ismerek, aki azt gondolja tök normálisan beszélt a másikkal, pedig akik hallották kinyílt a bicska a zsebükben.
Az orvos a 18 évesek lelkesedésével elment a legnehezebb egyetemre, míg mások buliztak, ő tanult, hosszú éveket, majd dolgozott. Éjjel, ünnepnap, hétvégén, ha a gyerekének ovi ünnepség volt, iskolai díjátadás, szalagavató bál stb. Szerintem álmában nem gondolta, hogy majd sok rinyáló bezzeganyát kell ellátnia, akik mindenféle fórumokon pocskondiázzák...
Nem menti fel a fáradtság, rossz hangulat?? Mindig minden pillanatban úgy kell figyelnie, hogy alapos legyen, mindent észrevegyen, mert nála a hiba nem olyan, mint másoknál, hogy beadunk egy önrevíziót és megoldva.
Iszonyú a felelőssége!! Tisztelet a kivételnek, de az emberek nagy része úgy óhajt luxus ellátást, és 200%-os figyelmet, hogy közben csak (jóesetben) a minimálbérére fizetik a járulékait. Az orvos ebből kapja a fizetését, ami a felelősségi köröket tekintve, nevetséges.
És pluszban még el kezdjük tőle sajnálni, amit magánrendelésen elkér. Ő a hosszú munkaórák után tart magánrendelést, hogy aki nem akar a kórházba menni, az mehessen szebb körülmények közé, oda. Ja, hogy másfél órát kell várni?? Talán egy olyan kismama volt előtte, aki megkövetelte a másfél órás foglalkozást, mert ő neki az jár, kifizette. Pedig nem!! A pátyolgatás nem a nőgyógyász dolga, menjen el PSZICHOLÓGUSHOZ!!!!
Ezt nem feltétlen a fenti levél kapcsán, hanem általánosságban írom.
Az orvos a 18 évesek lelkesedésével elment a legnehezebb egyetemre, míg mások buliztak, ő tanult, hosszú éveket, majd dolgozott. Éjjel, ünnepnap, hétvégén, ha a gyerekének ovi ünnepség volt, iskolai díjátadás, szalagavató bál stb. Szerintem álmában nem gondolta, hogy majd sok rinyáló bezzeganyát kell ellátnia, akik mindenféle fórumokon pocskondiázzák...
Nem menti fel a fáradtság, rossz hangulat?? Mindig minden pillanatban úgy kell figyelnie, hogy alapos legyen, mindent észrevegyen, mert nála a hiba nem olyan, mint másoknál, hogy beadunk egy önrevíziót és megoldva.
Iszonyú a felelőssége!! Tisztelet a kivételnek, de az emberek nagy része úgy óhajt luxus ellátást, és 200%-os figyelmet, hogy közben csak (jóesetben) a minimálbérére fizetik a járulékait. Az orvos ebből kapja a fizetését, ami a felelősségi köröket tekintve, nevetséges.
És pluszban még el kezdjük tőle sajnálni, amit magánrendelésen elkér. Ő a hosszú munkaórák után tart magánrendelést, hogy aki nem akar a kórházba menni, az mehessen szebb körülmények közé, oda. Ja, hogy másfél órát kell várni?? Talán egy olyan kismama volt előtte, aki megkövetelte a másfél órás foglalkozást, mert ő neki az jár, kifizette. Pedig nem!! A pátyolgatás nem a nőgyógyász dolga, menjen el PSZICHOLÓGUSHOZ!!!!
Ezt nem feltétlen a fenti levél kapcsán, hanem általánosságban írom.
AlexandraK
2011/03/19 10:17
Én nem fogom bánni, hogy annyit kell várni, ha utána megkapom azt a figyelmet, amit páciensként elvárhatok. Ha feltehetem a kérdéseimet, amire a válaszokat a beteg jogán meg is kell kapnom. Mert ha az orvos kötelességének megfelelően jár el, akkor feltételezni fogom, hogy azért kellett sokat várnom, mert mindenki megkapta ezt a figyelmet, és nem azért, mert meggondolatlanul sokkal több beteget fogad a magánpraxisában, mint amennyit aznap tisztességesen el tud látni és csak az anyagiak hajtották.
Az orvos nem Isten, akkor sem, ha óriási a felelőssége és nem bulizott egyetemistaként.
Olyan nehéz elképzelni azt, hogy egy ilyen eset megeshet?
Benned milyen érzések kavarognának, ha egy szituációban megbántanának, elmondod másoknak, mert ki akarod magadból beszélni, és azok téged okolnának a történtek miatt?
Rengeteg olyan orvos van a világban, aki remek orvos és emellett nem bunkó a betegeivel, mert tisztában van azzal, hogy erre a szakmai hozzáértése sem jogosítja fel.
Az orvos nem Isten, akkor sem, ha óriási a felelőssége és nem bulizott egyetemistaként.
Olyan nehéz elképzelni azt, hogy egy ilyen eset megeshet?
Benned milyen érzések kavarognának, ha egy szituációban megbántanának, elmondod másoknak, mert ki akarod magadból beszélni, és azok téged okolnának a történtek miatt?
Rengeteg olyan orvos van a világban, aki remek orvos és emellett nem bunkó a betegeivel, mert tisztában van azzal, hogy erre a szakmai hozzáértése sem jogosítja fel.
bagik
2011/03/19 13:08
Azt azért ne feledjük, hogy akármilyen jellemű az orvos, a barátnők figyelmeztették a kismamát, hogy ők tahónak találják. De meggyőzték, hogy jó a szaktudása. Tehát várandósan amellett döntött, hogy felvállalja, "bunkók" lesznek vele, csak a szaktudása a fontos. Nem hiszem, hogy nem kérdezte meg a barátnőket, hogy mit jelent a tahó szó.
Tehát felvállalta azt, amit utólag sérelmez. Most akkor miről is beszélünk?
(még mielőtt minden magánpraxissal rendelkező orvosra ráhúznánk a vizes lepedőt)
Tehát felvállalta azt, amit utólag sérelmez. Most akkor miről is beszélünk?
(még mielőtt minden magánpraxissal rendelkező orvosra ráhúznánk a vizes lepedőt)
AlexandraK
2011/03/19 23:18
Egész más hallani, hogy valaki tahó, mint a saját bőrödön megtapasztalni.
Másfelől kismamaként időnként még a saját reagálásoddal is meglepetést okozhatsz magadnak.
Másfelől kismamaként időnként még a saját reagálásoddal is meglepetést okozhatsz magadnak.
Fibi
2011/03/19 18:01
Egy orvos legyen empatikus! Egy amerikai filmben a kiszolgáltatott beteg, és a barátságtalan, zord orvos viszonya áll a középpontban.
A történet főszereplője egy nagyvárosi kórházban dolgozó, munkájába belefásult orvos. A betegeket nem érző lényeknek, inkább „embernek látszó tárgynak” tekinti, fölényesen viselkedik velük, éreztetve, hogy függnek tőle, az életük az ő kezében van. Ahelyett, hogy vigasztalná, megnyugtatná őket, történetünk főhőse a pácienseire mint egy megoldandó feladatra, problémára tekint.
Egyik reggel iszonyú fájdalomra ébred. Kollégája megvizsgálja, és tovább küldi különböző szakrendelésekre, ahol mindenféle kezelést kap. Főhősünk ekkor számos orvos keze alatt, sokszor megalázó helyzetekben, maga is alárendelt viszonyba kerül, kiszolgáltatottá válik, vagyis ugyanolyan kellemetlen, borzasztó procedúrákon megy keresztül, mint praktizálása során az ő betegei.
Szerencsére meggyógyul, és újra visszamegy dolgozni. De ez az ember már nem az az ember, aki a betegsége előtt volt! Az osztályára kerülő rezidenseknek előírja, hogy egy napig azt kell játszaniuk, hogy betegek, és alávetik magukat azoknak a vizsgálatoknak, amelyeket a hozzájuk kerülő pácienseken is elvégeznek. Ekkor többek között érzéketlenséggel, durvasággal, embertelen bánásmóddal szembesülnek a fiatal orvosok.
Főhősünk ezt követően előadást tart nekik a megfelelő orvosi kommunikációról, miszerint a gyógyító tevékenység már akkor megkezdődik, amikor a beteg belép a rendelőbe. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy a kezdeti feszültség oldódjon: egy köszönés szemtől szembe, egy kézfogás, a beteg tájékoztatása, megnyugtatása, bizalmának az elnyerése, együttműködés, vagyis empátiás megközelítés, ami nagy mértékben kihat a gyógyulásra.
Az olvasói levélben szereplő (bunkó) nőgyógyász is kap majd egy pofont az élettől, amitől remélhetőleg észhez tér!
A történet főszereplője egy nagyvárosi kórházban dolgozó, munkájába belefásult orvos. A betegeket nem érző lényeknek, inkább „embernek látszó tárgynak” tekinti, fölényesen viselkedik velük, éreztetve, hogy függnek tőle, az életük az ő kezében van. Ahelyett, hogy vigasztalná, megnyugtatná őket, történetünk főhőse a pácienseire mint egy megoldandó feladatra, problémára tekint.
Egyik reggel iszonyú fájdalomra ébred. Kollégája megvizsgálja, és tovább küldi különböző szakrendelésekre, ahol mindenféle kezelést kap. Főhősünk ekkor számos orvos keze alatt, sokszor megalázó helyzetekben, maga is alárendelt viszonyba kerül, kiszolgáltatottá válik, vagyis ugyanolyan kellemetlen, borzasztó procedúrákon megy keresztül, mint praktizálása során az ő betegei.
Szerencsére meggyógyul, és újra visszamegy dolgozni. De ez az ember már nem az az ember, aki a betegsége előtt volt! Az osztályára kerülő rezidenseknek előírja, hogy egy napig azt kell játszaniuk, hogy betegek, és alávetik magukat azoknak a vizsgálatoknak, amelyeket a hozzájuk kerülő pácienseken is elvégeznek. Ekkor többek között érzéketlenséggel, durvasággal, embertelen bánásmóddal szembesülnek a fiatal orvosok.
Főhősünk ezt követően előadást tart nekik a megfelelő orvosi kommunikációról, miszerint a gyógyító tevékenység már akkor megkezdődik, amikor a beteg belép a rendelőbe. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy a kezdeti feszültség oldódjon: egy köszönés szemtől szembe, egy kézfogás, a beteg tájékoztatása, megnyugtatása, bizalmának az elnyerése, együttműködés, vagyis empátiás megközelítés, ami nagy mértékben kihat a gyógyulásra.
Az olvasói levélben szereplő (bunkó) nőgyógyász is kap majd egy pofont az élettől, amitől remélhetőleg észhez tér!
roggwiller
2011/03/20 20:54
Hát az tény, hogy nehéz megtalálni a megfelelő nődokit (is) - általában ismerős által ajánlottat választunk, de úgy tűnik a cikk írójának így (sem) volt szerencséje. Így van ez: szeretünk ugyanahhoz a fodrászhoz, fogorvoshoz, nőgyógyászhoz járni. Nekem mind a kétféle nőgyógyászhoz szerencsém volt eddig, és ha jót akarok magamnak, akkor felkeresem a maszekot, mert az legalább, ha másért nem, a pénzért kedves és figyelmes. Az SZTK-s nődoki kb. ilyen: bemegyek, köszön, és gépiesen felteszi a kérdést: mi a panasz? Szűrésre jöttem, így szó nélkül leveszi a mintát, de se egy kérdés, se egy mellvizsgálat, és amíg az asszisztens megírja amit kell, addig a doki unottan, az asztalra könyökölve bámul kifelé az ablakon. A másik, akihez sajnos csak rövid ideig volt szerencsém, Monorról járt fel Pestre rendelni az SZTK-ba. Nem hittem a szememnek, fülemnek, amikor fogadott: volt rám ideje, lehetett tőle kérdezni, türelmes volt és megnyugtató, ezenkívül alapos! Sajnos épp akkoriban döntött úgy, hogy befejezi itt - az otthonától távoli helyen - a rendelést. Őt nagyon sajnálom, azóta sem találkoztam ilyen orvossal, aki nem csak eltölti a munkaidejét - mert ugye valamit dolgozni kell - hanem hivatásának érzi, amire anno felesküdött.
A másik, akihez sajnos csak rövid ideig volt szerencsém, Monorról járt fel Pestre rendelni az SZTK-ba. Nem hittem a szememnek, fülemnek, amikor fogadott: volt rám ideje, lehetett tőle kérdezni, türelmes volt és megnyugtató, ezenkívül alapos! Sajnos épp akkoriban döntött úgy, hogy befejezi itt - az otthonától távoli helyen - a rendelést. Őt nagyon sajnálom, azóta sem találkoztam ilyen orvossal, aki nem csak eltölti a munkaidejét - mert ugye valamit dolgozni kell - hanem hivatásának érzi, amire anno felesküdött.
montazs
2011/03/22 08:03
amit mondtál, arról az jutott az eszembe, hogy néha szerintem gondosabban járunk el a fodrásszal, mint az orvosokkal... mert ha tudjuk pontosan, hogy kellemetlen a székében ülni, mert nem olyanokat mond, amire rá tudunk csatlakozni, vagy nem úgy mondja, esetleg hozzájön még az is, hogy elcseszi a formát vagy a színt, soha többé nem megyünk oda... de az orvosokkal megengedőbbek vagyunk. nekem egyszer majdnem az életembe került a házorvosom tévedése, de máig nem értem, miért nem váltottam... valszeg azt gondoltam, velem van a baj...
montazs
2011/03/22 08:07
meg aztán birkák is vagyunk... az sztk-ban van egy nővér, vagy remélem, már nincs, nem megyek oda többet, aki akkora paraszt, hogy gazdaságot lehetne rá szervezni. amikor összeestem vhol, és bevertem a fejem meg a kezeimet, és elmentem a balesetire, akkor azt találta mondani az orvosnak, hogy doktor úr, maga elhiszi ezt a mesét...? szívlapáttal tudtam volna agyonütni, és nem ez volt az egyetlen tahó húzása velem sem, és másokkal sem. MINDENKI tudta, hogy egy gyökér, de évekig ott tudott maradni. ha fodrász lenne, már kitették volna az utcára ezzel a mentalitással...
kyree
2011/07/01 14:13
Ne legyen ciki masik orvost valasztani,es igenis banjanak ugy egy kismamaval(MINDENKI)mint a himes tojassal!Ez a legkevesebbek koze tartozik ami egy uj eletet hordo not megillett!
Kulfodon szultem nagy feelmekkel teli e terhessegem elejen mert itt valahogy lazabbnak tuntek a vizsgalatok marmint nem buzeraltak annyit mint magyarorszagon de barmikor gondom volt vagy bizonytalan voltam mehettem a korhazba. Volt egymas utan ket nap mentem mert nem erzetem a pici mozgasat sokat sirtam de a vegen mar a meghatodottsagtol(hiper szuper erzekeny kismama)mert rendesek es turelemesek voltam velem.Egyetlen orvossal nem talakoztam vagy beszeltem vegig szulesznok vettek korul(ultrahangos doktorno).Fogadott orvos itt nem divat es hat olyan a legkor ,hogy bizni tudsz mindenkiben!Szulesi tervem volt,senki semmi kivetni valot nem talalt benne!Barkit erdekel szivesen irok a szules korulmenyeirol!Arra szeretnelek biztatni benneteket,hogy igenis alljatok a sarkatokra s menjetek tovabb mig olyan korulmenyek vesznek korul,hogy boldog tudj lenni a terhesseged es a szulesed alatt.En mindezt harc nelkul termeszetessegbol kaptam mert itt ez a mentalitas es hozzaallas.Magyaorszagon dolgoztam csaszaros nogyogyaszati osztalyon...nem reszletezem,hogyan ugrott a mutetek szama hetvege es unnepek es nyaralasok elott.Kedves dr urak a penzukert meg dirigalnak!Terhes voltam ,szultem mindezt egy filler nelkul!
Kulfodon szultem nagy feelmekkel teli e terhessegem elejen mert itt valahogy lazabbnak tuntek a vizsgalatok marmint nem buzeraltak annyit mint magyarorszagon de barmikor gondom volt vagy bizonytalan voltam mehettem a korhazba. Volt egymas utan ket nap mentem mert nem erzetem a pici mozgasat sokat sirtam de a vegen mar a meghatodottsagtol(hiper szuper erzekeny kismama)mert rendesek es turelemesek voltam velem.Egyetlen orvossal nem talakoztam vagy beszeltem vegig szulesznok vettek korul(ultrahangos doktorno).Fogadott orvos itt nem divat es hat olyan a legkor ,hogy bizni tudsz mindenkiben!Szulesi tervem volt,senki semmi kivetni valot nem talalt benne!Barkit erdekel szivesen irok a szules korulmenyeirol!Arra szeretnelek biztatni benneteket,hogy igenis alljatok a sarkatokra s menjetek tovabb mig olyan korulmenyek vesznek korul,hogy boldog tudj lenni a terhesseged es a szulesed alatt.En mindezt harc nelkul termeszetessegbol kaptam mert itt ez a mentalitas es hozzaallas.Magyaorszagon dolgoztam csaszaros nogyogyaszati osztalyon...nem reszletezem,hogyan ugrott a mutetek szama hetvege es unnepek es nyaralasok elott.Kedves dr urak a penzukert meg dirigalnak!Terhes voltam ,szultem mindezt egy filler nelkul!
Recorderrec
2011/10/16 19:56
Én a Bajcsy kórházban dr. Palczert Mikóshoz járok. Maximálisan elégedett vagyok vele. Kedves szimpatikus orvos, aki bármikor elérhető. Decemberben fogok nála szülni, de megnyugtatott, hogy ne aggódjak az ünnepek miatt, Ő rá biztosan számíthatok. Azt hiszem mindenkinek fontos, hogy az orvosa végig mellette álljon. Csak ajánlani tudom Őt.
az összes hozzászóllás...
.jpg){kind=small}