Ez év tavaszán keresett meg egy jó megjelenésű, 30 év körüli férfi azzal a - sajnos nem ritka - problémával, hogy házasságuk 2 éve után sem esett felesége teherbe. Diszkréciót kért, mivel véleménye szerint „meddő csak a feleségem lehet”. Nem tagadom először bosszantott ez a férfi magabiztosság, ezért némi ingerültséggel azt kérdeztem, hogy „ön ezt honnan tudja ilyen pontosan?” Az úr, aki „civilben” válogatott sportember, megtörten és hangjában kétségbeeséssel kérte, hogy hallgassam meg és nagyon óvatosan kérdezzem ki, ill. vizsgáljam meg rendkívül „szenzitív” fiatal feleségét. "A helyzetünk a következő" - kezdte elcsukló hangon.
„Ez jelenleg a második házasságom, a korábbiból már van egy 5 éves leányom. A feleségemet nagyon szerettem és ma is jó viszonyban vagyunk, de tetszik tudni…..” és szolidaritást kérő szemekkel nézett rám. „A házasságunk jó volt, de a szerelem elmúlt és feltűnt egy olyan „bombázó”, akibe azonnal beleestem! A válásunk után Editet (nevezzük így) feleségül vettem. A házasságunk zavartalan, egyetlen gond, hogy a gyermekáldás elkerült. Az az érzésem, hogy lelkiismeret furdalása van, amiért szavaival élve, szétverte előző kapcsolatomat. Emiatt több pszichiátriai vizsgálata volt és állandó gyógyszeres kezelésre szorul. Pedig nincs rá semmi oka, hiszen Edit tényleg egy „bombázó”, mindenki őt figyeli a csapatból és engem irigyelnek, ha megjelenik. Tessék próbálni segíteni nekünk” - kérlelt. A megbeszélt időben megjelent Edit. Az első benyomásom megerősítette, hogy felesége nőiessége valóban elragadó. Magas szőke valóban vonzó fiatal hölgy, dús keblekkel, nőiességének minden vonzerejével magára vonta nem csak a férfi betegek, de a nővérek figyelmét is. Az anonimitás tiltja, hogy a fényképét beillesszem, de az 1. ábrán látható magas, sudár hölgyhöz nagyon hasonlatos.
 |
| 1. ábra |
A vizsgálat a szokásos kérdésekkel kezdődött. „Mikor volt az első menstruációja?”. A válasz meglepő volt „tetszik tudni nekem még nem volt, de az én manöken foglalkozásom esetén ez inkább előny volt!” A további vizsgálata során azonnal feltűnt, hogy a hónalj- és fanszőrzete hiányzik. Ez napjainkban a szőrtelenítés miatt nem rendkívüli tünet, másrészt az endokrin betegségek (pl. pajzsmirigybetegségek) esetén is gyakori a haj, a hónalj- és fanszőrzet megritkulása, esetleg hiánya. Amikor azonban megkérdeztem, hogy milyen szőrtelenítő eljárást használ, akkor szemét lesütve azt válaszolta „tetszik tudni én soha semmilyen eljárást nem használtam, nekem nem is volt!” Gyakorlatilag a diagnózis ekkor már a fejemben megszületett, de a bizonyosság kedvéért további vizsgálatokat végeztünk. Ennek rendkívül megdöbbentő eredménye az volt, hogy a fiatal hölgy nem nő, hanem férfi! A kromoszóma vizsgálat ugyanis egyértelműen 46, XY volt a 46, XX helyett. Egyértelmű volt, hogy a nemi differenciálódás zavaráról van szó, amelynek lényege, hogy a szövetek nem érzékenyek a férfihormonok hatására. Ezt a kóros állapotot Morris-szindrómának (tesztikuláris feminizációnak) nevezte el az orvosi irodalom. Ennek a lényege, hogy hiányzik egy fontos enzim, az 5alfa-reduktáz, ezért a férfi XY kromoszómák ellenére a megjelenés tökéletesen nőies. Mivel a szövetek nem érzékenyek a férfihormonok hatására, ezért egyértelmű nőies megjelenés figyelhető meg: magas, nőies alkattal, dús keblekkel. A hüvely valamivel rövidebb, de normális is lehet. A méh hiányzik, a petefészkek helyén herék találhatók. A páciens leggyakrabban a menstruáció teljes hiánya miatt keresi fel az orvost. A Morris-szindróma felismerése viszonylag egyszerű, ha az orvos gondol rá, mert a fanszőrzet és a hónaljszőrzet teljesen hiányzik („hairless women”). Ritka kórkép, gyakorisága 1:20.000–1:100.000 férfi kromoszóma-képletű egyéneknél (könnyen kiszámolható, hogy hazánkban hány ilyen eset lehet). A herék a kismedencében vagy a lágyékcsatornában vannak, és rendszerint az egészséges férfinak megfelelő mennyiségű tesztosteront és dihidrotesztoszteront termelnek.
Az orvosi irodalom sok ilyen esetről tud. Nem kívánom felsorolni azoknak a világhírű Oscar-díjas filmszínésznőket (?), olimpiai bajnok sportolónőket (?), akiről nem csupán a bulvársajtó írt az elmúlt évtizedben. Felvetődött, hogy Mona Lisa is Morris-szindrómás lehetett (2. ábra).
 |
| 2. ábra |
A legfontosabb, hogy ez az állapot, a Morris-szindróma gyógyíthatatlan. Nincs sem hormonális sem műtéti eljárás! Ilyenkor nagyon nehéz eldönteni, hogy meddig terjedhetnek a betegjogok, miként és hogyan lehet és kell felvilágosítanunk a beteget. Ha ugyanis szembeállítjuk a harmonikus életet élő, férjezett Morris-szindrómás beteget azzal a ténnyel, hogy ő genetikailag férfi, súlyos önagressziót, egyéni és családi válságot válthatunk ki. Egyébként teljes életet élhet (életkorát ez az állapot nem rövidíti).
Eddig vártam és töprengtem, hogy mitévő legyek, de a nyár végén már nyilatkoznom kell.
Önök mit tanácsolnának?
-
Mondjam azt Editnek, hogy ő nem nő, hanem férfi? Milyen reakciót fog ez kiváltani, még akkor is, ha ezt a legóvatosabban teszem?
-
Ne mondjam meg az igazat a férjnek? Netán azt mondjam, hogy a „bombázó”, akibe szerelmes, az férfi?
- Amennyiben megmondom, akkor fennáll a veszélye, hogy kitudódik, pl. egy válás alkalmával.
A páciens viszont szerintem mindenképpen fel kéne világosítani a helyzetről, hiszen joga van hozzá! Persze nem mindegy a tálalás! Utána pedig a nőé a döntés, hogy elmondja-e a férjnek.
Remélem, a cikknek lessz folytatása, mert én kíváncsi vagyok a történet folytatására, és szívesen elolvasnám itt a családineten!
"Editnek" mindenképp meg kell tudnia és azt gondolom, hogy emellett szükség van egy pszichológusra, aki átsegíti őt ezen a krízisen, aztán neki kell eldöntenie, hogy elmondja e a férjének, mindenesetre segítséggel elfogadhatják ezt a helyzetet, hiszen valójában csak az elfogadás nyújthat boldogságot a jövőbeni életükhöz.
Igazából a férfi "jelleg" egy ennyire nőies nőnél elég paradox érzéssel járhat és ebben az esetben sokkal inkább a gyermekszülésnek a lehetetlensége okozza majd a traumát, mint sem a kromoszómák milyensége, hiszen ebből külsőleg semmi nem tapasztalható.
Sok erőt kívánok ahhoz a pillanathoz mindhármójuknak!
Tisztelettel:
Jó Andrea
Az előző hozzászólókhoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy a páciensnek jogában áll tudni az igazságot (a férjével majd közli, ha Ő úgy látja jónak). Esetleg egy pszichológus kollégával együttműködve kellene "kidolgozni", hogy a lehető legkíméletesebben sikerüljön ezt a nem mindennapi diagnózist közölni, és természetesen megadni számára a szakszerű segítséget, hogy ezt fel tudja dolgozni, el tudja fogadni. Amennyiben annyit közölne hogy meddő, akkor véleményem szerint további lehetőségek után néznének, ahol kiderülne az igazság, és így csak még több bizonytalanságnak, csalódottságnak tenné ki Őket.
Sok erőt kívánok az elkövetkezendő "beszélgetéshez"!
Az én véleményem az, hogy mindenképpen tájékoztatni kell a feleséget és a férjet is arról, hogy milyen megállapításra jutott, és, hogy ez mit jelent. Nem vagyok pszichológus, de úgy gondolom, hogy együtt kellene megtudniuk, egy személyes beszélgetés alkalmával, amikor lehetőség szerint a pozitívumait kellene kiemelni a megváltoztathatatlan ténynek, azaz: eddig is így éltek, szeretik egymást. Ha a feleség eddig nem ment orvoshoz amiatt, hogy nem menstruál, akkor valószínű, hogy a mindennapi életük alapvetően nem feltétlenül kell, hogy megváltozzon. A lelki feldolgozása a "betegségnek" persze más kérdés. De gyermeket örökbe is fogadhatnak, már egészen pici kortól. Úgy gondolom, hogy ha két ember szereti egymást, akkor együtt sok nehézséggel meg tudnak küzdeni.
Köszönöm, hogy közzétette ezt a cikket.
Tisztelettel: Orbánné Ica
Az én véleményem is az, hogy ezt Editnek meg kell tudnia-bár itt az is lényeges lenne, hogy Ő nem érezte-e valaha férfinek magát...? Lehetséges az is, hogy amiatt is vannak pszichés gondjai, mert lányokat nézett meg, vagy érzelmeket táplált egy lány iránt. Csak még senki nem gondolt erre, vagy nem mondta el senkinek. Az azért tényleg fura, hogy amiatt nem vizsgáltatta meg magát, hogy nem volt menstruációja...bár ha manökenkedett tán még örült is neki. Valahogy azért ki kellene húzni belőle, hogy voltak-e már nem nőhöz való érzelmei, esetleg még kiderülhet, hogy már gondolt arra, hogy leszbikus.Még a végén örülne neki, hogy van neve annak amit érez.
Mindenképp tudnia kell róla, a szembesítés nem mindegy.
Rita
Nagyon nagy dilemma, és bár nem szoktam "beleszólni" mások életébe, döntéseibe, elgondolkodtam én is, hogyan lehetne kímélesnek lenni.
Annyi információ is elég lenne szerintem elsőre a férjnek és Editnek, hogy egy nagyon ritka genetikai rendellenesség miatt egyszerűen nem fejlődött ki Edit méhe, és a petefészkei, ezért nem menstruált. És hogy ezen semmi sem segíthet sajnos.
Ha ez a magyarázat nem lesz elégséges, akkor én Edittel beszélnék először a "megrázóbb" dologról - hogy ez az ún. Morris-szindróma és ez mit jelent -, mert bár a férj volt a kezdeményező, ez mégiscsak Editet érinti közelebbről. És rá bíznám, hogy ezt megosztja-e párjával vagy sem.
Attól tartok, hogy a férj kiábrándul Editből a sokk hatására. Mert bár nem ismerem őket, nem tudom, hogyan reagálnának egy ilyen hírre, attól tartok, hogy a férj rögtön elutasítaná Editet. A férfiak érzékenyek rá, hogy ők csak nővel és nem mással...
Szóval én lehet, hogy részletekben, finoman adagolnám az információkat, ill. ha elég a párnak annyi, hogy nincsenek meg Edit terhességhez szükséges szervei, akkor lehet, hogy egy nagy lelki traumától és érzelmi válságtól kímélnénk meg őket.
De azoknak is igazuk lehet, akik a teljes igazságot elmondanák, mert joguk van tudni, de szükséges? Nem tudom, hogy ez megerősítené-e a kapcsolatukat, vagy épp ellenkezőleg. Saját gyermekük nem lehet sehogy, ezt is elég nehéz lehet nekik feldolgozniuk.
Nem egyszerű a döntés, mindenesetre ha van folytatás, kedves Professzor Úr, írja meg itt. Érdekel, mi lesz velük.
Tisztelettel,
Batki Viktória
.jpg){kind=small}
