A gyermekorvosok és védőnők egyik legfontosabb tanácsa a válaszkész táplálás. Ez nem jelent mást, mint hogy az órát a fiókban hagyjuk, és helyette a gyerekre figyelünk.
Az első hónapok: Az ösztönök uralma (0-3 hónap)
Az újszülötteknél a kommunikáció még tisztán reflexszerű, de meglepően választékos. A legnagyobb tévhit, hogy a sírás az éhség első jele. Valójában, amikor a baba már vörös fejjel sír, az a késői éhségjel – ilyenkor már annyira zaklatott, hogy nehéz lesz mellre tenni vagy megetetni. Először meg kell nyugtatni, és csak utána jöhet az evés.
Honnan tudhatod időben, hogy éhes? Figyeld a „kereső” mozdulatokat! A kicsi forgatja a fejét, tátog, nyitogatja a száját, és kidugja a nyelvét (mintha nyalogatná a száját). Tipikus korai jel, amikor a baba elkezdi az öklét vagy az ujjait a szájába tömködni, és mindezt szaporább légvétel kíséri. Ha ilyenkor kínálod meg, a szoptatás vagy cumiztatás is sokkal békésebb lesz.
Honnan tudod, hogy jóllakott? A legbiztosabb jel az ellazulás. Míg evés elején a baba teste feszes, kezecskéi ökölben vannak, addig a jóllakott baba „kinyílik”. A tenyerek kisimulnak, a karok ernyedten lógnak, és a baba magától elengedi a mellet vagy a cumisüveget. Ilyenkor gyakran el is alszanak – ez a „tej-kóma” a legbiztosabb jele annak, hogy a pocak tele van.
A nagy változás: A 3 hónapos kor
Ez az a pont, ahol sok szülő elbizonytalanodik. A szakértők szerint ugyanis 3 hónapos kor körül megváltozik a jelek értelmezése.
A baba ekkor fedezi fel a saját testét, és ez alaposan megkavarhatja a kártyákat. Ilyenkor az ujj- vagy kézszopás már nem feltétlenül jelent éhséget! Ez sokszor pusztán a felfedezés, a játék, vagy az önmegnyugtatás eszköze.
Ekkor már komplexebben kell figyelnünk: csak akkor gyanakodjunk éhségre, ha a kézszopás mellé nyugtalanság, intenzív, szaggatott gőgicsélés és a korábbról ismert kereső mozgás is társul. Ha a baba csak békésen csócsálja az öklét és nézelődik, valószínűleg csak "ismerkedik" a világ legjobb játékával: a saját kezével.
Fél éves kor után: A hozzátáplálás kalandja
Ahogy a baba elkezd kúszni-mászni és bevezetjük a szilárd ételeket, a kommunikációja is kinyílik. A második félévben az éhséget már nem lehet félreérteni: a baba izgatott lesz, ha meglátja az ételt, a kanál felé nyúl, vagy előre hajol a szájával („mint a kismadár”). Szoptatásnál is egyértelműbb a helyzet: húzgálja a ruhádat, vagy befordul a mell felé.
A teltségjelzésnél viszont megjelenik a figyelemelterelés. A baba már nem feltétlenül alszik el evés után, inkább csak elfordul.
- Összeszorítja a száját, nem engedi be a kanalat.
- Elkezdi lökdösni a tányért.
- És a szülők réme: elkezdi kiköpni vagy ledobálni az ételt.
Fontos tudni: amikor az 1 éves körüli gyerek ledobja a katonákat az etetőszékből, az nem rosszaság! Ez a „babanyelv” egyik legkifejezőbb mondata: „Anya/Apa, végeztem, tele vagyok, vegyél ki!”
Kisgyermekkor: A "Nem!" korszaka (1-3 év)
Ahogy haladunk a dackorszak felé, a jelzések egyre tudatosabbá válnak.
Az 1-2 éveseknél a fizikai elhárítás dominál: a fejüket rázzák (sokszor már a „nem” szót is használják), a szájuk elé teszik a kezüket, vagy tépkedni kezdik az előkét. Ez már határozott véleménynyilvánítás.
A 2-3 éveseknél még kifinomultabb a rendszer. Ők már verbálisan is közlik, ha nem kérnek többet, de a viselkedésük is árulkodó:
- Látványosan lelassulnak evés közben.
- Inkább turkálnak az ételben, játszani kezdenek vele, építkeznek a krumpliból.
- A környezet minden apró zaja elvonja a figyelmüket az evésről.
Ilyenkor a legbölcsebb, amit tehetünk, ha nem erőltetjük az „utolsó falatot”.
Bízzunk a gyermekünkben!
Nehéz megállni, hogy ne diktáljunk, de higgyük el: az egészséges gyermek ösztönösen tudja szabályozni a kalóriabevitelét. Ha tiszteletben tartjuk a teltségjeleiket – legyen az a fej elfordítása 6 hónaposan vagy a tányér eltolása 2 évesen –, azzal nemcsak a felesleges harcokat kerüljük el, hanem segítünk nekik, hogy egészséges viszonyuk maradjon az étellel, és felnőttként is felismerjék, mikor laktak jól.
Kép: depositphotos
.jpg){kind=small}
