Tisztelt Professzor Úr!

2009. év júniusában lettem állapotos. A terhesség 9. hete körül –elővigyázatosságból - magam kértem a háziorvosomat, hogy készíttessen nekem egy TSH labort, mivel családunkban - édesanyámnál- előfordult pm. betegség, strúmával operálták őt. Az eredmények beigazolták gyanúmat, a terhesség 10. hetében tehát enyhe túlműködést mutattak. Ezzel párhuzamban semmilyen tünetem nem volt, legalább is én, a mai napig nem vélem annak akkori állapotomat. Ezzel szinte egy időben, miután telefonon közölte velem az értéket a háziorvos, vérzéssel kórházba kerültem, vérömlenyt diagnosztizáltak, két hét múlva engedtek ki. A 14. héttől egy endokrinológus orvos Propycil szedését írta elő nekem, napi 2*1 szemet reggel és este és kb. 3 havonta kontrollt. A túlműködésnek nálam semmilyen tünete nem volt, csakis azért „derült fény” erre a dologra, mert elővigyázatos voltam és kértem a laborvizsgálatot.

Végig veszélyeztetett terhes voltam, a 20. héten bekövetkezett egy részleges lepényleválás is, ami után újra szigorúan feküdnöm kellett.

A februári szülést követően – egészséges lánygyermeket hoztam világra - tejem nem indult be rendesen, minimális mennyiség volt, kislányom nem tudott szopni bőr-bőr kontaktusban, így a 3. hónaptól már nem is fejtem, mert szinte semmi tejem nem maradt. A tablettát végig kellett szednem. A szülés alatt 16 kg-ot gyarapodtam, amiből a császár után egy héttel, már csak 3 kg volt. Utána viszont, kb. a 6-7. héttől rohamosan hízni kezdtem, legalább is, azt érzékeltem, hogy egyik napról a másikra, akár 2-3 kg is rajtam maradt. Mindezt ugrásszerűen, tehát szakaszokban éreztem. Majd minden nap méredzkedtem, de a súlyom ugrásszerűen nőtt meg, szinte „egyik napról a másikra”. Valamint iszonyatosan elkezdtek fájni az izületeim, amik sajnos a mai napig fájnak és megkeserítik a mindennapjaimat. 

Én úgy éreztem, a Propycil tart „fogságban”, csak híztam és híztam, és ezt követően meghoztam a döntésemet, és saját felelősségemre a gyógyszer szedését abbahagytam (ezt orvosommal egyelőre nem mertem közölni). Az orvosom azzal indokolta az első kontroll alkalmával a gyógyszer további szedését (napi egy szemet), hogy nehogy átforduljon a pm. túlműködésbe a szoptatás miatt, hiába bizonygattam neki, hogy de hisz már nem szoptatok, mert nincs mit…

Ön korábbi cikkében írta, hogy a Propycilt hosszútávon szedve, ajánlott májfunkciót vizsgálni. Nálam ez egyszer sem történt meg az egy év alatt, amíg a várandósság alatt és után szedtem…

Immáron 5-6 hónapja (most már 8 hónapra vagyunk a szüléstől) hogy nem szedem a tablettát, a 2 hónapos kontroll eredményeim – amikor az orvos még úgy gondolta szedem a tablettát 1 szemet naponta – tökéletesek voltak, mind a TSH, FT3, FT4. Ezen kontroll után a doki újabb két hónap szedést javasolt legutóbb, azt követően egy újabb kontrollt két hónap múlva, de csak TSH-ra. Az is rendben volt. Most következik az újabb, vagyis a 3. kontroll, ugyancsak csupán TSH-ra (amiről Ön ugyancsak írt már egyik cikkében, hogy nem elégségesen tájékoztat ez az érték a pm. megfelelő működéséről).

Ne értsen félre Professzor Úr, sosem szálltam szembe az orvosok tudásával és utasításaival sem, EDDIG, de nem voltam képes tovább elviselni azt a tudatot, hogy esetleg azért hízok tovább és tovább, mert szedetnek velem – elővigyázatosságból!!! – egy olyan gyógyszert, amire esetleg nincs is szükségem. Vállalom érte a felelősséget és a következményeket. Ez az iszonyatos súlyfelesleg megvisel, nem tudom úgy élvezni az anyaságot sem, mint ahogyan tehetném, illetve szeretném.

Pm. nagyobbodásom van - és a családunkban is mindenkinek - már huszonévesen cisztákat találtak benne. Ezek állapotáról nem tudok most beszámolni, nincsenek friss eredményeim. A vérértékeim mindig rendben voltak, legalább is, a TSH. Iszonyatos súlyfelesleget cipelek most már magamon ezzel a +12 kg-mal, összesen kb. 40 kg-ot. Az elmúlt fél év nekem nem a boldogságról szólt. Állandó izületi, vagy izomfájdalmaim vannak (amik nem hiszem, hogy csupán a súlyom miatt lennének, mert reggelente az ujjaim is annyira fájnak, hogy alig bírom behajlítani őket- persze ez a terhesség szövődménye is lehet, bár akkor nem voltak ilyen gondjaim), állandóan fáradt vagyok, ingerlékeny, energiátlan, és megküzdöttem a szülés utáni depresszióval is, sőt hullámokban akár most is rám tör.

Lehet, hogy minden miattam van, és lehet „rászolgáltam” erre az állapotra, de érdekelne, mi a rövid szakmai véleménye erről a „történetről”, esetről. Én nem azt várom senkitől, hogy azt mondja, azért vagyok elhízott, mert pm. beteg vagyok – adja Isten, hogy az kerüljön megállapításra, hogy minden rendben a pm.-el – nem akarok ezzel takarózni. Nem azt várom, hogy az izületi fájdalmaimat is a pm.-emre foghassam, a súlyom helyett…hanem a megoldást, az okokat szeretném tudni, hogy érdemben tehessek magamért, megtaláljam a kiutat.

Elnézését kérem, és a többi olvasónak is, hogy ilyen hosszúra sikeredtem, de azt hiszem, így „kerek” a történet.

Amint kapok időpontot, felkeresem Önt.

Üdvözlettel és válaszát előre is megköszönve: H. Andrea