|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Professzor Úr!
Tanácsát szeretném kérni a következőkkel kapcsolatban:
Lassan 3 éve küzdök a súlyommal, körülbelül 10 kg (174/70) felesleg van rajtam, amit kitartó, lelkiismeretes étkezéssel és mozgással sem tudok számottevően csökkenteni (a legnagyobb eredményem 9 hét alatt 1,5 kg, centiben szinte semmi), ellenben nagyon gyorsan hízom. Ha nem próbálkoznék a diétával újra és újra, szerintem már 90 kg felett járnék, de a sikertelenség miatt mindig feladom 2-3 hónap után. Nem eszem sokat, nem eszem rosszul akkor sem, sőt.
Emellett szinte minden pajzsmirigy alulműködésre utaló tünetem van: mindig fázom, állandóan fáradt vagyok 10 óra alvás után is, hullik a hajam, püffedt az arcom és a szemem, újabban hónapok óta nem múló perioralis dermatitisem is van.
Emiatt elmentem bőrgyógyászhoz, aki szerint ez lehet hormonális (16 év után tavaly júliusban abbahagytam a fogamzásgátlót), javasolta a kivizsgálást ezirányban is. Kértem beutalót a háziorvosnál, de csak a TSH vizsgálatára volt hajlandó adni, mivel állítólag a protokoll szerint csak akkor kérheti a többi érték vizsgálatát, ha abban eltérés van. Megkaptam a leletet, a TSH 2,210 (ref: 0,4-4) az összkoleszterin lett kicsit magasabb, 5,5 (tartomány: 2,8-5,2) és még kicsit magasabb a vörösvértest, hemoglobin, hematokrit, de gondolom, ez itt nem releváns. A koleszterin évek óta kicsit magasabb, a TSH a legutóbbi vizsgálatkor 2015-ben 2,8 volt - ekkor kezdődött a hízás, de mivel ez az orvos szerint normális volt, úgy voltam vele, hogy biztos nekem csak nehezebb fogyni.
Más, szintén évek óta fennálló panaszaim is vannak (gombócérzés, garati váladékcsorgás, rekedtség, féloldali orrdugulás) amelyek fül-orr-gégészeti kezelés és 3 műtét ellenére sem javultak számottevően, ezért néma reflux gyanúja miatt az orvosom beutalt gasztroenterologiai vizsgálatra, így júniusban gyomortükrözésre megyek.
Biztos vagyok abban, ha visszamennék a háziorvsohoz, ezzel a lelettel nem kezdene semmit, és én sem arra hajtok, hogy legyen egy igazolt diagnózisom, csak szeretnék újra energikus lenni, és úgy fogyni, mint mások.
Érdemes ezt tovább boncolgatni, további vizsgálatokra járni, vagy tényleg normális ez az érték, és próbáljam meg serkenti a pajzsmirigyem jód és szelén tabletta szedésével?
Kérem, legyen kedves nekem tanácsot adni, és válaszát előre is hálásan köszönöm.
Tanácsát szeretném kérni a következőkkel kapcsolatban:
Lassan 3 éve küzdök a súlyommal, körülbelül 10 kg (174/70) felesleg van rajtam, amit kitartó, lelkiismeretes étkezéssel és mozgással sem tudok számottevően csökkenteni (a legnagyobb eredményem 9 hét alatt 1,5 kg, centiben szinte semmi), ellenben nagyon gyorsan hízom. Ha nem próbálkoznék a diétával újra és újra, szerintem már 90 kg felett járnék, de a sikertelenség miatt mindig feladom 2-3 hónap után. Nem eszem sokat, nem eszem rosszul akkor sem, sőt.
Emellett szinte minden pajzsmirigy alulműködésre utaló tünetem van: mindig fázom, állandóan fáradt vagyok 10 óra alvás után is, hullik a hajam, püffedt az arcom és a szemem, újabban hónapok óta nem múló perioralis dermatitisem is van.
Emiatt elmentem bőrgyógyászhoz, aki szerint ez lehet hormonális (16 év után tavaly júliusban abbahagytam a fogamzásgátlót), javasolta a kivizsgálást ezirányban is. Kértem beutalót a háziorvosnál, de csak a TSH vizsgálatára volt hajlandó adni, mivel állítólag a protokoll szerint csak akkor kérheti a többi érték vizsgálatát, ha abban eltérés van. Megkaptam a leletet, a TSH 2,210 (ref: 0,4-4) az összkoleszterin lett kicsit magasabb, 5,5 (tartomány: 2,8-5,2) és még kicsit magasabb a vörösvértest, hemoglobin, hematokrit, de gondolom, ez itt nem releváns. A koleszterin évek óta kicsit magasabb, a TSH a legutóbbi vizsgálatkor 2015-ben 2,8 volt - ekkor kezdődött a hízás, de mivel ez az orvos szerint normális volt, úgy voltam vele, hogy biztos nekem csak nehezebb fogyni.
Más, szintén évek óta fennálló panaszaim is vannak (gombócérzés, garati váladékcsorgás, rekedtség, féloldali orrdugulás) amelyek fül-orr-gégészeti kezelés és 3 műtét ellenére sem javultak számottevően, ezért néma reflux gyanúja miatt az orvosom beutalt gasztroenterologiai vizsgálatra, így júniusban gyomortükrözésre megyek.
Biztos vagyok abban, ha visszamennék a háziorvsohoz, ezzel a lelettel nem kezdene semmit, és én sem arra hajtok, hogy legyen egy igazolt diagnózisom, csak szeretnék újra energikus lenni, és úgy fogyni, mint mások.
Érdemes ezt tovább boncolgatni, további vizsgálatokra járni, vagy tényleg normális ez az érték, és próbáljam meg serkenti a pajzsmirigyem jód és szelén tabletta szedésével?
Kérem, legyen kedves nekem tanácsot adni, és válaszát előre is hálásan köszönöm.
Tisztelt Kérdező!
Köszönöm levelét. Vizsgálat nélkül kezelésre vonatkozó tanácsot nem szabad adnom!
Valóban összetett problémáról van szó. Ilyen és hasonló kérdést szinte naponta teszik fel a kedves Olvasók, betegek és kollégák egyaránt. Hosszas okfejtés helyett inkább irányelveket szeretnék leírni, hogy könnyebben eligazodhassanak ebben a dzsungelnek látszó ismerethalmazban. Betegeimtől tudom, hogy gyakran kénytelenek az internet különböző fórumain információt gyűjteni. Be kell vallani, hogy a hiteles adatok elérése nem mindig könnyű, sőt néha félrevezető is lehet.
Ennek több oka is lehet:
• Sokan azt gondolják, hogy egyetlen laboratóriumi vizsgálatból, amolyan „varázs gömbből” megtudhatják betegek-e vagy szerencsére nem.
• Többször leírtam már, hogy a laboratóriumi értékek száraz adatok, amelyek értékelése csak a beteg panaszainak, és vizsgálati leleteinek birtokában lehetséges. Hasonló a helyezet a képalkotó vizsgálatokkal (ultrahangos és izotópos vizsgálatokkal is)
• A hormonok meghatározása során további nehézséget jelent, hogy a mérések immunológiai módszerekkel történnek, ezért sok esetben nem a biológiailag aktív anyagot mérik. Ráadásul a módszerek laboratóriumonként eltérők és ami még fontosabb az „határértékek” jelölésénél több dolgot nem vesznek figyelembe (életkor, napszak, gyógyszerek szedése stb.).
Ami az elhízás és a pajzsmirigy kapcsolatát illeti:
Napjainkra a világ jelentős részén az elhízás járványszerű méreteket öltött. Számos országban a kutatók sokasága dolgozik jól felszerelt laboratóriumokban azon, hogy minél előbb meg-magyarázza ennek a jelenségnek a hátterét és megoldja ezt a jelentős gondot. Ez adta az aktualitását az elmúlt hónapban New Yorkban megrendezésre került konferenciának. A szimpóziumon a pajzsmirigy csökkent működése (hipotireózis) és a testsúly összefüggésének legújabb témakörét foglalták össze az előadók. Elhangzott, hogy az elhízás egy komplex anyagcserezavar következménye, amelynek okairól egyre többet tudunk. meg. A legfontosabb ilyen új ismeret az, hogy a zsírszövet nem egyszerűen anyagraktár, hanem fontos hormonálisan aktív szerv. Az elhízás létrejöttében nem egyetlen hormon, hanem a hormonok szabályozásának komplex zavara áll. Azt már korábban is tudtuk, hogy az elhízás egyik gyakori oka a csökkent pajzsmirigybetegség. A legutóbbi kutatások arra irányították a figyelmet, hogy nem egyszerűen egy hormon hiánya okozza tüneteket. Egyik fontos hormon, az un. leptin felelős ugyanis az étvágy kialakulásáért, a telítettség érzéséért. A leptin elnevezés a görög leptosz (sovány) szóból származik. Azt figyelték meg, hogy ez az étvágyat kiváltó fehérjeszerű hormon az éhezés stádiumában magas, a jóllakottság esetén pedig alacsony. A leptin tehát általában csökkenti az étvágyat, ezért alkalmazásához komoly reményeket fűztek. Azonban az elhízottakban a várttal szemben ennek a hormonnak nem a csökkenését, hanem emelkedett szintjét mutatták ki. Kiderült, hogy az elhízás oka a leptin rezisztencia, ami röviden úgy foglalható össze, hogy az étkezés után az idegrendszerünk még mindig „éhség” jelet észlel és étkezésre sarkall. Ilyen leptin rezisztenciát figyeltek meg egerekben. A leptinre rezisztens állatok állandóan ettek, ezért viszonylag gyorsan és jelentősen meghíztak. A drasztikus fogyókúrákkal önmagukban nem tudták ezt a rezisztenciát megszüntetni.
Mit tehetünk a leptin rezisztencia ellen?
A pajzsmirigy hormonok csökkentik a leptin rezisztenciát, tehát a megfelelő dózisban és formában történő alkalmazásuk elősegíti a fogyást és a jó kondíció (szellemi és testi) kialakulását. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a pajzsmirigy betegségben fontosnak tartott TSH szint nem feltétlen jelzi a szövetek megfelelő hormonális ellátását és a napjainkban alkalmazott tiroxin kezelés önmagában nem elegendő. Több kutató az USA-ban a természetes hormonok (az állatok pajzsmirigyéből származó gyógyszer) mellett kardoskodik. A hivatalos szakirodalom egyelőre ezt nem fogadja el, csupán arra vannak utalások, hogy a tiroxin és a trijódtironin (az aktív pajzsmirigyhormon)és a dijódtironin (T2) élettani arányának adására kell(ene) törekedni. A jó hír egyértelműen az, hogy egy újabb terápiás lehetőség áll rendelkezésünkre az elhízás elleni küzdelemben. A drasztikus fogyókúrák helyett a megfelelő kalória bevitel mellett tehát a leptin rezisztencia csökkentésére, ill. megszüntetésére kellene törekednünk.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:
Köszönöm levelét. Vizsgálat nélkül kezelésre vonatkozó tanácsot nem szabad adnom!
Valóban összetett problémáról van szó. Ilyen és hasonló kérdést szinte naponta teszik fel a kedves Olvasók, betegek és kollégák egyaránt. Hosszas okfejtés helyett inkább irányelveket szeretnék leírni, hogy könnyebben eligazodhassanak ebben a dzsungelnek látszó ismerethalmazban. Betegeimtől tudom, hogy gyakran kénytelenek az internet különböző fórumain információt gyűjteni. Be kell vallani, hogy a hiteles adatok elérése nem mindig könnyű, sőt néha félrevezető is lehet.
Ennek több oka is lehet:
• Sokan azt gondolják, hogy egyetlen laboratóriumi vizsgálatból, amolyan „varázs gömbből” megtudhatják betegek-e vagy szerencsére nem.
• Többször leírtam már, hogy a laboratóriumi értékek száraz adatok, amelyek értékelése csak a beteg panaszainak, és vizsgálati leleteinek birtokában lehetséges. Hasonló a helyezet a képalkotó vizsgálatokkal (ultrahangos és izotópos vizsgálatokkal is)
• A hormonok meghatározása során további nehézséget jelent, hogy a mérések immunológiai módszerekkel történnek, ezért sok esetben nem a biológiailag aktív anyagot mérik. Ráadásul a módszerek laboratóriumonként eltérők és ami még fontosabb az „határértékek” jelölésénél több dolgot nem vesznek figyelembe (életkor, napszak, gyógyszerek szedése stb.).
Ami az elhízás és a pajzsmirigy kapcsolatát illeti:
Napjainkra a világ jelentős részén az elhízás járványszerű méreteket öltött. Számos országban a kutatók sokasága dolgozik jól felszerelt laboratóriumokban azon, hogy minél előbb meg-magyarázza ennek a jelenségnek a hátterét és megoldja ezt a jelentős gondot. Ez adta az aktualitását az elmúlt hónapban New Yorkban megrendezésre került konferenciának. A szimpóziumon a pajzsmirigy csökkent működése (hipotireózis) és a testsúly összefüggésének legújabb témakörét foglalták össze az előadók. Elhangzott, hogy az elhízás egy komplex anyagcserezavar következménye, amelynek okairól egyre többet tudunk. meg. A legfontosabb ilyen új ismeret az, hogy a zsírszövet nem egyszerűen anyagraktár, hanem fontos hormonálisan aktív szerv. Az elhízás létrejöttében nem egyetlen hormon, hanem a hormonok szabályozásának komplex zavara áll. Azt már korábban is tudtuk, hogy az elhízás egyik gyakori oka a csökkent pajzsmirigybetegség. A legutóbbi kutatások arra irányították a figyelmet, hogy nem egyszerűen egy hormon hiánya okozza tüneteket. Egyik fontos hormon, az un. leptin felelős ugyanis az étvágy kialakulásáért, a telítettség érzéséért. A leptin elnevezés a görög leptosz (sovány) szóból származik. Azt figyelték meg, hogy ez az étvágyat kiváltó fehérjeszerű hormon az éhezés stádiumában magas, a jóllakottság esetén pedig alacsony. A leptin tehát általában csökkenti az étvágyat, ezért alkalmazásához komoly reményeket fűztek. Azonban az elhízottakban a várttal szemben ennek a hormonnak nem a csökkenését, hanem emelkedett szintjét mutatták ki. Kiderült, hogy az elhízás oka a leptin rezisztencia, ami röviden úgy foglalható össze, hogy az étkezés után az idegrendszerünk még mindig „éhség” jelet észlel és étkezésre sarkall. Ilyen leptin rezisztenciát figyeltek meg egerekben. A leptinre rezisztens állatok állandóan ettek, ezért viszonylag gyorsan és jelentősen meghíztak. A drasztikus fogyókúrákkal önmagukban nem tudták ezt a rezisztenciát megszüntetni.
Mit tehetünk a leptin rezisztencia ellen?
A pajzsmirigy hormonok csökkentik a leptin rezisztenciát, tehát a megfelelő dózisban és formában történő alkalmazásuk elősegíti a fogyást és a jó kondíció (szellemi és testi) kialakulását. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a pajzsmirigy betegségben fontosnak tartott TSH szint nem feltétlen jelzi a szövetek megfelelő hormonális ellátását és a napjainkban alkalmazott tiroxin kezelés önmagában nem elegendő. Több kutató az USA-ban a természetes hormonok (az állatok pajzsmirigyéből származó gyógyszer) mellett kardoskodik. A hivatalos szakirodalom egyelőre ezt nem fogadja el, csupán arra vannak utalások, hogy a tiroxin és a trijódtironin (az aktív pajzsmirigyhormon)és a dijódtironin (T2) élettani arányának adására kell(ene) törekedni. A jó hír egyértelműen az, hogy egy újabb terápiás lehetőség áll rendelkezésünkre az elhízás elleni küzdelemben. A drasztikus fogyókúrák helyett a megfelelő kalória bevitel mellett tehát a leptin rezisztencia csökkentésére, ill. megszüntetésére kellene törekednünk.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2019. 04. 19. 17:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
