|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Balázs Csaba Professzor Úr!
Szívből remélem, hogy levelem eljut Önhöz, és szán néhány percet az elolvasására.
Nagy tisztelője vagyok annak a tudásnak és emberi magatartásnak amit Ön a csaladinet.hu oldalon megoszt az Önhöz fordulókkal. Folyamatosan figyelemmel kísérem írásait, amely alapján úgy gondolom megtaláltam az okát annak, hogy hosszú évek óta hiába várom a gyermekáldást. Ez egy gyermekre vágyó nőnél hatalmas reményt ad, hogy egyszer mégiscsak lesz családja, gyermeke!
Az Ön írásai alapján saját indíttatásból vizsgáltattam meg a pajzsmirigyemet, és azóta már kezemben van a Thyreoditis Hashimoto diagnózis, amit a nagyon magas antiTPO ( 740 ) alapján állítottak ki. Legnagyobb bánatomra azonban azon a klinikán, ahol Ön a pályafutását kezdte azt a véleményt kaptam, hogy ezzel nincs teendő, nem kell foglalkozni vele, csak annyit ajánlottak, hogy ha bekövetkezik a terhesség akkor kell Medrolt szedni. Hiába mondtam a doktor úrnak, hogy pont ez a gond, hogy nem jön létre a terhesség. És hiába kérdeztem, hogy a 3,64-es TSH értéket nem-e kellene kezelni? A válasz az volt, hogy nincs teendő. Jeleztem, hogy a családban női ágon több autoimmun megbetegedés van ( diagnosztizált Hashimoto, lezajlott T3 toxikózis, rheumatoid arthritis több személynél ) és erre irányuló kérdésemre, mely szerint további vizsgálatokat hogyan lehetne elvégezni ( immunológia, stb ) ismét azt a választ kaptam, hogy nincs teendő. Csak várjam a teherbeesést.
Az Ön által leírt tanácsokból azonban úgy látom, hogy igenis lenne teendő, mivel Ön azon a véleményen van, hogy az AT-t már akkor kell elkezdeni kezelni, mikor még nem okoz klinikai tüneteket. ( Illetve az már tünet, hogy minden nőgyógyászati és andrológiai megfelelősség mellett sem következik be a terhesség ). Miből áll ez a kezelés?
Kérem Doktor úr segítsen.
Nem tudok belenyugodni abba, hogy a maradék reményt is elvegyék, hogy valaha is lesz saját gyermekem. Magyarország gondja a népességfogyás, én szeretnék a statisztika ellen tenni, de nem könnyű megtalálni azt, ahol segítséget adnának a gyermekre vágyó pároknak.
Tisztelettel kérem a válaszát és kérdezem: Tud ajánlani Debrecenben olyan szakembert, aki endokrin-immunológiai vizsgálatot tud végezni?
De inkább azt szeretném megtudni, hogy hol van lehetőség Önnel személyesen találkozni?
Nagyon köszönöm a figyelmét és várom a válaszát.
Szívből remélem, hogy levelem eljut Önhöz, és szán néhány percet az elolvasására.
Nagy tisztelője vagyok annak a tudásnak és emberi magatartásnak amit Ön a csaladinet.hu oldalon megoszt az Önhöz fordulókkal. Folyamatosan figyelemmel kísérem írásait, amely alapján úgy gondolom megtaláltam az okát annak, hogy hosszú évek óta hiába várom a gyermekáldást. Ez egy gyermekre vágyó nőnél hatalmas reményt ad, hogy egyszer mégiscsak lesz családja, gyermeke!
Az Ön írásai alapján saját indíttatásból vizsgáltattam meg a pajzsmirigyemet, és azóta már kezemben van a Thyreoditis Hashimoto diagnózis, amit a nagyon magas antiTPO ( 740 ) alapján állítottak ki. Legnagyobb bánatomra azonban azon a klinikán, ahol Ön a pályafutását kezdte azt a véleményt kaptam, hogy ezzel nincs teendő, nem kell foglalkozni vele, csak annyit ajánlottak, hogy ha bekövetkezik a terhesség akkor kell Medrolt szedni. Hiába mondtam a doktor úrnak, hogy pont ez a gond, hogy nem jön létre a terhesség. És hiába kérdeztem, hogy a 3,64-es TSH értéket nem-e kellene kezelni? A válasz az volt, hogy nincs teendő. Jeleztem, hogy a családban női ágon több autoimmun megbetegedés van ( diagnosztizált Hashimoto, lezajlott T3 toxikózis, rheumatoid arthritis több személynél ) és erre irányuló kérdésemre, mely szerint további vizsgálatokat hogyan lehetne elvégezni ( immunológia, stb ) ismét azt a választ kaptam, hogy nincs teendő. Csak várjam a teherbeesést.
Az Ön által leírt tanácsokból azonban úgy látom, hogy igenis lenne teendő, mivel Ön azon a véleményen van, hogy az AT-t már akkor kell elkezdeni kezelni, mikor még nem okoz klinikai tüneteket. ( Illetve az már tünet, hogy minden nőgyógyászati és andrológiai megfelelősség mellett sem következik be a terhesség ). Miből áll ez a kezelés?
Kérem Doktor úr segítsen.
Nem tudok belenyugodni abba, hogy a maradék reményt is elvegyék, hogy valaha is lesz saját gyermekem. Magyarország gondja a népességfogyás, én szeretnék a statisztika ellen tenni, de nem könnyű megtalálni azt, ahol segítséget adnának a gyermekre vágyó pároknak.
Tisztelettel kérem a válaszát és kérdezem: Tud ajánlani Debrecenben olyan szakembert, aki endokrin-immunológiai vizsgálatot tud végezni?
De inkább azt szeretném megtudni, hogy hol van lehetőség Önnel személyesen találkozni?
Nagyon köszönöm a figyelmét és várom a válaszát.
Tisztelt Kérdező!
Mindenek előtt köszönöm kedves, megtisztelő szavait.
Ugyanakkor nagyon szomoró vagyok, hogy azon a helyen, ahol életem jelentős részét töltöttem, önálló profolt, tudományos irányzatot, immun-endokrin profilt és laboratóriumot építettem ki mégis ezt történt. Ráadásul éppen egy éve Debrecenben ezt a témát önálló refeátumban mondtam el és az elmúlt hónapban ez megjelent a Magyar Belorvosi Archívumban is.......
Röviden (hiszen a korábban általam leírtakat már olvast), hogy lehet segíteni. Tudnom kellene, hogy betegsége milyen stádiumban van és néhány kiegészítő információ is lényeges volna.
Elérhetőségem: 06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok:
Mindenek előtt köszönöm kedves, megtisztelő szavait.
Ugyanakkor nagyon szomoró vagyok, hogy azon a helyen, ahol életem jelentős részét töltöttem, önálló profolt, tudományos irányzatot, immun-endokrin profilt és laboratóriumot építettem ki mégis ezt történt. Ráadásul éppen egy éve Debrecenben ezt a témát önálló refeátumban mondtam el és az elmúlt hónapban ez megjelent a Magyar Belorvosi Archívumban is.......
Röviden (hiszen a korábban általam leírtakat már olvast), hogy lehet segíteni. Tudnom kellene, hogy betegsége milyen stádiumban van és néhány kiegészítő információ is lényeges volna.
Elérhetőségem: 06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 10. 07:26
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor ur!
Ebben a kerdesben meg nem igazan kertem ki senki tanacsat,sot inkabb magamba folyton,probalok nem tudomast venni rola de nagyon nehez es iszonyatosan nyomaszt.Ahogy a neten tajekozodtam talan on mint endokrinologus tudna nekem ebben segiteni vagy adni barmilyen kiindulasi pontot.
30eves,boldog 1 gyerekes anyuka vagyok.Egyetlen nagy problemam ami a nap minden perceben nyomaszt,h a kelletenel szorosebb vagyok.Ahogy telnek az evek talan meg intenzivebb a szorosodesem.Eloszor csak a pajeszomnal es a koldokom alatti vonalnal latszott de mara mar az arcomon is elg feltuno,a melleim kozott a hasamon a hatamon a karjaimon is latszik.A fo baj az,h sotet a hajam szine ezalltal a szorzetem is fekete.
Az erdekelne,h lehet-e ez ellen valamit tenni?gondolom kell hozza egy kivizsgalas,h mi okozhatja.Valamint az,h ez esetleges hormonkezelessel vagy barmivel eltuntetheto vagy megallithato?
Nagyon bizom benne,h valamit lehet ez ellen tenni mert igencsak megkeseriti az eletem.Folyto azon gondolkodom mit szolnak hozzam az emberek,h mennyire undorito stb....:(
Valaszat elore is koszonom
Ebben a kerdesben meg nem igazan kertem ki senki tanacsat,sot inkabb magamba folyton,probalok nem tudomast venni rola de nagyon nehez es iszonyatosan nyomaszt.Ahogy a neten tajekozodtam talan on mint endokrinologus tudna nekem ebben segiteni vagy adni barmilyen kiindulasi pontot.
30eves,boldog 1 gyerekes anyuka vagyok.Egyetlen nagy problemam ami a nap minden perceben nyomaszt,h a kelletenel szorosebb vagyok.Ahogy telnek az evek talan meg intenzivebb a szorosodesem.Eloszor csak a pajeszomnal es a koldokom alatti vonalnal latszott de mara mar az arcomon is elg feltuno,a melleim kozott a hasamon a hatamon a karjaimon is latszik.A fo baj az,h sotet a hajam szine ezalltal a szorzetem is fekete.
Az erdekelne,h lehet-e ez ellen valamit tenni?gondolom kell hozza egy kivizsgalas,h mi okozhatja.Valamint az,h ez esetleges hormonkezelessel vagy barmivel eltuntetheto vagy megallithato?
Nagyon bizom benne,h valamit lehet ez ellen tenni mert igencsak megkeseriti az eletem.Folyto azon gondolkodom mit szolnak hozzam az emberek,h mennyire undorito stb....:(
Valaszat elore is koszonom
Tisztelt Kérdező!
Lehet problémáján segíteni, ezt a betegséget idegen szóval hirzutizmusnak nevezzük. Ez jelenti azt a kóros állapotot, amikor nőkön fokozott szőrnövekedés jön létre a test azon részein, amelyeken ez a jelenség csak férfiakon szokott előfordulni (bajusz, szakáll, a hasa, mellkas)
Ezeket a testrészeket férfihormon-függő, un. „androgén-dependens” régióknak is hívjuk. Ettől a típusú fokozott szőrnövéstől el kell különíteni az un. „hipertrichózis” fogalmát, amely esetben a szőrösödés az egész testre közel egyenletesen kiterjed. Mindkét típusú elváltozás hormonális eredetű, de míg hirzutizmusban a nőkben élettani körülmények között kis mennyiségben is termelődő férfi (androgén) hormonok túlműködése figyelhető meg, a hipertrichózisban más hormonális szervek (pl. pajzsmirigy) kóros működése ludas a tünetek kialakulásáért. A fokozott szőrnövésnek sok oka van. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenséget nem szabad bagatellizálni, mert a látszólag „kisebb” kozmetikai probléma hátterében a hormonális szervek betegségei: gyulladásai, daganatai is állhatnak. A hirzutizmus oka a férfi nemi hormonok fokozott hatása a szőrtüszőkre. Ennek két fő oka lehet:
1. A férfi hormonok szintjének emelkedése a vérben
2. A hormonok iránti érzékenység fokozódása
A férfi hormonok nőkben a petefészekben és a mellékvesékben (ritkán más szervekben) képződnek. A hormonálisan kevésbé aktív férfihormont, a tesztoszteront, a vérben lévő fehérje, az SHBG („Sex Hormone Binding Globulin”) juttatja el a szervezet különböző részeibe. Az SHBG-ről lehasadó tesztoszteronból a bőrben különböző mennyiségben jelenlévő 5-alfa-reduktáz enzim egy rendkívül aktív férfihormont, a dihidro-tesztoszteront képezi, amely elsődlegesen bűnös a hirzutizmusért.
Milyen gyakori és hogyan állapíthatjuk meg a betegség fennállását?
Az USA-ban a fogamzáskorú nők 10%-át érinti. A genetikai okok fontosságát jelzi, hogy egyes családokban, bizonyos népcsoportokban (mediterrán régiókban élőknél) lényegesen gyakoribb. A betegség diagnosztizálásához a „Ferriman-Gallway” által leírt módszert használjuk. Ennek lényege az, hogy a test 9 különböző részén határozzuk meg a szőrnövekedés mértékét és azt számokban („score”) fejezzük ki (ábra). Az érték (index) kiszámolása endokrinológus feladata. Annyit azonban célszerű tudni, hogy a 8. érték alatt a hirzutizmus enyhe, a 44. érték felett súlyos mértékű.
Milyen betegségek állhatnak a hirzutizmus hátterében?
• PCOS (policisztás ovárium tünet együttes)
• Menstruációs hormonális zavarok
• Mellékvesék túlműködése és daganatai
• Kóros elhízás, fokozott inzulin szint
• Petefészek egyes daganatai
• Pajzsmirigy betegségei
• Egyes gyógyszerek (hidantoin készítmények, egyes hormonális fogamzásgátlók, stb)
Sajnos az esetek többségében nemcsak a hirzutizmus tünetei észlelhetők, hanem paradox módon a fokozott szőrnövés mellett egyes területeken (pl. hajas fejbőrön) a szőrzet ritkulása, kopaszodás is bekövetkezhet!
Az endokrinológus feladata a fenti tünetek megtalálása és kezelése.
Miből állnak a vizsgálatok?
• A személyes találkozás során a tünetek kialakulási idejének, a kórelőzménynek a tisztázása, a korábbi gyyógyszerek, családi adatok felvétele.
• A beteg vizsgálata, a Ferriman-Gallway index kiszámítása.
• Bizonyos hormonális vizsgálatok
• Képalkotó eljárások (CT, MRI szükség estén)
A gyógyulás több tényezőtől függ:
• A beteg korától
• Az alapbetegség természetétől
• A tünetek fennállásának idejétől (az előzetes epilálás rontja a gyógyulás esélyeit!)
Az alábbi típusú gyógyszereket alkalmazhatunk (a betegség természetétől függően):
• Csökkentik a férfihormonok termelődését és vérszintjét
• Növelik a női hormonok mennyiségét és vérben, ill. a bőrben a szintjét
• Gátolják az 5-alfa-reduktáz enzim működését a bőrben
• Befolyásolják a kisiklott pajzsmirigyműködést
Összegezve: a hirzutizmus ma már gyógyítható, de célszerű az okok megkeresése. Az egyes epilálási módszerek egyrészt elfedhetik a bajt, másrészt éppen ellenkező hatást érhetnek el!.
Elérhetőség 06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok:
Lehet problémáján segíteni, ezt a betegséget idegen szóval hirzutizmusnak nevezzük. Ez jelenti azt a kóros állapotot, amikor nőkön fokozott szőrnövekedés jön létre a test azon részein, amelyeken ez a jelenség csak férfiakon szokott előfordulni (bajusz, szakáll, a hasa, mellkas)
Ezeket a testrészeket férfihormon-függő, un. „androgén-dependens” régióknak is hívjuk. Ettől a típusú fokozott szőrnövéstől el kell különíteni az un. „hipertrichózis” fogalmát, amely esetben a szőrösödés az egész testre közel egyenletesen kiterjed. Mindkét típusú elváltozás hormonális eredetű, de míg hirzutizmusban a nőkben élettani körülmények között kis mennyiségben is termelődő férfi (androgén) hormonok túlműködése figyelhető meg, a hipertrichózisban más hormonális szervek (pl. pajzsmirigy) kóros működése ludas a tünetek kialakulásáért. A fokozott szőrnövésnek sok oka van. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenséget nem szabad bagatellizálni, mert a látszólag „kisebb” kozmetikai probléma hátterében a hormonális szervek betegségei: gyulladásai, daganatai is állhatnak. A hirzutizmus oka a férfi nemi hormonok fokozott hatása a szőrtüszőkre. Ennek két fő oka lehet:
1. A férfi hormonok szintjének emelkedése a vérben
2. A hormonok iránti érzékenység fokozódása
A férfi hormonok nőkben a petefészekben és a mellékvesékben (ritkán más szervekben) képződnek. A hormonálisan kevésbé aktív férfihormont, a tesztoszteront, a vérben lévő fehérje, az SHBG („Sex Hormone Binding Globulin”) juttatja el a szervezet különböző részeibe. Az SHBG-ről lehasadó tesztoszteronból a bőrben különböző mennyiségben jelenlévő 5-alfa-reduktáz enzim egy rendkívül aktív férfihormont, a dihidro-tesztoszteront képezi, amely elsődlegesen bűnös a hirzutizmusért.
Milyen gyakori és hogyan állapíthatjuk meg a betegség fennállását?
Az USA-ban a fogamzáskorú nők 10%-át érinti. A genetikai okok fontosságát jelzi, hogy egyes családokban, bizonyos népcsoportokban (mediterrán régiókban élőknél) lényegesen gyakoribb. A betegség diagnosztizálásához a „Ferriman-Gallway” által leírt módszert használjuk. Ennek lényege az, hogy a test 9 különböző részén határozzuk meg a szőrnövekedés mértékét és azt számokban („score”) fejezzük ki (ábra). Az érték (index) kiszámolása endokrinológus feladata. Annyit azonban célszerű tudni, hogy a 8. érték alatt a hirzutizmus enyhe, a 44. érték felett súlyos mértékű.
Milyen betegségek állhatnak a hirzutizmus hátterében?
• PCOS (policisztás ovárium tünet együttes)
• Menstruációs hormonális zavarok
• Mellékvesék túlműködése és daganatai
• Kóros elhízás, fokozott inzulin szint
• Petefészek egyes daganatai
• Pajzsmirigy betegségei
• Egyes gyógyszerek (hidantoin készítmények, egyes hormonális fogamzásgátlók, stb)
Sajnos az esetek többségében nemcsak a hirzutizmus tünetei észlelhetők, hanem paradox módon a fokozott szőrnövés mellett egyes területeken (pl. hajas fejbőrön) a szőrzet ritkulása, kopaszodás is bekövetkezhet!
Az endokrinológus feladata a fenti tünetek megtalálása és kezelése.
Miből állnak a vizsgálatok?
• A személyes találkozás során a tünetek kialakulási idejének, a kórelőzménynek a tisztázása, a korábbi gyyógyszerek, családi adatok felvétele.
• A beteg vizsgálata, a Ferriman-Gallway index kiszámítása.
• Bizonyos hormonális vizsgálatok
• Képalkotó eljárások (CT, MRI szükség estén)
A gyógyulás több tényezőtől függ:
• A beteg korától
• Az alapbetegség természetétől
• A tünetek fennállásának idejétől (az előzetes epilálás rontja a gyógyulás esélyeit!)
Az alábbi típusú gyógyszereket alkalmazhatunk (a betegség természetétől függően):
• Csökkentik a férfihormonok termelődését és vérszintjét
• Növelik a női hormonok mennyiségét és vérben, ill. a bőrben a szintjét
• Gátolják az 5-alfa-reduktáz enzim működését a bőrben
• Befolyásolják a kisiklott pajzsmirigyműködést
Összegezve: a hirzutizmus ma már gyógyítható, de célszerű az okok megkeresése. Az egyes epilálási módszerek egyrészt elfedhetik a bajt, másrészt éppen ellenkező hatást érhetnek el!.
Elérhetőség 06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 09. 15:42
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
Másfél éve a tüdőm megbetegedett, több helyen lokalizáltak gyulladásos, légüres és borsónyi nagyságú gócokat. Ezek az antibiotikumokra nem reagáltak /2 hónapig folyamatosan szedtem és a kórházban is nyomták belém/, mígnem a szervezetem nem bírta tovább és a sok antibiotikumra allergiával válaszolt. Ezután egy hónapig csak feküdtem (mindenféle gyógyszer nélkül), míg a PET CT-n sorra kerültem. Szerencsére semmiféle malignitást nem találtak és csodával határos módon a tüdőm is letisztult. A 4 hónap alatt persze mindenféle laborvizsgálatokat végeztek ahol az eredmények negatívak voltak. 2 x tükröztek is, szörnyű volt ! A diagnózis: légcső, hörgő, tüdő ismeretlen eredetű és viselkedésű megbetegedése. Már a kórházban (Tüdőklinikán ) is felvetődött az autoimmun betegség gyanúja, de valahogy erről a pályáról letértek az orvosok.
Most ismét problémám van, de szerencsére nem a tüdőm, hanem allergiás rhinitis (bár még a fekete üröm, amire allergiát megállapítottak nem virágzik!) és egyéb felső légúti fertőzés több helyen.
Az lenne a tiszteletteljes kérdésem, hogy az előzmények figyelembevételével ajánlja-e a pajzsmirigy ill. az autoimmun betegség kizárását.
Köszönöm előre is a válaszát.
Üdvözlettel
Másfél éve a tüdőm megbetegedett, több helyen lokalizáltak gyulladásos, légüres és borsónyi nagyságú gócokat. Ezek az antibiotikumokra nem reagáltak /2 hónapig folyamatosan szedtem és a kórházban is nyomták belém/, mígnem a szervezetem nem bírta tovább és a sok antibiotikumra allergiával válaszolt. Ezután egy hónapig csak feküdtem (mindenféle gyógyszer nélkül), míg a PET CT-n sorra kerültem. Szerencsére semmiféle malignitást nem találtak és csodával határos módon a tüdőm is letisztult. A 4 hónap alatt persze mindenféle laborvizsgálatokat végeztek ahol az eredmények negatívak voltak. 2 x tükröztek is, szörnyű volt ! A diagnózis: légcső, hörgő, tüdő ismeretlen eredetű és viselkedésű megbetegedése. Már a kórházban (Tüdőklinikán ) is felvetődött az autoimmun betegség gyanúja, de valahogy erről a pályáról letértek az orvosok.
Most ismét problémám van, de szerencsére nem a tüdőm, hanem allergiás rhinitis (bár még a fekete üröm, amire allergiát megállapítottak nem virágzik!) és egyéb felső légúti fertőzés több helyen.
Az lenne a tiszteletteljes kérdésem, hogy az előzmények figyelembevételével ajánlja-e a pajzsmirigy ill. az autoimmun betegség kizárását.
Köszönöm előre is a válaszát.
Üdvözlettel
Tisztelt Kérdező!
Miként a cikkben írtam, ilyen vizsgálatot (immuno-endokrin) ajánlok.
Jó egészséget kívánok:
Miként a cikkben írtam, ilyen vizsgálatot (immuno-endokrin) ajánlok.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 09. 12:17
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözöllek Professzor Úr!
Egy betegem, az anti-TPO titer emelkedése szerint Hashimoto thyreoiditisben szenved. A szenvedést főleg az izombántalom okozza. Nem sok anyagot találtam erről, ezért kérem a segítségedet.
A kérdéseim: Mi az pathomechanismusa a thyreogen myopathianak?
A substitutio önmagában szünteti-e a panaszokat és várhatóan mennyi időt kell várnia a betegnek.
Ha elektromosan tudzs válaszolni, annak is örülök. Ha telefonon elérhetnélek, az még jobb lenne. Köszönettel: Demetrovics Szilárd
Egy betegem, az anti-TPO titer emelkedése szerint Hashimoto thyreoiditisben szenved. A szenvedést főleg az izombántalom okozza. Nem sok anyagot találtam erről, ezért kérem a segítségedet.
A kérdéseim: Mi az pathomechanismusa a thyreogen myopathianak?
A substitutio önmagában szünteti-e a panaszokat és várhatóan mennyi időt kell várnia a betegnek.
Ha elektromosan tudzs válaszolni, annak is örülök. Ha telefonon elérhetnélek, az még jobb lenne. Köszönettel: Demetrovics Szilárd
Kedves Szilárd!
A témáról sok előadást tartottam és írtam is. Itt csak a tőmondatokat írhatok le:
1. A myopathia lehet autoimmun eredetű, myositisese jellegű, amely a thyreoiditishez társul (utalok itt az autoimmun kórképek társulásaira vonatkozó tanulmányra, amely az elmúlt hónapban az Orvosi Hetilapban is megjelent
2. A T4-T3 receptor szintű szabályozásnak is meghatározó szerpe van. Ez lényeges, mert pl. hypothyreosisban pitvari diastoés dysfunkció van
3. A hatásmechanizmus neuro-muscularis jellegű, ez okozhat görcsöket, de depressziószerű állapotokat, myastheniát , ocularis myastheniár(még 1983-ban amikor együtt dolgoztunk , akkor publikáltuk elsőként ezt hazánkab). A legsúlyosabb formák közül a Hashimoto encephalopathiát emelem ki, amelyre ritkán gondolnak.
3. A kezeléssel az esetek jelentős részében eredményt lehet elérni, de figyelni kell a társuló betegségekre is.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
2009 ■ 150. 1589 évfolyam, 34. szám ■ 1589–1597.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
DOI: 10.1556/OH.2009.28706
Autoimmun endokrin kórképek
társulásai
BALÁZS CSABA DR.1 ■ FEHÉR JÁNOS DR.2
1Budai Irgalmasrendi Kórház, Belgyógyászati Osztály, Budapest
2Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest
Napjainkban egyre több adat van a neuroendokrin és az immunrendszer közötti kapcsolatra. A molekuláris genetikai kutatások
eredményei bizonyították, hogy a neurotranszmitterek, a hormonok és a citokinek az alapjai ennek a közös nyelvnek. Bebizonyosodott,
hogy az immunrendszer képes neurotranszmitterek, hormonok, az endokrin rendszer pedig citokinek termelésére. Ez az
integratív (holisztikus) szemlélet teszi lehetővé a pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer élettani és kóros működésének megismerését.
Az autoimmun kórképek társulásai és az autoimmun poliendokrin szindrómák heterogén betegségcsoportot képeznek,
amelyeknek lényege a saját antigénnel szemben csökkent vagy megszűnt tolerancia. A molekuláris genetikai kutatások a
szervspecifi kusnak nevezett kórképek társulásainak mechanizmusát tárták fel. Az 1-es típusú autoimmun poliendokrin szindróma
jellemzője, hogy legalább kettő jelen van a három kardinális betegségből: Addison-kór, autoimmun hypoparathyreosis és mucocutan
candidiasis. Ennek a ritka, autoszomális szindrómának az oka az autoimmun regulátor gén (AIRE) mutációja. A 2-es típusú autoimmun
poliendokrin szindrómában az Addison-kór, az autoimmun pajzsmirigybetegségek egyike és/vagy 1-es típusú diabetes
mellitus társul egymással. A 3-as típusú poliendokrin szindrómát az autoimmun pajzsmirigybetegség, az 1-es típusú diabetes mellitus
jellemzi. Az 1-es típusú poliendokrin szindrómától eltérően a 2-es és a 3-as típusúakat egyes HLA-antigének társulásai jellemzik.
Az egyes betegségekre hajlamosító genetikai faktorok megismerése lehetővé teszi, hogy jobban megértsük a közös autoimmun
mechanizmust, és lehetőséget nyújt a korai kezeléshez és megelőzéshez egyaránt.
Kulcsszavak: immunoendokrin betegségek, autoimmun kórképek és társulásaik, immunoendokrin szabályozás, integratív medicina,
poliendokrin autoimmun kórképek
Associations of autoimmune disorders in endocrine diseases
Increasing data are known for dialogue between neuroendocrine and immune systems recently. Results of molecular genetic studies
provided evidences for common languages of these systems by various signals including neurotransmitters, hormones, cytokines.
It is proved the immune system is able to produce neurotransmitters and hormones and endocrine organs can even result in cytokines.
This new integrative approach allows to investigate the physiologic events and diseases as interactions between the psychoneuro-
endocrine-immune systems. The autoimmune polyendocrine syndromes constitute a heterogeneous group of disorders characterized
by loss of immune tolerance to self-antigens. In spite of distinct clinical pictures, molecular genetic studies revealed a
common molecular mechanism in the associations of organ-specifi c diseases. Autoimmune polyendocrine syndrome-1 is characterized
by associations at least two out of three cardinal signs: Addison’s disease, autoimmune hypoparathyroidism and mucocutaneous
candidiasis. This is a rare autosomal recessive syndrome induced by mutations in autoimmune regulator gene. Autoimmune polyendocrine
syndrome-2 occurs more frequently and defi ned as the coexistence of Addison’s disease, autoimmune thyroid disease
and/or type-1 diabetes mellitus. Autoimmune polyendocrine syndrome-3 is characterized by association of autoimmune thyroid
disease and type-1 diabetes mellitus. The HLA and other genes proved to be important in associations of the syndrome-2 and 3 in
contrast to autoimmune polyendocrine syndrome–1. Identifi cation of predisposing genetic helps to understand the common mechanisms
and provide possibility for early therapy and prevention as well.
Keywords: Immunoendocrine diseases, associations of autoimmune diseases, immunoendocrine regulation, integrative medicine,
polyendocrine autoimmune syndrome
(Beérkezett: 2009. június 29.; elfogadva: 2009. július 6.)
Rövidítések
ACTH = adrenokortikotrop hormon; AIRE = auto-immune regulator
gene; APECED = autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis, ectodermic
dystrophy; APS = autoimmun poliendokrin szindróma; AT =
autoimmun thyreoiditis; CTLA-4 = citotoxikus T-lymphocyta-antigén-
4; DC = dendritikus sejtek; EMG = elektromiogram; IDDM =
1-es típusú diabetes mellitus; LATS = long acting thyroid stimulator;
MHC = (major histocompatibility complex) hisztokompatibilitási
komplex; OS = „obese strain” csirke; SLE = szisztémás lupus erythematosus;
TAD = thyroid associated disease; TNF = tumornekrózis-faktor;
TPO = pajzsmirigy-eredetű peroxidáz enzim; TRAIL = TNF-related
apoptosis-inducing ligands; TSH = pajzsmirigy-stimuláló hormon
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1590 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
Az elmúlt ötven év legjelentősebb orvostudományi eredményei
közé sorolható az autoimmunitás felfedezése.
Klinikai megfi gyelések és kísérletek bizonyították, hogy
a korábban ismeretlen eredetűnek („idiopathiásnak”)
gondolt betegségek egész sora az immunrendszer kóros
működésére vezethető vissza. 1956-ban Roitt és mtsai
bizonyították először, hogy a Hashimoto-thyreoiditises
betegek savójában a pajzsmiriggyel reagáló antitestek
mutathatók ki [1]. Később nyulakban a pajzsmirigykivonat
adásával sikerült a Hashimoto-thyreoiditisnek
megfelelő kórképet kiváltani. Fordulatot jelentett a
Basedow–Graves-kór kutatásában egy immunglobulin,
a LATS (long acting thyroid stimulator) felfedezése,
amelyről később kiderült, hogy TSH-receptor elleni
antitest, és felelős a pajzsmirigy túlműködéséért [2, 3, 4,
5, 6]. 1957-ben Witebsky és Rose fogalmazták meg az
autoimmun betegségek kritériumait [5].
Az immunszabályozás, az immungenetika jobb megismerése
elősegítette, hogy közelebb kerüljünk az autoimmun
betegségek patomechanizmusának megértéséhez.
Az immunrendszert egymással sokrétű kapcsolatban
lévő sejtek bonyolult hálózata alkotja. Az antigének felismerését
a monocyták, makrofágok, dendritikus sejtek
(DC) végzik. Ez a felismerés komplex folyamat, amelyben
a sejtek által felvett anyagok lebontására, a hasított
anyagok epitópjainak analízisére, a róluk kapott információk
átadására kerül sor. Az antigének felismerésében
és átadásában (prezentációjában) lényeges funkciót töltenek
be az úgynevezett fő hisztokompatibilitási komplex
(MHC – major histocompatibility complex) molekulái.
A felismert információt a thymus- és bursadependens
sejteknek (T- és B-lymphocytáknak) adják át. Az előbbiek
is két alcsoportra bonthatók, a Th1 (T helper-1)
sejtek a celluláris immunreakciókért felelősek, a Th2
(T helper-2) sejtek a humorális immunológiai folyamatokat
irányítják. A T-sejtek aktiváló anyagok (mitogének)
és antigének jelenlétében osztódnak, úgynevezett blasztos
átalakuláson mennek át. Ennek a folyamatnak a során
biológiailag aktív anyagokat termelnek, amelyek egy része
citotoxikus lehet. A B-lymphocyták hatásukat antitestek
révén fejtik ki, amelyek mind felépítésükben, mind
funkciójukban eltérőek. Az antitestek egy része a saját
egyedi immunglobulinokhoz (idiotípus) kötődik és létrehozza
az úgynevezett idiotípus-antiidiotípus hálózatot,
amelynek fontos szerepe van az immunrendszer
alapvető feladatának, az individuális integritás megőrzésében.
Az antitestek másik része lehet citotoxikus, illetve
olyan, amely a sejtek működését fokozza vagy gátolja
[6, 7, 8, 9, 10, 11]. A kóros immunreguláció miatt az
immunrendszer sejtjei idegennek ismerik fel saját sejtjeiket,
illetve az antigenitásban eltérő részeit (epitópjait).
Attól függően, hogy az epitópok milyen mértékben közösek
az egyes szervekben, alakulhatnak ki szisztémás
vagy egyes szervekre lokalizálódó szervspecifi kus autoimmun
betegségek [11, 12, 13]. A molekuláris biológiai
kutatások legújabb eredményei arra is rávilágítottak,
hogy ezek a közös epitópok különböző szervekben eltérő
mértékben vannak jelen. Ezzel magyarázható az a
klinikai tapasztalat, hogy a szisztémás lupus erythematosus
(SLE) gyakran társul más, korábban szervspecifi kusnak
tartott kórképpel. Az autoimmun folyamatok kialakulásában
meghatározóak a szabályozó T-sejtek (Treg)
szerepe [12, 14, 15, 16]. A perifériás CD4+ sejtek
5–10%-áról tudjuk, hogy a felületükön Foxp3+, CTLA-4
(cytostatic T lymphocyte antigen-4) és DITR
(glucocorticoid-induced tumor necrosis factor receptor
family related receptor) molekulát is expresszálnak. Egyre
több tanulmány bizonyította, hogy a CD4+, CD25+,
Treg sejtek kóros működése az autoimmun betegségek
egész sorának kialakulásában játszik szerepet (SLE,
autoimmun thyreoiditis, 1-es típusú diabetes mellitus,
autoimmun bélbetegségek) [14, 15, 17]. Az is tudott,
hogy a CD4+, CD25+, Treg sejtek Foxp3+ (Treg) döntő
fontosságúak a szervezet immunológiai toleranciájá nak
fenntartásában és az autoimmun betegségek megelőzésében
[12, 14, 18, 19]. A genetikai kutatásoknak köszönhetően
kiderült, hogy az autoimmun betegségek
öröklődésében több gén is szerepet játszhat. Ezek közül
először az MHC gének szerepére derült fény, a legújabb
kutatások más-más kromoszómán található gének
– HLA II (6p), CTLA-4 (2q), Foxp3 (10p) auto immun
regulátor gén (AIRE) (21p) – jelentőségét is bizonyították
[20, 21, 22, 23]. Az epidemiológiai tanulmányok,
az ikreken tett megfi gyelések azonban egyaránt
azt jelzik, hogy a genetikus tényezőkön kívül mind
epigenetikus, mind környezeti tényezők is meghatározóak
az immunreguláció károsodásában és az autoimmun
betegségek létrejöttében. Ezeknek a faktoroknak a
részletes elemzése azonban meghaladná ennek a témakörnek
a kereteit, ezért az ezzel kapcsolatos irodalmi
adatokra hivatkozunk [16, 24, 25, 26]. Az elmúlt évtized
nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a
pszicho-neuro-endokrin és az immunrendszer nemcsak
kölcsönhatásban áll egymással, hanem közös biokémiai
jeleket is használ. Ennek a közös „nyelvnek” a megfejtése
a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek
segítségével vált lehetségessé. Ma még nem
ismerjük ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét,
azonban jelen ismereteink már elégségesek annak
kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem
egy integrált pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer
felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért
[27, 28, 29]. Az immunrendszer kölcsönhatásaiért az
általuk termelt anyagokat, limfokineket tették felelőssé.
Az utóbbi években kiderült azonban, hogy limfokineket
nemcsak az immunrendszer, hanem a neuroendokrin
rendszer sejtjei is termelnek, ezért ma már ezeket az információt
átadó anyagokat citokineknek nevezik. A citokinek
olyan polipeptid típusú molekulák, amelyek sejtfelszíni
receptorokhoz specifi kusan kötődnek és azok
működését megváltoztatják. A hormonokkal ellentétben
a citokinek hatásukat döntően parakrin vagy autokrin
módon fejtik ki. Meg kell azonban említeni, hogy néha
átfedés van a hormonok és a citokinek hatásaiban. Ez azt
ORVOSI VOSI HETILAP 1591 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
1. ábra Az immunrendeszer központi idegrendszri szabályozásának
fontosabb helyei
Korai citokin
„release”
Szenzoros
Vizuális
Auditórikus
Ízérző
Szagló
Motoros
Memória B-sejtek
aktiválása
Cholinerg antiinflammatórikus
szabályozás
Klonális expanzió
DC-érés
T-sejt-érés
Késői citokin
„release”
2. ábra Autoimmun thyreoiditis patomechanizmusának vázlata
környezeti tényezők
(jód, fertőzések, terhesség,
citokin kezelés)
Autoreaktív T-sejtek (Th és Tc)
és autoantitesteket termelő B-lymphocyták
felhalmozódása a pajzsmirigyben,
szövetpusztulás
Immuntoletancia megszűnése
Genetikai hajlam
Apoptózis
HYPOTHYREOSIS
jelenti, hogy a citokinek a perifériás keringésben kimutathatók
és hormonként viselkedhetnek (például az
interleukin-6 a legintenzívebben stimulálja a hypothalamus-
hypophysis tengelyt), másrészt ismertek olyan
hormonok (például prolaktin, ACTH, TSH), amelyek
citokinként szerepelhetnek a szövetekben. A holisztikus
medicina szemléletének alapja, hogy a szervezet fi ziológiás
és patológiás szabályozómechanizmusait egységes
egészként tanulmányozza. Az emberi szervezet regulációját
összefoglaló integratív nyelv kódjainak megfejtése
új irányt nyitott a medicinában. A mindennapi gyakorlatban
a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti
interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok
(szteroidok, prolaktin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják
az immunrendszer fi ziológiás és kóros működését,
a citokinek elleni monoklonális antitestek pedig a
napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun patomechanizmusú
endokrin kórképek gyógyítására [21].
A legújabb eredmények azt mutatják, hogy az agy egyes
területei eltérő módon koordinálják az immunsejtek
érését, működését, és az ennek alapján megalkotott „humunculus”
modell jelzi, hogy mely agyi területek irányítják
az immunrendszer érését, aktiválódását [24, 27, 28]
(1. ábra).
Az autoimmun szervspecifi kus
endokrin betegségek társulásainak elméleti
és klinikai alapjai
A Hashimoto-thyreoiditis olyan idült gyulladás, amelyben
az autoimmun (humorális és celluláris) destruktív
folyamat a thyreoidea acinussejtjeit károsítja és hypothyreosis
kialakulását eredményezheti. A betegség a szervspecifi
kus autoimmun endokrinopathiák típusos formája,
amelyben az autoantitestek jelenlétét először bizonyították.
A betegség patomechanizmusának megértése azért
lényeges, mert alapul szolgál más autoimmun eredetű
endokrinopathia kialakulásának megértéséhez. Az AT
nemcsak kísérletesen váltható ki, hanem spontán is előfordul.
Ez a modell segített megismerni azokat az immunológiai
és immungenetikai tényezőket, amelyek a
betegség kialakulásában jelentősek. Sikerült a Cornell
csirketörzsből egy olyan törzset kitenyészteni, amelyben
8–10 hetes korban a Hashimoto-thyreoiditishez hasonló
megbetegedés jelentkezik és a pajzsmirigy elleni
antitestek titere is emelkedik, az állatok pedig hypothyreosisossá
válnak („obese strain”= OS csirke). Ezekben
az állatokban a neonatalis bursectomia, az androgén
hormon adása megakadályozta, a thymectomia pedig
elősegítette a thyreoiditises tünetek korai és súlyosabb
kifejlődését. Kiderült az is, hogy a betegség létrejöttét
genetikai faktorok is befolyásolják. A B locus, amely csirkékben
kódolja a szöveti antigéneket, meghatározó a betegség
kialakulásában, ugyanis a B1B1 és B1B4 genotípusú
állatokban 6–10 hetes korban feltűnő a pajzsmirigy
lymphocytás infi ltrációja és ezzel egyidejűleg a Tg elleni
antitesttiter emelkedése. A B4B4 genotípusú állatok
viszont ritkábban betegednek meg. A humán AT-ről bizonyították,
hogy a thyreocyták károsodása komplex,
többlépcsős folyamat, amelyben az immunológiai, immungenetikai
faktorok mellett az epigenetikai és a környezeti
tényezők is szerepet játszanak [6, 7] (2. ábra).
A Tg-n kívül több pajzsmirigyantigénről tudjuk, hogy
fontosak az autoimmun patomechanizmusban. A pajzsmirigy-
eredetű peroxidáz enzim (TPO), a nátrium-jód
szimporter (NIS) és a dejodináz elleni antitestek is szerepet
játszanak a gyulladásos folyamatokban. Az autoantitestek
közül a Tg elleni antitestekről tudjuk, hogy
antitestdependens citotoxicitásuk révén károsítják a
pajzsmirigysejteket, a TPO elleni antitestek pedig komplementet
kötnek és direkt toxikusak, másrészt egy részük
képes a TPO enzim gátlására is. Egyre több kísérleti adat
támasztja alá az autoimmun folyamatok által kiváltott
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1592 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
apoptózis (Fas-Fas ligand), illetve a TNF citokin családba
tartozó biológiai mediátorok és azokat megkötő
anyagok (ligandok) (TRAIL = TNF-related apoptosisinducing
ligands) szerepét [17, 29, 30, 31]. Az AT-ben
a genetikai tényezők fontosságát húzták alá azok az irodalmi
adatok, amelyek a betegség familiáris halmozódását
bizonyították [19]. A HLA antigének vizsgálata
megerősítette, hogy az AT-k genetikailag is eltérő csoportokat
alkotnak. A Hashimoto-thyreoiditisben a HLA
DR3, a post partum thyreoiditisben (PPT-ben), illetve
atrophiás thyreoiditisben a HLA DR5 frekvenciájának
emelkedését találták. Bizonyították, hogy a DR3, DQ8
allélek fogékonyak, a DR2, DR4 és DQ6 allélek pedig
rezisztensek a betegséggel szemben. A citotoxikus
T-lymphocyta-antigén-4-ről (CTLA-4-ről) tudjuk, hogy
lényeges az immuntolerancia kialakulásában, ugyanis
a CTLA-4 molekula gátolja a T-sejtek proliferációját.
A CTLA-4 gén egyes alléljei (G49) fokozott hajlamot
jeleznek az autoimmun betegségre, azonban azt a kérdést,
hogy az autoimmun betegségek közül miért AT
jön létre, még nem tudjuk megválaszolni, ezért az
autoimmunitásért felelős „közös gének” mellett thyreoideaspecifi
kus géneket keresnek, amelyek közül leginkább
a Tg-re specifi kusak látszanak lényegesnek.
Az AT-re fogékony gént a Tg gén helyének (8. kromoszóma)
közelében sikerült megtalálni (8q24), és az is kiderült,
hogy az egyes Tg-pontmutációk (SNP-k) eltérő
mértékben növelhetik a betegség iránti fogékonyságot.
A genetikai háttér mellett egyre több érv szól az úgynevezett
epigenetikai tényezők mellett, amelyek azt bizonyítják,
hogy a DNS-szekvenciákban nem kódolt örökletes
mechanizmusok is felelősek azért, hogy egy adott
betegben melyik autoimmun betegség alakul ki [10, 16,
21, 23, 24]. Ikreken tett legújabb megfi gyelések alapján
igazoltnak fogadhatjuk el, hogy az AT létrejöttében a
környezeti faktoroknak is meghatározó jelentőségük
van, ugyanis egypetéjű, monozigóta ikrekben a genetikai
hajlamot csak 46–89%-ra kalkulálták [19, 20]. A környezeti
tényezők közül meghatározó a jód szerepe, mivel a
WHO jódhiány elleni programja is bizonyította, hogy a
jódozással nemcsak a veleszületett jódhiányos állapot
szűnt meg, de növekedett az AT-ben megbetegedettek
száma is. A fokozott jódbevitel thyreoiditist kiváltó hatása
részben az autoantigének (például Tg) antigenitásának
megváltoztatásával, másrészt az autoantigének
fokozott expressziójával és antigén átadásával áll összefüggésben.
A vírusos és a bakteriális fertőzésekről feltételezik,
hogy képesek a betegséget kiváltani, azonban ezt
eddig nem sikerült bizonyítani [17, 20]. Mind elméleti,
mind klinikai szempontból jelentősek azok a megfi gyelések,
amelyek az egyes autoimmun patogenezisű betegségek
társulását bizonyítják. A kérdés fontosságát az adja,
hogy napjainkig úgy gondoltuk, hogy az autoimmun betegség
kialakulásában csak az immunregulációért felelős
gének (immune response genes) kóros működése felelős.
Az autoimun poliendokrin szindróma-1 (APS-I) kórkép
tanulmányozása során derült fény arra, hogy az úgynevezett
autoimmun regulátor gén (AIRE) létezik, és ennek
mutációja, illetve alléljei felelősek a betegségek sajátos
társulásaiért. Ez a felfedezés elindította a genomikai kutatások
azon irányát, amely az egyes endocrinopathiák
létrejöttében is keresi az esetleges mutációkat. Az a korábbi
vélekedés pedig, hogy az autoimmun betegségek
csak egy-egy szervre korlátozódnak, túlhaladottá vált.
Gyakran a szisztémás autoimmun betegségek és a szervspecifi
kus formák sajátos társulása jön létre, amely a betegségek
változatosságát, sokszínűségét okozza. E betegségcsoport
kutatásának az ad különös gyakorlati
jelentőséget, hogy felhívja a gyakorló orvos fi gyelmét az
egyes kórképek gyakran eltérő asszociációjára és ezzel
megkönnyíti a diagnózishoz, illetve a kezeléshez vezető,
gyakran rögös utat. Az autoimmun kórképek társulásainak
jellemző példája az, amikor az AT-t autoimmun
gastritis, anaemia perniciosa, 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM), Addison-kór, illetve hypadrenia egyaránt kíséri
vagy követheti [17, 30, 31, 32].
Autoimmun poliendokrin szindróma
klinikai formái
Az autoimmun poliendokrin szindróma (APS) több
autoimmun patogenezisű endokrin betegség társulását
jelenti. Ennek megfelelően az 1. táblázatban részletezett
beosztást fogadták el.
Az első APS-t minden valószínűséggel még Addison
írta le 1855-ben, bár még nem tudta, hogy a betegségek
egy sajátos csoportját találta meg. Később az egyes entitások
leírása után, 1980-ban Neufeld és Blizzard javasolták
a jelenlegi felosztást [32, 33, 34]. Ezeket a betegségeket
korábban „idiopathiásnak” tartották, s csak az
autoimmunitás megismerése után történhetett meg a jelenlegi
klasszifi káció. A betegség természetének jobb
megismerésében alapvető volt Witebsky és Rose, majd
Rose és Bona kritériumainak kidolgozása, illetve alkalma-
1. táblázat Az APS felosztása
– APS-I Candidiasis, hypoparathyreosis, Addison-kór
– APS-II Addison-kór + autoimmun pajzsmirigybetegség
és/vagy I. típusú diabetes mellitus
– APS-III Pajzsmirigy autoimmun betegség + a fentebb említett
kórképek egyike
2. táblázat Az autoimmun betegség bizonyítékai
– Direkt bizonyíték(ok): a betegség passzív átvitele vagy
az autoantitestekkel, vagy autoreaktív T-sejtekkel
– Indirekt bizonyíték: a betegség reprodukálása experimentális
körülmények között
– Másodlagos bizonyíték(ok): lymphocytás infi ltráció a
célszervben, társulás más autoimmun betegséggel,
korreláció a HLA antigénekkel, az immunreguláció
kedvező terápiás hatása
ORVOSI VOSI HETILAP 1593 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
zása az autoimmun eredetű endokrin kórképekre [5, 6,
7, 35, 36, 37, 38, 39] (2. táblázat).
Az autoimmun háttér megismerése nemcsak a betegségek
kialakulásáról, hanem a társulások okairól is új információkat
nyújtott. Az egyes betegségekben a közös
epitópok elleni sejtes és humorális mechanizmus felelős
azért, hogy bizonyos kórképek együtt gyakrabban fordulnak
elő.
APS-1
Defi níció: a 3. táblázatban felsorolt három megbetegedésből
legalább kettő társulását jelenti.
A betegségnek korábban más elnevezései is ismertek
voltak. Ezek közül a leggyakrabban használt az
APECED (autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis,
ectodermic dystrophy), illetve Whitaker-szindróma
volt. A betegség gyermekkorban kezdődik, a legelső jel
a krónikus candidiasis, amelyet időben a hypoparathyreosis,
majd az Addison-kór tünetei követik [32, 34, 39,
40]. A fő vagy „major” tünetek mellett a 20. életév után
a „minor” tünetek jelentkeznek (vitiligo, alopecia areata,
coeliakia, autoimmun hepatitis, hypogonadismus, malabsorptio,
diabetes mellitus, autoimmun thyreoiditis,
idült atrophiás gastritis) és alakítják ki a betegség rendkívül
színes tünetegyüttesét [39, 40].
Epidemiológia
Az APS-1 ritka betegség. Prevalenciája rendkívül eltérő,
az iráni zsidók között 1:9000, Finnországban 1:14 000,
Szardíniában 1:25 000, Norvégiában 1:80 000, Észak-
Olaszországban 1:200 000, a női/férfi arány 1,0:2,4
[32, 34, 41].
Tünetek
Az esetek közel 100%-ában kezelésre nehezen reagáló
mucocutan krónikus candidiasis (CC) mutatható ki,
amely már gyermekkorban jelentkezik (3. ábra).
Fontos, hogy a gyermekkorban fellépő CC közel 45%-
ának a háttérben az APS-1 áll. A tetania, hypoparathyreosis
79%-ban, az Addison-kór 72%-ban mutatható ki.
Más szervspecifi kus kórképek (gonadalis hipofunkció,
vitiligo, anaemia perniciosa, fogzománc-hypoplasia, körömdystrophia,
alopecia) lényegesen ritkábban társulnak
a betegséghez. A hypoparathyreosissal járó for-
3. ábra APS1-1-ben szenvedő beteg szájnyálkahártyáján a mucocutan
candidiasis jelei
4. ábra APS-1-ben szenvedő beteg gingivájának fokozott pigmentációja
és a fogzománc fejlődési rendellenességei
3. táblázat APS-1 fő összetevői
– Krónikus mucocutan candidiasis (5. év körül manifesztálódik)
– Krónikus hypoparathyreosis
(paraesthesia, Chvostek–Trousseau-tünet, EMG-jelek,
száraz bőr, körömdeformitások)
– Addison-kór (6 hónapos és 40. életév között, átlag 14,6 év)
(hiperpigmentáció, hypoglykaemia, fogyás, adynamia,
hypotonia, hasmenés, hányinger – kóma )
mákban gondolni kell malabsorptióra is. A nyelőcső
gyulladása fájdalmas lehet és az esetek egy részében hegesedést
okoz, illetve az epithelialis tumorok számának
növekedését indukálhatja. A krónikus hypoparathyreosis
időben később, átlagosan a gyermekek 3 hónapos és
15. életéve között lép fel. A legjellemzőbb klinikai tünetek:
neuromuscularis zavarok, tetaniás jelek, paraesthesia,
hypotonia, malabsorptio. Chvostek-tünet (a n. facialis
beidegzési területén a szájzug elhúzódása, szemhéj
kontrakciója) váltható ki, a Trousseau-tünet (a felkar körülbelül
3–5 perces leszorítására tetaniás kontrakció lép
fel) pozitív. A latens tetania EMG segítségével deríthető
ki. A hypocalcaemia további tünetei (száraz bőr, vékony
haj és körömdeformitások) is észlelhetők. Az Addison-
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1594 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
5. ábra APS-1 gén lokalizációja (függőleges vonal)
6. ábra AIRE gén 8. 13 bp deletiójának vizsgálata.
1. molekulasúlymarker,
2. APS-1 homozigóta beteg (13 bp deletiója),
3. APS-1 beteg heterozigóta apja,
4. APS-1 beteg heterozigóta anyja,
5. egészséges kontroll
4. táblázat APS-1 fő tüneteinek immunológiai háttere
– Candidiasis: primer T-sejtes immundefi cientia
– Hypoparathyreosis: parathyreoidea elleni antitestek:
kalciumszenzor elleni antitestek
– Addison-kór: Adrenalis cortex elleni antitestek (ACA),
21-hidroxiláz elleni antitestek
5. táblázat APS-1 minor tünetei és kialakulásáért felelős autoantigének
elleni antitestek
Vitiligo
– melanocyta-antigén
Coeliakia
– reticulin, endomysium-antigén
Hypogonadismus
– szteroidtermelő sejtek
– 17-hidroxiláz-enzim-antigén
– P450 scc antigén
Autoimmun hepatitis
– L-K mikroszóma-antigén
1. típusú diabetes mellitus
– ICA (islet cell antigen)
– GAD (glutamindekarboxiláz enzim)
– IA2 antigén
Autoimmun thyreoiditis
– TPO (pajzsmirigy peroxidáz enzim)
– Tg (thyreoglobulin)
Krónikus atrophiás gastritis
– parietalis sejtek
– H/K ATP-áz enzim
– intrinszik faktor
Alopecia areata
– Tirozin-hidroxiláz
Malabsorptio
– triptofán
Genetika
Az APS-1 autoszomális, recesszív, monogénes, öröklődő
betegség, amely a HLA antigénekhez nem társul. Ez is
arra utal, hogy a többi autoimmun patogenezisű kórképtől
eltérő, önálló entitás. Az AIRE gene (auto-immune
regulator) a 21. kromoszóma hosszú karján helyezkedik
el, 14 exonból áll és 13 kb nagyságú (5. ábra).
Ez a gén egy 545 aminosavból álló proteint, az AIRE
fehérjét kódolja és kontrollálja a szövetspecifi kus antigének
expresszióját a thymusban, azaz meghatározza,
mely antigénekkel szemben alakul ki immuntolerancia.
Az AIRE gén és az általa termelt fehérje magas koncentrációjú
a thymus epithelialis sejtjeiben, a dendritikus,
illetve antigén-prezentáló sejtekben, alacsony koncentrációjú
viszont a lépben, a perifériás mononukleáris
sejtekben. Az AIRE gén mutációi, deletiói és inszerciói
felelősek a betegség kialakulásáért [41, 42, 43]. Az első
és máig legjelentősebb a 6. exonban található R257Xmutáció,
amelyet Finnországban a betegek 82%-ában
mutattak ki. Az R139X-mutációt Szardíniában, az
Y85C-t Perzsiában élő zsidókban fi gyelték meg leggyakrabban.
A fentebb bemutatott betegünk és szüleinek genetikai
vizsgálata a 8. exon deletióját mutatta (6. ábra).
kór tünetei a születés utáni 6. hónap és 40. életév között
jelentkeznek, és nem különböznek az APS-től független,
úgynevezett monoszisztémás formától. Feltűnő a
nagyfokú gyengeség, fogyás, hypotonia, folyadékvesztés,
hypoglykaemiás epizódok. Fertőzés, illetve fi zikai
és szellemi terhelés hatására a beteg krízisbe kerülhet.
A gastrointestinalis tünetek közül a hasmenés, hasi fájdalom,
hányinger, hányás a leggyakoribbak. A bőr és a
nyálkahártyák (gingiva, száj) fokozott pigmentációja fi -
gyelhető meg (4. ábra).
Patomechanizmus
Az autoimmun folyamatok kialakulásáért az immunregulátor
gén defektusa a felelős. Az egyes szervek és szövetek
ellen autoantitestek képződnek, illetve a T-sejtek
károsodott működése miatt gombás megbetegedések
alakulnak ki. A betegség már állatkísérleti modelleken is
vizsgálható. Ezek az érdekes kísérletek azt mutatták,
hogy a genetikai defektussal született néhány hetes egerek
szérumában mind a májszövet, mind a mellékvese
elleni autoantitestek mutathatók ki (4. táblázat).
ORVOSI VOSI HETILAP 1595 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
6. táblázat APS-1 és APS-2 közötti legfontosabb különbségek
APS-1 APS-2
Gyermekkori kezdet Felnőttkori kezdet
AIRE gén mutációja kimutatható AIRE gén mutáció nincs
HLA-val nem társul HLA DR3/4-gyel társul
Immundefi cientia kimutatható Immundefi cientia nem
bizonyított
Mucocutan candidiasis Mucocutan candidiasis nincs
A minor tünetek kialakulásáért az autoantigének elleni
autoimmun mechanizmus a felelős (5. táblázat).
Diagnózis
A betegség laboratóriumi diagnosztikájában a jellegzetes
ion- és hormonális eltérések (hypocalcaemia, hyperphosphataemia,
alacsony PTH-szint) mutathatók ki.
A betegek 11–68%-ának savójában lehet citotoxikus
autoantitesteket detektálni, egy részükben pedig a mellékpajzsmirigy
és kalciumszenzor elleni autoantitestek
is jelen vannak [33, 40, 43]. A betegség gyanúja esetén
az endokrinológiai, immunológiai vizsgálatok mellett
genetikai tesztek is szükségesek, amelyek prognosztikus
értékűek. Az APS-1 kezelése csak részben megoldott és
sok nehézséget jelent. Alapját az esetek többségében a
hormonpótlás képezi. A CC gyógyítása a T-sejtek károsodása
miatt nehéz feladat, és sikeres esetben is nagy a
recidíva veszélye. A ketokonazolkezelés az esetek egy részében
sikeres, de gondot jelent, hogy gátolja a kortizol
és a tesztoszteron produkcióját is, ezért ronthatja az
egyébként is csökkent mellékvese-funkciót. Törekedni
kell a kiesett vagy csökkent hormonszintek pótlására.
A tetaniás tünetek kalcium- és D-vitamin-derivátumok
(kalcitriol, kolekalciferol, dihidrotachisterol) adásával jelentősen
csökkenthetők [41, 43]. Az autoimmun hepatitis
kezelésében prednisolont és azatioprint használnak,
de alkalmazásukat az immundefi ciens állapot jelentősen
limitálja. Az immunstimuláns készítmények eddig nem
állították vissza a károsodott immunválaszt. Az őssejtekkel
végzett vizsgálatok – bár biztatóak – még egyelőre
kísérleti stádiumban vannak.
APS-2
A korábban Schmidt-szindrómának nevezett megbetegedést
az Addison-kór és az 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM) vagy autoimmun pajzsmirigybetegség társulása
jellemzi. A betegség leggyakoribb (100%-ban jelen
levő) tünete az Addison-kór, az autoimmun thyreoiditis
(vagy Basedow–Graves-kór) az esetek 70%-ában, az
IDDM pedig 52%-ában van jelen. A vezető első két betegség
társulását más betegség is színezheti. A betegség
nőkben 2–3-szor gyakrabban fordul elő [25]. A betegség
a 30–40. életév között manifesztálódik. A klinikai
tünetek az egyes társuló alapbetegségekével egyeznek
meg.
Epidemiológia
A betegség prevalenciája függ attól, hogy mely betegségek
társulását vizsgálták. Az IDDM-hez az esetek
5,7%-ában társul autoimmun patogenezisű thyreoideamegbetegedés,
0,5%-ában anaemia perniciosa, 0,1%-
ában Addison-kór. Ugyanakkor az Addison-betegek
8–20%-ában IDDM is kimutatható volt. Az életkor
előrehaladtával az APS-2 gyakorisága növekszik [22, 36,
39, 41].
Genetika
A betegség autoszomális, domináns öröklődésű, inkomplett
penetranciával. Az utóbbi évek kutatásai egyértelművé
tették, hogy az APS-1-től eltérően ebben a
betegségben meghatározóak a HLA antigénjei, illetve a
velük kapcsolatba lévő IR (immune response) gének.
A HLA-DR3/HLA-DR4 haplotípusú egyénekben
szignifi kánsan gyakoribb ez a betegség [28]. Bizonyos
HLA haplotípusok (DR3 DQA1*0501 DQB1*0202
DRB1*0301 és a DR4 DQA1*0301 DQB1*0302
DRB1*0401) a betegség kialakulásának rizikóját jelentősen
fokozzák, viszont mások (HLA DR6 DQA1*
DQB1*0503 DRB1*1401) protektív hatásúak [10, 28].
A HLA génekkel társult TNF (tumor necrosis factor) és
a CTLA-4 (cytotoxic T lymphocyte-4) génekről kimutatták,
hogy a betegségek kialakulásában és öröklődésében
is fontosak [17, 25]. Az APS-1 és APS-2 közötti lényeges
különbségeket a 6. táblázat foglalja össze.
APS-3
Neufeld ezt a kórképet eredetileg úgy defi niálta, mint
a Hashimoto-thyreoiditis, a Basedow–Graves-kór, a
Graves-orbitopathia, pretibialis myxoedema és az alábbiak
közül még egy autoimmun betegség társulását [34]:
– IDDM,
– atrophiás gastritis,
– anaemia perniciosa,
– vitiligo,
– alopecia,
– myasthenia gravis.
Kiderült azonban, hogy ez a betegségcsoport lényegesen
összetettebb, mivel a pajzsmirigy autoimmun betegségeihez
(TAD = thyroid associated disease) 28%-ban
más autoimmun betegség – Sjögren-kór, coeliakia,
myasthenia, SLE – is társult. Azt a megfi gyelést tették,
hogy a TAD-betegek több mint felében több autoimmun
kórkép inkomplett formában van jelen. Mivel a
TAD-ban szenvedő betegek a lakosság 7–8%-át teszik ki,
ezért új csoportosítást végeztek, amelynek lényege, hogy
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1596 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
7. táblázat A pajzsmirgy autoimmun betegségeihez társult kórképek (TAD) felosztása
Autoimmun pajzsmirigybetegségek (TAD)
(Hashimoto-thyreoiditis, Basedow–Graves-kór, Graves-orbitopathia)
IDDM Autoimmun gastritis Vitiligo MCTD
Hirata-betegség Anaemia perniciosa Alopecia areata RA
Hypophysitis IBD ITP SLE
Addison-kór Autoimmun hepatitis Myasthenia gravis Sjögren-kór
Hypoparathyreosis Primer biliaris cirrhosis Sclerosis multiplex Vasculitis
TAD-3/A TAD-3/B TAD-3/C TAD-3/D
(endokrin) (gastrointestinalis) (hematológiai/bőr/
idegrendszeri )
(szisztémás-kollagén)
a manifeszt és szubklinikus betegségeket is lehet klasszifi
kálni [17, 26, 32, 34, 44] (7. táblázat).
Az APS differenciáldiagnosztikája
Tekintettel arra, hogy az egyes APS-formákban megfi
gyelt entitások társulásai eltérőek, ezért differenciáldiagnosztikai
nehézségek merülhetnek fel. A kromoszomális
megbetegedések közül a Turner-szindróma
okozhat diagnosztikus problémát, mivel ebben a betegségben
autoimmun thyreoiditis (30%-ban) és más endocinopathiák
is előfordulhatnak. A Kearns–Sayre-szindrómában
hypoparathyreosis, primer hypogonadismus,
IDDM, hypopituitarismus egyaránt megfi gyelhető,
azonban a kórkép előterében a myopathia áll. A Wolfram-
szindróma (diabetes mellitus, diabetes insipidus,
opticusatrophia, idegi eredetű süketség) ritka congenitalis
kórkép, amely már gyermekkorban kezdődik. Diagnosztikus
gondot jelenthet felnőttekben a POEMSszindróma
(plazmasejt-abnormitás, organomegalia,
endocrinopathiák, M-protein jelenléte és bőrelváltozások).
A plazmasejtek abnormitása, az M gradiens megjelenése
segít a kórismézésben [44].
Diagnosztikus protokoll
A diagnosztikában meghatározó a klinikai kép, illetve a
kórlefolyás. A laboratóriumi adatok azonban segítséget
adnak a betegségek korai felismerésében. A következő
tesztek elvégzése ajánlatos: TPO, Tg, TSH-R, GAD65,
17-hidroxiláz és 21-hidroxiláz elleni antitestek kimutatása.
A kvantitatív immunelektroforézis M gradiens jelenlétét,
illetve IgA hiányát mutathatja ki. A célszervek
hormonjainak meghatározása, szintjének követése mindenképpen
szükséges nemcsak a diagnózishoz, hanem a
terápia helyességének monitorozásához is.
Terápia, gondozás
A kezelés alapját az immunrendszer kóros működésének
befolyásolása és a károsodott funkciók javítása, a
hormonhiány pótlása képezi. A patomechanizmus alapján
az autoantigenitás megszüntetésére kelle(ne) törekednünk.
Ez a probléma még csak részben megoldott.
A hormonok bevitelével (például a pajzsmirigy hormonjai,
inzulin) gátoljuk a célszervek felületén a HLA-DR
molekulák expresszióját és csökkentjük az autoimmun
folyamatot. Ennek az úgynevezett izohormonális kezelésnek
a lényege leginkább az autoimmun thyreoiditis
kezelése során érthető meg. A TSH képes a HLA-DR
molekulák expresszióját fokozni, ezért az idejében alkalmazott
T4- és T3-kezelés a TSH-szint csökkentése révén
nemcsak a hormonok pótlását jelenti, hanem gátolja az
autoimmun folyamatot is. A pajzsmirigy működését
gátló készítmények nemcsak az euthyreosis kialakulásában
játszanak szerepet, hanem az autoantigének gátlása
révén az autoimmun folyamatot is gátolják. Az idejében
elkezdett inzulinterápia szintén gátolja a béta-sejtek
HLA-DR expresszióját és fékezi a sejtek pusztulását.
A hormonális pótlókezelések egy részében az immunmoduláns
hatás nem bizonyított (például a hypoparathyreosisban
alkalmazott D-vitamin fokozott bevitele).
A fentiekből következik a betegek gondozásának és a
prevenciónak a fontossága.
A betegek életkilátásai a megfelelő és egész élettartamra
kiterjedő gondozással javulhatnak, ennek egyik fő
eleme a beteg felvilágosítása betegségének természetéről
és arról, hogy bizonyos stresszhelyzetekben az alkalmazott
gyógyszerelés módosítása elkerülhetetlen. A megfelelő
hormonális kezelés mellett az addig infertilis nők
gyermeket szülhetnek, a terhesség alatt és a szülést követően
azonban fokozott ellenőrzés indokolt. A gondozás
célja és egyben eredménye, hogy a betegek életkilátásai
ne romoljanak, másrészt az életminőségük tegye lehetővé,
hogy megfelelő munkakör választása után teljes
értékű életet élhessenek [44].
Irodalom
[1] Roitt, I. M., Doniach, D., Cambell, P. N. és mtsai: Autoantibodies
in Hashimoto’s thyroiditis. Lancet, 1956, 2, 820–824.
[2] Rose, N. R., Witebsky, E.: Studies in organ specifi city. Changes in
the thyroid glands of rabbits following active immunization with
rabbit thyroid extracts. J. Immunol., 1956, 76, 417–427.
[3] Adams, D. D., Purves, H. D.: Abnormal response in the assay of
thyrotropin. Proc. Univ. Otago Med. School, 1956, 32, 11–12.
ORVOSI VOSI HETILAP 1597 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
[4] Kriss, J. P.: Inactivation of long-acting thyroid stimulator (LATS)
by anti-kappa, anti-lambda antisera. Clin. Endocrionol., 1968,
28, 1440–1444.
[5] Witebsky, E., Rose, N. R., Terplan, K. és mtsai: Chronic thyroiditis
in autoimmunization. JAMA, 1957, 164, 1439–1447.
[6] Witebsky, E., Kite, J. H., Wick, G.: Spontaneous thyroiditis in the
obese strain chickens. Demonstration of circulationg antibodies.
J. Immunol., 1970, 103, 708–712.
[7] Wick, G., Kite, J. H., Witebsky, E.: Spontaneoud thyroiditis in the
obese strain of chickens. The effect of thymectomy and thymoburesectomy
on the development of the disease. J. Immunol.,
1970, 104, 54–59.
[8] Kaczur, V., Vereb, Gy, Balázs, Cs. és mtsai: Effect of anti-thyroid
peroxidase (TPO) antibodies on TPO activity measured by
chemiluminescence assay. Clin. Chem., 1997, 43, 1392–1399.
[9] Kifor, O., McElduff, A., Leboff, M. S és mtsai: Activating antibodies
the calcium-sensing receptor in two patients with autoimmun
hypoparathyreoidism. J. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 548–
556.
[10] Ludgate, M.: The molecular genetics of three thyroid autoantigens:
thyroglobulin, thyroid peroxidase and thyrotropin receptor.
Autoimmunity, 1990, 7, 201–205.
[11] Mayer, A., Ploix, C., Orgazzi, J. és mtsai: Calcium-sensing receptor
autoantibodies are relevant markers of aquired hypoparathyreoidism.
J. Clin. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 4484–4488.
[12] Zhang, B., Sun, Ch., Qu, Y. és mtsai: Defi ciency of mouse CD4+
CD25+ Foxp3+ regulatory T cells in xenogeneic pig thymusgrafted
nude mice suffering from autoimmune diseases. Cellular
and Molecular Immunology, 2008, 5, 325–332.
[13] Wang, P., W., Liu, R. T., Hank, S. H. és mtsai: Cytotoxic T lymphocyte-
associated molecule-4 polymorphism and relapse of
Graves’ hyperthyroidism after antithyroid withdrawal. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2004, 89, 169–173.
[14] Fountoulakis, S., Vartolomantos, G., Kolaitis, N. és mtsai: HLADR
expressing peripheral T regulatory cells in newly diagnosed
patients with different forms of autoimmune thyroid disease.
Thyroid, 2008, 11, 1–6.
[15] Grimm, M., Spiecker, M., Cartina, R. és mtsai: Inhibition of major
histocompatibility complex (MHC) class II gene transcription
by nitric oxide and antioxidants. J. Biol. Chemistry, 2002,
277, 26460–26467.
[16] Adrian, L., Daniel, H. D., Lesage, S. és mtsai: Gene dosage-limiting
role of aire in thymic expression, clonal deletion, and organspecifi
c autoimmunity. J. Exp. Med., 2004, 200, 1015–1026.
[17] Villano, M. J. B., Huber, A. K., Greenberg, D. A. és mtsai: Autoimmune
thyroiditis and diabetes: dissecting the joint genetic
susceptibility in a large cohort of multiplex families. J. Clin. Endocrinol.
Metab., 2009, 94, 1458–1466.
[18] Bednarczuk, T., Gopinath, B., Ploski, R. és mtsai: Susceptibility
genes in Graves’ ophthalmopathy: searching for needle in a haystack?
Clin. Endocrinol., 2007, 67, 3–19.
[19] Aust, G., Krohn, K., Morgenthaler, N. G. és mtsai: Graves’disease
and Hashimoto’s thyroiditis in monozygotic twins: case study
as well as trancriptomic and immunohistological analysis of
thyroid tissue. Eur. J. Endocrinol., 2006, 154, 13–20.
[20] Betterle, C., Lazzaratto, F., Presotto, F.: Autoimmune polyglandular
syndrome Type 2: the tip of an iceberg? Clin. Exp. Immunol.,
2004, 137, 225–233.
[21] Eisenbarth, G. S., Jackson, R. A.: Immunogenetics of polyglandular
failure and related disease. In Farid, N. R. (ed.): HLA in endocrine
and metabolic disorders. Academic Press, New York,
1984, 235–264.
[22] Elfström, P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[23] Yarman, S., Oguz, F., Carin, M.: HLA-DRB1*03 is a susceptibility
gene in patients with Graves’ disease with and without ophthalmopathy.
Internat. J. Immunogenetics, 2007, 34, 23–25.
[24] Ogren, M. P., Lombroso, P. J.: Epigenetics: behavioral infl uences
on gene function, Part II: Molecular mechanism. J. Am. Acad.
Child Adolesc. Psychiatry, 2008, 48, 374–378.
[25] Esteller, M.: Epigenetics in cancer. N. Engl. J. Med., 2008, 13,
1148–1158.
[26] Strickland, F. M., Richardson, B. C.: Epigenetics in human autoimmunity.
Epigenetics in autoimmunity – DNA methylation in
systemic lupus erythematosus and beyond. Autoimmunity, 2008,
41, 278–286.
[27] Klecha, A. J., Barreiro-Arcos, M. L., Frick, L. és mtsai: Immunoendocrine
interactions in autoimmune thyroid diseases. Neuroimmunomodulation,
2008, 15, 68–75.
[28] Silverma, M. N., Sternberg, E. M.: Neuroendocrine immune interactions
in rheumatoid arthritis: mechanism of glucocorticoid
resistance. Neuroimmunomodulation, 2008, 15, 19–28.
[29] Kadioglu, P., Acbay, O., Demir, G. és mtsai: The effect of prolactin
and bromocriptine on human peripheral immune status.
J. Endocrinol. Invest., 2001, 24, 147–151.
[30] Ahonen, P., Myllarniemi, S., Sipila, I. és mtsa: Clinical variation of
autoimmune polyendocrinopathy-candidiasis-ectodermal dystrophy
(APECED) in a series of 68 patients. N. Engl. J. Med.,
1990, 322, 1829–1836.
[31] Bensing, S., Fetissov, S. O., Mulder, J. és mtsai: Pituitary autoantibodies
in autoimmune polyendocrine syndrome type l. PNAS,
2007, 104, 949–954.
[32] Betterle, C., Zanchetta, K.: Update on autoimmune polyendocrine
syndrome (APS). Acta Biol. Med., 2003, 74, 9–33.
[33] Blizzard, R. M., Chee, D., Davis, W.: The incidence of parathyroid
and other antibodies in the sera of patients with idiopathic
hypothyroidism. Clin. Exp. Immunol, 1966, 1, 119.
[34] Neufeld, M., Maclaren, N., Blizzard, R.: Autoimmune polyendocrine
syndromes. Pediatr. Ann., 1980, 9, 154–162.
[35] Dultz, G., Metheis, N., Dittmar, M. és mtsai: CTLA-4 CT60 polymorphism
in thyroid and polyglandulars autoimmunity. Horm.
Metab. Res., 2009, 41, 426–429.
[36] Wielosz, E., Majdan, M. M., Zychowska, I. és mtsai: Coexistence of
fi ve autoimmune diseases: diagnostic and therapeutic diffi cilties.
Rheumatol. Int., 2008, 28, 919–923.
[37] Elfström., P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[38] Gianani, R., Eisenbarth, G. S.: Autoimmunity to gastrointestinal
endocrine cells in autoimmune polyendocrine syndrome
type 1. J. Endocrinol. Metab., 2003, 88, 1442–1444.
[39] Ballarini, A., Lee-Kirsch, M. A.: Genetic dissection of autoimmune
polyendocrine syndrome type 2: common origin of a spectrum
of phenotypes. Ann. NY. Acad. Sci., 2007, 111, 169–165.
[40] Alimohammadi, M., Björklund, P., Hallgren, A. és mtsai: Autoimmune
polyendocrine syndrome type 1 and NALP5, a parathyroid
autoantigen. N. Engl. J. Med., 2008, 358, 1018–
1028.
[41] Ströbel, P., Murumägi A. R, Klein, R. és mtsai: Defi ciency of
the autoimmune regulator AIRE in thymomas is insuffi cient
to elicit autoimmune polyendocrinopathy syndrome type 1
(APS-1). J. Pathol., 2007, 21, 563–571.
[42] Dittmar, M., Ide, M., Wurm, M. és mtsai: Early onset of polyglandular
failure is associated with HLA-DRB1*03. Eur. J. Endocrinol.,
2008, 159, 55–60.
[43] Wolff, A. S., Erichsen, M. M., Meager, A. és mtsai: Autoimmune
poly-endocrine syndrome type 1 in Norway: phenotypic variation,
autoantibodies and novel mutations in the autoimmune
regulator gene. J. Clin. Endocrinol. Metab., 2007, 92, 595–
603.
[44] Kahaly, G. J.: Polyglandular autoimmune syndromes. Eur. J.
Endocrinol., 2009, 161, 11–20.
(Balázs Csaba dr.,
Budapest, Frankel L. u. 4., 1029
e-mail: drbalazs@irgalmas.hu)
Üdvözlettel:
A témáról sok előadást tartottam és írtam is. Itt csak a tőmondatokat írhatok le:
1. A myopathia lehet autoimmun eredetű, myositisese jellegű, amely a thyreoiditishez társul (utalok itt az autoimmun kórképek társulásaira vonatkozó tanulmányra, amely az elmúlt hónapban az Orvosi Hetilapban is megjelent
2. A T4-T3 receptor szintű szabályozásnak is meghatározó szerpe van. Ez lényeges, mert pl. hypothyreosisban pitvari diastoés dysfunkció van
3. A hatásmechanizmus neuro-muscularis jellegű, ez okozhat görcsöket, de depressziószerű állapotokat, myastheniát , ocularis myastheniár(még 1983-ban amikor együtt dolgoztunk , akkor publikáltuk elsőként ezt hazánkab). A legsúlyosabb formák közül a Hashimoto encephalopathiát emelem ki, amelyre ritkán gondolnak.
3. A kezeléssel az esetek jelentős részében eredményt lehet elérni, de figyelni kell a társuló betegségekre is.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
2009 ■ 150. 1589 évfolyam, 34. szám ■ 1589–1597.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
DOI: 10.1556/OH.2009.28706
Autoimmun endokrin kórképek
társulásai
BALÁZS CSABA DR.1 ■ FEHÉR JÁNOS DR.2
1Budai Irgalmasrendi Kórház, Belgyógyászati Osztály, Budapest
2Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest
Napjainkban egyre több adat van a neuroendokrin és az immunrendszer közötti kapcsolatra. A molekuláris genetikai kutatások
eredményei bizonyították, hogy a neurotranszmitterek, a hormonok és a citokinek az alapjai ennek a közös nyelvnek. Bebizonyosodott,
hogy az immunrendszer képes neurotranszmitterek, hormonok, az endokrin rendszer pedig citokinek termelésére. Ez az
integratív (holisztikus) szemlélet teszi lehetővé a pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer élettani és kóros működésének megismerését.
Az autoimmun kórképek társulásai és az autoimmun poliendokrin szindrómák heterogén betegségcsoportot képeznek,
amelyeknek lényege a saját antigénnel szemben csökkent vagy megszűnt tolerancia. A molekuláris genetikai kutatások a
szervspecifi kusnak nevezett kórképek társulásainak mechanizmusát tárták fel. Az 1-es típusú autoimmun poliendokrin szindróma
jellemzője, hogy legalább kettő jelen van a három kardinális betegségből: Addison-kór, autoimmun hypoparathyreosis és mucocutan
candidiasis. Ennek a ritka, autoszomális szindrómának az oka az autoimmun regulátor gén (AIRE) mutációja. A 2-es típusú autoimmun
poliendokrin szindrómában az Addison-kór, az autoimmun pajzsmirigybetegségek egyike és/vagy 1-es típusú diabetes
mellitus társul egymással. A 3-as típusú poliendokrin szindrómát az autoimmun pajzsmirigybetegség, az 1-es típusú diabetes mellitus
jellemzi. Az 1-es típusú poliendokrin szindrómától eltérően a 2-es és a 3-as típusúakat egyes HLA-antigének társulásai jellemzik.
Az egyes betegségekre hajlamosító genetikai faktorok megismerése lehetővé teszi, hogy jobban megértsük a közös autoimmun
mechanizmust, és lehetőséget nyújt a korai kezeléshez és megelőzéshez egyaránt.
Kulcsszavak: immunoendokrin betegségek, autoimmun kórképek és társulásaik, immunoendokrin szabályozás, integratív medicina,
poliendokrin autoimmun kórképek
Associations of autoimmune disorders in endocrine diseases
Increasing data are known for dialogue between neuroendocrine and immune systems recently. Results of molecular genetic studies
provided evidences for common languages of these systems by various signals including neurotransmitters, hormones, cytokines.
It is proved the immune system is able to produce neurotransmitters and hormones and endocrine organs can even result in cytokines.
This new integrative approach allows to investigate the physiologic events and diseases as interactions between the psychoneuro-
endocrine-immune systems. The autoimmune polyendocrine syndromes constitute a heterogeneous group of disorders characterized
by loss of immune tolerance to self-antigens. In spite of distinct clinical pictures, molecular genetic studies revealed a
common molecular mechanism in the associations of organ-specifi c diseases. Autoimmune polyendocrine syndrome-1 is characterized
by associations at least two out of three cardinal signs: Addison’s disease, autoimmune hypoparathyroidism and mucocutaneous
candidiasis. This is a rare autosomal recessive syndrome induced by mutations in autoimmune regulator gene. Autoimmune polyendocrine
syndrome-2 occurs more frequently and defi ned as the coexistence of Addison’s disease, autoimmune thyroid disease
and/or type-1 diabetes mellitus. Autoimmune polyendocrine syndrome-3 is characterized by association of autoimmune thyroid
disease and type-1 diabetes mellitus. The HLA and other genes proved to be important in associations of the syndrome-2 and 3 in
contrast to autoimmune polyendocrine syndrome–1. Identifi cation of predisposing genetic helps to understand the common mechanisms
and provide possibility for early therapy and prevention as well.
Keywords: Immunoendocrine diseases, associations of autoimmune diseases, immunoendocrine regulation, integrative medicine,
polyendocrine autoimmune syndrome
(Beérkezett: 2009. június 29.; elfogadva: 2009. július 6.)
Rövidítések
ACTH = adrenokortikotrop hormon; AIRE = auto-immune regulator
gene; APECED = autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis, ectodermic
dystrophy; APS = autoimmun poliendokrin szindróma; AT =
autoimmun thyreoiditis; CTLA-4 = citotoxikus T-lymphocyta-antigén-
4; DC = dendritikus sejtek; EMG = elektromiogram; IDDM =
1-es típusú diabetes mellitus; LATS = long acting thyroid stimulator;
MHC = (major histocompatibility complex) hisztokompatibilitási
komplex; OS = „obese strain” csirke; SLE = szisztémás lupus erythematosus;
TAD = thyroid associated disease; TNF = tumornekrózis-faktor;
TPO = pajzsmirigy-eredetű peroxidáz enzim; TRAIL = TNF-related
apoptosis-inducing ligands; TSH = pajzsmirigy-stimuláló hormon
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1590 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
Az elmúlt ötven év legjelentősebb orvostudományi eredményei
közé sorolható az autoimmunitás felfedezése.
Klinikai megfi gyelések és kísérletek bizonyították, hogy
a korábban ismeretlen eredetűnek („idiopathiásnak”)
gondolt betegségek egész sora az immunrendszer kóros
működésére vezethető vissza. 1956-ban Roitt és mtsai
bizonyították először, hogy a Hashimoto-thyreoiditises
betegek savójában a pajzsmiriggyel reagáló antitestek
mutathatók ki [1]. Később nyulakban a pajzsmirigykivonat
adásával sikerült a Hashimoto-thyreoiditisnek
megfelelő kórképet kiváltani. Fordulatot jelentett a
Basedow–Graves-kór kutatásában egy immunglobulin,
a LATS (long acting thyroid stimulator) felfedezése,
amelyről később kiderült, hogy TSH-receptor elleni
antitest, és felelős a pajzsmirigy túlműködéséért [2, 3, 4,
5, 6]. 1957-ben Witebsky és Rose fogalmazták meg az
autoimmun betegségek kritériumait [5].
Az immunszabályozás, az immungenetika jobb megismerése
elősegítette, hogy közelebb kerüljünk az autoimmun
betegségek patomechanizmusának megértéséhez.
Az immunrendszert egymással sokrétű kapcsolatban
lévő sejtek bonyolult hálózata alkotja. Az antigének felismerését
a monocyták, makrofágok, dendritikus sejtek
(DC) végzik. Ez a felismerés komplex folyamat, amelyben
a sejtek által felvett anyagok lebontására, a hasított
anyagok epitópjainak analízisére, a róluk kapott információk
átadására kerül sor. Az antigének felismerésében
és átadásában (prezentációjában) lényeges funkciót töltenek
be az úgynevezett fő hisztokompatibilitási komplex
(MHC – major histocompatibility complex) molekulái.
A felismert információt a thymus- és bursadependens
sejteknek (T- és B-lymphocytáknak) adják át. Az előbbiek
is két alcsoportra bonthatók, a Th1 (T helper-1)
sejtek a celluláris immunreakciókért felelősek, a Th2
(T helper-2) sejtek a humorális immunológiai folyamatokat
irányítják. A T-sejtek aktiváló anyagok (mitogének)
és antigének jelenlétében osztódnak, úgynevezett blasztos
átalakuláson mennek át. Ennek a folyamatnak a során
biológiailag aktív anyagokat termelnek, amelyek egy része
citotoxikus lehet. A B-lymphocyták hatásukat antitestek
révén fejtik ki, amelyek mind felépítésükben, mind
funkciójukban eltérőek. Az antitestek egy része a saját
egyedi immunglobulinokhoz (idiotípus) kötődik és létrehozza
az úgynevezett idiotípus-antiidiotípus hálózatot,
amelynek fontos szerepe van az immunrendszer
alapvető feladatának, az individuális integritás megőrzésében.
Az antitestek másik része lehet citotoxikus, illetve
olyan, amely a sejtek működését fokozza vagy gátolja
[6, 7, 8, 9, 10, 11]. A kóros immunreguláció miatt az
immunrendszer sejtjei idegennek ismerik fel saját sejtjeiket,
illetve az antigenitásban eltérő részeit (epitópjait).
Attól függően, hogy az epitópok milyen mértékben közösek
az egyes szervekben, alakulhatnak ki szisztémás
vagy egyes szervekre lokalizálódó szervspecifi kus autoimmun
betegségek [11, 12, 13]. A molekuláris biológiai
kutatások legújabb eredményei arra is rávilágítottak,
hogy ezek a közös epitópok különböző szervekben eltérő
mértékben vannak jelen. Ezzel magyarázható az a
klinikai tapasztalat, hogy a szisztémás lupus erythematosus
(SLE) gyakran társul más, korábban szervspecifi kusnak
tartott kórképpel. Az autoimmun folyamatok kialakulásában
meghatározóak a szabályozó T-sejtek (Treg)
szerepe [12, 14, 15, 16]. A perifériás CD4+ sejtek
5–10%-áról tudjuk, hogy a felületükön Foxp3+, CTLA-4
(cytostatic T lymphocyte antigen-4) és DITR
(glucocorticoid-induced tumor necrosis factor receptor
family related receptor) molekulát is expresszálnak. Egyre
több tanulmány bizonyította, hogy a CD4+, CD25+,
Treg sejtek kóros működése az autoimmun betegségek
egész sorának kialakulásában játszik szerepet (SLE,
autoimmun thyreoiditis, 1-es típusú diabetes mellitus,
autoimmun bélbetegségek) [14, 15, 17]. Az is tudott,
hogy a CD4+, CD25+, Treg sejtek Foxp3+ (Treg) döntő
fontosságúak a szervezet immunológiai toleranciájá nak
fenntartásában és az autoimmun betegségek megelőzésében
[12, 14, 18, 19]. A genetikai kutatásoknak köszönhetően
kiderült, hogy az autoimmun betegségek
öröklődésében több gén is szerepet játszhat. Ezek közül
először az MHC gének szerepére derült fény, a legújabb
kutatások más-más kromoszómán található gének
– HLA II (6p), CTLA-4 (2q), Foxp3 (10p) auto immun
regulátor gén (AIRE) (21p) – jelentőségét is bizonyították
[20, 21, 22, 23]. Az epidemiológiai tanulmányok,
az ikreken tett megfi gyelések azonban egyaránt
azt jelzik, hogy a genetikus tényezőkön kívül mind
epigenetikus, mind környezeti tényezők is meghatározóak
az immunreguláció károsodásában és az autoimmun
betegségek létrejöttében. Ezeknek a faktoroknak a
részletes elemzése azonban meghaladná ennek a témakörnek
a kereteit, ezért az ezzel kapcsolatos irodalmi
adatokra hivatkozunk [16, 24, 25, 26]. Az elmúlt évtized
nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a
pszicho-neuro-endokrin és az immunrendszer nemcsak
kölcsönhatásban áll egymással, hanem közös biokémiai
jeleket is használ. Ennek a közös „nyelvnek” a megfejtése
a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek
segítségével vált lehetségessé. Ma még nem
ismerjük ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét,
azonban jelen ismereteink már elégségesek annak
kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem
egy integrált pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer
felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért
[27, 28, 29]. Az immunrendszer kölcsönhatásaiért az
általuk termelt anyagokat, limfokineket tették felelőssé.
Az utóbbi években kiderült azonban, hogy limfokineket
nemcsak az immunrendszer, hanem a neuroendokrin
rendszer sejtjei is termelnek, ezért ma már ezeket az információt
átadó anyagokat citokineknek nevezik. A citokinek
olyan polipeptid típusú molekulák, amelyek sejtfelszíni
receptorokhoz specifi kusan kötődnek és azok
működését megváltoztatják. A hormonokkal ellentétben
a citokinek hatásukat döntően parakrin vagy autokrin
módon fejtik ki. Meg kell azonban említeni, hogy néha
átfedés van a hormonok és a citokinek hatásaiban. Ez azt
ORVOSI VOSI HETILAP 1591 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
1. ábra Az immunrendeszer központi idegrendszri szabályozásának
fontosabb helyei
Korai citokin
„release”
Szenzoros
Vizuális
Auditórikus
Ízérző
Szagló
Motoros
Memória B-sejtek
aktiválása
Cholinerg antiinflammatórikus
szabályozás
Klonális expanzió
DC-érés
T-sejt-érés
Késői citokin
„release”
2. ábra Autoimmun thyreoiditis patomechanizmusának vázlata
környezeti tényezők
(jód, fertőzések, terhesség,
citokin kezelés)
Autoreaktív T-sejtek (Th és Tc)
és autoantitesteket termelő B-lymphocyták
felhalmozódása a pajzsmirigyben,
szövetpusztulás
Immuntoletancia megszűnése
Genetikai hajlam
Apoptózis
HYPOTHYREOSIS
jelenti, hogy a citokinek a perifériás keringésben kimutathatók
és hormonként viselkedhetnek (például az
interleukin-6 a legintenzívebben stimulálja a hypothalamus-
hypophysis tengelyt), másrészt ismertek olyan
hormonok (például prolaktin, ACTH, TSH), amelyek
citokinként szerepelhetnek a szövetekben. A holisztikus
medicina szemléletének alapja, hogy a szervezet fi ziológiás
és patológiás szabályozómechanizmusait egységes
egészként tanulmányozza. Az emberi szervezet regulációját
összefoglaló integratív nyelv kódjainak megfejtése
új irányt nyitott a medicinában. A mindennapi gyakorlatban
a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti
interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok
(szteroidok, prolaktin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják
az immunrendszer fi ziológiás és kóros működését,
a citokinek elleni monoklonális antitestek pedig a
napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun patomechanizmusú
endokrin kórképek gyógyítására [21].
A legújabb eredmények azt mutatják, hogy az agy egyes
területei eltérő módon koordinálják az immunsejtek
érését, működését, és az ennek alapján megalkotott „humunculus”
modell jelzi, hogy mely agyi területek irányítják
az immunrendszer érését, aktiválódását [24, 27, 28]
(1. ábra).
Az autoimmun szervspecifi kus
endokrin betegségek társulásainak elméleti
és klinikai alapjai
A Hashimoto-thyreoiditis olyan idült gyulladás, amelyben
az autoimmun (humorális és celluláris) destruktív
folyamat a thyreoidea acinussejtjeit károsítja és hypothyreosis
kialakulását eredményezheti. A betegség a szervspecifi
kus autoimmun endokrinopathiák típusos formája,
amelyben az autoantitestek jelenlétét először bizonyították.
A betegség patomechanizmusának megértése azért
lényeges, mert alapul szolgál más autoimmun eredetű
endokrinopathia kialakulásának megértéséhez. Az AT
nemcsak kísérletesen váltható ki, hanem spontán is előfordul.
Ez a modell segített megismerni azokat az immunológiai
és immungenetikai tényezőket, amelyek a
betegség kialakulásában jelentősek. Sikerült a Cornell
csirketörzsből egy olyan törzset kitenyészteni, amelyben
8–10 hetes korban a Hashimoto-thyreoiditishez hasonló
megbetegedés jelentkezik és a pajzsmirigy elleni
antitestek titere is emelkedik, az állatok pedig hypothyreosisossá
válnak („obese strain”= OS csirke). Ezekben
az állatokban a neonatalis bursectomia, az androgén
hormon adása megakadályozta, a thymectomia pedig
elősegítette a thyreoiditises tünetek korai és súlyosabb
kifejlődését. Kiderült az is, hogy a betegség létrejöttét
genetikai faktorok is befolyásolják. A B locus, amely csirkékben
kódolja a szöveti antigéneket, meghatározó a betegség
kialakulásában, ugyanis a B1B1 és B1B4 genotípusú
állatokban 6–10 hetes korban feltűnő a pajzsmirigy
lymphocytás infi ltrációja és ezzel egyidejűleg a Tg elleni
antitesttiter emelkedése. A B4B4 genotípusú állatok
viszont ritkábban betegednek meg. A humán AT-ről bizonyították,
hogy a thyreocyták károsodása komplex,
többlépcsős folyamat, amelyben az immunológiai, immungenetikai
faktorok mellett az epigenetikai és a környezeti
tényezők is szerepet játszanak [6, 7] (2. ábra).
A Tg-n kívül több pajzsmirigyantigénről tudjuk, hogy
fontosak az autoimmun patomechanizmusban. A pajzsmirigy-
eredetű peroxidáz enzim (TPO), a nátrium-jód
szimporter (NIS) és a dejodináz elleni antitestek is szerepet
játszanak a gyulladásos folyamatokban. Az autoantitestek
közül a Tg elleni antitestekről tudjuk, hogy
antitestdependens citotoxicitásuk révén károsítják a
pajzsmirigysejteket, a TPO elleni antitestek pedig komplementet
kötnek és direkt toxikusak, másrészt egy részük
képes a TPO enzim gátlására is. Egyre több kísérleti adat
támasztja alá az autoimmun folyamatok által kiváltott
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1592 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
apoptózis (Fas-Fas ligand), illetve a TNF citokin családba
tartozó biológiai mediátorok és azokat megkötő
anyagok (ligandok) (TRAIL = TNF-related apoptosisinducing
ligands) szerepét [17, 29, 30, 31]. Az AT-ben
a genetikai tényezők fontosságát húzták alá azok az irodalmi
adatok, amelyek a betegség familiáris halmozódását
bizonyították [19]. A HLA antigének vizsgálata
megerősítette, hogy az AT-k genetikailag is eltérő csoportokat
alkotnak. A Hashimoto-thyreoiditisben a HLA
DR3, a post partum thyreoiditisben (PPT-ben), illetve
atrophiás thyreoiditisben a HLA DR5 frekvenciájának
emelkedését találták. Bizonyították, hogy a DR3, DQ8
allélek fogékonyak, a DR2, DR4 és DQ6 allélek pedig
rezisztensek a betegséggel szemben. A citotoxikus
T-lymphocyta-antigén-4-ről (CTLA-4-ről) tudjuk, hogy
lényeges az immuntolerancia kialakulásában, ugyanis
a CTLA-4 molekula gátolja a T-sejtek proliferációját.
A CTLA-4 gén egyes alléljei (G49) fokozott hajlamot
jeleznek az autoimmun betegségre, azonban azt a kérdést,
hogy az autoimmun betegségek közül miért AT
jön létre, még nem tudjuk megválaszolni, ezért az
autoimmunitásért felelős „közös gének” mellett thyreoideaspecifi
kus géneket keresnek, amelyek közül leginkább
a Tg-re specifi kusak látszanak lényegesnek.
Az AT-re fogékony gént a Tg gén helyének (8. kromoszóma)
közelében sikerült megtalálni (8q24), és az is kiderült,
hogy az egyes Tg-pontmutációk (SNP-k) eltérő
mértékben növelhetik a betegség iránti fogékonyságot.
A genetikai háttér mellett egyre több érv szól az úgynevezett
epigenetikai tényezők mellett, amelyek azt bizonyítják,
hogy a DNS-szekvenciákban nem kódolt örökletes
mechanizmusok is felelősek azért, hogy egy adott
betegben melyik autoimmun betegség alakul ki [10, 16,
21, 23, 24]. Ikreken tett legújabb megfi gyelések alapján
igazoltnak fogadhatjuk el, hogy az AT létrejöttében a
környezeti faktoroknak is meghatározó jelentőségük
van, ugyanis egypetéjű, monozigóta ikrekben a genetikai
hajlamot csak 46–89%-ra kalkulálták [19, 20]. A környezeti
tényezők közül meghatározó a jód szerepe, mivel a
WHO jódhiány elleni programja is bizonyította, hogy a
jódozással nemcsak a veleszületett jódhiányos állapot
szűnt meg, de növekedett az AT-ben megbetegedettek
száma is. A fokozott jódbevitel thyreoiditist kiváltó hatása
részben az autoantigének (például Tg) antigenitásának
megváltoztatásával, másrészt az autoantigének
fokozott expressziójával és antigén átadásával áll összefüggésben.
A vírusos és a bakteriális fertőzésekről feltételezik,
hogy képesek a betegséget kiváltani, azonban ezt
eddig nem sikerült bizonyítani [17, 20]. Mind elméleti,
mind klinikai szempontból jelentősek azok a megfi gyelések,
amelyek az egyes autoimmun patogenezisű betegségek
társulását bizonyítják. A kérdés fontosságát az adja,
hogy napjainkig úgy gondoltuk, hogy az autoimmun betegség
kialakulásában csak az immunregulációért felelős
gének (immune response genes) kóros működése felelős.
Az autoimun poliendokrin szindróma-1 (APS-I) kórkép
tanulmányozása során derült fény arra, hogy az úgynevezett
autoimmun regulátor gén (AIRE) létezik, és ennek
mutációja, illetve alléljei felelősek a betegségek sajátos
társulásaiért. Ez a felfedezés elindította a genomikai kutatások
azon irányát, amely az egyes endocrinopathiák
létrejöttében is keresi az esetleges mutációkat. Az a korábbi
vélekedés pedig, hogy az autoimmun betegségek
csak egy-egy szervre korlátozódnak, túlhaladottá vált.
Gyakran a szisztémás autoimmun betegségek és a szervspecifi
kus formák sajátos társulása jön létre, amely a betegségek
változatosságát, sokszínűségét okozza. E betegségcsoport
kutatásának az ad különös gyakorlati
jelentőséget, hogy felhívja a gyakorló orvos fi gyelmét az
egyes kórképek gyakran eltérő asszociációjára és ezzel
megkönnyíti a diagnózishoz, illetve a kezeléshez vezető,
gyakran rögös utat. Az autoimmun kórképek társulásainak
jellemző példája az, amikor az AT-t autoimmun
gastritis, anaemia perniciosa, 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM), Addison-kór, illetve hypadrenia egyaránt kíséri
vagy követheti [17, 30, 31, 32].
Autoimmun poliendokrin szindróma
klinikai formái
Az autoimmun poliendokrin szindróma (APS) több
autoimmun patogenezisű endokrin betegség társulását
jelenti. Ennek megfelelően az 1. táblázatban részletezett
beosztást fogadták el.
Az első APS-t minden valószínűséggel még Addison
írta le 1855-ben, bár még nem tudta, hogy a betegségek
egy sajátos csoportját találta meg. Később az egyes entitások
leírása után, 1980-ban Neufeld és Blizzard javasolták
a jelenlegi felosztást [32, 33, 34]. Ezeket a betegségeket
korábban „idiopathiásnak” tartották, s csak az
autoimmunitás megismerése után történhetett meg a jelenlegi
klasszifi káció. A betegség természetének jobb
megismerésében alapvető volt Witebsky és Rose, majd
Rose és Bona kritériumainak kidolgozása, illetve alkalma-
1. táblázat Az APS felosztása
– APS-I Candidiasis, hypoparathyreosis, Addison-kór
– APS-II Addison-kór + autoimmun pajzsmirigybetegség
és/vagy I. típusú diabetes mellitus
– APS-III Pajzsmirigy autoimmun betegség + a fentebb említett
kórképek egyike
2. táblázat Az autoimmun betegség bizonyítékai
– Direkt bizonyíték(ok): a betegség passzív átvitele vagy
az autoantitestekkel, vagy autoreaktív T-sejtekkel
– Indirekt bizonyíték: a betegség reprodukálása experimentális
körülmények között
– Másodlagos bizonyíték(ok): lymphocytás infi ltráció a
célszervben, társulás más autoimmun betegséggel,
korreláció a HLA antigénekkel, az immunreguláció
kedvező terápiás hatása
ORVOSI VOSI HETILAP 1593 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
zása az autoimmun eredetű endokrin kórképekre [5, 6,
7, 35, 36, 37, 38, 39] (2. táblázat).
Az autoimmun háttér megismerése nemcsak a betegségek
kialakulásáról, hanem a társulások okairól is új információkat
nyújtott. Az egyes betegségekben a közös
epitópok elleni sejtes és humorális mechanizmus felelős
azért, hogy bizonyos kórképek együtt gyakrabban fordulnak
elő.
APS-1
Defi níció: a 3. táblázatban felsorolt három megbetegedésből
legalább kettő társulását jelenti.
A betegségnek korábban más elnevezései is ismertek
voltak. Ezek közül a leggyakrabban használt az
APECED (autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis,
ectodermic dystrophy), illetve Whitaker-szindróma
volt. A betegség gyermekkorban kezdődik, a legelső jel
a krónikus candidiasis, amelyet időben a hypoparathyreosis,
majd az Addison-kór tünetei követik [32, 34, 39,
40]. A fő vagy „major” tünetek mellett a 20. életév után
a „minor” tünetek jelentkeznek (vitiligo, alopecia areata,
coeliakia, autoimmun hepatitis, hypogonadismus, malabsorptio,
diabetes mellitus, autoimmun thyreoiditis,
idült atrophiás gastritis) és alakítják ki a betegség rendkívül
színes tünetegyüttesét [39, 40].
Epidemiológia
Az APS-1 ritka betegség. Prevalenciája rendkívül eltérő,
az iráni zsidók között 1:9000, Finnországban 1:14 000,
Szardíniában 1:25 000, Norvégiában 1:80 000, Észak-
Olaszországban 1:200 000, a női/férfi arány 1,0:2,4
[32, 34, 41].
Tünetek
Az esetek közel 100%-ában kezelésre nehezen reagáló
mucocutan krónikus candidiasis (CC) mutatható ki,
amely már gyermekkorban jelentkezik (3. ábra).
Fontos, hogy a gyermekkorban fellépő CC közel 45%-
ának a háttérben az APS-1 áll. A tetania, hypoparathyreosis
79%-ban, az Addison-kór 72%-ban mutatható ki.
Más szervspecifi kus kórképek (gonadalis hipofunkció,
vitiligo, anaemia perniciosa, fogzománc-hypoplasia, körömdystrophia,
alopecia) lényegesen ritkábban társulnak
a betegséghez. A hypoparathyreosissal járó for-
3. ábra APS1-1-ben szenvedő beteg szájnyálkahártyáján a mucocutan
candidiasis jelei
4. ábra APS-1-ben szenvedő beteg gingivájának fokozott pigmentációja
és a fogzománc fejlődési rendellenességei
3. táblázat APS-1 fő összetevői
– Krónikus mucocutan candidiasis (5. év körül manifesztálódik)
– Krónikus hypoparathyreosis
(paraesthesia, Chvostek–Trousseau-tünet, EMG-jelek,
száraz bőr, körömdeformitások)
– Addison-kór (6 hónapos és 40. életév között, átlag 14,6 év)
(hiperpigmentáció, hypoglykaemia, fogyás, adynamia,
hypotonia, hasmenés, hányinger – kóma )
mákban gondolni kell malabsorptióra is. A nyelőcső
gyulladása fájdalmas lehet és az esetek egy részében hegesedést
okoz, illetve az epithelialis tumorok számának
növekedését indukálhatja. A krónikus hypoparathyreosis
időben később, átlagosan a gyermekek 3 hónapos és
15. életéve között lép fel. A legjellemzőbb klinikai tünetek:
neuromuscularis zavarok, tetaniás jelek, paraesthesia,
hypotonia, malabsorptio. Chvostek-tünet (a n. facialis
beidegzési területén a szájzug elhúzódása, szemhéj
kontrakciója) váltható ki, a Trousseau-tünet (a felkar körülbelül
3–5 perces leszorítására tetaniás kontrakció lép
fel) pozitív. A latens tetania EMG segítségével deríthető
ki. A hypocalcaemia további tünetei (száraz bőr, vékony
haj és körömdeformitások) is észlelhetők. Az Addison-
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1594 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
5. ábra APS-1 gén lokalizációja (függőleges vonal)
6. ábra AIRE gén 8. 13 bp deletiójának vizsgálata.
1. molekulasúlymarker,
2. APS-1 homozigóta beteg (13 bp deletiója),
3. APS-1 beteg heterozigóta apja,
4. APS-1 beteg heterozigóta anyja,
5. egészséges kontroll
4. táblázat APS-1 fő tüneteinek immunológiai háttere
– Candidiasis: primer T-sejtes immundefi cientia
– Hypoparathyreosis: parathyreoidea elleni antitestek:
kalciumszenzor elleni antitestek
– Addison-kór: Adrenalis cortex elleni antitestek (ACA),
21-hidroxiláz elleni antitestek
5. táblázat APS-1 minor tünetei és kialakulásáért felelős autoantigének
elleni antitestek
Vitiligo
– melanocyta-antigén
Coeliakia
– reticulin, endomysium-antigén
Hypogonadismus
– szteroidtermelő sejtek
– 17-hidroxiláz-enzim-antigén
– P450 scc antigén
Autoimmun hepatitis
– L-K mikroszóma-antigén
1. típusú diabetes mellitus
– ICA (islet cell antigen)
– GAD (glutamindekarboxiláz enzim)
– IA2 antigén
Autoimmun thyreoiditis
– TPO (pajzsmirigy peroxidáz enzim)
– Tg (thyreoglobulin)
Krónikus atrophiás gastritis
– parietalis sejtek
– H/K ATP-áz enzim
– intrinszik faktor
Alopecia areata
– Tirozin-hidroxiláz
Malabsorptio
– triptofán
Genetika
Az APS-1 autoszomális, recesszív, monogénes, öröklődő
betegség, amely a HLA antigénekhez nem társul. Ez is
arra utal, hogy a többi autoimmun patogenezisű kórképtől
eltérő, önálló entitás. Az AIRE gene (auto-immune
regulator) a 21. kromoszóma hosszú karján helyezkedik
el, 14 exonból áll és 13 kb nagyságú (5. ábra).
Ez a gén egy 545 aminosavból álló proteint, az AIRE
fehérjét kódolja és kontrollálja a szövetspecifi kus antigének
expresszióját a thymusban, azaz meghatározza,
mely antigénekkel szemben alakul ki immuntolerancia.
Az AIRE gén és az általa termelt fehérje magas koncentrációjú
a thymus epithelialis sejtjeiben, a dendritikus,
illetve antigén-prezentáló sejtekben, alacsony koncentrációjú
viszont a lépben, a perifériás mononukleáris
sejtekben. Az AIRE gén mutációi, deletiói és inszerciói
felelősek a betegség kialakulásáért [41, 42, 43]. Az első
és máig legjelentősebb a 6. exonban található R257Xmutáció,
amelyet Finnországban a betegek 82%-ában
mutattak ki. Az R139X-mutációt Szardíniában, az
Y85C-t Perzsiában élő zsidókban fi gyelték meg leggyakrabban.
A fentebb bemutatott betegünk és szüleinek genetikai
vizsgálata a 8. exon deletióját mutatta (6. ábra).
kór tünetei a születés utáni 6. hónap és 40. életév között
jelentkeznek, és nem különböznek az APS-től független,
úgynevezett monoszisztémás formától. Feltűnő a
nagyfokú gyengeség, fogyás, hypotonia, folyadékvesztés,
hypoglykaemiás epizódok. Fertőzés, illetve fi zikai
és szellemi terhelés hatására a beteg krízisbe kerülhet.
A gastrointestinalis tünetek közül a hasmenés, hasi fájdalom,
hányinger, hányás a leggyakoribbak. A bőr és a
nyálkahártyák (gingiva, száj) fokozott pigmentációja fi -
gyelhető meg (4. ábra).
Patomechanizmus
Az autoimmun folyamatok kialakulásáért az immunregulátor
gén defektusa a felelős. Az egyes szervek és szövetek
ellen autoantitestek képződnek, illetve a T-sejtek
károsodott működése miatt gombás megbetegedések
alakulnak ki. A betegség már állatkísérleti modelleken is
vizsgálható. Ezek az érdekes kísérletek azt mutatták,
hogy a genetikai defektussal született néhány hetes egerek
szérumában mind a májszövet, mind a mellékvese
elleni autoantitestek mutathatók ki (4. táblázat).
ORVOSI VOSI HETILAP 1595 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
6. táblázat APS-1 és APS-2 közötti legfontosabb különbségek
APS-1 APS-2
Gyermekkori kezdet Felnőttkori kezdet
AIRE gén mutációja kimutatható AIRE gén mutáció nincs
HLA-val nem társul HLA DR3/4-gyel társul
Immundefi cientia kimutatható Immundefi cientia nem
bizonyított
Mucocutan candidiasis Mucocutan candidiasis nincs
A minor tünetek kialakulásáért az autoantigének elleni
autoimmun mechanizmus a felelős (5. táblázat).
Diagnózis
A betegség laboratóriumi diagnosztikájában a jellegzetes
ion- és hormonális eltérések (hypocalcaemia, hyperphosphataemia,
alacsony PTH-szint) mutathatók ki.
A betegek 11–68%-ának savójában lehet citotoxikus
autoantitesteket detektálni, egy részükben pedig a mellékpajzsmirigy
és kalciumszenzor elleni autoantitestek
is jelen vannak [33, 40, 43]. A betegség gyanúja esetén
az endokrinológiai, immunológiai vizsgálatok mellett
genetikai tesztek is szükségesek, amelyek prognosztikus
értékűek. Az APS-1 kezelése csak részben megoldott és
sok nehézséget jelent. Alapját az esetek többségében a
hormonpótlás képezi. A CC gyógyítása a T-sejtek károsodása
miatt nehéz feladat, és sikeres esetben is nagy a
recidíva veszélye. A ketokonazolkezelés az esetek egy részében
sikeres, de gondot jelent, hogy gátolja a kortizol
és a tesztoszteron produkcióját is, ezért ronthatja az
egyébként is csökkent mellékvese-funkciót. Törekedni
kell a kiesett vagy csökkent hormonszintek pótlására.
A tetaniás tünetek kalcium- és D-vitamin-derivátumok
(kalcitriol, kolekalciferol, dihidrotachisterol) adásával jelentősen
csökkenthetők [41, 43]. Az autoimmun hepatitis
kezelésében prednisolont és azatioprint használnak,
de alkalmazásukat az immundefi ciens állapot jelentősen
limitálja. Az immunstimuláns készítmények eddig nem
állították vissza a károsodott immunválaszt. Az őssejtekkel
végzett vizsgálatok – bár biztatóak – még egyelőre
kísérleti stádiumban vannak.
APS-2
A korábban Schmidt-szindrómának nevezett megbetegedést
az Addison-kór és az 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM) vagy autoimmun pajzsmirigybetegség társulása
jellemzi. A betegség leggyakoribb (100%-ban jelen
levő) tünete az Addison-kór, az autoimmun thyreoiditis
(vagy Basedow–Graves-kór) az esetek 70%-ában, az
IDDM pedig 52%-ában van jelen. A vezető első két betegség
társulását más betegség is színezheti. A betegség
nőkben 2–3-szor gyakrabban fordul elő [25]. A betegség
a 30–40. életév között manifesztálódik. A klinikai
tünetek az egyes társuló alapbetegségekével egyeznek
meg.
Epidemiológia
A betegség prevalenciája függ attól, hogy mely betegségek
társulását vizsgálták. Az IDDM-hez az esetek
5,7%-ában társul autoimmun patogenezisű thyreoideamegbetegedés,
0,5%-ában anaemia perniciosa, 0,1%-
ában Addison-kór. Ugyanakkor az Addison-betegek
8–20%-ában IDDM is kimutatható volt. Az életkor
előrehaladtával az APS-2 gyakorisága növekszik [22, 36,
39, 41].
Genetika
A betegség autoszomális, domináns öröklődésű, inkomplett
penetranciával. Az utóbbi évek kutatásai egyértelművé
tették, hogy az APS-1-től eltérően ebben a
betegségben meghatározóak a HLA antigénjei, illetve a
velük kapcsolatba lévő IR (immune response) gének.
A HLA-DR3/HLA-DR4 haplotípusú egyénekben
szignifi kánsan gyakoribb ez a betegség [28]. Bizonyos
HLA haplotípusok (DR3 DQA1*0501 DQB1*0202
DRB1*0301 és a DR4 DQA1*0301 DQB1*0302
DRB1*0401) a betegség kialakulásának rizikóját jelentősen
fokozzák, viszont mások (HLA DR6 DQA1*
DQB1*0503 DRB1*1401) protektív hatásúak [10, 28].
A HLA génekkel társult TNF (tumor necrosis factor) és
a CTLA-4 (cytotoxic T lymphocyte-4) génekről kimutatták,
hogy a betegségek kialakulásában és öröklődésében
is fontosak [17, 25]. Az APS-1 és APS-2 közötti lényeges
különbségeket a 6. táblázat foglalja össze.
APS-3
Neufeld ezt a kórképet eredetileg úgy defi niálta, mint
a Hashimoto-thyreoiditis, a Basedow–Graves-kór, a
Graves-orbitopathia, pretibialis myxoedema és az alábbiak
közül még egy autoimmun betegség társulását [34]:
– IDDM,
– atrophiás gastritis,
– anaemia perniciosa,
– vitiligo,
– alopecia,
– myasthenia gravis.
Kiderült azonban, hogy ez a betegségcsoport lényegesen
összetettebb, mivel a pajzsmirigy autoimmun betegségeihez
(TAD = thyroid associated disease) 28%-ban
más autoimmun betegség – Sjögren-kór, coeliakia,
myasthenia, SLE – is társult. Azt a megfi gyelést tették,
hogy a TAD-betegek több mint felében több autoimmun
kórkép inkomplett formában van jelen. Mivel a
TAD-ban szenvedő betegek a lakosság 7–8%-át teszik ki,
ezért új csoportosítást végeztek, amelynek lényege, hogy
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1596 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
7. táblázat A pajzsmirgy autoimmun betegségeihez társult kórképek (TAD) felosztása
Autoimmun pajzsmirigybetegségek (TAD)
(Hashimoto-thyreoiditis, Basedow–Graves-kór, Graves-orbitopathia)
IDDM Autoimmun gastritis Vitiligo MCTD
Hirata-betegség Anaemia perniciosa Alopecia areata RA
Hypophysitis IBD ITP SLE
Addison-kór Autoimmun hepatitis Myasthenia gravis Sjögren-kór
Hypoparathyreosis Primer biliaris cirrhosis Sclerosis multiplex Vasculitis
TAD-3/A TAD-3/B TAD-3/C TAD-3/D
(endokrin) (gastrointestinalis) (hematológiai/bőr/
idegrendszeri )
(szisztémás-kollagén)
a manifeszt és szubklinikus betegségeket is lehet klasszifi
kálni [17, 26, 32, 34, 44] (7. táblázat).
Az APS differenciáldiagnosztikája
Tekintettel arra, hogy az egyes APS-formákban megfi
gyelt entitások társulásai eltérőek, ezért differenciáldiagnosztikai
nehézségek merülhetnek fel. A kromoszomális
megbetegedések közül a Turner-szindróma
okozhat diagnosztikus problémát, mivel ebben a betegségben
autoimmun thyreoiditis (30%-ban) és más endocinopathiák
is előfordulhatnak. A Kearns–Sayre-szindrómában
hypoparathyreosis, primer hypogonadismus,
IDDM, hypopituitarismus egyaránt megfi gyelhető,
azonban a kórkép előterében a myopathia áll. A Wolfram-
szindróma (diabetes mellitus, diabetes insipidus,
opticusatrophia, idegi eredetű süketség) ritka congenitalis
kórkép, amely már gyermekkorban kezdődik. Diagnosztikus
gondot jelenthet felnőttekben a POEMSszindróma
(plazmasejt-abnormitás, organomegalia,
endocrinopathiák, M-protein jelenléte és bőrelváltozások).
A plazmasejtek abnormitása, az M gradiens megjelenése
segít a kórismézésben [44].
Diagnosztikus protokoll
A diagnosztikában meghatározó a klinikai kép, illetve a
kórlefolyás. A laboratóriumi adatok azonban segítséget
adnak a betegségek korai felismerésében. A következő
tesztek elvégzése ajánlatos: TPO, Tg, TSH-R, GAD65,
17-hidroxiláz és 21-hidroxiláz elleni antitestek kimutatása.
A kvantitatív immunelektroforézis M gradiens jelenlétét,
illetve IgA hiányát mutathatja ki. A célszervek
hormonjainak meghatározása, szintjének követése mindenképpen
szükséges nemcsak a diagnózishoz, hanem a
terápia helyességének monitorozásához is.
Terápia, gondozás
A kezelés alapját az immunrendszer kóros működésének
befolyásolása és a károsodott funkciók javítása, a
hormonhiány pótlása képezi. A patomechanizmus alapján
az autoantigenitás megszüntetésére kelle(ne) törekednünk.
Ez a probléma még csak részben megoldott.
A hormonok bevitelével (például a pajzsmirigy hormonjai,
inzulin) gátoljuk a célszervek felületén a HLA-DR
molekulák expresszióját és csökkentjük az autoimmun
folyamatot. Ennek az úgynevezett izohormonális kezelésnek
a lényege leginkább az autoimmun thyreoiditis
kezelése során érthető meg. A TSH képes a HLA-DR
molekulák expresszióját fokozni, ezért az idejében alkalmazott
T4- és T3-kezelés a TSH-szint csökkentése révén
nemcsak a hormonok pótlását jelenti, hanem gátolja az
autoimmun folyamatot is. A pajzsmirigy működését
gátló készítmények nemcsak az euthyreosis kialakulásában
játszanak szerepet, hanem az autoantigének gátlása
révén az autoimmun folyamatot is gátolják. Az idejében
elkezdett inzulinterápia szintén gátolja a béta-sejtek
HLA-DR expresszióját és fékezi a sejtek pusztulását.
A hormonális pótlókezelések egy részében az immunmoduláns
hatás nem bizonyított (például a hypoparathyreosisban
alkalmazott D-vitamin fokozott bevitele).
A fentiekből következik a betegek gondozásának és a
prevenciónak a fontossága.
A betegek életkilátásai a megfelelő és egész élettartamra
kiterjedő gondozással javulhatnak, ennek egyik fő
eleme a beteg felvilágosítása betegségének természetéről
és arról, hogy bizonyos stresszhelyzetekben az alkalmazott
gyógyszerelés módosítása elkerülhetetlen. A megfelelő
hormonális kezelés mellett az addig infertilis nők
gyermeket szülhetnek, a terhesség alatt és a szülést követően
azonban fokozott ellenőrzés indokolt. A gondozás
célja és egyben eredménye, hogy a betegek életkilátásai
ne romoljanak, másrészt az életminőségük tegye lehetővé,
hogy megfelelő munkakör választása után teljes
értékű életet élhessenek [44].
Irodalom
[1] Roitt, I. M., Doniach, D., Cambell, P. N. és mtsai: Autoantibodies
in Hashimoto’s thyroiditis. Lancet, 1956, 2, 820–824.
[2] Rose, N. R., Witebsky, E.: Studies in organ specifi city. Changes in
the thyroid glands of rabbits following active immunization with
rabbit thyroid extracts. J. Immunol., 1956, 76, 417–427.
[3] Adams, D. D., Purves, H. D.: Abnormal response in the assay of
thyrotropin. Proc. Univ. Otago Med. School, 1956, 32, 11–12.
ORVOSI VOSI HETILAP 1597 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
[4] Kriss, J. P.: Inactivation of long-acting thyroid stimulator (LATS)
by anti-kappa, anti-lambda antisera. Clin. Endocrionol., 1968,
28, 1440–1444.
[5] Witebsky, E., Rose, N. R., Terplan, K. és mtsai: Chronic thyroiditis
in autoimmunization. JAMA, 1957, 164, 1439–1447.
[6] Witebsky, E., Kite, J. H., Wick, G.: Spontaneous thyroiditis in the
obese strain chickens. Demonstration of circulationg antibodies.
J. Immunol., 1970, 103, 708–712.
[7] Wick, G., Kite, J. H., Witebsky, E.: Spontaneoud thyroiditis in the
obese strain of chickens. The effect of thymectomy and thymoburesectomy
on the development of the disease. J. Immunol.,
1970, 104, 54–59.
[8] Kaczur, V., Vereb, Gy, Balázs, Cs. és mtsai: Effect of anti-thyroid
peroxidase (TPO) antibodies on TPO activity measured by
chemiluminescence assay. Clin. Chem., 1997, 43, 1392–1399.
[9] Kifor, O., McElduff, A., Leboff, M. S és mtsai: Activating antibodies
the calcium-sensing receptor in two patients with autoimmun
hypoparathyreoidism. J. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 548–
556.
[10] Ludgate, M.: The molecular genetics of three thyroid autoantigens:
thyroglobulin, thyroid peroxidase and thyrotropin receptor.
Autoimmunity, 1990, 7, 201–205.
[11] Mayer, A., Ploix, C., Orgazzi, J. és mtsai: Calcium-sensing receptor
autoantibodies are relevant markers of aquired hypoparathyreoidism.
J. Clin. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 4484–4488.
[12] Zhang, B., Sun, Ch., Qu, Y. és mtsai: Defi ciency of mouse CD4+
CD25+ Foxp3+ regulatory T cells in xenogeneic pig thymusgrafted
nude mice suffering from autoimmune diseases. Cellular
and Molecular Immunology, 2008, 5, 325–332.
[13] Wang, P., W., Liu, R. T., Hank, S. H. és mtsai: Cytotoxic T lymphocyte-
associated molecule-4 polymorphism and relapse of
Graves’ hyperthyroidism after antithyroid withdrawal. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2004, 89, 169–173.
[14] Fountoulakis, S., Vartolomantos, G., Kolaitis, N. és mtsai: HLADR
expressing peripheral T regulatory cells in newly diagnosed
patients with different forms of autoimmune thyroid disease.
Thyroid, 2008, 11, 1–6.
[15] Grimm, M., Spiecker, M., Cartina, R. és mtsai: Inhibition of major
histocompatibility complex (MHC) class II gene transcription
by nitric oxide and antioxidants. J. Biol. Chemistry, 2002,
277, 26460–26467.
[16] Adrian, L., Daniel, H. D., Lesage, S. és mtsai: Gene dosage-limiting
role of aire in thymic expression, clonal deletion, and organspecifi
c autoimmunity. J. Exp. Med., 2004, 200, 1015–1026.
[17] Villano, M. J. B., Huber, A. K., Greenberg, D. A. és mtsai: Autoimmune
thyroiditis and diabetes: dissecting the joint genetic
susceptibility in a large cohort of multiplex families. J. Clin. Endocrinol.
Metab., 2009, 94, 1458–1466.
[18] Bednarczuk, T., Gopinath, B., Ploski, R. és mtsai: Susceptibility
genes in Graves’ ophthalmopathy: searching for needle in a haystack?
Clin. Endocrinol., 2007, 67, 3–19.
[19] Aust, G., Krohn, K., Morgenthaler, N. G. és mtsai: Graves’disease
and Hashimoto’s thyroiditis in monozygotic twins: case study
as well as trancriptomic and immunohistological analysis of
thyroid tissue. Eur. J. Endocrinol., 2006, 154, 13–20.
[20] Betterle, C., Lazzaratto, F., Presotto, F.: Autoimmune polyglandular
syndrome Type 2: the tip of an iceberg? Clin. Exp. Immunol.,
2004, 137, 225–233.
[21] Eisenbarth, G. S., Jackson, R. A.: Immunogenetics of polyglandular
failure and related disease. In Farid, N. R. (ed.): HLA in endocrine
and metabolic disorders. Academic Press, New York,
1984, 235–264.
[22] Elfström, P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[23] Yarman, S., Oguz, F., Carin, M.: HLA-DRB1*03 is a susceptibility
gene in patients with Graves’ disease with and without ophthalmopathy.
Internat. J. Immunogenetics, 2007, 34, 23–25.
[24] Ogren, M. P., Lombroso, P. J.: Epigenetics: behavioral infl uences
on gene function, Part II: Molecular mechanism. J. Am. Acad.
Child Adolesc. Psychiatry, 2008, 48, 374–378.
[25] Esteller, M.: Epigenetics in cancer. N. Engl. J. Med., 2008, 13,
1148–1158.
[26] Strickland, F. M., Richardson, B. C.: Epigenetics in human autoimmunity.
Epigenetics in autoimmunity – DNA methylation in
systemic lupus erythematosus and beyond. Autoimmunity, 2008,
41, 278–286.
[27] Klecha, A. J., Barreiro-Arcos, M. L., Frick, L. és mtsai: Immunoendocrine
interactions in autoimmune thyroid diseases. Neuroimmunomodulation,
2008, 15, 68–75.
[28] Silverma, M. N., Sternberg, E. M.: Neuroendocrine immune interactions
in rheumatoid arthritis: mechanism of glucocorticoid
resistance. Neuroimmunomodulation, 2008, 15, 19–28.
[29] Kadioglu, P., Acbay, O., Demir, G. és mtsai: The effect of prolactin
and bromocriptine on human peripheral immune status.
J. Endocrinol. Invest., 2001, 24, 147–151.
[30] Ahonen, P., Myllarniemi, S., Sipila, I. és mtsa: Clinical variation of
autoimmune polyendocrinopathy-candidiasis-ectodermal dystrophy
(APECED) in a series of 68 patients. N. Engl. J. Med.,
1990, 322, 1829–1836.
[31] Bensing, S., Fetissov, S. O., Mulder, J. és mtsai: Pituitary autoantibodies
in autoimmune polyendocrine syndrome type l. PNAS,
2007, 104, 949–954.
[32] Betterle, C., Zanchetta, K.: Update on autoimmune polyendocrine
syndrome (APS). Acta Biol. Med., 2003, 74, 9–33.
[33] Blizzard, R. M., Chee, D., Davis, W.: The incidence of parathyroid
and other antibodies in the sera of patients with idiopathic
hypothyroidism. Clin. Exp. Immunol, 1966, 1, 119.
[34] Neufeld, M., Maclaren, N., Blizzard, R.: Autoimmune polyendocrine
syndromes. Pediatr. Ann., 1980, 9, 154–162.
[35] Dultz, G., Metheis, N., Dittmar, M. és mtsai: CTLA-4 CT60 polymorphism
in thyroid and polyglandulars autoimmunity. Horm.
Metab. Res., 2009, 41, 426–429.
[36] Wielosz, E., Majdan, M. M., Zychowska, I. és mtsai: Coexistence of
fi ve autoimmune diseases: diagnostic and therapeutic diffi cilties.
Rheumatol. Int., 2008, 28, 919–923.
[37] Elfström., P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[38] Gianani, R., Eisenbarth, G. S.: Autoimmunity to gastrointestinal
endocrine cells in autoimmune polyendocrine syndrome
type 1. J. Endocrinol. Metab., 2003, 88, 1442–1444.
[39] Ballarini, A., Lee-Kirsch, M. A.: Genetic dissection of autoimmune
polyendocrine syndrome type 2: common origin of a spectrum
of phenotypes. Ann. NY. Acad. Sci., 2007, 111, 169–165.
[40] Alimohammadi, M., Björklund, P., Hallgren, A. és mtsai: Autoimmune
polyendocrine syndrome type 1 and NALP5, a parathyroid
autoantigen. N. Engl. J. Med., 2008, 358, 1018–
1028.
[41] Ströbel, P., Murumägi A. R, Klein, R. és mtsai: Defi ciency of
the autoimmune regulator AIRE in thymomas is insuffi cient
to elicit autoimmune polyendocrinopathy syndrome type 1
(APS-1). J. Pathol., 2007, 21, 563–571.
[42] Dittmar, M., Ide, M., Wurm, M. és mtsai: Early onset of polyglandular
failure is associated with HLA-DRB1*03. Eur. J. Endocrinol.,
2008, 159, 55–60.
[43] Wolff, A. S., Erichsen, M. M., Meager, A. és mtsai: Autoimmune
poly-endocrine syndrome type 1 in Norway: phenotypic variation,
autoantibodies and novel mutations in the autoimmune
regulator gene. J. Clin. Endocrinol. Metab., 2007, 92, 595–
603.
[44] Kahaly, G. J.: Polyglandular autoimmune syndromes. Eur. J.
Endocrinol., 2009, 161, 11–20.
(Balázs Csaba dr.,
Budapest, Frankel L. u. 4., 1029
e-mail: drbalazs@irgalmas.hu)
Üdvözlettel:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 09. 07:32
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Ur.
A professzor ur velemenyet szeretnem kikerni a problemaimmal kapcsolatosan. 53 eves holgy vagyok, (Erdelybol szarmazom, jelenleg kint elek az Allamokban). Huszon - jo nehany evvel ezelott pajzsmirigy alulmukodesre gyanakodva, egy fel evig szedtem gyogyszert, utanna azota sem. (A gyogyszer nevere mar nem emlekszem) . Akkor fel evente ellenoriztek a pajzsmirigy mukodeset es minden alkalommal normal szinten volt.
* A problemam egyik resze most vagy ket evvel ezelott kezdodott, es azota tobbszor is megismetlodott az az erzesem, hogy ugy feltem valamitol, de nem tudtam magyarazatot adni, hogy mitol es miert (?) Tobbszor tortent meg az is, hogy reszkettem (nem volt ero sem a labambam sem a kezemben), a szam kiszaradt, uresben nyeltem, meg ugy ereztem, hogy a szivem a torkomban dobog, de nagyon gyorsan. Maskor meg a vernyomasom piheno helyzetben felugrott 180-ra , vagy minden ok nelkul a pulzusom volt 140. Ezek mind kerdojelek a szamomra, mert a kissebb-nagyobb zokkenoket leszamitva egeszsegesen taplalkozom, sportolok, alkoholt es kavet egyaltalan nem fogyasztok, es meg a cigarettat is elhagytam egy par honapja. Ezen problemamra a hazi orvosom a Pristiq -et adta, de nem valt be, mert a hatasa egyenlo volt a foldi pokollal.
A vereredmenyeim azok jok, kiveve a Cholesterol (total) ami 224 mg/dL , a Triglycerides 205 mg/dL , HDL 41 mg/dL es a LDL 142 mg d/L .
** Az iden marciusban rosszul lettem, ejjszaka a vernyomasom 200 fole ugrott, reszkettem, nem tudtam allni a labamon, eros szorito erzes volt a mellkasomban, a nyakamban, csak feleket tudtam lelegezni, a fajdalom atsugarzott a karomba, de tulajdonkeppen mindenem fajt es azt hittem, hogy meghalok. Egett es luktetett a nyakam, az arcom, sot meg a fejem bore is. (Itt meg szeretnem emliteni azt, hogy a lukteto es egeto erzesem mar egy honappal azelott jelentkezett es erre az alergia csokkentot, a 25 mg-os Hydroxyxine HCL tablettat irta ki a hazi orvosom , de sajnos, hogy az egeto kelemetlen erzest csak nem csokkentette ) . Azon ejjel bekerultem a surgossegire, ahol megcsinaltak az EKG-t , az is es az osszes labor eredmenyek mind jok voltak, tehat nem infart ;-) de azert 3 napig megfigyeles alatt voltam a kardiologian. Megcsinaltam az atomik stressz tesztet is , azt is jo eredmennyel. Vegul is a szalon orvos otlete volt a paizsmirigy ellenorzese. A marciusban levo eredmenyek : TSH 6.230 uIU/mL , T4 = 0.90 ng/dL , T3 = 2.3 pg/mL
*** Professzor ur, letezik-e, hogy ha a TSH emelkedetebb, akkor a fentebb emlitett szimptomok jelentkezzenek??
**** Vegul is a hazi orvosom a 75 mg-os Synthroid-ot irta ki. A gyogyszertol egyaltalan nem ereztem jol magam, valahogy az volt allandoan az erzesem, hogy 100 km-es orankenti sebesseggel kell elvegeznem minden munkamat, meg a izmaim is meg voltak feszulve, allandoan keszenletben alltam arra, hogy barkit megsertsek, es a honap leforgasa alatt eleg sok alkalommal volt siro gorcsom, termeszetesen minden ok nelkul. Ne hagyjam emlitesen kivul azt sem, hogy a gyogyszer bevetele utan 35 - 45 percre ra eros szoritast ereztem a nyak tajekan, es ez fokozodott akkor ha valamiert felidegeskedtem, es ez a gyogyszer szedese alatt nagyon konnyen ment. Ez a szoritas is csak delutanra engedett. Visszamentem a rendelobe, de csak az aszisztens novel sikerul felvennem a kapcsolatot, aki azt ajanlotta, hogy csokkentsem le az adagot 50 mg-ra . Igy szedtem harom hetig a gyogyszert. de semmivel sem ereztem jobban magam, es a sajat fejemtol lecsokkentettem az adagot 25 mg-ra. Nem tudom, hogyha jol tettem-e vagy sem , de ezzel az adaggal is csak delutanra ereztem jobban magam, amikor a gyogyszer hatasa mar kezdett elmulni. A mult heten ujbol voltam analizisen, es az eredmeny a kovetkezo : a marciusi eredmenyhez viszonyitva Thyroxine 0.9-rol felugrott a T4 = 1.0 ng/dL , aminek az orvosom nagyon orvendett es azt mondta, hogy ezt meg emelni kellene. Miert??? Hiszen a 0.9 is normal limit. A TSH ennel sokkal rosszabb, ami marciusban 6.230 uIU/mL volt, most meg majdnem a duplajara ugrott TSH = 11.95 uIU/mL . Erre azt mondta az orvosom, hogy most 6 hetig ne szedjem a Synthroid-ot es utanna ujbol ver levetel es lassuk akkor a laboreredmenyeket.
***** Mit javasol a professzor ur, hogy mit kell tennem az elkovetkezendokben? Kerjem a Synthroid megcsereleset valamilyen mas gyogyszerre?? Es ha igen, akkor melyik lenne a masik gyogyszer, amit a professzor ur ajanlana a szamomra? Mennyire rossz a TSH erteke?? Letezik-e az, hogy egy gyogyszernek csak a mellekhatasa legyen eszlelheto es semi fele pozitiv hatasa nem??
Elnezeset kerem,hogy ennyire aprolekos beszamolot irtam a problemaimrol, es azert is, hogy levelemben az ekezeteket nem tudom kitenni.
Nagyon varom a professzor ur levelet es a velemenyet, amit elore is nagyon szepen koszonok.
Tisztelettel , Biro Eva
A professzor ur velemenyet szeretnem kikerni a problemaimmal kapcsolatosan. 53 eves holgy vagyok, (Erdelybol szarmazom, jelenleg kint elek az Allamokban). Huszon - jo nehany evvel ezelott pajzsmirigy alulmukodesre gyanakodva, egy fel evig szedtem gyogyszert, utanna azota sem. (A gyogyszer nevere mar nem emlekszem) . Akkor fel evente ellenoriztek a pajzsmirigy mukodeset es minden alkalommal normal szinten volt.
* A problemam egyik resze most vagy ket evvel ezelott kezdodott, es azota tobbszor is megismetlodott az az erzesem, hogy ugy feltem valamitol, de nem tudtam magyarazatot adni, hogy mitol es miert (?) Tobbszor tortent meg az is, hogy reszkettem (nem volt ero sem a labambam sem a kezemben), a szam kiszaradt, uresben nyeltem, meg ugy ereztem, hogy a szivem a torkomban dobog, de nagyon gyorsan. Maskor meg a vernyomasom piheno helyzetben felugrott 180-ra , vagy minden ok nelkul a pulzusom volt 140. Ezek mind kerdojelek a szamomra, mert a kissebb-nagyobb zokkenoket leszamitva egeszsegesen taplalkozom, sportolok, alkoholt es kavet egyaltalan nem fogyasztok, es meg a cigarettat is elhagytam egy par honapja. Ezen problemamra a hazi orvosom a Pristiq -et adta, de nem valt be, mert a hatasa egyenlo volt a foldi pokollal.
A vereredmenyeim azok jok, kiveve a Cholesterol (total) ami 224 mg/dL , a Triglycerides 205 mg/dL , HDL 41 mg/dL es a LDL 142 mg d/L .
** Az iden marciusban rosszul lettem, ejjszaka a vernyomasom 200 fole ugrott, reszkettem, nem tudtam allni a labamon, eros szorito erzes volt a mellkasomban, a nyakamban, csak feleket tudtam lelegezni, a fajdalom atsugarzott a karomba, de tulajdonkeppen mindenem fajt es azt hittem, hogy meghalok. Egett es luktetett a nyakam, az arcom, sot meg a fejem bore is. (Itt meg szeretnem emliteni azt, hogy a lukteto es egeto erzesem mar egy honappal azelott jelentkezett es erre az alergia csokkentot, a 25 mg-os Hydroxyxine HCL tablettat irta ki a hazi orvosom , de sajnos, hogy az egeto kelemetlen erzest csak nem csokkentette ) . Azon ejjel bekerultem a surgossegire, ahol megcsinaltak az EKG-t , az is es az osszes labor eredmenyek mind jok voltak, tehat nem infart ;-) de azert 3 napig megfigyeles alatt voltam a kardiologian. Megcsinaltam az atomik stressz tesztet is , azt is jo eredmennyel. Vegul is a szalon orvos otlete volt a paizsmirigy ellenorzese. A marciusban levo eredmenyek : TSH 6.230 uIU/mL , T4 = 0.90 ng/dL , T3 = 2.3 pg/mL
*** Professzor ur, letezik-e, hogy ha a TSH emelkedetebb, akkor a fentebb emlitett szimptomok jelentkezzenek??
**** Vegul is a hazi orvosom a 75 mg-os Synthroid-ot irta ki. A gyogyszertol egyaltalan nem ereztem jol magam, valahogy az volt allandoan az erzesem, hogy 100 km-es orankenti sebesseggel kell elvegeznem minden munkamat, meg a izmaim is meg voltak feszulve, allandoan keszenletben alltam arra, hogy barkit megsertsek, es a honap leforgasa alatt eleg sok alkalommal volt siro gorcsom, termeszetesen minden ok nelkul. Ne hagyjam emlitesen kivul azt sem, hogy a gyogyszer bevetele utan 35 - 45 percre ra eros szoritast ereztem a nyak tajekan, es ez fokozodott akkor ha valamiert felidegeskedtem, es ez a gyogyszer szedese alatt nagyon konnyen ment. Ez a szoritas is csak delutanra engedett. Visszamentem a rendelobe, de csak az aszisztens novel sikerul felvennem a kapcsolatot, aki azt ajanlotta, hogy csokkentsem le az adagot 50 mg-ra . Igy szedtem harom hetig a gyogyszert. de semmivel sem ereztem jobban magam, es a sajat fejemtol lecsokkentettem az adagot 25 mg-ra. Nem tudom, hogyha jol tettem-e vagy sem , de ezzel az adaggal is csak delutanra ereztem jobban magam, amikor a gyogyszer hatasa mar kezdett elmulni. A mult heten ujbol voltam analizisen, es az eredmeny a kovetkezo : a marciusi eredmenyhez viszonyitva Thyroxine 0.9-rol felugrott a T4 = 1.0 ng/dL , aminek az orvosom nagyon orvendett es azt mondta, hogy ezt meg emelni kellene. Miert??? Hiszen a 0.9 is normal limit. A TSH ennel sokkal rosszabb, ami marciusban 6.230 uIU/mL volt, most meg majdnem a duplajara ugrott TSH = 11.95 uIU/mL . Erre azt mondta az orvosom, hogy most 6 hetig ne szedjem a Synthroid-ot es utanna ujbol ver levetel es lassuk akkor a laboreredmenyeket.
***** Mit javasol a professzor ur, hogy mit kell tennem az elkovetkezendokben? Kerjem a Synthroid megcsereleset valamilyen mas gyogyszerre?? Es ha igen, akkor melyik lenne a masik gyogyszer, amit a professzor ur ajanlana a szamomra? Mennyire rossz a TSH erteke?? Letezik-e az, hogy egy gyogyszernek csak a mellekhatasa legyen eszlelheto es semi fele pozitiv hatasa nem??
Elnezeset kerem,hogy ennyire aprolekos beszamolot irtam a problemaimrol, es azert is, hogy levelemben az ekezeteket nem tudom kitenni.
Nagyon varom a professzor ur levelet es a velemenyet, amit elore is nagyon szepen koszonok.
Tisztelettel , Biro Eva
Tisztelt Bíró Éva!
Köszönöm részletes beszámolóját.
A prbémája nem egyszerű és attól tartok, hogy az információ kevés minden kérdés szakszerű megválaszolásához.
1. Tudni kellene, hogy egyáltalán mi okozta a pajzsmirigy alulműködését?
2. A TSH értékek és az un. normál értékek "set-point" rendkívül eltérő lehet, erre vonatkozóan számos újabb irodalmi adat van.
3. A másik probléma a stressz. A stressz-szindróma elsősorban a nőket érintő jelenség. Ők azok, akik természetükből adódóan hajlamosabbak többet rágódni egy-egy problémán, miközben az anya-, feleség-, és munkahelyi szerepekben való tökéletes helytállásra törekednek. Egyre többet hallunk stresszről, menedzser betegségekről, pánikrohamokról, de mi vár azokra, akik megmagyarázhatatlannak látszó tüneteikkel orvoshoz fordulnak és mi az, amit saját maguk is megtehetnek a gyógyulás érdekében?
A stressz a XX. és a XXI. század betegsége. Krónikus, megoldhatatlannak tűnő problémák életünk számos területén akadhatnak, legyen az munkahelyi konfliktus, családi gondok, vagy pénzügyi nehézségek.
A stressz-szindrómaként definiált állapot tünetei:
- Nyak, ill. fejfájás
- Szívdobogásérzés
- Izzadékonyság
- Álmatlanság, a koncentráló képesség csökkenése
- Gyengeség
- Gombócérzés a torokban
- Szájszáradás
A stressz és az endokrin betegségek (pajzsmirigy), az immunrendszer kapcsolatát egyre inkább megismerjük. Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a psycho-neuro-endokrin- és az immunrendszer nem csak kölcsönhatásban van egymással, hanem közös biokémiai jeleket használ. Ennek a közös "nyelvnek" a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé. Ma még nem tudjuk ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét, azonban jelen ismereteink már elégségesek annak kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem egy integrált psycho-neuro-endokrin-immunrendszer felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért Az emberi szervezet regulációját összefoglaló integrativ nyelv kódjainak megfejtése új irányt nyitott a medicinában.A mindennapi gyakorlatban a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok (szteroidok, prolactin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják az immunrendszer fiziológiás és kóros mûködését egyaránt. Az immunrendszer által termelt biológiailag aktiv anyagok (citokinek) elleni gyógyszerek, antitestek pedig a napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun pathomechanizmusú endokrin kórképek gyógyítására. A krónikus stressz nem egyszerűen idegességet jelen, hanem a szervezet egészének a betegsége, ezért szerepe van az egyre gyakoribb betegségek: így a pajzsmirigy betegségeinek kialakulásában. A csökkent pajzsmirigy betegséghez gyakrabban társul depresszió, a l depresszóban feltűnő a pajzsmirigy betegségeinek magas száma. Ezt még az is növeli, hogy bizonyos, a psychiátriában alkalmazott gyógyszerek (litium, anti-depresszánsok) befolyásolják a pajzsmirigy funkcióját és az immune reakciókat. A feltett kérdésre a válasz igen. Ezért stressz vizsgálata és kezelése egyben a pajzsmirigy betegségeinek megelőzését és kezelését is szolgálja.
Tehát holisztikus megközelítésen alapuló immuno-endokrin kivizsgálás és oki kezelést javaslok.
Tisztelettel:
Köszönöm részletes beszámolóját.
A prbémája nem egyszerű és attól tartok, hogy az információ kevés minden kérdés szakszerű megválaszolásához.
1. Tudni kellene, hogy egyáltalán mi okozta a pajzsmirigy alulműködését?
2. A TSH értékek és az un. normál értékek "set-point" rendkívül eltérő lehet, erre vonatkozóan számos újabb irodalmi adat van.
3. A másik probléma a stressz. A stressz-szindróma elsősorban a nőket érintő jelenség. Ők azok, akik természetükből adódóan hajlamosabbak többet rágódni egy-egy problémán, miközben az anya-, feleség-, és munkahelyi szerepekben való tökéletes helytállásra törekednek. Egyre többet hallunk stresszről, menedzser betegségekről, pánikrohamokról, de mi vár azokra, akik megmagyarázhatatlannak látszó tüneteikkel orvoshoz fordulnak és mi az, amit saját maguk is megtehetnek a gyógyulás érdekében?
A stressz a XX. és a XXI. század betegsége. Krónikus, megoldhatatlannak tűnő problémák életünk számos területén akadhatnak, legyen az munkahelyi konfliktus, családi gondok, vagy pénzügyi nehézségek.
A stressz-szindrómaként definiált állapot tünetei:
- Nyak, ill. fejfájás
- Szívdobogásérzés
- Izzadékonyság
- Álmatlanság, a koncentráló képesség csökkenése
- Gyengeség
- Gombócérzés a torokban
- Szájszáradás
A stressz és az endokrin betegségek (pajzsmirigy), az immunrendszer kapcsolatát egyre inkább megismerjük. Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a psycho-neuro-endokrin- és az immunrendszer nem csak kölcsönhatásban van egymással, hanem közös biokémiai jeleket használ. Ennek a közös "nyelvnek" a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé. Ma még nem tudjuk ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét, azonban jelen ismereteink már elégségesek annak kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem egy integrált psycho-neuro-endokrin-immunrendszer felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért Az emberi szervezet regulációját összefoglaló integrativ nyelv kódjainak megfejtése új irányt nyitott a medicinában.A mindennapi gyakorlatban a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok (szteroidok, prolactin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják az immunrendszer fiziológiás és kóros mûködését egyaránt. Az immunrendszer által termelt biológiailag aktiv anyagok (citokinek) elleni gyógyszerek, antitestek pedig a napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun pathomechanizmusú endokrin kórképek gyógyítására. A krónikus stressz nem egyszerűen idegességet jelen, hanem a szervezet egészének a betegsége, ezért szerepe van az egyre gyakoribb betegségek: így a pajzsmirigy betegségeinek kialakulásában. A csökkent pajzsmirigy betegséghez gyakrabban társul depresszió, a l depresszóban feltűnő a pajzsmirigy betegségeinek magas száma. Ezt még az is növeli, hogy bizonyos, a psychiátriában alkalmazott gyógyszerek (litium, anti-depresszánsok) befolyásolják a pajzsmirigy funkcióját és az immune reakciókat. A feltett kérdésre a válasz igen. Ezért stressz vizsgálata és kezelése egyben a pajzsmirigy betegségeinek megelőzését és kezelését is szolgálja.
Tehát holisztikus megközelítésen alapuló immuno-endokrin kivizsgálás és oki kezelést javaslok.
Tisztelettel:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 08. 07:36
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
31 éves nő vagyok.Az Ön tanácsára felkerestem egy endokrinológus szakorvost túlzott szőrnövekedési panaszaim végett.Három alkalommal voltam vérvételen,ultrahang vizsgálaton.A PCOS-t kizárták, a gondjaimat a magas tesztoszteronszint okozza (a 12.,és a 22. napon 3,5nmol/L),minden egyéb hormonom a normális referenciatartományba esett,az orvos elmondása szerint "minden jól működik".A panaszaimra a 100mg-os Androcur tablettát írta fel,amit fél évig kell szednem.A kérdésem annyi lenne,hogy lehet-e ezt a tablettát önmagában (fogamzásgátló tabletta nélkül szedni),ill.vannak-e ennek a gyógyszernek olyan mellékhatása,stb amiről esetleg tudnom kellene mielőtt elkezdem használni.
Válaszát előre is köszönöm:
Sarolta
31 éves nő vagyok.Az Ön tanácsára felkerestem egy endokrinológus szakorvost túlzott szőrnövekedési panaszaim végett.Három alkalommal voltam vérvételen,ultrahang vizsgálaton.A PCOS-t kizárták, a gondjaimat a magas tesztoszteronszint okozza (a 12.,és a 22. napon 3,5nmol/L),minden egyéb hormonom a normális referenciatartományba esett,az orvos elmondása szerint "minden jól működik".A panaszaimra a 100mg-os Androcur tablettát írta fel,amit fél évig kell szednem.A kérdésem annyi lenne,hogy lehet-e ezt a tablettát önmagában (fogamzásgátló tabletta nélkül szedni),ill.vannak-e ennek a gyógyszernek olyan mellékhatása,stb amiről esetleg tudnom kellene mielőtt elkezdem használni.
Válaszát előre is köszönöm:
Sarolta
Tisztelt Sarolta!
Sajnos a rendelkezésemre álló adat kevés a kérdés korrekt megválaszolásához (mitől emelkedett a tesztoszteron szint, stc.). Azt tanácsolom, hogy a gyógyszert felíró kollégától kérjen választ erre a fontos kérdésére.
Jó egészséget kívánok:
Sajnos a rendelkezésemre álló adat kevés a kérdés korrekt megválaszolásához (mitől emelkedett a tesztoszteron szint, stc.). Azt tanácsolom, hogy a gyógyszert felíró kollégától kérjen választ erre a fontos kérdésére.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 08. 07:27
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
Minden cikkét olvastam, azt is, amiben egy beteg csodás gyógyulásáról számol be.
A cikk tartalmával kapcsolatban áll a kérdésem, mert mint laikus, sajnos nem tudom eldönteni, hogy a táplálkozásomban be kellene-e vezetnem bizonyos változtatásokat.
A "történetemhez" röviden annyit - bár talán részben emlékszik is rá, mert már annyiszor kerestem meg Önt különbözö tanácsait kérve -, hogy 2010 márciusa óta hashimotóval kezelnek, azaz a "valószínüleges" pajzsmirigy alulmüködésemet szeretnék korrigálni az orvosok, hogy a lombikbébi program megkezdése elött a "kívánatos" pajzsmirigy-értékeim legyenek. Tudom, azaz gondolom, mi az Ön véleménye erröl, de én sajnos nem vagyok orvos, és nem tudom befolyásolni a kezelésemet. Immár 37 éves vagyok, sajnos még mindig igazi család nélkül. Férjemmel évek óta szeretnénk kisbabát, de eddig nem sikerült. Tavaly decemberben derült fény arra, hogy férjem spermiogrammja nagyon rossz. Így azóta megállás nélkül a lombikbébi programmal vagyunk elfoglalva. Ezernyi vizsgálat van mögöttünk, az idegeink már alig bírják a megpróbáltatásokat, föleg azért, mert a vizsgálatok során újabb és újabb bizonytalanságok elé kerülünk.
2010 márciusától l-thyroxin-50-et szedek, eleinte negyed, aztán fél, pillanatnyilag egy egész tablettát. Úgy szedem, ahogy a betegtájékoztató is írja, éhgyomorram, reggeli elött legalább fél órával. A tablettát egy pohár vízzel veszem be.
A kérdéseim a következök lennének:
1. Mivel szeretem a tejet, a tejeskávét, szeretném tudni, hogy fogyaszthatom-e reggelire, vagy csak késöbb, vagy egyáltalán ne igyam, mert csökkenti az l-thyroxin felszívódását / hatását?
2. Doktor Úr, tudna tanácsot adni, hogy mit egyek annak érdekében, hogy az általam szedett l-thyroxin maximális hatást fejthessen ki? Melyek azok az ételek, amiket fogyasszak, és mi az, amit kerülnöm kellene. Annak érdekében, hogy végre lehessen kisbabánk, mindent megtennék ezzel kapcsolatban (is)...
3. Problémám van a TSH értékeimmel, mert a gyógyszeradag emelésével ahelyett, hogy csökkent volna, folyamatosan emelkedett. Háziorvosom azt mondta, hogy ez lehet a stressztöl, amit a lombikbébi program elötti izgalmak okoznak, vagy pedig a gastritisemtöl, illetve a túlzott gyomorsavtermelésemtöl, amit talán szintén azonos ok miatt kaptam. Ön szerint mit tegyek, nem tudom, hogyan tovább ezen az úton. Talán gyógyszert (is) kellene váltani? Ön az egyik válaszában már írta, hogy léteznek modernebb készítmények is. Kérem, meg tudná említeni a nevüket, hogy legalább a kezelöorvosokat megkérdezhessem, nem lehetne-e, hogy azok közül felírják valamelyiket? Természetesen, mint minden egyébet, ezt az információt is bizalmasan kezelem.
Válaszait elöre is nagyon köszönöm!
Tisztelettel és üdvözlettel:
Laura, egy kétségbeesett hölgy, aki lassan már csak a csodákban tud hinni...
Minden cikkét olvastam, azt is, amiben egy beteg csodás gyógyulásáról számol be.
A cikk tartalmával kapcsolatban áll a kérdésem, mert mint laikus, sajnos nem tudom eldönteni, hogy a táplálkozásomban be kellene-e vezetnem bizonyos változtatásokat.
A "történetemhez" röviden annyit - bár talán részben emlékszik is rá, mert már annyiszor kerestem meg Önt különbözö tanácsait kérve -, hogy 2010 márciusa óta hashimotóval kezelnek, azaz a "valószínüleges" pajzsmirigy alulmüködésemet szeretnék korrigálni az orvosok, hogy a lombikbébi program megkezdése elött a "kívánatos" pajzsmirigy-értékeim legyenek. Tudom, azaz gondolom, mi az Ön véleménye erröl, de én sajnos nem vagyok orvos, és nem tudom befolyásolni a kezelésemet. Immár 37 éves vagyok, sajnos még mindig igazi család nélkül. Férjemmel évek óta szeretnénk kisbabát, de eddig nem sikerült. Tavaly decemberben derült fény arra, hogy férjem spermiogrammja nagyon rossz. Így azóta megállás nélkül a lombikbébi programmal vagyunk elfoglalva. Ezernyi vizsgálat van mögöttünk, az idegeink már alig bírják a megpróbáltatásokat, föleg azért, mert a vizsgálatok során újabb és újabb bizonytalanságok elé kerülünk.
2010 márciusától l-thyroxin-50-et szedek, eleinte negyed, aztán fél, pillanatnyilag egy egész tablettát. Úgy szedem, ahogy a betegtájékoztató is írja, éhgyomorram, reggeli elött legalább fél órával. A tablettát egy pohár vízzel veszem be.
A kérdéseim a következök lennének:
1. Mivel szeretem a tejet, a tejeskávét, szeretném tudni, hogy fogyaszthatom-e reggelire, vagy csak késöbb, vagy egyáltalán ne igyam, mert csökkenti az l-thyroxin felszívódását / hatását?
2. Doktor Úr, tudna tanácsot adni, hogy mit egyek annak érdekében, hogy az általam szedett l-thyroxin maximális hatást fejthessen ki? Melyek azok az ételek, amiket fogyasszak, és mi az, amit kerülnöm kellene. Annak érdekében, hogy végre lehessen kisbabánk, mindent megtennék ezzel kapcsolatban (is)...
3. Problémám van a TSH értékeimmel, mert a gyógyszeradag emelésével ahelyett, hogy csökkent volna, folyamatosan emelkedett. Háziorvosom azt mondta, hogy ez lehet a stressztöl, amit a lombikbébi program elötti izgalmak okoznak, vagy pedig a gastritisemtöl, illetve a túlzott gyomorsavtermelésemtöl, amit talán szintén azonos ok miatt kaptam. Ön szerint mit tegyek, nem tudom, hogyan tovább ezen az úton. Talán gyógyszert (is) kellene váltani? Ön az egyik válaszában már írta, hogy léteznek modernebb készítmények is. Kérem, meg tudná említeni a nevüket, hogy legalább a kezelöorvosokat megkérdezhessem, nem lehetne-e, hogy azok közül felírják valamelyiket? Természetesen, mint minden egyébet, ezt az információt is bizalmasan kezelem.
Válaszait elöre is nagyon köszönöm!
Tisztelettel és üdvözlettel:
Laura, egy kétségbeesett hölgy, aki lassan már csak a csodákban tud hinni...
Tisztelt LaurA!
1. A GYÓGYSZERREL KAPCSOLATBAN MÁR ÍRTAM
2. A tejet csak 2 1 óra múlva igyon
3. Persze, a TSH értéket számos tényező befolyásolja. Hozzá kell tennem (hiszen a méréseket referencia laboratóriumunkban végezetem!!!), hogy a módszertől is függ az eredmény
1. A GYÓGYSZERREL KAPCSOLATBAN MÁR ÍRTAM
2. A tejet csak 2 1 óra múlva igyon
3. Persze, a TSH értéket számos tényező befolyásolja. Hozzá kell tennem (hiszen a méréseket referencia laboratóriumunkban végezetem!!!), hogy a módszertől is függ az eredmény
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:33
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
Problémám a következő. 36 éves vagyok, van egy csodálatos barátnőm akivel két éve vagyunk együtt. A szexuális vágyam mégis túl alacsony, emellett elhízással is küszködöm, aminek következménye szerint egy 'átlagos' elhízott emberhez képest a melleim megnőttek. Kérem írja meg, hogy javasol-e hormonvizsgálatot és van-e mód ezen tünetek megszüntetésére. A fogyás bármilyen kitartásom mellett nagyon nehezen megy.
Köszönöm
Problémám a következő. 36 éves vagyok, van egy csodálatos barátnőm akivel két éve vagyunk együtt. A szexuális vágyam mégis túl alacsony, emellett elhízással is küszködöm, aminek következménye szerint egy 'átlagos' elhízott emberhez képest a melleim megnőttek. Kérem írja meg, hogy javasol-e hormonvizsgálatot és van-e mód ezen tünetek megszüntetésére. A fogyás bármilyen kitartásom mellett nagyon nehezen megy.
Köszönöm
Igen javaslok!
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:27
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Doktor Úr!
Mindkét mellemből nyomásra váladék képződik, nem sok, de fennáll egy ideje. A neten
utánanéztem, valószínűsítve a prolaktin magas értéke okozza, mert a tünetek mellett
a feszülő mellek, a hízás, és a lábakon jelentkező lilás foltokat is észrevettem
magamon. Mit javasol? Nőgyógyászhoz forduljak, vagy vérvételre menjek el a háziorvos
által?
válaszát előre is köszönöm: Timea
Mindkét mellemből nyomásra váladék képződik, nem sok, de fennáll egy ideje. A neten
utánanéztem, valószínűsítve a prolaktin magas értéke okozza, mert a tünetek mellett
a feszülő mellek, a hízás, és a lábakon jelentkező lilás foltokat is észrevettem
magamon. Mit javasol? Nőgyógyászhoz forduljak, vagy vérvételre menjek el a háziorvos
által?
válaszát előre is köszönöm: Timea
Tisztelt Timea!
Endokrin szakvizsgálatot javaslok.
Ennek a jelenségnek nagyon sok oka lehet, ezért több ok is szóübajön kiváltó hatásként.
Jó egészséget kívánok:
Endokrin szakvizsgálatot javaslok.
Ennek a jelenségnek nagyon sok oka lehet, ezért több ok is szóübajön kiváltó hatásként.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:27
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
37 éves vagyok és a problémámnak két meghatározó tünete van. Egyrészt az alacsony libidó, másrészt az elhízás, azon belül pedig a melleim véleményem szerint természetellenes növekedése, formája. Kérem írja meg, hogy javasol-e hormonvizsgálatot, illetve hol végeznek ilyet, vagy létezik-e olyan gyógyszer készítmény amellyel kezelhető a problémám.
A tüneteim eddig is megvoltak, de eddig nem voltak annyira zavaróak., van egy vonzó barátnőm, akit nem szeretnék elveszíteni, valamint a fogyás nagyon nehezen megy, akármennyire kitartó vagyok.
Köszönöm, István
37 éves vagyok és a problémámnak két meghatározó tünete van. Egyrészt az alacsony libidó, másrészt az elhízás, azon belül pedig a melleim véleményem szerint természetellenes növekedése, formája. Kérem írja meg, hogy javasol-e hormonvizsgálatot, illetve hol végeznek ilyet, vagy létezik-e olyan gyógyszer készítmény amellyel kezelhető a problémám.
A tüneteim eddig is megvoltak, de eddig nem voltak annyira zavaróak., van egy vonzó barátnőm, akit nem szeretnék elveszíteni, valamint a fogyás nagyon nehezen megy, akármennyire kitartó vagyok.
Köszönöm, István
Tisztelt István!
Ennek az un. ginekomasztiának sok oka lehet.
Minél előbb endokrin kivizsgálást javaslok. A betegség gyógyítható.
Jó egészséget kívánok:
Ennek az un. ginekomasztiának sok oka lehet.
Minél előbb endokrin kivizsgálást javaslok. A betegség gyógyítható.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:25
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
Többször megnyugtatott már, amit most is nagyon köszönök. Basedow-kórom van, ami kb. 4 hónapja derült ki. Azóta szedem a gyógyszert (Metothyrin). Szépen el is múlt az összes tünetem, már teljesen megkönnyebbültem. Az utóbbi pár napban viszont megint visszajött a remegés. A szapora pulzus nem (nagyon is alacsony 50 körül van, 1/4 Bisoprolollal este) és a többi tünet sem jött vissza, csak ez. A kérdésem az, hogy a túltermelés akar visszatérni, vagy a remegés lehet az alul termelés jele is. Vagy miért tért vissza? Igaz, Államvizsgára készülök, ez lehet az oka?
Nagyon köszönöm segítségét, Tisztelettel: Gabi
Többször megnyugtatott már, amit most is nagyon köszönök. Basedow-kórom van, ami kb. 4 hónapja derült ki. Azóta szedem a gyógyszert (Metothyrin). Szépen el is múlt az összes tünetem, már teljesen megkönnyebbültem. Az utóbbi pár napban viszont megint visszajött a remegés. A szapora pulzus nem (nagyon is alacsony 50 körül van, 1/4 Bisoprolollal este) és a többi tünet sem jött vissza, csak ez. A kérdésem az, hogy a túltermelés akar visszatérni, vagy a remegés lehet az alul termelés jele is. Vagy miért tért vissza? Igaz, Államvizsgára készülök, ez lehet az oka?
Nagyon köszönöm segítségét, Tisztelettel: Gabi
Tisztelt Gabi!
Ez érthető, a Basedow kór autoimmun betegség és egy idő után a túlműködés csökkent működésbe csaphat át. A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát!
Jó egészséget kívánok:
Ez érthető, a Basedow kór autoimmun betegség és egy idő után a túlműködés csökkent működésbe csaphat át. A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát!
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
2010 márciusától hashimoto miatt l-thyroxin-50-et szedek. Mivel teherbe esés miatt már hónapok óta mérem reggel a testhömérsékletemet, feltünt, hogy az l-thyroxin szedése óta a hömérsékleti görbéim szabálytalanná váltak. A leginkább feltünö az, hogy ellentétben a gyógyszerszedésem elööti idövel, amikor szép egyenletes, csupán kisebb ingadozásokat tartalmazó hömérsékleti görbéim voltak, az l-thyroxin szedése mellett nagy "ugrásokat" mutatnak a görbék, és ciklusom 1. és 2. fele közötti szokásos hömérsékleti különbség sem olyan nagy / egyértelmü, mint az l-thyroxin elött (amikor tényleg olyan szép görbéim voltak, mint ahogy az a "nagy könyvben le van írva").
Ezen kívül azt vettem észre, hogy napközben szinte minden nap felmegy a hömérsékletem enyhe höemelkedésig (kb. 37-ig). Ehhez kellemetlen általános közérzet társul, azon kívül égö, meleg, olykor szinte "tüzelö" ajkak és meleg, , égö, enyhén kipirosodott arcbör.
A kérdéseim Önhöz a következök lennének:
1. Okozhatja-e a fent említett hömérsékleti görbével kapcsolatos problémáimat az l-thyroxin, és ha igen mitévö legyek?
2. Lehetséges, hogy a höemelkedést, az égö ajkakat és arcbört is a pajzsmirigy tabletta váltotta ki? Amennyiben igen, szintén szeretném tanácsát kérni, hogy milyen megoldát lehetne találni a problémámra.
Válaszait elöre is köszönöm!
Tisztelettel és üdvözlettel:
Laura
2010 márciusától hashimoto miatt l-thyroxin-50-et szedek. Mivel teherbe esés miatt már hónapok óta mérem reggel a testhömérsékletemet, feltünt, hogy az l-thyroxin szedése óta a hömérsékleti görbéim szabálytalanná váltak. A leginkább feltünö az, hogy ellentétben a gyógyszerszedésem elööti idövel, amikor szép egyenletes, csupán kisebb ingadozásokat tartalmazó hömérsékleti görbéim voltak, az l-thyroxin szedése mellett nagy "ugrásokat" mutatnak a görbék, és ciklusom 1. és 2. fele közötti szokásos hömérsékleti különbség sem olyan nagy / egyértelmü, mint az l-thyroxin elött (amikor tényleg olyan szép görbéim voltak, mint ahogy az a "nagy könyvben le van írva").
Ezen kívül azt vettem észre, hogy napközben szinte minden nap felmegy a hömérsékletem enyhe höemelkedésig (kb. 37-ig). Ehhez kellemetlen általános közérzet társul, azon kívül égö, meleg, olykor szinte "tüzelö" ajkak és meleg, , égö, enyhén kipirosodott arcbör.
A kérdéseim Önhöz a következök lennének:
1. Okozhatja-e a fent említett hömérsékleti görbével kapcsolatos problémáimat az l-thyroxin, és ha igen mitévö legyek?
2. Lehetséges, hogy a höemelkedést, az égö ajkakat és arcbört is a pajzsmirigy tabletta váltotta ki? Amennyiben igen, szintén szeretném tanácsát kérni, hogy milyen megoldát lehetne találni a problémámra.
Válaszait elöre is köszönöm!
Tisztelettel és üdvözlettel:
Laura
Tisztelt Laura!
Mindenek előtt tisztázni kellene, hogy mi áll a panaszai hátterében (aktiv-e az autoimmun folyamat? kezelik-e).
1.A jó felszívódó korszerű pajzsmirigykészítmények ilyen elváltozást már nem okoznak
2. Amennyiben tejcukorérzékeny, akkor ez lehetséges.
Tisztelettel:
Mindenek előtt tisztázni kellene, hogy mi áll a panaszai hátterében (aktiv-e az autoimmun folyamat? kezelik-e).
1.A jó felszívódó korszerű pajzsmirigykészítmények ilyen elváltozást már nem okoznak
2. Amennyiben tejcukorérzékeny, akkor ez lehetséges.
Tisztelettel:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:20
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Professzor Úr!
A lányommal kapcsolatban kérdezném, hogy mivel több, mint két éve szeretnének gyermeket és nem sikerül, Ön hogyan értékeli a terheléses inzulin- szintjét. A cukor értékek a normális tartományban vannak, a 0 p-es inzulin: 5, a 120 p-es 18. A 120 p-es cukor kicsit alacsonyabb a kiindulási értéknél. Ön javasolna-e gyógyszeres kezelést? A lányom
nagyon gyógyszer-ellenes, napi 250 mg Mercformint szed. Egyébként nagyon hízékony és peteérési nehézségei vannak.
Köszönettel várom válaszát: Tünde
A lányommal kapcsolatban kérdezném, hogy mivel több, mint két éve szeretnének gyermeket és nem sikerül, Ön hogyan értékeli a terheléses inzulin- szintjét. A cukor értékek a normális tartományban vannak, a 0 p-es inzulin: 5, a 120 p-es 18. A 120 p-es cukor kicsit alacsonyabb a kiindulási értéknél. Ön javasolna-e gyógyszeres kezelést? A lányom
nagyon gyógyszer-ellenes, napi 250 mg Mercformint szed. Egyébként nagyon hízékony és peteérési nehézségei vannak.
Köszönettel várom válaszát: Tünde
Tisztelt Tünde!
Tisztázni kellen, hogy nincs-e PCOS, autoimmun és pajzsirigy betegség. Ezzel kapcsolatban utalok az általam korábban leírtakra.
A vizsgálatok alapján lehet dönteni a kérdésben
Jó egészséget kívánok:
Tisztázni kellen, hogy nincs-e PCOS, autoimmun és pajzsirigy betegség. Ezzel kapcsolatban utalok az általam korábban leírtakra.
A vizsgálatok alapján lehet dönteni a kérdésben
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:17
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves doktor úr!
32 éves vagyok, 2007 óta (a terhességem óta) kezelnek pajzsmirigyproblémával. Szerencsére a gyeremekem teljesen egészséges, a terhesség alatt is minden rendben volt.
Félévente járok kontrollra. Idén márciusban a TSH értékem 21 volt, ekkor a Letrox 75 tablettát írták fel nekem, amiből naponta egy szemet szedtem. Tegnap voltam vérvételen újra, és a TSH 43,98. Az endokrinológiára csak június végére kaptam időpontot, addig mit tehetnék? Több gyógyszert szedjek?
A magas TSH pajzsmirigyalulműködést jelent? (A tüneteim: fokozott izzadás, ingerlékenység, álmatlanság, csökkent libidó,fáradtság.)
A HDL koleszterin 1,24 mmol/l - ez mit jelent?
Köszönöm szépen előre is a válaszát.
Andrea
32 éves vagyok, 2007 óta (a terhességem óta) kezelnek pajzsmirigyproblémával. Szerencsére a gyeremekem teljesen egészséges, a terhesség alatt is minden rendben volt.
Félévente járok kontrollra. Idén márciusban a TSH értékem 21 volt, ekkor a Letrox 75 tablettát írták fel nekem, amiből naponta egy szemet szedtem. Tegnap voltam vérvételen újra, és a TSH 43,98. Az endokrinológiára csak június végére kaptam időpontot, addig mit tehetnék? Több gyógyszert szedjek?
A magas TSH pajzsmirigyalulműködést jelent? (A tüneteim: fokozott izzadás, ingerlékenység, álmatlanság, csökkent libidó,fáradtság.)
A HDL koleszterin 1,24 mmol/l - ez mit jelent?
Köszönöm szépen előre is a válaszát.
Andrea
Tisztelt Andrea!
A magas TSH csökkent pajzsmirigyműködést jelent(het). Ez azonban egy adat, s nem ezt kell kezelni, tisztázni kellene, hogy milyen ok miatt emelkedett a TSH értéke.
A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencséra nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
Jó egészséget kívánok:
A magas TSH csökkent pajzsmirigyműködést jelent(het). Ez azonban egy adat, s nem ezt kell kezelni, tisztázni kellene, hogy milyen ok miatt emelkedett a TSH értéke.
A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencséra nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:14
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Professzor Úr! Az imént írtam,csak egy fontos információt kihagytam. Az agyalapi mirigy daganatával és a prl-el kapcsolatban kérdeztem.Amit elfelejtettem: 2 éve pm.alulmüködésem és autoimmun pm.gyull.vanAntpo(600),a többi ehhez kapcs.eredemény jó.Hormon eredmények is jó,kivéve a prl-t.L-thy.-t(50) szedek napi másfél szemmindennap 5 napig,1 szem 2 napig.Uh-án a jobb lebenyben 3 mmm-es echoszegény elváltozás,imhomogén szerkezet. OKozhatta-e az agyalapi mirigy daganatát a pm.gyull,működési zavara? A pm.gy.szer okozhatott e ilyen agyalapi problémát??Nem tudom,hogy mi mit válthatott ki.A sressz is képes ilyen fizikális elváltozásokra?? Köszönettel: Mónika
Tisztelt Mónika!
Igen, a stressz és gyógyzserek is képesek ilyen bajt okozni. Gyakran a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy gyulladása együtt fordulnak elő és ezért is nehéz a kezelés, de teljes gyógyulás lehetséges.
A stressz-szindróma elsősorban a nőket érintő jelenség. Ők azok, akik természetükből adódóan hajlamosabbak többet rágódni egy-egy problémán, miközben az anya-, feleség-, és munkahelyi szerepekben való tökéletes helytállásra törekednek. Egyre többet hallunk stresszről, menedzser betegségekről, pánikrohamokról, de mi vár azokra, akik megmagyarázhatatlannak látszó tüneteikkel orvoshoz fordulnak és mi az, amit saját maguk is megtehetnek a gyógyulás érdekében? Ugyanis a stressz a XX. és a XXI. század betegsége. Krónikus, megoldhatatlannak tűnő problémák életünk számos területén akadhatnak, legyen az munkahelyi konfliktus, családi gondok, vagy pénzügyi nehézségek.
A stressz-szindrómaként definiált állapot tünetei:
- Nyak, ill. fejfájás
- Szívdobogásérzés
- Izzadékonyság
- Álmatlanság, a koncentráló képesség csökkenése
- Gyengeség
- Gombócérzés a torokban
- Szájszáradás
A stressz és az endokrin betegségek (pajzsmirigy), az immunrendszer kapcsolatát egyre inkább megismerjük. Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a psycho-neuro-endokrin- és az immunrendszer nem csak kölcsönhatásban van egymással, hanem közös biokémiai jeleket használ. Ennek a közös "nyelvnek" a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé. Ma még nem tudjuk ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét, azonban jelen ismereteink már elégségesek annak kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem egy integrált psycho-neuro-endokrin-immunrendszer felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért Az emberi szervezet regulációját összefoglaló integrativ nyelv kódjainak megfejtése új irányt nyitott a medicinában.A mindennapi gyakorlatban a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok (szteroidok, prolactin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják az immunrendszer fiziológiás és kóros mûködését egyaránt. Az immunrendszer által termelt biológiailag aktiv anyagok (citokinek) elleni gyógyszerek, antitestek pedig a napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun pathomechanizmusú endokrin kórképek gyógyítására. A krónikus stressz nem egyszerűen idegességet jelen, hanem a szervezet egészének a betegsége, ezért szerepe van az egyre gyakoribb betegségek: így a pajzsmirigy betegségeinek kialakulásában. A csökkent pajzsmirigy betegséghez gyakrabban társul depresszió, a l depresszóban feltűnő a pajzsmirigy betegségeinek magas száma. Ezt még az is növeli, hogy bizonyos, a psychiátriában alkalmazott gyógyszerek (litium, anti-depresszánsok) befolyásolják a pajzsmirigy funkcióját és az immune reakciókat. A feltett kérdésre a válasz igen. Ezért stressz vizsgálata és kezelése egyben a pajzsmirigy betegségeinek megelőzését és kezelését is szolgálja.
Igen, a stressz és gyógyzserek is képesek ilyen bajt okozni. Gyakran a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy gyulladása együtt fordulnak elő és ezért is nehéz a kezelés, de teljes gyógyulás lehetséges.
A stressz-szindróma elsősorban a nőket érintő jelenség. Ők azok, akik természetükből adódóan hajlamosabbak többet rágódni egy-egy problémán, miközben az anya-, feleség-, és munkahelyi szerepekben való tökéletes helytállásra törekednek. Egyre többet hallunk stresszről, menedzser betegségekről, pánikrohamokról, de mi vár azokra, akik megmagyarázhatatlannak látszó tüneteikkel orvoshoz fordulnak és mi az, amit saját maguk is megtehetnek a gyógyulás érdekében? Ugyanis a stressz a XX. és a XXI. század betegsége. Krónikus, megoldhatatlannak tűnő problémák életünk számos területén akadhatnak, legyen az munkahelyi konfliktus, családi gondok, vagy pénzügyi nehézségek.
A stressz-szindrómaként definiált állapot tünetei:
- Nyak, ill. fejfájás
- Szívdobogásérzés
- Izzadékonyság
- Álmatlanság, a koncentráló képesség csökkenése
- Gyengeség
- Gombócérzés a torokban
- Szájszáradás
A stressz és az endokrin betegségek (pajzsmirigy), az immunrendszer kapcsolatát egyre inkább megismerjük. Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a psycho-neuro-endokrin- és az immunrendszer nem csak kölcsönhatásban van egymással, hanem közös biokémiai jeleket használ. Ennek a közös "nyelvnek" a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé. Ma még nem tudjuk ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét, azonban jelen ismereteink már elégségesek annak kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem egy integrált psycho-neuro-endokrin-immunrendszer felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért Az emberi szervezet regulációját összefoglaló integrativ nyelv kódjainak megfejtése új irányt nyitott a medicinában.A mindennapi gyakorlatban a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok (szteroidok, prolactin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják az immunrendszer fiziológiás és kóros mûködését egyaránt. Az immunrendszer által termelt biológiailag aktiv anyagok (citokinek) elleni gyógyszerek, antitestek pedig a napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun pathomechanizmusú endokrin kórképek gyógyítására. A krónikus stressz nem egyszerűen idegességet jelen, hanem a szervezet egészének a betegsége, ezért szerepe van az egyre gyakoribb betegségek: így a pajzsmirigy betegségeinek kialakulásában. A csökkent pajzsmirigy betegséghez gyakrabban társul depresszió, a l depresszóban feltűnő a pajzsmirigy betegségeinek magas száma. Ezt még az is növeli, hogy bizonyos, a psychiátriában alkalmazott gyógyszerek (litium, anti-depresszánsok) befolyásolják a pajzsmirigy funkcióját és az immune reakciókat. A feltett kérdésre a válasz igen. Ezért stressz vizsgálata és kezelése egyben a pajzsmirigy betegségeinek megelőzését és kezelését is szolgálja.
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:09
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Professzor ÚR! Kb.2 éve a prolactin szintem megemelkedett 640-re,majd lement 240-re,és ismét felment.Tüneteim akkor még nem voltak.Kb.3 hónapja 1227-es volt a prl,majd magától 899-re lement,majd Bromocriptinnel 714-re,3 hétig szedtem,majd abbahagytam,Ezután felment 1370-re(ez 3 hete volt).1,5 hónapja az első sella mr-en azt írták,hogy az agyalapi mirigyben van egy magasabb jelintenziású terület,4 mm,mely kis vérzésnek megfelel.Majd 3 hét múlva újabb sella mr(kiegészítő felv.).Itt azt írták,hogy továbbra is látható a magasab terület.A T2 fl 2d sequentian nem azonosítható.A kép alapján elsősorban bevérzett,ill.necrotisalt microadenoma valószínűsíthető.Mást mond az idegsebész,mást az endokrin.,mást a nőgyógyász.AZ idegsebész szerint nincsen bevérzés,a radiologus szerint igen.Itt most egy elhalt daganatról van szó,ez megnőhet??Azt mondta idegsebész,hogy a Bromocriptin okozhat bevérzést.Persze ennek ellenére javasolta a szedését.Tényleg okozhat bevérzést?A tüneteim: mellnagyobbodás,fájdalmas mellfeszülés.A hízás is tünete??Fontos szednem a gy.szert??Nagyon szépen köszönöm a válaszát!! Tisztelettel: Mónika
Tisztelt Mónika!
Nagy valószínüséggel microadenomája van. Ez megfelelő gyógyszer szedésével teljes mértékben gyógyítható!
A gyógyszer sezdése fontos, de kérdéses, hogy melyik.
Jó egészséget kívánok:
Nagy valószínüséggel microadenomája van. Ez megfelelő gyógyszer szedésével teljes mértékben gyógyítható!
A gyógyszer sezdése fontos, de kérdéses, hogy melyik.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:04
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Úr!
50 éves férfi vagyok. 1 hónapja vettem észre egy csomót a nyakamon. UH vizsgálat, 30 mm átm.éles conturú,inhomogén szerkezetű,echoszegény területet is tartalmazó,jól vascularizált göb látható. TSH 1,96. Pajzsmirigy szakrendelés eredm. Jobb lebeny vetültében aktivitáshiányos terület látható. Eutryreosis. Aspirátios cítológiai vizsgálat a hypervascularisatio miatt nem ajánlott. Már ki is van tűzve a műtéti időpont.
Kérdésem: Egyik vizsgáló orvos sem mondott semmi használhatót. Van okom félni? Ez rossz indulatú elváltozásra utalhat? Kérem írjon néhány sort nekem, mire számíthatok?
Köszönettel: Hollmann Péter
50 éves férfi vagyok. 1 hónapja vettem észre egy csomót a nyakamon. UH vizsgálat, 30 mm átm.éles conturú,inhomogén szerkezetű,echoszegény területet is tartalmazó,jól vascularizált göb látható. TSH 1,96. Pajzsmirigy szakrendelés eredm. Jobb lebeny vetültében aktivitáshiányos terület látható. Eutryreosis. Aspirátios cítológiai vizsgálat a hypervascularisatio miatt nem ajánlott. Már ki is van tűzve a műtéti időpont.
Kérdésem: Egyik vizsgáló orvos sem mondott semmi használhatót. Van okom félni? Ez rossz indulatú elváltozásra utalhat? Kérem írjon néhány sort nekem, mire számíthatok?
Köszönettel: Hollmann Péter
Tisztelt Hollmann Péter!
Az nem világos a leírtakból, hogy ez a göb a pajzsmiriggyel összefüggésben van-e. Ezért nem tudok nyilatkozni arról, hogy ez rosszindulatú-e, arról sem, hogy a biopsziát miért nem végezték el.
A szövettani eredmény birtokában többet lehet tudni.
Jó egészséget kívánok:
Az nem világos a leírtakból, hogy ez a göb a pajzsmiriggyel összefüggésben van-e. Ezért nem tudok nyilatkozni arról, hogy ez rosszindulatú-e, arról sem, hogy a biopsziát miért nem végezték el.
A szövettani eredmény birtokában többet lehet tudni.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 12:01
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Ăšr!
Alábbi problĂ©máim vannak. 36 Ă©ves vagyok, de nagyon alacsony a nemi vágyam, emellett elhĂzással is kĂĽszködöm, az elhĂzás során a melleim is megnĹ‘ttek szerintem egy 'normál' elhĂzáshoz kĂ©pest termĂ©szetellenesen. A fogyás nehezen megy. Ezek a dolgok eddig is megvoltak, csak nem ennyire drasztikusan. KĂ©rem Ărja meg, hogy van-e ezeknek hormonális oka, valamint hogy Ă©rdemes-e egy hormonvizsgálatra elmennem.
Köszönöm
Alábbi problĂ©máim vannak. 36 Ă©ves vagyok, de nagyon alacsony a nemi vágyam, emellett elhĂzással is kĂĽszködöm, az elhĂzás során a melleim is megnĹ‘ttek szerintem egy 'normál' elhĂzáshoz kĂ©pest termĂ©szetellenesen. A fogyás nehezen megy. Ezek a dolgok eddig is megvoltak, csak nem ennyire drasztikusan. KĂ©rem Ărja meg, hogy van-e ezeknek hormonális oka, valamint hogy Ă©rdemes-e egy hormonvizsgálatra elmennem.
Köszönöm
Tisztelt Köszönöm !
Sajnos nagoyn nehezen tudom olvasni a szöveget. Az azonban fontosnak látszik, hogy részletes endokrin kivizsgálásnak vesse magát alá.
Jó egészséget kívánok:
Sajnos nagoyn nehezen tudom olvasni a szöveget. Az azonban fontosnak látszik, hogy részletes endokrin kivizsgálásnak vesse magát alá.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 11:58
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Úr!
Pajzsmirigytúlműködéssel kezelnek néhány hónapja. Miután a fehérvérsejt számom csökkenésnek indult Methotyrinről át lettem állítva Propycilre.
2 kérdésem lenne:
- Mit tegyek? Kérjek más gyógyszert? Milyet?
- Elképzelhető-e, hogy a Propycil miatt erősödtek fel az amúgy is meglévő reflux panaszaim. Ezek korábban jól kezelhetőek voltak pl. Nolplazaval, de most nem múlnak el.
Köszönettel,
K. András
Pajzsmirigytúlműködéssel kezelnek néhány hónapja. Miután a fehérvérsejt számom csökkenésnek indult Methotyrinről át lettem állítva Propycilre.
2 kérdésem lenne:
- Mit tegyek? Kérjek más gyógyszert? Milyet?
- Elképzelhető-e, hogy a Propycil miatt erősödtek fel az amúgy is meglévő reflux panaszaim. Ezek korábban jól kezelhetőek voltak pl. Nolplazaval, de most nem múlnak el.
Köszönettel,
K. András
Tisztelt K. András!
1. Tisztázni kellene, hogy melyik fvs szám csökkent és milyen mértékben. Ettől függően kombinált kezelés lehet indokolt.
A Propycil nem veszélytelen, errről az elmúl vében írtam részletesen.
Jó egészséget kívánok
1. Tisztázni kellene, hogy melyik fvs szám csökkent és milyen mértékben. Ettől függően kombinált kezelés lehet indokolt.
A Propycil nem veszélytelen, errről az elmúl vében írtam részletesen.
Jó egészséget kívánok
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 11:57
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
A következő kérdésem lenne Önhöz. Második gyermekem születése után valószínűleg post partum thyeroditisem volt, először szívdobogás, magas pulzus, aztán kimerültség, ájulásos rosszullétek, struma, de nem kaptam semmilyen kezelést. Több évig eltartott ez az állapot. Azután született meg a harmadik gyermekem, akinél Ön Hasimoto thyr.-t diagnosztizált, Autoimmun PM gyulladással (Hasimoto thyr., Polyallergiás synd., APS III/C) Önhöz jár közel egy éve kezelésre.
A második lányom is elment vizsgálatra, ahol PM alulműködést találtak, Letrox 50 ug-ot szed, antitesttermelése rendben, de pár éve a lábán nagyon csúnya tünetek jöttek ki, ami miatt szteroidot kapott, az endokrinológus szerint TBC vagy szarkózis lehetett, csak nem mondták meg neki. Második terhességénél nehezen esett teherbe, gyakran szédült, azóta hízott, amit nem tudott leadni, fázékony, a végtagjai hidegek, hajhullásra is panaszkodik, és pár éve az a rejtélyes gyulladás a lábán szintén felveti az autoimmunitás gyanúját.
Én is elmentem endokrinológushoz, a laborértékeim a következők lettek:
THS 2,56 IU/ml (norm.érték: 0,3-4,0);
FT4-RIA 16,19 pmol/l (norm.érték: 10,0-25,0);
FT3-RIA ---pmol/l ;
TPO 0,0 IU/ml .
Tüneteim között fáradtság; hízás, emésztési zavar; száraz, fakó, hámló bőr; menstruációs zavar (változókor) miatt is lehet; ödéma a végtagokon; magas vérnyomás; sokszor álmatlanság; szívritmus problémák; magasabb lett a koleszterinem; halláscsökkenés, feledékenység (mindenre rá kell kérdezni, persze ez lehet öregkori probléma is) szerepel.
Az Ön cikke alapján valószínű, hogy post partum thyreoditisen estem át közel 35 éve, de nem egyértelmű számomra, hogy ez autoimmun betegség vagy antibiotikummal kezelhető gyulladás?
Ha előbbi, hogyan lehet egyértelműen kimutatni, hiszen az antitest termelésen már nem látszik, ahogy Ön is írta a folyamat lezárulta után. (Mivel Budapesttől elég messze vidéken élek, nyaki UH-vizsgálatra nem volt módom eljutni, így a PM állapotát nem tudom.)
Ugyanez a kérdésem a második lányom esetében is, lehet-e autoimmun, és hogyan mutatható ki egyértelműen, ha lezárult pl. a folyamat?
Harmadik kérdésem, hogy ha autoimmun a folyamat, mivel vihető le a gyulladás minél hamarabb?
Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel: Margaréta
A következő kérdésem lenne Önhöz. Második gyermekem születése után valószínűleg post partum thyeroditisem volt, először szívdobogás, magas pulzus, aztán kimerültség, ájulásos rosszullétek, struma, de nem kaptam semmilyen kezelést. Több évig eltartott ez az állapot. Azután született meg a harmadik gyermekem, akinél Ön Hasimoto thyr.-t diagnosztizált, Autoimmun PM gyulladással (Hasimoto thyr., Polyallergiás synd., APS III/C) Önhöz jár közel egy éve kezelésre.
A második lányom is elment vizsgálatra, ahol PM alulműködést találtak, Letrox 50 ug-ot szed, antitesttermelése rendben, de pár éve a lábán nagyon csúnya tünetek jöttek ki, ami miatt szteroidot kapott, az endokrinológus szerint TBC vagy szarkózis lehetett, csak nem mondták meg neki. Második terhességénél nehezen esett teherbe, gyakran szédült, azóta hízott, amit nem tudott leadni, fázékony, a végtagjai hidegek, hajhullásra is panaszkodik, és pár éve az a rejtélyes gyulladás a lábán szintén felveti az autoimmunitás gyanúját.
Én is elmentem endokrinológushoz, a laborértékeim a következők lettek:
THS 2,56 IU/ml (norm.érték: 0,3-4,0);
FT4-RIA 16,19 pmol/l (norm.érték: 10,0-25,0);
FT3-RIA ---pmol/l ;
TPO 0,0 IU/ml .
Tüneteim között fáradtság; hízás, emésztési zavar; száraz, fakó, hámló bőr; menstruációs zavar (változókor) miatt is lehet; ödéma a végtagokon; magas vérnyomás; sokszor álmatlanság; szívritmus problémák; magasabb lett a koleszterinem; halláscsökkenés, feledékenység (mindenre rá kell kérdezni, persze ez lehet öregkori probléma is) szerepel.
Az Ön cikke alapján valószínű, hogy post partum thyreoditisen estem át közel 35 éve, de nem egyértelmű számomra, hogy ez autoimmun betegség vagy antibiotikummal kezelhető gyulladás?
Ha előbbi, hogyan lehet egyértelműen kimutatni, hiszen az antitest termelésen már nem látszik, ahogy Ön is írta a folyamat lezárulta után. (Mivel Budapesttől elég messze vidéken élek, nyaki UH-vizsgálatra nem volt módom eljutni, így a PM állapotát nem tudom.)
Ugyanez a kérdésem a második lányom esetében is, lehet-e autoimmun, és hogyan mutatható ki egyértelműen, ha lezárult pl. a folyamat?
Harmadik kérdésem, hogy ha autoimmun a folyamat, mivel vihető le a gyulladás minél hamarabb?
Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel: Margaréta
Tisztelt Margaréta!
Az autoimmun thyreoiditis antibiotikumal nem kezelhető. A leírt értkek valóban nem kórosak, de nem tudom, hogy milyen múdszerrel készültek (ezek módszerektől függően is eltérőak lehetnek).
A gyulladás csökkentése immunmodulánsokkal lehetséges, de ehhez tudni kellene, hogy az autoimmun folyamat mennyire aktiív.
Jó egészséget kívánok:
Az autoimmun thyreoiditis antibiotikumal nem kezelhető. A leírt értkek valóban nem kórosak, de nem tudom, hogy milyen múdszerrel készültek (ezek módszerektől függően is eltérőak lehetnek).
A gyulladás csökkentése immunmodulánsokkal lehetséges, de ehhez tudni kellene, hogy az autoimmun folyamat mennyire aktiív.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2010. 06. 07. 11:54
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
