Dobiné Olasz-Papp Nóra

Kedves Boglárka!

Igen, a testvérkék nagyon különbözőek tudnak lenni! :-)

Amit kisfiánál tapasztal, az a fejlődés normális, élettani része! Nemcsak a kisbabák vannak úgy "kitalálva", hogy a szülei mellett érezze magát biztonságban, hanem a kisgyerekek is többször felébrednek éjszaka és igénylik a testközelséget, mert ez okoz biztonságot. Ez nem szeszély a részükről, vagy szülői elrontás, hiba következménye, hanem a kisgyerekek így működnek!
Idegrendszeri érés folyamata, mikor a kisgyerekek képesek egyedül el-és visszaaludni. Persze az éjszakai ébredések száma, intenzitása egy hullámzó folyamat, vannak könnyebb és nehezebb periódusok.
Az, hogy szoptatásra visszaalszik, ebben a korban sem kóros, sőt! A 1,5 éves kor körüli időszak amúgy is elég intenzív szakasz a gyerekek életében, ilyenkor zajlik az ún. újraközeledési fázis, mikor már egészen el tud távolodni a csemete édesanyjától, majd gyorsan visszaszalad az ölelő karokba. Távolodna is, de igényli a szoros közelséget is. A mozgásfejlődés is még fejlődik, rengeteg felfedezni való van körötte nappal, így nem is csoda, ha éjjel bújósabb és igényli a szoptatást. :-)

Nem követett el azzal hibát, hogy nem tanította meg egyedül elaludni kisfiát picike korában, mert az alvás nem egy tanulandó folyamat, hanem idegrendszeri érés következménye, tehát minden előzetes trenírozás nélkül is képessé válnak megfelelő időben az egyedül el-és visszaalvásra. Addig pedig szükség van a segítségre!
A sírni hagyás és egyéb könnyes tréningek maximum látszatmegoldást adhatnak, de valójában ezek a gyerekek nem elaludni tanulnak meg egyedül, hanem már feleslegesnek tartják megszólítani a világot és segítséget kérni, hisz a segítség, a válasz nem jön. Ez egy beletörődés, feladás, ami bizalomvesztéssel is járhat. Tehát ezt az utat nem javaslom.
Természetesen nem ez a két véglet van: sírni hagyni vagy együtt aludni!

A kettő közt vannak fokozatok! Ha az együttalvás nem megoldható, ebben az intenzív fázisban mégis megfontolandó lenne közelebb elhelyezni kisfiúkat. Akár úgy, hogy a kiságy az Önök ágya mellé kerül (ha leszedhető az ágy egyik oldala és úgy van odatolva, át is gördülhet Önhöz, aztán visszagördül a saját helyére.
Az is járható út lehet, ha az Önök ágya mellé, Önök szobájában egy matrac kerül és ha kisfiúk felébred, átmehet oda (ha szoptatni kell, Ön is leheveredhet hozzá).
vagy választhatja azt is, hogy ébredések és hívások esetén megy hozzá, de egész éjjel mászkálni elég fárasztó lehet.
A fontos, hogy olyan megoldást találjanak, ami a család összes tagjának megfelel és mindenki a lehető legtöbb pihenéshez jusson!
Higgye el, azzal, hogy nem hagyta sírni kisfiát, Ön nem feladta, hanem megadta neki azt a választ, amire szüksége van és ez teljesen rendben van! Ön nem szoktatta rá kisfiát arra, hogy "cirkuszoljon" a szopiért és a közelségért, hanem a szoptatás és testközelség iránti igény természetes kísérője egy 1,5 éves gyereknek.
Megnyugodni, elaludni a legkönnyebb anya mellén, hisz az anyatej ilyenkor is tartalmaz mindenféle nyugtató- és altató hatású anyagokat, az ölelés, anya illata, szívdobogása az ő korában is fantasztikus dolog. De ha Önnek terhes már ez a dolog, akkor is választhatja, hogy éjjel cici nincs, de anya van! Tehát válasz nélkül nem hagyja kisfiát, akkor ringatja, összebújik vele.
Nem biztos, hogy ezzel pont most lenne érdemes próbálkozni, mikor kisfia ebben az intenzív szakaszban van, mert ilyenkor nehezebb lehet átállni a gondoskodás egy más típusára, de ahogy kisfia cseperedik, érik, úgy lesz egyre könnyebb kompromisszumot is kötni vele!

Remélem, kicsit meg tudtam nyugtatni, hogy semmit nem rontottak el! :-)
Nappal, amennyit csak lehet, pihenjen Ön is kisfiával, vagy hétvégén iktassanak be egy kis plusz pihenőt, töltekezzen fel, kérjen némi segítséget, ha lehet!

Szeretettel:

Kedves Kérdező!

"Szabály szerint" öt éves korig a bepisilés nem kóros forma. Más elbírálás alá esik, ha már volt megbízhatóan "száraz" időszaka és újra fennáll a bepisilés.
Mint írta, költözés körül újra előjött. Igen, a lelki terhelések néha ilyen "tünetekben" is megmutatkozhatnak.
Az jó, hogy az orvosi vizsgálaton mindent rendben találtak!

A szobatisztaság kialakulása kisfiánál milyen folyamat volt, hogyan kezdődött és mikor? Milyen rendszeresek a bepisilések és főleg éjjelre korlátozódnak és csak néha nappal is? Viselkedésén, kedélyén találtak rajta változást? Mennyi folyadékot iszik? Milyen sűrűn pisil? Ha bepisil, milyen reakciókkal találkozik az Önök illetve óvónők részéről? Mikor bepisil, kisfia hogyan reagál? Az egész pisi "bemegy" vagy ha kezdődik a folyamat, elmegy WC-re?

Üdvözlettel:

Kedves Anyuka!

Személyiségzavarról nincsen szó a leírtak alapján. Az utánzás az óvodás korú gyermekek fő vonása, utánozzák egymást (aztán négy évesen már együtt is játszanak), az óvónőket, szüleiket.
Az, hogy a csoporttárs kislány erősebben utánozza Ön kislányát, miért zavaró? Az Ön kislányának nem maradt szabad élettere? Az Ön kislányát is zavarja a dolog? Otthon hogyan viselkedik az utánzó kislány? Van bármilyen más jele annak, hogy gond lenne vele? Testvére van annak a kislánynak? Ovin kívül is találkozik a két kislány? Az óvónőt miért és miben zavarja?

A leírtak alapján én annyit érzek, hogy annak a kislánynak nagyon tetszik az Ön kislánya és szívesen van vele, "másolja" őt, mert így fejezik ki felé pozitív érzéseit, tetszenek neki a ruhái,kedveli őt.
Nagy valószínűséggel átmeneti ez az intenzív megnyilvánulás.

Szeretettel:

 

Kedves M.!

Szorongások esetében előfordul bűntudat jelentkezése is. Egyéb dolgot is észrevettek Fiúkon? Akár testi "tünetet", pl. izzadás, éjjeli alvásában változást, étkezésben, stb.?

Azt hiszem, mindig az a fontos, hogy ha egészben nézzük a dolgot, mit látunk. Zavarja-e a napi rutint az észlelt dolog? Fiúk hogyan reagál a saját észleléseire, észrevételeire? A nap nagy részében foglalkoztatja ez Őt vagy néha-néha felbukkan? Mióta tart ez? Mikor jelentkezett ez először és milyen formában?

Veleszületett temperamentum is közrejátszhat, hiszen, ha Fiúk eleve egy csendesebb, durvább ingerekre érzékeny kisfiú volt, viselheti nehezebben a zajos, olykor durva nyüzsgést maga mellett.
A "rosszalkodás" a gyermeki élet velejárója. Kérdés, hogy Fiúknak ez miért jelent szorongató következményt is? Miért félhet attól, hogy olyat tesz, amitől "összedőlhet a világ"?
Mivel nem ismerem az Önök családi szabályrendszerét, csak tapógatózni, találgatni tudok én is.
Ami hasonló esetben felmerül (het), hogy az érintett gyermek szeretne túl jó lenni, megfelelni, teljesíteni és tart attól, hogy ha ez nem így lesz, elutasításban(vagy hasonló negatív következményben) lesz része.
Ez nem biztos, hogy Önökre is így igaz, de meg lehet esetleg próbálni szabadidőben zsiványságokat csinálni (persze a józan ész határain belül) akár családilag. Azt hiszem, jót tehetne Fiúknak, ha tapasztalatot szerezne arról, hogy senki sem tökéletes és hibázni lehet, sőt, azokból tanulunk!

Minden gyermeknek rengeteg mozgásra van szüksége! Most, hogy itt a jó idő, töltsenek kinn minél több időt, és a gyerkőc mozgással is kiadhat magából jó sok mindent! Baráttal, Apával való birkózás szintén segítséget nyújthat és ezek az agresszívnak tűnő (de nem az!) megnyilvánulások is szabad utat engedhetnek az elfojtott energiáknak!

Az esti mesére is buzdítom Önöket! Lehetőleg ő választhassa ki adott mesét, szinte mindig olyat választanak, ami az ő szorongásukra ,bennük zajló folyamatokra választ adó feszültségoldás.

Még amit tudok javasolni, az a rajz! Ha jönnek ilyen gondolatai, kérje meg, rajzolja le, amit érez! Sőt, ha a helyzet alkalmas rá, megpróbálhatja lerajzolni magát a "rossz gondolatot" is.
A rajz, mese, játék a gyermekkori legjobb szorongásoldó és feszültségcsillapító!

Ha tartóssá válna ez a dolog, vagy úgy érzi szülői szíve, hogy egyedül nem boldogulnak, kérjenek szaksegítséget bátran!

Szeretettel:

Kedves Kérdező!

A gyerekek, ha "rosszalkodnak" is, csúnyán beszélnek, nem ok nélkül teszik. A háttérben állhat többek közt saját dühe, frusztrációja, testvérféltékenység, szeretethiány, családi feszültség, elfojtott indulatok, titkolni próbált feszültségek a szülőkben, szeretett családtagokban vagy figyelemfelkeltő viselkedés, mert szeretne több figyelmet, hisz a negatív figyelem(rászólnak, büntetés) is figyelem.
A hülyézést hozhatta oviból is, tehát minta is szolgalhat alapul. A düh, negatív érzések kifejezése nehézkes lehet a gyerekek számára, és hogy ezt hogy fogja tenni, nagyban függ a saját, veleszületett temperamentumtól és a szülői konfliktuskezelésétől is.

Az mit jelent, hogy rosszul evő a gyermek?

Én nem hiszek a büntetés erejében, ám a példamutató szülői viselkedésben igen. Ezt úgy értem, hogy a gyerekek másolják szüleiket, viselkedésüket, megnyilvánulasaikat, az ő létük milyensége adja azt az alapot, mintát, amit a gyerekek követnek. A sok beszélgetés és a megfelelő minta adása az, ami majd beépül és eljut a gyerek oda, hogy el tudja dönteni, valami jó-e vagy rossz, megtegyen-e valamit vagy sem. Beépülnek a szabályok, ezért jó, ha a szeretetteli határok rugalmasak, de határozottan kijelöltek legyenek és a szülők hitelesek legyenek abban, amit képviselnek.

Az nem baj, ha egy 4,5 éves gyerek dühös, ideges, miert is ne lehetne? Az élet velejarója ez is, az, hogy ezt hogy vezeti le, kommunikálja le, az nem mindegy. Büntetes helyett el lehet neki mondani, hogy az ilyen szavak fajdalmat okoznak és nagyon bántóak, nem mondunk egymásra ilyet, ellenben azt elmondhatja, hogy most nagyon mérges és hogy mit szeretne. Miért érzi magát dühösnek? Tehát segíteni neki megfogalmazni az érzéseit. Párnát is földhöz lehet vágni vagy rajzban kifejezni magát.
És ez alkalom is lehet arra, hogy Ön is megfigyelje, hasonló érzéseket ebresztő helyzetekben hogyan kezeli saját dühét, negatív érzéseit! És akkor lehet arról is beszélgetni, Önnek mi hogyan szokott segíteni és közben ölelje magához (ha Ön nyugodt állapotban van), adja értésére, hogy őt szereti, csak ezzel a viselkedéssel, kifejezési móddal nem ért egyet.
A büntetés magában hordja azt a veszélyt, hogy a gyerek saját magát érzi elutasítva, nem tesz különbséget maga és a "tett" között. És nem mindegy, hogy belső meggyőződés miatt tesz vagy nem tesz meg valmit vagy azért mert tart a következményektől.

Ha a szülők közt feszültség van és egyet nem értés, az is okozhat érthető feszültsêget a gyerekben, még ha nem is a szeme-füle hallatàra zajlik konfliktus. Célszerű lehet támogatni az apa-gyermek kapcsolatot, fontos dolog, hogy a gyerek a válás ellenére biztonságban érezhesse magát, és érzelmi szükséglti is kielégítést nyerjenek!

Szeretettel:

Kedves Kriszti!

Igazán meleg, szerető légkör veszi körbe ezt a remek kisfiút! :-)
Nem hiszem, hogy külön hozzá kellene szoktatni a majdani új helyzethez Őt. Persze,beszélgetni lehet erről, pármondatban lehet mondani, hogy majd lesz egy új helyzet.
Szerintem a legjobb megoldas, mikrporegy családtag, egy ismerős személy lesz a "gondozó"! Ha a következő időszakban ezzel a személlyel minél többször találkozhat kisfia, bizalmat építhet ki iránta, kötődést alakíthat ki vele,maris megtette a lehető legjobbat az elszakadás idejére: kisfia biztonságban fogja magát erezni az Ön jelenléte nelkül is!
Ami lehet, hogy most egy kicsit nehezen elképzelhető, hiszen ez a 18 hónap körüli időszak igen intenzív szokott lenni. Ez az ún.újraközeledési fázis időszaka, mikor a gyermek már eléggé el tud távolodni édesanyjától, de közben azt is szeretné, ha anya egyfolytában ott lenne. Egy kicsit ambivalens időszak ez: menne-maradna egyszerre. Eltávolodik, majd vissza is megy, bújik, szopizik kismilliószor, majd újra megy.:-)
Természetes érzés, ha ez már néha sok Önnek! Ebben a korban jól tudnak működni a kompromisszumok (lehet, hogy az is kompromisszum eredménye, hogy otthon van szopi?), lehet az otthoniakban is korlatozast bevezetni, ha Önnek az könnyebbséget jelent! Lehet a közelséget más testi kontaktussal is teljessé tenni: simogatás, összebújás pl. Persze nehezebb ezt olyan helyzetekben kivitelezni, mikor az időjárás nem teszi lehetővé a kinti programokat és nehéz bent lekötni a gyereket, figyelmét elterelni. Ennek ellenére lehet egy-két szopit kivonni, de ami fontos érzelmi töltetű, azokat meghagyni és ezt kisfiával is megosztani.
Az is lehet,hogy ha kicsit lecseng ez az időszak, kitavaszodik, nagyobb lesz a mozgástér, az Ön érzelmei is megváltoznak.
Igen, a gyerekek minden valós érzelmet éreznek édesanyjukban! Én nem látok semmi kivetni valót abban, ha vállalja kisfia előtt érzését és megmondja neki: " nekem ez most nem jó, Kicsim! Gyere, bújjunk össze es simizlek/dögönyözlek/masszírozlak stb..vagy milyen játékhoz lebbe kedved? Vagy inni szeretnél valamit esetleg?" Kisfia érezni fogja, melyikben lesz Ön hitelesebb: a feszült erintéstől vagy a könnyed adástól. Egy szoptatási kapcsolat addig jó, amíg mindkét fél jól érzi magát benne. De ebbe a kapcsolatba beleférnek az ilyen hullámvölgy-szerű érzések is, melyekből ki lehet mászni egy pihentetőbb, tehermentesítő hétvége, családi segítségnyújtás végett, egy feszültségoldó jó nagy sírás után is, ha viszont a feszültség tartós emiatt, akkor jöhet a szeretetteli korlátozás és kompromisszum.
Remélem, tudtam segíteni és további ilyen szép, válaszkészseggel átitatott kapcsolatuk legyen kisfiával!:-)

Szeretettel:

Kedves Krisztina,

Örülök, hogy segíthettem és ezáltal megerősödve érzi a belső hangját, ami most sem csalt! :-) bizony, nem megszokásból ébrednek! A válaszkész, szeretetteljes gondozás éjjel sem szűnik meg létezni-optimális esetben- és ezt nem megszokják a gyerekek, hanem biztonságot és természetes harmóniát elnek meg ezáltal, bizalmat kapnak, pozitív megerősítést magukról, a világról, amit érdemes megszólítani, mert válasz van! De ebből nem megszokás miatt akarnak kapni! Ezt nem kapni akarják, hanem van! Mert Önöknél van! :-)
Amikor megérik rá, kislánya is formálódik a további módozatok befogadására.

Addig is csodaszép szopis pillanatokat és nyugalmas éjjeleket kívánok Ônöknek!

Szeretettel:

Kedves Kérdező!

Alap esetben nem gondolnám kórosnak, ha egy gyerek szereti, ha megvárják, míg elalszik, de a leírtak alapján mégis azt gondolom, valami bántja fiát vagy fél.
Keves az információm, mi állhat a háttérben, sok minden lehet: iskolai törtenés,iskolai megfelelés, baráti kapcsolatban lévő változás, családi viszály, családi feszültségek, hiányérzet, stb.
Érdemes lehet elgondolkodni azon, pontosan mikortól tart ez az intenzívebb félelem időszaka, mi törtenhetett közvetlenül előtte. Vagy ez mar egy gyűrűzött folyamat esetleg?
Én is csak találgatni tudok most, de a teljesen empatikus hozzáállással, elfogadással mellélőni nem lehet. Úgy értem, ha megpróbálja magát kifejezni fia, talaljon értő fülre-szemre-szívre, de az erőltetést mellőzzék, annak hatására megnyïlni nem fog, nagy valószínűséggel.
Ebben a korban a rajzolassal, mese írással sok mindent ki tudnak adni érzéseikből, erre lehet buzdítani.
Nem tudom, milyen kapcsolatban van fia édesanyjával, de érdemes lehet a gyakori kommunikáció lehetőségével élni. Iskolában tanárok nem vettek észre rajta semmi változást?
Az Tud ejjel jól aludni, aki biztonságban érzi magát, a napi eseményeket lezárta, el tudja engedni magát. Ez gyerekek esetében is így van. Ha fia nem bír elaludni, talán a biztonságerzetével lehet valami, vagy valamiért nem tud lazítani, kikapcsolni.

De az is lehet, hogy esetleg fizikai elváltozásról lehet szó. Testi tünetek nem társulnak hozzá?

Ha ez huzamosabb ideig fennáll, a rajzolas, mese, családi programok, támogatás nem hoz eredmenyt, érdemes lehet további megoldások felé lépni, esetleg gyermekpszichológushoz menni.

Üdvözlettel:

Kedves Krisztina!

Nagy örömmel töltöttek el sorai! Igazán csodálatos, hogy ilyen hosszú ideje szopiztatja kislányát és válszkészen gondozza őt! :-)
A két éves korban jelentkező szélsőséges érzelmek (egyedül is kepes vagyok mindenre, de jaj, hol van anya), a dacreakciók majd és mindenfele fájdalom, félelem könnyebben viselhető, ha van még cici. A testközelség még sokáig fennálló igény valami probléma eseten (felnőttek is megölelik egymást vigaszképp), de két évesen szopival "tarkítva" a lehető legjobb és legtermészetesebb dolog! Ez is szépen mutatja, hogy a szopi nem csak táplálás, hanem annál jóval több! Soraiból az is kitűnik, hogy kislanya halad a saját tempójában és már képes a kompromisszumokra, tud várni is, ha kell. Ez szuper!
Mert bizony a természetes elválasztódás ilyen folyamat.:-)
Az egyedül elalvás képessége, a visszaalvásé, éjszaka átalvásé nem tanult folyamat, hanem idegrendszeri érés következménye! Minden gyerek képessé válik rá akkor, amikor megérett rá. Ez 2-3 éves kor előtt nem igen fordul elő! Éppen ezért nem szükséges megtanítani egyedül elaludni, sőt!!
Egy gyerek nem azért ébred fel, mert szopizni akar, hanem mert a gyerekek ébrednek éjjelente, így vannak kitalálva. Ám, ha már így van, szopival a legkönnyebb és leggyorsabb visszaaludni. De megtörténhet az is, hogy egyszer csak már elég lesz egy simogatás, összebújás, vagy felpillantás, meg van-e még anya és így visszaalszik.
Hogy hányszor ébred fel, az sok mindentől függhet: a fogzás még ilyenkor is közrejátszhat, sok inger nappal, valami otthoni feszültség, az éretlen idegrendszer, egy nátha akár, gyomrot jobban megterhelő vacsi, étel amit még nem evett, stb.
De ha Önnek terhessé válna az éjjeli szopi, természetesen lehet lépni! Ahogy működött a kompromisszum abban az esetben is, hogy csak otthon van cici, működhet ebben az esetben is! Persze akkor lesz Ön hiteles ebben a döntésben, ha nem külső nyomás hatására dönt így, hanem saját meggyőződésből. Szóval nem KELL megszabni, hogy éjjel nincs cici, csak LEHET, akkor ha Ön így érzi helyesnek. Az a tapasztalatom, hogy az éjjeli szopi megszüntetése nem hozza magával az átaludt éjszakákat, tehàt ebben az esetben sem hagyhatjuk válasz nélkül a gyerkőcöt, csak akkor más formában leszünk válaszkészek: ölelés, simogatás, összebújás.

Az, hogy nem keresi más gyerekek társaságat, nem kóros egyáltalán. Ez veleszületett temperamentum kérdése is. Amikor majd közösségbe is jár, változhat. Vannak ilyen típusú gyerekek.

Szeretettel:

 

Kedves Annii!

A hiperaktivitás diagnózisát ilyen pici korban lehetlen volna felllítani.

Nekem elsősorban a veleszületett temperamentum ötlött eszembe. Vannak nagyon intenzív gyerekek, akik újszülött koruktól fogva nagyon nagy figyelmet,törődést igényelnek, keveset alszanak, könnyen kiborulnak, "hasfájósok", viszont szeretik és igénylik is a testközelséget, mellen, szopizva nyugodtak és karban is szeretnek lenni. Ők az ún."többemberes babák". Kisfia milyen volt csecsemőkent? Születése milyen volt?
Akinek alap emperamentuma ilyen, totyogó korában és felnőttkorában is hordozza ezeket a vonásokat, mert ő ilyen.
1,5 éves korban számolni kell azzal, hogy rengetegszer kell elmondani valamit, es leginkább a minta adása az, ami célra vezető. Az ismétlés és a minta az, ami beépül.
A dobálózás sem kóros jelenség, de itt is érdemes elmondani sokszor, hogy nem szabad. Ebben a korban nem érdemes hosszas magyarázasba fogni a tiltásokat illetően, csak megfogni a kezét, szemébe nezni és határozott hangon mondani:"ezt nem!"
Ha a gyerkőcöt eluralják a negatív érzelmek tiltás vagy akármi miatt, nem célszerű egyedül hagyni, mert neki meg nincs eszköztára ahhoz, hogy kikerüljön abból az állapotból, ehhez a szülő segítségere szüksége van.
Érdemes minél nagyobb szabad teret hagyni neki és csak azt tiltani, ami rá vagy a környezetére veszélyes lehet. Szükség van a világ felfedezésére, az önállóság érzésére, hogy azt felfedezze, hatással van a világra és hogy a világ izgalmas, biztonságos és jó. 1,5 évesen már el tud távolodni anyától, felfedez, de olyan jó visszamenni hozzá!:-) ez az időszak a személyiségfejlődés, az én kialakulása szempontjából nagyon fontos!

Egy gyereknek még iskoláskorban is hatalmas mozgásigénye van, nemhogy 1,5 évesen! Tehát a futkorászás, rohangászás, ugrabugra normális dolog! Nyilván ezt kiélni tavasszal, játszótéren, kertben könnyebb lesz. Ha egy gyerek, aki eleve mozgékony, és nem egy helyben ülő típus, beszorul a lakásba időjárás vagy bármi más miatt, nem tudja energiáit másképp kiélni, mint hogy otthon pörög.

Az nagyszerű, hogy sok dicséretet kap kisfia, fontos a pozitív megerősítés!

A nyugtalan éjszakák szintén lehetnek természetes kíserői ennek a fejlődési szakasznak. Okozája lehet akár fogzás, de a mozgásfejlődés is, és a napközbeni ingerhatások is, ahogy a szeparációs szorongás meglete is (mikor a biztonságérzet miatt szeretne maga mellett tudni szüleit).
A liter tea viszont elgondolkodtató számomra, ahogy az ejszakai hasfájás is. Esetleg érdemes lehet erről említést tenni az orvosnak(nem megijeszteni akartam, csak jobb tisztázni, van-e e mögött valami fizikális dolog).
Az éjszaka átalvása êrett idegrendszer függvénye, ami 2-3 éves kor körültől teszi lehetővé a hőn áhított éjszakai pihenest.
A tavasz beköszönte lehet, hogy több problémájukra jó hatással lesz.

Összességében én arra gondolok, hogy kisfia viselkedése a temperamentuma miatt olyan, amilyen, és nem kóros megnyilvánulások ezek.

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:

Kedves R!

Leírása alapján azt érzem, hogy Ön most bizonytalanodott el, bár a leírt jelenségek már egy éve fennállnak.

Ha ránéz kislányára, összességében-nem kiragadva egy-egy jelenséget- milyennek látja őt? Kiegyensúlyozott, jól fejlődik?

Minden olyan viselkedésforma, ami szokatlan és nem érzünk kontrollt felette, ijesztő lehet és ha esetleg mi magunk is épp egy bizonytalanabb időszakban vagyunk, könnyen bajt észlelünk.

A gyerekek eszköztára a düh, szomorúság, stressz, feszültség, egyéb negatív érzelmek kifejezésére a felnőtt számára nem túl gazdag. A maguk nyelvén, lehetőségeikhez képest kifejezik, megmutatják magukat, de verbálisan -ami a szülő szamára esetleg könnyebbé tehetné a megértést-bizonyos korig nehezebb kifejezni, ami belül zajlik. 4,5 évesen még könnyen eluralják őket az ilyen-olyan érzelmek, fura dolgokat produkálhatnak, feleselhetnek,stb. Sok minden kibillenthet egy ekkora gyereket, és nekik is lehetnek feszültebb időszakaik, ugyanúgy, mint a felnőtteknek. Ez az élet velejárója. Amire érdemes figyelni, hogy ezeket a nehézségeket segítsünk neki átvészelni, elviselni. Nem is biztos a kiváltó okot kell tudnunk, csak erezni és érteni őt és ha lehet, meg több szeretettel és figyelemmel körbevenni.

Oviba jár a kislány? Ott jeleztek az óvónők bármi változást a kislánynál?

A testvérféltekenység egy teljesen természetes valami, lehet, hogy ez is epp utat tör magának, de bármi -akár a felnőtt számára jelentéktelen dolog-okozhat feszültséget, ami több odafigyelést, több szeretetkimutatást kér a kislánya részéről.

Mindig, minden esetben nem lehet egyenlőt és egyenlően adni a gyerekeknek, hiszen az képtelenség. Más életkorok, más személyiségek, eltérő egyéniségek, mas és más igényekkel. Ezek összehangolása kétségkívül nem egyszerű feladat, de a rugalmasság sokat tehet, a maximalizmus elengedése is segítséget nyújthat.

Nem kóros dolog, ha egy 4,5 éves gyermek igényli szülője jelenlétét az alváshoz, ez fontos biztonsági kérdés nekik. Lehet, hogy ez az igény nem jelentkezett eddig meg, vagy nem ennyire intenzíven, de érdemes lehet valami módon megoldani, hogy Ön többet legyen vele este. Ki lehet találni egy kis szertartást is, ami elter a szokványostól az csak a kettejüké legyen! Biztosan boldoggá tenné őt a tudat, higy van valami ami csak anyáé és az övé, amin nem kell osztozni! Az esti mese lehet fejből mondott és szólhat kislányáról, az ő élete, tulajdonságai legyenek beleszőve a történetbe, ő legyen a hős alakja. Édesapa is besegíthet-ha van rá mód- az esti teendők elvégzésében.

A fej ütögetése sok esetben magától elmarad.

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:

Kedves Kmacs!

Én kaptam kérdését, ha nem bánja, én felelek rá!

Nagyon izgalmas és egyben bizonytalan érzésekkel tarkított egy várandósság utolsó szakasza, hát még, ha már van gyerkőc pocakon kívül is!:-)
A kerdese jogos, ám egyetlen tanácsadó sem tud erre teljesen kielégítő választ adni, mert ez nagyon egyedi. Alapvetően azt mondanám, talán a kisfiúnak jobb lehet otthon, a megszokott környezetében várakozni és élni, de ha a kisfiú temperamentuma és kívánsága, vagy a körülmények inkább a másik esetet tennék lehetővé, akkor az a jó. Érzem, hogy szeretné kisfiát a lehető legkevésbé "terhelni" a változással és nyugodtságot teremteni körülötte, ez természetes. Ám a változás, az újdonság őt is erinteni fogja és valahogyan majd megnyilvánul.
Az utolsó időszak izgalmai is erintik őt, érzi, hogy közeleg a Nagy Nap. Amivel könnyebbé tehetik a kórházi napokat az, ha beszélnek, mesélnek erről neki, milyen lesz, hogy lesz. Beszéljenek arról, ő mikor mehet majd be, szóval vonják be a tervezett "menetrendbe", korának megfelelően. És ebbe a tervezésbe tartozik bele az is, hogy megbeszélik, ő hol is várakozzon. Nem hinném, hogy ebben rossz döntést hozna, hisz akárhol is lesz, szerető közegben lesz. A pedig kisfiától függ, ő mennyire ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, stb.de ezek temperamentumbeli kérdések. Mert vannak gyerekek, akik temperamentumuknál fogva rosszul tűrik a változásokat, nála nem erőltetném, hogy máshol legyen. Más gyereknél más okoz nehézséget.
Tehát szerintem fontos az, hogy a folyamatokban részt vehessen kisfia is és legyen bevonva, amibe csak lehet.
Biztosan nem fognak rosszul dönteni!:-)

Szép szülésélményt kívánok és izgalmakkal teli, csodás összehangolódást az "új" családnak!:-)

Szeretettel:

Kedves Andrea!

Elképzelhető, hogy az íny fájdalma, viszketése okozott sztrájkoló jelenséget. Azt sajnos, nem tudom megmondani, lesz-e még ilyen Önöknél. Nem minden fog kibújása jár nagy fájdalommal, nyűgös napokkal-éjjelekkel, de ez nagyon egyéni.
Annak nagyon örülök, hogy kisfia újra gond nélkül szopizik, ez az anyai önbizalmának is biztosan jót tett, azon felül, hogy édes lehetett az összebújás újra! :-)
Sajnos, a náthas tünetek a szopit nehezíthetik, de reméljük, ez nem tart soká. Nem tudom, milyen pózban történik a szoptatás, de nehéz orrlégzés esetén erdemes minél függőlegesebb pózzal próbálkozni a teljesen vízszintes helyett,pl.fekve szopi.
Az nagyon jó, hogy mellre kerülhet kisfia, mikor jelzi, hogy elfáradt vagy problémàja van, az igény szerinti szoptatasnak nagyobb jelentősége van, mint esetleg gondolnánk, jó, hogy erre Ön is ráerzett. Sokszor az első gyermek az, akitől megtanuljuk a tulajdonképpeni válaszkész gondozást, ő az, akitől rengeteg tanítast kapunk és a többi gyerkőc egy teljesen más légkörbe születik bele, de ettől olyan különleges mindegyik gyerekkel a kapcsolat. És persze a testvérkék is lehetnek annyira mások, egy kicsit minden következő gyereknél lehet érezni az elölről kezdést, hisz más személyiség, mindegyik külön egyéniség és mind más tanítást képes átadni.
Kívánom, hogy továbbra is érzékenyen, valaszkészen álljon kisfia igényeihez és bátran adja csak saját magát neki, hisz Ön, Önök azok, akik a legjobbat, legtöbbet adhatják neki!

Minden jót kívánok Önöknek és ha bármi kerdése, vagy megosztani valója van, írjon nyugodtan!

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

Amíg nem volt probléma, addig hogyan zajlott az esti altatás?
Nagy valószínűséggel nem fogom tudni megmondani az okát, miért van ez így, de a megérzésem azt súgja, a kislányuknak valami félelme van. Nm tudom, kapcsolódhat-e valami negatív élménye az elalváshoz, azt sem tudom, az Ön kórházi tartózkodását megelőzte-e bármilyen nehéz állapot-a kimondatlan, burkolt nehézségek is tények, melyeket a gyerekek éreznek-, volt-e elválásuk addig.
Ha a kórház óta érezhetően erősödött a helyzet, akkor egyértelműen mutatja a helyzetre való reakcióját a kislánynak, ami érthető.
Ha majd sikerült feldolgoznia a negatív élményeit, valoszínűleg könnyebb lesz a helyzetük. A feldolgozás a saját tempojában meg fog történni, a segítségnyújtas ehhez fontos kiegészítés. amiket az első valaszban leírtam, fontos elemek.

Ami nem mellékes, az Ön érzései! Önnek milyen érzései, gondolatai vannak? Úgy érzi, a kislánya elutasítja Önt? Anyai kompetenciájában megkisebbedve érzi magát? Haragszik magára a kórház okozta elválás miatt, hiába nem választható dolog volt az? Mitől érezné azt Ön, hogy rendbe jött a helyzet? Ha nem lenne sírás, ha kislánya elfogadná az Ön közelségét? Ha a kiságyban zokszó nélkül elaludna? Érdemes leásni a saját erzései, gondolatai mélyére és megfigyelni azt, mire mutathat rá a kislánya ezekkel a megnyilvánulásaival?
A gyerekek sokszor szélsőséges megnyilvánulásaikkal hoznak elő belőlünk elfojtani próbált érzéseket...

Írta,hogy látszanak az álmosság jelei kislányánál, talán egy próbát megérhet kicsit előbb kezdeni az altatást. Mert egy holtponton átesett gyereket nehezebb altatni, ha már bepörgött..

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

Pontosan mióta van ez a probléma? Tudja kötni megjelenését balamilyen eseményhez? Ha Apuka próbálná altatni, akkor is hasonló a kislányuk reakciója?
Napközben milyen a kislánya?

Üdvözlettel:

Kedves Anyuka!

Azt érzem soraiból, hogy úgy gondolja, a kialakult helyzet "nem normális", pedig az. A gyerekek elég hosszú ideig igenylik a segítséget az elalváshoz (pl.ringatás, szoptatás, simogatás,stb.), és miután sikerült eljuttatni őt a megfelelően ellazult állapotba és elaltatták, szükség van az éjszakai biztonság érzésére. A gyerekek nem szeretnek egyedül maradni éjjelre és erről senki nem tehet, a gyerekek így vannak kitalálva. Egy bizonyos kor után van, akinek eleg a tesó jelenléte, de azért a legtöbbször a szülői jelenlet nyújtotta biztonságot keresik. Kislánya még bőven abban a korban van, mikor a segítségnyújtás még intenzív mind az elalváshoz, mind a visszaalváshoz.
Sok kisgyerek nem szeret elaludni külön, viszont, ha szüleit elég közel tudja magához, illetve biztos abban, hogy hívására szülei egészen biztosan bejönnek, talán könnyebb az elválás éjjelre.
Nem az a természetes, ha egy gyerek külön van éjjelre a szüleitől, bár a civilizált és modernizált gyermeknevelés ezt ajánlja. Ellenben a gyerekek nem olvasták a szakkönyveket, ezért ők azzal az ősi programmal jönnek a világra, ami azt mondja: az éjszaka nem biztonságos, szüleim mellett kell legyek a túlélésem is ettől függ. Hiába van már fűtött szép szoba, a "programozás" a régi.
Sokan megpróbálkoznak az atprogramozással, sőt, szakemberek egyenesen ajánlják is, pl.sírni hagyás, de erről én lebeszélem Önt! A sírni hagyás módszere drasztikus és maximum látszat-megoldással jár. A sírni hagyott gyerekek nem elaludni tanulnak meg egyedül, hanem beletörődnek abba, hogy a hívó szóra, segítségkérésre nem jön senki és kimerülten álomba zuhannak. A bizalom megtörêséhez vezethet ez a módszer.

Ahogy írta, volt Önnek egy hasi műtétje. Az ehhez kapcsolódó dolgok, feszültség, aggódás, nem látta Önt, stb.mind kibillenthették kislányát és ez is normális. És hát ebben az életkorban meg számos dolog előjön, ami ébren tarthat egy gyereket, leginkább a szeparáció.
Az nagyon jó, hogy van levegőn, van napirend, esti szertartás, de ezek mellett ott van a gyermek sajátos működése is, ami nem kisebb értékű ezek mellett. Az is egyedi, hogy egy gyereknek mennyi az alvásigénye, ebben sem a szakkönyvek döntenek.:-)

De leveléből inkább azt érzem, kislányuk nem szeretne egyedül maradni, és ez érthető, és normális.
Tehát, ha Önöknek is megfelelhet, lehetne közelebb egymáshoz a kislány és az Önök alvóhelye. Akár úgy, hogy az Önök ágya mellé kerül egy matrac, ahol a kislány alhat. Vagy ha a külön szoba marad, akkor vele maradni, míg elalszik, nem játszani kivilágított szobában, hanem összebújva, simogatva, mesélve (főleg olyan fejből mondott meséket, melyeknek ő a főszereplője, a saját napjuk a téma), és utána kimenni, ha Önnek ez fontos, de mikor felébred és hívja Önt, menjen be erte, akár magukhoz is vehetik. Ez időbe telik, hisz a leírtak alapján úgy érzem, a kislányuk tudja, hogy ki fog menni és ezt nem akarja. Tehát abban a biztonságban kell megerősíteni, hogy vissza fog menni. Valószínűleg fárasztó lehet egész éjjel járkálni, ezert javaslom, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz, de fontos, hogy olyan megoldás szülessen, ami a család minden tagjának megfelelő.
Az sem mellékes, hogy ha a szülő feszülten altat, a gyerekre is átragad ez a feszültség és egymást gerjesztik.

Higgye el, egy gyereket nem lehet elrontani azzal, ha azt sugalljuk felé, hogy fontosak a jelzései, és tudjuk, milyen nagy igény a biztonságérzet. És a szülői ágyban vagy annak közelében elhelyezett gyerek sem marad ott örökre, ez egészen biztos! :-) Ahogy nő a gyerek, fejlődik, érik az idegrendszere, úgy növi majd ki az intenzív segítségnyújtás iránti igényt (ahogy kinőnek a pelusozásból is) és ha biztonságban érzi magát, el fog jutni oda saját magától, hogy TUDJA,a fal masik oldalán ott vannak Anyáék. A biztonságérzet nekünk felnőtteknek mást jelenthet, mint a gyerekeknek, a fent említett ok miatt.

Remélem, tudtam segíteni, sokaknak megnyugvás, ha tudják, ahogy a gyerkőc megnyilvánul, az normális és ezzel a jelenséggel nem vagyunk egyedül.

Szeretettel:

Kedves Andrea!

Igen, az Ön által leírtak erősen arra mutatnak, hogy szopisztrájkba kezdődött a pici. A sztrájknak több oka is lehet,de az esetek nagy részében cumizavar okozza. A cumi használata- akár cumisüveg, akár cumi- okozhat ilyen jelenséget. Ennek oka az, hogy a cumit teljesen más technikával kell szívni, mint szopizáskor a mellet. Van olyan baba, akinek egyetlen alkalom cumi használat is elég ahhoz, hogy ez a zavar kialakuljon, másnál csak jóval később jelent problémát. Ráadásul cumisüvegből- még ha szűk lyukú is- könnyebben jön a hami, kevésbé kell "megdolgozni" a táplálékért.
Az nagyon jó, hogy kisfia mellen is elalhat.
Igény szerinti szoptatásnál a baba minden szopási igényét a mellen elégítheti ki. Függetlenül attól, hogy mikor szopizott utoljára, mellre kerülhet. Egészen egy éves korig az anyatej a fő táplálék, a hozzátáplálás igazából mellétáplálás, kóstolgatás, étkezéseket kiváltani nem szükséges.

Lelkileg megterhelő érzés, ha olyat tapasztal a kisfiánál, mintha Önt elutasítaná. Szerencsére ilyenről nincs szó, csak most valószínűleg a cumi használata megzavarta őt.
A fogzás fájdalma szintén okozhat sztrájkolást, harapást szoptatáskor. Ha feszít, fáj, viszket az íny, a szopómozgás kezdetekor a fájdalom fokozódhat. Mikor kibújik a fogacska, ez megszűnik. Addig is érdemes minél többször megkínálni és arra figyelni, hogy harapás csak a szopi elején ill. végén következhet be, mikor a vákuum kezd megszűnni, és nincs már mélyen a szájában a mellbimbó. Összességében a szoptatás a legjobb ilyenkor is, hisz az anyatej tele van nyugtató- és fájdalomcsillapító anyagokkal, az ölelés, szoros testkontaktus kiváló hatása mellett.

Miért döntöttek a cumisüveg, cumi használata mellett? Miért kezdték el hat hó előtt a hozzátáplálást? Most hányszor kerül mellre kisfia 24 óra alatt? Honnan tudja, hogy "cici-idő" van?

Önöknek beleférhet az, hogy a cumisüveg, cumi helyett cicit adna kisfiának? Tehát, amikor cumit adna, akkor is szopival kínálná. Ez több mellen töltött időt jelentene, de érzésem szerint most a fontos az, hogy kisfia visszataláljon a mellhez. Érdemes a szopikat félálomban próbálni, általában akkor könnyebben elfogadják.
Ha pedig szeretne neki mást is adni inni, érdemes inkább pohárral próbálkozni, mint a cumisüveggel.


Kitartást és türelmet kívánok Önöknek, biztos vagyok benne, hogy a fáradozás meghozza gyümölcsét!

Addig is két hasznos olvasnivaló a cumizavarról és a sztrájkról:

http://www.lll.hu/fuzetek/cumi-mellbimbo_zavar
http://www.lll.hu/book/export/html/278

Ha úgy érzi, kis idő elteltével, hogy a probléma továbbra is fenn áll és további segítségre van szüksége, írjon újra, illetve felkereshet szoptatási szaktanácsadót is, aki akár személyes találkozó keretében is kiválóan tud segíteni! http://www.ibclc.hu

Szívesen veszem, ha majd visszajelez, hogyan alakultak a dolgaik!

Remélem, tudtam segíteni!

Boldog Karácsonyt kívánok Önöknek!

Szeretettel:

Kedves Anita!

Elsőkörben magam is a gasztroenterologiát, alapos fizikai kivizsgálást javasolnék, és ha ott minden rendben, gondolkodnék tovább.

A várandósság rendben zajlott? Szülés/születés körül renben volt minden? súlygyarapodás, fejlődés rendben alakult idáig? A szopi hogyan maradt abba? Szoptatáskor is tapasztalta a leírtakat? Evésen kívül milyen hangulatú a kislánya? Mennyit van testközelben?

Várjuk meg az orvosi vizsgalat eredményét, de addig is: teljesen érthető módon Önt erősen feszültté teszi az evés körüli nehézség. Talán fél attól, hogy nem tudja táplálni kislányát megfelelően. Ez a feszültség, ha rátapad minden etetésre, kihat a kislányára is, amire ő reagálhat sírással, kiborulássa, feszítéssel. Nem tudom, most hogyan zajlanak az etetések, de ha feszültséggel telve, akkor az biztosan kihat rá. Fontos volna, hogy az evéshez pozitív élmények, kellemes hangulat társuljon (jelen esetben ez nyilvàn nehéz)

Amiket leír, nagyon hasonlítanak ahhoz, mint mikor egy szoptatott kisbaba szopi sztrájkba kezd. Ilyenkor a baba vagy el sem fogadja a mellet, vagy pár szívás után produkálja az ön álal leírtakat. Altalában ezek a babák álmukban remekül szopiznak. A szopisztrájk előfordulhat túlzottan ömlő tej okozta fuldoklás, fogzás, cumizavar, stb.miatt, tehát általában köthető vagy rossz szopitechnika vagy egy negatív élmény tapasztalásához. Félálomban viszont nincs meg ez az éberség, a baba könnyebben táplálható.
Mindezt csak azért írtam le, mert elképzelhető esetleg kislányánál is valami számára ijesztő élmény?

Most még én is találgatok, de szívesen venném, ha megosztaná majd a fejleményeket!

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

Kérdése hozzám érkezett, megpróbálok önnek segíteni.

Hogyan történt az eddigi beszoktatás? Mennyit voltak benn naponta, Ön is ott volt? Mennyit?

Az elválás mindig nehéz, kislánya reakciója teljesen normális és érthető. Közösségbe kerüléskor nem azt kell megszoknia, hogy anya nincs ott, hanem kötődést kell kialakítania a gondozókkal, a hellyel. ez pedig nem történik meg pár nap alatt. Temperamentum függő is, hogyan reagál adott gyerek a változásokra. Az természetes, hogy ha új helyzettel találkoznak, kiborulnak. Még adott helyszínen is. Tehát épp megemészti, hogy pl.benn vannak a szobában, jön a következő újdonság: udvar, stb.
Az sem mellékes, hogy mennyire muszáj közösségbe járnia a kislányának. Mert vannk kényszerhelyzetek, mikor nincs más választás és a gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni ezekhez a helyzetekhez.

Én nem szoktam tanácsolni az otthontól való elszakadást-hcsak nincs más választás-, mert ebben az életkorban az otthon, az anya közelsége még nagyon meghatározó és fontos. Ennek ellenére kislányánál is el lehet érni türelemmel, a kislány igényeinek megfelelő hosszúságú anyás beszoktatással, hogy elfogadja az új környezetet.

De h megoldható, hogy néha, akár rendszeresen is olyan személy vigyázzon rá, akit ismer vagy játszótérre, játszóházba járni, családon belüli gyerekekkel összejárni, talán könnyebb út lenne kislányának.

Szeretettel: