Dobiné Olasz-Papp Nóra

Dobiné Olasz-Papp Nóra

Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
             http://www.valaszkeszszulok.hu

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

7 kérdés ezen a lapon · összesen 267

2010. 09. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Nóra!
A kislányom 2hónapos. Szopizás közben furcsa hangokat hallok,mintha levegőt szívna. Eléggé siró,de ez csak estére jelentkezik.Éjszaka jól alszik,csak egyszer kel fel enni.Úgy veszem észre ,hogy hasfájos,mit tudok ezellen tenni?Azt szeretném még kérdezni, mennyi az ideális tejmennyiség amit neki megkellene enniŐ most 5kg20dkg. Előre is köszönöm válaszát.Noémi
Szakértői válasz
Kedves Noémi!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!

Gratulálok a babához és a szopihoz!:-)
Estére általában azért lesznek sírósabbak a babák, mert a napközbeni ingereket akkor "heverik ki", próbálja kizárni a külvilágot és befelé fordulni, teljesen normális jelenség, idővel enyhülni szokott!:-)
A hasfájósságot milyen jelekből következteti? Mert ha abból, hogy sokat sír estére, az inkább annak a jele, hogy szeretné "kikövetelni" az állandó testközelséget, cicit szeretne és sok összebújást. Gondolom ringatásra, cicire általában megnyugszik. Ha így van, akkor semmi más teendő nincs, mint kielégíteni az igényeit. Ha Ön fáradt, akkor Apa vagy más családtag segítsége jól jöhet!:-)
Ha benn rekedt puki vagy büfi feszíti a pocakját, akkor enyhe rázkódással, függőleges helyzetben (mint szopi utáni büfiztetésnél) ill. a pocak gyengéd masszírozásával lehet segíteni neki. Én nem hiszek igazán a különböző szélgörcsoldó cseppek használatában, ezért meleg szívvel nem is ajánlom használatát, hiszen az esetek többségében a szoros testközelség, sűrű szopi és ringatás enyhíteni szokta a "hasfájós " tüneteket, és idővel a baba megtanulja, hogy biztonságos, bizalmi körben van, ezért nem fog már annyit "reklamálni" a kinti világ ingerei ellen. Meleg szívvel tudom ajánlani viszont a hordozást napközbenre is, otthon is, ugyanis a hordozott, sok testközelségben lévő babák kevésbé sírósak, mert sikerül áthidalni azt az időszakot, amíg megszokják a külvilágot, zajokat, fényeket, és még azon túl is remek segítség a hétköznapokban!
Ha más egyéb testi tünet (ritka kaki, fájdalmas ürítés, bármi észrevehető jel a kakiban) miatt gondolt hasfájásra, akkor orvosi kivizsgálás szükséges!

Az elfogyasztott mennyiségre nem tudok mondani ideális adagot/alkalom. Eltérő, hogy mennyit szopik egy baba egy alkalommal, mindig annyit fog, amire épp szüksége van. A felnőttek is eltérő mennyiségeket fogyasztanak, ez a szopira is érvényes. Ha jó a közérzete, a heti gyarapodása megfelelő, van napi 5-6 pisis pelusa, láthatóan fejlődik, akkor biztos, hogy elegendő tejcsihez jut és egyáltalán nem szükséges figyelni az elfogyasztott mennyiséget/alkalom! Főleg, ha igény szerint szopizhat egy baba, akkor sokszor kicsit fog nagy valószínűséggel, vagy sokszor sokat, aztán kicsit kevesebbet, és ez mind normális!:-)
Inkább a fent leírtakat figyelje és ha ezek teljesülnek, akkor nyugodjon meg, elég tejcsihez jut a kislánya!:-)

Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra2010. 09. 20. 12:49Még nincs értékelés
2010. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Nóra,

Nagyon megfogott a megértése és kedvessége mások problémái iránt, ezért merek írni Önnek és szeretnék tanácsot kérni. Kisfiam idén novemberben lesz 2 éves. Sajnos amikor megszületett nagyon féltem, hogy nem tudom majd szoptatni, a kórházban cukros vizet adtak és adtam neki én is, de itthon sokat imátkoztam és rendületlenül
fejtem, remélve, hogy egyszer csak beindul a tejem. Hála Istennek így is lett! Atillát azóta is szoptatom (természetesen mindent eszik emellett) és boldog vagyok így. Ami a problémát jelenti az inkább a külvilág. Ha valaki megtudja, hogy még mindig szoptatom, ha rosszat nem is mond, de az arcára kiül, hogy MÉG MINDÍG? Vannak akik megértőbbek és elfogadják, hogy én ezt így tartom helyesnek csak néha elbizonytalanodom. A kisfiam éjszaka még mindig sokszor 2-3-szor de van, hogy többször is felébred, ha nagyon fáradt vagyok magunk mellé veszem. Így is nagyon jól bírom a nappalokat, a férjemet sem zavarja, csak néha tör rá, hogy esetleg mostmár el kéne választani...
A baj inkább az, hogy sajnos januártól vissza kell mennem dogozni és mivel a kisfiam csak cicin alszik el (és ha nagyon sír, vagy néha ha unatkozik, akkor is kéri a cicit, napközben is) félek, hogy mi lesz vele. Édesanyám lesz itthon vele napközben (7-19 óráig, amíg hazaérek), és a rokonok azt tanácsolják, hogy lassan válasszam el. Nekem pedig nagyon fáj a szívem, hiszen tejem is van, a kisfiam is igényli, engem sem zavara, de azt nem szeretném, hogy hosszútávon ebből neki bármiféle lelki problémája legyen, akár úgy hogy nagyon kötődik, vagy hogy egyedül nem tud megnyugodni... Ma egy kicsit meséltem neki arról, hogy mi lesz majd, ha anya dogozik és azért ,mert nem tudom megszoptatni majd napközben még ne érezze, hogy nem szeretem, erre rámnézet és átölelte a nyakamat...Ez nekem mindent megér!!!
Kérem írja meg a véleményét, nagyon tatnácstalan vagyok!
Segítségét előre is nagyon köszönöm!

Üdvözlettel: Adrienn
Szakértői válasz
Kedves Adrienn!

Köszönöm kedves szavait és, hogy hozzám fordult!

Nagyon szoktam örülni, mikor hosszú szopiban részesül egy baba úgy, hogy mindkét fél örömére zajlik és nem sínyli meg a családi élet sem! Büszkék lehetnek magukra, igazán!:-) És biztos, támogató a férje is, ez külön büszkeség!:-)
Azt gondolom, hogy ennyire jól működő rendszert felesleges teljesen "lerombolni", elég, ha alkalmazkodnak az új helyzethez. Az, hogy vissza kell mennie dolgozni, egy tény, tehát el kell fogadni a helyzetet és ahhoz alkalmazkodni. Miután meg van a helyzet, el kell döntenünk, hogyan tudunk a legmegfelelőbben helytállni az új szerepben IS (munka) és a régiben (anyaság) IS. Tehát Ön dönthet úgy, hogy megtartják az esti, esetleg éjjeli szopikat és mondjuk a reggelit, ha korán is szokott a gyermek jelezni, de ez csak abban az esetben működik, ha ez nem befolyásolja a munkavégzés minőségét és a többi feladat ellátását. Ha a legkisebb jelzését is tapasztalja magán annak, hogy ez túl sok, akkor nem ez a jó megoldás! Dönthet úgy is, hogy szép, fokozatosan választja el Attilát. Végülis januárig van még idő...Ha emellett dönt, akkor érlelődjön meg Önben fixen az elhatározás, és az első lépések után már ne lépjen vissza, akármi is a reakció, mert a babának szüksége van a biztonságérzetre, melyet akkor közvetít felé, ha a döntései mellett szeretettel, de határozottan kiáll. Először azt a szopit hagyják abba, ami a legkevésbé fontos a nap folyamán, mikor annak hiányában már jól boldogul, jöhet a többi, majd a legvégére az, a melyikehz a legjobban ragaszkodott. Közben persze sok-sok ölelés, puszi, sok közös játék (de gondolom, ez most is meg van). Tudnia kell Attilának, hogy más módon is meg tud nyugodni, nem csak cicin. De ehhez a megoldáshoz az kell, hogy Ön is tisztában legyen azzal, más módon is ki tudja mutatni Attila felé a szeretetét, nem csak a szopival. Ha Ön ezt el tudja fogadni, akkor minden sérülés nélkül megtörténhet az elválasztás. Szóval ehhez meg kell vizsgálnia Önmagát, készen áll-e arra, hogy ezt az elengedést véghez tudja vinni? Ha készen áll rá, és Ön is érzi ennek szükségét, szíve-lelke mélyén érzi, ez lenne a legjobb megoldás, nyugodtan lépje meg! Lényeg a fokozatosság, szeretet és türelem. Ha így csinálja, nincs belőle baj!:-) Tegye fel magának a kérdést: melyikőjüknek fontosabb a szopi?
Az nagyon jó megoldás, hogy a nagyi tud rá vigyázni! Így olyan személy lesz vele, akit megszokott és feltételezem szeretik egymást. Biztos lesz olyan, mikor elkeseredik Attila, hogy hol van Anya, de ebben a korban már jól át szokták vészelni ezt a kezdeti időszakot, pláne a legjobb "bébiőrrel"!:-)
Nyugodjon meg, válasszon a két megoldás közül, de úgy igazán a szíve mélyéről jöjjön az a válasz! Vonuljon el egy 15-30 percre egyedül, csendesítse le az elméjét, és figyelje a belső hangot! Ne arra a hangra hallgasson, ami az ésszerű és illendő tanácsokat osztogatja, hanem arra, ami az IGAZI választ közvetíti! Arra hallgasson és aszerint cselekedjen! Higgye el, a kisfia olyan jó alapokkal rendelkezik, amit nem lehet lerombolni egy kis munkába állással!:-) Higgyen magában!!
Nem csak a férje fantasztikus, hanem csodás gyereke van, aki megértőbb és alkalmazkodóbb, mint gondolná! Elég párszor említeni neki, mi lesz a jövőben (ahogy már meg is tette), de ennél többet és többször nem kell a dologgal foglakozni és nem kell ennél több szeretettel elhalmozni Attilát, mert átcsaphat a másik végletbe, hoyg nem szimplán kerül majd az új helyzetbe januárban, hanem már félni fog az újtól, mert Anyán látja, hoyg valami olyan következik, ami nem jó! Ugye, Ön is érzi a különbséget?

Szívesen veszem, ha megosztja velem a fejleményeket!
Kitartást, önmagukba vetett hitet és türelmet kívánok Önöknek!

Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra2010. 09. 17. 20:44Még nincs értékelés
2010. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Nóra!
Nagyon nehéz röviden és pontosan leírnom, de megpróbálom.
Négy és fél éve váltunk el a volt férjemmel. Két gyerek nálam maradt, a kisfiammal kapcsolatosan szeretnék segítséget kérni. A válás oka: anya bántalmazása, gyerekei szeme láttára. A kisfiam kb. 4 és 5 éves korában volt tanúja a jeleneteknek. Válás óta járunk pszichológushoz, de most már mindenki azt gondolja megragadtunk. Megszűri az információkat a pszichológus felé, annak ellenére, hogy szereti és elfogadja. Igazán gyerek társaságban van probléma. Az iskolába rengeteg beírása van, hogy veri és fenyegeti a gyerekeket. Utánajárva kiderült, hogy nem éppen olyan a helyzet, ahogy a gyerekek szülei és tanítónéni látja, de ténleg verekszik. Próbáltam megfigyelni, talán úgy kezdődnek a konfliktusok, hogy a kisfiam okoskodik és ha nem adnak neki igazat, akkor dühbe gurul. Sajnos ennél többet nem tudtunk megfigyelni, hiszen olyankor történnek az iskolába is a dolgok, ha felnőtt nincs a közelben. Jó lenne csoportterápia, de errefelé(Tatabányán) nem találtunk semmi ilyesmit.
Előre köszönöm segítségét!
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!

Nagyon traumatikus időszak áll Önök mögött, ami még a mai napig kifejti hatását. Az remek, hogy kisfiáank pszichológiai segítséget is nyújt. Kisfia pont abban a korban tapasztalta meg ezeket a negatív élményeket, mikor nagyon fontos a családi minta. Így az elszenvedett lelki sérülés (hogy imádott anyát bántja valaki, aki nekem a példaképem lenne) melett egy olyan viselkedésminta vésődött be, ami most így köszön vissza. Tehát, ahogy a szülők bánnak egymással és más emberekkel, az lesz a követendő minta a gyerek későbbi életében is. Kisfiát isbántalmazta az édesapja? Mert sok esetben a bántalmazott gyerek a többi gyereken éli ki hasonló helyzetben a dühét, fájdalmát, agresszióját. Erről ő nem tehet, az agyi fejlődés szakaszaiban ez alakult ki nála. Jó hír, hogy ennek nem kell így maradnia! Nem tudom, a pszichológusuk milyen területen jártas, de van viselkedésterápia gyermekeknek, ami nagyon jó szokott lenni egy hozzáértő terapeutával. Azok az agyi idegpályák és kapcsolatok, amik nem alakulhattak ki a megfelelő időben a negatív élmények miatt, azok kialakulhatnak második esélyként egy terápiás kapcsolat alatt, így meg van az esély, hogy kialakuljon a megfelelő agi stresszválasz rendszer kisfiánál is. Ez szükséges ahhoz, hogy tudja kezelni a stresszt, a dühét, az agresszióját és minden negatív érzését, ami teljesen normálisan van az emberben!
Ha spirituális, transzperszonális szempontból nézzük: fontos tudni, hogy a gyerek választ szülőt és mikor választ, tisztában van azzal, hogy milyen nehézségek járnak ezzel a választott úttal, szülői párral. Tehát neki ezzel tanulni valója van és ezzel a megtanult leckével Önnek is rengeteget tud tanítani kisfia. Önök most mindketten tanítók és tanítványok is egymásnak.
Ami még fontos, hogy Önnek is fel kell dolgoznia a rengeteg traumát, mert így mutat példát és tud segítséget nyújtani kisfiának. Ön járt pszichológushoz vagy más segítőhöz? Nagyon hasznos volna, hogy feldolgozza a sérelmeket, és ne maradhasson tüske semmilyen szinten, mert így kap esélyt gy "normális", tökéletes életre. Tehát, ha szeretné, hogy fia rendbe jöjjön, úgy legalább annyit kell törődnie önmagával is. Ezek a tényezők oda-vissza hatnak egymásra!
Szívesen válaszolok, ha van még kérdése!

Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra2010. 08. 11. 10:24Még nincs értékelés
2010. 08. 01.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Nóra!
Hetek óta keresgélek a neten, de nem találtam hasonló történetet, mint az enyém! Eléggé el vagyok keseredve, és szeretném szakértő véleményét kérni! Kisfiam 6 éves múlt! 3 éves volt, amikor elváltam az apukájától. Én súlyos depresszióba estem, de megpróbáltam úgy végig csinálni (sok segítő emberrel), hogy ő ebből minél kevesebbet érezzen. Igazán sosem volt apa-fia között nemhogy jó....semmilyen kapcsolat! A kicsi imádta volna, de apuka sosem volt otthon, nem foglalkozott a kicsivel. Azóta mi kettesben élünk. Régóta küzd a kisfiam székelési gondokkal, de egyre durvább a helyzet! Semmi nem használ, van hogy 1-másfél hétig semmi. Pszichológus szerint lelki eredetű, képtelen elengedni....és valószínű ez a válás, ill. apa hiánya miatt lehet.
3 évig éltünk kettesben, és bár voltak férfiaknál próbálkozások, nem volt komoly kapcsolatom. Szóval, mindíg kettesben voltunk, nem látott mellettem férfit. Most van valaki, komoly. Ismerik már egymást, együtt töltöttünk egy hetet. Nagyon vigyáztunk, hogy ne legyen köztünk fizikai kontaktus, mert láttam a kicsin, hogy gyanakszik, és bár mondogatta, hogy szerelmespár vagyunk, amikor egy picit is közeledtünk egymáshoz, láttam a gyanakvást. Nem igazán érti ki ez az ember, és mit akar. A párom nagyon szereti, és türelmes vele. Ő azt tanácsolta, szerinte el kellene mondani a kicsinek az igazásgot az apjáról. Mert hogy apuka nem keresi, sőt azt hangoztatja, hogy nem is az övé. Kb. fél évente megjelenik, felkavarja a kis lelkét, aztán eltűnik. Én meg (szerintem is helytelenül) azt mondom neki, hogy apa sokat dolgozik! Csak félek, hogyan mondjam el egy 6 éves gyereknek, hogy milyen az apja, és ki ez új ember!
Kérem segítsen!
Köszönöm!!!!!!!
Szakértői válasz
Kedves Hölgyem!

Szomorú, ami Önökkel történt, de most példát kell mutatnia kisfiának! Még hozzá abban, hogy a fiának meg kell tanulnia azt, hogy az érzések megélése helyénvaló és gyógyír a bajra! Tehát, az nem jó megoldás, hogy a fiát megvédve Ön is elfojtotta az érzéseit és csak a háttérben szenvedett. A gyermekek nagyon érzékenyek és 12 éves korukig energetikailag azonosak az anyjukkal, tehát a kisfia pontosan érzi, ha valami nincs rendben, és az csak ront a helyzeten, ha nem TUDJA mi történik, csak érzi, hogy nem minden OK.
Azzal egyetértek, hogy nagyon szoros a kapcsolat a székrekedés és az elengedés közt, így ezt kell orvosolni. Minden válás egy gyász és veszteségélményt hoz magával, amivel munka van! Teret kell engedni ezeknek az érzéseknek, megélni őket, addig amíg egy kicsit is fájdalmas és idővel el fog jönni az a pont, mikor már nem vált ki sem testi tünetet, sem lelki megrázkódtatást a téma. Ehhez idő kell és tér!
Kisfia jókedvű, kiegyensúlyozott? Iskolában, közösségben rendben van a magatartása? Vannak barátai? Ellátja a feladatait? Éjjel jól alszik? Önhöz fűződő kapcsolata őszinte? Mindent meg tudnak beszélni egymással?
A kérdésekre adott válaszok tükrében tudom azt tanácsolni, hogy tárja fia elé az igazságot! De a neki való formában. Ne szidja a férjét, ne mondjon róla tekintélyt aláásó dolgokat, maradjon tényszerű, de mesélje el, mi is történt valójában, szüksége van az igazságra a fiának! Ha az apa jelentkezik és látni akarja a fiát, ne tiltsa őket egymástól, fogadja el, hogy néha együtt vannak. Persze csakakkor, ha a fia is akar vele találkozni! Ön legyen partner abban, amit fia szeretne és engedjen neki teret és választási lehetőséget!
Vállalhatja fia előtt a komoly kapcsolatát, hiszen a suliban is látni fogja, hogy a gyerekeknek van apukája és anyukája is, és kérdezősködni fog előbb-utóbb. Így megelőzheti a komolyabb problémákat, ha őszinte lesz vele és magával is. Természetes reakció a fiától, ha féltékenységet tapasztal, főleg, ha eddig nem is volt Ön körül senki.
Ez hosszú folyamat, mire ezt bejárják, de higgye el, megéri!
Tehát a lényeg: megengedni magának és a fiának az érzések megélését, és őszintén elmondani, mi történt. Fontos a negatív érzelmek megélése és kifejezése is, hiszen a nem megélés, az elfojtás komolyabb testi tünetekhez is vezethet! Önnél is! Hisz nincs éjjel nappal nélkül, nincs boldogság szomorúság nélkül, teljesen normális, hogy ilyen érzésekkel is szembe kell néznünk! Pl. szomorúság, düh, bánat, féltékenység és még sorolhatnám, fájó érzések, de meg kell élni, ha találkozunk vele! Ez mindkettejükre érvényes!
Idézzenek fel emlékeket az apáról ,szedjen elő régi fényképeket és engedje a fiának, hoyg elmondhassa mit érez! Mit gondol apukájáról, a helyzetről, önről? Engedje, hadd legyen dühös, ha azt érzi, de legyen meg a szükséges energetikájaa dolognak!
Csinálják meg együtt ezt a munkát! Ha nem akarja egyedül, akkor szakembert is kérhet segítségnek! De én úgy látom, ezzel juthatnának előre, hiszen egyelőre olyan blokkok vannak működésben, melyek gátolják a azabad energiaáramlást, ami testre-lélekre hatással van és nincsenek kitöltve a lelkében az űrök! Ezeket fel kell tölteni tartalommal, ettől megerősödni és tiszta lappal folytatni! Én ezt látom esélynek és megoldásnak elsősorban!

Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra2010. 08. 01. 14:31Még nincs értékelés
2010. 07. 08.⧉
Olvasói kérdés
kedves nora!vegso elkeseredesemben irok onnek,nem tudom mit csinaljak.van egy 4 eves kisfiam.midig eleven gyerek volt, 10 honaposan jart,masfel evesen felismert min.50 fajta allatot,ketevesen imadkozott,elmondta a himnuszt,es meg egy rakas verset amit en tudtam.nem akartam,de ahogy motyogtam neki mindig,egyszer csak visszahalottam,hol ezt hol azt.viszont nem tudom mi tortent,mert most hogy oviba jart csak a panaszt hallottam ra,nem tanul,nem figyel,nem hagy masokat se figyelni,verekszik.2soros verseket se tudtak vele megtanittatni,nem volt halando odafigyelni.azt hittuk csak egy kis csintalansag amit csinal es kinovi,de nem.ha mondhatom szinte naprol napra nehezebben tudjuk kezelni.allandoan jon megy,meg mese nezes kozbe is 10 fele dolgot csinal,szajat ragja,ujjaival dobol,himbalja magat,vagy egyszeruen tesz vesz.nem ul nyugton eves kozben,es nem tud elaludni,ejfel elott,parnat igazit,hallom hogy magyaraz,felkel,forgolodi(szomszed szobaban alszik),pedig mar 9kor agyban van,es megsem alszik el.hiaba az esti furdo,a meseolvasas,a tej.semmi nem hasznal.az utcan elszalad elolem,hiaba mondom eluti vmi,mintha meg se hallana.ugyanez van mindenre vonatkozoan,nem hallja meg ha azt mondom tedd le a kest,ne hajolj ki az ablakon,ne nyulj a vasalohoz,es meg sorolhatnam.ezerszer elmondtam mar hogy amit nem szabad miert nem szabad,de 1001edjere is kihuzza a gyufat.ugy latom nem tudjuk szep szoval nevelni,se buntetessel nem erek semmit,hisztizik,odavagja dolgait,felesel,neha mar ugy gondolom itt csak egy nyakleves segithet.ugyanakkor sajnalom is,hisz egy evet jart oviba es vegig azt mondta nincs baratja,nem szereti senki,ovoneni,is azt mondta igen,mert mindig mindenkit csak piszkal,es nem nagyon baratkoznak vele.elmentem dolgozni,a a dadus felmondott,o ilyen gyerekkel nem tud boldogulni,a nagyszulok felnek tole,hisz egy masodpercre nem veheted le rola a szemed mert biztos vmi rosszat tesz,es ez tenyleg igy van.tobb cikket eleovastam a hiperaktivitasrol,es sajnos szinte minden tunet egyutt van hozza,de megis bizom benne hogy van vmi mas megoldas.pszihologushoz nem vihetem,az orszagban ahol lakom nem nagyon beszelik a magyart az orvosok.kerem segitsen.miert nem figyel az oviba,miert tud csak feleannyit most mint 2 evesen,miert nem hallgat rank,miert MINDIG csak akkor fogad szot ha raorditunk?4 eve vele vagyok,csak vele foglakozom,(nincs testvere)jatszunk,festunk stb.,megis azt halottam hogy az elhanyagolt gyermek ilyen.talan egy kicsit zavaros voltam,de remelem megertett es tud segiteni.varom valaszat.tisztelettel
andrea
Szakértői válasz
Kedves Andrea!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!

Aggodalmát teljesen megértem és én azt tudnám tanácsolni, hogy valahogy menjenek el pszichológushoz, szerintem egy feltérképező alkalom igazán hasznos lehet.
Valóban, a tünetek ráilleszthetők a hiperaktivitásra, én mégsem szeretném "felcimkézni" kisfiát egy ilyen bélyeggel (három területen kell megfelelni bizonyos kritériumnak, hogy diagnosztizálják ezt az állapotot, és ezt a legjobb szakember jelenlétében, kikérdezve, alaposan megfigyelve a gyermeket).

Én gondolok arra is, hogy esetleg a fegyelmezés nem megfelelő alkalmazása vezethető vissza ehhez. Nem tudom, Ön milyen technikát, hogy alkalmazott kisfiánál, de ezek a "tünetek" sokszor megfigyelhetők olyan gyereknél, akinél nem lettek határozottan határok, korlátok felállítva, így a gyerek most áthág mindent és nem érzi, higy ez következménnyel jár!
Fontos leszögezni, hogy ne hibáztassa magát, hnem próbáljon ki pár fegyelmezési technikát.
Pl. ha megengedhetetlen dolgot csinál a kisfia, akkor először figyelmeztesse őt, majd mondja meg, ha folytatja, akkor büntetés lesz! Jelöljön ki a lakásban egy helyet, amit büntetésre fognak használni (egy sarok, lépcsőfok, bármi, ami Önnek szimpatikus) és ha nem hagyja abba a fia a tiltott dolgot, vigye oda! Közben mondja el neki, miért került oda, és hagyja ott annyi percre, amennyi idős, tehát Önök esetében 4 percig. Ha feláll, tegye vissza! Ha lejárt a 4 perc, menjen vissza hozzá, mondja el ismét, miért kellett ott lennie, majd kérje meg, hogy kérjen bocsánatot! Ha megteszi, elmehet és ennyi volt az ügy!:-)
Valószínűleg az elején tiltakozni fog az új szabály ellen, sírás, toporzékolás, agresszió is előfordulhat, ha ütni-harapni akar, hátulról ölelje át, mint egy nagy takaró és mondja neki, hogy addig tartja így,amíg le nem nyugszik.
Nagyon fontos a határok kijelölése és ezek mellett következetesen kitartani! Tudnia kell a fiának, hogy minden tette következménnyel jár!
Jó ötlet szokott lenni konkrét házi szabályzatot készíteni, melyek az ott élők mindegyikére érvényesek, és ha nem tartja be, akkor bünti lesz! Elég hamar el szokták fogadni, de ha kissé tovább tart, az sem baj, de muszáj, hogy a fia lássa, vannak korlátok. Még ha tiltakozik is ellene, higgye el, ez neki is jó! Most adja meg az alapozást a későbbi évekhez, és ez Önön múlik. Ez a helyzet a fiának sem jó, hiszen nem barátkozik vele az oviból a többi gyerek, de ezzel a módszerrel változik a fia elég nagyot és ez a helyzet is kialakulhat!
Ne adja fel!
Ön gondoskodó, jó anya, de most már az "útravalót" kell megadni a fiának!:-) Az nagyon jó, hogy sokat foglalkozik vele, ez maradjon is így, de ne engedjen meg neki mindent!:-)
Remélem, tudtam segíteni és kérem, ha elakadnak, írja meg és keresünk további lépéseket!:-)

Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra2010. 07. 08. 21:29Még nincs értékelés
2010. 07. 08.⧉
Olvasói kérdés
Kedves szakértő.Kisfiam egy éves,jó alvó gyerek főleg nappal egyszeri ,déli alvása 2-3 órát is tart csendes,nyugott.Mivel nem sírós mindig megriaszt amikor éjszakánként vigasztalatlanul sír még szemét sem nyitja ki csak sír néha 20 percig is eltart és utána mintha semmi sem történt volna.Közben kiveszem ágyából és ölben hozzámbujik.Mi lehet az óka?
Szakértői válasz
Kedves Kérdező!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!

Egy éves kor körül nagyon gyakoriak az éjszakai ébredések, és elég jellegzetes az Ön által vázolt eset! :-) Az ok általában a mozgásfejlődésre vezethető vissza, mivel ilyentájt kezdenek lépkedni, járni próbálkozni és ez mind testi, mind szellemi szinten okoz akkora élményt, mely éjjel is felébreszti. Akár izomlázat is érezhetnek ilyenkor!
A másik lehetséges ok a szeparációs szorongás, melynek lényege a félelem a gondozók elvesztésétől. Magyarán érzékeli álmában, félálomban, hogy Anya nincs itt, hol lehet, azonnal akarom őt! Ez teljesen természetes és tulajdonképpen szép dolog, tehát a lehető legjobb megoldást választja azzal, hogy kiveszi Őt és megnyugtatja!:-)
Harmadik okként megfigyelhető sokszor, hogy egy általában zsúfolt, nyüzsgős nap után is ébredeznek, ha sok volt aznap az inger.
Szóval elképzelhető, hogy ez a három ok egyszerre van jelen az Önök életében most, de ne aggódjon, figyelje a baba jelzéseit továbbra is, és ha sír, bátran vegye ki ezután is, meg lesz a gyümölcse!:-)

Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra2010. 07. 08. 21:10Még nincs értékelés
2010. 06. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Nóra!

A babák alvásáról olvastam cikkedet(remélem tegeződhetünk:)),amely megtetszett ás amiben érdekelt is vagyok.23 hónapos kisfiam a mai napig többször felkel éjszakánként engem keresve,senki más nem jó neki ilyenkor átmegyek hozzá és mellé fekszem de annyira éberen alszik,hogy amint próbálok ki osonni egyből felkel.Ez néha többször is előfordul,így én kb 3-4 órákat alszom.Én is olvastam az általad leírt sírni hagyom technikáról de ezt a körülmények miatt sem próbáltam ki hosszú távon.Persze vannak jobb éjjelek is,de az ritkább(3 éjjel volt a leghosszabb amit átaludt egymás utáni napokon). Napközben is nagyon anyás,állandóan rajtam lóg szó szerint,egyszerűen leülök vele játszani de máris az ölemben,hátamon, nyakamon... köt ki.Imádom Őt ölelem szeretem de már levegőt nem tudok venni tőle és ez nagyon fárasztó,kimerült vagyok idegileg(mert egyébként is nehezen kezelhető,akaratos kisfiú)és tanácstalan vagyok,hogy kezeljem a problémát.Ebben szeretném a segítségedet kérni,ill.egy privát email címet ha lehetséges.Előre is köszönettel várom válaszodat ! Üdv:Anita
Szakértői válasz
Kedves Anita!

Teljesen normális jelenség, amit babád csinál! 1,5-2 éves kor körül új fejezet kezdődik az életben, és ebbe beletartozik az ilyen éjszakai műszak is!
Ilyenkor nagyon anyásak, erre a korszakra az a jellemző, hogy egyszerre érzi magát nagynak és önállónak, és ugyanekkor érzi azt is, hogy mégis kell Anya is. Egyedül akar mindent csinálni, úgy érzi, képes mindenre és ez megijeszti, de büszkeséggel is eltölti. Szóval ez nagyon nehéz korszak neki is, két ellentétes érzést érez egyidőben! Jellemző ilyenkor még pont ezek miatt a gyakori ébredés, hogy meggyőzödjön róla, Anya még meg van és segít neki, bármiről is legyen szó.
Szuper, hogy így mellette állsz, és kérlek, kicsit tarts még ki! Meg van ennek az időszaknak is a szépsége, és ha még most is kitartasz, nagyon magabiztos, nyugodt, anyában megbízó gyermeket kapsz!:-)
Megértem, hogy fáradt vagy és kimerült, próbálj meg szervezni külön programot (el lehet-sőt kell- menni néha mellőle, csak magyarázd el neki, hogy mi lesz), töltődj fel, relaxálj, mert szüksége van rád! Mikor ideges vagy, ne fojtsd el, mondd el neki, mit érzel és láss a jelenség mögé, képzeld el, milyen nehéz neki ez az ambivalens helyzet!:-)
Együtt túl tudtok jutni ezen, ebben biztos vagyok!
Tehát: szeretet, türelem, kitartás, relaxáció, önálló program neked, amit javasolni tudok, és az igazi dackorszak is ebben az időszakban szokott kezdődni, valószínűleg ennek az "előszele", amit tapasztalsz. Próbáld megtalálni az egyensúlyt a "rendelkezésre állás" és az önállósodás között! Ha bízol magadban és a kicsidben, sokkal könnyebb lesz, mint gondolnád!:-))
Írhatsz a transzperszonalis@gmail.com-ra is!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra2010. 06. 26. 07:26Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.