Dobiné Olasz-Papp Nóra

Kedves Erika!

Köszönöm hozzászólását, nyilván meg van az oka indulatosságának.

Üdv.:

Kedves Anyuka!

Ha Önöknek megterhelő ez a késői elalvás, akkor azzal lehet előbbre csúsztatni, hogy minden nap egy kicsit előbbre hoznak minden programot, így a délutáni elalvást is mindig kicsivel előbbre. Reggel kipihenten ébred? Mikor ébred reggel? Napközben kiegyensúlyozott, vidám, aktív és nyugodt? Mikor este elalszik, azt nyugodtan teszi vagy a kimerültségtől és a túlpörgésbe belefáradva teszi?
Lehet, hogy nem fárad el estére eléggé? Azt nem javaslom, hogy a délutáni alvásból ébressze fel hamarabb, mert nem szokott jól végződni egy ilyen beavatkozás:-), de ha esetleg korábban ébredne, és kicsit hamarabb történne minden, délutánra is lenne sokat a levegőn és akár csak fél órával hozná előbbre a vacsit, fürdést, mesét, stb., lehet, hogy beválna.
Csecsőként milyen ritmusokban aludt? lehet, hogy eleve az a típus, aki későn fekvő és neki ez a ritmus "fekszik". Mindig hasonló habitusú volt vagy most csúszott el ennyire? Önök korán fekvő típusúak lennének vagy szeretnének kis időt magukra is fordítani és ezért zavaró a kislány késői elalvása?
Szóval lehet, hogy ez veleszületett temperamentum, vagy a napirendi pontokat kell kicsit átalakítani, előbbre tolni és akkor beválhat az új "rend" neki is, Önöknek is.

Szeretettel:

Kedves Hajnal!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!:-)

Sajnos, nem írta meg, mennyi idős Csenge.
Nekem az a gyanúm, hogy próbálgatja, milyen hatással van ez a szülőkre. Egyes gyerekek az ütéssel csinálják ezt, míg vannak "harapós" gyerekek is. Ez nem nevelési hibára vagy örökletes tényezőre utaló jel. Ő így próbálgatja, meddig mehet el, mik a következményei. Nem tud mást csinálni, mint következetesen kitartani amellett, hogy mondogatja, nem szabad és idővel meg fogja tanulni ezt. Fontos, hogy higgadt és nyugodt maradjon, és beválhat a nem megerősítés elve. Tehát, ha csak ez a minimális közbeavatkozás van, és ne merősít meg egy viselkedést, akkor az a viselkedés idővel megszűnik. Míg ha Csenge látja, hogy ezzel célt ér, és ezzel sikeresen hívta fel magára a figyelmet- még ha a düh állapotát is idézte ezzel elő- így kisebb az esélye, hogy abba hagyja.
Tehát felmerült bennem két dolog: az egyik, hogy ez egy átmeneti természetes időszak Csenge életében (ezt egy év alatt, ill. kb. 1,5 éves kor körül gondolom) és egy figyelemfelhívó jelzésnek is sejthetem, ha mondjuk 2 év vagy afeletti. Feszültséglevezető tevékenység is lehet a részéről, főleg ha jár közösségbe és ott ezt a harapást nem teszi, csak este otthon, tehát a fáradtságát és az esetleges napközbeni feszültségeket levezetni szándékozza így. De ez is csak egy lehetséges válasz, sjanos életkor hiányában nem tudok máshogy válaszolni.

Minden esetben gondolom azt, hogy ne gindolja, hogy bárki bármit elrontott a nevelésében, és ez vezetett ide, és ne veszítse el a türelmét, biztosra veszem, hogy ez nem fog mindig így maradni és feszültség csak feszültséget teremt Önben is és Csengében is, így próbálja megőrizni a higgadtságát! Nem mondom, hoyg teljesen hagyja rá, de elég következetesen nemet mondani, de sem szeretetmegvonás, sem a bünti, fenyítés nem szokott beválni. Viszont a türelem és a megértés igen. A megértést arra értem, hogy ha sikerült megtalálni a felsorolt, életkor szerinti említésben az okot, akkor mögé tud látni a dolognak és aszerint megérteni őt.
Remélem, tudtam segíteni!

Ha van még kérdése, ezzel vagy mással kapcsolatban, vagy kiegészítené információit, bátran tegye meg!

Szeretettel:

Kedves Adrienn!

Örülök, hogy hallok Önök felől!:-)
Amit kiérzek a soraiból az a kétségbeesés, tehetetlenség, bizonytalanság és a káosz érzése. Kérem, próbálja ki, hogy leül egy kicsit teljesen egyedül, behunyt szemmel mélyeket lélegzik, csak a légzését figyelje, majd szép lassan fokozatosan figyeljen a belső hangjára, arra az igazira! Tegye fel a kérdést önmagának és figyelje a választ!
A kétéves kor körüli időszak nagyon érzékeny és szélsőséges is lhet akár a gyerekeknél. Ebben a korban egészen önállóak már, rengeteg mindenre képesek egyedül, erre nagyon büszkék is, de mindig szüksége van arra az érzésre, hogy Anya a biztonságot jelentő karjaival a háttérből figyel. Ezért hol nagyon eltávolodik, majd szoros testközelséget "követel" ismét. Nappal már nagyon jól el vannak, de éjjel elképzelhető, hogy a nappali ingerek feldolgozása végett is többször keresi Anyát. Tehát ez a fejlődés egy természetes velejárója is. DE! Abban is biztos vagyok, hogy érzi az Önben kavargó bizonytalnságot és előre vetített problémát (mi lesz, ha...). Mivel a gyerekek 100%-os pontossággal veszik az édesanyjukban zajló adást, és tükröt is tartanak az anyuka elé, a gyermeke viselkedésében visszatükröződik az Ön belső világának állapota. És ha ez a két dolog összeadódik, kialakulhat ez a nagy káosz-állapot. De ne kesredjen el kérem!
Elhiszem és megértem, hogy nagyon fáradt, minden elismerésem az Öné a kitartása miatt, de vegye figyelembe a teste-lelke jelzéseit! Az teljesen helyénvaló, hogy kielégítené gyermeke igényeit, de ha ez önnek már terhes ebbe na formában, akkor tényleg el kell döntenie FEJBEN is, hogy mi legye na következő lépés.
Figyelje meg magát, és válaszoljon: ha nem kellene visszamenie dolgozni, akkor is elválasztaná? Mit jelent a cicizés a gyermekének és mennyit Önnek? Gondolkodott már azon, mennyi módon lehet pótolni A "kiesett" cicizéseket? Ne féljen attól, hogy ne mfog tudni eleget adni cici nélkül! Dehogynem tud, de csak akkor, ha felismeri, hogy nem csak a cici adásával elégíti ki az igényeket. Én abszolút szopi párti vagyok minél több ideig, de ah vissza kell menni dolgozni, akko egyértelműen kiesik egy pár cici-alkalom. De nem csak mesenézéssel tudja pótoltatni a vigyázó a zegyüttléteket, hanem ha kötődik hozzá is, akkor simivel, összebújással át lehet vészelni, míg Ön hazaér. Az, hogy éjszaka ön mennyire lesz határozott, csak Önön múlik, de ha fáradt és a munka rovására menne majd az éjszakázás, akkor tudja, mit kell tenni, igaz? Ha a kisfia a határozottságot érzi Önben, nem fog jobban összekuszálódni a lelki világa, míg ha a bizonytalanság van többségben, akkor Ő sem fogja tudni, most mit akarjon és mit kövessen. Ha gondjai vannak az elengedéssel, vizsgálja meg magát, miért gondolja, hogy nem tud neki eleget adni? Miért gondolja- ha gondolja- hogy csak így tud elég jó anyja lenni kisfiának? Gondoljon tudatosan arra a sok módra, amivel adhat elég biztonságot, szeretetet és igény-kielégítést kisfiának. A döntést nem hozhatom meg Önnek, ön helyett, de afelől megnyugtathatom, hogy ha a szívére hallgat és az ösztöneire, azok mindig megsúgják a helyes választ és mindent figyelembe kell venni! Ne marcangolja magát, hanem szeresse és legyen büszke magára, de a szorongás nem vezet sehova! És ne feledje, ha egy baba sír, de az anyja közvetlen közelében van (összebújva szorosan, ringatva, nem csak időszakosan kivéve az ágyból), nem él át akkora stresszt, de a csalódottságát nem tudja leplezni, míg egy sírni hagyott gyerek egyedül, néha rákukkantva, maradandó sérülést is tud szerezni. Nagy a különbség. Tehát, ha az ölében sír, de vigasztalja és szeretgeti folytonosan, akkor nem olyan nagy a baj, főleg, ha folytonosan kommunikálja felé, mit miért tesz.a szomszéd meg ne érdekelje. :-))
Szóval döntsön és tartson ki mellette! A szeretetnek több útja is van, fedezze fel azokat bátran!:-)
Ha úgy gondolja, mélyebbre vezetnek a szálak, személyes konzultációra is van lehetőség! http://www.pszichologiai-tanacsadas.hu

Szeretettel:

Kedves Noémi!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!:-)

2 éves kor körül még teljesen természetesek az éjjeli ébredések, okozhatja a fogzás (nagyőrlők kb. ilyentájt bújnak), plusz az ún. újraközeledési fázis is ilyenkor szokott megjelenni, ilyenkor a baba már el tud távolodni leéggé anyukájától, de most újra visszaszalad, leellenőrizni, a háttérben tényleg ott van-e anya? Ez éjjel is kifejti hatását, és idővel, ha megnyugszik, elmúlik. :-) Nappali alvásoknál azért nem szokott jelentkezni annyira- vagy sehogysem- mert az éjjel mégiscsak sötétebb és félelmetesebb, nincsenek zajok, míg nappal, azért érzékelhető a külvilág zajlása.
Azt tudom javasolni,hogy biztosítsa neki a tastközelséget és a maximális megnyugtatást, így megadhatja neki azt a biztonságot, amire vágyik- joggal-. Ha fájdalom miatt ébred (fogzás), a testközelség szintén mgoldás, hiszen fájdalomcsillapító hatású.

Új jelenség ez Önöknél, vmert eddig átaludta az éjszakát vagy eddig is voltak ébredések, csak most újra kezdte? Ez gyerekeknél hullámzó dolog, és két éves kor körül újra meg szokott jelenni, majd az idegrendszer érésével elmarad.
Ha testközelségre megnyugszik, és kizárható minden fizikai betegség (nátha, fülgyulladás, húgyúti fertőzés, stb.), akkor nyugodjon meg és bízzon benne, hogy ez átmeneti időszak, és az anyai gondoskodás hatására meg is fog szűnni.
Soha nem ébrednek ok nélkül és "pusztán a móka kedvéért" a gyerekek, babák, így foglalkozni kell velük, és ha tehetik, vegyék be maguk közé a családi ágyba. Ha ez ne m jó megoldás Önöknek, akkor teljesen az önök ágya mellé helyezzék a kiságyat, hogy csak ki kelljen a kezét nyújtani és simogathassa a babát. De mindenképp legyen neki elérhető közelségbe!

Az, hogy a HOPPá szót mondja, elképzelhető, hoyg nappal is sokat használja ezta szót, esetleg egyik kedvenc szava?:-) Képesek álomban, félálomban is ismételni ezeket a szavakat, melyeket nappal is előszeretettel használnak.

Szeretettel:

Kedves Edina!

Nem vagyok benne biztos, hogy kifejezetten engem célzott meg a kérdésével, de megpróbálok én is segíteni, ill. ha gondolja, kérje ki gyermekpszichológus véleményét is!

Az biztos, hogy testvérkapcsolatban több dolog kiküszöbölhető, és szinte mindig ott van egy hasonló korú "legjobb barát", de nem kellene azért testvérprojektet indítani, mert a nagyobb fiúnak szeretnénk jót, ez kevés hozzá...:-) Majd ha úgy érzik, hogy az anyagi helyzetünk megengedhetővé teszi és az élet minden területén késznek érzik rá magukat, akkor lesz a legjobb a kisfiuknak is!

Ez a ragaszkodás a kisfiútól újkeletű dolog? Eddig egyáltalán nem mutatta ennek jelét, hanem egyik napról a másikra kezdődött? Előtte milyen volt? Mikor ez a tulajdonság megjelent, mi történt közvetlenül előtte? Lehet-e valami konkrét eseményhez kötni? (a férje munkahely váltásán kívül; vagy a dátumok összefüggnek itt?)
Amúgy jókedvű és kiegyensúlyozott? Képes játszani egyedül? van olyan tárgya, amin osztozik vagy mindent kisajátít? Ha valaki közeledik felé, hogy együtt játszanak egy kiszemelt játékkal, akkor agresszívan elutasító vagy odébbáll, esetleg rávehető a közös játékra? Hogy viselkedik a többi gyerekkel? Kedves, előzékeny, agresszív, erőszakos, csendes, visszahúzódó,stb? Óvodán kívül soha, sehol máshol ez nem figyelhető meg? Otthon, családban más gyerekekkel milyen a viselkedése?

Én nem feltétlenül gondolom, hogy nagy problémáról lenne szó! Ha megválaszolja a feltett kérdéseket, lehet, hogy önmaga is megleli a választ! Az is lehet, hogy egy átmeneti feszültségoldásról, szorongásoldásról van szó, az is lehet, hogy nagyobb trauma áll mögötte, de az is lehet, hogy a kisfiúnak van egy veleszületett temperamentuma, és az ilyen formában nyilvánul meg. Kérdezze ki alaposan az óvónénit, és figyelje meg Ön is kisfiát, beszélgessen vele minél többet az oviban töltött órákról, meséljen el mindent, ami vele történt, rajzoltassa, találjanak ki együtt mesét, bábozzanak! A gyerekek ugyanis remekül el tudják játszani a feszültséget, problémát okozó eseményt, anélkül, hogy erre kifejezetten erre irányulva kérnénk meg őket. Ezért ha Ön játszik vele ilyesmit, figyelje meg a szereplőket, és a története lényegét, és milyen megoldásokat talál ki a kisfia a történet végére. Mindig legyen befejézése a történetnek, valami pozitív végkifejlet! Segítsen neki bátran, de a főbb vonalakt hadd találja ki ő, ez remek feszültség és szorongásoldó módszer szokott lenni!:-)

Szeretettel:

Kedves Alex!

Ha valóban minden testi tényezőt megnéztek és kizártak, és valóban testileg egészséges a kislánya(Csak éjszaka jelentkezik ez a dolog? Nappal kiegyensúlyozott és vidám? Bölcsiben nem tapasztalnak eltérést, változást a viselkedésében?
A fogai, fogzás hogy alakul nála? Vízszintes helyzetben jobban fáj és feszít, lüktet az íny, mint napközben, függőleges helyzetben és játékokkal elterelve.
A megnagyobbodott orrmandula okozhat ébredést, mert nem jut át a levegő megfelelően, és ettől ébredhet, de ki kell zárni a fülfájást, húgyúti fertőzést is.
) akkor gondoljon vissza, hogy közvetlenül a jelenség megjelenése előtt történt-e valami változás a családban? Bármi, ami megbontotta megszokott rendet: akár egy költözés, közös ágyból saját ágyba vagy külön szobába szoktatás, kistesó érkezése, párkapcsolati feszültség Önök közt, vagy a bölcsiben valami: gondozónéni körül, pajtások körül...

Ha a lelki tényezők okozzák, azok között a fent említett esetek mellett szóba kerülhet az önállósodás időszaka is, hiszen 2 éves kor körül már szeretnének sok mindent egyedül irányítani, és önállóak lenni, de a háttérben nagyon is ott van az Anya utáni vágy és a biztonság érzése, hogy "ugye azért Anya vigyáz rám, még ha el is enged"? Éjjel ezért sokszor szokták ellenőrizni a létszámot, a bölcsis babákra ez fokozottan igaz.


Tehát ebben a korban nagyon sokszor fordul elő éjjeli ébredés, többször is az éjjel folyamán teljesen normálisan, de a fájdalmas sírás megnevezés miatt kérem, zárják ki a lehetséges fizikai okokat, fogzást is beleértve!
Ha minden-minden rendben van, akkor gondolkodjanak el a leírt pszichés eseményeken, mi az, ami ennyire felkavarhatta őt! Ha megtalálják ezt az eseményt, akkor beszéljék meg vele, játszák el akár ujjbábokkal a negatív eseményt, találjon ki erre ön egy mesét és legyen benne megoldás is a végére, ezzel a kislánya kiadhatja magából a keletkezett feszültséget. Ha pedig esetleg a bölcsiben érte valami negatív élmény, akkor a gondozónő bevonásával keressenek megoldást! Nappal pedig biztosítson számára minél több közös időt, testközelséget, intimitást!

Szívesen venném a visszajelzését, mire jutottak és hogyan alakultak a dolgok!

Szeretettel:

Kedves Ildi!

Elmondása alapján azt gondolom, hogy semmi esetre sincs szó nevelési hibáról, inkább a veleszületett temperamentumra gondolnék! Ők egyszerűen ilyenek és nem tudnak nem ilyenek lenni. Ebben az esetben azt gondolom, hogy nincs más dolog, mint ezt elfogadni, és eszerint bánni a gyerekekkel. Nem kell felhívni a figyelmet a gyengeségeikre, viszont erősíteni kell a pozitív, erős tulajdonságaikat. Nem kell buzdítani visszavágásra, és hasonló agresszívabb megnyilvánulásra! Viszont, ha erősítve vannak a pozitív tulajdonságok, akkor érezhetik, hogy ők is lehengerlő személyiségek, egyediek és csodálatosak, ezzel pedig elérhetjük, hogy olyan kisugárzásuk legyen, hogy ne akarják őket bántani! Míg, ha folyamatosan arra koncentrálnak ők is, hogy gyengék és túl halk szavúak, vonzani fogják magukhoz az agresszívabb, uralkodó típusú gyerekeket, hiszen a kisugárzásukban is benne lesz a félelem és aggódás.

Valószínűleg nem ők lesznek a szószólók a tüntetéseken, de rengeteg helyen lehet kamatoztatni a barátságos, gyengés, halk fellépésüket és ezekre kell koncentrálni!
Ne aggódjon a közelgő ovi miatt, inkább trenírozza rá az erősségeire és legyen benne Ön is biztos, hogy a sajátos, egyedi személyiségjegyeivel is meg fogja tudni magát védeni! Nem kell hangos szóval győzni, ő lesz inkább a bölcs a nagy hangoskodók közt! Ha Ön aggódik, hogy leterítik majd őt, akkor a kisgyerek is ezt fogja elhinni magáról és ez egy önbeteljesítő jóslat lesz.
Tehát fogadja el, hogy a veleszületett temperamentumon nem lehet változtatni, csak besorolni megfelelő helyre szívben-lélekben és kiteljesedni a meglévő tulajdonságokkal! Csodálatos gyerekei vannak, csupa jó tulajdonságot írt le róluk! Ezek nem málészájúság jegyei!

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!

Az nagyon jó ötlet, hogy fokozatosan szeretné leszoktatni a szopiról, és jó, hogy észrevette a saját érzéseit is a szopival kapcsolatban, miszerint már kezd terhes lenni Önnek ez. Ilyenkor már valóban lépni kell, ha az ellenérzés az Ön valódi énjéből származik és nem a többiek idegenkedő véleményéből! Mindenképp gartulálni tudok a hosszú szopihoz! Legyen rá büszke!:-)

Ha tényleg az elválasztás mellett dönt, akkor azt a szopit vegye el hamarabb, amihez kevésbé ragaszkodik a kislánya! Mindig az maradjon utoljára, ami a legkedvesebb szopija. És a kettő közt teljen el kb. két hét, ill. annyi, amennyi idő alatt megszokta az előző megszűnését.

Az teljesen természetes, hogy Önnél csak a cicivel hajlandó elaludni, hiszen pontosan tudja, hogy Ön az, aki, de a kötődő, érzelmileg rendben lévő gyerek ebben a korban elfogadja, ha más altatja el, és nem követeli a cicit. De ha anya a ott van, akkor azért persze, hogy kéri és milyen boldogan fogadja! :-) Az is természetes reakció, hogy egy ekkora gyerek, ha rendszeresen közösségbe jár és nincs mellette anyukája, akkor délutántól, vagy mikor találkoznak le sem akar szállni róla ill. a cicijéről, ezzel kompenzálja a kiesett napot és pótol. Ez nem róható fel neki. :-) Ha ez azonban Önnek terhes, akkor fogadtassa el vele, hogy nincs cici, viszont ölelje, simogassa még többet, ne legyen gondja a házimunkára és semmire, bölcsi után csak és kizárólag vele foglakozzon, és biztosítsa arról maximálisan, hogy anyából meríthet annyit, mint mikor cicizhetett, csak most más módon, viszont ugyanannyi, vagy több testkontaktussal. Ha döntött, legyen következetes és tartson ki a döntés mellett, mert a nem betartással nem fogja érezni a biztonságérzetet a kislány.

Pár hét múlva szívesen venném a visszajelzését, hogyan alakultak a dolgok!

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

Örülök, hogy a hasonló foglalkozás ellenére belátja, ha segítségre szorul!:-)

Azt gondolom, hogy kicsi korban alakul ki az evéshez, az ételhez való viszonyunk, hogy szeretünk-e majd enni vagy muszájnak érezzük, annyi ételt fogunk-e magunkhoz venni, amennyi a jó érzést biztosítja vagy többet, érezzük-e majd az éhséget, mikor valóban éhesek vagyunk vagy egész nap elnyammogunk valamit és nem is élvezzük az étkezés perceit, stb. Véleménym szerint a noszogatás, piszkálás nem a legjobb út afelé, hogy egyen többet a baba, hiszen ő pontosan tudja, mennyi kell neki! Jobb ezt rábízni, ennek megítélését, különben arra tanítjuk őt, hogy ne higgyen a saját testi jelzéseinek és akkor is egyen, ha nem éhes. A mostani szokások rögzülnek és felnőtt korban is e szerint táplálkozunk. Akkor egyen, ha éhes, de annyit, amennyit ő akar: ha az egyetlen falat, akkor annyit. Legyen kijelölt táplálkozáis idő és két evés közt ne nassoljon, játék és olvasás közben pláne nm jó belejátszani a falatot, mert akkor nem i veszi észre, hogy volt-e éhségérzete, és ő azt csillapítja, hanem csak úgy megtörténik vele az evés.
Főleg, hogy minden lelete szerint tökéletesen egészséges és gyönyörűen fejlődik, kérem, ne aggódjon és görcsöljön rá erre a dologra! Inkább figyeljen oda arra, hogy az étkezések közösek legyenek és jó hangulatúak. Ezek ezerszer többet érnek, mint hogy Ön aggódik a kislánya súlya miatt. A szájban tartás lehet következménye a noszogatásnak és most valószínűleg megmakacsolta magát, nem akarja lenyelni, amire nincs szüksége a szervezetének. Fogadja el, ha a kislány állj-t mond! :-) Álljanak át arra, hogy elfogadja azt a mennyiséget, amennyit ő igényel és vezessen be rendszert az étkezési időpontokra.

A cumizásról: természetes, hogy két éves kor körül még jelentkezik az igény a szopó mozgás kielégítésére az esti elalváshoz. Valószínűleg több testkontaktussal, összebújt elalvással, simogatással lehet csillapítani a vágyat, hiszen mikor a szopó mozgás utáni igény kielégül, emlékezteti a cicire, és azzal együttjárt a testkontaktus is. Tehát, ha nincs cumi, de van nagy összebújás, azzal szerintem elejét lehet venni a nagy fájdalomnak. Beszéljék meg együtt, hogy nem lesz estétől sem, de lesz plusz egy mese helyette és tovább fekhetnek összebújva. A cumi utáni vágy este jelzés arra, hogy többet vágyik anyára. Amikor megszokja, hogy nincs cumi este sem, de nem dőlt össze a világ, mert Anya nem hagyott egyedül a fájdalmammal, még szorosabb lesz Önök közt a kötődés!

Biztos vagyok benne, hogy Ön jó Anya, ne aggódjon annyit! Sem az étkezés, sem a cumi miatt! Egyszerűen élvezze a napokat, estéket a kislányával, aki olyan gyönyörűen maga elé tárja a válaszait és igényeit! Gratulálok a kislányához és kívánok még türelmet és kitartást! :-)
Szívesen veszem pár hét múlva a visszajelzést, hogy alakultak a dolgok!

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

Ez az időszak már az önállósodás, önállósodási törekvések időszaka és a határok próbálgatásáé. Valószínűleg, nem ez az egyetlen helyzet, melyben tapasztalja, hogy kisfia egyre többet szeretne egyedül irányítani. :-)
Neki szüksége van arra, hogy megtapasztalja, mennyi mindenre képes már anya nélkül, úgy igazán egyedül és közben muszáj korlátokba is ütköznie, hogy tudja, meddig terjed az ő határa és hol kezdődik a másik emberé.
Az utcai közlekedés problémájára azt tudom javasolni, hogy már indulás előtt beszéljen erről a kisfiával, és jelölje ki Ön a határokat, pl. ha zebrán megyünk át, akkor meg kell fogni az Ön kezét, de ha csak a járdán mennek, akkor a kisfia menjen belül, ön kívül és akkor nem lehet baj. Az is lényeges, hogy ha időre mennek valahova, induljanak el picit előbb, és számítsa bele az idejükbe a nézelődést, hiszen ebben a korban még nem jellemző a céltudatos járás, csak a "bóklászás", az csak 4 éves kor körül alakul ki, hogy céllal megy valahova. Addig le fogja nyűgözni minden pocsolya, falevél, kiskutya, stb. és meg fog állni, és nem fog tovább menni, Ön pedig ideges lesz a lehetséges késés miatt. Ezért legyen olyan utcán töltött idő, mikor cél nélkül vannak kinn (nem kell sehova menni időre), és csak lófráljanak együtt kinn, akkor elszaladgálhat, persze nem a kocsik közé.:-)
Ha időre kell menni valahova, és kicsit előbb indulnak el, és nézelődhet kedvére, talán nem fogja érezni a "kényszert" a zsiványkodásra, hiszen töltheti az idejét azzal, amit ő szeretne! Érzi a különbséget?

Fegyelmezni ebben a korban (sem) gondolom, hogy kiabálással, fenyegetéssel, stb. kellene, ezért én nem ajánlom, hogy rendszeresen tegye (persze az belefér, hogy félelmében rákiált, ha épp kiszaladni készül, és azt akkor a kisfia érzi is, hogy olyan területre tévedt, ami veszélyes), de ha Ön esetleg sokszor veszti el a türelmét és idegesen próbálja elérni, hogy ne szaladgáljon el, annál inkább meg fogja tenni!! Tehát ha kell, ezerszer mondja el türelmesen, hogy nem szaladunk el és ki, és dicsérje meg alaposan sokszor, ha sikerült! Higgye el, ez is átmeneti időszak, és ismétléssel, gyakorlással tanulnak a gyerekek, nem egyik pillanatról a másikra. Ha látja Önön, hogy vmi olyat tett, ami Önt boldoggá teszi, akkor azt fogja ismételni. Csak idő kérdése ez is, persze.
Figyelje meg azt is, hogy valóban veszélyes-e, ahogy közlekedik a fia, vagy Ön előre fél attól, hogy baj lesz? Nem szükséges az elkerített helyen való séta, ha már begyakorolják, hogy "ha anya hív, megállok", de ezt csak úgy tudják gyakorolni, ha Ön megelőlegezi fiának a bizalmat és érezheti, hogy felfedezheti a világot, biztonságban van anya mellett.
Hamarabb megtanulja, amit szeretne tőle, mint hinné, csak maradjon türelmes és kitartó és következetes! Amit kitalálnak maguknak szabályokat, azokat tartsák be mindketten (a kompromisszumra gondolok: "úton átmenni anya kezét fogva, de utána elenged kicsit messzebbre, és gyűjthetek gesztenyét, és utána megint vissza kell menni hozzá és megteszem, mert ha én jól viselkedem, anya is enged, így én is boldog vagyok").
Ne sajnálja erre az időt, és ne aggódjon, nem rontott el semmit, csak van egy csodás, világfelfedező fia, aki jelzi, hogy a határokat át lehet picit tolni és kéri, hogy ezt együtt tegyék meg!:-)

Szeretettel:

transzperszonalis@gmail.com címre várom a kérdésedet! :-)

Kedves Anyuka!

Köszönöm a kedves szavaid, őszintén mondom, meghatottak!
Jó érzés ez a körforgás, hogy az én szavaim erőt adnak neked, majd tőled kapok vissza szavakat, melyek nekem adnak erőt és így zárul be a kör! Szép képlet!:-)
Remélem is, hogy lesznek további kérdéseid!:-) Szeretettel várom őket és bízom benne, hogy máskor is segítségetekre lehetek.

Érdekelne esetleg a baba-mama klubbunk, amit kisfiammal együtt csinálunk? Budapesten, nov. 5-én lesz a következő találkozó, 15-17.30-ig tartó, díjmentes szórakozás, beszélgetés és tapasztalatcsere, stb.

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

Ez a jelenség magától meg fog szűnni, úgy megy, ahogy jött!:-) Egyáltalán nem szükséges beavatkozni a lecsengés folyamatába, tehát annyit járjatok társaságba, mint eddig, nem kell csökkenteni a reakciók miatt a találkozásokat és nem is kell sűríteni a "szoktatás" miatt. Egyszer csak észre fogod venni, hogy túl van rajta a Pici, és már magabiztosabban fog nyitni az emberek felé. Addig jobb hagyni, hogy a maga módján zajlódjon ez.
A hátterében ennek amúgy az áll, hogy felfedezte/kezdi felfedezni, hogy Ő és Te már nem egyek, és ez nem biztonságos érzés, de szükséges állomása a pszichés fejlődésnek. Ezért is mondtam, hogy szükséges a megvigasztalás, bújás engedése, ölelés és megértés, hiszen ez egy nagyon új dolog neki és azt érzi, egyedül áll szembe a világgal. Még meg kell szoknia, hogy így is csodás az élet és Anya bizony most is mellettem áll. :-)
Szóval hagyd, hogy az élet ugyanúgy menjen tovább, csak a Te maximális támogatásoddal tudod Őt segíteni, hogy a biztonságérzet eltöltse és önbizalommal teli legyen.:-)
És ezeken felül szól közbe az alaptemperamentum, ami az ezen időszak lecsengése utáni időszakot befolyásolja.
De a Ti problémátokra most az a válaszom, hogy ne törődj most sem azzal, mások mit mondanak, cselekedj úgy, ahogy a te szíved diktálja!

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

Köszönöm, hogy hozzám fordultál!

Csodás felismerés, hogy többemberes babának hívod lányodat és nem "rossznak" bélyegeztétek! :-) Valószínűleg az alaptemperamentuma is érzékenyebb, de én azt mondom, hogy az ilyen típusú gyerekek, akik sokat sírnak, és szinte kikövetelik maguknak, ami jár nekik, hosszútávon igazán jó típusú személyiségnek tekintendők! Ők ugyanis nem hagyják elsikkadni az anyai figyelmet, szeretetet egy percig sem, így az anyukának idővel muszáj megnyílni a gyerek igényei előtt! És ha anyuka ezekre az igényekre valóban nyitott szívvel reagál és elfogadja, hogy a gyerek csak az igényeit szeretné kielégíttetni, akkor évek múlva is nagyon kiteljesedő egészet fognak alkotni!
Amit tapasztalsz, az nem a személyiségjegy sajátossága, hanem előbb-utóbb minden gyerek találkozik ezzel, és ez is teljesen rendben van, átmeneti állapot, meg fog szűnni. És én egyértelműen azt javaslom, hogy nyugodtan hagyatkozz a kislányod jelzéseire (itt is), ha ő épp megijedt, fél- még akkor is, ha ismerősről van szó- vedd fel, simogasd, engedd, hadd bújjon hozzád, hadd élje meg azt, hogy nem baj, hogy ő így érez! Mondd is neki, hogy megérted őt! Az ismerősöknek pedig jobb előre szólni, vagy az idegeneknek is séta közben, aki épp "tutujgatásra" készül, hogy ne vegyék a szívükre, most pont ebben a korban van a kislányod, nem ellenük szól, nemsoká túllesztek rajta! :-) és ennyi az egész!
Ez el fog múlni, de az alapszemélyiségből eredő érzékenység, félénkebbség, ha meg is marad, semmi baj, majd aszerint fogtok alkalmazkodni és ő is majd hozzátok!
Szuper lesz minden! :-))

Szeretettel:

Tisztelt Kérdező!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!

Azt kell mondjam, hogy amit tapasztalnak, normális! Kisfia nem is tud mást tenni, ugyanis ezek az ébredések biológiailag a gyerekekbe vannak kódolva (ez visszavezethető az ősi korba, mikor veszélyes lett volna hosszú órákat átaludni egy csecsemőnek). Tehát igazából nem is azon van a hangsúly, hogy ez rendben van-e, hanem, hogy erre hogyan reagálnak a szülők! Nagyon kevés kivételtől eltekintve vannak a csecsemők életében ilyen és ehhez hasonló időszakok és vérmérséklettől függően hangot adnak annak az igénynek, hogy bizony édesanya nagyon szoros közelségére van szükség. Ha egy alapvetően nyugodt vérmérsékletű gyereket kap a szülő, akkor nagy a valószínűsége, hogy legkésőbb ebben az 5-6. hónapban fogja először tapasztalni ezt a jelenséget (ha addig nem is adott hangot ennek az igénynek), és ez arról szól, hogy felismerte kisfia, hogy Ő és Ön már nem "egyek" többé, és ez számára félelemmel jár! Ezért igyekszik meggyőződni róla éjszaka számtalanszor, hogy Anya biztos meg van-e még! Ez tipikus jellegzetessége ennek az időszaknak, és emellé társulhat mozgásfejlődésbeli ugrás, ill. a fogzás is. A fogzás leginkább közvetlenül az íny áttrörése előtt jelent problémát az éjszakai nyugalomban, a mozgás változása pedig megfigyelhető egy-egy nyugtalanabb éjszaka után. Ezek együtt teszik ki ezt a jelenséget, melyet vázolt! Nappal valószínűleg lekötik Őt az ingerek, éjjel pedig feldolgozza őket. Megfigyelhető, hogy egy-egy nyüzsgősebb, színes programokkal teli nappal után is többször ébrednek éjjel.
Ön választhatja azt az utat, amit a szíve és anyai ösztönei már diktáltak is, és szerencsére hallgatott rá :-): megadja neki azt, amire a legjobban vágyik, ez pedig a szoros testközelség! Normális és elemi igénye ez egy kisbabának, nem szeszély vagy zsarnokoskodás! Ettől nem lesz elkényeztetett, sem "elrontott", hanem megtanul bízni a szülőjében és így szép lassan a világban. Ha ön mindig következetesen reagál, mikor felsír, és biztosítja a maximális támogatást igény szerint, akkor magabiztos, nyugodt gyermeke lesz! Ha Önöknek nem fér bele a "családi ágy" hosszútávon, akkor kipróbálhatják ezt addig, míg picit lecsitul ez a korszak, vagy választhatják azt is, hogy a kiságyat a maguk ágya mellé teszik, vagy az első ébredés után veszik maguk közé a kisfiút. Vagy választhatja azt is, hogy minden egyes ébredésnél átmegy a másik szobába, és az egész éjjelt futkározva tölti, de ez elég fárasztó lenne, tehát miért ne választaná azt a lehetőséget, ami mindenkinek a legjobb pihenést és elcsendesedést szolgálná?
Arra egyáltalán nem biztatom, hogy ne reagáljon a kisfia jelzésére, mert ezzel a bizalmatlanság érzését tanulná meg, és azt, hogy nem érdemes megszólítani a világot. Azt elérné, hogy nem ébredne fel, de nem egyedül elaludni tanulna meg, hanem magában befelé fordulva szomorkodni. Ugyanis azok a gyerekek is felébrednek számtalanszor éjjel, akikhez nem megy oda az anya és nem biztosítja a testközelséget, csak ők nem szólalnak meg, hanem fekszenek a sötétben, majd újra elalszanak és egyedül próbálnak megküzdeni ezzel. Elég hervasztóan hangzik ez, szerintem.
Szóval, nyugodjon meg, nem "romlott el" a baba és Ön sem rontott el semmit! A kisfia egyszerűen korának megfelelően viselkedik és érez, és azt mutatja ez, hogy kialakult Önök közt az érzelmi kötés. Az már Önön múlik, hogy an reagál erre, és mi fér bele az Önök családi elképzeléseibe, hiszen nyilván az a jó megoldás, ami a szülőknek és a babának is jó!
Kívánok Önöknek kitartást, türelmet, és sok boldog órát a Picivel, aki ennyire csodásan működik! és kívánom, hogy legyen továbbra is ennyire nyitott a kisfia jelzéseire és maradjon ilyen válaszkész Anyuka!:-)

Szeretettel:

Kedves Adrienn!

Örülök, hogy újra írt és köszönöm kedves szavait, örülök, hogy segíthettem!:-)

Nagyon ügyesek, hogy így haladtak és biztos vagyok benne, hogy Attila nem sínylette meg a folyamatot! Betegség esetén szinte mindig újra a cici lesz mindenre a gyógyír és ez így is van rendjén, viszont, ha meggyógyult Attila és lelkileg is kilábalt, mehet minden az eredeti felállás szerint.
A következő szopi az legyen, amitől nemcsak Attila, hanem Ön is könnyebben megválik. Ha Ön szívesen gondoskodik teljes testtel kisfiáról éjszaka is, akkor az maradjon még. Amúgy alváshoz még olyan sokáig szokták kérni a cicit!:-) Normális ez az igény a fiától!:-) Ha a déli alváshoz nem kap cicit, valószínűleg reklamálni fog az új szokás ellen, de ha Ön következetesen megmutatja neki, hogy összebújással, esetleg tánccal egy szép zenére is el lehet aludni, könnyen fogja venni az akadályt, de a testközelséget adja meg neki! És itt jön képbe Jo frost (akinek amúgy tetszenek általában a technikái), őnem értene velem egyet ebben a tanácsomban. Láttam tőle szopis gyerekes adást, bár ő már nagyobb volt, egy húzással vették el tőle a cicit, amit látszólag, lehet, hogy jól fogadott a gyerek, azért én ezt drasztikusnak érzem. Hosszútávú következményeit nézve is. Ez az alvási technika beválik egy olyan családnál, ahol Anya már haját tépi és semmi kedve-energiája foglalkozni este is még a gyerekkel, aki akkor is ordít és csapkod, és KÖVETEL! Önöknél azt gondolom nem ez a helyzet!:-) Attila nem követel, pusztán a jó érzésekből fakadóan igényt tart a legszorosabb testközelségre (ez a cici), és Ön ezt meg is adta neki. Meg lehet ezt is szüntetni, ha Önnek ez terhes, de nem úgy, hogy magára is hagyja a kicsit. Azt gondolom, magára hagyni nem a legjobb út! Ha az esti-éjjeli cicit akarja megszüntetni, abból nem következik egyenesen az, hogy más formájú testközelséget se kapjon meg. Én híve vagyok a családi éjszakáknak, addig, amíg az egész családnak megfelelő! Megszűnhet az éjjeli cici úgy is, hogy nem adja neki többet, bárhogy sír és kér, DE folyamatos testközelségben, ölelésben, ringatásban marad vele! Ha Önök szívesen alszanak együtt mindannyian (ha én együttalvásról beszélek, arra gondolok, hogy az egész család együtt, apa és anya és a gyerek, nem kettészakadva), és az éjjeli cici megszüntetésére vágyik, szerintem az együttalvás maradjon meg. Ne egyszerre történjen a kettő. Ez Önnek is fárasztóbb út lenne nagy valószínűséggel, mert nem fogja tudni úgy felvenni a ritmust Attila, hogy nem is alszik Önökkel, tehát jóval kevesebb testkontaktus, plusz cici sincs. Tehát Önnek egyfolytában rohangálnia kéne a két ágy közt, kicsit ringatni, majd letenni, stb. Én azt gondolom, hogy talán az éjszakai ciciről való leszokás kicsit nehézkesebb, de ha Önnek már terhes, akkor lépnie kell! Ha Önöknek már nem okoz örömet az éjszakai gondoskodás e formája, akkor ne cselekedjen önmaga ellen! tehát, ha emellett dönt, akkor válasszon fokozatosságot ebebn is! Először csak cici ne legyen, de szoros testkontaktus, együttalvás maradjon meg. Ha ez rendben működik, akkor lehet választani a különágyat, de Önök mellett, hogy egy mozdulattal át tudjon nyúlni és meg tudja Őt simogatni, és így tovább. Lehet, hogy ez körülményesnek és hosszúnak tűnik, de az tgondolom, hogy semmivel sem könnyebb az állandó rohangálás, sírás hallgatás, és a fájdalom a szívben, mikor Anya érzi, hogy nem a szíve szerint cselekszik. .-)
Természetesen a döntés az Ön kezében van, ne felejtsen el minden döntés előtt beszélgetni, kommunikálni férjével, kisfiával erről és tartson ki, legyen következetes! :-) bízzon meg a döntéseiben, hiszen biztos vagyok benne, hogy azt látja, Attila kiegyensúlyozott és boldog. És meg lehet ezt érni drasztikus húzásokkal, erőszakos önállóságra nevelés nélkül is. Mit szól ehhez a javaslathoz?

Szeretettel:

Kedves Kriszta!

Nyilván nagyon kimerült már, átérzem a problémáját!
Nem tudom, hogy áll a fogzással a kislánya, lehet, hogy a nagy őrlő fogak esetleg most bújnak?
Illetve ami még erre a korszakra jellemző, az a szeparációs szorongás második csúcspontja és az újraközeledési fázis. Ezeknek lényege a szeretett személy elvesztésétől való félelem, illetve az életnek az a fázisa, mikor nappal már el tud távolodni az anyától, de közben érzi, hogy nagyon is szüksége van még rá. Ez a két szélsőséges érzelem egyszerre meglévősége is okozhat ilyen jellegű feszültséget benne.
Nem történt a családban valami konfliktus (nem kell, hogy nagy legyen), Önök közt valami feszültség, nézeteltérés a párjával, kistesó érkezése, vitatkozás, fellökés a játszótéren, stb.? Mert jellemző az ilyen reakció abban az esetben, ha érte valami olyan dolog a gyereket, amit a nap folyamán nem tudott kellően feldolgozni, mélyen érintette. Ha erről van szó, akkor beszélni kell vele az eseményről az ő szintjén és segíteni feldolgozni azt, ami őt érte.
Meg kell nézni, nem áll-e esetleg valami testi probléma, ami fájdalmat okoz és ez tartja ébren és ordít olyan fájdalmasan. Pl. a fogzás, fülfájás, húgyúti fertőzés, stb.

Szóval, ha kizárták a fizikai okokat, akkor még egy kicsit plusz türelmet és szeretetet tudok javasolni, de tudom, hogy mennyire fárasztó ez és néha a haját kitépné az anyuka, de azt is látom, hogy Ön gondoskodó Anya, ezért a legtöbb amit tehet ezután is, hogy megengedi továbbra is az együttalvást, és ha fekve nem megy a vigasztalás, próbálják meg ringatni egy kicsit (tudom, hogy már nagy lehet a kislányuk súlya), halkan "surrogó" hangot kiadni és monotonon mondogatni, hogy "tudom". A kislány reakciójából az következik, hogy nem tárgyi eszközöket szeretne, hanem szoros testközelséget! Fontos lenne, hogy nyugodtak tudjanak maradni és hinni benne, hogy ez átmeneti időszak (akkor is, ha Önöknél ez ennyire hosszúra sikeredett). ha Önök idegesek lesznek, azt biztos, hogy átfogja venni Ő is, és annál nehezebb és hosszabb lesz a lecsitulás. Viszont ha teheti, próbáljon meg nappal pihenni valamennyit!

Szeretettel: