|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Korábban már írtam Önnek, a novemberben két éves kisfiam szoptatásával kapcsolatban kérdeztem akkor és a válasza nagyon sokat segített.Tanácsára végig gondoltam a szoptatás lelki hátterét (a januári munkába állást is figyelembe véve) és arra jutottam, hogy lassan elkezdem az elválasztást, hogy elég ideje legyen Atillának az új helyzet elfogadásához. A napközbeni cicizést szinte szó nélkül hagyta el, ha kérte, csak annyit mondtam, hogy már nagy fiú vagy és napközben már nem cicizünk és ő ment tovább a dolgára. A déli altatós cicizés, az esti, és a gyakori éjszakai szoptatás továbbra is megmaradt. (sajnos a hétvégén lázas lett, akkor két napig szoptattam, -pont most járt volna le a két hét, amit én két szoptatás elhagyása között terveztem, ha a kisfiam is elfogadja- de így még adni szeretnék neki egy hetet, mert ezután egy kicsit jobban nyafogott, ha elutasítottam. Igaz így nem voltam 100%-ig következetes :(.
Amiben a segítségét szeretném kérni az az, hogy nem igazán tudom melyik lenne a helyes lépés a következő szoptatás, amit helyes lenne elhagyni.
1. Délben cicin alszik el és még így is van nap, hogy nehezen altaltom el, mindig felkelne. A simogatást annyira nem szeretni. (lehet, ha ezt hagyom el, akkor nem fog délben aludni?)
2. Az esti altatásnál is mellé fekszem, mesélünk és utána ha lekapcsolom a lámpát addig cicizik, míg el nem alszik.
3. Éjjel ha felébred, akkor vagy mellé fekszem és szoptatás közben visszaaltatom, vagy átviszem magunkhoz és ott altatom vissza szoptatás közben (mivel sokszor felébred ez éjszaka 4-5-ször is előfordul).
Jo Frost (a szuperdadus) módszere szimpatikusnak tűnik nekem, de nem tudom, hogy ebben az esetben ez megvalósítható e, anélkül, hogy Atillát "cserben hagynám"- (szoptatott gyerekkel, főleg ennyi idős korban még nem láttam tévéműsorát...) Megoldás lehet, hogy este megszoptatom a mese után, azután kimegyek, hogy " JÓ éjt" és utána már nincs szoptatás?
Ha szól, hogy anya, akkor nem megyek be, de ha kijön vagy éjjel átjön, akkor csak fogom és némán átviszem még akkor is ha nagyon sír, hogy " Anya, cicit"?
Elnézést a hosszú levélért, de az előző levele nagyon sok erőt adott és mivel tanácstalan vagyok a következő lépés megtételét illetően, reméltem, hogy most is segíteni tud nekem!
Nagyon szépen köszönöm addig is! :)
Üdvözlettel:
Adrienn
Örülök, hogy újra írt és köszönöm kedves szavait, örülök, hogy segíthettem!:-)
Nagyon ügyesek, hogy így haladtak és biztos vagyok benne, hogy Attila nem sínylette meg a folyamatot! Betegség esetén szinte mindig újra a cici lesz mindenre a gyógyír és ez így is van rendjén, viszont, ha meggyógyult Attila és lelkileg is kilábalt, mehet minden az eredeti felállás szerint.
A következő szopi az legyen, amitől nemcsak Attila, hanem Ön is könnyebben megválik. Ha Ön szívesen gondoskodik teljes testtel kisfiáról éjszaka is, akkor az maradjon még. Amúgy alváshoz még olyan sokáig szokták kérni a cicit!:-) Normális ez az igény a fiától!:-) Ha a déli alváshoz nem kap cicit, valószínűleg reklamálni fog az új szokás ellen, de ha Ön következetesen megmutatja neki, hogy összebújással, esetleg tánccal egy szép zenére is el lehet aludni, könnyen fogja venni az akadályt, de a testközelséget adja meg neki! És itt jön képbe Jo frost (akinek amúgy tetszenek általában a technikái), őnem értene velem egyet ebben a tanácsomban. Láttam tőle szopis gyerekes adást, bár ő már nagyobb volt, egy húzással vették el tőle a cicit, amit látszólag, lehet, hogy jól fogadott a gyerek, azért én ezt drasztikusnak érzem. Hosszútávú következményeit nézve is. Ez az alvási technika beválik egy olyan családnál, ahol Anya már haját tépi és semmi kedve-energiája foglalkozni este is még a gyerekkel, aki akkor is ordít és csapkod, és KÖVETEL! Önöknél azt gondolom nem ez a helyzet!:-) Attila nem követel, pusztán a jó érzésekből fakadóan igényt tart a legszorosabb testközelségre (ez a cici), és Ön ezt meg is adta neki. Meg lehet ezt is szüntetni, ha Önnek ez terhes, de nem úgy, hogy magára is hagyja a kicsit. Azt gondolom, magára hagyni nem a legjobb út! Ha az esti-éjjeli cicit akarja megszüntetni, abból nem következik egyenesen az, hogy más formájú testközelséget se kapjon meg. Én híve vagyok a családi éjszakáknak, addig, amíg az egész családnak megfelelő! Megszűnhet az éjjeli cici úgy is, hogy nem adja neki többet, bárhogy sír és kér, DE folyamatos testközelségben, ölelésben, ringatásban marad vele! Ha Önök szívesen alszanak együtt mindannyian (ha én együttalvásról beszélek, arra gondolok, hogy az egész család együtt, apa és anya és a gyerek, nem kettészakadva), és az éjjeli cici megszüntetésére vágyik, szerintem az együttalvás maradjon meg. Ne egyszerre történjen a kettő. Ez Önnek is fárasztóbb út lenne nagy valószínűséggel, mert nem fogja tudni úgy felvenni a ritmust Attila, hogy nem is alszik Önökkel, tehát jóval kevesebb testkontaktus, plusz cici sincs. Tehát Önnek egyfolytában rohangálnia kéne a két ágy közt, kicsit ringatni, majd letenni, stb. Én azt gondolom, hogy talán az éjszakai ciciről való leszokás kicsit nehézkesebb, de ha Önnek már terhes, akkor lépnie kell! Ha Önöknek már nem okoz örömet az éjszakai gondoskodás e formája, akkor ne cselekedjen önmaga ellen! tehát, ha emellett dönt, akkor válasszon fokozatosságot ebebn is! Először csak cici ne legyen, de szoros testkontaktus, együttalvás maradjon meg. Ha ez rendben működik, akkor lehet választani a különágyat, de Önök mellett, hogy egy mozdulattal át tudjon nyúlni és meg tudja Őt simogatni, és így tovább. Lehet, hogy ez körülményesnek és hosszúnak tűnik, de az tgondolom, hogy semmivel sem könnyebb az állandó rohangálás, sírás hallgatás, és a fájdalom a szívben, mikor Anya érzi, hogy nem a szíve szerint cselekszik. .-)
Természetesen a döntés az Ön kezében van, ne felejtsen el minden döntés előtt beszélgetni, kommunikálni férjével, kisfiával erről és tartson ki, legyen következetes! :-) bízzon meg a döntéseiben, hiszen biztos vagyok benne, hogy azt látja, Attila kiegyensúlyozott és boldog. És meg lehet ezt érni drasztikus húzásokkal, erőszakos önállóságra nevelés nélkül is. Mit szól ehhez a javaslathoz?
Szeretettel: