![]() |
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
A második félévben szokott kezdődni az alvás "romlása", ami igen megterhelő lehet a családnak. Azért tettem idézőjelbe a romlást, mert valójában ez egy természetes jelenség, az idegrendszeri nagyon felpörgött érés következménye, kiegészülve hozzátáplálással, fogzással, szeparációs szorongással, mozgásfejlődéssel. Nagyon intenzív ez a gyermek számára is. Nem direkt csinálja, hanem jelenleg nem tud nem ébredni.
Szopizik még esetleg? Ha igen, akkor nyugodtan próbálja meg szopizással visszaaltatni!
A babák, gyerekek szeretik a ritmikus mozgásokat, ezért is oly nagyon szeretett a ringatás. Esetleg meg lehet próbálni összebújva, a családi ágyban, hogy a kislányát mellkasára öleli és akár zenére ringatja, de az ágyban. Lehet, idővel elfogadná. Ha esetleg próbálkoztak hordozással, akkor hátra téve, gimnasztikai labdára ülve, ütemesen fel-le mozogva, ez is be szokott válni, akár nappali altatásnál is.
Mivel gyermekorvosnál is jártak és kislánya rendben fejlődik, a gyakori ébredés pedig természetes és a fejlődés velejárója, így az idő múlása a legnagyobb kulcs ebben.
Mivel az éjszakák így rendkívül fárasztóak, érdemes lehet megvizsgálni, a nappalokat hogyan lehetne megkönnyíteni! Le lehet-e adni háztartási munkákból, lehet-e akár külső segítséget igénybe venni főzéshez, babázáshoz, lehet-e aludni kislányával napközben?
Nagyon jó, hogy keresi a kulcsot kislányához, s nem hagyja magára, válasz nélkül ebben a helyzetben sem!
Anno nekem az is sokat segített (mert mindhárom gyermekemnél átmentünk ugyanezen), hogy mikor éjszakáztam, arra gondoltam, hogy most nők milliói ugyanígy fenn vannak a gyermekükkel és egyszerre altatunk újra, meg újra és ez rengeteg erőt adott!
Kívánok Önöknek is erőt, türelmet, s utána örömteli fellépést a következő fejlődési lépcsőfokra!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra tegnap, 12:56
Kislányunk 15 hónapos, igazi örökmozgó, eleven csemete :)
Kezdetektől külön szobában alszik és sajat maga alszik el, ritka pillanat amikor szükség van altatásra.
Sajnos anyatejes csak 1 hónapos koráig volt, de mára a tápszert is elhagytuk, gyönyörűen eszik szilárd ételeket napi 4-5 alkalommal, a tapszer helyett pedig tejet iszik.
Körülbelül másfél hónapja kezdődött a kislányunknál az a jelenség, hogy éjszaka felébred(szinte mindig egyidőben) keservesen sír, egészen addig amíg be nem megyünk hozzá.
Átlagosan 2 órát van ilyenkor ébren. Játszani szeretne amit nem engedek az ölemben ringatom, éneklek neki szépen vissza is alszik aztán amint próbálom visszatenni az ágyába már ébren is van és újra kezdődik az egész procedúra előről. Ilyenkor próbáljuk elaltatni köztünk de esélytelen, mert nincs ehhez hozzászokva és csak felpörög attól, hogy köztünk van. Így 2 -3 óra elteltével vissza tudom tenni a kiságyba ahol ismét sajat maga alszik el.
(Nappal már csak egyszer alszik átlagban 1-1,5 órát ebéd után. Reggel 8kor kel általában és este 8 órakor szoktam lefektetni. )
Ezzel egyidőben kezdte el azt is, hogy napközben szinte semmit nem enged csinálni, folyton kapaszkodik belém, tépi a ruhát és persze mutatja hogy vegyem fel.
Hozzá tartozik, hogy pár napja bújt ki 4 foga, amiből 1 hetekig kínozta, illetve a járás is most indul be nála. Már mindennel próbálkoztam és kezdek tanácstalanná válni.
Segítségét, tanácsát előre is köszönöm!
L. Adrienn
Ez az amúgy természetes jelenség igen meglepő lehet a szülőknek egy olyan yermeknél, akire egyáltalán nem voltak jellemzőek az ébredések, "túlzott" ragaszkodások! De azt kell mondjam, egy jól fejlődő, gyarapodó, összességében kiegyensúlyozott gyermeknél nem kell komoly problémára gondolni.
Vannak olyanok, akik az elejétől fogva sokat ébrednek, nehezebben alszanak el, vannak, akiknél ez hullámokban jellemző, vannak a kifejezetten sok és vannak a kevésbé intenzíven testközelséget igénylők. És persze ott vannak a tipikus fejlődési korszakok, mikor az éjjelek is megbolygatódnak, az alvás addigi mintázatában is változások tapasztalhatóak.
Az egyik ilyen időszak a második félév, majd a 1,5 éves kor körüli időszak (kb.13-15 hótól kezdve). Előbbi a szeparációs szorongás, utóbbi az ún. újraközeledési krízis időszaka. Megnyilvánulásukban nagyon hasonlóak, de míg az elsőnél az okozza a nagyobb ragaszkodást, hogy anya kikerül a baba látóteréből, s erre ő azt hiszi, anya teljesen eltűnt, ő pedig utánamenni még nem tud, hát keservesen sír utána, úgy a másodiknál már saját maga eltávolodása okozza a frusztrációt a gyermeknél. Hisz eddigre már ő maga fizikailag képes az eltávolodásra, ami csodás dolog számára is, egyben félelmetkeltő, s keresi a megnyugtató testközelséget, hogy bebizonyosodjon róla, van visszaút és újra közeledhet.
Ez a nappaloknál erősebb ragaszkodást válthat ki, míg éjjelente többszöri ébredést, segítség kérést a visszaalváshoz. S még erre jönnek rá a fogzással, mozgásfejlődéssel járó, idegrendszeri érést pörgető elemek. Ezek természetes és átmeneti jelenségek!
Örömmel olvastam, hogy kislányának megadja a megfelelő válaszokat jelzéseire, nem hagyják magára vele, igazából ez a minden! Megadni neki azt a támaszt, amiben/amivel együtt lehet átmenni ezen a fontos fejlődési szakaszon! Ez (is) a bizalom kialakulásának/építésének kulcsfontosságú szakasza.
Lanyhulni fog ez a nagy intenzitás, ahogy a járás is stabillá válik, a fogacskák is kibújnak, kicsit nyugodtabbá válik az idegrendszeri érés. De a hullámzás jellemző lehet még egy ideig.
Higgye el, nem rontanak el semmit, ha a szükséges testközelséget megadják kislányuknak,összebújnak, ringatja, megnyugtatja, sőt! Esetleg ideiglenesen be lehet tenni az ő szobájába egy matracot/kanapét, és akár ilyen módon vele aludni egy szobában, vagy bármilyen új elrendezést kipróbálni, amiben lehetővé válik kislányuk természetes szükségleteinek kielégítése úgy, hogy közben Ön(ök) is a lehető legtöbb pihenéshez jutnak. S ha van rá mód, nappal aludni, pihenni vele együtt, egy időben.
Kitartást és erőt kívánok! Önök igazán csodás család egy csodálatos kislánnyal! :-)
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 02. 24. 23:09
Lehet teljesen bagatell dologban kérek segítséget, de első baba anyuka vagyok.
Kisfiam 3.5 hónapos baba. Korának megfelelően fejlődik. Végtelenül nyugodt baba, értem ezalatt, hogy ha elmegyünk boltba, nézelődik, figyel nagyon ritkán nyűgös. Mindenhol azt mondják, hogy jujj de nyugodt, kiegyensúlyozott baba. Csak akkor sír, ha éhes vagy,ha álmos.
Engem mégis zavar egy dolog, ha megijed látszik, hogy meglepődik, de nem sírja el magát, sőt van, hogy mosolyog utána, ha babákat hall sírni, akkor is csak fülel, de nem sír. Amikor megszületett és behozták a szobaba 3 gyerek üvöltött, ő meg aludt. Először azt hittem, hogy baj lehet a hallásával, de azzal minden rendben van. (Nincs a családban kisgyerek ezért időközben sem szokhatott hozzá)
Mennyire normális dolog ez a fajta nyugalom?
Mindenhol csak olyan írást találok, hogy miért sír a baba.. Ezért is bátorkodtam itt feltenni a kérdést.
Köszönettel: Anett
Azt gondolom, nincs bagatell dolog, buta és/vagy felesleges kérdés, akárhányadik gyermek is érkezzen a családba!
Bármilyen jelenség tud furcsa lenni, pláne, ha az eltér az úgymond megszokottól! Úgy értem,valóban többször hallhatja egy anya, hogy a babája nagyon sokat sír és ez is okoz rengeteg bizonytalanságot, míg ennek ellenkezője- ami szintén abszolút normális- kevésbé van jelen anyák közt is, ám a bizonytalanság kiváltódása hasonló.
Szóval, a lényeg, hogy egy rendben fejlődő, gyarapodó, életkorának megfelelően aktív, kiegyensúlyozott gyermeknél az is rendben van, ha kevésbé hangsúlyos a sírása. Vannak nyugodtabb típusú emberek, ettől függetlenül képesek jelzéseket leadni, venni a külvilág jelzéseit, maga módján reagálni. S ha jól értem, kisfia pont ilyen: lehet vele kapcsolódni, kommunikálni, jelezni a szükségleteit. S ez így teljesen rendben van!
Sok örömet kívánok Önöknek! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 02. 09. 17:04
Azt szeretném kérdezni öntől , hogy a gyermekem miért szokta ezt csinálni?
Amikor felveszem és magamra teszem a fotelban néha azt csinálja,hogy a kezével kitolja a testét az én testemről ellökve magát kicsit a fejét fordítgatja jobbra balra aztán vissza teszi a fejét , de nem is gyenge módon hanem kicsit erősen vissza vágja magát amit azért egy picit vicces is :) . Meg olyanokat szokott csinálni mikor rajtam fekszik, olyankor a fejét folyamatosan párszor jobbra balra fordítja ezt megismétli egy párszor aztán leteszi a fejét. Ezeket miért csinálja?
Mennyi idős babáról/kisgyermekről van szó?
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 18. 07:29
Másfél éves kislányom nagyon anyás és örökmozgó. Sokszor még apa sem jó neki. Sajnos egész nap a nyomomban van, mindenhová jön utánam. Így elég nehéz például a főzést is megoldani mert midig ott van, mászik fel az asztalra székre stb. Már pici baba kora óta láttuk rajta hogy akaratos, nyughatatlan természetű. Ami aggaszt hogy abszolút nem ül le játszani, nem érdekli szinte semmi. Ilyenkor irigykedve hallom más anyukáktól, hogy az ő gyerekük milyen szépen eljátszik. Sajnos abban mi is hibáztunk, hogy sokszor kapcsoltunk neki tévét(mondókákat, dalokat), így már sokszor mutatja hogy kapcsoljuk be, bár ha nem vagyok ott az sem sokáig érdekli. Megfordult már az is a fejünkben nem e lesz esetleg hiperaktív. Változhat ez még a későbbiekben? Segítségét előre is köszönöm!
Ahogy olvastam levelét, felidéződtek a saját emlékeim, élményeim a 3 gyermekemmel! :-) Ők mind teljesen más személyiségűek, de ebben a korban mind ugyanezt csinálták. Szóval ez valójában korosztályos jelenség is, amit persze árnyalhat tovább a veleszületett temperamentum, alap személyiség is. Aki eleve egy impulzívabb típus, nála lehet ez a természetes szakasz még intenzívebb. Ez néha szórakoztató és édes, néha kifejezetten megterhelő, akár fullasztó. A gyermekkel való lét arra is megtanít, hogy saját határainkat hogyan kezeljük, szükség szerint kitoljuk valameddig, s hogy megtanuljuk az elfogadás egy következő szintjét. Néha nagyon nem egyszerű ez, de ahol ilyen szeretet van, amit sugallnak sorai, ott ez is megugorható! :-)
Van lehetőség segítséget igénybe venni, hogy lehessen szusszanásnyi időhöz jutni? Hogy vagy a házimunkából lehessen leadni, vagy a kislányával játszana valaki (apa, nagyszülő, barát, külső segítő személy) egy kicsit, s Ön addig töltődne?
Szóval önmagában teljesen normális dolog ez az ún. pörgés, aktivitás, érdeklődés, s tulajdonképpen a nehézsége ellenére ez egy pozitívum, mert nagy dolgokat vihet végbe az, aki ennyire céltudatos s kíváncsi a világ felé, befogadó, bekebelező az izgalmas, tanulni való/vágyott dolgok irányában! A hiperaktivitást ebben a korban nem lehet még megállapítani, s ez a nagy intenzitás felvehet később egy olyan ritmust is, ami már Önöknek is élhetőbb.
Sok türelmet kívánok ehhez a csodás kislányhoz, s közös felfedezéseket, élményeket, s ezzel együtt egy új egyensúly kialakulását is!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 13. 22:45
Nagyon jó érzés volt olvasni, milyen csodás támogató szülőket kapott ez a kisfiú! Ez a gyengédség, elfogadás, kísérése az ő fejlődésének nagyon jó alapokat tesz le!
Igen, sajnos generációs különbségek miatt viszonylag sokszor fordulnak elő konfliktusok, s ezek elég elbizonytalanítóak is lehetnek.
Egy kisbabát szeretettel, az alapvető szükségletek kielégítésével elkényeztetni nem lehet! S a testközelség, a szülők ölelő karjaiban történő megnyugvás igénye szükséglet, nem egy kósza hóbort! Szóval teljesen rendben van, hogy kisfia segítségére siet, mikor ő jelzi, hogy segítségre van szüksége! Ez így természetes és kicsit sem vezet elkényeztetéshez vagy túlzott anyássághoz, sőt!
Mindazonáltal azt feltételezem, a nagyszülők is a legjobbat szeretnék Önöknek s az unokának is, de nem is tudják leplezni (és persze nem is kéne), mennyire szeretnének részt venni a kisfiú életében, s nehéz elfogadniuk, hogy ez más tempóban és módon lehetséges, jelenleg.
3 hónapos kor körül amúgy kinyílik a világ, igazán megérkezik a kisbaba erre a világra az ún. negyedik trimeszter után, s elkezdi felfedezni a világot. A maga tempójában egyre nagyobb szeleteket szeretne bekebelezni belőle, de ezzel egyidejűleg azt is észreveszi lassan, hogy anyáékon kívül mennyi ember van még, akik plusz ingereket jelentenek, idegeneknek hatnak, de idővel közeledés lesz belőle. De ezt erőltetni nem lehet.
Az nagyon jó, hogy a nagyszülők jelen vannak a kisfiú életében, ez fontos érték! Ám érdemes lehet minden félnek arra törekedni, hogy mindenki igénye jelen lehessen, s kielégülhessen, de a legfontosabb a kisbaba, s az új család, azaz az Önök által megszabott határok meghúzása. Rugalmasan, kompromisszumkészen, ha szükséges.
Legjobbakat kívánom, s további ilyen szuper, megerősítő gondoskodást, sok örömet!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 08. 20:00
Kisfiam 2 hónapos és annyira "jó baba", hogy szinte sosem sír. Ezt elsőre biztosan sokan irigyelnék, de van egy elég nagy problémám ezzel, mert akkor sem sír, mikor felébred éjjel és éhes. Ő csak nyöszörög, de nem sír. Amikor alszom, akkor a nyöszörgést nem hallom meg sajnos, nem ébredek fel rá (pedig közvetlenül mellettem alszik, a bölcsője az ágyunk mellett van éjszaka). Ébresztőt szoktam állítani a 3 órás periódus szerinti időre, ilyenkor felkelek, de ha ő még alszik, akkor megvárom - ébren - míg felkel. Ez van, hogy plusz egy egész óra éjjel kettőkor például. Volt alkalom, amikor nem szólt az ébresztő valamiért (vagy annyira fáradt voltam, tudattalanul lenyomtam és továbbaludtam), és eltelt plusz másfél óra, felriadtam, a kisfiam pedig ki tudja mióta nyöszörgött már. A szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy ő jelez (a nyöszörgéssel), de mivel nem ébredek fel rá, nem kap választ, nem kap biztonságot azáltal, hogy jelzésére reagálnak a szülei.
Kb. 3szor sírt fel álmában, amiből 2 tényleg álmában történt, fel sem kelt, simogatásra megnyugodott, továbbaludt, a sírásra azonnal felkeltem, azt meghallottam. De a nyöszörgést sajnos nem :( Emiatt borzasztóan kialvatlan vagyok (nem merek igazából elaludni, csak akkor merek igazán elaludni, ha tudom, hogy valaki ébren van mellettünk, pl. a férjem, vagy néha a nagymama, ilyenkor tudok 2-3 órát aludni). Az eddigi maximum alvása egyébként 4 óra volt, általában napközben 20-40 perceket alszik, este van egy nagyobb alvása fürdés-etetés után kb éjfélig (3 óra efyhuzamban, vagy rekordként a 4), utána kezdődik a 40 perces alvási részletek.
Mi lehet a megoldás arra, hogy felébredjek a jelzésére, vagy fog Ő valaha sírással jelezni, hogy felébredt és éhes?
Köszönöm szépen előre is a választ!
Olyan szívmelengetően kedves ez a levél!
Alapvetően kiindulhatunk abból, hogy egy egészséges, rendben fejlődő baba jelezni fog, ha szopizásra, evésre van szüksége! Kisfia szopizik és/vagy cumisüvegből eszik, vagy tápszeres? Időpont szerint kap enni vagy inkább az éjjeli időszakra szól az idő figyelése, attól való félelmében, hogy Ön átalussza az éhséget?
Egy egészséges kisbaba, ha szükségletei kielégítésre várnak, jelezni fog. Ki azonnal nagy hangerővel, ki fokozatosan nagyobb fokozatokra kapcsolva, ki kivárva. De egyetlen egészséges kisbaba sem fog lemondani a táplálásról beletörődve az éhezésbe! Az nagyon jó, hogy kisfia ilyen közel lehet Önhöz! Van rá lehetőség esetleg még közelebb egymáshoz elhelyezkedni? Ha megfelelő nagyságú a fekvőfelület, akár teljesen együttaludni? Mert minél közelebb van egy kisbaba az anyukájához, annál nagyobb az esély a kezdetleges éhségjelek észrevételéhez.
A várandóssága, szülés hogyan zajlott? Mekkora szerepet kapott a magabiztosság, magába vetett hite?
Azt gondolom, a legjobb helyre született ez a kisfiú, akiről ilyen érzékenységgel és szeretettel gondoskodnak!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 08. 19:44
Igen, változott a helyzet, most már lassan 13 hónapos, jobban alszik és többet is.
Még mindig együtt alszunk éjjel, mert még mindig cicizik de nem olyan sűrűn. Nagyon ragaszkodik hozzám, mivel a virus miatt nemigen van látogatónk és az apja is sokat dolgozik így szinte csak én vagyok neki.
Depresszióm is elmúlt, mert már tudok mellette tenni venni és van mikor őt is befogom :)
Köszönöm a válaszát. Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánunk!
Ilyen szeretetteljes, örömökkel és aktivitással teli boldog új évet kívánok! :-)
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 08. 19:34
Az lenne a kérdésem, hogy mit tanácsol, mit tegyek az érdekében, hogy enyhítsem 19 hónapos kislányos elalvásnál való félelmét. Az történt, hogy meglátogatta a télapó, amitől iszonyatosan megijedt, a télapó bement a szobájába is. Azóta az előtte egyedül a sötét szobában elalvó gyermekem, nagyon nehezen alszik el, többször felsír, be kell mennem hozzá. Mivel tudnék neki segíteni? beszélgessünk a télapóról, vagy egyáltalán ne is hozzuk fel nála? 1 hete történt, de eddig javulni annyit javult, hogy éjjel már szépen alszik.
Köszönöm szépen a válaszát.
Valahol 1,5 és 3 év között megjelenik és kvázi természetessé válnak különböző félelmek, melyek az elalváshoz, sötéthez kötődnek. Lassan bekapcsolódnak a különböző "varázslások", szörnyűző spray és társai :-), melyek játékos formában mutatják meg a helyzet és az érzés elfogadását. Mert fontos komolyan venni ezeket a félelmeket, a gyerekeknél nem működnek az észérvek, nekik a félelem tárgya a valóság.
Nagyon jó, hogy az alvása már nyugodtá vált!Az, hogy az elalváshoz szüksége van segítségre, önmagában is normális és természetes, még ha előtte volt is már olyan időszak, mikor akár önállóan elaludt. Szóval, ha most (újra) jelentkezett ezen szükséglete, érdemes kielégíteni, amennyire csak lehet!
A Télapó kérdést már nem biztos, hogy direktben felhoznám, de a jelenséget célszerű elfogadni, s ezzel az elfogadó attitűddel mellette lenni. Lehetséges, hogy Télapótól függetlenül is beköszöntött volna ezen változás, mármint a közelség szükséglete elalváshoz, s ami ilyenkor segíthet, az a jelenlét.
Kitartást kívánok!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 08. 19:33
Lányom másfél éves múlt. Egészen idáig semmi gondunk nem volt az etetéssel, a kislány jó étvággyal megevett mindent válogatás nélkül. Jó baba volt, mindig is jól aludt, sose lehetett rá panaszom. Aztán elkezdődtek az éjszakai elalvás gondjai. Körúlményeink miatt egy szobában aludtunk, ő a kiságyában az ágyunk mellett. Rengeteget hisztizett, sírt, dacolt. Aztán meglett a szobája és most mar sokkal jobban alszik, éjszaka semmi gond vele ellenben napközben sehogy sem tudom ravenni az alvasra emiatt meglehetősen nyűgös egész nap. Emellett gondjaink vannak az etetéssel. A hagyományos reggelit elfogadja kis kanállal, de utána már csak kenyérszeleteket hajlandó elfogadni vagy tésztát és csakis kézből falatokat. Leültetni a székébe nem is tudom, akkor csak lázongás van. Hetekre megvontam tőle mindenféle babakekszet és csokidarabkákat (addig se kapott egy szaloncukornál nagyobb mennyiséget, ha kapott. De semmi nem használ. Mivel vehetném rá az evésre és a délutáni alvásra? A fogai későn kezdtek jönni, most javában zajlik a fogzás. Nem tudom hogy erre, a dackorszakára vagy pusztán az én hibámra fogjam.
Köszönettel,
Brigitta
Sokszor ijesztőnek tűnhet egy hirtelen változás, főleg, ha volt jól bevált rendszer és működés. S mikor jön a változás, amit negatívként élünk meg, hajlamosak vagyunk az önhibázatásra.
Ahogy olvastam levelét, lelki szemeim előtt megjelent a családjuk, ahol összességében harmónia van, gyengédség, a szükségletek megfelleő kielégítése, s ennek megfelelően egy érzelmileg és fizikailag rendben fejlődő kislányka.
1,5 éves kor körül megint van egy -főleg idegrendszeri/pszichológiai értelemben vett- növekedési ugrás, változás. Ilyenkor jellemző az ún. újraközeledési krízis (mely megnyilvánulásában nagyon hasonlít a szeparációs szorongáshoz), változhatnak az elalvási/ébredési szokások, s az egész viselkedési megnyilvánulás is, ebbe az étkezés is beletartozhat. A gyerekeknél vannak válogatósabb időszakok, még ha addig nem is volt rájuk jellemző. S ez nem baj, el szokott múlni. Az jó, ha nasi nincs (nagyon), ellenben az egészségesebb rágcsálnivalók, gyümölcsök elérhetőek számára. Az is egy optimális út, ha a család együtt étkezik, amikor csak lehet, s közös a kínálat is. A mintaadásnak ez is része lehet, hogy mit lát anyáéktól az evés szeretetéről, kinek mit jelent az evés, mik a főbb irányvonalak a családban.
A nappali alváshoz próbálták már esetleg a hordozást valamely kényelmes eszközben? Néha jolly jokerként válik be, még bőven ebben a korban is!
Leveléből,s kislánya életkorából azt gondolom, ez egy fejlődési ugrás vagy épp előszele a következő fejlődési lépcsőfokra fellépésnek.
Kívánom, hogy legyen minél több harmónia a mindennapjaikban az új egyensúly megtalálásáig is!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 08. 19:20
Egy éves tündéri kisfiunk a korának megfelelően aktív, minden érdekli, kúszik-mászik az egész lakásban. Skorpió jellemének megfelelően a végletek embere, rettenetesen akaratos, és hisztis. Egész nap nyivákol, kiabál, és ami a legnehezebb: úgy tűnik erős szeparációs szorongása van, folyamatosan az Anyján vagy rajta csüng. Ritka az, amikor egyedül elvan a játékaival, folyamatosan a "lábunk alatt van". Igyekszünk őt inkább dicsérni, ha olyan dolgot csinál, ami helyes, de sajnos elkerülhetetlen a szidás, amikor a tévét kezdi el dobálni a játékaival :) Egy idő után azért érti mit lehet, mit nem.
Ami miatt írok, az első sorban az Anyukája, szeretett feleségem, aki nagyon nehezen viseli a kisfiúnk aktívkodásat, pontosabban azt, hogy folyamatosan rajta csüng. Neki a korábbi kapcsolatából van egy 9 éves lánya, akit tulajdonképpen egyedül nevelt fel, Apuka nem volt túl aktív, és még így is jutott ideje magára, és például egy ételt is gond nélkül meg tudott főzni. A mi fiúnk mellett ez majdhogynem kivitelezhetetlen. Letenni a járókába nem lehet, mert fulladásig sírja magát, amíg ki nem vesszük. "Bezárni egy helységbe" a játékaival és mondjuk egy bekapcsolt duck tv-vel is csak nagyon ritkán van el, de akkor is csak max 5 percig. Természetesen nem is jó egyedül hagyni egy kisbabát, ezt inkább csak példának írtam.
A megoldás kulcsát abban látnám, hogy a feleségem esetleg ha tudna másképpen tekinteni a helyzetre, akkor talán picivel könnyebb lenne neki, nekünk. Elmondása szerint már az ideg összeroppanás szélén van, mert semmi énideje nincsen. Beiratkozott egy on-line jógatanfolyamra, de azzal sem tud haladni. Sajnos most már 1-3 naponta vannak olyan kirobbanásai, ami valóban okot ad az aggodalomra.
Most még napi 2 alkalommal alszik a baba, de sokszor ez is csak 2x30 perc, így kevés szabadideje marad. És ha ébren van a baba, akkor nincs menekvés, a wc-re is utánunk jön, és ha nem tud bejönni, akkor hatalmas a hiszti, ezért be sem lehet csukni az ajtót :)
Én amiben tudok segítek, a babával is alszom éjszaka, így Ő tud pihenni. Az éjszakák sem mindig jók, sokat felsír, nem csak akkor ha kiesik a cumi, hanem valami más miatt is (talán sötét van vagy rosszat álmodik, vagy igényli a kontaktot, hogy tudja nincs egyedül). Egyszer még eszik éjszaka, bár mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy már csak reggel 6 körül éhezik meg (máskor meg éjfél körül).
Igyekszünk fix napirendet és rutinokat is beállítani neki.
Egyébként mindkettőnknek nagyon jó a kapcsolata a babával, sokat játszunk vele (kell is...), sokat nevet a sok sok sok rinya és kiabálás mellett is.
Tehát a kérdésem az lenne, hogy egy ennyire - mondhatni - hiperaktív gyerekkel hogyan érdemes bánni, hogyan lehet rávezetni az önállóságra. Ha már el tudnánk érni, hogy egyedül is ellegyen 20 percet az nagy megkönnyebbülés lenne. Az sem lenne hátrány, ha nem kiabálna ennyit, mert erre most csak a fejhallgatóba betett zenével lehet védekezni (kell is sajnos, mert elképesztően sokat használja a hangját).
Köszönettel: Alex80
Jó érzéssel olvastam, mennyire figyelmes és gondoskodó szülei vannak ennek a heves vérmérsékletű fiúcskának, szerencsés helyre született! :-)
Bizony, nagyon különbözőek tudnak lenni a testvérkék és teljesen más megéléseket, feladatokat tudnak hozni magukkal. Feleségének ráadásul volt egy elég kemény tapasztalása arról, milyen egyedül helytállni, az érzelmileg és mindenhogyan megviselhette őt. Szerencsére lett az Ön személyében egy csodás társa, megkoronázták kapcsolatukat egy édes, mosolygós kisfiúval, aki a sok szépség mellett kihívásokat is hozott magával. Az ún. többemberes babák mellett valóban nem egyszerű az élet, több támogatás és segítség kellhet a szülőknek, anyáknak mellettük. Van a családban, baráti körben bevethető személy? Vagy akár külső segítség, aki levenne a nappali terhekből felesége válláról? Aki besegítene akár a háztartási munkákban, akár néha a babával játszana, dajkálná őt?
Egy ekkora gyermeket rávenni nem lehet, hogy önmagával ellentétesen viselkedjen, nyilvánuljon meg, ám, ahogy érik, fejlődik, fog ez változni és spontán módon fog önállósodni.
Ha feleségének, vagy épp az egész családnak megugorhatatlannak tűnnek ezek a jelenségek, akkor nem szégyen segítséget kérni, pszichológust is bevonni támogató beszélgetésekkel, vagy épp felderíteni mélyebb gyökeret, ha van.
Ezzel az összefogással, egymás megerősítésével, a támogatás biztosításával csak jó úton haladhatnak, ez nagyon nagy szó a nehézségben!
Bízom benne, hogy hamarosan jobb a könnyebb korszak, ami több derűt hoz magával!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 08. 19:05
Elnézését kérem a hosszas várakozásért!
Szívesen olvasnám tapasztalásait, végül hogyan élték meg ezt a folyamatot, s hol tartanak most!
Csodálattal olvastam, milyen szerető gyengédséggel van jelen kisfia életében, mennyire érzékeny a szükségletei iránt! Nagyon sajnálom, hogy egészségügyi akadályok léptek fel, egyben gratulálok, hogy ilyen hosszú ideig tudta biztosítani kisfiának a szopizás élményét! Ez neki is rengeteget jelent!
Az is nagoyn érdekes tapasztalás, mikor át kell lépni egy következő fázisra (akár természetes leválasztódás útján, akár muszájból) és kiderül, hogy a szopizás csodás dolog, ám ha cici nincs is, attól még anya (és apa) van és ő(k) a minden valójában! A szükségletek kielégítéséről a szopizás elmaradásával sem kell lemondani szerencsére (mint ahogy valószínűleg meg is tapasztalták azóta), de sokszor kérdés a hogyan. Hogy ne legyen fájdalmas, ne legyen törés.
Ha van lehetőség fokozatos elválasztásra, az talán egy finomabb átmenet. Érdemes lehet utoljára hagyni a számára legfontosabb szopit, s ebben a korban még egy kis játékos rituálét is lehet köré vonni. Egy különleges tortával, sütizéssel, egy mini plüss/egyéb játék önálló kiválasztásával, stb.
Közhely, de igaz, hogy a muszáj nagy úr, és önmagában nem traumatizáló tényező leválasztani egy gyermeket, főleg, ha megtapasztalja azt, hogy a jelenlét, gondoskodás továbbra is fennálló és létező, elérhető marad, csak már másképp. Hogy erre hogyan reagál egy gyermek, az függ veleszületett temperamentumától is (ki hevesebb, ki elfogadóbb, stb.), de nincs rossz vagy túlzó reakció a részükről! Bárhogy is reagál, azt érdemes elfogadással, szeretettel fogadni, s átsegíteni ezen az időszakon ezzel az attitűddel. Joga van lereagálni a szükségszerű változást a maga módján, miközben kitartunk a muszájból meghúzott határ mellett.
Szóval Önnek és kisfiának is joga az érzelmi szabadság! Ha apa bevonható, most ő is nagy(obb) szerepet kaphat ebben a folyamatban, még ha idő kérdése is esetleg kisfia részéről az elfogadása.
Bízom benne, hogy lelkileg és egészségileg is beállt az új egyensúlyuk!
Legjobbakat kívánva, üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 08. 18:53
Most 7 hónapos a kisfiam és a problémám az, hogy ritkán tudom kivívni, hogy rám nézzen. Mindenki másra ránéz, mosolyog, "beszél" nekik. Én hiába próbálom közelről, távolról, ritkán sikerül. Az állathangok utánzását szereti és csak akkor néz rám, amikor ezt csinálom. Kötődési problémák lehetnek a háttérben?
Köszönöm a válaszát
Üdvözlettel
Adrienn
Elnézését kérem a hosszas várakozásért!
Történt változás azóta? Mit tapasztal most ebben a kérdésben és kettejük kapcsolatában?
Ahhoz, hogy kötődési probléma kialakuljon, hosszútávon kell, hogy fennálljon egy vagy több súlyos(abb) tényező.
Ahogy írja is, kisfia szokott mosolyogni, gagyogni, stb.tehát érzelmeket kifejezni képes. "Csak" a szemkontaktusban, vagy másban is megjelenni látta ezt a nem odafordulást, távolságot? Születése óta meg van ez az érzés, vagy van konkrét kezdete?
Mikor ez a téma felmerül, jó, ha van lehetőség megvitatni a várandósság időszakát, szülés folyamatát, s az első pár hét történéseit, erőforrások meglétét.
Ha szükségét érzi, és a jelenség még mindig fennáll, szívesen levelezek erről akár, vagy érdemes lehet pszichológussal, perinatális szaktanácsadóval konzultálni!
Bízom benne, hogy a kapcsolódás mára már kölcsönös megnyilvánulású és az Ön számára is kielégítő mértékű!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 08. 18:40
2 éves fiam szó szerint retteg az idegenektől. Ha 2 méternél közelebb jön egy ismeretlen arc, azonnal ordít és nem lehet megnyugtatni. Ugyan ez a helyzet, ha pl. patikába, postára vagy orvosi rendelőbe belépünk. Kivéve a nagyobb bevásárlóközpontokat. Mint ha a kisebb terek félelmet keltenének benne. Kb fél éve tapasztalom ezt. A nagymamájához sem tudom elvinni akit ritkán lát mert ahogy belépnénk a kapun ordít. Bölcsödébe emiatt be sem vették. Játszótereken mosolygós, feloldódik, odamegy más gyerekekhez is. Itthon szintén jó kedve van.
Mit tanácsol?
Köszönöm.
Elnézést a hosszú várakozásért, azóta lehet, már meg is szűnt ez a jelenség kisfiánál! Megszűnt, javult, változott?
Alapvetően nem ritka ez a fajta "félősség" megjelenés, visszavonulás jelzése ebben a korban. Pláne, ha összességében egy jókedélyű, veleszületett temperamentumának megfelelően nyitott, aktív gyermekről van szó, tekinthetjük életkori sajátosságnak, s ebben az esetben az elfogadó attitűd, támogatás segíthet, s az erőltetés kerülése.
Azonban, ha valami élmény, tapasztalás váltotta ki, akkor az elfogadáson túl is érdemes foglalkozni a dologgal. Sok szabad játékkal, esténként róla szóló mesékkel, melyek pozitív, bátorító üzenetet hordoznak. Ha nagyon bezárkózna (magához képest is), merőben nagyot változna negatív irányban, akkor érdemes lehet tovább menni pszichológus irányába is.
Bízom benne, hogy azóta már túl is vannak ezen a korszakon, s kialakult az új egyensúly és harmónia!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2021. 01. 08. 18:30
Kezdetektől fogva nehezen és keveset alszik, az elején rajtam aludt most még mindig együtt alszunk de mintha egyre rosszabb lenne. Pár hónaposan még egybe aludt 4 órát majd egyeket, most meg óránként fent van és elég kialvatlan vagyok. Forgolódik ciczik úgy alszik vissza de számomra a felvett póz elég kényelmetlen, van mikor fel kell vennem elaltatni van mikor nem akar vissza aludni. A lefekvésről ne is beszéljünk, semmi nem nyugtatja meg, nálunk a hátsimogatás éneklés mese mondás nem jön be. Hiába van sötét nem tudatosul benne hogy egyenlő a lefekvéssel. Elég frusztrált vagyok és depressziós valamint sokat sírok is. Napközben is úgy alszik a legtovább ha ott vagyok, máskülönben fél órát alszik .Napközben rajtam lóg. Ráadásul ha elindulunk valahova egy óra múlva már nyügösködik és addig sír míg nem kap cicit, így szinte be is vagyok zárva a lakásba vagy csak a ház körül sétálunk Segitségem sajnos nincs.
Köszönöm válaszát
Elnézést a hosszú várakozásért a válaszra! Változott azóta a helyzet?
Ha egy kisbaba megfelelően fejlődik, gyarapszik, összességében kiegyensúlyozott, jókedélyű, aktív, akkor feltételezhetjük, hogy elegendő alváshoz jut, egészséges és rendben van.
A második félév alvás szempontjából elég zűrzavaros tud lenni! Újra kezdődhetnek a gyakori ébredések, nehézzé válhat az el- és visszaaltatás. Ennek leggyakrabbi oka a mozgásfejlődés, fogzás, szeparációs szorongás, tehát minden olyan ok, ami a fejlődés részét képezi. Tehát nem nevelési hiba eredménye! Az idegrendszer érésével változni fog a helyzet. Addig is sok türelem kellhet, testközelség, ringatás, ha szopis baba, akkor szoptatás. Ha teheti, napközben pihenjen, aludjon a babával! A depresszió miatt érdemes volna szakembert felkeresni!
Erőt és támogatást kívánok Önnek!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2020. 12. 05. 13:52
Ami viszont aggaszt, hogy pár hetes kora óta nappal szopi közben vagy valakinek a vállán gyakran bealszik és amikor szeretnénk lerakni a kiságyába, rögtön felébred. Rajtam vagy a férjemen órákat tud aludni, de a múltkor anyósomon is elaludt, tehát nem anya agy apa kell neki az alváshoz. Bár nem értem, hogy ha este tud az ágyában aludni akkor nappal miért nem. Próbáltam fehér zajt, besötétítést, adamo hintát... stb. Néha babakocsiban elalszik kb. 15 percre, a kocsiban is addig amíg nem állunk meg a pirosnál. Nagyon fárasztó már nekem, a 3-4 óra alvás részletekben sajnos nem elég. Napközben semmit sem tudok így csinálni, mivel ha ébren van is igényli a társaságot. Elrontottam valamit? Mit tudnék tenni, hogy napközben ne rajtunk aludjon? Reménykedem, hogy van erre valami megoldás. Előre is nagyon köszönöm a segítséget.
Elnézést kérek a hosszas várakozásért a válaszra! Azóta változott a helyzet?
Biztos, hogy semmit nem rontott el kisfiánál! Ez egy teljesen természetes jelenség, hogy testkontaktusban hosszabban alszanak a kisbabák! A babák alvásciklusa fele a felnőttekéhez képest. Egy alvásciklus végén felébrednek, s ha érzik a testközelséget, sokkal könnyebben visszaalszanak, szinte a megébredés sem vehető észre. Viszont, ha még nem ért el a mélyavás időszakába, könnyen felébred, ha leteszik őt. Ez nem egy programozás, vagy rossz szoktatás eredménye! Ez egy természetes szükséglet. Az remek, ha ez kielégíthető a lehető legnagyobb mértékben.
Az idegrendszer érésével ez változni fog.
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2020. 12. 05. 13:41
Míg csak az első pár sorát olvastam levelének, azonnal az a gondolat ugrott be, hogy háááát, itt lehet, szeparációs szorongásról van szó, aztán láttam, hogy Ön is erre gondolt! :-)
Szóval, igen, nagy eséllyel beléptek ebbe a teljesen természetes fejlődési szakaszba! Ez valóban okozhat nagy meglepetéseket, főleg egy önállóbb babánál, hogy most hirtelen miért nyűgösködik, akar ennyire testközelben lenni és semmi sem jó. Pluszban fokozhatja ezt az intenzitást a mozgásfejlődés megugrása vagy bármi megbújhat még a háttérben, ami rövid időn belül új tudományként jelenik meg nála! Akár mozgásban vagy bármi másban. Egy új fejlődési lépcsőfokra fellépés előtt nagyon gyakoriak a megmagyarázhatatlan (azaz nem fizikai ok miatt megjelenő) nyűgösködések.
Tehát, ha fizikailag egészséges, pisil, kakil, gyarapszik, nő, aktív, összességében jókedélyű, megnyugtatható, akkor abszolút gondolhatunk erre! A második félév eleve nagyon felpörög idegrendszer szempontjából, még az alvási rendje is felborulhat, nagy változások zajlanak most.
Az szuper, ha ez a fokozot testközelség igény kielégíthető!
Kitartást, türelmet kívánok! Csodás kisfiú cseperedik ebben a szerető családban! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2020. 09. 02. 17:16
13 hetes kismama vagyok és lassan el kellene döntenem, hogy melyik klinikán szüljek és elkezdtem olvasgatni a témában, de nem találok használható anyagot, ahol össze lenne foglalva a szempontrendszer, hogy mely klinikán milyen lehetőségeim vannak a legtermészetesebb szülésre, alternatív lehetőségekre stb. Tudnál nekem küldeni egy összefoglalót, mely segítene eldönteni, hogy melyik budapesti klinikát válasszam?
Előre is köszönöm!
Veronika
Gratulálok babátok érkezéséhez! :-)
Teljesen érthető, hogy szeretnél alaposan informálódni és megfontoltan dönteni életetek egyik legnagyobb eseménye végett! Statisztikákat lehet olvasni az Ablak a világra oldalán pl. https://ablakavilagra2.wixsite.com/ablakavilagra/hol-jo-szuelni
Illetve itt: zsebinet.hu/szuleszetek
Ha amúgy bármely helyszín belső hangod alapján szimpatikus lenne, akkor érdemes találkozót kérni és ismerkedni, kontaktálni!
Kívánom, hogy megtaláld azt a helyet, ahol biztonságban érzed magad, bizalom van bennetek, s szép szülésélményt is kívánok, ha majd oda juttok!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2020. 08. 23. 09:37
Az első 3 hónap az ún.negyedik trimeszternek nevezett időszak, kicsit a méhen belüli létnek a folytatása is, de persze az a fajta szimbiózis folyamatosan alakul át, ismerkedik másokkal is. De mégis, az elsődleges és legfontosabb másik az anya, miközben elfogadja mások jelenlétét is. Aztán 3 hónapos kor körül kinyílik a világ, a baba egyre inkább kifelé fordul, meglódul a mozgásfejlődés is, stb.s ezzel egyidejűleg felfedezi azt is, hogy anya és ő nem is egyek. Így egy időre mindenki más ijesztővé válhat számára, de ez csak átmeneti időszak!
Ne vegye a szívére senki a rokonságból, nem fordult el tőle a kislányuk, nem ellenük szól, hanem arról, hogy belépett egy következő fejlődési fázisba!
Mindenki legyen türelemmel és elfogadással a kislányuk felé, és lehetőleg ne erőltessék a kontaktust, ha számára ez jelenleg ilyen reakcióval jár, ez a fajta tiszteletben tartás nagyon fontos! Persze a látogatást nem kell megszüntetni, sőt! De ha ő nem szeretné, akkor ne fogja kézbe más,stb. Eljön még az ideje újra ennek ellenkezőjének! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2020. 08. 22. 09:11
Tisztelt Szakértő! 14 hónapos kislányom alvásproblémájához szeretnék segítséget kérni. Megpróbálom röviden tömören leírni a történetünket. Kislányom kis súllyal született (2350g), és rettenetesen hasfájós volt kb 4 hónapos koráig. Szinte egész nap kézben volt és sírt, voltak napok amikor napközben is alig aludt vmit. Ezután a nappali altatások a pihenőszékben voltak, este pedig paskoltuk a fenekét, így aludt el. Kb. 8-9 hónapos korától kézben altattam nappal is és este is. Mostanra már nagyon fáj a derekam így kb 1 hónapja úgy alszik hogy berakom az ágyba és simogatom vagy picit paskolom. Viszont nagyon sok idő kell neki az elalváshoz. 40 perctől másfél óráig. Emellett hozzátartozik az is hogy rettenetesen mozgékony, mindig mozgásban van és az elalvás előtt is folyamatosan mozog, egyik oldalról a másikra fekszik, feláll, piszkálja rugdossa a rácsot tehát nem tud leállni. Bevallom néha már felemeltem a hangom mert kikészít a hosszú altatás, félek rossz hatással vagyok a pici lelkére, nem akarom hogy megijedjen...illetve attól tartok nem e lesz esetleg hiperaktív. Pici baba kora óta sokszor nyűgös, nyugtalan baba. Fogunk még nincs:) Nagyon szépen köszönöm a segítségét előre is.
Több, mint 1 éve benne lenni ilyen hosszú altatási folyamatokban, valóban megterhelő, az ember szívesen "szabadulna" és felszabadulna sokkal rövidebb idő után! Ha nem sikerül, akkor meg elkezdheti saját magát önostorozni, mit ronthatott el, mit lehetett volna az elején másképp csinálni? Nos, én azt gondolom, semmit! Vannak babák, kisgyermekek, akik sokkal több és intenzívebb gondoskodást, figyelmet, testközelséget igényelnek a nagy átlaghoz képest, akár megkaphatják a "többemberes baba" státuszt is. Ez senkinek sem a hibája, ő ilyen! Nagy örömmel olvastam,hogy a rengeteg türelmet és odaadást igénylés ellenére mindig megadja kislányának a segítséget az elalváshoz! Ez nagyon fontos, hisz, amíg nem érnek meg az egyedül elalvás képességére, addig segítségre van szükségük ehhez! Apa esetleg tudna segíteni az altatás körül?
A témában meleg szívvel ajánlom William Sears könyvét, melynek címe Éjszakai gondoskodás!
A hiperaktivitás leghamarabb az iskoláskorban meghozható diagnózis, s ilyenkor még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
Babák, kisgyermekek sokasága nagyon mozgékony, szeretik felfedezni és bekebelezni a világot, s nagyon nehéz ezt kikapcsolni és úgymond hátat fordítani ennek a rengeteg érdekességnek, így elaludni sem akaródzik. Van, hogy még álmukban is gyakorolnak, mintha futna, menne akkor is :-)
Sok erőt kívánok Önnek, s kívánom, hogy legyen lehetősége feltöltődni, segítséget kérni/elfogadni, s legyen módja énidőre, még ha az csak napi pár perc is!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2020. 08. 22. 08:57