 |
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
A kislányom 5 hónapos (ikrek, egy fiú egy lány). 3. hónapig nagyon nehéz volt, 3 óránként ébredtek, borzasztó fáradtak voltunk a férjemmel.
3-5 hónap között kialakult egy kis rend, 8-9 között aludtak el, először 0-1 óra között ébredtek enni, majd utána 2-3 alkalommal reggel 6-ig. 6 után már nem lehetett őket visszaaltatni.
Az utolsó másfél hétben viszont Patrícia maximum 1 órát alszik éjszaka, utána felsír és 1-2 óra visszaaltatni, utána megint csak 1 órát alszik és így tovább.
A gyerekorvos szerint nem fogzik. Vidám, jól eszik, nem tudjuk mi okozhatja. Ha ölemben van akkor is sír, csak ha felállva ringatom akkor nyugszik meg kicsit, de ha elalszik az ölemben és lerakom az ágyába, azonnal felsír. Már nem tudok mit teenni. Este csak Patrival foglalkozom, a férjem kel Zolikához, de ígysem bírom a 30 perces alvásokat. Cumiból esznek, a szotatást már a kórházban elrontották.
36. hétre születtek 3-3 kg-mal.
Kérem segítsen.
Köszönöm.
Helga
Kedves Helga!
Milyen szép súllyal születtek, gratulálok hozzájuk! :-)
Le a kalappal, hogy ilyen csodás szemlélettel, szeretettel állnak mellettük, s ilyen érzékenységgel szeretnék továbbra is kielégíteni a babák szükségleteit!
Sokszor nehéz kideríteni, mi is állhat a háttérben 1-1 nehézség mögött, s önmagában véve is nehéz a sok szépség mellett gondoskodni egy kisbabáról, hát még kettőről! Biztos vagyok benne, hogy sok az öröm és alapvetően boldogság van jelen, de ettől függetlenül nagyon kimerítő az éjszakázás és állandó jelenlét!
Az is szuper, hogy a férje is intenzíven be tud segíteni az éjszakákba!
Az is érdekes tapasztalás, mikor kiderül, hogy a testvérkék, ikrek esetében is, mennyire különbözőek tudnak lenni! Eltérhet a személyiségük, veleszületett temperamentumuk is. Másképp reagálnak le bizonyos történéseket, különböző fejlődési szakaszokat. Így történhet meg, hogy Patri már belépett és hevesen reagál a szeparációs szorongás időszakába-ra. Ez egy természetesen jelen lévő fejlődési korszak, s a kisbaba kétségbeesik, ha anyukája eltűnik a látóteréből, több testkontaktusra lehet szüksége, s éjjel is fokozottabb jelenlétet kérhet (éjjel eleve magasabb a kötődési szükséglet). Ha Patri fejlődése, gyarapodása, kedélye, stb. rendben van, sokkal inkább gondolnék erre! Hol alszanak a babák? Együttalvás, akár mindkét babával, vagy épp Patrival, beleférhet a családjuk "rendjébe"? Sokat lehet spórolni az energiával, ha nem kell mindannyiszor kimászni az ágyból és órákig ringatni. Ez egy ennyi idős babától természetes megnyilvánulás, s ennyi idősen a szükségleteit nem tudja még késleltetni.
S nappal van lehetősége pl. a házimunkát kicsit háttérbe sorolni és/vagy segítséget igénybe venni, hogy tudjon a babákkal együtt pihenni, ha alszanak?
Üdvözlettel:
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
A 15 hónapos kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni, aki egy nagyon magabiztos jókedvü kis totyogó. Mindig rengeteget van/ volt kézben, soha nem hagytuk sírni és szinte mindig ott vagyok/ voltam vele. Kb az első 6 hónapban el se tudtam mellőle mozdulni mert csak én tudtam megnyugtatni de most ahogy egyre nagyobb már nagyon jól elvan nélkülem. Szeparációs szorongása kb 1 nap volt 10 hónapos korában, azóta semmi. Játszótéren nagyon magabiztos, minden Anyukát közelről megnéz/ ismerkedik.
Amiért írok hogy a napokban találkozott a barátnőmmel életében kb harmadszor és egy kis játék után felkéredzkedett ölbe hozzá és amikor átvettem hogy bepelenkázzam el is kezdett sírni, vissza akart menni
. A mamánál is ez szokott lenni bár őt jól ismeri és nagyon szereti. Ha a mamával van míg én ügyeket intézek és haza jövök rám se hederít. Férjemmel ugyanez a helyzet, ha hazajön csak tudomásul veszi , de nem örül. Kérdeésem az hogy ez normális? Az ismerős babák teljesen mások, tapadnak az anyjukra ennyi idősen. Senkinél nem láttam ilyet a családban és félek valamit elrontottunk.
Válaszát nagyon várom és előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel
Kérdező
A 15 hónapos kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni, aki egy nagyon magabiztos jókedvü kis totyogó. Mindig rengeteget van/ volt kézben, soha nem hagytuk sírni és szinte mindig ott vagyok/ voltam vele. Kb az első 6 hónapban el se tudtam mellőle mozdulni mert csak én tudtam megnyugtatni de most ahogy egyre nagyobb már nagyon jól elvan nélkülem. Szeparációs szorongása kb 1 nap volt 10 hónapos korában, azóta semmi. Játszótéren nagyon magabiztos, minden Anyukát közelről megnéz/ ismerkedik.
Amiért írok hogy a napokban találkozott a barátnőmmel életében kb harmadszor és egy kis játék után felkéredzkedett ölbe hozzá és amikor átvettem hogy bepelenkázzam el is kezdett sírni, vissza akart menni
. A mamánál is ez szokott lenni bár őt jól ismeri és nagyon szereti. Ha a mamával van míg én ügyeket intézek és haza jövök rám se hederít. Férjemmel ugyanez a helyzet, ha hazajön csak tudomásul veszi , de nem örül. Kérdeésem az hogy ez normális? Az ismerős babák teljesen mások, tapadnak az anyjukra ennyi idősen. Senkinél nem láttam ilyet a családban és félek valamit elrontottunk.
Válaszát nagyon várom és előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel
Kérdező
Kedves Kérdező!
Soraiból azt érzem, hogy az Önök magabiztos totyogója stabilan áll a világban, kötődéseket kezd kialakítani másokkal is, amiket élvez, s egyre nagyobb mértékben fog az önállósodási törekvés is megjelenni az életében. Azt látom, hogy a kisfia bizalommal van a világ felé, s Önök felé is, akik segítettek ezt kialakítani, támogatni.
Vannak, olyan habitusú gyerekek, akiknél nem extra intenzív a szeparációs szorongás időszaka, de mivel ez egy több hullámban jelentkező dolog, még az is előfordulhat, hogy nála is lesz erősebb is, de az is lehet, hogy egyáltalán nem.
Ez nem azt jelenti, hogy Önökhöz ne kötődne, vagy Önök ne lennének fontosak a számára!
Ha kisfiuk alapvetően kiegyensúlyozottan fejlődik, lehet vele kontaktusba lépni, kommunikálni, érzelmeket kifejez, kimutat, akkor nem gondolnék komoly problémára!
Amit Ön tud tenni, hogy továbbra is mellette áll feltétel nélküli pozitív elfogadással, s Ön is kifejezi irányába érzelmeit, szeretetét.
Érdemes lehet esetleg a szeretetnyelvek témájában kicsit elmerülni, nagyon érdekes és támogató tud lenni!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 08. 04. 11:32
Soraiból azt érzem, hogy az Önök magabiztos totyogója stabilan áll a világban, kötődéseket kezd kialakítani másokkal is, amiket élvez, s egyre nagyobb mértékben fog az önállósodási törekvés is megjelenni az életében. Azt látom, hogy a kisfia bizalommal van a világ felé, s Önök felé is, akik segítettek ezt kialakítani, támogatni.
Vannak, olyan habitusú gyerekek, akiknél nem extra intenzív a szeparációs szorongás időszaka, de mivel ez egy több hullámban jelentkező dolog, még az is előfordulhat, hogy nála is lesz erősebb is, de az is lehet, hogy egyáltalán nem.
Ez nem azt jelenti, hogy Önökhöz ne kötődne, vagy Önök ne lennének fontosak a számára!
Ha kisfiuk alapvetően kiegyensúlyozottan fejlődik, lehet vele kontaktusba lépni, kommunikálni, érzelmeket kifejez, kimutat, akkor nem gondolnék komoly problémára!
Amit Ön tud tenni, hogy továbbra is mellette áll feltétel nélküli pozitív elfogadással, s Ön is kifejezi irányába érzelmeit, szeretetét.
Érdemes lehet esetleg a szeretetnyelvek témájában kicsit elmerülni, nagyon érdekes és támogató tud lenni!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 08. 04. 11:32
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Szakértő!
1 éves kisgyermekem alvásával vannak problémáink.3 hónapos korától 40 percenként,de minimum óránként kel éjjel,megszakítások nélkűl.Egészségügyileg nincs gond,napirend és táplálkozás rendben.Jelenleg nem fogzik,illetve nem rég bújt ki az első,így nem hiszem hogy az keltette egy éven ketesztül ilyen rendszeresen,óramű pontossággal.Félek,nem e lehet lelki eredetű a probléma?Játékcumit nem fogad el,kizárolag cumisüvegen alszik vissza,hozzáteszem,aton is alszik el.Viszont ilyen gyakori ébredések mellett jelentős mennyiségü folyadékhoz jut,ami reggelre hasfájást eredményez.Nem tudom hogyan lehet orvosolni a helyzetet?Másrészt kötődéssel kapcsolatban kérdeznék:Eddig szépen eljátszott apával,közeli családtagokkal,de már csak engem fogad el,szerintem azért mert nem rég két alkalommal távolabbi rokonok vigyáztak rá pár ora erejéig amit rosszil viselt,nagy sirással,hányással(sajnos muszály volt elmennem és nem vihettem magammal) és attol tartok ez hagyott benne nyomot .Kérdésem az lenne hogy kiheveri vajon,vagy már mindig csak hozzám fog ragaszkodni félve hogy ujra másra bizom?Mit tehetnék hogy könnyebben tullépjen és ujra szivesen legyen apával és más családtagokkal is?Válaszát elöre is köszönöm!
1 éves kisgyermekem alvásával vannak problémáink.3 hónapos korától 40 percenként,de minimum óránként kel éjjel,megszakítások nélkűl.Egészségügyileg nincs gond,napirend és táplálkozás rendben.Jelenleg nem fogzik,illetve nem rég bújt ki az első,így nem hiszem hogy az keltette egy éven ketesztül ilyen rendszeresen,óramű pontossággal.Félek,nem e lehet lelki eredetű a probléma?Játékcumit nem fogad el,kizárolag cumisüvegen alszik vissza,hozzáteszem,aton is alszik el.Viszont ilyen gyakori ébredések mellett jelentős mennyiségü folyadékhoz jut,ami reggelre hasfájást eredményez.Nem tudom hogyan lehet orvosolni a helyzetet?Másrészt kötődéssel kapcsolatban kérdeznék:Eddig szépen eljátszott apával,közeli családtagokkal,de már csak engem fogad el,szerintem azért mert nem rég két alkalommal távolabbi rokonok vigyáztak rá pár ora erejéig amit rosszil viselt,nagy sirással,hányással(sajnos muszály volt elmennem és nem vihettem magammal) és attol tartok ez hagyott benne nyomot .Kérdésem az lenne hogy kiheveri vajon,vagy már mindig csak hozzám fog ragaszkodni félve hogy ujra másra bizom?Mit tehetnék hogy könnyebben tullépjen és ujra szivesen legyen apával és más családtagokkal is?Válaszát elöre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Az alvással kapcsolatban azt tudom mondani, ez a jelenség teljesen életkori sajátosságnak tűnik. 3 hónapos kortól kezdve szoktam kapni a legtöbb kérdést, miszerint "elromlott" a kisbaba. Innentől kezdve, ahogy kinyílik a világ és egy darabig egyre csak nyílik, plusz kiegészül mozgásfejlődéssel, fogzás hullámokkal, ez az éjjelekre is rányomhatja a bélyegét. Egy baba elvásciklusa ebben a korszakban 30-45 perces, és egy alvásciklus végén nagyon könnyű felébredni. Ahogy fejlődik, érik az idegrendszer, úgy fog nőni ez az idő is. Nálunk felnőtteknek is van ilyen alvásciklus váltás, 1-1 ciklus végén van az, mikor átfordulunk a másik oldalunkra, megigazítjuk a takarónkat, stb.csak ezekre nem ébredünk fel igazán. A babák viszont igen, és ilyenkor keresik a testközelséget, és segítséget kérnek a visszaalváshoz. Ez ösztönös és létfontosságú, nem elrontás, elkényeztetés és egyéb nevelési probléma eredménye!
Nem tudom, mit tartalmaz a cumisüveg, de az, hogy 1 évesen még éjjel is eszik/iszik, önmagában nem probléma. Ölelés, ringatás, összebújás, sima cumi- ezeket próbálták már? Szopizik még a baba? Hol alszik, mennyire közel Önökhöz?
Egy éves kor körül nem ritkán elég intenzíven dúl a szeparációs szorongás időszaka, ez szintén a fejlődés része. Ez a második félévben eleve elkezdődik, minden történés nélkül is, de ideig-óráig intenzitását mélyítheti 1-1 kellemetlen élmény is. Biztos vagyok benne,hogy kiheveri a múltkori rosszabb élményét, ettől nem fog kórosan kapaszkodni önbe! Most eleve abban a korszakban van, mikor anyásabbak lehetnek a babák, és ne féljen megadni az igényelt közelséget, most ez a legnagyobb segítség neki! Ez nem a többi családtagnak szól, ők semmiképp ne vegyék ezt magukra, fog ez változni!
Érdemes tiszteletben tartani a baba jelzéseit ezekben a helyzetekben is! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 07. 04. 22:28
Az alvással kapcsolatban azt tudom mondani, ez a jelenség teljesen életkori sajátosságnak tűnik. 3 hónapos kortól kezdve szoktam kapni a legtöbb kérdést, miszerint "elromlott" a kisbaba. Innentől kezdve, ahogy kinyílik a világ és egy darabig egyre csak nyílik, plusz kiegészül mozgásfejlődéssel, fogzás hullámokkal, ez az éjjelekre is rányomhatja a bélyegét. Egy baba elvásciklusa ebben a korszakban 30-45 perces, és egy alvásciklus végén nagyon könnyű felébredni. Ahogy fejlődik, érik az idegrendszer, úgy fog nőni ez az idő is. Nálunk felnőtteknek is van ilyen alvásciklus váltás, 1-1 ciklus végén van az, mikor átfordulunk a másik oldalunkra, megigazítjuk a takarónkat, stb.csak ezekre nem ébredünk fel igazán. A babák viszont igen, és ilyenkor keresik a testközelséget, és segítséget kérnek a visszaalváshoz. Ez ösztönös és létfontosságú, nem elrontás, elkényeztetés és egyéb nevelési probléma eredménye!
Nem tudom, mit tartalmaz a cumisüveg, de az, hogy 1 évesen még éjjel is eszik/iszik, önmagában nem probléma. Ölelés, ringatás, összebújás, sima cumi- ezeket próbálták már? Szopizik még a baba? Hol alszik, mennyire közel Önökhöz?
Egy éves kor körül nem ritkán elég intenzíven dúl a szeparációs szorongás időszaka, ez szintén a fejlődés része. Ez a második félévben eleve elkezdődik, minden történés nélkül is, de ideig-óráig intenzitását mélyítheti 1-1 kellemetlen élmény is. Biztos vagyok benne,hogy kiheveri a múltkori rosszabb élményét, ettől nem fog kórosan kapaszkodni önbe! Most eleve abban a korszakban van, mikor anyásabbak lehetnek a babák, és ne féljen megadni az igényelt közelséget, most ez a legnagyobb segítség neki! Ez nem a többi családtagnak szól, ők semmiképp ne vegyék ezt magukra, fog ez változni!
Érdemes tiszteletben tartani a baba jelzéseit ezekben a helyzetekben is! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 07. 04. 22:28
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő!
Kisfiunk fél éves múlt egy hete. Anyatejet kap egyelőre kizárólag, mozgásfejlődésileg fordulni tud, elkezdett rugózni, gondolom hamarosan ebből lesz a kúszás-mászás.
Gyönyörűen gyarapszik, úgy látjuk, a kis elméje is nyiladozik.
A viselkedése néha viszont megijeszt bennünket és tehetetlennek érezzük magunkat.
Nem nagyon nézelődik vagy játszik el néhány percnél tovább, de sokszor az sem elég, ha ott ülünk mellette. Van, hogy együtt játszunk, nevetünk, gagyarászunk egy darabig (akár fél óra), amit ő is élvez, aztán minden átmenet nélkül elkezd keservesen kikelni magából, nagyon sír. Ilyenkor kizárólag az segít, ha felvesszük. Semmi más: sem a simogatás, mellette maradás, beszéd, csak az ölelés, a karban hurcolászás. Tökéletesen tanácstalanok vagyunk, hogy mégis mi történhetett - a szokásos checklist, éhség/pelus/fázás/meleg, stb. végiggondolása után. Van, hogy egy egész sétálást végigsír/kiabál. Éjszaka nem sír, viszont 1-2 óránál tovább nem hajlandó a kiságyában aludni, akkor mellénk tesszük. Nyugtalannak hat az alvása, mert sokat forog, pörög, de reggel meg kivétel nélkül nagyon jókedvű. Az utóbbi pár napban figyeltük meg, hogy több alkalommal felébred már akkor, amikor megpróbálom a karomból letenni ha elaludt, mint újszülött korában. (Mindig cicin alszik el, az édesapjának csak párszor sikerült ringatva elaltatni)
Nagyon jó lenne valami ötlet, mit próbáljunk meg. Arra is tippelünk, hogy játék közben azért sír, mert esetleg zavarja, hogy még nem képes helyet változtatni, de hát erre nem az lenne a megoldás, hogy parttalan bőgésbe kezd és nem próbálkozik mindig.
Előre is köszönöm, ha válaszol.
Kisfiunk fél éves múlt egy hete. Anyatejet kap egyelőre kizárólag, mozgásfejlődésileg fordulni tud, elkezdett rugózni, gondolom hamarosan ebből lesz a kúszás-mászás.
Gyönyörűen gyarapszik, úgy látjuk, a kis elméje is nyiladozik.
A viselkedése néha viszont megijeszt bennünket és tehetetlennek érezzük magunkat.
Nem nagyon nézelődik vagy játszik el néhány percnél tovább, de sokszor az sem elég, ha ott ülünk mellette. Van, hogy együtt játszunk, nevetünk, gagyarászunk egy darabig (akár fél óra), amit ő is élvez, aztán minden átmenet nélkül elkezd keservesen kikelni magából, nagyon sír. Ilyenkor kizárólag az segít, ha felvesszük. Semmi más: sem a simogatás, mellette maradás, beszéd, csak az ölelés, a karban hurcolászás. Tökéletesen tanácstalanok vagyunk, hogy mégis mi történhetett - a szokásos checklist, éhség/pelus/fázás/meleg, stb. végiggondolása után. Van, hogy egy egész sétálást végigsír/kiabál. Éjszaka nem sír, viszont 1-2 óránál tovább nem hajlandó a kiságyában aludni, akkor mellénk tesszük. Nyugtalannak hat az alvása, mert sokat forog, pörög, de reggel meg kivétel nélkül nagyon jókedvű. Az utóbbi pár napban figyeltük meg, hogy több alkalommal felébred már akkor, amikor megpróbálom a karomból letenni ha elaludt, mint újszülött korában. (Mindig cicin alszik el, az édesapjának csak párszor sikerült ringatva elaltatni)
Nagyon jó lenne valami ötlet, mit próbáljunk meg. Arra is tippelünk, hogy játék közben azért sír, mert esetleg zavarja, hogy még nem képes helyet változtatni, de hát erre nem az lenne a megoldás, hogy parttalan bőgésbe kezd és nem próbálkozik mindig.
Előre is köszönöm, ha válaszol.
Kedves Kérdező!
Mindig elbizonytalanító, ha új jelenséggel találkozunk gyermekünk viselkedése, megnyilvánulása kapcsán, de szeretném megnyugtatni, hogy ha a baba összességében jókedélyű, kiegyensúlyozott, fejlődése rendben van, akkor komoly probléma nem áll a háttérben.
Amit leírt, elég jellegzetes megnyilvánulásnak tűnik, a második félévben igen gyakori jelenségek ezek.
Mikor a játék végén hirtelen sírva fakad, azt is jelezheti, hogy sok volt az inger, szeretne visszavonulót fújni, s ez a legfinomabb, legkomfortosabb a szülők karjában, ölelésében. Számukra a testközelség ebben a korban is létfontosságú, s ugyanolyan jelentőségű, mint pl. a jóllakott pocak.
Fél éves kortól (valahol 5 és 8 hónap közt) szokott beköszönni a szeparációs szorongás időszaka is, mikor még intenzívebbé válik (válhat) a testkontaktus iránti igény, éjjel pedig több ébredésre lehet számítani. Ez nem nevelési hiba következménye, nem "romlott el" a baba, ez egy fontos pszichológiai szakasza a fejlődésnek. A legjobb hatással bír ilyenkor, ha a szülők megoldhatóvá tudják tenni pl.az együttalvást, nem csak a baba végett, hanem saját pihenésük végett is. Hiszen sokkal pihentetőbb karnyújtásnyira lévő babánknak reagálni többször is, mint mindannyiszor kimászni az ágyból, s ördögi körökbe belefutni, hisz a baba újra és újra jelezni fogja, hogy segítségre, közelségre van szüksége (éjjel eleve magasabb a kötődési szükséglet) , s mindenki számára fárasztó, frusztráló így, míg eleve egymás közelében lenni, szinte azonnal tudni válaszolni pihentetőbb, arról nem is beszélve, hogy együttalváskor az alvás ritmusok is összehangolódnak, s több ébredés ellenére is kipihentebbek ilyenkor az anyák.
Ennek a fejlődési fázisnak köszönhető az is, hogy nem szeretné, ha letennék őt a kiságyba, mert szeretne testközelben maradni. Ez az idegrendszer érésével lanyhulni fog, veszít intenzitásából.
Igen, jól gondolják, a mozgásfejlődés szintén olyan elem, ami rányomhatja a bélyegét az éjszakákra is, s nyugtalanabb lehet tőle a baba, napszaktól függetlenül, de mihelyst sikerül az új mozgásfejlődési lépcsőre fellépni, jön egy kis nyugalom. S persze a következő és következő fázis is.
Szóval a második félév meglehetősen mozgalmas és izgalmas minden szempontból, de Önök nagyon jól állnak a gyermekük mellett, s szerető, meleg gondoskodással biztosítják számára a megfelelő terepet, hogy továbbra is kiegyensúlyozottan fejlődhessen! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 06. 28. 19:18
Mindig elbizonytalanító, ha új jelenséggel találkozunk gyermekünk viselkedése, megnyilvánulása kapcsán, de szeretném megnyugtatni, hogy ha a baba összességében jókedélyű, kiegyensúlyozott, fejlődése rendben van, akkor komoly probléma nem áll a háttérben.
Amit leírt, elég jellegzetes megnyilvánulásnak tűnik, a második félévben igen gyakori jelenségek ezek.
Mikor a játék végén hirtelen sírva fakad, azt is jelezheti, hogy sok volt az inger, szeretne visszavonulót fújni, s ez a legfinomabb, legkomfortosabb a szülők karjában, ölelésében. Számukra a testközelség ebben a korban is létfontosságú, s ugyanolyan jelentőségű, mint pl. a jóllakott pocak.
Fél éves kortól (valahol 5 és 8 hónap közt) szokott beköszönni a szeparációs szorongás időszaka is, mikor még intenzívebbé válik (válhat) a testkontaktus iránti igény, éjjel pedig több ébredésre lehet számítani. Ez nem nevelési hiba következménye, nem "romlott el" a baba, ez egy fontos pszichológiai szakasza a fejlődésnek. A legjobb hatással bír ilyenkor, ha a szülők megoldhatóvá tudják tenni pl.az együttalvást, nem csak a baba végett, hanem saját pihenésük végett is. Hiszen sokkal pihentetőbb karnyújtásnyira lévő babánknak reagálni többször is, mint mindannyiszor kimászni az ágyból, s ördögi körökbe belefutni, hisz a baba újra és újra jelezni fogja, hogy segítségre, közelségre van szüksége (éjjel eleve magasabb a kötődési szükséglet) , s mindenki számára fárasztó, frusztráló így, míg eleve egymás közelében lenni, szinte azonnal tudni válaszolni pihentetőbb, arról nem is beszélve, hogy együttalváskor az alvás ritmusok is összehangolódnak, s több ébredés ellenére is kipihentebbek ilyenkor az anyák.
Ennek a fejlődési fázisnak köszönhető az is, hogy nem szeretné, ha letennék őt a kiságyba, mert szeretne testközelben maradni. Ez az idegrendszer érésével lanyhulni fog, veszít intenzitásából.
Igen, jól gondolják, a mozgásfejlődés szintén olyan elem, ami rányomhatja a bélyegét az éjszakákra is, s nyugtalanabb lehet tőle a baba, napszaktól függetlenül, de mihelyst sikerül az új mozgásfejlődési lépcsőre fellépni, jön egy kis nyugalom. S persze a következő és következő fázis is.
Szóval a második félév meglehetősen mozgalmas és izgalmas minden szempontból, de Önök nagyon jól állnak a gyermekük mellett, s szerető, meleg gondoskodással biztosítják számára a megfelelő terepet, hogy továbbra is kiegyensúlyozottan fejlődhessen! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 06. 28. 19:18
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Kislányunk 5 hónapos, általában jó kedélyű kisbaba. Pici kora óta sokat van kézben. A "problémám" az, hogy ha leteszem a szőnyegre (vagy kiságyba, akkor csak úgy marad el, ha ott vagyunk vele, de így is max. 20-25 percet. A játékok csak nagyon rövid ideig kötik le, mindent gyorsan megun és türelmetlen lesz, sír, fel kell venni és sétálni kell vele vagy nézelődni az ablakban. Altatni magamon szoktam kendőben és utána átteszem a kiságyba (ez nem mindíg sikerül). A babakocsiban is csak rövid ideig marad meg, aztán nagyon sír. Az éjszakákat eddig átaludta este 10-től reggel 8-ig, de egy hete éjjel 1-kor felkel. Kis cicizés után visszaalszik, de csak 6, max.,7-ig. A játékokat ha megunja, nem cserélgetem, próbálom rávenni, hogy azokkal játszon, amik elől vannak, de eddig nem sok sikert értem el. A kérdésem az lenne, hogy kell-e valamit másképp csinálnom, hogy képes legyen egyedül játszani, a játékaira odafigyelni vagy ez majd az értelmi, érzelmi, idegrendszeri stb fejlődéssel egytt fog változni?
Köszönöm!
Üdvözlettel: VAMI
Kislányunk 5 hónapos, általában jó kedélyű kisbaba. Pici kora óta sokat van kézben. A "problémám" az, hogy ha leteszem a szőnyegre (vagy kiságyba, akkor csak úgy marad el, ha ott vagyunk vele, de így is max. 20-25 percet. A játékok csak nagyon rövid ideig kötik le, mindent gyorsan megun és türelmetlen lesz, sír, fel kell venni és sétálni kell vele vagy nézelődni az ablakban. Altatni magamon szoktam kendőben és utána átteszem a kiságyba (ez nem mindíg sikerül). A babakocsiban is csak rövid ideig marad meg, aztán nagyon sír. Az éjszakákat eddig átaludta este 10-től reggel 8-ig, de egy hete éjjel 1-kor felkel. Kis cicizés után visszaalszik, de csak 6, max.,7-ig. A játékokat ha megunja, nem cserélgetem, próbálom rávenni, hogy azokkal játszon, amik elől vannak, de eddig nem sok sikert értem el. A kérdésem az lenne, hogy kell-e valamit másképp csinálnom, hogy képes legyen egyedül játszani, a játékaira odafigyelni vagy ez majd az értelmi, érzelmi, idegrendszeri stb fejlődéssel egytt fog változni?
Köszönöm!
Üdvözlettel: VAMI
Kedves VAMI!
Kislányotok pont úgy viselkedik, ahogy egy 5 hónaposnak viselkednie "kell". Nagyon jó érzés olvasni, milyen figyelmes gyengédséggel vagytok mellette, nagyon sokat számít az alapkövek letételében a sok testkontaktus (mértéke persze nem általánosítható, inkább igény szerinti), az érzelmi és fizikai elérhetőség, s az, hogy a jelzéseket komolyan vesszük, s adekvátan reagálunk azokra.
Kérdésedre tökéletes választ adtál utolsó mondatod utolsó részében! :-) Pontosan, ahogy érik az idegrendszer, fejlődik minden értelemben, úgy fognak ezek a dolgok is változni. Most ő pont abban a korban van, hogy beköszönthet a szeparációs szorongás időszaka is, mikor előfordulhat, hogy még intenzívebbé válhat a testkontaktus iránti igény, növekedhet az éjjeli ébredések száma, s ilyenkor ez nem a szülők hibája, nem ők szoktatták rá a babát erre, hanem ez a második félévre jellemző fejlődési sajátosság.
Az nagyon jó, hogy nincs elhalmozva kislányotok sok-sok játékkal, bőven elég 1-2 kedvenc ilyenkor, s tulajdonképpen a veled, veletek töltött mindennapi élet is nagyon sok felfedezni valót, sokféle ingert biztosít és teljesen természetes, hogy hosszasan még nem köti le semmi. Annak majd később jön el az ideje.
Amit nagyon szeretnek ilyenkor (is) a babák, hogy anya mellett szippanthassák magukba a nagyvilág izgalmait, a konyhában, fürdőszobában, szobában, ezek sokkal inkább lekötik és teszik boldoggá, mint hosszan egy helyben maradni.
Szóval, teljesen jól csináljátok és remekül gondoskodtok kislányotokról! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 06. 28. 18:56
Kislányotok pont úgy viselkedik, ahogy egy 5 hónaposnak viselkednie "kell". Nagyon jó érzés olvasni, milyen figyelmes gyengédséggel vagytok mellette, nagyon sokat számít az alapkövek letételében a sok testkontaktus (mértéke persze nem általánosítható, inkább igény szerinti), az érzelmi és fizikai elérhetőség, s az, hogy a jelzéseket komolyan vesszük, s adekvátan reagálunk azokra.
Kérdésedre tökéletes választ adtál utolsó mondatod utolsó részében! :-) Pontosan, ahogy érik az idegrendszer, fejlődik minden értelemben, úgy fognak ezek a dolgok is változni. Most ő pont abban a korban van, hogy beköszönthet a szeparációs szorongás időszaka is, mikor előfordulhat, hogy még intenzívebbé válhat a testkontaktus iránti igény, növekedhet az éjjeli ébredések száma, s ilyenkor ez nem a szülők hibája, nem ők szoktatták rá a babát erre, hanem ez a második félévre jellemző fejlődési sajátosság.
Az nagyon jó, hogy nincs elhalmozva kislányotok sok-sok játékkal, bőven elég 1-2 kedvenc ilyenkor, s tulajdonképpen a veled, veletek töltött mindennapi élet is nagyon sok felfedezni valót, sokféle ingert biztosít és teljesen természetes, hogy hosszasan még nem köti le semmi. Annak majd később jön el az ideje.
Amit nagyon szeretnek ilyenkor (is) a babák, hogy anya mellett szippanthassák magukba a nagyvilág izgalmait, a konyhában, fürdőszobában, szobában, ezek sokkal inkább lekötik és teszik boldoggá, mint hosszan egy helyben maradni.
Szóval, teljesen jól csináljátok és remekül gondoskodtok kislányotokról! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 06. 28. 18:56
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Egy étkezéssel kapcsolatos problémával fordulnék Önhöz.
7 hónapos lesz a kislányunk és születése óta gondok vannak az evésével. Nem hajlandó rendesen enni, annak ellenére sem, hogy látjuk rajta hogy éhes. Vannak jobb/rosszabb időszakok, de amikor viszonylag rendesen eszik, akkor is csak úgy, hogy több részletben és különféle trükköket bevetve próbáljuk elterelni a figyelmét, különben teljes erőből sikít, ha csak meglátja, hogy közelítünk hozzá az étellel legyen az cumisüveg vagy bébiétel.
Többször voltunk orvosnál is, ultrahagozták de egy kis refluxon kívül semmi olyan szervi dolgot nem találtak, ami indokolná ezt a jelenséget. A refluxot egyébként sűrítőporral orvosoltuk.
A maximum, amit meg tudunk etetni vele az 120 ml anyatej. (ez 4,5 hónapos koráig csak 60 ml volt)
Kérdeztük a háziorvost de ő csak annyit mondott, hogy a súlya szépen gyarapszik, úgyhogy nincs semmi gond, amiben igaza van, csak szerintünk ez nem normális, hogy eposzi küzdelmeket kell folytatnunk azért hogy megegye legalább a minimum adagját. Nagyjából mindent kipróbáltunk már (ülve, fekve, kézben, úgy hogy mi is eszünk közben hogy lássa, próbáltuk "kiéheztetni" ahogy a háziorvos javasolta) de egyik módszer sem jött be.
Eddig ami a legjobban működött, hogy éjszaka alvás közben etettük úgy hogy kézbe vettük (ilyenkor úgy evett hogy nem ébredt fel közben), de úgy sem hajlandó 120 ml-nél többet enni és azt is legfeljebb 3 óránként.
Viszont most, hogy egyre idősebb és fejlődik az értelme is, egyre nehezebb elterelni a figyelmét, így az etetés is egyre reménytelenebb. Az utóbbi egy hétben már elkezdett csökkenni a súlya is.
Bár én nem vagyok a "google diagnosztika" híve a feleségem olvasott olyat, hogy az autizmusnak van egy olyan típusa, aminek ezek a tünetei és bogarat ültetett a fülembe, mert már tényleg nem tudjuk, hogy mitől lehet ez.
Ezzel kapcsolatban kérném a segítségét/tanácsát, Ön mit gondol? Lehet ez tényleg autizmus? És ha igen, akkor kihez tudunk fordulni, aki ezt tudja diagnosztizálni?
Előre is köszönöm a segítségét!
Tisztelettel:
K. György
Egy étkezéssel kapcsolatos problémával fordulnék Önhöz.
7 hónapos lesz a kislányunk és születése óta gondok vannak az evésével. Nem hajlandó rendesen enni, annak ellenére sem, hogy látjuk rajta hogy éhes. Vannak jobb/rosszabb időszakok, de amikor viszonylag rendesen eszik, akkor is csak úgy, hogy több részletben és különféle trükköket bevetve próbáljuk elterelni a figyelmét, különben teljes erőből sikít, ha csak meglátja, hogy közelítünk hozzá az étellel legyen az cumisüveg vagy bébiétel.
Többször voltunk orvosnál is, ultrahagozták de egy kis refluxon kívül semmi olyan szervi dolgot nem találtak, ami indokolná ezt a jelenséget. A refluxot egyébként sűrítőporral orvosoltuk.
A maximum, amit meg tudunk etetni vele az 120 ml anyatej. (ez 4,5 hónapos koráig csak 60 ml volt)
Kérdeztük a háziorvost de ő csak annyit mondott, hogy a súlya szépen gyarapszik, úgyhogy nincs semmi gond, amiben igaza van, csak szerintünk ez nem normális, hogy eposzi küzdelmeket kell folytatnunk azért hogy megegye legalább a minimum adagját. Nagyjából mindent kipróbáltunk már (ülve, fekve, kézben, úgy hogy mi is eszünk közben hogy lássa, próbáltuk "kiéheztetni" ahogy a háziorvos javasolta) de egyik módszer sem jött be.
Eddig ami a legjobban működött, hogy éjszaka alvás közben etettük úgy hogy kézbe vettük (ilyenkor úgy evett hogy nem ébredt fel közben), de úgy sem hajlandó 120 ml-nél többet enni és azt is legfeljebb 3 óránként.
Viszont most, hogy egyre idősebb és fejlődik az értelme is, egyre nehezebb elterelni a figyelmét, így az etetés is egyre reménytelenebb. Az utóbbi egy hétben már elkezdett csökkenni a súlya is.
Bár én nem vagyok a "google diagnosztika" híve a feleségem olvasott olyat, hogy az autizmusnak van egy olyan típusa, aminek ezek a tünetei és bogarat ültetett a fülembe, mert már tényleg nem tudjuk, hogy mitől lehet ez.
Ezzel kapcsolatban kérném a segítségét/tanácsát, Ön mit gondol? Lehet ez tényleg autizmus? És ha igen, akkor kihez tudunk fordulni, aki ezt tudja diagnosztizálni?
Előre is köszönöm a segítségét!
Tisztelettel:
K. György
Kedves György!
Valóban, az eposzi küzdelem nem optimális az étkezéshez! Az mindenképp megnyugtató, hogy orvosilag teljesen egészséges a kislányuk. Érdemes lenne azt átgondolni, hogy egy rendben fejlődő, egészséges babánál miért kell küzdelmet folytatni az evésért, miért nehéz bízni abban, hogy magához vesz annyit, amennyire szüksége van? Nem tudom, a születése hogyan zajlott, voltak-e komplikációk, vagy a szülés/születés után mik történtek, volt-e anya-baba szeparáció, nehézségek a szoptatás beindulása körül, stb. Ezek lehetnek hasznos információk a témában!
Alapvetően egy egészséges baba nem hagyja magát éhen halni, tehát magához veszi a szükséges mennyiséget! És nagyon jó, hogy anyatej formájában hozzájut a tápanyagokhoz, ez a legjobban hasznosul! 7 hónapos kor körül a babák többsége még inkább kóstolgat, ismerkedik az új ízekkel, textúrával, érdemi, mérhető mennyiséget a szilárd táplálékból ritkán vesznek magukhoz, s ez így is van jól! Inkább mellé- mintsem hozzátáplálás ez egy ideig. Még egy éves korban is az anyatej -szilárd étel optimális aránya 2/3-1/3 az anyatej javára.
Viszont az fontos, hogy az étkezéshez kellemes tapasztalások társuljanak: pl.hogy az egy KÖZÖS, kellemes, családi program (persze érthető, ha apa csak este vagy hétvégéken tud társulni), egy kellemes EGYÜTTLÉT, nem harcok színtere. Sok baba nem szereti a pépes állagot, s inkább szereti azt enni, amit a szülei, falatkák formájában, tehát darabosan. Érdemes lehet utánaolvasni a BLW elnevezésű hozzátáplálási módnak, fantasztikus szemléletű megközelítés, s a babák többsége imádja!
Érdemes pszichés oldalról is megközelíteni a jelenséget: mit tükrözhet vissza ilyenkor a kislányuk, mire világít rá, mit akar kommunikálni, mi a bizalomvesztés magja (hogy nehéz bízni abban, hogy eszik, ha éhes), történt-e bármi a várandósság, szülés, születés, gyermekágyas időszak alatt, ami feldolgozásra várhat?
Szeretettel ajánlom őt, ha szívesen fordulnak egy jó szemléletű szakemberhez, aki pszichoszomatikus megközelítésű gyermekorvos:Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna!
Diagnózisfelállítással érdemes óvatosan bánni, könnyen tévútra viheti az embert, s az autizmus eleve egy nagyon széleskörű, több elemből felépülő állapot. Nem ír arról, hogy étkezésen kívül milyen a hangulata, aktivitása a kilánynak. Ha egy baba alapvetően jól fejlődik, rendben gyarapszik, a kedélyállapota derűs, kiegyensúlyozott, aktívan részt vesz a mindennapokban, felfedez, stb.akkor azért nagy baj nem lehet!
Érthető, hogy szeretnének a végére járni ennek a jelenségnek, s nagyon jó, hogy szeretnék, ha az étkezés is egy derűs, természetes, nyugodt aktus lenne, s ehhez szükséges lehet az Önök viszonyát is rendezni, kiegyensúlyozottá tenni az evés irányába is.
Remélem, tudtam segíteni!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 05. 16. 10:49
Valóban, az eposzi küzdelem nem optimális az étkezéshez! Az mindenképp megnyugtató, hogy orvosilag teljesen egészséges a kislányuk. Érdemes lenne azt átgondolni, hogy egy rendben fejlődő, egészséges babánál miért kell küzdelmet folytatni az evésért, miért nehéz bízni abban, hogy magához vesz annyit, amennyire szüksége van? Nem tudom, a születése hogyan zajlott, voltak-e komplikációk, vagy a szülés/születés után mik történtek, volt-e anya-baba szeparáció, nehézségek a szoptatás beindulása körül, stb. Ezek lehetnek hasznos információk a témában!
Alapvetően egy egészséges baba nem hagyja magát éhen halni, tehát magához veszi a szükséges mennyiséget! És nagyon jó, hogy anyatej formájában hozzájut a tápanyagokhoz, ez a legjobban hasznosul! 7 hónapos kor körül a babák többsége még inkább kóstolgat, ismerkedik az új ízekkel, textúrával, érdemi, mérhető mennyiséget a szilárd táplálékból ritkán vesznek magukhoz, s ez így is van jól! Inkább mellé- mintsem hozzátáplálás ez egy ideig. Még egy éves korban is az anyatej -szilárd étel optimális aránya 2/3-1/3 az anyatej javára.
Viszont az fontos, hogy az étkezéshez kellemes tapasztalások társuljanak: pl.hogy az egy KÖZÖS, kellemes, családi program (persze érthető, ha apa csak este vagy hétvégéken tud társulni), egy kellemes EGYÜTTLÉT, nem harcok színtere. Sok baba nem szereti a pépes állagot, s inkább szereti azt enni, amit a szülei, falatkák formájában, tehát darabosan. Érdemes lehet utánaolvasni a BLW elnevezésű hozzátáplálási módnak, fantasztikus szemléletű megközelítés, s a babák többsége imádja!
Érdemes pszichés oldalról is megközelíteni a jelenséget: mit tükrözhet vissza ilyenkor a kislányuk, mire világít rá, mit akar kommunikálni, mi a bizalomvesztés magja (hogy nehéz bízni abban, hogy eszik, ha éhes), történt-e bármi a várandósság, szülés, születés, gyermekágyas időszak alatt, ami feldolgozásra várhat?
Szeretettel ajánlom őt, ha szívesen fordulnak egy jó szemléletű szakemberhez, aki pszichoszomatikus megközelítésű gyermekorvos:Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna!
Diagnózisfelállítással érdemes óvatosan bánni, könnyen tévútra viheti az embert, s az autizmus eleve egy nagyon széleskörű, több elemből felépülő állapot. Nem ír arról, hogy étkezésen kívül milyen a hangulata, aktivitása a kilánynak. Ha egy baba alapvetően jól fejlődik, rendben gyarapszik, a kedélyállapota derűs, kiegyensúlyozott, aktívan részt vesz a mindennapokban, felfedez, stb.akkor azért nagy baj nem lehet!
Érthető, hogy szeretnének a végére járni ennek a jelenségnek, s nagyon jó, hogy szeretnék, ha az étkezés is egy derűs, természetes, nyugodt aktus lenne, s ehhez szükséges lehet az Önök viszonyát is rendezni, kiegyensúlyozottá tenni az evés irányába is.
Remélem, tudtam segíteni!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 05. 16. 10:49
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő! Van egy majdnem 9 hónapos Kisfiam. Kb.3,5 hónapos koráig a kiságyában aludt. Utána egyre kevesebbet volt hajlandó ott aludni. Másfél hónap után már nem aludt a kiságyban. A probléma, hogy mellettem se igazán hajlandó aludni, maximum 1 órát. Csak rajtam alszik. Megszoktam ezt a helyzetet, de azért kényelmetlen így. Iszsz baba, nem kap teát, vizet is csak pohárból. Általában amint leteszem magam mellé, rázza a fejét és nyugtalanul alszik. Pici kora óta nappal rajtam aludt, mert ha letettem, azonnal felkelt. (Hiába vártam fél órát, vagy többet). A kérdésem az lenne, hogy mi okozhatja ezt a Kisfiamnál? Letudnám szoktatni arról, hogy rajtam aludjon? Ha valahogy megpróbálnám leszoktatni, lelkileg mennyire viselné meg? Éjjel nem szokott enni, és nem is komfortszopizik. Nem cumizik.
Köszönöm a válaszát!
Köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Elnézést a nagyon megkésett válaszért! :-(
Amit leírt, egészen természetes megnyilvánulása egy babának! A szoros, állandó testkontaktus természetes igény, egy valódi szükséglet, s veleszületett temperamentum kérdése, ez milyen intenzitással nyilvánul meg! Vannak babák, akik az első pillanattól így tesznek, más egy következő fejlődési fázisban, pl. a második félévben jelzi ezt erősebben, mikor a szeparációs szorongás időszaka is bekapcsolódik a mindennapokba. Nagyon jó, hogy igény szerint szoptatja, s még most is az anyatej van túlsúlyban (de gondolom, a kóstolgatás időszaka is elkezdődött már), s éjjel is biztosítja kisfia számára a közelséget!
Mint írtam, a második félév testkontaktus szempontjából még erősebb tud lenni a szeparációs szorongás jelentkezése miatt, de ez nem azt jelzi, hogy Ön rászoktatta volna a babát erre, s ő már nem tud másképp aludni, hanem azt jelzi, hogy kisfia számára a jelen fejlődési szakaszban is EZ a legmegfelelőbb elalvási, visszaalvási módozat. Kétségkívül Önnek fárasztó lehet, talán ijesztő is, hogy ez örökre így marad, de egészen biztosan ki fogja nőni kisfia ezt az igényét, formálódik az érésével párhuzamosan.
Meg lehet próbálni letenni maga mellé, és végigkísérni az úton, hogy "anya itt van, de melletted", ám ez a kor arra még nem alkalmas, hogy verbálisan tudjon hatni a kisfiára, ahogy a komrpmisszumkészség ideje sem jött még el. Tehát nagy eséllyel intenzíven fogja elmondani erről a véleményét a kisfia, s ehhez joga is van :-) Ugyanakkor Önnek is joga van bármikor változtatni a diszkomfortos helyzeteken! Fontos tudni, hogy bármilyen döntést is hoz meg az ember, azt sosem évekre előre hozza, hanem adott szituációra reagál, ami élhetővé (néha túlélhetővé) teszi adott helyzetet. Tehát kipróbálhatja, hogy maga mellé teszi, simogatja, kipróbálják a fekveszopit, s ő így alszik el (bár tudom, írta, nem komfortszopizik, de egy próbát megérhet), s nézze meg, mire hogyan reagál, mi az, ami Önnek belefér, s ami kisfiát sem terheli túl!
És nem mellékes, Ön mit ért leszoktatás alatt, ami miatt tart a lelki megviselődéstől? Mert nem mindegy, hogy anya jelen van, csak pár centivel arrébb, de megszólítható s élő a kapcsolat-kapcsolódás, vagy anya nincs is jelen, nincs kit megszólítani, egyedül kell hirtelen megbirkózni ezekkel a nehéz érzésekkel, feladattal. A második verzió nagyon nem ideális.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 05. 03. 12:24
Elnézést a nagyon megkésett válaszért! :-(
Amit leírt, egészen természetes megnyilvánulása egy babának! A szoros, állandó testkontaktus természetes igény, egy valódi szükséglet, s veleszületett temperamentum kérdése, ez milyen intenzitással nyilvánul meg! Vannak babák, akik az első pillanattól így tesznek, más egy következő fejlődési fázisban, pl. a második félévben jelzi ezt erősebben, mikor a szeparációs szorongás időszaka is bekapcsolódik a mindennapokba. Nagyon jó, hogy igény szerint szoptatja, s még most is az anyatej van túlsúlyban (de gondolom, a kóstolgatás időszaka is elkezdődött már), s éjjel is biztosítja kisfia számára a közelséget!
Mint írtam, a második félév testkontaktus szempontjából még erősebb tud lenni a szeparációs szorongás jelentkezése miatt, de ez nem azt jelzi, hogy Ön rászoktatta volna a babát erre, s ő már nem tud másképp aludni, hanem azt jelzi, hogy kisfia számára a jelen fejlődési szakaszban is EZ a legmegfelelőbb elalvási, visszaalvási módozat. Kétségkívül Önnek fárasztó lehet, talán ijesztő is, hogy ez örökre így marad, de egészen biztosan ki fogja nőni kisfia ezt az igényét, formálódik az érésével párhuzamosan.
Meg lehet próbálni letenni maga mellé, és végigkísérni az úton, hogy "anya itt van, de melletted", ám ez a kor arra még nem alkalmas, hogy verbálisan tudjon hatni a kisfiára, ahogy a komrpmisszumkészség ideje sem jött még el. Tehát nagy eséllyel intenzíven fogja elmondani erről a véleményét a kisfia, s ehhez joga is van :-) Ugyanakkor Önnek is joga van bármikor változtatni a diszkomfortos helyzeteken! Fontos tudni, hogy bármilyen döntést is hoz meg az ember, azt sosem évekre előre hozza, hanem adott szituációra reagál, ami élhetővé (néha túlélhetővé) teszi adott helyzetet. Tehát kipróbálhatja, hogy maga mellé teszi, simogatja, kipróbálják a fekveszopit, s ő így alszik el (bár tudom, írta, nem komfortszopizik, de egy próbát megérhet), s nézze meg, mire hogyan reagál, mi az, ami Önnek belefér, s ami kisfiát sem terheli túl!
És nem mellékes, Ön mit ért leszoktatás alatt, ami miatt tart a lelki megviselődéstől? Mert nem mindegy, hogy anya jelen van, csak pár centivel arrébb, de megszólítható s élő a kapcsolat-kapcsolódás, vagy anya nincs is jelen, nincs kit megszólítani, egyedül kell hirtelen megbirkózni ezekkel a nehéz érzésekkel, feladattal. A második verzió nagyon nem ideális.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 05. 03. 12:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Köszönöm megnyugtató válaszát!
Az orvosváltás már a mi fejünkben is felmerült, talán segítene megnyugodni.
Akkor nem gond, ha 7 hónaposan még nem igazán pépezik? Próbáltam neki puhára főtt zöldségdarabokat (édesburgonya pl.) adni, szájába vette, de sokszor kiesett onnan. Próbálta rágni, marcangolta. Rácsodálkozott :D A pufit, kifli csücskét szívesen rágcsálja, legutóbb a túrós bukta beléből "lakmározott" egy jót. Szó szerint beleharapott és rágni kezdte (két darab foggal igen mókás volt a dolog). Azért is aggódok és vagyok türelmetlen, mert a két nagy ilyenkor már húsos bébiételt, zöldségeket, gyümölcsöt, tejpépet, mindenfélét evett, Miska meg egyenlőre inkább a táp-de most, hogy fent is, lent is duzzadt az ínye-mostanában azt sem nagyon.
Tényleg okozhat szellemi lemaradást a nem megfelelő hízás? Mert ezt egy főorvos magyarázta nekünk. Lehet ez miatt retardált valaki? :D
Hogyan érdemes nekikezdeni? Csak ültessük magunk közé és adjunk neki a miénkből a szokásos tápszere mellé? Éhesen ültessem oda kóstolgatni, vagy tápszer után?
Kész túlélőshow minden egyes gyermek :)
Minden jót kívánok!
Egy (továbbra is) aggódós édesanya
Köszönöm megnyugtató válaszát!
Az orvosváltás már a mi fejünkben is felmerült, talán segítene megnyugodni.
Akkor nem gond, ha 7 hónaposan még nem igazán pépezik? Próbáltam neki puhára főtt zöldségdarabokat (édesburgonya pl.) adni, szájába vette, de sokszor kiesett onnan. Próbálta rágni, marcangolta. Rácsodálkozott :D A pufit, kifli csücskét szívesen rágcsálja, legutóbb a túrós bukta beléből "lakmározott" egy jót. Szó szerint beleharapott és rágni kezdte (két darab foggal igen mókás volt a dolog). Azért is aggódok és vagyok türelmetlen, mert a két nagy ilyenkor már húsos bébiételt, zöldségeket, gyümölcsöt, tejpépet, mindenfélét evett, Miska meg egyenlőre inkább a táp-de most, hogy fent is, lent is duzzadt az ínye-mostanában azt sem nagyon.
Tényleg okozhat szellemi lemaradást a nem megfelelő hízás? Mert ezt egy főorvos magyarázta nekünk. Lehet ez miatt retardált valaki? :D
Hogyan érdemes nekikezdeni? Csak ültessük magunk közé és adjunk neki a miénkből a szokásos tápszere mellé? Éhesen ültessem oda kóstolgatni, vagy tápszer után?
Kész túlélőshow minden egyes gyermek :)
Minden jót kívánok!
Egy (továbbra is) aggódós édesanya
Kedves (továbbra is) aggódós Édesanya!
Azt gondolom, egy biztonságérzetet növelő, valóban kompetens orvos felkeresése nagyon sokat lendítene az Ön magabiztosságán, szülői kompetenciaérzetén is!
Számtalan babát, kisgyermeket ismerek (és aggódó anyukájukat), akik inkább egy évesen, vagy egy éves kor fölött kezdtek enni szívesebben bármi mást, s közben teljesen egészségesek voltak, remekül fejlődtek! Szóval, 7 hónaposan egyáltalán nem kell tudnia nagy mennyiségeket eltüntetnie, hisz ez még tényleg inkább ismerkedés új ízekkel, új anyagokkal, a sok újdonsággal, amit a hozzá- vagy inkább mellétáplálás hoz magával! Egy egészséges gyermek pontosan tudja, miből mikor mennyi kell neki, ezért jó, ha van választási lehetősége, mind ételfajtából, mind a tekintetben, hogy eszik-e vagy sem. Illetve ebben a korban kóstolós evésnek számít a csócsálás, mikromennyiségek lenyelése is :-D
Jó, ha az étkezések közösek, igen, mikor mindenki leül enni, akkor őt is oda ültetni és kaphat ő is kis kóstolót, aztán rá lehet bízni, él-e a lehetőséggel. Lehet, először csak szemlélődik, nézi, a szülei hogyan falatoznak, de lehet, kedvet kap az Önök tányérjából választani valamit (ezért jó, ha a szülők is tápanyagokban gazdagon étkeznek, mert ebben a korban a sós-cukros, erősen fűszeres ételek nem ideálisak, de fűszerezés előtt a baba számára el lehet különíteni a közös ételből) :-D Anyatejes táplálás esetén, mikor nem cél kiváltani egy étkezést, az a javaslat, hogy szoptatás után kínálják szilárd étellel a babát, hogy ne vegye el a tej helyét a más táplálék. Ezt a gondolatmenetet követve, ha szeretne lassacskán kiváltani egy tápszeres étkezést, akkor egy alkalommal kínálhatja tápszer előtt is.
És igen, maximálisan átérzem a túlélőshow gondolatát, s az is elég kemény tapasztalás, mikor élesben, a mindennapi gyakorlatban válik konkrétummá, hogy a testvérkék mennyire eltérő személyiségűek tudnak lenni és megkönnyíti a szülői léte(zés)t, ha egyediségükre koncentrálunk és elengedjük az összehasonlítást! :-) Bizony, van, aki a pépezést szereti, míg más azt teljes mértékben elutasítja, s ez a változatos "másság" így van rendjén!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 03. 07. 22:24
Azt gondolom, egy biztonságérzetet növelő, valóban kompetens orvos felkeresése nagyon sokat lendítene az Ön magabiztosságán, szülői kompetenciaérzetén is!
Számtalan babát, kisgyermeket ismerek (és aggódó anyukájukat), akik inkább egy évesen, vagy egy éves kor fölött kezdtek enni szívesebben bármi mást, s közben teljesen egészségesek voltak, remekül fejlődtek! Szóval, 7 hónaposan egyáltalán nem kell tudnia nagy mennyiségeket eltüntetnie, hisz ez még tényleg inkább ismerkedés új ízekkel, új anyagokkal, a sok újdonsággal, amit a hozzá- vagy inkább mellétáplálás hoz magával! Egy egészséges gyermek pontosan tudja, miből mikor mennyi kell neki, ezért jó, ha van választási lehetősége, mind ételfajtából, mind a tekintetben, hogy eszik-e vagy sem. Illetve ebben a korban kóstolós evésnek számít a csócsálás, mikromennyiségek lenyelése is :-D
Jó, ha az étkezések közösek, igen, mikor mindenki leül enni, akkor őt is oda ültetni és kaphat ő is kis kóstolót, aztán rá lehet bízni, él-e a lehetőséggel. Lehet, először csak szemlélődik, nézi, a szülei hogyan falatoznak, de lehet, kedvet kap az Önök tányérjából választani valamit (ezért jó, ha a szülők is tápanyagokban gazdagon étkeznek, mert ebben a korban a sós-cukros, erősen fűszeres ételek nem ideálisak, de fűszerezés előtt a baba számára el lehet különíteni a közös ételből) :-D Anyatejes táplálás esetén, mikor nem cél kiváltani egy étkezést, az a javaslat, hogy szoptatás után kínálják szilárd étellel a babát, hogy ne vegye el a tej helyét a más táplálék. Ezt a gondolatmenetet követve, ha szeretne lassacskán kiváltani egy tápszeres étkezést, akkor egy alkalommal kínálhatja tápszer előtt is.
És igen, maximálisan átérzem a túlélőshow gondolatát, s az is elég kemény tapasztalás, mikor élesben, a mindennapi gyakorlatban válik konkrétummá, hogy a testvérkék mennyire eltérő személyiségűek tudnak lenni és megkönnyíti a szülői léte(zés)t, ha egyediségükre koncentrálunk és elengedjük az összehasonlítást! :-) Bizony, van, aki a pépezést szereti, míg más azt teljes mértékben elutasítja, s ez a változatos "másság" így van rendjén!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 03. 07. 22:24
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
A segítségét szeretném kérni, mert már lassan ott tartok, hogy nem bírom tovább.
Három gyermekes édesanya vagyok, a legkisebb gyermekemmel vannak gondok. Ő most 6,5 hónapos, egészséges kisfiú. A probléma, hogy szinte sosem éhes (nagyon sokára jelzi az éhségét), vagy ha eszik is, hát valóságos műsort kell rögtönöznöm hozzá. Általában ringatom, énekelgetek-van, hogy egy órán keresztül kell vele bohóckodni.
Kisfiam időre született, 3855gr. és 54cm volt, 3550gr-al hoztuk haza. Az első hónapban szépen és nagyon ügyesen szopizott, több, mint egy kilót hízott. Azután elkapott egy náthát- és bár meggyógyult- visszamaradt egy szörcsögő hang-a szakorvos szerint megduzzadt az orrmandulája. Lehet emiatt, lehet azért, mert sokszor gyomorideggel mentem szoptatni, de egyre kevesebbet hízott, étvágya változó volt. Mindenki nyugtatott eleinte, voltunk már kórházban is. Mivel minden eredménye, lelete negatív lett (vérkép, vizelet, hasi Uh, stb.), így ráfogták, hogy biztos tejfehérje allergiás. Ez miatt, meg az én szamárságom miatt-mert azt hittem jobban fog tőle gyarapodni-áttértünk a tápszerre. Talán túl hamar váltottunk át, hetekbe telt, mire megtanult üvegből enni. Közben telt az idő, három hónapos korától egyre figyelmesebb, a szopit is abbahagyta minden zörejre, minden érdekesebb volt, mint az evés.
A kicsi jelenleg 6670gr (tegnap mértük) és kb. 70cm.
Háziorvosunk szereti javasolni a tömést(kedvence a fecskendő), én is próbáltam álmában etetni, csak még egy korty-ezért kezdtem el ringatni is. Ő a harmadik gyerekem, mégsem tudom, mit kéne csinálni. Napközben általában kétszer alszik, és kb. 6x eszik. A mennyiség változó 100-160között, átlagban 120ml. (Mielött leírtam írni önnek 10!ml tápot volt hajlandó inni, szintén egy órás hajcihő után).
Nemrég antibiotikum kúrán esett át, mert az orrváladéka sokadjára is bakteriális fertőzést mutatott. Rendbe jött a gyógyszer után, viszont mellékhatásként szájpenésze lett, amit nem ismertünk fel időben (életünk első szájpenésze), majdnem kórház lett a dologból. Ecseteltük, elmúlt. Sajnos ahogy abbahagytuk a kezelést, hamarosan ismét előjött a fertőzés, az ágyékán is gombás fertőzés jelentkezett (ez utóbbit sikerült kikezelni).
Nagyon összetett a dolog, szeretném, ha vége lenne már ennek és végre rendesen enne-ringatás meg minden cirkusz nélkül-és hízni kezdene. Próbálom bevezetni nála a püréket, de azt veszem észre, nem tud vele mit kezdeni, kifolyik a száján, félrenyeli, stb. 1-2 kanállal eszik meg belőle kb. Sokat bohóckodunk, mire ez is sikerül, utána mintha már nem lenne türelme a tápszerhez, jön a ringatás és a többi.
Kezdek teljesen kikészülni. A nővére oviba jár, innen a sok fertőzés, mind az öten köhögünk hetek óta, makacsul, kitartóan.
Amit még azt hiszem tudni érdemes, hogy családi örökség a vékonyka testalkat és a rossz étvágy, én is, férjem is, édesanyám és anyósom is rossz evők voltunk. Testvérei sem voltak nagyétkűek, de ennyire nem volt rossz a helyzet.
Nem tudom mit kéne csinálni. Amit még észrevettem, hogy amikor ébren van egy darabig és játszik/tornázik, utána jobbat eszik. Ha alvásból ébred/keltem, akkor borítékolható, hogy nem fog annyit enni. Azt sem tudom, éjjel hagyjam-e, napközben felkeltsem-e négy óra elteltével, vagy hagyjam aludni. Mint egy kezdő. Szánalmas,nem? :)
Misó mindennek dacára életvidám, mosolygós baba, szereti, ha a testvérei foglalkoznak vele, érdeklődő. Ügyesen mászik, stabilan ül, kapaszkodva áll. Minden érdekli, mindent a szájába vesz, nagyon figyelmes kis apróság. Szeretem, de félek, hogy én rontottam el a dolgot az erőltetéssel, lehet rossz élmény neki. Ha igen, hogyan lehet ezt feloldani? Ezért nem akar/tud püréket enni? Mit lehet ilyenkor tenni?
Őszintén szólva, ha ez az evés dolog nem volna, minden rendben volna. De így az egész napom körülötte forog. Mikor evett- mennyit evett- még hány evés fér bele a mai napba-mennyit kéne egyen még,stb. Mellé ott a középső (most a legnagyobb is, mert beteg) és a háztartás. Pörög a mókuskerék, hajnaltól késő estig. Kérdezték tőlem, miért nem élvezem ezt az időszakot (babázás). Hogy lehetne? Azt tudni kell, hogy a gyerekorvosunk ültette belém ezt a mániát, táblázatok, mérlegelés,stb. Jóvoltából megjártuk már a Heim Pál kórház evészavaros rendelését is, volt, hogy az előírt hízás ellenére is ott akartak fogni minket-tovább terrorizálva ezzel az idegrendszeremet. Miért ennyire fontos a hízás? Tényleg elmaradhat az értelmi fejlődésben, ha nem a megfelelő ütemben hízik?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Egy aggódó édesanya
A segítségét szeretném kérni, mert már lassan ott tartok, hogy nem bírom tovább.
Három gyermekes édesanya vagyok, a legkisebb gyermekemmel vannak gondok. Ő most 6,5 hónapos, egészséges kisfiú. A probléma, hogy szinte sosem éhes (nagyon sokára jelzi az éhségét), vagy ha eszik is, hát valóságos műsort kell rögtönöznöm hozzá. Általában ringatom, énekelgetek-van, hogy egy órán keresztül kell vele bohóckodni.
Kisfiam időre született, 3855gr. és 54cm volt, 3550gr-al hoztuk haza. Az első hónapban szépen és nagyon ügyesen szopizott, több, mint egy kilót hízott. Azután elkapott egy náthát- és bár meggyógyult- visszamaradt egy szörcsögő hang-a szakorvos szerint megduzzadt az orrmandulája. Lehet emiatt, lehet azért, mert sokszor gyomorideggel mentem szoptatni, de egyre kevesebbet hízott, étvágya változó volt. Mindenki nyugtatott eleinte, voltunk már kórházban is. Mivel minden eredménye, lelete negatív lett (vérkép, vizelet, hasi Uh, stb.), így ráfogták, hogy biztos tejfehérje allergiás. Ez miatt, meg az én szamárságom miatt-mert azt hittem jobban fog tőle gyarapodni-áttértünk a tápszerre. Talán túl hamar váltottunk át, hetekbe telt, mire megtanult üvegből enni. Közben telt az idő, három hónapos korától egyre figyelmesebb, a szopit is abbahagyta minden zörejre, minden érdekesebb volt, mint az evés.
A kicsi jelenleg 6670gr (tegnap mértük) és kb. 70cm.
Háziorvosunk szereti javasolni a tömést(kedvence a fecskendő), én is próbáltam álmában etetni, csak még egy korty-ezért kezdtem el ringatni is. Ő a harmadik gyerekem, mégsem tudom, mit kéne csinálni. Napközben általában kétszer alszik, és kb. 6x eszik. A mennyiség változó 100-160között, átlagban 120ml. (Mielött leírtam írni önnek 10!ml tápot volt hajlandó inni, szintén egy órás hajcihő után).
Nemrég antibiotikum kúrán esett át, mert az orrváladéka sokadjára is bakteriális fertőzést mutatott. Rendbe jött a gyógyszer után, viszont mellékhatásként szájpenésze lett, amit nem ismertünk fel időben (életünk első szájpenésze), majdnem kórház lett a dologból. Ecseteltük, elmúlt. Sajnos ahogy abbahagytuk a kezelést, hamarosan ismét előjött a fertőzés, az ágyékán is gombás fertőzés jelentkezett (ez utóbbit sikerült kikezelni).
Nagyon összetett a dolog, szeretném, ha vége lenne már ennek és végre rendesen enne-ringatás meg minden cirkusz nélkül-és hízni kezdene. Próbálom bevezetni nála a püréket, de azt veszem észre, nem tud vele mit kezdeni, kifolyik a száján, félrenyeli, stb. 1-2 kanállal eszik meg belőle kb. Sokat bohóckodunk, mire ez is sikerül, utána mintha már nem lenne türelme a tápszerhez, jön a ringatás és a többi.
Kezdek teljesen kikészülni. A nővére oviba jár, innen a sok fertőzés, mind az öten köhögünk hetek óta, makacsul, kitartóan.
Amit még azt hiszem tudni érdemes, hogy családi örökség a vékonyka testalkat és a rossz étvágy, én is, férjem is, édesanyám és anyósom is rossz evők voltunk. Testvérei sem voltak nagyétkűek, de ennyire nem volt rossz a helyzet.
Nem tudom mit kéne csinálni. Amit még észrevettem, hogy amikor ébren van egy darabig és játszik/tornázik, utána jobbat eszik. Ha alvásból ébred/keltem, akkor borítékolható, hogy nem fog annyit enni. Azt sem tudom, éjjel hagyjam-e, napközben felkeltsem-e négy óra elteltével, vagy hagyjam aludni. Mint egy kezdő. Szánalmas,nem? :)
Misó mindennek dacára életvidám, mosolygós baba, szereti, ha a testvérei foglalkoznak vele, érdeklődő. Ügyesen mászik, stabilan ül, kapaszkodva áll. Minden érdekli, mindent a szájába vesz, nagyon figyelmes kis apróság. Szeretem, de félek, hogy én rontottam el a dolgot az erőltetéssel, lehet rossz élmény neki. Ha igen, hogyan lehet ezt feloldani? Ezért nem akar/tud püréket enni? Mit lehet ilyenkor tenni?
Őszintén szólva, ha ez az evés dolog nem volna, minden rendben volna. De így az egész napom körülötte forog. Mikor evett- mennyit evett- még hány evés fér bele a mai napba-mennyit kéne egyen még,stb. Mellé ott a középső (most a legnagyobb is, mert beteg) és a háztartás. Pörög a mókuskerék, hajnaltól késő estig. Kérdezték tőlem, miért nem élvezem ezt az időszakot (babázás). Hogy lehetne? Azt tudni kell, hogy a gyerekorvosunk ültette belém ezt a mániát, táblázatok, mérlegelés,stb. Jóvoltából megjártuk már a Heim Pál kórház evészavaros rendelését is, volt, hogy az előírt hízás ellenére is ott akartak fogni minket-tovább terrorizálva ezzel az idegrendszeremet. Miért ennyire fontos a hízás? Tényleg elmaradhat az értelmi fejlődésben, ha nem a megfelelő ütemben hízik?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Egy aggódó édesanya
Kedves aggódó Édesanya!
Szánalmasnak semmiképp nem mondanám, amit leírt és érez ennek kapcsán, abszolút értem és érzem a kétségbeesést!
Igazából borzasztó könnyű belekerülni egy őrjítő ördögi körbe, ha megtörtént az elbizonytalanítás, pláne, ha az a gyermekorvostól jön! :-(
6,5 hónaposan nem kell tudnia ennie egy halom pürét, ez még inkább csak a kóstolgatások, ízekkel, állagokkal való ismerkedés ideje, semmi több!
Az is igen erős információ, hogy a család minden tagjának milyen a testalkata, genetikája, ez egyáltalán nem elhanyagolható! Az is nagyon fontos, hogy összességében Misó kiegyensúlyozott és rendben fejlődő baba!
Magam is azt gondolom, hogy egy étkezés akkor "jó", ha az kiegyensúlyozott, nyugodt, kellemes hangulatú és lehetőleg, a főétkezések (vagy azokból 1-2) együtt történnek a többi családtaggal. Hogy a baba is láthassa, hogy együtt enni egy családi összekapcsolódás is, ahol egymásra figyelünk, azon felül, hogy finomakat, táplálóakat eszünk. Szóval nem egy gépies cselekedet, hanem színes, érzelmekben is gazdag esemény. Ha az étkezések közösek, Misó nagy eséllyel hamarosan önmagától fog érdeklődést mutatni az ételek iránt, hiszen felkeltik érdeklődését az Önök tányérján való finomságok és akar majd önállóan próbálkozni. (Nem mellesleg vannak babák, akik a pürék helyett jobban kedvelik a babakézbe való, de darabos álagú ételeket: BLW a módszer neve, olvasson utána, ha még nem ismeri ezt!)
Érzésem szerint érdemes lenne egyeztetni olyan gyermekorvossal, aki a biztonságérzetet tudja nyújtani szaktudása mellett és nem irreális elvárásokkal húzza ki lába alól a talajt, és a tankönyvi számok helyett a gyereket nézi! Ismerek ilyet, akit szívből ajánlanék, ha gondolja.
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 03. 05. 23:08
Szánalmasnak semmiképp nem mondanám, amit leírt és érez ennek kapcsán, abszolút értem és érzem a kétségbeesést!
Igazából borzasztó könnyű belekerülni egy őrjítő ördögi körbe, ha megtörtént az elbizonytalanítás, pláne, ha az a gyermekorvostól jön! :-(
6,5 hónaposan nem kell tudnia ennie egy halom pürét, ez még inkább csak a kóstolgatások, ízekkel, állagokkal való ismerkedés ideje, semmi több!
Az is igen erős információ, hogy a család minden tagjának milyen a testalkata, genetikája, ez egyáltalán nem elhanyagolható! Az is nagyon fontos, hogy összességében Misó kiegyensúlyozott és rendben fejlődő baba!
Magam is azt gondolom, hogy egy étkezés akkor "jó", ha az kiegyensúlyozott, nyugodt, kellemes hangulatú és lehetőleg, a főétkezések (vagy azokból 1-2) együtt történnek a többi családtaggal. Hogy a baba is láthassa, hogy együtt enni egy családi összekapcsolódás is, ahol egymásra figyelünk, azon felül, hogy finomakat, táplálóakat eszünk. Szóval nem egy gépies cselekedet, hanem színes, érzelmekben is gazdag esemény. Ha az étkezések közösek, Misó nagy eséllyel hamarosan önmagától fog érdeklődést mutatni az ételek iránt, hiszen felkeltik érdeklődését az Önök tányérján való finomságok és akar majd önállóan próbálkozni. (Nem mellesleg vannak babák, akik a pürék helyett jobban kedvelik a babakézbe való, de darabos álagú ételeket: BLW a módszer neve, olvasson utána, ha még nem ismeri ezt!)
Érzésem szerint érdemes lenne egyeztetni olyan gyermekorvossal, aki a biztonságérzetet tudja nyújtani szaktudása mellett és nem irreális elvárásokkal húzza ki lába alól a talajt, és a tankönyvi számok helyett a gyereket nézi! Ismerek ilyet, akit szívből ajánlanék, ha gondolja.
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 03. 05. 23:08
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
Kislányunk 2 hónapos, császár metszéssel született, kiegyensúlyozott, sokat gőgicsélő és nevető, jól evő, jól fejlődő baba. Viszont amikor lerakjuk aludni, sír, kivéve talán az első 1-2 hetet. Amint lerakjuk, rögtön elkezdi, korábban egész hosszan sírt (akár fél óra is volt az altatás), most már kevesebbet (5-10 percet, bár néha akár még mindig többet), de még mindig és nem tudjuk, nem-e okozunk neki valamilyen traumát, mert nem veszünk esetleg észre valamit. Születésétől fogva hason alszik - próbáltuk háton, de nem tudott olyan mélyen aludni. Babaöbölben alszik mellettünk, napközbeni alvásai is ott vannak. A napi 6 alvásból kétszer jobb a helyzet: éjszakai szoptatás után nem szokott, illetve babakocsizáskor csak nagyon röviden. Amúgy nem túl mély alvó baba, álmában is sokat forgatja a fejét, illetve kicsit hasfájós, néha kikúszik a babaöbölből, ahogy a lábát húzogatja. Ha nagyon nem tud aludni, kendőbe rakjuk, ahol általában jól alszik.
Válaszát előre is köszönjük!
Kislányunk 2 hónapos, császár metszéssel született, kiegyensúlyozott, sokat gőgicsélő és nevető, jól evő, jól fejlődő baba. Viszont amikor lerakjuk aludni, sír, kivéve talán az első 1-2 hetet. Amint lerakjuk, rögtön elkezdi, korábban egész hosszan sírt (akár fél óra is volt az altatás), most már kevesebbet (5-10 percet, bár néha akár még mindig többet), de még mindig és nem tudjuk, nem-e okozunk neki valamilyen traumát, mert nem veszünk esetleg észre valamit. Születésétől fogva hason alszik - próbáltuk háton, de nem tudott olyan mélyen aludni. Babaöbölben alszik mellettünk, napközbeni alvásai is ott vannak. A napi 6 alvásból kétszer jobb a helyzet: éjszakai szoptatás után nem szokott, illetve babakocsizáskor csak nagyon röviden. Amúgy nem túl mély alvó baba, álmában is sokat forgatja a fejét, illetve kicsit hasfájós, néha kikúszik a babaöbölből, ahogy a lábát húzogatja. Ha nagyon nem tud aludni, kendőbe rakjuk, ahol általában jól alszik.
Válaszát előre is köszönjük!
Kedves Kérdező!
Gratulálok kisbabájukhoz! :-)
Vannak babák, akik az első pillanattól felszínesen és röviden alszanak, vannak, akik az első pár hétben az eszik-alszik mintát hozza s utána kezd ébredezni, de a közös pont, hogy a babák alvására a több rövidebb alvás a jellemző nagyon gyakran. Például egy ekkora baba alvásciklusa kb. fél órás, s egy alvásciklus végén nagyon könnyen felébrednek. De az is 20 perc kb.hogy a mélyebb alvásszakaszt elérjék, s ebből szokott fakadni, hogy a baba "letehetetlenné" válik, mert vagy még nem alszik elég mélyen, s egyből felébred arra, ha megszűnik a testkontakt, vagy a maradék 10 percet tölti csak alvó állapotban, s utána gyorsan ébred is. De ez nem egy kóros jelenség, hanem evolúciós kódolás eredménye. Egyszerűen él még bennünk, hogy letéve lenni, egyedül, veszélyes. Hiába vannak már meleg szobák, vastag falak és nem kaphat már el a kardfogú tigris, a bennünk lévő program, hogy folyamatosan a rólam gondoskodóval legyek, s sűrű ébredésekkel leellenőrizzem, meg van-e még, s az ébredések megóvnak a túl mélyen alvástól is, ami nem előnyös a csecsemőknél.
A hason alvás valóban hosszabb és mélyebb alvásokat szokott eredményezni (bár vannak szempontok, mikor ez nem igazán előny).
Nagyon jó ötlet a babaöböl és a hordozás is, mind a szükséges (és természetes szükségletből fakadó) testközelség és biztonságérzet kielégítésére nagyon alkalmas! Minden babának ilyen gondoskodó, szerető, baba jelzéseire érzékenyen figyelő szülőket kívánnék!
Az mindenképp megnyugtató jel, hogy összességében nézve kislányuk fejlődése, kedélye, fizikális állapota teljesen rendben van!
A negyedik trimeszter fogalmában én nagyon hiszek, kell idő a babának, míg valóban "megérkezik" a nagyvilágba, az első három hónap pont ennek időszaka, még a méhen belüli élet folytatása.
szoptatasportal.hu/negyedik_trimeszter_avagy_miert_utaljak_az_ujszulottek_ha_leteszik_oket
Remélem, tudtam segíteni!
Kiegyensúlyozott babázást kívánok!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 03. 05. 22:49
Gratulálok kisbabájukhoz! :-)
Vannak babák, akik az első pillanattól felszínesen és röviden alszanak, vannak, akik az első pár hétben az eszik-alszik mintát hozza s utána kezd ébredezni, de a közös pont, hogy a babák alvására a több rövidebb alvás a jellemző nagyon gyakran. Például egy ekkora baba alvásciklusa kb. fél órás, s egy alvásciklus végén nagyon könnyen felébrednek. De az is 20 perc kb.hogy a mélyebb alvásszakaszt elérjék, s ebből szokott fakadni, hogy a baba "letehetetlenné" válik, mert vagy még nem alszik elég mélyen, s egyből felébred arra, ha megszűnik a testkontakt, vagy a maradék 10 percet tölti csak alvó állapotban, s utána gyorsan ébred is. De ez nem egy kóros jelenség, hanem evolúciós kódolás eredménye. Egyszerűen él még bennünk, hogy letéve lenni, egyedül, veszélyes. Hiába vannak már meleg szobák, vastag falak és nem kaphat már el a kardfogú tigris, a bennünk lévő program, hogy folyamatosan a rólam gondoskodóval legyek, s sűrű ébredésekkel leellenőrizzem, meg van-e még, s az ébredések megóvnak a túl mélyen alvástól is, ami nem előnyös a csecsemőknél.
A hason alvás valóban hosszabb és mélyebb alvásokat szokott eredményezni (bár vannak szempontok, mikor ez nem igazán előny).
Nagyon jó ötlet a babaöböl és a hordozás is, mind a szükséges (és természetes szükségletből fakadó) testközelség és biztonságérzet kielégítésére nagyon alkalmas! Minden babának ilyen gondoskodó, szerető, baba jelzéseire érzékenyen figyelő szülőket kívánnék!
Az mindenképp megnyugtató jel, hogy összességében nézve kislányuk fejlődése, kedélye, fizikális állapota teljesen rendben van!
A negyedik trimeszter fogalmában én nagyon hiszek, kell idő a babának, míg valóban "megérkezik" a nagyvilágba, az első három hónap pont ennek időszaka, még a méhen belüli élet folytatása.
szoptatasportal.hu/negyedik_trimeszter_avagy_miert_utaljak_az_ujszulottek_ha_leteszik_oket
Remélem, tudtam segíteni!
Kiegyensúlyozott babázást kívánok!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 03. 05. 22:49
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves szakértő!
Kislányom 10 hónapos, egészséges, jól fejlett baba, mozgásfejlődése megelőzi a korát, már önállóan jár. Körülbelül egy hónapja vettük észre először, hogy az etetőszékben megfeszül, a nuniját dörzsöli, közben kipirul, nyög. Azóta továbbfejlesztette, keresztbe teszi a lábszárát, sarkára ül, és így, hintázva önkielégít. Olvastam, hogy ez kisgyerekeknél megszokott (ő a harmadik gyermekem, a "nagyoknál" ennek nyomát sem fedeztem fel), viszont aggasztónak tartom, hogy minden "szabad percében" ezt csinálja. Ha aktívan játszom vele, vagy egyszerűen ott vagyok mellette, nagyszerűen eljátszik, viszont abban a pillanatban, ahogy valami dolgom akad, és nem vele foglalkozom, ezt csinálja, napjában legalább 50 alkalommal. Próbálom elterelni a figyelmét, ezt gyakran sírással fogadja, ha hagyom, hosszú ideig csinálja, aztán keservesen sírni kezd. Az éjszakák borzalmasak, 10-20 percet alszik, utána feláll, megindul, ha végképp kimerül, rámborul és alszik pár percet, aztán kezdődik minden elölről. Nappal gyakran nyűgös, és úgy vettem észre, hogy az önkielégítés egy pótcselekvés - folyamatosan késztetést érez, hogy "csináljon valamit". Mennyire aggasztó ez a helyzet? Hová fordulhatok? Várható-e valamilyen javulás? Semmiképpen nem szeretném, hogy ebből később (pl. oviban) kellemetlensége adódjon. Nagyon köszönöm a segítségét!
Kislányom 10 hónapos, egészséges, jól fejlett baba, mozgásfejlődése megelőzi a korát, már önállóan jár. Körülbelül egy hónapja vettük észre először, hogy az etetőszékben megfeszül, a nuniját dörzsöli, közben kipirul, nyög. Azóta továbbfejlesztette, keresztbe teszi a lábszárát, sarkára ül, és így, hintázva önkielégít. Olvastam, hogy ez kisgyerekeknél megszokott (ő a harmadik gyermekem, a "nagyoknál" ennek nyomát sem fedeztem fel), viszont aggasztónak tartom, hogy minden "szabad percében" ezt csinálja. Ha aktívan játszom vele, vagy egyszerűen ott vagyok mellette, nagyszerűen eljátszik, viszont abban a pillanatban, ahogy valami dolgom akad, és nem vele foglalkozom, ezt csinálja, napjában legalább 50 alkalommal. Próbálom elterelni a figyelmét, ezt gyakran sírással fogadja, ha hagyom, hosszú ideig csinálja, aztán keservesen sírni kezd. Az éjszakák borzalmasak, 10-20 percet alszik, utána feláll, megindul, ha végképp kimerül, rámborul és alszik pár percet, aztán kezdődik minden elölről. Nappal gyakran nyűgös, és úgy vettem észre, hogy az önkielégítés egy pótcselekvés - folyamatosan késztetést érez, hogy "csináljon valamit". Mennyire aggasztó ez a helyzet? Hová fordulhatok? Várható-e valamilyen javulás? Semmiképpen nem szeretném, hogy ebből később (pl. oviban) kellemetlensége adódjon. Nagyon köszönöm a segítségét!
Kedves Kérdező!
Érthető aggodalma, mert túl intenzívnek érzi ezt a cselekvést, de szeretném megnyugtatni, hogy ez ebben a korban semmiképp nem tudatos és nem kóros! Az oviig nem fogja ez kísérni nagy valószínűséggel.
Az éjszakai nyugalom ebben a korban jellemzően hiányzó jelenség, nagyon gyakori a nyugtalanság, a nagyon gyakori ébredés, melynek elsődleges oka az idegrendszer éretlensége, a mozgás- és beszédfejlődés, a fogzás és a szeparációs szorongás. Persze, ha nappal túl sok inger érte, esetleg néz mesét, vagy eleve képernyőt, mozgó képet, esetlegesen előfordul otthoni tartós feszültség, stressz, ezek is mind hozzájárulhatnak a nehezebb éjszakákhoz. De az ilyen sűűrn ébredős éjjelek önmagukban is bekövetkeznek a második félévben.
Ha úgy érzi, nagyon aggasztja a jelenség, és megnyugtatná erről beszélgetni, javaslom pszichológus felkeresését, hogy Önt tudja megnyugtatni, esetleg plusz szempontokat adni ahhoz, hogy érdemes tekinteni erre!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 02. 15. 10:32
Érthető aggodalma, mert túl intenzívnek érzi ezt a cselekvést, de szeretném megnyugtatni, hogy ez ebben a korban semmiképp nem tudatos és nem kóros! Az oviig nem fogja ez kísérni nagy valószínűséggel.
Az éjszakai nyugalom ebben a korban jellemzően hiányzó jelenség, nagyon gyakori a nyugtalanság, a nagyon gyakori ébredés, melynek elsődleges oka az idegrendszer éretlensége, a mozgás- és beszédfejlődés, a fogzás és a szeparációs szorongás. Persze, ha nappal túl sok inger érte, esetleg néz mesét, vagy eleve képernyőt, mozgó képet, esetlegesen előfordul otthoni tartós feszültség, stressz, ezek is mind hozzájárulhatnak a nehezebb éjszakákhoz. De az ilyen sűűrn ébredős éjjelek önmagukban is bekövetkeznek a második félévben.
Ha úgy érzi, nagyon aggasztja a jelenség, és megnyugtatná erről beszélgetni, javaslom pszichológus felkeresését, hogy Önt tudja megnyugtatni, esetleg plusz szempontokat adni ahhoz, hogy érdemes tekinteni erre!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 02. 15. 10:32
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Köszönöm megnyugtató válaszát. Már csak az érdekelne előreláthatólag meddig tart ez a rosszul alvó időszak?
Köszönöm! (a 11 hónapos alvásproblémás kisfiú anyukája)
Köszönöm megnyugtató válaszát. Már csak az érdekelne előreláthatólag meddig tart ez a rosszul alvó időszak?
Köszönöm! (a 11 hónapos alvásproblémás kisfiú anyukája)
Kedves Kérdező!
Örülök, ha sikerült némiképp megnyugodnia! :-)
Sajnos ez előre megjósolhatatlan, meddig tart, meddig intenzív ez az időszak. Vannak, akiknél szinte folyamatosan fenn áll a gyakrabban ébredezős időszak,míg van, akiknél pár napos-hetes hullámokban jelentkezik, közte nyugalmasabb éjjelekkel, és minden verzió rendben van, a normalitásba tartozik. Nagy átlagot nézve valahol 2-3 éves kor körül éri el az idegrendszer azt a fajta érettséget, mikor képesek lehetnek tartósan hosszabb időszakokat átaludni és/vagy könnyebben elaludni. Az biztos, hogy senki nem ragad bele ebbe a fejlődési fázisába, tehát ez is elmúlik egyszer és következik az újabb kihívásokkal teli korszak, más megnyilvánulásokkal, de ez így szép! :-)
Érdemes törekedni a nappali, hétvégi extra pihenőkre, ha van mód, ilyenkor elkél a segítség!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 02. 06. 10:32
Örülök, ha sikerült némiképp megnyugodnia! :-)
Sajnos ez előre megjósolhatatlan, meddig tart, meddig intenzív ez az időszak. Vannak, akiknél szinte folyamatosan fenn áll a gyakrabban ébredezős időszak,míg van, akiknél pár napos-hetes hullámokban jelentkezik, közte nyugalmasabb éjjelekkel, és minden verzió rendben van, a normalitásba tartozik. Nagy átlagot nézve valahol 2-3 éves kor körül éri el az idegrendszer azt a fajta érettséget, mikor képesek lehetnek tartósan hosszabb időszakokat átaludni és/vagy könnyebben elaludni. Az biztos, hogy senki nem ragad bele ebbe a fejlődési fázisába, tehát ez is elmúlik egyszer és következik az újabb kihívásokkal teli korszak, más megnyilvánulásokkal, de ez így szép! :-)
Érdemes törekedni a nappali, hétvégi extra pihenőkre, ha van mód, ilyenkor elkél a segítség!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 02. 06. 10:32
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Szakértő!
A segítségét szeretném kérni.
A kisfiam 11 hónapos, és 4 hónapos kora óta óránként kel. Ilyenkor kis szopival vagy cumival megnyugtatható, visszaalszik ritkábban fent van egy órát és utána alszik el, ölben vagy szopi közben.
4 hónapos koráig 3 óránként kelt, és este magától aludt el. Azóta azonban, hogy fel tud ülni nem hajlandó elaludni magától.
A védőnő szerint ez így lesz míg szopizik éjjel, okként a fogait és a szeparációs szorongást állapította meg.
8 foga van és kezdetektől fogva gyorsan csinált mindent, mászott fél évesen, és most már jár is segítség nélkül, önmagától, nem erőltettem semmit.
Próbáltam már 3 féle homeopátiás szert a chamomillt, a viburcolt és a coffea tostát is valamint a dologélt de kicsit sem használtak.
Próbáltam felvenni de letenni mielőtt elaludna, de 2,5 óra után nem bírtam tovább és elaltatva tettem le. Próbáltam az ágya mellett ülni, de akkor sem aludt el éjjel 2 óra mellette levés után sem.
Apa is kelt hozzá, de nála sírt végig, az utóbbi időben még nehezebben alszik vissza, ha leteszem mielőtt ténylegesen elszundítana, azonnal feláll nyújtja a kezét és ordít. 5 percig tudtam max sírva hagyni, mert annyira sírt, hogy félrenyelt és öklendezett, mint aki megfullad.
Kérem, adjon nekem tanácsot, mert kezdek teljesen kimerülni. Ennyire elrontottam valamit?
Nagyon köszönöm
A segítségét szeretném kérni.
A kisfiam 11 hónapos, és 4 hónapos kora óta óránként kel. Ilyenkor kis szopival vagy cumival megnyugtatható, visszaalszik ritkábban fent van egy órát és utána alszik el, ölben vagy szopi közben.
4 hónapos koráig 3 óránként kelt, és este magától aludt el. Azóta azonban, hogy fel tud ülni nem hajlandó elaludni magától.
A védőnő szerint ez így lesz míg szopizik éjjel, okként a fogait és a szeparációs szorongást állapította meg.
8 foga van és kezdetektől fogva gyorsan csinált mindent, mászott fél évesen, és most már jár is segítség nélkül, önmagától, nem erőltettem semmit.
Próbáltam már 3 féle homeopátiás szert a chamomillt, a viburcolt és a coffea tostát is valamint a dologélt de kicsit sem használtak.
Próbáltam felvenni de letenni mielőtt elaludna, de 2,5 óra után nem bírtam tovább és elaltatva tettem le. Próbáltam az ágya mellett ülni, de akkor sem aludt el éjjel 2 óra mellette levés után sem.
Apa is kelt hozzá, de nála sírt végig, az utóbbi időben még nehezebben alszik vissza, ha leteszem mielőtt ténylegesen elszundítana, azonnal feláll nyújtja a kezét és ordít. 5 percig tudtam max sírva hagyni, mert annyira sírt, hogy félrenyelt és öklendezett, mint aki megfullad.
Kérem, adjon nekem tanácsot, mert kezdek teljesen kimerülni. Ennyire elrontottam valamit?
Nagyon köszönöm
Kedves Kérdező!
Nem, semmit nem rontott el! A babák valójában így működnek, amit Ön most tapasztal, az a fejlődés normális részét képezi. A védőnőnek abszolút jó meglátása a fogzás és a szeparációs szorongás jelensége, ezek önmagukban is képesek az elalvást hosszabbítani és többszöri ébredést generálni, a mozgásfejlődéssel kiegészülve pláne. Az viszont tévhit,hogy a szoptatás MIATT ébred egy baba! Azért ébred, mert nem tud nem így tenni, s ha már felébredt, a legtermészetesebb segítség, válasz a szoptatás! Az anyatejben vannak olyan anyagok, melyek a visszaalvást segítik, plusz az anyában is felszabadulnak szoptatáskor azon anyagok, melyek az ő visszaalvását is támogatják. Tehát az éjjeli szoptatás egy szükséglet a babánál és a kötődési szükséglet is magasabb éjjel. Erre nem a szülők szoktatják rá a babájukat, hanem a fejlődés része, a szoptatás iránti igény pedig szükséglet, melyet ki fog nőni, el tud hagyni magától, ha készen áll rá. Ugyanez az elaltatás is. Nagyon sok energiát lehet azzal spórolni, ha az ember elaltatja a babát és nem kell arra figyelni, hogy még félálomban tegye le, hogy ezzel is megtanulja az önálló elalvást. Az alvást nem tanulják a babák, hanem megérnek rá! A sírni hagyás, jól érzi, hogy nem épp a legideálisabb megoldás, anya-baba ki tud benne készülni, nem véletlenül. A baba mikor felébred és hívja szüleit, az teljesen természetes és rendjén való dolog. Nem azzal tanítjuk meg az önállóságra, ha egyedül hagyjuk a szükségletével és nem válaszolunk arra. Úgyhogy tudom biztatni, hallgasson a belső hangjára, adjon meg minden testközelséget a babájának, amit csak lehet, hogy aztán ő a következő fejlődési szakaszába magabiztossággal tudjon belépni!
A homeopátiás szerek is pont azért nem hatnak ebben az esetben, mert nincs kórállapot, ez a fejlődési szakasz nehezebb, fárasztóbb lehet, mint ahogy elképzeltük, de megéri itt is hosszútávon az elfogadás és energia ráfordítás, pláne, ha van köröttünk támogató közeg!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 02. 05. 11:32
Nem, semmit nem rontott el! A babák valójában így működnek, amit Ön most tapasztal, az a fejlődés normális részét képezi. A védőnőnek abszolút jó meglátása a fogzás és a szeparációs szorongás jelensége, ezek önmagukban is képesek az elalvást hosszabbítani és többszöri ébredést generálni, a mozgásfejlődéssel kiegészülve pláne. Az viszont tévhit,hogy a szoptatás MIATT ébred egy baba! Azért ébred, mert nem tud nem így tenni, s ha már felébredt, a legtermészetesebb segítség, válasz a szoptatás! Az anyatejben vannak olyan anyagok, melyek a visszaalvást segítik, plusz az anyában is felszabadulnak szoptatáskor azon anyagok, melyek az ő visszaalvását is támogatják. Tehát az éjjeli szoptatás egy szükséglet a babánál és a kötődési szükséglet is magasabb éjjel. Erre nem a szülők szoktatják rá a babájukat, hanem a fejlődés része, a szoptatás iránti igény pedig szükséglet, melyet ki fog nőni, el tud hagyni magától, ha készen áll rá. Ugyanez az elaltatás is. Nagyon sok energiát lehet azzal spórolni, ha az ember elaltatja a babát és nem kell arra figyelni, hogy még félálomban tegye le, hogy ezzel is megtanulja az önálló elalvást. Az alvást nem tanulják a babák, hanem megérnek rá! A sírni hagyás, jól érzi, hogy nem épp a legideálisabb megoldás, anya-baba ki tud benne készülni, nem véletlenül. A baba mikor felébred és hívja szüleit, az teljesen természetes és rendjén való dolog. Nem azzal tanítjuk meg az önállóságra, ha egyedül hagyjuk a szükségletével és nem válaszolunk arra. Úgyhogy tudom biztatni, hallgasson a belső hangjára, adjon meg minden testközelséget a babájának, amit csak lehet, hogy aztán ő a következő fejlődési szakaszába magabiztossággal tudjon belépni!
A homeopátiás szerek is pont azért nem hatnak ebben az esetben, mert nincs kórállapot, ez a fejlődési szakasz nehezebb, fárasztóbb lehet, mint ahogy elképzeltük, de megéri itt is hosszútávon az elfogadás és energia ráfordítás, pláne, ha van köröttünk támogató közeg!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 02. 05. 11:32
Olvasói értékelés: 5 / 5
Tisztelt Nóra!
Másfél éves a fiam, két hónapja már elköltöztünk az édesapjától. A kapcsolat nem működött. Ügyvéddel írattunk egy megállapodást, miszerint a az apa jogosult hetente két napot elvinni fiát 9 órától 17óráig(amit természetesen ki is használ maximálisan)valamint kéthetente egyszer "ottalvásra" jogosult elvinni. Nem lett viszont rögzítve a papíron, hogy ez milyen időintervallumban zajlik, így ő kitalálta, hogy reggeltől másnap estig elviszi. Kicsit sokallom ezt az időt egy másfél éves gyermek számára az édesanyja nélkül...Mi a szakvéleménye, egy ennyi idős gyermeknek mi az optimális?
Másfél éves a fiam, két hónapja már elköltöztünk az édesapjától. A kapcsolat nem működött. Ügyvéddel írattunk egy megállapodást, miszerint a az apa jogosult hetente két napot elvinni fiát 9 órától 17óráig(amit természetesen ki is használ maximálisan)valamint kéthetente egyszer "ottalvásra" jogosult elvinni. Nem lett viszont rögzítve a papíron, hogy ez milyen időintervallumban zajlik, így ő kitalálta, hogy reggeltől másnap estig elviszi. Kicsit sokallom ezt az időt egy másfél éves gyermek számára az édesanyja nélkül...Mi a szakvéleménye, egy ennyi idős gyermeknek mi az optimális?
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz volna, sőt, nem lehet számszerű választ adni kérdésére, mert erre nem létezik adat és egy válásos, szétköltözős helyzet is összetett nagyon!
Az biztos, hogy egy gyermeknek-életkorától függetlenül-szüksége van szüleire. Az is tény, hogy 1,5 éves kor körül általában megint szokot zajlani egy olyan időszak, mikor a gyermekek fokozottabban anyásak, ragaszkodóbbak anyához. Nem tudom, milyen viszonyban vannak éppen egymással gyermeke édesapjával, de optimális lenne, ha tudnának közös megállapodásra jutni, akár mediátor segítségével!
Ez egy jó összefoglaló a válás, szétköltözés utáni kapcsolattartás mikéntjéről, érdemes lehet elolvasni: https://wmn.hu/elet/29022-ez-a-13-legfontosabb-szabaly-a-valas-utani-kapcsolattartashoz-a-pszichologus-szerint
Kívánom a lehető leggördülékenyebb, legegyüttműködőbb folyamatot!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 01. 10. 22:56
Nagyon nehéz volna, sőt, nem lehet számszerű választ adni kérdésére, mert erre nem létezik adat és egy válásos, szétköltözős helyzet is összetett nagyon!
Az biztos, hogy egy gyermeknek-életkorától függetlenül-szüksége van szüleire. Az is tény, hogy 1,5 éves kor körül általában megint szokot zajlani egy olyan időszak, mikor a gyermekek fokozottabban anyásak, ragaszkodóbbak anyához. Nem tudom, milyen viszonyban vannak éppen egymással gyermeke édesapjával, de optimális lenne, ha tudnának közös megállapodásra jutni, akár mediátor segítségével!
Ez egy jó összefoglaló a válás, szétköltözés utáni kapcsolattartás mikéntjéről, érdemes lehet elolvasni: https://wmn.hu/elet/29022-ez-a-13-legfontosabb-szabaly-a-valas-utani-kapcsolattartashoz-a-pszichologus-szerint
Kívánom a lehető leggördülékenyebb, legegyüttműködőbb folyamatot!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2018. 01. 10. 22:56
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Nóra!
Kérdésem a kétéves kisfiam viselkedése....
Mint első gyermekes Anyuka, elbizonytalanodtam.Családunkban változások álltak fent, gyermekem apjával viszonyunk megromlott,az apa egy időre el is költözött,de most velünk van az ünnepek alatt,és egy ideig velünk is marad.Békét kötöttünk,amelyet igyekszünk megőrizni...kisfiúnk az apa visszatérte óta, szinte egyátalán nem is áll "szóba" velem,sokat futkározik,szinte kifulladásig,sokat hisztizik,és újabban odacsap nekünk...pelenkázáskor hatalmas "harc" veszi kezdetét, és ugyanez jellemző az öltöztetésre is.Szinte semmiben sem akar együtt működni,és nagy erőkkel fejti ki akaratát.
Kicsit ami aggaszt, olyan mintha tőlem eltávolodott volna kissé...mindenhez csak az apa kell, csak az apához szalad, és őt szólongatja...a fürdetési rituálé, is anya kihagyásával alakult át.
Attól félek, hosszú időre eltávolodott tőlem a gyermekem.
Igaz, én születése óta hagytam önállósodni, bőlcsödébe jár, nálunk beszoktatásra szinte nem is volt szükség... a fiam a harmadik nap után beszokott, csecsemőként baba-mama klubban is jártunk, és amikor pár hónapos volt, én nem voltam az a mindig felkapkodós típus, de szeretném,ha érezhetném anya csak egy van,illetve anya is van, nem csak az apa, hogy megnyugodjon a fiamért sajgó szivem...
Mit kellene tennem?
Kérdésem a kétéves kisfiam viselkedése....
Mint első gyermekes Anyuka, elbizonytalanodtam.Családunkban változások álltak fent, gyermekem apjával viszonyunk megromlott,az apa egy időre el is költözött,de most velünk van az ünnepek alatt,és egy ideig velünk is marad.Békét kötöttünk,amelyet igyekszünk megőrizni...kisfiúnk az apa visszatérte óta, szinte egyátalán nem is áll "szóba" velem,sokat futkározik,szinte kifulladásig,sokat hisztizik,és újabban odacsap nekünk...pelenkázáskor hatalmas "harc" veszi kezdetét, és ugyanez jellemző az öltöztetésre is.Szinte semmiben sem akar együtt működni,és nagy erőkkel fejti ki akaratát.
Kicsit ami aggaszt, olyan mintha tőlem eltávolodott volna kissé...mindenhez csak az apa kell, csak az apához szalad, és őt szólongatja...a fürdetési rituálé, is anya kihagyásával alakult át.
Attól félek, hosszú időre eltávolodott tőlem a gyermekem.
Igaz, én születése óta hagytam önállósodni, bőlcsödébe jár, nálunk beszoktatásra szinte nem is volt szükség... a fiam a harmadik nap után beszokott, csecsemőként baba-mama klubban is jártunk, és amikor pár hónapos volt, én nem voltam az a mindig felkapkodós típus, de szeretném,ha érezhetném anya csak egy van,illetve anya is van, nem csak az apa, hogy megnyugodjon a fiamért sajgó szivem...
Mit kellene tennem?
Kedves Kérdező!
Abban biztos vagyok, hogy a kisfia pontosan tudja, hogy anya van és Ön nagyon is fontos neki! Ám az édesapja ugyanilyen fontos számára, s nemtől függetlenül valóban fontos az apa kép is. Nem tudom, lát-e még esélyt kapcsolatuk javítására gyermeke apjával- nem a gyermek érdekében, hanem önmaguk végett-, de ha igen, akkor célszerű akár párterápiát is segítségül hívni.
Az biztos, hogy a gyermekek pontosan érzik a változásokat a családban, akkor is, ha nem a szeme előtt zajlik, hanem úgymond rejtetten zajlanak a konfliktusok. Érzik a bizonytalanságot, a zavart, hogy valami nem olyan, mint szokott. Érzik a szülőkön a nem kimutatott érzelmeket is, s ez is bizonytalansággal töltheti el őket.
Az, hogy apa újra részt vesz az életben egyfelől eltölti jó érzéssel a gyermeket, hisz nyilván kötődik hozzá, szeretne vele lenni, másfelől a bizonytalanság miatt: "vajon itt marad-e, meddig marad?" lehetnek szélsőségesebb megnyilvánulásai is. Két éves gyermek viselkedése eleve tud kissé intenzív lenni, dackorszak, önállósodási törekvések mind nagy változásokat, erős megnyilvánulásokat tudnak magukkal hozni.
Célszerű volna rendezni a viszonyokat gyermeke apjával, s a kisfiú számára és önmaguk lehető legnyugodtabb érzése miatt kialakítani egy stabil rendszert, ami határozott, megnyugtató keretet ad a mindennapokra! Hisz a gyermeknek stabilitásra, kiszámíthatóságra is nagy szüksége van, amellett, hogy érzi, tudja, akármi is történik, szülei szeretetét nem vesztheti el, az feltétel nélkül jelen van megkérdőjelezhetetlenül.
Önnek pedig érdemes tisztáznia magában-akár külső segítséggel- mit vár párkapcsolatától, mit szeretne, hogy érzi magát ebben a helyzetben, esetleges veszteségélményeit feldolgozni, hogy ne legyen Önben az a félsz, hogy gyermeke szeretetét is elveszítheti, mert az nagyon is jelen van, csak éppen apukájához is kötődik a kisfiú!
Legjobbakat kívánom!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 12. 29. 12:11
Abban biztos vagyok, hogy a kisfia pontosan tudja, hogy anya van és Ön nagyon is fontos neki! Ám az édesapja ugyanilyen fontos számára, s nemtől függetlenül valóban fontos az apa kép is. Nem tudom, lát-e még esélyt kapcsolatuk javítására gyermeke apjával- nem a gyermek érdekében, hanem önmaguk végett-, de ha igen, akkor célszerű akár párterápiát is segítségül hívni.
Az biztos, hogy a gyermekek pontosan érzik a változásokat a családban, akkor is, ha nem a szeme előtt zajlik, hanem úgymond rejtetten zajlanak a konfliktusok. Érzik a bizonytalanságot, a zavart, hogy valami nem olyan, mint szokott. Érzik a szülőkön a nem kimutatott érzelmeket is, s ez is bizonytalansággal töltheti el őket.
Az, hogy apa újra részt vesz az életben egyfelől eltölti jó érzéssel a gyermeket, hisz nyilván kötődik hozzá, szeretne vele lenni, másfelől a bizonytalanság miatt: "vajon itt marad-e, meddig marad?" lehetnek szélsőségesebb megnyilvánulásai is. Két éves gyermek viselkedése eleve tud kissé intenzív lenni, dackorszak, önállósodási törekvések mind nagy változásokat, erős megnyilvánulásokat tudnak magukkal hozni.
Célszerű volna rendezni a viszonyokat gyermeke apjával, s a kisfiú számára és önmaguk lehető legnyugodtabb érzése miatt kialakítani egy stabil rendszert, ami határozott, megnyugtató keretet ad a mindennapokra! Hisz a gyermeknek stabilitásra, kiszámíthatóságra is nagy szüksége van, amellett, hogy érzi, tudja, akármi is történik, szülei szeretetét nem vesztheti el, az feltétel nélkül jelen van megkérdőjelezhetetlenül.
Önnek pedig érdemes tisztáznia magában-akár külső segítséggel- mit vár párkapcsolatától, mit szeretne, hogy érzi magát ebben a helyzetben, esetleges veszteségélményeit feldolgozni, hogy ne legyen Önben az a félsz, hogy gyermeke szeretetét is elveszítheti, mert az nagyon is jelen van, csak éppen apukájához is kötődik a kisfiú!
Legjobbakat kívánom!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 12. 29. 12:11
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
Van egy 20 hónapos kislányom. 3 hete mi a kislányommal a szüleimnél aludtunk, a férjem nem jött velünk (már 1-2x előfordult ilyen, hogy otthon maradt és olyan dolgokat megcsinált, amit a kisgyerek mellett nem igazán lehet). Másnap délelőtt mentünk haza, hívtam a férjem 9x, nem vette fel. Rossz érzésem támadt, így mikor hazaértünk és beálltam a kocsival a lányom nem vettem ki az autóból, hanem elkezdtem keresni a férjem, akire holtan találtam rá. Ezek után ki sem mertem venni, mert nem hagyhattam tök egyedül a házban. Szóltam rokonoknak jöjjenek érte, de a rendőrség a mentő előbb kintvolt. Tehát azt látta, hogy pánik van és idegen emberek szaladgálnak fel-le. Mikor tesómék odaértek bevitték a házba és összeszedték pár cuccát, aztán visszavitték a mamáékhoz. A közös házunkból elköltözünk a szüleimhez, mivel én ott a kicsivel nem maradhattam egyedül, mert külterület, közvilágítás és közvetlen szomszéd egyik irányból sincs, az összes rokon is 30 km-re lakik. Mindenki azt mondja nekem, hogy egy 20 hónapos gyerek hamar megszokja a változást, de szerintem nem. Egyik napról a másikra nem ott lakunk, a kutyáink a tesóméknál és nincs apa, ráadásul akárhogy próbálom titkolni és előtte nem feketében lenni a szomorúságot érzi. Otthon külön szobája volt és egésznap ketten voltunk, a férjem csak délután ért haza. De ő fürdette, ő szárított a a haját stb. Itt sokan vagyunk, nyüzsi van és ugye otthon mindent tudott mi hol van. 20 hónapos, de több hónapja beszél, számol magyarul és angolul 1-10-ig, kb 15 dalt tud kívülről, nagyon jó a memóriája, ismer jó pár színt, szóval nagyon értelmes, okos kislány. Míg otthon du magától aludt el, most kb 1 óra mire el tudom altatni. A játékaival nem nagyon játszik, vagy leginkább egy kupacba pakolja. Ma is ezt csinálta és mondta hazaviszem. Aztán beleült a gyerekülésbe ami a szobába van (az egyik autóból ki lett szedve) és mondta hogy kocsiba haza. Közben mindenre nemet mond (de lehet ez ilyen korszak) nem tudom egyáltalán mit csináljak vele. Félek beletaposok a lelkébe, de ha ráhagyok mindent meg a fejemre nő. Úgy érzem minden a feje tetejére állt. Az apját nem felejtette el, de ritkán hozza fel
Mikor igen leginkább azt mondja, hogy apa angyalok. (Én mondtam, hogy ott van) de olyan is van, hogy mondom neki hogy anya nagyon szeret erre rávágja, hogy apa nem. Teljesen tanácstalan vagyok. Köszönöm, ha tud segíteni. Edina
Van egy 20 hónapos kislányom. 3 hete mi a kislányommal a szüleimnél aludtunk, a férjem nem jött velünk (már 1-2x előfordult ilyen, hogy otthon maradt és olyan dolgokat megcsinált, amit a kisgyerek mellett nem igazán lehet). Másnap délelőtt mentünk haza, hívtam a férjem 9x, nem vette fel. Rossz érzésem támadt, így mikor hazaértünk és beálltam a kocsival a lányom nem vettem ki az autóból, hanem elkezdtem keresni a férjem, akire holtan találtam rá. Ezek után ki sem mertem venni, mert nem hagyhattam tök egyedül a házban. Szóltam rokonoknak jöjjenek érte, de a rendőrség a mentő előbb kintvolt. Tehát azt látta, hogy pánik van és idegen emberek szaladgálnak fel-le. Mikor tesómék odaértek bevitték a házba és összeszedték pár cuccát, aztán visszavitték a mamáékhoz. A közös házunkból elköltözünk a szüleimhez, mivel én ott a kicsivel nem maradhattam egyedül, mert külterület, közvilágítás és közvetlen szomszéd egyik irányból sincs, az összes rokon is 30 km-re lakik. Mindenki azt mondja nekem, hogy egy 20 hónapos gyerek hamar megszokja a változást, de szerintem nem. Egyik napról a másikra nem ott lakunk, a kutyáink a tesóméknál és nincs apa, ráadásul akárhogy próbálom titkolni és előtte nem feketében lenni a szomorúságot érzi. Otthon külön szobája volt és egésznap ketten voltunk, a férjem csak délután ért haza. De ő fürdette, ő szárított a a haját stb. Itt sokan vagyunk, nyüzsi van és ugye otthon mindent tudott mi hol van. 20 hónapos, de több hónapja beszél, számol magyarul és angolul 1-10-ig, kb 15 dalt tud kívülről, nagyon jó a memóriája, ismer jó pár színt, szóval nagyon értelmes, okos kislány. Míg otthon du magától aludt el, most kb 1 óra mire el tudom altatni. A játékaival nem nagyon játszik, vagy leginkább egy kupacba pakolja. Ma is ezt csinálta és mondta hazaviszem. Aztán beleült a gyerekülésbe ami a szobába van (az egyik autóból ki lett szedve) és mondta hogy kocsiba haza. Közben mindenre nemet mond (de lehet ez ilyen korszak) nem tudom egyáltalán mit csináljak vele. Félek beletaposok a lelkébe, de ha ráhagyok mindent meg a fejemre nő. Úgy érzem minden a feje tetejére állt. Az apját nem felejtette el, de ritkán hozza fel
Mikor igen leginkább azt mondja, hogy apa angyalok. (Én mondtam, hogy ott van) de olyan is van, hogy mondom neki hogy anya nagyon szeret erre rávágja, hogy apa nem. Teljesen tanácstalan vagyok. Köszönöm, ha tud segíteni. Edina
Kedves Edina!
Részvétem a hirtelen veszteség miatt, szörnyű ilyet átélni! :-(
Azzal egyetértek, hogy a gyermekek hamar megszokják a változásokat-személyiségnek megfelelően- de azért, ami Önökkel történt, nem egy szimpla változás, hiszen apukáját vesztette el és bizony a gyermekek is gyászolnak, a maguk módján. Egy közel 2 éves gyermek esetén ez megspékelődhet a korára jellemző, lassan jelentkező dackorszak jelenségeivel is. Az jó, ha a gyermek tud biztonságos fogódzot találni a történtekben, s nem csak azt érzi, hogy a felnőttek tudnak valamit, amit ő nem, s ez eltölti őt folyamatos bizonytalansággal. A gyászt jó megengedni minden családtagnak, tehát saját magának is! Szabad sírni a gyermek előtt, szabad felvállalni az érzelmeket, ez számára is segítség!
A mindenre nemet mond, korának megfelelően is jelen van/lenne az életében, de ebben a szomorú, zavaros helyzetben ez intenzívebb is lehet.
Ajánlom figyelmébe Singer Magdolna munkásságát: singer.hu/2909-2/
Legjobbakat kívánom Önöknek!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 12. 29. 11:57
Részvétem a hirtelen veszteség miatt, szörnyű ilyet átélni! :-(
Azzal egyetértek, hogy a gyermekek hamar megszokják a változásokat-személyiségnek megfelelően- de azért, ami Önökkel történt, nem egy szimpla változás, hiszen apukáját vesztette el és bizony a gyermekek is gyászolnak, a maguk módján. Egy közel 2 éves gyermek esetén ez megspékelődhet a korára jellemző, lassan jelentkező dackorszak jelenségeivel is. Az jó, ha a gyermek tud biztonságos fogódzot találni a történtekben, s nem csak azt érzi, hogy a felnőttek tudnak valamit, amit ő nem, s ez eltölti őt folyamatos bizonytalansággal. A gyászt jó megengedni minden családtagnak, tehát saját magának is! Szabad sírni a gyermek előtt, szabad felvállalni az érzelmeket, ez számára is segítség!
A mindenre nemet mond, korának megfelelően is jelen van/lenne az életében, de ebben a szomorú, zavaros helyzetben ez intenzívebb is lehet.
Ajánlom figyelmébe Singer Magdolna munkásságát: singer.hu/2909-2/
Legjobbakat kívánom Önöknek!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 12. 29. 11:57
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves doktor nő!
22 hónapos kislányunk nem tudjuk mi okból, mivel régebben nagyon baratságos, rokonoktól, idegenektől nem félt. De nyár óta 360 fokot fordult a viselkedésben. (Semmi trauma nem érte.) Ha elmegyünk rokonokhoz vagy az úton elkezdünk valakivel beszélgetni, vagy hozzá szólnak, vagy ide jön hozzánk valaki, akkor nem tudunk beszélgetni, mert húz befele a szobába vagy engem vagy a férjem, ha mi ketten nem megyünk, akkor mamát húzza befele (mamával élünk együtt), de nagyon akaratos akit kiszemel magának azt cibálja befele, közben pedig hangosan sír. Ha meglátja, hogy jött nálunk valaki hangosan elkezd sírni, s addig nem tágít míg be nem jövünk vele a szobába. Ahol végig az ölembe ül és nem szál le, ott viszont fenn hangon nevet, jó kedvű, de ha mihelyst megpróbálom lerakni kapaszkodik belém és sírni kezd. Kivételt a kisgyerekekkel tesz, mert azokkal azonnal feloldódik és játszik velük. Felnőttekkel már hoszabb idő kell, mire megnyílik előttük és elkezd játszani, elfogadni hogy hozzá szólnak. Olyan is van például, hogyha autóval megyünk és megáll az autó valaki előtt, akkor elkezd sírni, mert tudja hogy vendégségbe megyünk. Ilyenkor is elkezdi a sírást, ha hozzá szólnak akkor rákontráz, de olyan 10-15 perc múlva kinyílik és játszik a rokonokkal, teljesen barátságos lesz. De van olyan hogy megmakacsolja magát és amíg ott vagyunk valakinél addig megállás nélkül sír. Vagy például volt olyan, hogy a garázsban volt egy kis főzés, evés, beszélgetés és a kislányunk megállás nélkül kifele vágyott az udvarra a garázsból, ez is vendégeskedés közben volt.
Ha megyünk nagy bevásárolni visszük magunkkal, kis boltba is viszem szinte majdnem mindig. Amíg hozzá nem szólnak a boltban, addig szépen mászkál semmi gond nincs, de mihelyst hozzá szólnak, kezét a szeme elé rakja és sírásba kezd. Ebből kifolyólag már alig megyünk valakihez. Nagyon fusztrál ez a viselkedése, hiszen ezelőtt közvetlen, barátságos volt. Ez a viselkedés erősödik, ha olyan helyre megyünk vendégségbe, ahol nincs elég hely a szaladgálásra.
Nagyon bízom benne, hogy doktor nő által találunk rá egy megoldást, változtatást, mert szinte már kétségbe vagyunk esve ettől a viselkedéstől.
Válaszát nagyon szépen köszönjük!
22 hónapos kislányunk nem tudjuk mi okból, mivel régebben nagyon baratságos, rokonoktól, idegenektől nem félt. De nyár óta 360 fokot fordult a viselkedésben. (Semmi trauma nem érte.) Ha elmegyünk rokonokhoz vagy az úton elkezdünk valakivel beszélgetni, vagy hozzá szólnak, vagy ide jön hozzánk valaki, akkor nem tudunk beszélgetni, mert húz befele a szobába vagy engem vagy a férjem, ha mi ketten nem megyünk, akkor mamát húzza befele (mamával élünk együtt), de nagyon akaratos akit kiszemel magának azt cibálja befele, közben pedig hangosan sír. Ha meglátja, hogy jött nálunk valaki hangosan elkezd sírni, s addig nem tágít míg be nem jövünk vele a szobába. Ahol végig az ölembe ül és nem szál le, ott viszont fenn hangon nevet, jó kedvű, de ha mihelyst megpróbálom lerakni kapaszkodik belém és sírni kezd. Kivételt a kisgyerekekkel tesz, mert azokkal azonnal feloldódik és játszik velük. Felnőttekkel már hoszabb idő kell, mire megnyílik előttük és elkezd játszani, elfogadni hogy hozzá szólnak. Olyan is van például, hogyha autóval megyünk és megáll az autó valaki előtt, akkor elkezd sírni, mert tudja hogy vendégségbe megyünk. Ilyenkor is elkezdi a sírást, ha hozzá szólnak akkor rákontráz, de olyan 10-15 perc múlva kinyílik és játszik a rokonokkal, teljesen barátságos lesz. De van olyan hogy megmakacsolja magát és amíg ott vagyunk valakinél addig megállás nélkül sír. Vagy például volt olyan, hogy a garázsban volt egy kis főzés, evés, beszélgetés és a kislányunk megállás nélkül kifele vágyott az udvarra a garázsból, ez is vendégeskedés közben volt.
Ha megyünk nagy bevásárolni visszük magunkkal, kis boltba is viszem szinte majdnem mindig. Amíg hozzá nem szólnak a boltban, addig szépen mászkál semmi gond nincs, de mihelyst hozzá szólnak, kezét a szeme elé rakja és sírásba kezd. Ebből kifolyólag már alig megyünk valakihez. Nagyon fusztrál ez a viselkedése, hiszen ezelőtt közvetlen, barátságos volt. Ez a viselkedés erősödik, ha olyan helyre megyünk vendégségbe, ahol nincs elég hely a szaladgálásra.
Nagyon bízom benne, hogy doktor nő által találunk rá egy megoldást, változtatást, mert szinte már kétségbe vagyunk esve ettől a viselkedéstől.
Válaszát nagyon szépen köszönjük!
Kedves Szülő!
Érzem tanácstalanságát, s ez érthető is, hisz gyermekük valami olyat produkál,amit Önök felnőtt fejjel nehezen tudnak értelmezni, nem érthető a miértje, hisz nem erőltetik az idegenekkel való kommunikációt, pusztán szeretnének néha Önök is másokkal tölteni időt, beszélgetni. Talán ijesztő is a gondolat, hogy a gyerkőc rekciói miatt vissza kéne vonulni a világtól.
Nem tudom én sem, mi válthatta ki belőle ezt konkrétan, pláne, ha ez hirtelen új reakció, mégis az az érzésem, hogy ennek intenzitása átmeneti. Ismerek sok olyan gyermeket, aki hasonló temperamentumú volt, nem szerette, ha akár ránézett valaki, nemhogy kommunikálni. A szülők nem is erőltették a kapcsolódást, szabad volt a gyermeknek nem közeledni, s végül nagyobb korban (oviban, suliban) mindegyikük megtalálta azt a "pozíciót", melyben temperamentumának megfelelően jól érezte magát adott környezetben. Önök gyermekénél is ezt gondolom. Biztosan segítség számára, ha nem erőltetik a kifelé fordulást, de emellett érdemes megpróbálni visszatükrözni számára, amit Önök látnak rajta s azt is, hogy Önök hogyan érzik ettől magukat (persze a korának megfelelő módon). Mindezt olyan módon, melyben nincs címkézés(pl.ilyen vagy, olyan vagy), hanem elfogadással és támogatással. Ezek mellé a szabad játék, melyet a gyermek irányít, szintén feszültségoldó hatással bír, gyakorlatilag kijátsza magából, ami bántja, zavarja, ha van ilyen.
Remélem, tudtam segíteni!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 12. 15. 22:24
Érzem tanácstalanságát, s ez érthető is, hisz gyermekük valami olyat produkál,amit Önök felnőtt fejjel nehezen tudnak értelmezni, nem érthető a miértje, hisz nem erőltetik az idegenekkel való kommunikációt, pusztán szeretnének néha Önök is másokkal tölteni időt, beszélgetni. Talán ijesztő is a gondolat, hogy a gyerkőc rekciói miatt vissza kéne vonulni a világtól.
Nem tudom én sem, mi válthatta ki belőle ezt konkrétan, pláne, ha ez hirtelen új reakció, mégis az az érzésem, hogy ennek intenzitása átmeneti. Ismerek sok olyan gyermeket, aki hasonló temperamentumú volt, nem szerette, ha akár ránézett valaki, nemhogy kommunikálni. A szülők nem is erőltették a kapcsolódást, szabad volt a gyermeknek nem közeledni, s végül nagyobb korban (oviban, suliban) mindegyikük megtalálta azt a "pozíciót", melyben temperamentumának megfelelően jól érezte magát adott környezetben. Önök gyermekénél is ezt gondolom. Biztosan segítség számára, ha nem erőltetik a kifelé fordulást, de emellett érdemes megpróbálni visszatükrözni számára, amit Önök látnak rajta s azt is, hogy Önök hogyan érzik ettől magukat (persze a korának megfelelő módon). Mindezt olyan módon, melyben nincs címkézés(pl.ilyen vagy, olyan vagy), hanem elfogadással és támogatással. Ezek mellé a szabad játék, melyet a gyermek irányít, szintén feszültségoldó hatással bír, gyakorlatilag kijátsza magából, ami bántja, zavarja, ha van ilyen.
Remélem, tudtam segíteni!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 12. 15. 22:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
20 hónapos kislányom viselkedése aggasztó az elmúlt időben. Jó pár hónapja már elkezdődött a hiszti korszak, és az, hogy mindenre nemet mond. Eddig kezelhető volt a dolog, viszont mostanában nagyon eldurvult. Agresszív, csapkod, harap, ha vmit nem szabad neki. A pelenkázóról mindent lesodor, ha pelenkázni szeretném, dobálja magát, ordít. Ha valahova indulunk nem akar öltözni. Ha valamit nem szabad egyből ordít, ledobja magát a földre. Másrészt meg ha itthon vagyunk sokszor jön, hogy menjek vele, vagy csimpaszkodik belém, hogy vegyem fel. Ha éppen nem tudom ezeket rögtön teljesíteni, akkor is 2 percen belül magán kívül van.
Tudom, hogy kezdődik a dackorszak, meg szeparációs szorongás is lehet, de úgy érzem egy folytonos küzdelem mi den nap... Nagyon nehezen bírom sajnos... Ja, apával közreműködő az esetek kb 98 százalékában. Csak engem tüntet ki a nagy tiltakozással...
Mit gondol, hogyan lehetne a leghatékonyabban kezelni ezeket a szituációkat? Engem leginkàbb az agresszivitás zavar. Nem tudom mi lehet a hátterében, és, hogy mennyire normális.
Köszönettel:
Mariann
20 hónapos kislányom viselkedése aggasztó az elmúlt időben. Jó pár hónapja már elkezdődött a hiszti korszak, és az, hogy mindenre nemet mond. Eddig kezelhető volt a dolog, viszont mostanában nagyon eldurvult. Agresszív, csapkod, harap, ha vmit nem szabad neki. A pelenkázóról mindent lesodor, ha pelenkázni szeretném, dobálja magát, ordít. Ha valahova indulunk nem akar öltözni. Ha valamit nem szabad egyből ordít, ledobja magát a földre. Másrészt meg ha itthon vagyunk sokszor jön, hogy menjek vele, vagy csimpaszkodik belém, hogy vegyem fel. Ha éppen nem tudom ezeket rögtön teljesíteni, akkor is 2 percen belül magán kívül van.
Tudom, hogy kezdődik a dackorszak, meg szeparációs szorongás is lehet, de úgy érzem egy folytonos küzdelem mi den nap... Nagyon nehezen bírom sajnos... Ja, apával közreműködő az esetek kb 98 százalékában. Csak engem tüntet ki a nagy tiltakozással...
Mit gondol, hogyan lehetne a leghatékonyabban kezelni ezeket a szituációkat? Engem leginkàbb az agresszivitás zavar. Nem tudom mi lehet a hátterében, és, hogy mennyire normális.
Köszönettel:
Mariann
Kedves Mariann!
Elnézést kérem, a megkésett válaszért!
Tapasztalt a kérdése megírása óta bármiféle változást?
A tapaszalat azt mutatja, hogy közeledvén a 2.életév betöltéséhez, sok gyermek mutat veleszületett temperamentumának megfelelő intenzitással frusztrációs tüneteket. Sokszor a frusztráltsághoz az vezet, hogy még nehezen fejezi ki magát, többet szeretne mondani, kifejezni, mint amire beszéddel képes lenne, s ez feszültté teszi. Ez pedig érthetően, a szülőt is feszültté teszi. Érdemes megpróbálni úgy kommunikálni, hogy abban ne legyen "címkézés" (ilyen vagy, olyan vagy), viszont Ön is ki tudja fejezni azt, amit érez. Én nagyon pártolom a gyermekkel szembeni őszinte felvállalásokat, s ezt a gyermekek is nagyon szokták díjazni, sőt, ez számára is segítség ahhoz, hogy mintát kapjon az érzelmek együttműködő kifejezéséről s arról, hogy a negatív érzelmek is elfogadottak. Az érzelmi szabadság, megltásom szerint, nagyon fontos egy szülő-gyerek kapcsolatban!
Sok anyát megijeszt, ha a gyerkőc csak vele ilyen intenzív, de ez inkább azt szokta jelenteni, hogy anyával annyira szoros és bizalmi a viszony, hogy vele szemben meg meri engedni magának a szélsőségeket is. (Ez persze nem azt jelenti, hogy apával gyengébb volna a kapcsolata!) Ajánlom elolvasásra a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyvet! Nagyon hasznos olvasmány, tele gyakorlatokkal, példákkal is!
Természetesen agresszív megnyilvánulásokat nem kell engedni, pl.ütést, csípést, stb.ilyenkor érdemes megfogni a kezét és határozottan mondani, hogy "Ezt nem!". De ettől függetlenül nem egyedül hagyni az éppen benne dúló nehéz érzésével, hanem megpróbálni visszatükrözni neki, Ön mit lát rajta: "Úgy látom, dühös vagy, mert..." "Úgy látom, elkeseredtél, mert...", stb. Így szavakba is lehet önteni, amit ő nem tud elmondani. És persze, ha van plusz oka annak, amiért frusztrálódhat és van mód azon csökenteni, akkor tegyék meg! Pl.ha jár bölcsibe és elfáradt, akkor csökkenteni annak időtartamát, ha van rá mód.
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 12. 12. 10:20
Elnézést kérem, a megkésett válaszért!
Tapasztalt a kérdése megírása óta bármiféle változást?
A tapaszalat azt mutatja, hogy közeledvén a 2.életév betöltéséhez, sok gyermek mutat veleszületett temperamentumának megfelelő intenzitással frusztrációs tüneteket. Sokszor a frusztráltsághoz az vezet, hogy még nehezen fejezi ki magát, többet szeretne mondani, kifejezni, mint amire beszéddel képes lenne, s ez feszültté teszi. Ez pedig érthetően, a szülőt is feszültté teszi. Érdemes megpróbálni úgy kommunikálni, hogy abban ne legyen "címkézés" (ilyen vagy, olyan vagy), viszont Ön is ki tudja fejezni azt, amit érez. Én nagyon pártolom a gyermekkel szembeni őszinte felvállalásokat, s ezt a gyermekek is nagyon szokták díjazni, sőt, ez számára is segítség ahhoz, hogy mintát kapjon az érzelmek együttműködő kifejezéséről s arról, hogy a negatív érzelmek is elfogadottak. Az érzelmi szabadság, megltásom szerint, nagyon fontos egy szülő-gyerek kapcsolatban!
Sok anyát megijeszt, ha a gyerkőc csak vele ilyen intenzív, de ez inkább azt szokta jelenteni, hogy anyával annyira szoros és bizalmi a viszony, hogy vele szemben meg meri engedni magának a szélsőségeket is. (Ez persze nem azt jelenti, hogy apával gyengébb volna a kapcsolata!) Ajánlom elolvasásra a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyvet! Nagyon hasznos olvasmány, tele gyakorlatokkal, példákkal is!
Természetesen agresszív megnyilvánulásokat nem kell engedni, pl.ütést, csípést, stb.ilyenkor érdemes megfogni a kezét és határozottan mondani, hogy "Ezt nem!". De ettől függetlenül nem egyedül hagyni az éppen benne dúló nehéz érzésével, hanem megpróbálni visszatükrözni neki, Ön mit lát rajta: "Úgy látom, dühös vagy, mert..." "Úgy látom, elkeseredtél, mert...", stb. Így szavakba is lehet önteni, amit ő nem tud elmondani. És persze, ha van plusz oka annak, amiért frusztrálódhat és van mód azon csökenteni, akkor tegyék meg! Pl.ha jár bölcsibe és elfáradt, akkor csökkenteni annak időtartamát, ha van rá mód.
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 12. 12. 10:20
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Igazából azért írok Önnek, mert iszonyatos lelkiismeret furdalás gyötör! Van egy 9 hetes kisfiam, akinek részben az én (tájékozatlanság), részben a környezetem hibájából tápszer volt az első tápláléka, nem pedig colostrum! Ezért az ő bélfalát elsődlegesen nem colostrum vonta be. Sajnos vissza menni a múltba nem tudok, de ha tehetném megtenném, hisz én is, mint minden anya szeretnék mindent megadni a gyermekemnek, főleg ami az ő egészségét szolgálja. Kérdésem az lenne, hogy ennek milyen későbbi következményei lesznek vagy lehetnek? Mindenhol olvasom, hogy ez milyen fontos szerepet tölt be pl. az immunrendszer kialakulásában. Leszögezem, a tápszer után szoptatva volt rendszeresen, kapott colostrumot is, és 3 hetes kora óta kizárólag anyatejes, szépen szopizik! Gondolom az is sokat jelent azért, hogy kapott előtejet, csak hát ugye nem azt legelőször. Emiatt az én babám esetlegesen betegesebb lesz majd? A későbbikben is, esetleg felnőtt korában is gyengébb lesz az immunrendszere? A colostrum csak az első pár hétre ad nagyfokú védelmet a kórokozók ellen, vagy esetleg hosszú távon is van befolyása az immunrendszerre. Az, hogy most csak anyatejes, helyre hozhatja-e még a korábban elkövetett hibát? Igazából hasfájós szegény és ezért is magamat okolom, mert félek, hogy ez is a fent leírtak következménye!
Előre is köszönöm válaszát! Egy önmarcangoló édesanya
Igazából azért írok Önnek, mert iszonyatos lelkiismeret furdalás gyötör! Van egy 9 hetes kisfiam, akinek részben az én (tájékozatlanság), részben a környezetem hibájából tápszer volt az első tápláléka, nem pedig colostrum! Ezért az ő bélfalát elsődlegesen nem colostrum vonta be. Sajnos vissza menni a múltba nem tudok, de ha tehetném megtenném, hisz én is, mint minden anya szeretnék mindent megadni a gyermekemnek, főleg ami az ő egészségét szolgálja. Kérdésem az lenne, hogy ennek milyen későbbi következményei lesznek vagy lehetnek? Mindenhol olvasom, hogy ez milyen fontos szerepet tölt be pl. az immunrendszer kialakulásában. Leszögezem, a tápszer után szoptatva volt rendszeresen, kapott colostrumot is, és 3 hetes kora óta kizárólag anyatejes, szépen szopizik! Gondolom az is sokat jelent azért, hogy kapott előtejet, csak hát ugye nem azt legelőször. Emiatt az én babám esetlegesen betegesebb lesz majd? A későbbikben is, esetleg felnőtt korában is gyengébb lesz az immunrendszere? A colostrum csak az első pár hétre ad nagyfokú védelmet a kórokozók ellen, vagy esetleg hosszú távon is van befolyása az immunrendszerre. Az, hogy most csak anyatejes, helyre hozhatja-e még a korábban elkövetett hibát? Igazából hasfájós szegény és ezért is magamat okolom, mert félek, hogy ez is a fent leírtak következménye!
Előre is köszönöm válaszát! Egy önmarcangoló édesanya
Kedves önmarcangoló édesanya!
Abszolút megértem érzéseit, mély együttérzésem, amiért nem úgy zajlottak az első pillanatok, órák, ahogy szerette volna!
Gratulálok kisfia érkezéséhez!
Látom, hogy nagyon tájékozott anyatej ügyben, feltételezem készült a szoptatásra már várandóssága alatt, s ezért is érezte fontosnak, hogy kisfia megkaphassa a valóban fontos kolosztrumot. Ám sajnos mostanában nem ritka, hogy meghiúsul a szülés utáni percekbena mellretétel, s sajnos az esetek többségében indokolatlanul (de ternészetesen vannak olyan esetek, mikor megalapozott a szeparáció)! Az csodálatos dolog, hogy kisfia azóta is kapja az anyatejet, melynek minden cseppje aranyat ér!
Úgy érzem, ez a veszteség Önnek nagy fájdalom, s ezt is érdemes feldolgozni, akár külső segítséggel is, ha a mindennapjaiban ez megmaradna a későbbiekben is. Főleg, ha esetleg szülésélményében is volt olyan történés, amely fájdalmat hordoz testében-lelkében.
Nem gondolnám, hogy a jövőre nézve kisfia betegesebb lenne majd, ne lenne megtámogatva az immunrendszere megfelelően, hiszen a folyamatos szoptatás pont azt adja, amire vágyik Ön is: alkalmazkodva kisfia életkorához, minden fronton az ő testi és pszichés fejlődését támogatja!
Kérem, ne hibáztassa magát a történtek miatt! Csodálatos dolog, és le a kalappal, hogy a nehezített indulás ellenére már hat hete kisfia kizárólagosan anyatejes! Legyen büszke magukra, mert mindketten megdolgoztak ezért! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 10. 30. 19:43
Abszolút megértem érzéseit, mély együttérzésem, amiért nem úgy zajlottak az első pillanatok, órák, ahogy szerette volna!
Gratulálok kisfia érkezéséhez!
Látom, hogy nagyon tájékozott anyatej ügyben, feltételezem készült a szoptatásra már várandóssága alatt, s ezért is érezte fontosnak, hogy kisfia megkaphassa a valóban fontos kolosztrumot. Ám sajnos mostanában nem ritka, hogy meghiúsul a szülés utáni percekbena mellretétel, s sajnos az esetek többségében indokolatlanul (de ternészetesen vannak olyan esetek, mikor megalapozott a szeparáció)! Az csodálatos dolog, hogy kisfia azóta is kapja az anyatejet, melynek minden cseppje aranyat ér!
Úgy érzem, ez a veszteség Önnek nagy fájdalom, s ezt is érdemes feldolgozni, akár külső segítséggel is, ha a mindennapjaiban ez megmaradna a későbbiekben is. Főleg, ha esetleg szülésélményében is volt olyan történés, amely fájdalmat hordoz testében-lelkében.
Nem gondolnám, hogy a jövőre nézve kisfia betegesebb lenne majd, ne lenne megtámogatva az immunrendszere megfelelően, hiszen a folyamatos szoptatás pont azt adja, amire vágyik Ön is: alkalmazkodva kisfia életkorához, minden fronton az ő testi és pszichés fejlődését támogatja!
Kérem, ne hibáztassa magát a történtek miatt! Csodálatos dolog, és le a kalappal, hogy a nehezített indulás ellenére már hat hete kisfia kizárólagosan anyatejes! Legyen büszke magukra, mert mindketten megdolgoztak ezért! :-)
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 10. 30. 19:43
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
Nemrégen írtam Önnek és ezúton is nagyon köszönöm a válaszát! Nem haragszik, ha még egy utolsó kérdést felteszek Önnek? Megígérem, ez az utolsó és előre is nagyon köszönöm a segítségét! :)
Az előző levélben arról érdeklődtem, hogy nem túl korai-e vajon ha három hónappal a kis tesó érkezése után oviba adom a majdnem 3 éves kislányomat. Azóta belevágtunk, most jár 3. hete.
Ahogy akkor is írtam, nagyon eleven izgő-mozgó és bizony iszonyú akaratos kislány és egy percet sincsen el egyedül, ezért azt kell hogy mondjam, muszáj oviba járnia, mert még nagymamás segítséggel is alig lehet mellette a kishúgát ellátni, nemhogy egyedül nekem.
Így ott is alszik, 3 óra körül szoktam elhozni, hogy azért legyen is értelme hogy odajár.
Nem ment könnyen a beszoktatás, eleinte sokszor sírdogált, most ott tartunk hogy már nem sír, de állandóan azt mondja megállás nélkül, hogy nem szereti az ovit és kérlel, hogy ne kelljen mennie. Én meg már nem tudok milyen érvet mondani neki mellette mert semmi nem érdekli csak hajtogatja hogy nem jó neki ott.
Éjszakánként pedig nagyon gyakran felsír, akkor ott kell aludnom mellette mert nem tud visszaaludni. Aztán sok dologban visszafejlődött, pld. a cumit már majdnem elhagytuk, most megállás nélkül ott lóg a szájában és olyan hisztis lett hogy már szinte az egész család haptákban áll csak hogy ne ingereljük... De gondolom azért ez nem teljesen normális...
Az óvónők viszont azt mondják hogy bent "nagyon ügyes, nem egy elveszett kislány, feltalálja magát".
Néha persze altatásnál, különfoglalkozásoknál szokott sírdogálni (sajnos csak magánoviba sikerült beíratnunk és tele van a hét különfoglalkozásokkal, foci, tánc, angol, amiket kifejezetten mond hogy nem szereti... talán sok neki?..)
Az óvónők szerint ez a "nyafi" vagy akárminek is hívjuk csak nekem szól.
Igazából ez is lenne a kérdésem Önhöz, hogy van ilyen? Hogy ez tényleg csak nekem szólna? Azt mondják várjunk pár hónapot, addigra megszokja és rendben lesz minden. Nekem viszont ez kicsit soknak tűnik. De ha valóban van ilyen, hogy csak engem "tesztelget", akkor állom a sarat, csak tudnám hogy így van, mert jelenleg eléggé megvisel ez a helyzet és nemcsak engem, de már mindannyiunkat.
Nagyon nagyon szépen köszönöm előre is ha most is kisegít tanáccsal! És minden jót kívánok Önnek!
Üdvözlettel,
Viola
Nemrégen írtam Önnek és ezúton is nagyon köszönöm a válaszát! Nem haragszik, ha még egy utolsó kérdést felteszek Önnek? Megígérem, ez az utolsó és előre is nagyon köszönöm a segítségét! :)
Az előző levélben arról érdeklődtem, hogy nem túl korai-e vajon ha három hónappal a kis tesó érkezése után oviba adom a majdnem 3 éves kislányomat. Azóta belevágtunk, most jár 3. hete.
Ahogy akkor is írtam, nagyon eleven izgő-mozgó és bizony iszonyú akaratos kislány és egy percet sincsen el egyedül, ezért azt kell hogy mondjam, muszáj oviba járnia, mert még nagymamás segítséggel is alig lehet mellette a kishúgát ellátni, nemhogy egyedül nekem.
Így ott is alszik, 3 óra körül szoktam elhozni, hogy azért legyen is értelme hogy odajár.
Nem ment könnyen a beszoktatás, eleinte sokszor sírdogált, most ott tartunk hogy már nem sír, de állandóan azt mondja megállás nélkül, hogy nem szereti az ovit és kérlel, hogy ne kelljen mennie. Én meg már nem tudok milyen érvet mondani neki mellette mert semmi nem érdekli csak hajtogatja hogy nem jó neki ott.
Éjszakánként pedig nagyon gyakran felsír, akkor ott kell aludnom mellette mert nem tud visszaaludni. Aztán sok dologban visszafejlődött, pld. a cumit már majdnem elhagytuk, most megállás nélkül ott lóg a szájában és olyan hisztis lett hogy már szinte az egész család haptákban áll csak hogy ne ingereljük... De gondolom azért ez nem teljesen normális...
Az óvónők viszont azt mondják hogy bent "nagyon ügyes, nem egy elveszett kislány, feltalálja magát".
Néha persze altatásnál, különfoglalkozásoknál szokott sírdogálni (sajnos csak magánoviba sikerült beíratnunk és tele van a hét különfoglalkozásokkal, foci, tánc, angol, amiket kifejezetten mond hogy nem szereti... talán sok neki?..)
Az óvónők szerint ez a "nyafi" vagy akárminek is hívjuk csak nekem szól.
Igazából ez is lenne a kérdésem Önhöz, hogy van ilyen? Hogy ez tényleg csak nekem szólna? Azt mondják várjunk pár hónapot, addigra megszokja és rendben lesz minden. Nekem viszont ez kicsit soknak tűnik. De ha valóban van ilyen, hogy csak engem "tesztelget", akkor állom a sarat, csak tudnám hogy így van, mert jelenleg eléggé megvisel ez a helyzet és nemcsak engem, de már mindannyiunkat.
Nagyon nagyon szépen köszönöm előre is ha most is kisegít tanáccsal! És minden jót kívánok Önnek!
Üdvözlettel,
Viola
Kedves Viola!
Valamilyen szinten persze, hogy Önnek szól, hisz Ön az, aki a Legfontosabb Másik (hogy Ranschburg jenő szavaival éljek :-) ). De ez nem tesztelgetés, hanem az érzelmeinek kifejezése ezen a módon. Hisz ő nem tud leülni és egy tea mellett átbeszélni felnőttesen a dolgot, viszont pontos leírást ad arról, hogyan is érzi magát a jelen helyzetben. Az természetes, hogy az elején sírdogál, stb. hisz idő kell ahhoz, hogy kötődést tudjon kialakítani az új személyekkel, magával a hellyel (igazából a kötődés kialakítása a beszokás lényege, nem anya hiányának megszokása). Ez kb. olyasmi helyzet, mikor mi új munkahelyet kezdünk, minden szokatlan, új és bár bártuk és izgalmas, azért némi szorongással is eltölt. Igyekszünk megfelelni a főnöknek, kollégáknak, tesszük a dolgunkat, de lehet, hogy otthon, az érzelmileg biztonságos közegben azért kijön belőlünk az egész napos stressz és az újdonság hatása.
Eszik, iszik, szundikál benn? Kiveszi a részét, részt vesz a feladatokban, aktív a maga módján?
Az biztos, hogy a túl sok foglalkozás, különórák is megviselhetik, az lehet túl nagy falat neki.
ha úgy érzik, szeretnének levenni a terhekből, talán érdemes lenne csökkenteni a különórákat, vagy az oviban benn töltött időt, pl. hogy ne aludjon benn, ha nem muszáj, vagy ne menjen mindennap. persze ezek csak akkor működnek, ha a családi életükbe, menetükbe ez beilleszthető!
Legjobbakat kívánom továbbra is! :-)
(És nyugodtan írjon bármennyit, örülök, ha tudok segíteni! :-) ) Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 10. 12. 23:01
Valamilyen szinten persze, hogy Önnek szól, hisz Ön az, aki a Legfontosabb Másik (hogy Ranschburg jenő szavaival éljek :-) ). De ez nem tesztelgetés, hanem az érzelmeinek kifejezése ezen a módon. Hisz ő nem tud leülni és egy tea mellett átbeszélni felnőttesen a dolgot, viszont pontos leírást ad arról, hogyan is érzi magát a jelen helyzetben. Az természetes, hogy az elején sírdogál, stb. hisz idő kell ahhoz, hogy kötődést tudjon kialakítani az új személyekkel, magával a hellyel (igazából a kötődés kialakítása a beszokás lényege, nem anya hiányának megszokása). Ez kb. olyasmi helyzet, mikor mi új munkahelyet kezdünk, minden szokatlan, új és bár bártuk és izgalmas, azért némi szorongással is eltölt. Igyekszünk megfelelni a főnöknek, kollégáknak, tesszük a dolgunkat, de lehet, hogy otthon, az érzelmileg biztonságos közegben azért kijön belőlünk az egész napos stressz és az újdonság hatása.
Eszik, iszik, szundikál benn? Kiveszi a részét, részt vesz a feladatokban, aktív a maga módján?
Az biztos, hogy a túl sok foglalkozás, különórák is megviselhetik, az lehet túl nagy falat neki.
ha úgy érzik, szeretnének levenni a terhekből, talán érdemes lenne csökkenteni a különórákat, vagy az oviban benn töltött időt, pl. hogy ne aludjon benn, ha nem muszáj, vagy ne menjen mindennap. persze ezek csak akkor működnek, ha a családi életükbe, menetükbe ez beilleszthető!
Legjobbakat kívánom továbbra is! :-)
(És nyugodtan írjon bármennyit, örülök, ha tudok segíteni! :-) ) Dobiné Olasz-Papp Nóra 2017. 10. 12. 23:01
Olvasói értékelés: 5 / 5
Elejére | Előző oldal | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | Következő | Végére
Gondoljunk most egy kisbabára. Mi az, ami először eszünkbe jut, ha az ő kis csupasz testére gondolunk: apró lábai, a cuki redők a combokon és karokon na és persze az ikonikus babapocak, ami azért nem csak az elbűvölő látvány miatt játszik központi szerepet.
.jpg){kind=small}
