Kedves Nóra, szeretnék 6,5 hónapos kisfiammal kapcsolatban kérdezni. Kb. 2 héttel ezelőttig egész jól elvolt egyedül a játszószőnyegeken, amik a ház különböző pontjain vannak. 15-20 percenként mikor megunta, átvittük máshova, vagy játékot cseréltünk, vagy végül ha semmi sem vált be, felvettük. Bárkivel elvolt ugyanígy. Kb 2 hete elkezdett egyre többet "nyafogni", nem akar játszani egyedül, már ügyesen kúszott, de most lecövekel és nem hajlandó egy centit sem megtenni semmiért sem. Csak ölben nem nyafog. Igazából olvastam a szeparációs szorongásról. Vajon a mi esetünkben is ez lehet? Mert mindenhol azt írják, hogy ha engem nem lát, akkor csinálja ezt a baba. Viszont akkor is csinálja, ha lát. Illetve volt 2 nap, amikor csak akkor nyöszörgött-sírt, ha nem látott és ha játék közben a hata mögött voltam, folyton hatra nézegetett. De azóta eltelt 4 nap alatt akkor is sírdogál, ha lát. Csak akkor nyugszik meg, ha ölben van. Akar apa, akár mama ölében is jó, nem csak az enyémben. Így is ez lehet a probléma?

Kedves Nóra!

13 hetes kismama vagyok és lassan el kellene döntenem, hogy melyik klinikán szüljek és elkezdtem olvasgatni a témában, de nem találok használható anyagot, ahol össze lenne foglalva a szempontrendszer, hogy mely klinikán milyen lehetőségeim vannak a legtermészetesebb szülésre, alternatív lehetőségekre stb. Tudnál nekem küldeni egy összefoglalót, mely segítene eldönteni, hogy melyik budapesti klinikát válasszam?

Előre is köszönöm!

Veronika

Kedves szakértő! Kislányom 3 hónpos múlt nem rég, újszülött korától kezdve vittük társaságba, mindenkinél elvolt kézről kézre járt, viszont most 3 hete azzal küzdünk, és a helyzet egyre rosszabb, ha nagyobb társaságba megyünk vagy elég ha jönnek hozzánk látogatóba, keserves sírás tör rá, és ennek nem tudunk mit tenni, itthon nagyon jó kedélyű kislány, de csak akkor ha anya és apa van itthon. Csak nagyon kimerítő, és rossz érzés ha tényleg bárki hozzászól/rá néz már sír is, legyenek ezek a nagyszülők akiket minden héten lát. Tanácstalan vagyok mit tudok ennek tenni, vagy ez az állapot meddig tarthat el. Előre is köszönöm a válaszát.

Tisztelt Szakértő! 14 hónapos kislányom alvásproblémájához szeretnék segítséget kérni. Megpróbálom röviden tömören leírni a történetünket. Kislányom kis súllyal született (2350g), és rettenetesen hasfájós volt kb 4 hónapos koráig. Szinte egész nap kézben volt és sírt, voltak napok amikor napközben is alig aludt vmit. Ezután a nappali altatások a pihenőszékben voltak, este pedig paskoltuk a fenekét, így aludt el. Kb. 8-9 hónapos korától kézben altattam nappal is és este is. Mostanra már nagyon fáj a derekam így kb 1 hónapja úgy alszik hogy berakom az ágyba és simogatom vagy picit paskolom. Viszont nagyon sok idő kell neki az elalváshoz. 40 perctől másfél óráig. Emellett hozzátartozik az is hogy rettenetesen mozgékony, mindig mozgásban van és az elalvás előtt is folyamatosan mozog, egyik oldalról a másikra fekszik, feláll, piszkálja rugdossa a rácsot tehát nem tud leállni. Bevallom néha már felemeltem a hangom mert kikészít a hosszú altatás, félek rossz hatással vagyok a pici lelkére, nem akarom hogy megijedjen...illetve attól tartok nem e lesz esetleg hiperaktív. Pici baba kora óta sokszor nyűgös, nyugtalan baba. Fogunk még nincs:) Nagyon szépen köszönöm a segítségét előre is.

Tisztelt szakértő!
Tanácstalan vagyok. Van egy 4 hónapos babám, aki születése óta sírós, az elejétől fogva nem volt rendszer sem az alvásvan, etetésben, semmiben.
Nem szereti a babakocsit, hordozó kendőt, és a kinnt létet sem.
Igényli hogy a nap 24 órájában 26-ot vele foglalkozzak.
Nem tudom lerakni játszani egy percre sem egyedül, sőt aludni sem tud egyedül.
Ezeket nagy kudarcnak élem meg, mert a környezetemben több babás anyuka is van és nekik nem ilyen.
Hogyan kezelejem ezt, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott tudjak maradni.
Úgy érzem kezd a depresszió eluralkodni rajtam. Nem vagyok boldog, pedig annak kellene lennem. Hol rontottam el a kapcsolatom a babával?
Miert sír mindíg, pedig igyekszem mindent Megtenni. Már szinte tehernek élem meg az anyaságot és így nagyon nem jó.
Kérem, adjon tanácsot hogyan lehet ezt az állapotot javítani, nem szeretném hogy szorongó babám legyen miattam.
Válaszát előre is köszönöm!!

Kedves Szakértö!
Van egy 17 honapos kisfiam aki kicsi kora óta fél a férfiaktól.... Eleinte volt hogy az idegen néniktöl is félt, de ez már átment rajta... A férfiaktól való félelme viszont megmaradt! Vannak olyan helyzetek is amikor egyenesen sír ha a bácsi a kozelében van.... A nénikre mosolyog, de ne vegye fel öt senki az ölébe.A férfiak pedig ilyen hatással vannak rá. Nem tortént semmi olyan hogy férfi megijesztette volna vagy hasonlo... mindenki kedvesen beszél hozzá... Azt nem tudom hogy mi okozza ezt nála? Kinövi ezt a fajta ,,félelmet,,? Hogyan segithetnék neki ebben?
Válaszát elore is köszönöm

Kedves Nóra!

4 hónapos kisfiunkkal kapcsolatban írok, mint gyakorló apuka. Az a problémám/problémánk, hogy nagyjából egy hete megváltozott a kapcsolat, vagyis az ő hozzáállása. Eddig a pontig (egy héttel ezelőttig, amikoris gyógytornán voltunk) én voltam az, akinél szinte minden este elaludt, akinél megnyugodott, bármikor is sírás volt. Most pedig ott tartunk, hogy nálam csak elvétve alszik el (közben nagymamánál szépen lenyugodott, el is aludt tegnap), vasárnap konkrétan egyből ordított, ahogy felvettem. Gondoltunk rá hogy a borosta szúrja, levágtam, 1 napig jobb lett a helyzet, de újra nyugtalan ha aludni készülünk. Játéknál egyébként nincs baj, mosolyog, sikongat, csak akkor, amikor látom, hogy álmos, és próbálom altatni. Természetesen nem bántottam, nem okoztam neki fájdalmat, maximum annyi, hogy én adtam a Dévényes gyógytornász kezébe. Kérem, legyen kedves tanácsot adni, hogy mi lehet a probléma, a "hős, nyugalmat adó apa" miért tűnt el benne, normális folyamat-e, és ha nem, hogyan tudjuk visszaállítani?

Üdvözlettel,
Péter, 28 éves apuka

Kedves Nóra!
A kisebbik lányom 6 hónapos múlt, és, az első pár hét kivételével, szinte soha nem sir... Aránylag jól alszunk (együtt), kétszer-háromszor még szopizik éjszaka, kissé megtámasztva ül egyedül. Komunikál, gügyög, sokszor jókedvű, kacag, játszik, van hogy unott és fásult, tehát produkálja a babáktól megszokott `hangulatokat`, kivéve hogy nem sir feszültséglevezetésként. Pedig valamennyi stresszben biztosan van része, a családi életünk nem felhőtlen. Nem panaszkodni akarok, hiszen egy szülőnek ez kényelmesebb mint egy sokat siró baba, de nem jelez ez valami gondot ön szerint?
Válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel,
Annabella

Kedves Nóra!

Kisfiam augusztusban lesz 3 éves. Sokáig küzdöttünk erős székrekedéssel, ezért jelenleg még mindig nehezen kakil. A kakilás maga könnyen megy, de sír és fél, látom szorong előtte órákon át, hogy kakilnia kell. Szobatisztaságot kezdjük, a pisilés talán nem lesz gond, bár a kisnadrágot nem akarja felvenni, kakilásnál én is félek, mi lesz.
Jelenleg azt csinálom esténként, hogy fürdés előtt leveszem róla a pelust és hagyom szabadon.
Az lenne a kérdésem, hogy ezt a szorongást hogyan tudom oldani benne? Mindig mondom neki, hogy mindenki kakil, meséltem is már, de az utóbbi napokban ő fogalmazta meg, hogy azért nem akar kakilni, mert fél, hogy fájni fog, amikor kinyomja.
Tanácstalan vagyok, szeretném, ha sikerülne szeptemberre szobatisztaság is, hiszen ovis lesz.

Köszönöm előre is a válaszát,
Bella

Kedves Nóra!

A kislányom 5 hónapos (ikrek, egy fiú egy lány). 3. hónapig nagyon nehéz volt, 3 óránként ébredtek, borzasztó fáradtak voltunk a férjemmel.
3-5 hónap között kialakult egy kis rend, 8-9 között aludtak el, először 0-1 óra között ébredtek enni, majd utána 2-3 alkalommal reggel 6-ig. 6 után már nem lehetett őket visszaaltatni.
Az utolsó másfél hétben viszont Patrícia maximum 1 órát alszik éjszaka, utána felsír és 1-2 óra visszaaltatni, utána megint csak 1 órát alszik és így tovább.
A gyerekorvos szerint nem fogzik. Vidám, jól eszik, nem tudjuk mi okozhatja. Ha ölemben van akkor is sír, csak ha felállva ringatom akkor nyugszik meg kicsit, de ha elalszik az ölemben és lerakom az ágyába, azonnal felsír. Már nem tudok mit teenni. Este csak Patrival foglalkozom, a férjem kel Zolikához, de ígysem bírom a 30 perces alvásokat. Cumiból esznek, a szotatást már a kórházban elrontották.
36. hétre születtek 3-3 kg-mal.

Kérem segítsen.
Köszönöm.
Helga

Kedves Nóra!

A 15 hónapos kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni, aki egy nagyon magabiztos jókedvü kis totyogó. Mindig rengeteget van/ volt kézben, soha nem hagytuk sírni és szinte mindig ott vagyok/ voltam vele. Kb az első 6 hónapban el se tudtam mellőle mozdulni mert csak én tudtam megnyugtatni de most ahogy egyre nagyobb már nagyon jól elvan nélkülem. Szeparációs szorongása kb 1 nap volt 10 hónapos korában, azóta semmi. Játszótéren nagyon magabiztos, minden Anyukát közelről megnéz/ ismerkedik.
Amiért írok hogy a napokban találkozott a barátnőmmel életében kb harmadszor és egy kis játék után felkéredzkedett ölbe hozzá és amikor átvettem hogy bepelenkázzam el is kezdett sírni, vissza akart menni
. A mamánál is ez szokott lenni bár őt jól ismeri és nagyon szereti. Ha a mamával van míg én ügyeket intézek és haza jövök rám se hederít. Férjemmel ugyanez a helyzet, ha hazajön csak tudomásul veszi , de nem örül. Kérdeésem az hogy ez normális? Az ismerős babák teljesen mások, tapadnak az anyjukra ennyi idősen. Senkinél nem láttam ilyet a családban és félek valamit elrontottunk.
Válaszát nagyon várom és előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel
Kérdező

Kedves Szakértő!
1 éves kisgyermekem alvásával vannak problémáink.3 hónapos korától 40 percenként,de minimum óránként kel éjjel,megszakítások nélkűl.Egészségügyileg nincs gond,napirend és táplálkozás rendben.Jelenleg nem fogzik,illetve nem rég bújt ki az első,így nem hiszem hogy az keltette egy éven ketesztül ilyen rendszeresen,óramű pontossággal.Félek,nem e lehet lelki eredetű a probléma?Játékcumit nem fogad el,kizárolag cumisüvegen alszik vissza,hozzáteszem,aton is alszik el.Viszont ilyen gyakori ébredések mellett jelentős mennyiségü folyadékhoz jut,ami reggelre hasfájást eredményez.Nem tudom hogyan lehet orvosolni a helyzetet?Másrészt kötődéssel kapcsolatban kérdeznék:Eddig szépen eljátszott apával,közeli családtagokkal,de már csak engem fogad el,szerintem azért mert nem rég két alkalommal távolabbi rokonok vigyáztak rá pár ora erejéig amit rosszil viselt,nagy sirással,hányással(sajnos muszály volt elmennem és nem vihettem magammal) és attol tartok ez hagyott benne nyomot .Kérdésem az lenne hogy kiheveri vajon,vagy már mindig csak hozzám fog ragaszkodni félve hogy ujra másra bizom?Mit tehetnék hogy könnyebben tullépjen és ujra szivesen legyen apával és más családtagokkal is?Válaszát elöre is köszönöm!

Kedves Szakértő!

Kisfiunk fél éves múlt egy hete. Anyatejet kap egyelőre kizárólag, mozgásfejlődésileg fordulni tud, elkezdett rugózni, gondolom hamarosan ebből lesz a kúszás-mászás.
Gyönyörűen gyarapszik, úgy látjuk, a kis elméje is nyiladozik.
A viselkedése néha viszont megijeszt bennünket és tehetetlennek érezzük magunkat.
Nem nagyon nézelődik vagy játszik el néhány percnél tovább, de sokszor az sem elég, ha ott ülünk mellette. Van, hogy együtt játszunk, nevetünk, gagyarászunk egy darabig (akár fél óra), amit ő is élvez, aztán minden átmenet nélkül elkezd keservesen kikelni magából, nagyon sír. Ilyenkor kizárólag az segít, ha felvesszük. Semmi más: sem a simogatás, mellette maradás, beszéd, csak az ölelés, a karban hurcolászás. Tökéletesen tanácstalanok vagyunk, hogy mégis mi történhetett - a szokásos checklist, éhség/pelus/fázás/meleg, stb. végiggondolása után. Van, hogy egy egész sétálást végigsír/kiabál. Éjszaka nem sír, viszont 1-2 óránál tovább nem hajlandó a kiságyában aludni, akkor mellénk tesszük. Nyugtalannak hat az alvása, mert sokat forog, pörög, de reggel meg kivétel nélkül nagyon jókedvű. Az utóbbi pár napban figyeltük meg, hogy több alkalommal felébred már akkor, amikor megpróbálom a karomból letenni ha elaludt, mint újszülött korában. (Mindig cicin alszik el, az édesapjának csak párszor sikerült ringatva elaltatni)
Nagyon jó lenne valami ötlet, mit próbáljunk meg. Arra is tippelünk, hogy játék közben azért sír, mert esetleg zavarja, hogy még nem képes helyet változtatni, de hát erre nem az lenne a megoldás, hogy parttalan bőgésbe kezd és nem próbálkozik mindig.
Előre is köszönöm, ha válaszol.

Kedves Nóra!

Kislányunk 5 hónapos, általában jó kedélyű kisbaba. Pici kora óta sokat van kézben. A "problémám" az, hogy ha leteszem a szőnyegre (vagy kiságyba, akkor csak úgy marad el, ha ott vagyunk vele, de így is max. 20-25 percet. A játékok csak nagyon rövid ideig kötik le, mindent gyorsan megun és türelmetlen lesz, sír, fel kell venni és sétálni kell vele vagy nézelődni az ablakban. Altatni magamon szoktam kendőben és utána átteszem a kiságyba (ez nem mindíg sikerül). A babakocsiban is csak rövid ideig marad meg, aztán nagyon sír. Az éjszakákat eddig átaludta este 10-től reggel 8-ig, de egy hete éjjel 1-kor felkel. Kis cicizés után visszaalszik, de csak 6, max.,7-ig. A játékokat ha megunja, nem cserélgetem, próbálom rávenni, hogy azokkal játszon, amik elől vannak, de eddig nem sok sikert értem el. A kérdésem az lenne, hogy kell-e valamit másképp csinálnom, hogy képes legyen egyedül játszani, a játékaira odafigyelni vagy ez majd az értelmi, érzelmi, idegrendszeri stb fejlődéssel egytt fog változni?
Köszönöm!

Üdvözlettel: VAMI

Kedves Nóra!

Egy étkezéssel kapcsolatos problémával fordulnék Önhöz.
7 hónapos lesz a kislányunk és születése óta gondok vannak az evésével. Nem hajlandó rendesen enni, annak ellenére sem, hogy látjuk rajta hogy éhes. Vannak jobb/rosszabb időszakok, de amikor viszonylag rendesen eszik, akkor is csak úgy, hogy több részletben és különféle trükköket bevetve próbáljuk elterelni a figyelmét, különben teljes erőből sikít, ha csak meglátja, hogy közelítünk hozzá az étellel legyen az cumisüveg vagy bébiétel.
Többször voltunk orvosnál is, ultrahagozták de egy kis refluxon kívül semmi olyan szervi dolgot nem találtak, ami indokolná ezt a jelenséget. A refluxot egyébként sűrítőporral orvosoltuk.
A maximum, amit meg tudunk etetni vele az 120 ml anyatej. (ez 4,5 hónapos koráig csak 60 ml volt)
Kérdeztük a háziorvost de ő csak annyit mondott, hogy a súlya szépen gyarapszik, úgyhogy nincs semmi gond, amiben igaza van, csak szerintünk ez nem normális, hogy eposzi küzdelmeket kell folytatnunk azért hogy megegye legalább a minimum adagját. Nagyjából mindent kipróbáltunk már (ülve, fekve, kézben, úgy hogy mi is eszünk közben hogy lássa, próbáltuk "kiéheztetni" ahogy a háziorvos javasolta) de egyik módszer sem jött be.
Eddig ami a legjobban működött, hogy éjszaka alvás közben etettük úgy hogy kézbe vettük (ilyenkor úgy evett hogy nem ébredt fel közben), de úgy sem hajlandó 120 ml-nél többet enni és azt is legfeljebb 3 óránként.
Viszont most, hogy egyre idősebb és fejlődik az értelme is, egyre nehezebb elterelni a figyelmét, így az etetés is egyre reménytelenebb. Az utóbbi egy hétben már elkezdett csökkenni a súlya is.
Bár én nem vagyok a "google diagnosztika" híve a feleségem olvasott olyat, hogy az autizmusnak van egy olyan típusa, aminek ezek a tünetei és bogarat ültetett a fülembe, mert már tényleg nem tudjuk, hogy mitől lehet ez.

Ezzel kapcsolatban kérném a segítségét/tanácsát, Ön mit gondol? Lehet ez tényleg autizmus? És ha igen, akkor kihez tudunk fordulni, aki ezt tudja diagnosztizálni?

Előre is köszönöm a segítségét!

Tisztelettel:
K. György

Kedves Szakértő! Van egy majdnem 9 hónapos Kisfiam. Kb.3,5 hónapos koráig a kiságyában aludt. Utána egyre kevesebbet volt hajlandó ott aludni. Másfél hónap után már nem aludt a kiságyban. A probléma, hogy mellettem se igazán hajlandó aludni, maximum 1 órát. Csak rajtam alszik. Megszoktam ezt a helyzetet, de azért kényelmetlen így. Iszsz baba, nem kap teát, vizet is csak pohárból. Általában amint leteszem magam mellé, rázza a fejét és nyugtalanul alszik. Pici kora óta nappal rajtam aludt, mert ha letettem, azonnal felkelt. (Hiába vártam fél órát, vagy többet). A kérdésem az lenne, hogy mi okozhatja ezt a Kisfiamnál? Letudnám szoktatni arról, hogy rajtam aludjon? Ha valahogy megpróbálnám leszoktatni, lelkileg mennyire viselné meg? Éjjel nem szokott enni, és nem is komfortszopizik. Nem cumizik.
Köszönöm a válaszát!

Kedves Nóra!

Köszönöm megnyugtató válaszát!
Az orvosváltás már a mi fejünkben is felmerült, talán segítene megnyugodni.
Akkor nem gond, ha 7 hónaposan még nem igazán pépezik? Próbáltam neki puhára főtt zöldségdarabokat (édesburgonya pl.) adni, szájába vette, de sokszor kiesett onnan. Próbálta rágni, marcangolta. Rácsodálkozott :D A pufit, kifli csücskét szívesen rágcsálja, legutóbb a túrós bukta beléből "lakmározott" egy jót. Szó szerint beleharapott és rágni kezdte (két darab foggal igen mókás volt a dolog). Azért is aggódok és vagyok türelmetlen, mert a két nagy ilyenkor már húsos bébiételt, zöldségeket, gyümölcsöt, tejpépet, mindenfélét evett, Miska meg egyenlőre inkább a táp-de most, hogy fent is, lent is duzzadt az ínye-mostanában azt sem nagyon.
Tényleg okozhat szellemi lemaradást a nem megfelelő hízás? Mert ezt egy főorvos magyarázta nekünk. Lehet ez miatt retardált valaki? :D
Hogyan érdemes nekikezdeni? Csak ültessük magunk közé és adjunk neki a miénkből a szokásos tápszere mellé? Éhesen ültessem oda kóstolgatni, vagy tápszer után?
Kész túlélőshow minden egyes gyermek :)
Minden jót kívánok!
Egy (továbbra is) aggódós édesanya

Kedves Nóra!
A segítségét szeretném kérni, mert már lassan ott tartok, hogy nem bírom tovább.
Három gyermekes édesanya vagyok, a legkisebb gyermekemmel vannak gondok. Ő most 6,5 hónapos, egészséges kisfiú. A probléma, hogy szinte sosem éhes (nagyon sokára jelzi az éhségét), vagy ha eszik is, hát valóságos műsort kell rögtönöznöm hozzá. Általában ringatom, énekelgetek-van, hogy egy órán keresztül kell vele bohóckodni.
Kisfiam időre született, 3855gr. és 54cm volt, 3550gr-al hoztuk haza. Az első hónapban szépen és nagyon ügyesen szopizott, több, mint egy kilót hízott. Azután elkapott egy náthát- és bár meggyógyult- visszamaradt egy szörcsögő hang-a szakorvos szerint megduzzadt az orrmandulája. Lehet emiatt, lehet azért, mert sokszor gyomorideggel mentem szoptatni, de egyre kevesebbet hízott, étvágya változó volt. Mindenki nyugtatott eleinte, voltunk már kórházban is. Mivel minden eredménye, lelete negatív lett (vérkép, vizelet, hasi Uh, stb.), így ráfogták, hogy biztos tejfehérje allergiás. Ez miatt, meg az én szamárságom miatt-mert azt hittem jobban fog tőle gyarapodni-áttértünk a tápszerre. Talán túl hamar váltottunk át, hetekbe telt, mire megtanult üvegből enni. Közben telt az idő, három hónapos korától egyre figyelmesebb, a szopit is abbahagyta minden zörejre, minden érdekesebb volt, mint az evés.
A kicsi jelenleg 6670gr (tegnap mértük) és kb. 70cm.
Háziorvosunk szereti javasolni a tömést(kedvence a fecskendő), én is próbáltam álmában etetni, csak még egy korty-ezért kezdtem el ringatni is. Ő a harmadik gyerekem, mégsem tudom, mit kéne csinálni. Napközben általában kétszer alszik, és kb. 6x eszik. A mennyiség változó 100-160között, átlagban 120ml. (Mielött leírtam írni önnek 10!ml tápot volt hajlandó inni, szintén egy órás hajcihő után).
Nemrég antibiotikum kúrán esett át, mert az orrváladéka sokadjára is bakteriális fertőzést mutatott. Rendbe jött a gyógyszer után, viszont mellékhatásként szájpenésze lett, amit nem ismertünk fel időben (életünk első szájpenésze), majdnem kórház lett a dologból. Ecseteltük, elmúlt. Sajnos ahogy abbahagytuk a kezelést, hamarosan ismét előjött a fertőzés, az ágyékán is gombás fertőzés jelentkezett (ez utóbbit sikerült kikezelni).
Nagyon összetett a dolog, szeretném, ha vége lenne már ennek és végre rendesen enne-ringatás meg minden cirkusz nélkül-és hízni kezdene. Próbálom bevezetni nála a püréket, de azt veszem észre, nem tud vele mit kezdeni, kifolyik a száján, félrenyeli, stb. 1-2 kanállal eszik meg belőle kb. Sokat bohóckodunk, mire ez is sikerül, utána mintha már nem lenne türelme a tápszerhez, jön a ringatás és a többi.
Kezdek teljesen kikészülni. A nővére oviba jár, innen a sok fertőzés, mind az öten köhögünk hetek óta, makacsul, kitartóan.
Amit még azt hiszem tudni érdemes, hogy családi örökség a vékonyka testalkat és a rossz étvágy, én is, férjem is, édesanyám és anyósom is rossz evők voltunk. Testvérei sem voltak nagyétkűek, de ennyire nem volt rossz a helyzet.
Nem tudom mit kéne csinálni. Amit még észrevettem, hogy amikor ébren van egy darabig és játszik/tornázik, utána jobbat eszik. Ha alvásból ébred/keltem, akkor borítékolható, hogy nem fog annyit enni. Azt sem tudom, éjjel hagyjam-e, napközben felkeltsem-e négy óra elteltével, vagy hagyjam aludni. Mint egy kezdő. Szánalmas,nem? :)
Misó mindennek dacára életvidám, mosolygós baba, szereti, ha a testvérei foglalkoznak vele, érdeklődő. Ügyesen mászik, stabilan ül, kapaszkodva áll. Minden érdekli, mindent a szájába vesz, nagyon figyelmes kis apróság. Szeretem, de félek, hogy én rontottam el a dolgot az erőltetéssel, lehet rossz élmény neki. Ha igen, hogyan lehet ezt feloldani? Ezért nem akar/tud püréket enni? Mit lehet ilyenkor tenni?
Őszintén szólva, ha ez az evés dolog nem volna, minden rendben volna. De így az egész napom körülötte forog. Mikor evett- mennyit evett- még hány evés fér bele a mai napba-mennyit kéne egyen még,stb. Mellé ott a középső (most a legnagyobb is, mert beteg) és a háztartás. Pörög a mókuskerék, hajnaltól késő estig. Kérdezték tőlem, miért nem élvezem ezt az időszakot (babázás). Hogy lehetne? Azt tudni kell, hogy a gyerekorvosunk ültette belém ezt a mániát, táblázatok, mérlegelés,stb. Jóvoltából megjártuk már a Heim Pál kórház evészavaros rendelését is, volt, hogy az előírt hízás ellenére is ott akartak fogni minket-tovább terrorizálva ezzel az idegrendszeremet. Miért ennyire fontos a hízás? Tényleg elmaradhat az értelmi fejlődésben, ha nem a megfelelő ütemben hízik?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!

Egy aggódó édesanya

Kedves Nóra!

Kislányunk 2 hónapos, császár metszéssel született, kiegyensúlyozott, sokat gőgicsélő és nevető, jól evő, jól fejlődő baba. Viszont amikor lerakjuk aludni, sír, kivéve talán az első 1-2 hetet. Amint lerakjuk, rögtön elkezdi, korábban egész hosszan sírt (akár fél óra is volt az altatás), most már kevesebbet (5-10 percet, bár néha akár még mindig többet), de még mindig és nem tudjuk, nem-e okozunk neki valamilyen traumát, mert nem veszünk esetleg észre valamit. Születésétől fogva hason alszik - próbáltuk háton, de nem tudott olyan mélyen aludni. Babaöbölben alszik mellettünk, napközbeni alvásai is ott vannak. A napi 6 alvásból kétszer jobb a helyzet: éjszakai szoptatás után nem szokott, illetve babakocsizáskor csak nagyon röviden. Amúgy nem túl mély alvó baba, álmában is sokat forgatja a fejét, illetve kicsit hasfájós, néha kikúszik a babaöbölből, ahogy a lábát húzogatja. Ha nagyon nem tud aludni, kendőbe rakjuk, ahol általában jól alszik.
Válaszát előre is köszönjük!

Kedves szakértő!
Kislányom 10 hónapos, egészséges, jól fejlett baba, mozgásfejlődése megelőzi a korát, már önállóan jár. Körülbelül egy hónapja vettük észre először, hogy az etetőszékben megfeszül, a nuniját dörzsöli, közben kipirul, nyög. Azóta továbbfejlesztette, keresztbe teszi a lábszárát, sarkára ül, és így, hintázva önkielégít. Olvastam, hogy ez kisgyerekeknél megszokott (ő a harmadik gyermekem, a "nagyoknál" ennek nyomát sem fedeztem fel), viszont aggasztónak tartom, hogy minden "szabad percében" ezt csinálja. Ha aktívan játszom vele, vagy egyszerűen ott vagyok mellette, nagyszerűen eljátszik, viszont abban a pillanatban, ahogy valami dolgom akad, és nem vele foglalkozom, ezt csinálja, napjában legalább 50 alkalommal. Próbálom elterelni a figyelmét, ezt gyakran sírással fogadja, ha hagyom, hosszú ideig csinálja, aztán keservesen sírni kezd. Az éjszakák borzalmasak, 10-20 percet alszik, utána feláll, megindul, ha végképp kimerül, rámborul és alszik pár percet, aztán kezdődik minden elölről. Nappal gyakran nyűgös, és úgy vettem észre, hogy az önkielégítés egy pótcselekvés - folyamatosan késztetést érez, hogy "csináljon valamit". Mennyire aggasztó ez a helyzet? Hová fordulhatok? Várható-e valamilyen javulás? Semmiképpen nem szeretném, hogy ebből később (pl. oviban) kellemetlensége adódjon. Nagyon köszönöm a segítségét!