Jó napot! Van egy lassan 12 hós kislányunk,aludni sosem szeretett,ringatva alszik el pici kora óta. Sosem aludt jól min 5x kelt eddig is,saját ágyban aludt.mostmár velem alszik ,mert óránként ébred éjjel ,azaz úgy vettem észre ,hogy minden alvásciklus után és ringatnom kel fekve ,mert másképp nem hajlandó visszaaludni.Minden altatás ordítva történik,apával már el sem alszik én meg lassan kiégek. M?r voltunk több gyermekorvosnál,mit tehetek még? Hogyan segíthetnék rajta?

Kedves Nóra!
Kislányunk 15 hónapos, igazi örökmozgó, eleven csemete :)
Kezdetektől külön szobában alszik és sajat maga alszik el, ritka pillanat amikor szükség van altatásra.
Sajnos anyatejes csak 1 hónapos koráig volt, de mára a tápszert is elhagytuk, gyönyörűen eszik szilárd ételeket napi 4-5 alkalommal, a tapszer helyett pedig tejet iszik.
Körülbelül másfél hónapja kezdődött a kislányunknál az a jelenség, hogy éjszaka felébred(szinte mindig egyidőben) keservesen sír, egészen addig amíg be nem megyünk hozzá.
Átlagosan 2 órát van ilyenkor ébren. Játszani szeretne amit nem engedek az ölemben ringatom, éneklek neki szépen vissza is alszik aztán amint próbálom visszatenni az ágyába már ébren is van és újra kezdődik az egész procedúra előről. Ilyenkor próbáljuk elaltatni köztünk de esélytelen, mert nincs ehhez hozzászokva és csak felpörög attól, hogy köztünk van. Így 2 -3 óra elteltével vissza tudom tenni a kiságyba ahol ismét sajat maga alszik el.
(Nappal már csak egyszer alszik átlagban 1-1,5 órát ebéd után. Reggel 8kor kel általában és este 8 órakor szoktam lefektetni. )
Ezzel egyidőben kezdte el azt is, hogy napközben szinte semmit nem enged csinálni, folyton kapaszkodik belém, tépi a ruhát és persze mutatja hogy vegyem fel.
Hozzá tartozik, hogy pár napja bújt ki 4 foga, amiből 1 hetekig kínozta, illetve a járás is most indul be nála. Már mindennel próbálkoztam és kezdek tanácstalanná válni.
Segítségét, tanácsát előre is köszönöm!
L. Adrienn

Kedves Nóra!

Lehet teljesen bagatell dologban kérek segítséget, de első baba anyuka vagyok.
Kisfiam 3.5 hónapos baba. Korának megfelelően fejlődik. Végtelenül nyugodt baba, értem ezalatt, hogy ha elmegyünk boltba, nézelődik, figyel nagyon ritkán nyűgös. Mindenhol azt mondják, hogy jujj de nyugodt, kiegyensúlyozott baba. Csak akkor sír, ha éhes vagy,ha álmos.
Engem mégis zavar egy dolog, ha megijed látszik, hogy meglepődik, de nem sírja el magát, sőt van, hogy mosolyog utána, ha babákat hall sírni, akkor is csak fülel, de nem sír. Amikor megszületett és behozták a szobaba 3 gyerek üvöltött, ő meg aludt. Először azt hittem, hogy baj lehet a hallásával, de azzal minden rendben van. (Nincs a családban kisgyerek ezért időközben sem szokhatott hozzá)
Mennyire normális dolog ez a fajta nyugalom?
Mindenhol csak olyan írást találok, hogy miért sír a baba.. Ezért is bátorkodtam itt feltenni a kérdést.
Köszönettel: Anett

Jó napot Tisztelt Dr. Nő !

Azt szeretném kérdezni öntől , hogy a gyermekem miért szokta ezt csinálni?
Amikor felveszem és magamra teszem a fotelban néha azt csinálja,hogy a kezével kitolja a testét az én testemről ellökve magát kicsit a fejét fordítgatja jobbra balra aztán vissza teszi a fejét , de nem is gyenge módon hanem kicsit erősen vissza vágja magát amit azért egy picit vicces is :) . Meg olyanokat szokott csinálni mikor rajtam fekszik, olyankor a fejét folyamatosan párszor jobbra balra fordítja ezt megismétli egy párszor aztán leteszi a fejét. Ezeket miért csinálja?

Kedves Nóra!
Másfél éves kislányom nagyon anyás és örökmozgó. Sokszor még apa sem jó neki. Sajnos egész nap a nyomomban van, mindenhová jön utánam. Így elég nehéz például a főzést is megoldani mert midig ott van, mászik fel az asztalra székre stb. Már pici baba kora óta láttuk rajta hogy akaratos, nyughatatlan természetű. Ami aggaszt hogy abszolút nem ül le játszani, nem érdekli szinte semmi. Ilyenkor irigykedve hallom más anyukáktól, hogy az ő gyerekük milyen szépen eljátszik. Sajnos abban mi is hibáztunk, hogy sokszor kapcsoltunk neki tévét(mondókákat, dalokat), így már sokszor mutatja hogy kapcsoljuk be, bár ha nem vagyok ott az sem sokáig érdekli. Megfordult már az is a fejünkben nem e lesz esetleg hiperaktív. Változhat ez még a későbbiekben? Segítségét előre is köszönöm!

Kedves Nóra! 3,5 hónapos kisfiam pár hete mindenkitől fél. Ha már csak hozzászólnak keservesen elkezd sírni és alig lehet megnyugtatni. Csak velem és az apukájával érzi jól magát. De ha nincs nálunk senki akkor egésznap nevetgél, gőgicsél. A nagyszülőktől, rokonoktól mindig azt kapjuk, hogy elkényeztetjük és hogy hagyjuk hagy sírjon másnál, hogy megszokja. De én nem akarom bele erőltetni olyan helyzetbe amit nem akar. Amint elkezd sírni másnál, azonnal elveszem, hogy megnyugtassam, nehogy mégjobban elkezdje a sírást mert akkor nem lehet megnyugtatni annyira sír. És azt sem akarom, hogy úgy érezze nem számíthat rám. 1-2 hónaposan elvolt a mamájával több ideig is, ameddig én megfőztem stb. Ezt most nemrég kezdte el. Elmenni se merek vele sehova mert félek hogy sírni fog és majd ezt senki nem érti meg. Ha elmegyünk a nagyszülőkhöz, egyből elakarják venni. Ha azt mondom hogy majd később, kicsit hagy szokja a helyet, nem értik meg. Amint oda adom nekik sír és mikor elveszem, azt mondjak hogy nagyon anyás, kényes, elvan kényeztetve. Sajnos nagyon nem értünk egyet a gyereknevelésben de én nem szeretném őket megbántani. Én a kötődő nevelést próbálom elsajátítani amióta megszületett a kisfiam . Ezt is furcsa szemmel nézik. Hordozókendőben szokott lenni, velünk alszik. Születésétől kezdve este 8tól reggel 7ig alszik. Csak kétszer eszik éjszaka de azt is úgy, hogy alszik. Semmi probléma nincs vele ezen kívül. Nagyon boldog életvidám kisbaba. Kérem segítsen, mi lehet a probléma és hogyan tudnám megoldani. Várom válaszát.

Kedves Nóra!

Kisfiam 2 hónapos és annyira "jó baba", hogy szinte sosem sír. Ezt elsőre biztosan sokan irigyelnék, de van egy elég nagy problémám ezzel, mert akkor sem sír, mikor felébred éjjel és éhes. Ő csak nyöszörög, de nem sír. Amikor alszom, akkor a nyöszörgést nem hallom meg sajnos, nem ébredek fel rá (pedig közvetlenül mellettem alszik, a bölcsője az ágyunk mellett van éjszaka). Ébresztőt szoktam állítani a 3 órás periódus szerinti időre, ilyenkor felkelek, de ha ő még alszik, akkor megvárom - ébren - míg felkel. Ez van, hogy plusz egy egész óra éjjel kettőkor például. Volt alkalom, amikor nem szólt az ébresztő valamiért (vagy annyira fáradt voltam, tudattalanul lenyomtam és továbbaludtam), és eltelt plusz másfél óra, felriadtam, a kisfiam pedig ki tudja mióta nyöszörgött már. A szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy ő jelez (a nyöszörgéssel), de mivel nem ébredek fel rá, nem kap választ, nem kap biztonságot azáltal, hogy jelzésére reagálnak a szülei.
Kb. 3szor sírt fel álmában, amiből 2 tényleg álmában történt, fel sem kelt, simogatásra megnyugodott, továbbaludt, a sírásra azonnal felkeltem, azt meghallottam. De a nyöszörgést sajnos nem :( Emiatt borzasztóan kialvatlan vagyok (nem merek igazából elaludni, csak akkor merek igazán elaludni, ha tudom, hogy valaki ébren van mellettünk, pl. a férjem, vagy néha a nagymama, ilyenkor tudok 2-3 órát aludni). Az eddigi maximum alvása egyébként 4 óra volt, általában napközben 20-40 perceket alszik, este van egy nagyobb alvása fürdés-etetés után kb éjfélig (3 óra efyhuzamban, vagy rekordként a 4), utána kezdődik a 40 perces alvási részletek.

Mi lehet a megoldás arra, hogy felébredjek a jelzésére, vagy fog Ő valaha sírással jelezni, hogy felébredt és éhes?

Köszönöm szépen előre is a választ!

Kedves Nóra!

Igen, változott a helyzet, most már lassan 13 hónapos, jobban alszik és többet is.
Még mindig együtt alszunk éjjel, mert még mindig cicizik de nem olyan sűrűn. Nagyon ragaszkodik hozzám, mivel a virus miatt nemigen van látogatónk és az apja is sokat dolgozik így szinte csak én vagyok neki.
Depresszióm is elmúlt, mert már tudok mellette tenni venni és van mikor őt is befogom :)
Köszönöm a válaszát. Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Kedves Nóra!
Az lenne a kérdésem, hogy mit tanácsol, mit tegyek az érdekében, hogy enyhítsem 19 hónapos kislányos elalvásnál való félelmét. Az történt, hogy meglátogatta a télapó, amitől iszonyatosan megijedt, a télapó bement a szobájába is. Azóta az előtte egyedül a sötét szobában elalvó gyermekem, nagyon nehezen alszik el, többször felsír, be kell mennem hozzá. Mivel tudnék neki segíteni? beszélgessünk a télapóról, vagy egyáltalán ne is hozzuk fel nála? 1 hete történt, de eddig javulni annyit javult, hogy éjjel már szépen alszik.
Köszönöm szépen a válaszát.

Kedves doktornő!

Lányom másfél éves múlt. Egészen idáig semmi gondunk nem volt az etetéssel, a kislány jó étvággyal megevett mindent válogatás nélkül. Jó baba volt, mindig is jól aludt, sose lehetett rá panaszom. Aztán elkezdődtek az éjszakai elalvás gondjai. Körúlményeink miatt egy szobában aludtunk, ő a kiságyában az ágyunk mellett. Rengeteget hisztizett, sírt, dacolt. Aztán meglett a szobája és most mar sokkal jobban alszik, éjszaka semmi gond vele ellenben napközben sehogy sem tudom ravenni az alvasra emiatt meglehetősen nyűgös egész nap. Emellett gondjaink vannak az etetéssel. A hagyományos reggelit elfogadja kis kanállal, de utána már csak kenyérszeleteket hajlandó elfogadni vagy tésztát és csakis kézből falatokat. Leültetni a székébe nem is tudom, akkor csak lázongás van. Hetekre megvontam tőle mindenféle babakekszet és csokidarabkákat (addig se kapott egy szaloncukornál nagyobb mennyiséget, ha kapott. De semmi nem használ. Mivel vehetném rá az evésre és a délutáni alvásra? A fogai későn kezdtek jönni, most javában zajlik a fogzás. Nem tudom hogy erre, a dackorszakára vagy pusztán az én hibámra fogjam.

Köszönettel,
Brigitta

Kedves Nóra!
Egy éves tündéri kisfiunk a korának megfelelően aktív, minden érdekli, kúszik-mászik az egész lakásban. Skorpió jellemének megfelelően a végletek embere, rettenetesen akaratos, és hisztis. Egész nap nyivákol, kiabál, és ami a legnehezebb: úgy tűnik erős szeparációs szorongása van, folyamatosan az Anyján vagy rajta csüng. Ritka az, amikor egyedül elvan a játékaival, folyamatosan a "lábunk alatt van". Igyekszünk őt inkább dicsérni, ha olyan dolgot csinál, ami helyes, de sajnos elkerülhetetlen a szidás, amikor a tévét kezdi el dobálni a játékaival :) Egy idő után azért érti mit lehet, mit nem.
Ami miatt írok, az első sorban az Anyukája, szeretett feleségem, aki nagyon nehezen viseli a kisfiúnk aktívkodásat, pontosabban azt, hogy folyamatosan rajta csüng. Neki a korábbi kapcsolatából van egy 9 éves lánya, akit tulajdonképpen egyedül nevelt fel, Apuka nem volt túl aktív, és még így is jutott ideje magára, és például egy ételt is gond nélkül meg tudott főzni. A mi fiúnk mellett ez majdhogynem kivitelezhetetlen. Letenni a járókába nem lehet, mert fulladásig sírja magát, amíg ki nem vesszük. "Bezárni egy helységbe" a játékaival és mondjuk egy bekapcsolt duck tv-vel is csak nagyon ritkán van el, de akkor is csak max 5 percig. Természetesen nem is jó egyedül hagyni egy kisbabát, ezt inkább csak példának írtam.
A megoldás kulcsát abban látnám, hogy a feleségem esetleg ha tudna másképpen tekinteni a helyzetre, akkor talán picivel könnyebb lenne neki, nekünk. Elmondása szerint már az ideg összeroppanás szélén van, mert semmi énideje nincsen. Beiratkozott egy on-line jógatanfolyamra, de azzal sem tud haladni. Sajnos most már 1-3 naponta vannak olyan kirobbanásai, ami valóban okot ad az aggodalomra.
Most még napi 2 alkalommal alszik a baba, de sokszor ez is csak 2x30 perc, így kevés szabadideje marad. És ha ébren van a baba, akkor nincs menekvés, a wc-re is utánunk jön, és ha nem tud bejönni, akkor hatalmas a hiszti, ezért be sem lehet csukni az ajtót :)
Én amiben tudok segítek, a babával is alszom éjszaka, így Ő tud pihenni. Az éjszakák sem mindig jók, sokat felsír, nem csak akkor ha kiesik a cumi, hanem valami más miatt is (talán sötét van vagy rosszat álmodik, vagy igényli a kontaktot, hogy tudja nincs egyedül). Egyszer még eszik éjszaka, bár mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy már csak reggel 6 körül éhezik meg (máskor meg éjfél körül).

Igyekszünk fix napirendet és rutinokat is beállítani neki.

Egyébként mindkettőnknek nagyon jó a kapcsolata a babával, sokat játszunk vele (kell is...), sokat nevet a sok sok sok rinya és kiabálás mellett is.

Tehát a kérdésem az lenne, hogy egy ennyire - mondhatni - hiperaktív gyerekkel hogyan érdemes bánni, hogyan lehet rávezetni az önállóságra. Ha már el tudnánk érni, hogy egyedül is ellegyen 20 percet az nagy megkönnyebbülés lenne. Az sem lenne hátrány, ha nem kiabálna ennyit, mert erre most csak a fejhallgatóba betett zenével lehet védekezni (kell is sajnos, mert elképesztően sokat használja a hangját).

Köszönettel: Alex80

Kedves Nóra! Kisfiam 22 hónapos, még szopizik. Sajnos egészségügyi gondjaim miatt, már nem tudom tovább halogatni a dolgot és orvosi javaslatra abba kell hagyjam a szoptatást. Már csak napi kettő alkalommal szoptatok, viszont ezek a cicin altatásos szopik. Bíztam benne, ahogy telik az idő kisfiam fogja azt mondani, hogy nem kér többet, de ez eddig nem így alakult. Ha nem sürgetne az idő, szívem szerint megvárnám a természetes leválasztódást, de lépnem kell... viszont fogalmam sincs hogyan kezdjek hozzá, hogy neki se legyen fájdalmas. Nem igazán jó elalvó, nagyon nehezen lazul el. A cicin alvás déli alváskor viszonylag könnyen megy (30-40 perc szopi alatt alszik el), az esti alvás már húzósabb - ugyanis mind a két mellből szopizik egy kicsit (közben a kezemet babrálja), aztán összebújva, sokat forgolódva, kiságyba be, kiságyból ki, és ugyanezt végigjátszva sokadjára alszik el (kb 1-1,5 óra az esti altatás). Alvókát nem fogad el, ha kezébe adom, csak játszik vele, a mesétől még jobban felpörög, akár könyvből akár fejből mesélek neki, beszélget, sokszor kér inni, de szerintem csak időhúzás miatt. Jól működő napirendünk van, jól eszik, sokat mozog. Már sok mindent kipróbáltam, de most már szopival is egy végeláthatatlan lett az esti altatás, hogyan kellene szopi nélkül elaltatnom? Félek, ha a szopit elhagyjuk, a nappali altatás sem fog menni. (ha elalszik 3 órát is alszik napközben, így erre biztosan szüksége van még) Segítségem nincs, így csak magamra számíthatok. Szeretnék ötletet kérni, hogyan tudnám az altatást, a szoptatás elhagyást megugrani. NAGYON Köszönöm a segítséget!

Kedves Nóra,
Most 7 hónapos a kisfiam és a problémám az, hogy ritkán tudom kivívni, hogy rám nézzen. Mindenki másra ránéz, mosolyog, "beszél" nekik. Én hiába próbálom közelről, távolról, ritkán sikerül. Az állathangok utánzását szereti és csak akkor néz rám, amikor ezt csinálom. Kötődési problémák lehetnek a háttérben?
Köszönöm a válaszát
Üdvözlettel
Adrienn

Kedves Nóra!

2 éves fiam szó szerint retteg az idegenektől. Ha 2 méternél közelebb jön egy ismeretlen arc, azonnal ordít és nem lehet megnyugtatni. Ugyan ez a helyzet, ha pl. patikába, postára vagy orvosi rendelőbe belépünk. Kivéve a nagyobb bevásárlóközpontokat. Mint ha a kisebb terek félelmet keltenének benne. Kb fél éve tapasztalom ezt. A nagymamájához sem tudom elvinni akit ritkán lát mert ahogy belépnénk a kapun ordít. Bölcsödébe emiatt be sem vették. Játszótereken mosolygós, feloldódik, odamegy más gyerekekhez is. Itthon szintén jó kedve van.
Mit tanácsol?
Köszönöm.

Kedves Nóra! Egy 9 hónapos kislány édesanyja vagyok és azért fotdultam Önhöz, mert a tanácsát szeretném kérni.
Kezdetektől fogva nehezen és keveset alszik, az elején rajtam aludt most még mindig együtt alszunk de mintha egyre rosszabb lenne. Pár hónaposan még egybe aludt 4 órát majd egyeket, most meg óránként fent van és elég kialvatlan vagyok. Forgolódik ciczik úgy alszik vissza de számomra a felvett póz elég kényelmetlen, van mikor fel kell vennem elaltatni van mikor nem akar vissza aludni. A lefekvésről ne is beszéljünk, semmi nem nyugtatja meg, nálunk a hátsimogatás éneklés mese mondás nem jön be. Hiába van sötét nem tudatosul benne hogy egyenlő a lefekvéssel. Elég frusztrált vagyok és depressziós valamint sokat sírok is. Napközben is úgy alszik a legtovább ha ott vagyok, máskülönben fél órát alszik .Napközben rajtam lóg. Ráadásul ha elindulunk valahova egy óra múlva már nyügösködik és addig sír míg nem kap cicit, így szinte be is vagyok zárva a lakásba vagy csak a ház körül sétálunk Segitségem sajnos nincs.
Köszönöm válaszát

Kedves Nóra! Kisfiam 5,5 hónapos, nagyon jókedvű, kiegyensúlyozott 100% anyatejes baba. Az éjszakákat 8 hetes kora óta kb. 4,5 hónapos koráig ébredés nélkül végigaludta. Az éjszakai ébredéseket nem is tartom aggasztónak, hiszen tudom, hogy napközben nem ér rá szopizni, éjjel pótolja be az evést és szoptatás után vissza is tudom altatni.
Ami viszont aggaszt, hogy pár hetes kora óta nappal szopi közben vagy valakinek a vállán gyakran bealszik és amikor szeretnénk lerakni a kiságyába, rögtön felébred. Rajtam vagy a férjemen órákat tud aludni, de a múltkor anyósomon is elaludt, tehát nem anya agy apa kell neki az alváshoz. Bár nem értem, hogy ha este tud az ágyában aludni akkor nappal miért nem. Próbáltam fehér zajt, besötétítést, adamo hintát... stb. Néha babakocsiban elalszik kb. 15 percre, a kocsiban is addig amíg nem állunk meg a pirosnál. Nagyon fárasztó már nekem, a 3-4 óra alvás részletekben sajnos nem elég. Napközben semmit sem tudok így csinálni, mivel ha ébren van is igényli a társaságot. Elrontottam valamit? Mit tudnék tenni, hogy napközben ne rajtunk aludjon? Reménykedem, hogy van erre valami megoldás. Előre is nagyon köszönöm a segítséget.

Kedves Nóra, szeretnék 6,5 hónapos kisfiammal kapcsolatban kérdezni. Kb. 2 héttel ezelőttig egész jól elvolt egyedül a játszószőnyegeken, amik a ház különböző pontjain vannak. 15-20 percenként mikor megunta, átvittük máshova, vagy játékot cseréltünk, vagy végül ha semmi sem vált be, felvettük. Bárkivel elvolt ugyanígy. Kb 2 hete elkezdett egyre többet "nyafogni", nem akar játszani egyedül, már ügyesen kúszott, de most lecövekel és nem hajlandó egy centit sem megtenni semmiért sem. Csak ölben nem nyafog. Igazából olvastam a szeparációs szorongásról. Vajon a mi esetünkben is ez lehet? Mert mindenhol azt írják, hogy ha engem nem lát, akkor csinálja ezt a baba. Viszont akkor is csinálja, ha lát. Illetve volt 2 nap, amikor csak akkor nyöszörgött-sírt, ha nem látott és ha játék közben a hata mögött voltam, folyton hatra nézegetett. De azóta eltelt 4 nap alatt akkor is sírdogál, ha lát. Csak akkor nyugszik meg, ha ölben van. Akar apa, akár mama ölében is jó, nem csak az enyémben. Így is ez lehet a probléma?

Kedves Nóra!

13 hetes kismama vagyok és lassan el kellene döntenem, hogy melyik klinikán szüljek és elkezdtem olvasgatni a témában, de nem találok használható anyagot, ahol össze lenne foglalva a szempontrendszer, hogy mely klinikán milyen lehetőségeim vannak a legtermészetesebb szülésre, alternatív lehetőségekre stb. Tudnál nekem küldeni egy összefoglalót, mely segítene eldönteni, hogy melyik budapesti klinikát válasszam?

Előre is köszönöm!

Veronika

Kedves szakértő! Kislányom 3 hónpos múlt nem rég, újszülött korától kezdve vittük társaságba, mindenkinél elvolt kézről kézre járt, viszont most 3 hete azzal küzdünk, és a helyzet egyre rosszabb, ha nagyobb társaságba megyünk vagy elég ha jönnek hozzánk látogatóba, keserves sírás tör rá, és ennek nem tudunk mit tenni, itthon nagyon jó kedélyű kislány, de csak akkor ha anya és apa van itthon. Csak nagyon kimerítő, és rossz érzés ha tényleg bárki hozzászól/rá néz már sír is, legyenek ezek a nagyszülők akiket minden héten lát. Tanácstalan vagyok mit tudok ennek tenni, vagy ez az állapot meddig tarthat el. Előre is köszönöm a válaszát.

Tisztelt Szakértő! 14 hónapos kislányom alvásproblémájához szeretnék segítséget kérni. Megpróbálom röviden tömören leírni a történetünket. Kislányom kis súllyal született (2350g), és rettenetesen hasfájós volt kb 4 hónapos koráig. Szinte egész nap kézben volt és sírt, voltak napok amikor napközben is alig aludt vmit. Ezután a nappali altatások a pihenőszékben voltak, este pedig paskoltuk a fenekét, így aludt el. Kb. 8-9 hónapos korától kézben altattam nappal is és este is. Mostanra már nagyon fáj a derekam így kb 1 hónapja úgy alszik hogy berakom az ágyba és simogatom vagy picit paskolom. Viszont nagyon sok idő kell neki az elalváshoz. 40 perctől másfél óráig. Emellett hozzátartozik az is hogy rettenetesen mozgékony, mindig mozgásban van és az elalvás előtt is folyamatosan mozog, egyik oldalról a másikra fekszik, feláll, piszkálja rugdossa a rácsot tehát nem tud leállni. Bevallom néha már felemeltem a hangom mert kikészít a hosszú altatás, félek rossz hatással vagyok a pici lelkére, nem akarom hogy megijedjen...illetve attól tartok nem e lesz esetleg hiperaktív. Pici baba kora óta sokszor nyűgös, nyugtalan baba. Fogunk még nincs:) Nagyon szépen köszönöm a segítségét előre is.