Olvasói kérdés
Kedves Nóra!
Nagyon köszönöm megnyugtató válaszod. Még egy kérdés azért megfogalmazódott bennem, ha nem járunk túl sűrűn társaságba a babával, akkor is meg fog szűnni ez az idegenektől való félelem, sírás? Vagy próbáljuk többet számára idegenek közé vinni, hogy "megszokja"? Úgy érzem, hogy mások azt gondolják, azért ilyen félős a babám, mert nem "szoktatom" a társasághoz, de szerintem ő mindig is ilyen volt, és én ismerek olyan babát, aki kevesebbet volt társaságban, mégsem ilyen érzékeny. Te mit gondolsz erről?
Előre is köszönöm válaszod!
Nagyon köszönöm megnyugtató válaszod. Még egy kérdés azért megfogalmazódott bennem, ha nem járunk túl sűrűn társaságba a babával, akkor is meg fog szűnni ez az idegenektől való félelem, sírás? Vagy próbáljuk többet számára idegenek közé vinni, hogy "megszokja"? Úgy érzem, hogy mások azt gondolják, azért ilyen félős a babám, mert nem "szoktatom" a társasághoz, de szerintem ő mindig is ilyen volt, és én ismerek olyan babát, aki kevesebbet volt társaságban, mégsem ilyen érzékeny. Te mit gondolsz erről?
Előre is köszönöm válaszod!
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
Ez a jelenség magától meg fog szűnni, úgy megy, ahogy jött!:-) Egyáltalán nem szükséges beavatkozni a lecsengés folyamatába, tehát annyit járjatok társaságba, mint eddig, nem kell csökkenteni a reakciók miatt a találkozásokat és nem is kell sűríteni a "szoktatás" miatt. Egyszer csak észre fogod venni, hogy túl van rajta a Pici, és már magabiztosabban fog nyitni az emberek felé. Addig jobb hagyni, hogy a maga módján zajlódjon ez.
A hátterében ennek amúgy az áll, hogy felfedezte/kezdi felfedezni, hogy Ő és Te már nem egyek, és ez nem biztonságos érzés, de szükséges állomása a pszichés fejlődésnek. Ezért is mondtam, hogy szükséges a megvigasztalás, bújás engedése, ölelés és megértés, hiszen ez egy nagyon új dolog neki és azt érzi, egyedül áll szembe a világgal. Még meg kell szoknia, hogy így is csodás az élet és Anya bizony most is mellettem áll. :-)
Szóval hagyd, hogy az élet ugyanúgy menjen tovább, csak a Te maximális támogatásoddal tudod Őt segíteni, hogy a biztonságérzet eltöltse és önbizalommal teli legyen.:-)
És ezeken felül szól közbe az alaptemperamentum, ami az ezen időszak lecsengése utáni időszakot befolyásolja.
De a Ti problémátokra most az a válaszom, hogy ne törődj most sem azzal, mások mit mondanak, cselekedj úgy, ahogy a te szíved diktálja!
Szeretettel:
Ez a jelenség magától meg fog szűnni, úgy megy, ahogy jött!:-) Egyáltalán nem szükséges beavatkozni a lecsengés folyamatába, tehát annyit járjatok társaságba, mint eddig, nem kell csökkenteni a reakciók miatt a találkozásokat és nem is kell sűríteni a "szoktatás" miatt. Egyszer csak észre fogod venni, hogy túl van rajta a Pici, és már magabiztosabban fog nyitni az emberek felé. Addig jobb hagyni, hogy a maga módján zajlódjon ez.
A hátterében ennek amúgy az áll, hogy felfedezte/kezdi felfedezni, hogy Ő és Te már nem egyek, és ez nem biztonságos érzés, de szükséges állomása a pszichés fejlődésnek. Ezért is mondtam, hogy szükséges a megvigasztalás, bújás engedése, ölelés és megértés, hiszen ez egy nagyon új dolog neki és azt érzi, egyedül áll szembe a világgal. Még meg kell szoknia, hogy így is csodás az élet és Anya bizony most is mellettem áll. :-)
Szóval hagyd, hogy az élet ugyanúgy menjen tovább, csak a Te maximális támogatásoddal tudod Őt segíteni, hogy a biztonságérzet eltöltse és önbizalommal teli legyen.:-)
És ezeken felül szól közbe az alaptemperamentum, ami az ezen időszak lecsengése utáni időszakot befolyásolja.
De a Ti problémátokra most az a válaszom, hogy ne törődj most sem azzal, mások mit mondanak, cselekedj úgy, ahogy a te szíved diktálja!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra