Olvasói kérdés
Kedves Nóra,
5 hónapos kisfiam alvási problémájával kapcsolatban kérem a segítségét.
Pici korától fogva külön szobában alszik a saját ágyában. Természetileg nagyon nyugodt és mosolygós baba.
Az esti elalvásokkal eddig nem nagyon volt problémánk. Általában szopizás közben elaludt, majd betettük az ágyába. Ha valamiért nem aludt el szopizás közben, akkor ha bekerült az ágyába egyedül is képes volt elaludni.
Az elmúlt napokban mintha „elromlott” volna a gyerek. Esti szopizás közben elalszik, de ha bekerül az ágyába felébred és elkezd sírni. Ekkor megvigasztaljuk, majd kb. 5 perc után újra sírni kezd. Erre azt a megoldást találtam ki (lehet helytelen), hogy elaltatom az ágyunkban (itt mellé tudok feküdni), majd átvisszük az ágyikójába. Ekkor már nem szokott felébredni.
Miért van az, hogy napközben akár egyedül is elalszik a helyén, este pedig „műsor”megy emiatt? Próbáltuk már később ágyba tenni, mondván nem álmos még, de későbbi időpontban is végigjátszottuk a sírórohamokat.
Válaszát előre is köszönöm.
5 hónapos kisfiam alvási problémájával kapcsolatban kérem a segítségét.
Pici korától fogva külön szobában alszik a saját ágyában. Természetileg nagyon nyugodt és mosolygós baba.
Az esti elalvásokkal eddig nem nagyon volt problémánk. Általában szopizás közben elaludt, majd betettük az ágyába. Ha valamiért nem aludt el szopizás közben, akkor ha bekerült az ágyába egyedül is képes volt elaludni.
Az elmúlt napokban mintha „elromlott” volna a gyerek. Esti szopizás közben elalszik, de ha bekerül az ágyába felébred és elkezd sírni. Ekkor megvigasztaljuk, majd kb. 5 perc után újra sírni kezd. Erre azt a megoldást találtam ki (lehet helytelen), hogy elaltatom az ágyunkban (itt mellé tudok feküdni), majd átvisszük az ágyikójába. Ekkor már nem szokott felébredni.
Miért van az, hogy napközben akár egyedül is elalszik a helyén, este pedig „műsor”megy emiatt? Próbáltuk már később ágyba tenni, mondván nem álmos még, de későbbi időpontban is végigjátszottuk a sírórohamokat.
Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Tisztelt Kérdező!
Köszönöm, hogy hozzám fordult!
Azt kell mondjam, hogy amit tapasztalnak, normális! Kisfia nem is tud mást tenni, ugyanis ezek az ébredések biológiailag a gyerekekbe vannak kódolva (ez visszavezethető az ősi korba, mikor veszélyes lett volna hosszú órákat átaludni egy csecsemőnek). Tehát igazából nem is azon van a hangsúly, hogy ez rendben van-e, hanem, hogy erre hogyan reagálnak a szülők! Nagyon kevés kivételtől eltekintve vannak a csecsemők életében ilyen és ehhez hasonló időszakok és vérmérséklettől függően hangot adnak annak az igénynek, hogy bizony édesanya nagyon szoros közelségére van szükség. Ha egy alapvetően nyugodt vérmérsékletű gyereket kap a szülő, akkor nagy a valószínűsége, hogy legkésőbb ebben az 5-6. hónapban fogja először tapasztalni ezt a jelenséget (ha addig nem is adott hangot ennek az igénynek), és ez arról szól, hogy felismerte kisfia, hogy Ő és Ön már nem "egyek" többé, és ez számára félelemmel jár! Ezért igyekszik meggyőződni róla éjszaka számtalanszor, hogy Anya biztos meg van-e még! Ez tipikus jellegzetessége ennek az időszaknak, és emellé társulhat mozgásfejlődésbeli ugrás, ill. a fogzás is. A fogzás leginkább közvetlenül az íny áttrörése előtt jelent problémát az éjszakai nyugalomban, a mozgás változása pedig megfigyelhető egy-egy nyugtalanabb éjszaka után. Ezek együtt teszik ki ezt a jelenséget, melyet vázolt! Nappal valószínűleg lekötik Őt az ingerek, éjjel pedig feldolgozza őket. Megfigyelhető, hogy egy-egy nyüzsgősebb, színes programokkal teli nappal után is többször ébrednek éjjel.
Ön választhatja azt az utat, amit a szíve és anyai ösztönei már diktáltak is, és szerencsére hallgatott rá :-): megadja neki azt, amire a legjobban vágyik, ez pedig a szoros testközelség! Normális és elemi igénye ez egy kisbabának, nem szeszély vagy zsarnokoskodás! Ettől nem lesz elkényeztetett, sem "elrontott", hanem megtanul bízni a szülőjében és így szép lassan a világban. Ha ön mindig következetesen reagál, mikor felsír, és biztosítja a maximális támogatást igény szerint, akkor magabiztos, nyugodt gyermeke lesz! Ha Önöknek nem fér bele a "családi ágy" hosszútávon, akkor kipróbálhatják ezt addig, míg picit lecsitul ez a korszak, vagy választhatják azt is, hogy a kiságyat a maguk ágya mellé teszik, vagy az első ébredés után veszik maguk közé a kisfiút. Vagy választhatja azt is, hogy minden egyes ébredésnél átmegy a másik szobába, és az egész éjjelt futkározva tölti, de ez elég fárasztó lenne, tehát miért ne választaná azt a lehetőséget, ami mindenkinek a legjobb pihenést és elcsendesedést szolgálná?
Arra egyáltalán nem biztatom, hogy ne reagáljon a kisfia jelzésére, mert ezzel a bizalmatlanság érzését tanulná meg, és azt, hogy nem érdemes megszólítani a világot. Azt elérné, hogy nem ébredne fel, de nem egyedül elaludni tanulna meg, hanem magában befelé fordulva szomorkodni. Ugyanis azok a gyerekek is felébrednek számtalanszor éjjel, akikhez nem megy oda az anya és nem biztosítja a testközelséget, csak ők nem szólalnak meg, hanem fekszenek a sötétben, majd újra elalszanak és egyedül próbálnak megküzdeni ezzel. Elég hervasztóan hangzik ez, szerintem.
Szóval, nyugodjon meg, nem "romlott el" a baba és Ön sem rontott el semmit! A kisfia egyszerűen korának megfelelően viselkedik és érez, és azt mutatja ez, hogy kialakult Önök közt az érzelmi kötés. Az már Önön múlik, hogy an reagál erre, és mi fér bele az Önök családi elképzeléseibe, hiszen nyilván az a jó megoldás, ami a szülőknek és a babának is jó!
Kívánok Önöknek kitartást, türelmet, és sok boldog órát a Picivel, aki ennyire csodásan működik! és kívánom, hogy legyen továbbra is ennyire nyitott a kisfia jelzéseire és maradjon ilyen válaszkész Anyuka!:-)
Szeretettel:
Köszönöm, hogy hozzám fordult!
Azt kell mondjam, hogy amit tapasztalnak, normális! Kisfia nem is tud mást tenni, ugyanis ezek az ébredések biológiailag a gyerekekbe vannak kódolva (ez visszavezethető az ősi korba, mikor veszélyes lett volna hosszú órákat átaludni egy csecsemőnek). Tehát igazából nem is azon van a hangsúly, hogy ez rendben van-e, hanem, hogy erre hogyan reagálnak a szülők! Nagyon kevés kivételtől eltekintve vannak a csecsemők életében ilyen és ehhez hasonló időszakok és vérmérséklettől függően hangot adnak annak az igénynek, hogy bizony édesanya nagyon szoros közelségére van szükség. Ha egy alapvetően nyugodt vérmérsékletű gyereket kap a szülő, akkor nagy a valószínűsége, hogy legkésőbb ebben az 5-6. hónapban fogja először tapasztalni ezt a jelenséget (ha addig nem is adott hangot ennek az igénynek), és ez arról szól, hogy felismerte kisfia, hogy Ő és Ön már nem "egyek" többé, és ez számára félelemmel jár! Ezért igyekszik meggyőződni róla éjszaka számtalanszor, hogy Anya biztos meg van-e még! Ez tipikus jellegzetessége ennek az időszaknak, és emellé társulhat mozgásfejlődésbeli ugrás, ill. a fogzás is. A fogzás leginkább közvetlenül az íny áttrörése előtt jelent problémát az éjszakai nyugalomban, a mozgás változása pedig megfigyelhető egy-egy nyugtalanabb éjszaka után. Ezek együtt teszik ki ezt a jelenséget, melyet vázolt! Nappal valószínűleg lekötik Őt az ingerek, éjjel pedig feldolgozza őket. Megfigyelhető, hogy egy-egy nyüzsgősebb, színes programokkal teli nappal után is többször ébrednek éjjel.
Ön választhatja azt az utat, amit a szíve és anyai ösztönei már diktáltak is, és szerencsére hallgatott rá :-): megadja neki azt, amire a legjobban vágyik, ez pedig a szoros testközelség! Normális és elemi igénye ez egy kisbabának, nem szeszély vagy zsarnokoskodás! Ettől nem lesz elkényeztetett, sem "elrontott", hanem megtanul bízni a szülőjében és így szép lassan a világban. Ha ön mindig következetesen reagál, mikor felsír, és biztosítja a maximális támogatást igény szerint, akkor magabiztos, nyugodt gyermeke lesz! Ha Önöknek nem fér bele a "családi ágy" hosszútávon, akkor kipróbálhatják ezt addig, míg picit lecsitul ez a korszak, vagy választhatják azt is, hogy a kiságyat a maguk ágya mellé teszik, vagy az első ébredés után veszik maguk közé a kisfiút. Vagy választhatja azt is, hogy minden egyes ébredésnél átmegy a másik szobába, és az egész éjjelt futkározva tölti, de ez elég fárasztó lenne, tehát miért ne választaná azt a lehetőséget, ami mindenkinek a legjobb pihenést és elcsendesedést szolgálná?
Arra egyáltalán nem biztatom, hogy ne reagáljon a kisfia jelzésére, mert ezzel a bizalmatlanság érzését tanulná meg, és azt, hogy nem érdemes megszólítani a világot. Azt elérné, hogy nem ébredne fel, de nem egyedül elaludni tanulna meg, hanem magában befelé fordulva szomorkodni. Ugyanis azok a gyerekek is felébrednek számtalanszor éjjel, akikhez nem megy oda az anya és nem biztosítja a testközelséget, csak ők nem szólalnak meg, hanem fekszenek a sötétben, majd újra elalszanak és egyedül próbálnak megküzdeni ezzel. Elég hervasztóan hangzik ez, szerintem.
Szóval, nyugodjon meg, nem "romlott el" a baba és Ön sem rontott el semmit! A kisfia egyszerűen korának megfelelően viselkedik és érez, és azt mutatja ez, hogy kialakult Önök közt az érzelmi kötés. Az már Önön múlik, hogy an reagál erre, és mi fér bele az Önök családi elképzeléseibe, hiszen nyilván az a jó megoldás, ami a szülőknek és a babának is jó!
Kívánok Önöknek kitartást, türelmet, és sok boldog órát a Picivel, aki ennyire csodásan működik! és kívánom, hogy legyen továbbra is ennyire nyitott a kisfia jelzéseire és maradjon ilyen válaszkész Anyuka!:-)
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra