Olvasói kérdés
A 19hónapos lányom még egyetlen éjjelt sem aludt végig,mindig ébred 2-3óránként,iszik vizet és visszaalszik!Az elmúlt 2hétben minden éjjel felül nem kér inni eldobja a cumiját,az alvós rongyát állatait és ordít,vanhogy 2órán keresztül!Ilyenkor se én se az apukája nem tudja megvigasztalni mert ellök magától,csapkod vagdal!Mi ennek az oka,mit kellene tennem hogy ezek a dolgok elmaradjanak az éjszakákból,épp elég 2-3óránkénti ébredés!Ja és köztünk alszik ha ez jelent valamit!Mielőbbi válaszát várom!
Köszönöm!Kriszta
Köszönöm!Kriszta
Szakértői válasz
Kedves Kriszta!
Nyilván nagyon kimerült már, átérzem a problémáját!
Nem tudom, hogy áll a fogzással a kislánya, lehet, hogy a nagy őrlő fogak esetleg most bújnak?
Illetve ami még erre a korszakra jellemző, az a szeparációs szorongás második csúcspontja és az újraközeledési fázis. Ezeknek lényege a szeretett személy elvesztésétől való félelem, illetve az életnek az a fázisa, mikor nappal már el tud távolodni az anyától, de közben érzi, hogy nagyon is szüksége van még rá. Ez a két szélsőséges érzelem egyszerre meglévősége is okozhat ilyen jellegű feszültséget benne.
Nem történt a családban valami konfliktus (nem kell, hogy nagy legyen), Önök közt valami feszültség, nézeteltérés a párjával, kistesó érkezése, vitatkozás, fellökés a játszótéren, stb.? Mert jellemző az ilyen reakció abban az esetben, ha érte valami olyan dolog a gyereket, amit a nap folyamán nem tudott kellően feldolgozni, mélyen érintette. Ha erről van szó, akkor beszélni kell vele az eseményről az ő szintjén és segíteni feldolgozni azt, ami őt érte.
Meg kell nézni, nem áll-e esetleg valami testi probléma, ami fájdalmat okoz és ez tartja ébren és ordít olyan fájdalmasan. Pl. a fogzás, fülfájás, húgyúti fertőzés, stb.
Szóval, ha kizárták a fizikai okokat, akkor még egy kicsit plusz türelmet és szeretetet tudok javasolni, de tudom, hogy mennyire fárasztó ez és néha a haját kitépné az anyuka, de azt is látom, hogy Ön gondoskodó Anya, ezért a legtöbb amit tehet ezután is, hogy megengedi továbbra is az együttalvást, és ha fekve nem megy a vigasztalás, próbálják meg ringatni egy kicsit (tudom, hogy már nagy lehet a kislányuk súlya), halkan "surrogó" hangot kiadni és monotonon mondogatni, hogy "tudom". A kislány reakciójából az következik, hogy nem tárgyi eszközöket szeretne, hanem szoros testközelséget! Fontos lenne, hogy nyugodtak tudjanak maradni és hinni benne, hogy ez átmeneti időszak (akkor is, ha Önöknél ez ennyire hosszúra sikeredett). ha Önök idegesek lesznek, azt biztos, hogy átfogja venni Ő is, és annál nehezebb és hosszabb lesz a lecsitulás. Viszont ha teheti, próbáljon meg nappal pihenni valamennyit!
Szeretettel:
Nyilván nagyon kimerült már, átérzem a problémáját!
Nem tudom, hogy áll a fogzással a kislánya, lehet, hogy a nagy őrlő fogak esetleg most bújnak?
Illetve ami még erre a korszakra jellemző, az a szeparációs szorongás második csúcspontja és az újraközeledési fázis. Ezeknek lényege a szeretett személy elvesztésétől való félelem, illetve az életnek az a fázisa, mikor nappal már el tud távolodni az anyától, de közben érzi, hogy nagyon is szüksége van még rá. Ez a két szélsőséges érzelem egyszerre meglévősége is okozhat ilyen jellegű feszültséget benne.
Nem történt a családban valami konfliktus (nem kell, hogy nagy legyen), Önök közt valami feszültség, nézeteltérés a párjával, kistesó érkezése, vitatkozás, fellökés a játszótéren, stb.? Mert jellemző az ilyen reakció abban az esetben, ha érte valami olyan dolog a gyereket, amit a nap folyamán nem tudott kellően feldolgozni, mélyen érintette. Ha erről van szó, akkor beszélni kell vele az eseményről az ő szintjén és segíteni feldolgozni azt, ami őt érte.
Meg kell nézni, nem áll-e esetleg valami testi probléma, ami fájdalmat okoz és ez tartja ébren és ordít olyan fájdalmasan. Pl. a fogzás, fülfájás, húgyúti fertőzés, stb.
Szóval, ha kizárták a fizikai okokat, akkor még egy kicsit plusz türelmet és szeretetet tudok javasolni, de tudom, hogy mennyire fárasztó ez és néha a haját kitépné az anyuka, de azt is látom, hogy Ön gondoskodó Anya, ezért a legtöbb amit tehet ezután is, hogy megengedi továbbra is az együttalvást, és ha fekve nem megy a vigasztalás, próbálják meg ringatni egy kicsit (tudom, hogy már nagy lehet a kislányuk súlya), halkan "surrogó" hangot kiadni és monotonon mondogatni, hogy "tudom". A kislány reakciójából az következik, hogy nem tárgyi eszközöket szeretne, hanem szoros testközelséget! Fontos lenne, hogy nyugodtak tudjanak maradni és hinni benne, hogy ez átmeneti időszak (akkor is, ha Önöknél ez ennyire hosszúra sikeredett). ha Önök idegesek lesznek, azt biztos, hogy átfogja venni Ő is, és annál nehezebb és hosszabb lesz a lecsitulás. Viszont ha teheti, próbáljon meg nappal pihenni valamennyit!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra