Dobiné Olasz-Papp Nóra

Kedves Anna!

Sajnos, az Ön kérdése nem teljesen az én területem már, de semmiképp nem szeretném válasz nélkül hagyni Önt!

Érzelmileg felkavart, amit az óvónők hozzáállásáról és "nevelési elveiről" tapasztalt, elfogadhatatlan és érthetetlen, hogy ilyen megtörténhet..

Kisfiával kapcsolatban, a leírás alapján magam is azt érzem, hogy nagyon érett gondolkodású és nagyon okos gyermek, de nem tudom, mennyire képes lazítani, a gyermekekre jellemző fantáziavilágban szárnyalni, elengedni magát. Meg akar-e vajon felelni valamilyen tudattalan, kimondatlan tökéletességnek? Olyan érzésem támadt, hogy teher nyomasztja őt, ami teljesen érthető a leírt tapasztalások után, de a nagyfokú érettsége, "különbözősége" már ezelőtt is jellemezte őt- ha jól értem.
A bepisilés, bekakilás számomra azt jelenti, amit Önnek is: valami nincs a helyén és így nyilvánul meg.
Az lehet, hogy ilyen attrocitás más oviban is megtörténik, de a lényeg, hogy biztonságérzet alakulhasson ki Anyától távol. Tehát jelen esetben az a szomorú, hogy azok a személyek nem álltak ki mellette, akiknek FELADATA és KÖTELESSÉGE biztonságot nyújtani- lelki és fizikai értelemben egyaránt. Azt hiszem, kisfia reakciója teljesen érthető az óvónőkkel szemben és mindenképp érdemes foglalkozni ezzel! Mikor haza mennek, ne beszéltesse, inkább játék formájában jöhessen ki belőle a feszültség, drámajáték, rajzolás, bábozás, szituációs játék és ha szereti a mozgásos játékokat, lehet bokszolni is akár, kergetőzni és közben nagyokat kiabálni, sikítozni.

És az óvónőkkel érdemes lenne elbeszélgetni, ők hogy gondolják ezt, mennyire érzik hatásosnak a "módszerüket", volt-e már hasonló tapasztalatuk, stb. és akár bevonni a vezető óvónőt is.

Kisfia édesapjára számíthat, jelen van az életükben?
Ön számíthat segítségre?

Amit még ajánlok: írja meg történetüket, kérdését a szakértők közt található Márkusné Vörös Ibolyának és/vagy Bischof Jusztinának! Ők mindketten óvodapedagógusok és nagyon meleg szívű, kompetens válaszokkal szoktak szolgálni! Tapasztalataikkal talán közelebb tudják Önt vinni a megoldásukhoz, de remélem, valamicskét én is tudtam segíteni Önnek!

Kívánok erőt, kitartást és hogy megtalálják a megfelelő utat!

Változás esetén szívesen vennék pár sor visszajelzést!

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

Semmi gond, a részletes leírás mindig jó!:-)
Kisfiad pont abban a korban van,mmikor kezdődik az ún.szeparációs szorongás, azaz, ha eltűnik a szeretett személy a látószögből, félelemerzet lép fel elég intenzíven. Ez nem egy tanult magatartás, hanem belső működés, ami természetes és a normális fejlődés tulajdonképp örvendetes velejárója. Ennek intenzitása a gyermek temperamentumától is függ.
Az, hogy a játékok nem elegendőek neki, az szintén ősi dolog, hiszen a babák még ősi programok szerint működnek. Régen is az volt, hogy a babák a törzs, falka többi tagjával voltak, valaki mindig fel tudta kapni, nem volt egyedül, de ha épp olyanja volt, elfoglalta magát. Tehát a társaság iránti öröm, vonzalom érthető és fontos dolog! :-)
Az, hogy ez meddig tart, megjósolhatatlan. Tulajdonképp ez hullámzó dolog, és nem szűnik meg úgy, mintha elvágták volna. A lényege ennek a folyamatnak, hogy biztonságérzete kialakulhasson,mmegszilárdulhasson. De ez nem tanítástól, szoktatástól lesz jobb. Törekedni érdemes arra, hogy érezze a megértést, pici kora ellenére vegyük komolyan félelmeit, érzéseit. Ennek a jelenségnek az elfogadásában szokott segíteni, ha az ő fejével, ő szemszögéből gondolunk bele, mit élhet át a baba, ha egyedül marad a hatalmas világban és nincs látótávolságon belül, akitől a biztonságot kapjuk!
Az tény, hogy ez elég megterhelő időszak tud lenni, de nagyon jól ráereztél, hogy a testközelséggel lehet könnyíteni a gyerkőcön! Kisfiad kora alapján már ki is nőtt az elölhordozós korból, ha pedig már túl van az 5-7 kg-os súlyhatáron, akkor mindenképp. Ilyenkor lehet váltani háti vagy csípőn hordozásra, ami talán neked is könnyebbséget lenne a veszélyérzetedet csökkentve. persze mindezt megfelelő hordozóeszközzel.
Az is jó lehet, ha a konyhában melletted lehet a földön, játszószőnyegen pl. Alsó fiókokat esetleg szabaddá lehet tenni neki és kedvére nézelődhet, kíváncsiskodhat melletted, így veled van, te viszont főzhetsz.
Tehát ebben a korban nem hiszem, hogy az értelmére kellene hatni, hiszen nem tudatosan sír utánad, hanem mert a babák így működnek és mert valós érzelmi szükségletét fejezi ki feléd, amit ő mélyen átél. Erre a legjobb szintén érzelemmel válaszolni és törekedni a megnyugtatására és olyan megoldásokat találni napközbenre is, ami megfelel mindannyiótoknak, akár újabb napirend vagy átdolgozás.

Étkezés: szerintem az a fontos, hogy az evés kellemes élmény maradjon, és lehetőleg együtt étkezzen a család, vagy ha te vagy csak vele napközben, akkor együtt egyetek. Ha látja Anyán, hogy az evés egy örömteli és élvezetes dolog, ő is ennek az élménynek a részese szeretne lenni. Nem javaslom az erőltetését a minél több szilárd ételnek, bár értem torekvésedet, a tápszer kiváltására. Egy ekkora gyerkőc sem tüntet el mindig ugyanakkora adagokat és nem is lehet pontosan kiszámolni, mennyit kéne ennie. Ha jelzi, hogy elég volt, akkor jóllakott. Egészében érdemes nézni ezt is: jókedvű, fejlődik, pisil-kakil eleget? Ha szeretnéd letenni a tápszert és áttérni csak a szilárd ételekre, ennek menetéről talán érdemes lenne megkérdezni egy kompetens személyt.

Meglátásom szerint türelemre nem igazán lehet nevelni. Amiből a gyerekek a legtöbbet szippantanak be az agyukba, a szülők mindennapi élete, megnyilvánulásai, tehát a mintaadás. Ebben a korban is nagyon intenzív megfigyelők. Kisfiad megnyilvánulásai nem türelmetlenséget jelentenek, hanem jelzéseket és látszik, milyen jól halad!:-)
Nagyon jól csináltad, hogy válaszoltál neki, nyugtattad a hangoddal, ha ki kellett menned, kipróbáltad a testközelséget. Ezek mind azt jelentik, hogy törekszel Kisfiad megértésére és ez így van rendjén, erre buzdítalak továbbra is! Természetesen vannak olyan esetek, hogy várnia kell kicsit, de ettől nem lesz lelki sérült. A lényeg a törekvés a megértésre, válaszkészségre, stb.

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

A szoptatási kapcsolatot addig érdemes fenntartani, amíg anyának és gyermeknek egyaránt örömet okoz. Ha Ön úgy érzi, már nem szeretne szoptatni, lehet lépni, de el kell gondolkodni, mi a fő motiváció erre. Mert ha az ovi miatt aggódik, és amúgy nem zavarja a szopi, ezért nem szükséges elválasztani. Hányszor és milyen helyzetekben szopizik még kisfia? Ekkora korban már lehet kompromisszumokat is kötni, pl.csak reggel vagy este, csak otthon, stb. És ezt el lehet kezdeni ovikor is.

Az akaratosság és a levele második felében megfogalmazottak pedig életkori sajátosság jegyei. Valóban nem egyszerű ez az időszak és néha emberfeletti türelmet kíván, de azt gondolom, rugalmassággal, szeretettel, határok meghúzásával és a tökéletességre törekvés elengedésével meg lehet könnyíteni a mindennapokat. Amiket leír, azok érzésem szerint pont azt mutatják, hogy kisfia határokat keres. Szüksége van arra, hogy tudja, meddig mehet el. Én nem vagyok a büntetés híve, annál inkább a példamutatásé és őszinteségé, hitelességé. Tehat azt mutassam gyerekemnek, aki valójában vagyok és olyan szabályrendszert vezessek be, amiben tudunk működni mindannyian. Mondatom első fele pedig azt jelenti, hogy tudjam, én is hibázhatok és lehetnek negatív érzéseim, lehetek dühös,kimerült es tehetetlen, nem kell mindig mindennek klappolnia! Lazítsanak együtt, játszanak felhőtlenül, legyenek olyan programok, amikben nincs feladat, elvárás, és Ön próbálja meg megkeresni azokat a szabályokat és felállítani azokat, amikbe könnyen bele tudnak helyezkedni. És ezt is rugalmasan kezelni, hiszen, bármikor jöhet valami rendkívüli helyzet. :-)
Egy ekkora gyermek még nem igazán tud megnyugodni egyedül, ha érzelmi viharba keveredik, ezért is tartom fontosnak nem egyedül hagyni ilyenkor. Fontos, hogy a gyerek érezze, ő szeretve van, csak a tettel nem értett egyet.
Ezt lehetne még jobban boncolgatni, ha úgy érzi maradt még kérdése, tegye fel bátran!

Szeretettel:
 

Kedves Andrea!

Az biztos, hogy Ön jó úton jár, de higgye el, nem kell tökéletesnek lennie és tökéletesen csinálnia a dolgokat, mert az lehetetlen. Úgyhogy nem kell mindent jól csinálni, elég, ha törekszik, próbálkozik, és megfigyel, reagál, válaszol kisfiának. Tudja, jó anya nincs, "csak" elég jó anya van!:-)

Baba-klub: ha ír nekem egy e-mailt az info@valaszkeszszulok.hu címre, ott megadok minden szükséges infót, címet, időpontot, és válaszolok, ha van ezzel kapcsolatban kérdése.

Szeretettel:

Kedves Andrea!

Ne aggódjon, az idegrendszeri éretlenség egy minden babánál jelenlévő dolog, senki sem születik érett idegrendszerrel és itt az alváshoz hozom szóba főleg, mert ahhoz, hogy egy gyermek át tudja aludni az éjszakát és egyedül tudjon el-és visszaaludni, érett idegrendszerre van szükség, ami csak kb.2-3 éves korra alakul ki. Ez persze nem azt jelenti, hogy addig nem kaphat Anya semmi pihenést! A éjszakák milyensége hullámzó, hol jobb, hol rosszabb periódusok jönnek,Vannak időszakok, mikor már egész jól alszik, aztán megint nehezebb jön, a lényege abban van, hogy amíg nem érik meg rá a baba, gyerek, hogy átaludja az éjszakát és könnyedén, egyedül visszaaludjon, segítségre lesz szüksége és ez a normális fejlődés velejárója!
Sajnos, van az emberekben egy elutasítás -féle ezzel kapcsolatban és könyvek, cikkek garmadája ömleszti az irreális elvárást, milyen is egy jó gyerek és mikor Anya szembesül azzal, hogy azért a valóságban ez nem így van, a babák másképp működnek, önmagában látja a hibát.:-( Persze, vannak gyerekek, akik egészen hamar alszanak elvárásnak megfelelően, de ez lehet egy nyugodtabb temperamentum vagy egy alvastréning következménye is, ill.sokszor fordul elő, hogy anyukák egymás közt nem szeretik, nem szokták elmondani, hogy ők is fáradtak és vannak nehezebb periódusaik. :-) Mindig fog tudni találni ellenpéldát, de egyet egészen biztosan állíthatok: csak előnye van az éjszakai gondoskodásnak, mert azzal, hogy az éjszakai, babája számára félelmetes, bizonytalan, kereső állapotában támasza, kielégíti normális és ösztönös igényeit, nem mást ér el, mint azt, hogy a babában megerősödik a tudat:" fontos vagyok, számítanak az érzéseim, szólhatok, ha bajom van, elfogadnak úgy ahogy vagyok, tehát SZERETHETŐ VAGYOK".
Ilyen elborzasztó történeteket biztosan fog még hallani másoktól is, mint amivel szomszéd asszonya volt szíves megajándékozni, de ezeket célszerű szellős füllel meghallgatni. Nem látunk bele, mi is történt ott pontosan, de egészen biztos, hogy attól, hogy éjszaka is gondoskodunk, pláne 8 hós korban, amikor intenzív igény van anyára, a lelki táplálékra,semmi rosszat nem tehetünk. Ez a válaszkész nevelés egy nagyon fontos momentuma, és egy eleme, hogy a gyermek végül önálló, magabiztos, magában hinni tudó nagy gyermek és majd felnőtt legyen. Ez a stabilitás egyik alapköve. Nem alakul ettől ki függés, sőt, pont az igény fennálltakor megkapott megfelelő válasz képes arra, hogy a gyermek egyre inkább tovább tudjon lépni következő szakaszaiba és eljusson oda, hogy képes lesz eltávolodni magabiztosan és stabil biztonságérzettel. De ez nem hetek, hónapok kérdése, ahogy mostanában trendi erre utalni... Nagyon jól tette eddig is, hogy válaszolt kicsinye jelzésére, semmit nem rontott el és bátorítom, hogy maradjon ezen az úton!
Ajánlom olvasásra William Sears:Éjszakai gondoskodás c.könyvét!!

Nem tudom, hol laknak, és mennyire szeretnek kimozdulni, de meleg szívvel ajánlok baba-mama klub látogatást, ahol a kötődő nevelési szemléletű anyatársakkal találkozna! Ha lenne kedve hozzá, a mi egyesületi klubunk is szeretettel várja Önöket!

Szeretettel:

Kedves Andrea!

Megértem Önt, nagyon fárasztóak így az éjszakák. Sajnos olyan tanácsot nem tudok adni, amivel az ébredéseket lehetne csökkenteni, mert ezek az ébredések kisfia életkorából és idegrendszeri éretlenségéből fakad. Ebből következik, hogy nem szokott megoldást jelenteni a teli pocak, sőt, ha nagyon sok szilárdat kap éjszakára, nyugtalanágot is okozhat, mint mikor a felnőttek sem alszanak jól megterhelt gyomorral. A fogzás is okozhat nyugtalanságot, de ebben az esetben inkább azt látom, hogy kisfia azt szeretné leellenőrizni,meg van -e még Anya éjjel is, ugyanis ebben a korban még javában zajlik a szeparációs szorongás is. A testközelség iránti igény normális és szükséges, természetes igény! Tehat mivel nem egy felvett és tanult viselkedésformáról van szó, hanem azért ilyen, mert nem tud nem ilyen lenni, a legjobb az szokott lenni, ha olyan megoldás születik, amivel kisfia megkapja az áhított biztonságérzetet, Ön pedig a lehető legjobban ki tudja pihenni magát. A éjjeli szopizás az egyik legjobb és legegyszerűbb módja a visszaalvásnak, semmi kóros vagy furcsa nincs benne, ha egy 8 hós baba szopizik éjjel. Ráadásul, mivel nem a cici miatt ébred, hanem idegrendszeri éretlensége és az evolúció nem teszi lehetővé, az éjjeli szopi elhagyása nem szokta hozni a várt eredményt, az ébredés megmarad, csak lehet, hogy nehezebb lesz visszaaltatni, hiszen akkor más módot kell találni a segítségnyújtásra. Ringatás és stb. Mert az biztos, hogy segítségre szüksége van z ellazuláshoz, elalváshoz és a visszaalváshoz is. Erről ő nem tehet, ő és sok mllió baba-társa így működik. Ezért joggal várja a Legfontosabb Másik segítségét. Az alvástréningek, amiket oly nagy szeretettel reklámoznak, pont a baba normális működését felejti el és megoldást ad arra, hogy szokjon le a gyermek a jelzések adásáról és hogy veszítse el a bizalmát szülője felé. A sírásban hagyott, egyedüli elalvásra tanított gyerekek is ébrednek éjjel, csak nem szólnak már a segítségért. Az el- és visszaalvást nem kell tanítani, mert meg fog érni rá saját magától is!
A legjobb, amit tehet, hogy megkönnyítve az éjszakázást, minél közelebb engedi magához kisfiát, mert ahogy Ön s mondta, ettől nyugodtabb is lett. A külső véleményeket érdemes nem meghallani vagy átengedni magán.. Tehát azért, mert védőnő, rokon, barát elítélően gondolkodik az éjszakai gondoskodásról, ne válassza azt, hogy külön legyenek, főleg, ha Ön szíve mélyén érzi, mire van szüksége kisfiának! Mert érzi, csak próbálja nem úgy látni, hogy Ön feladta és megadta magát a harcban, hanem inkább úgy, hogy megértette kisfia jelzéseit és helyesen válaszolt rá!:-)
Amiről még jó gondoskodni, hogy Ön tudjon extra pihenésről gondoskodni önmagának! Valaki segítségét, ha igénybe tudja venni vagy ha nappal,alszik kisfia, akkor vele aludni egy jót. Ne feledkezzen el önmagáról sem!

Szeretettel:

Kedves Kérdező!

Már eldöntötték, hol fog aludni a Pici? Most milyen formációban alszanak, a nagyobb gyermekkel együtt alszanak? Ha Önöket nem zavarja az együttlét ezen formája, akkor a Pici születése miatt nem kell átszoktatni, csak át lehet alakítani más formára. Vagy kiságyban alszik még?
Tudnom kéne, mi motiválja ezt a kérdést és akkor talán közelít segítséget is tudnék adni. Az biztos, hogy a Pici végett fontos, hogy közel legyenek egymáshoz, de a nagyobb sem olyan nagy még, hogy ne legyen szüksége a testközelsége, főleg egy olyan időben, mikor jön a tesó! Az is hatalmas változás lesz és a bölcsőde is.

A szobatisztaságot a maga természetes módján érdemes kezelni, külön direkt szoktatásra nincs szükség, mert ez is akkor történik meg önmagától, mikor a gyerek megérik rá. Két éves kor körül érdemes megemlíteni, hogy a peluson kívül milyen lehetőségek vannak még és ha van kedve, érdekli, próbálja ki! De nem szükséges direkt ültetni bilin vagy wc-n, ha készen áll rá, észre fogja venni, hogy visszatart pl. Egyre kevesebbszer fordul elő az önkéntelen ürítés. Egyik jele a szobatisztaságnak, hogy tud direkt visszatartani, maga szabályozza az elengedést, visszatartást, maga szabályozza a záróizmok működését. Az is előfordulhat, hogy már maga irányítja a folyamatait, de pluszba szeretné végezni még a dolgát, és az is rendben van úgy. Ha éjjel még sokat pisil, nem érdemes levenni még a pelust éjjelre. De abszolút nincsenek még lekésve semmiről sem!

Hogy mit kapjon, ha jön a Pici? Ez a testvérféltékenység csökkentése miatt felmerült kérdés? Vagy a felkészülés miatt? Érdemes a várandósság alatt annyira belevonni a folyamatba és a ténybe, hogy testvére lesz, amennyire ő nyitott rá. Neki is szoknia kell az újdonságot és nem csak akkor fog szembesülni a ténnyel, h kibújt a Pici, hanem érzékeli a folyamatot is. A felkészülésben segítheti őt játék baba is, igen és akkor is segítség egy csecsemő méretű baba, ha Anya pelusozza, gondozza a Picit, ő pedig leutánozhatja a saját "csecsemőjén". Ha úgy szánta a kérdést, hogy ha megszületik a Pici, mit kapjon "tőle" a nagy, akkor valami apróságra gondolnék, egy figyelmességre. Amit szeretne régóta.

Remelem, tudtam segíteni!

Kellemes babavárást kívánok!

Szeretettel:

Kedves Krisztina!

Nagyon szívesen és bízom benne, hogy sikerül pihennie! Drukkolok!:-)

Szeretettel:

Kedves Krisztina!

Azt hiszem, két dolgot érdemes külön választani: van egy bizonyított reflux és tejfehérje allergia, ami kezelést kapott és van egy sokat ébredős, sokat cicizős állapot. Úgy érzem, mivel a fizikai probléma megoldást talált, nem érdemes azzal összefüggésbe hozni az alvási szokások mibenlétét.
Amit egyértelműen érzek, hogy Ön ki van merülve- teljesen érthető módon. Tehát első lépcsőként azt ajánlom, hogy próbáljon extra pihenőt találni magának, segítséggel akár. Pl. hétvégén, vagy amíg Apa van vele, addig Ön pihen. Egy jó pihenés, alvás után máris másképp fogja látni a dolgokat, ugyanis a kimerültség kiélesíti az idegeket, minden hang zajnak tűnik, stb.
A másik dolog, hogy teljességgel ki kell jelentsem: Ön nem rontott el semmit!
Nagyon valószínűnek tartom, hogy kislánya akkor is szeretne ennyit cicizni és ölben lenni, ha nincsenek megelőző események, gondolok a refluxra. Ugyanis a babák így viselkednek! A mai kor elterjedt tévhite, hogy a gyereknek önállóságot kell tanulnia és nem szabad megengedni a túlzott ragaszkodást! A valóság az, hogy a gyerekek természetes és normális módon igen sokáig igénylik a testközelséget és a mellen való megnyugvást. Erre nem mi szoktatjuk, hanem egy ösztönös igény kifejeződéséről van szó, ami jó esetben nincs elaltatva ill. nincs leszoktatva a gyermek ösztönö jelzőrendszerének működtetéséről. A mellen való igény ideje hullámzó. Fél éves kor után már nem annyira az éhségről szól, inkább az érzelmi megnyugvásról, egy esés, feszültség, álmosság, visszaalvás végett. Fél éves kor körültől jelentkezik a szeparációs szorongás időszaka is, ráadásul egy 11 hós gyermek már igen nagy világfelfedező, akinek hatalmas elfoglaltságot jelent a sok felfedezés, az ingerek, az ismerkedés és nincs ideje anyukájára. Vizsont, ha álmos vagy ébred ill. éjszaka mindent szeretne bepótolni, mert az igény marad, csak napközben már nem ér rá.:-) Szóval nagy szüksége van anyukájára. Az is megfigyelhető, hogy többet szeretnének cicizni valami nagyobb esemény előt. Ahogy írja is, bármikor elindulhat, ezeket a nagyobb fordulópontokat valahogy valamiképp megelőzi egy ilyen fázis.
Természetesen a sok ölben-levés nem árt a mozgásfejlődésnek, mert normális esetben akkor van a gyermek ölben, kendőben, mikor azt ő igényli és nem erőszakkal van ott tartva. Mikor nincs hordozva, akkor érdemes engedni, hoyg nagy területen mozoghasson. (Érdekesség: Tanzániában a gyerekeket praktikus okokból (is) nagyjából 2 éves korukig hordozóeszközben tartanak, csak alváskor teszik le éjjelre. Nagyjából 2 éves kor körül érkezik testvér, így a nagyobb gyermek letett gyermek lesz, mert kell a hely a picinek. Az addig szinte semmit nem mozgott 2 éves lemaradás nélkül fut, járkál, mozog!)
A hozzátáplálás kérdéséről annyit, hogy az első életévben a fő táplálék az anyatej. 6 hós korig kizárólagos szoptatás javasolt, majd lehet kezdeni más ételek adását is, ha készen áll rá a gyermek! De nem kötelező elkezdeni kiváltani az anyatejet, mert a fő táplálék az marad. Ezért a hozzátáplálás inkább mellétáplálás. Hogy ki mikor jut el oda, hogy mást is szívesen befogad, nagyon széles skálán mozog! Semmiről sincs lemaradva kislánya és ha jól vettem ki soraiból, jól fejlődik, jól érzi magát. Érdemes kínálgatni, és higgye el, mikor szükséges lesz, el fogja fogadni! És ha amúgy is van érzékenysége, talán nem is baj, ha még nem találkozott más anyaggal nagy mértékben.

Az teljesen normális, hogy Önt keresi, ha felébred és szopni akar, hiszen ez a kettejük közti szép kötődésről szól. Ez nem jelenti azt, hogy Önnek ne lehetne némi szabadideje és magánélete, ha arra vágyik! Mivel írta is, hogy apával, nagyival jól érzi magát, nyugodtan megteheti, hogy picit elmegy valahová egyedül vagy férjével moziba, színházba. Fontos a személyes feltöltődés!!
Ha Önnek nem terhes, a a délutáni alvás idejére is hordozhatja otthon is, hiszen az Ön közelében megnyugszik és addig házimunkát is lehet végezni vagy lehet azt is választani, hogy Ön alszik vele együtt, nem megy el mellőle, így mikor megébred, elég lehet csak az Ön illata ahhoz, hogy még egy-két ciklusnyi időre visszaaludjon, vagy nem is ébred meg, ill. félálomban is cicire lehet tenni, ami megint arra esélyes, hogy visszaaludjon és nem lesz teljesen éber.

Azt nem tudom megjósolni, mi lesz vagy ez meddig tart. Azt tudom mondani, hogy vannak rosszabb és jobb periódusok, hullámzó az éjszakák milyensége. Rugalmasságunk növelésével és a tudattal, hogy a gyerekek ilyenek és nem mi rontottuk el, jobbá tudjuk tenni a nehezebb időszakokat is. Mert egy biztos: ez nem marad így! Átmeneti időszak, ami nem azt jelenti, hogy csikorgó fogakkal kell tűrni.


Higgye el, a legjobb amit tehetett, hogy mindig ott volt kislányának és ölben tartotta, hordozta és szoptatta ill. szoptatja most is! Ez egy nagyon jó út arra, hogy majd a későbbiekben önállóan le tudjon válni és arra is, hogy majd ha arra kerül a sor, kompromisszumokat tudjanak kötni és Önnek is jó út arra, hog felismerje saját határait és annak megfelelően cselekedjen! Ez nagyon fontos!

Kívánom, hogy pihenjen egy jót, legyen büszke arra, hogy ilyen válaszkészen gondoskodik és lazítson kicsit!

Szeretettel:


 

Kedves Viktória!

Köszönöm a részletesebb leírását!
Hogy a múltkori sírás az van-e köze a méhében töltött életnek, azt nem tudom, de az tény, hogy a magzat mindent érez, amit édesanyja is. De ez nem egyenesen arányos azzal, hogy ugyanazt kell majd a babának éreznie, megélnie kint, mint bent. Nyilvan hatással van, de több mindentől függ, ez hogyan fog megnyilvánulni. A veleszületett temperamentum, alapszemélyiségjegyek mind befolyásolnak. Ezzel csak azt szeretném mondani Önnek, hogy ne rombolja magát továbbra is azzal, hogy bizonyítékot keres saját hibájára, mert az is kihat mind a saját életére, mind a gyermekkel való kapcsolatára. Van különbség aközött, hogy van tudásom arról, hogy hogyan éltem meg a várandósságot, értek hatások, amikre én így reagáltam, feldolgozom es ezáltal nagy tehertől szabadulok meg, kiderítem, mi van aháttérben vagy önostorozásba fogok és bizonyítani próbálom, mekkorát hibáztam!
Lehet, hogy érdemes lenne a félelmeivel, saját lelki világával foglalkozni.
Önnek két csodálatos gyereke van, akik különálló, egyedi személyiségek, eltérő vonásokkal, eltérő személyiségjegyekkel, biztosra veszem, hogy mindkettő csodás egyéniség, akik díjazzák a személyre szabott bánásmódot és élvezik egyediségük megélhetésért! Támogassa őket ebben, és ha egyedül nem bírná szabadulni a bűntudattól, hibáztatástól, sokféle segítség igénybe vehető. Megéri, hiszen Ön pedig egy egyedi édesanya, rengeteg érzéssel megáldva!
Szívesen válaszolok Önnek továbbra is, ha igényli!

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

Nehéz válaszolnom, mert ennyi információból sajnos nem tudom, mi okozhatta a sírást! Ön mire gondol?
Az is lehet,hogy a dalocskához semmi köze nem volt a dolognak, hanem egyszerűen valami más okozott pillanatnyi érzelmi reakciót. Akár éhség, türelmetlenség, unatkozás,fáradtság és még rengeteg más dolog is. Azt sem tudom, mennyi idős a gyermek. Én is csak találgatni tudok most csak sajnos, de ha úgy érzi, szüksége van további válaszra, vagy megismétlődött az eset, írjon még egyszer és kérem, több információt osszon meg velem!

Szeretettel:

Kedves Bogi!

Mindig örülök, mikor azt tapasztalom, hogy egy édesanya tudatosan és szívvel-lélekkel gondolja át a folyamatosan zajló változásokat Kisbabájánál!:-)
Amit tapasztal Lettinél, életkori sajátosság és normális jelenség. Ez pont az a kor, mikor végetér általában egy nyugodtabb időszak, már megszoktunk egy bizonyos menetet és akkor azt hisszük, mi nem voltunk elég figyelmesek vagy töprengünk, mivel is ronthattuk el, stb. Semmi nem romlott el és senki nem hibás!:-)
A nappali ingerek feldolgozása valóban erősen beleszól az éjszakai nyugalomba, ha sok inger érte- és miért ne érné, mikor már olyan nagy szeleteket tud levágni és bekebelezni- annak feldolgozása vezet ébredéshez. A másik, hogy a babáknak elemi szükséglet a testközelség, még ebben a korban is bőven! Ez nem megszokás és szoktatás kérdése, ez egy jelenlévő természetes szükséglet, amit vagy megerősítenek pozitív válasszal (értsd: folyamatos válaszok a baba felé és az igény kielégítése) vagy a másik oldal erősítése, mikor nem kerül elfogadásra és felismerésere az igény, mint igény és az "elrontástól" és egyebektől való félelemben nem az áhított és szükséges választ/próbálkozást kapja meg a baba, ezért szép lassan alábbad ebből.
Tehát, ha Letti szeret Ön mellett aludni, az nem azért van, mert Ön elhúzta a mézes madzagot és ráébresztette erre a csodára, amiről Ő eddig nem tudott, hanem azért, mert megtapasztalta egy természetes és normális igény kielégülését. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nem alszik együtt a babájával, rossz anya és vége mindennek, a baba sérült lesz lelkileg!! Az együttalvás, egymás közelében alvás variációinak lehetősége szinte végtelen, némi kreativitással megoldható, hogy mindenki számára elfogadható és a legpihentetőbb megoldás szülessen! Fontos, hogy Önnek/Önöknek a lehető legkevesebbet kelljen éjjelente átszaladgálni másik szobába vagy kilométereket sétálni a ringatás ideje alatt. Nem tudom, gerincproblémái mennyire teszik lehetővé az együttalvást, ha nem lehet matracot cserélni, stb. akkor esetleg a kiságyat közvetlen az Önök ágya mellé lehet helyezni, vagy matracokból építeni fészket maguknak.
Az éjszakai ingerfeldolgozásban is segít a testközelség, és az idegrendszeri éretlenség miatt nem tudnak egyedül visszaaludni még, segítségre szüksége van!
A lehető legjobb megoldás ilyenkor a szoptatás, ha Önnek is öröme telik benne, nehogy abbahagyja!:-) A sok nyugtató hatású anyag, a szopómozgás és a közben átélhető testkontaktusnál nem is kell több a visszaalváshoz, és a szopi közben felszabaduló anyagok az édesanyát is a könnyebb visszaalvásban segítik-nem beszélve arról, hogy még ilyenkor is jótékony hatással bír a tejtermelésre az éjszakai szopi!!
Tehát a testközelség és a szoptatás a legfontosabb válasz, amit adhat Lettinek (hisz a leírásból azt érzem, Letti örül az éjszakai kapcsolatteremtésnek, hogy kap választ, szüksége van a kontaktteremtésre!) és meg is adja, így én csak megerősíteni tudom ezt az utat, hajrá tovább! Jönnek nehezebb periódusok, hogy aztán felváltsa egy könnyebb, és ezekben a nehéz periódusokban is jó, ha tudjuk, a baba ezen megnyilvánulásai normálisak ! Emellett célszerű ezen időszakok esetén a napközbeni pihenést megoldani, pl. szundítani egyet a babával délután vagy extra pihenőt kapni Apától hétvégén,stb.

Remélem, tudtam segíteni! Egyéb felmerülő kérdés esetén továbbra is állok rendelkezésére akár itt, akár a Válaszkész Szülők Egyesületén keresztül!

Szeretettel:

Kedves Anyuka!

1 éves korban nagyon gyakori az éjjeli ébredés és ez a fejlődés normális velejárója. Hátterében legtöbbször a szeparációs szorongás áll, ami a szeretett személy elvesztésétől való félelmet jelenti. Ezen kívül a mozgásfejlődés is okoz ébredezéseket, a nappali élmények feldolgozása, a fogzás pedig általában akkor, mikor már közvetlenül áttörés előtt áll a fogacska.
Az jó megfigyelés, hogy kisfiuk Önökkel szeretne lenni, hiszen erről is szólnak ilyenkor ezek a jelzések, ezért, ha Önöknek belefér, nem rossz döntés az együttalvás, vagy a kiságy elhelyezése közvetlenül az Önök ágya mellett, akár úgy, hogy a kiságy egyik oldala levehető lenne. Ez egy átmeneti időszak, amit jelentősen megkönnyít, ha biztosítani tudják a testközelséget. Ez nem arról szól, hogy bárki bármit elrontott volna!
Ha napközben kevesebbet alszik a gyermek (és nem magától jut erre a döntésre), akkor általában pont az ellenkezőjét lehet elérni, mint amit várnánk, lehet, hogy hamarabb "kidől", de zaklatottabb lesz az alvása a több inger miatt és a fáradtság miatt.
Ha esetleg gyanakszik valamilyen ételre, érdemes megvizsgálni azt, lehet-e köze a helyzethez. Pl. kiiktatni azt és megnézni, lesz-e a különbség. Erre azért nem gyanakszom, és más fizikai okra sem (amit persze érdemes megnézetni, ha gyanús, pl. fülproblémák, mandula problémák, nátha, stb.), mert levele alapján azt érzem, hogy a kisfiuk megnyugszik a közelségre, csak egyedül nem szeretne aludni. Ezen felül él egy elmélet, miszerint este semmilyen fehérjetartalmú ételt nem kéne fogyasztania a gyermeknek, mert az "felpörgető" hatással van, ezt is érdemes kipróbálni, de meglátásom szerint ez egyénileg eltérő lehet.

Azt hiszem, a legfontosabb most az, hogy Ön tudjon azzal tisztában lenni, hogy nem rontott el semmit és nem fog azzal sem elrontani semmit, ha ezentúl is válaszkészen reagál kisfia jelzéseire (ami nem hiszti, hanem természetes és normális jelzés) és megpróbálni megtalálni azt a kompromisszumos megoldást, amivel a család minden tagja egyet tud érteni: pl. az együttalvás vagy egymás közelében alvás, ezek variációjának határa a csillagos ég.
Türelem és a normális helyzet elfogadása csodákra képes és az is, ha napközben tud időt szánni némi pihenésre vagy esetleg hétvégén némi extra pihenő kapása a családtagok segítségével.
Ha szívesen olvasna hiteles(!!) információkat a témában, melegen ajánlom William Sears: éjszakai gondoskodás c. könyvét!

Szeretettel:

Kedves Édesanya!

1./ Ha még mindig mindkettejüknek örömet szerez a szopi, szerintem nem kell elválasztani a bölcsi miatt. Nem tudom, még hányszor szopizik, milyen "rendszerben", de azt hiszem, a nagy változásban, amit a bölcsi fog okozni, nagy megnyugvás lesz/lenne a szopi otthon. Akár, ha még reggel teszi, és elindulás előtt "feltankol" Anyából, akár este, a külön töltött nap után jó érzés odavackolni. A napközbeni szopiról- ha egész napos bölcsis lesz- valóban meg kell válnia, de nem hiszem, hogy erre hosszú idejű felkészülés kellene. Persze, ha közeledik az idő, érdemes szólni róla, hogy milyen változásokat fog hozni a bölcsi és nyilván hiányozni is fog neki, de törést nem fog okozni nagy valószínűséggel, főleg, ha Ön is tudja úgy kezelni, hogy ez olyan időszak, és lépés a család részéről, amit meg KELL lépni (mármint a bölcsit és az ehhez kapcsolódó változásokat). A gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, pláne, ha azt érzi, hogy a hozzá legközelebb álló személy is határozottan és biztonságot érezve sugározza az újabb helyzetet. Tehát saját magán is dolgoznia kell, mire eljön a beszoktatás ideje!:-) 2 éves kor körül már amúgyis lehet kompromisszumos megoldásokra törekedni. Tehát az összes szopitól nem kell megválni! Hogy a napközbeni szopival mit kezdenek, az Ön döntése lesz. Az én meglátásom az, hogy nem szükséges már most leszoktatni előre róla, hiszen jelen pillanatban még minden a megszokás szerint zajlik.

2./ Ez nagyon nehéz helyzet, nem csak Önnek, hanem a férjének is, hiszen ő most így két tűz közt van, és szinte választás előtt áll. Ha a költözéskor nem lettek jól kijelölve a határok, akkor most kellene meglépni azt, hisz csak ezzel lehetne elérni azt, hogy egymás életterébe ne kelljen csak úgy berobbanni- ami valóban nehéz és megterhelő. Egy konkrét menet, terv, mikor lehet átmenni, csak akkor jöjjön, ha Ön kéri a segítséget, és legyenek szívesek a családi szabályokat betartani házon kívül is, amennyire lehet: pl. ne tömjék minden butasággal a gyereket, ha amúgy ez nem szokás, bár unokázáskor valóban megengedett az elkényeztetés is:-), stb.
Valami kompromisszumféleség talán célravezető lehetne, és mit gondol, ha düh érzése nélkül megpróbálnának egyszer leülni beszélgetni, és ki-ki elmondhatná őszintén az érzéseit? Tudom, ez is veszélyes terep, de nem veszélyesebb, mint az állandó csatározás, sőt! És férjének is elmondani, hogy Önben milyen érzéseket vált ki, mikor nem áll ki Ön mellett. Ezt a két dolgot persze nem egyszerre- úgy értem, férjének szóló érzéseit, nehogy anyósa előtt mondja!
És ami a legnehezebb talán: próbálja megtalálni anyósa jó tulajdonságait, és lássa meg azt is, hogy az unokázás milyen jót tesz neki is és kislányának is! Tudom, hogy iszonyú nehéz a sértéseket, vélt és valós bántásokat félretenni, de a kompromisszumok csodákra is képesek, főleg, ha nincs más lehetőség arra, hogy messzebb legyenek egymástól! Meg lehet próbálni anyósa fejével is gondolkodni, ő mit érezhet, miért viselkedhet így, mik lehetnek a háttérben, miért ennyire undok? Féltékeny, dühös, stb. mit érezhet vajon?
A csatározások meddő viták, sehová nem vezetnek, csak Ön készül ki benne- és így nyilván férje is, szóval mérgező mindenkire nézve.
Ha nagyon elmérgesedik a helyzet, szakember segítségét is igénybe lehet venni, aki segít helyreállítani a kommunikációt és egymás megértését, de addig is az Önben felgyűlt sértéseket és dühös érzéseket próbálja inkább barátnőnek, barátnak elmondani és ott "kitombolni" magát, így a férje ettől mentesül, viszont arra szükség van, hogy ne maradjon Önben a sok elfojtás!

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:

Kedves Krisztina!

Azt gondolom, önmagában a cumizás nem probléma, hisz az iránta való igény (szopómozgás) azt jelzi, hogy még ebben a korban is a lélekre hat, megnyugvást hoz és ez normális. Ha kislánya életében ez nem okoz gondot, úgy értem, hogy változatlanul aktív, felfedező, nem okoz gondot a cumizás.
Az is normális, hogy ez az igény a feszült helyzetekben jelentkezik és adták oda neki a cumit, pl. öltöztetés, autózás. Tehát a szopómozgás iránti igény önmagától is képes megszűnni, főleg, ha a gyermek kap más lehetőségeket is a megnyugvásra. Tehát a szoros testközelség, sok ölelés, minta a megnyugvásra feszültségek, konfliktusok esetén azt hozza, hogy egyre inkább megtanul más módszerekkel megnyugodni. Ez vonatkozik mind a szoptatásra, mind a cumizásra is.
Nem gondolom, hogy zavart okozna kislányában, ha a cumi használatát már határokhoz köti, hisz ilyen előfordul ilyen korban szoptatás esetében is, pl. várnia kell a szopira a gyermeknek, már csak otthon, már csak elalvásnál, stb, tehát a kompromisszumokig jutunk el idővel. Ezt lehet csinálni a cumihasználattal is. Ha Ön így látja jobbnak, állítsa vissza a régi szokásukat és csak alvásnál vagy a feszült helyzetekben, mikor nehéz megnyugtatni öleléssel, testi kontaktussal, adják oda. De elsősorban mindig a testi kontaktus, megértés, gyermekre hangolódás és együttérzés, ami a fő és ehhez jöhetnek egyéb megoldások is.
Mivel lassan két éves kor körül járnak, a dackorszakba is bele-bele kóstolhatnak már és ennek jele lehet a cumihoz való "egész napos" ragaszkodás is. Mivel a dackorszak az önállósodási törekvésekről (is) szól, elképzelhetőnek tartom, hogy nem konkrétan a cumiért epedezik, hanem a korlátozást szeretné megtörni, ő szeretné megmondani, mikor kapja meg és mikor nem. Ez az időszak a korlátok, határok felállításáról is szól, megtartva egy jó középutat, és sok-sok szabadságot engedni a gyermeknek. (Vagy esetleg pont a korlátok felállítása okozta feszültséget szeretné a cumizással oldani?)
Tehát ez a mostani vágya több összetevős és több válasz is létezhet rá, mi okozza, de az érzésem az, hogy jó út, ha teljesen nem veszi el tőle, és a fent említett esetekben meghagyja a cumizási lehetőséget, emellett biztosítja neki az önállósodási lehetőségeket és sok testkontaktust ad neki. Én úgy érzem, a dackorszakkal van összefüggésben a cumi korlátozott idejű használatára adott rosszkedvű reakció kislánya részéről.
Ha szeretné visszaállítani a megszokott kerékvágást a cumihasználat rendjében, javaslom, hogy ezt előtte beszélje meg kislányával is! legyen előre tisztában a folyamattal, ne érje hirtelen, és ha Ön ebbe belevág, akkor tartson ki emellett. És erről érdemes találkozó előtt tájékoztatni a rokonokat is és megkérni őket, tartsák tiszteletben a kialakított családi szokásokat!

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:

Kedves Évi!

Amit tapasztal Boginál, nagy valószínűséggel a szeparációs szorongás időszaka, kezdete. Ez egy normális korszak, a fejlődés velejárója és arról szól, hogy a gyermek már tud különbséget tenni saját maga és más személy (anyja) közt, tehát már tudja, hogy ők ketten nem egyek, és ilyenkor fél a szeretett személy elvesztésétől. Ennek lehetnek jelei nappal is, mikor anya nem tud kimenni a fürdőbe, mert sír a gyerkőc, tehát ha anya kikerül a gyerek látószögéből, szeretné újra maga mellett tudni, mert ez neki most így biztonságos érzés, ill. ha nappal nem is annyira intenzív, mert lefoglalja a külvilág felfedezése, talán a szopik száma is csökken egy időre, akkor éjszaka jelentkezik az intenzív keresés és a szopik bepótlása. Ez semmiképp nem jelenti, hogy Önök elrontottak volna bármit! Plusz az éjjeli felébredésnek más okai is lehetnek: a mozgásfejlődés következtében fellépő izomláz, a mozgás gyakorlása álomban is, kibújni készülő fogacska, éretlen emésztőrendszer és új étel bevezetése, stb. Az ekkora babák még éretlen idegrendszerrel vannak megáldva, az egyedül elalvás és visszaalvás pedig idegrendszeri érettség függvénye. A sírni hagyás nagyon veszélyes dolog, hisz a sírás egy jelzés, hogy "egyedül vagyok, félek, segítséget kérek", és ennyi idős korban semmiképp nem állhat manipulálás a hátterében. Ha nem kapja meg a segítséget és sírni hagyják, a csalódottságot és a bizalom elvesztését élheti meg, ami nem csak most okozhat benne törést, hanem a későbbiekben is megnyilvánulhat. Ezért ezt az utat nem javaslom, de mint érzem, Önök sem szívesen nyúlnak ehhez az "eszközhöz".
Ez az időszak átmeneti. Amivel baba-és szülőbarát módon lehet megkönnyíteni, az a középút keresése. Ha az együttalvás nem megoldható az előző rossz tapasztalatok miatt (talán voltak egyéb okok is, amik a kapcsolat kihűléséhez vezettek), akkor olyan megoldást kell találni, amivel a lehető legkevesebbet kell Önnek éjjelente sétálni a lakásban és közben Bogi (és a többi személy)igényei is kielégítésre kerüljenek. Meg lehet próbálni a szülői ágy közelében elhelyezni a kiságyat, vagy akár egy matracot, hogy csak át kelljen nyúlni hozzá, de megnyugtatólag hathat a szülői szuszogás hallása is. Azt is ki lehet próbálni, hogy a saját ágyába teszik le aludni este, és a zelső felébredésig Önök a párjával kettesben vannak, ha sikerül visszaaltatni Bogit, még egy alvásciklusnyi időt hagynak magunknak, aztán megengedik, hogy Önökkel aludjon, stb. Tulajdonképp csak a kreativitás szab határt ebben.:-) Talán már az is segítség, hogy tudja, ez egy fejlődési szakasz Boginál és nem rossz nevelési elvek, rossz döntések következménye!
A múltbeli rossz tapasztalatait pedig próbálja feldolgozni, elengedni és ne azonosítsa jelen helyzetét az akkori helyzettel, mert félelmében (is)tud teremteni az ember. Biztosra veszem, hogy már azóta Ön is más, sok mindent másképp lát. :-) És biztos, hogy kettőn állt a vásár akkor. Nem a gyermek gondozásán múlik igazából egy párkapcsolat sikere, de tény, hogy a gyermekkel való létben tudatosabbnak kell maradni, mert könnyű elveszni a "gondozási rengetegben". De ha tudatosan dolgoznak magukon, és úgy alakítják az életüket, hogy néha-néha legyen benne idő saját magukra, akkor nem fog gondot okozni a fokozottabb figyelem a gyerkőcök felé. De ebbe beletartoznak a kompromisszumok, elfogadások is és a tény, hogy gyerekek mellett, gyerekekkel kiegészülve tényleg teljesen más az élet.

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:

Kedves Bogi!

Lehet, hogy a leírt jelenségnek mégis van köze a cumisüveghez, de tudnom kéne még pár dolgot: hányszor kap mást cumisüvegből a kislánya és olyankor mikor, mit és miért? Ahogy én értelmeztem lefejt tejcit, vagy kap mást is anyatejen kívül? Mióta tart ez a probléma? Ha rendszeresen- még ha ritkán is- használnak cumisüveget is, és az köthető napszakhoz, pl. a délutáni időszakhoz, elképzelhetőnek tartom, hogy az amúgy is "zűrősebb", nyűgösebb időpontban nehezen fogadja azt a kínálatot, amiért meg kell dolgozni. értem ezalatt, hogy a cumisüvegből szinte munka nélkül dől a tej, a ciciből jövő finomságért pedig dolgozni kell, ráadásul teljesen más technikával kell szívni a cumisüveget, mint szopinál a mellet. Teljesen egyéni, hogy kinél mekkora hatást vált ki cumi vagy cumisüveg használata, van akinél sok alkalom sem zavar be, van akinél elég egy is. Számomra magyarázat erre, hogy cumisüvegezésnél nem feszít, nem sír, csak nyel.
Érdemes minél több szopis pózt kipróbálni és megszüntetni, csökkenteni a cumisüvegezést, ha lehet. Ha muszáj pl. távollét miatt lefejt tejet kapnia a kislánynak, érdemes pohárral, kiskanalázással próbálkozni, mely kétségkívül macerásabb, de a szopást nem befolyásolja. Érdemes lehet felkeresni szopis szaktanácsadót, akivel pontos lépésekben meg lehet beszélni a cumisüveg elhagyást és a szopis pózokat személyesen kipróbálni!

A másik kérdésére válaszolva: a délutáni nyűgösség sokszor tapasztalt jelenség, melynek legfőbb oka a napközbeni ingerek lecsapódása. 3 hónaposan már kezdi nagyobb falatokban bekebelezni a világot, kifelé fordul, egyre több inger éri, és estére bizony elfárad. A délutáni, esti sírások általában arról szólnak, hogy megpróbálja kizárni a külvilágot, befelé fordulni, a saját maga keltette "zajba" beburkolózik, és kiadja a feszültségét. Ez természetes és normális. Ilyenkor meg lehet próbálni nem lekötni játékkal, hanem cicire tenni, hátha elfogadja, vagy ringatni, valami olyan tevékenységet választani, amellyel lehetővé teszi neki ezt a "kiborulást", és ezt megértően fogadni, ezt vissza is lehet neki tükrözni, mondani neki, hogy "tudom, nagyon elfáradtál ma".:-) Sokszor nem az éhség motiválja a szopizás iránti igényt, hanem fáradtság, nagy érzelmek, kibillenés, tehát lelki megnyugvás is, de van a kibillenésnek az a szintje, mikor még nem tudja elfogadni a cicit, bár szeretné. Ilyenkor kicsit ringassa, dúdoljon neki, picit csillapodjon le a kislánya és utána kínálja meg újra cicivel. Ebben a korban sok-sok mindenre válasz még a cici.:-)
Esetleg megpróbálhatja a napirendüket picit átdolgozni, átformálni, ha úgy érzi, ez is szükséges lépés lehet.

Remélem, tudtam segíteni!

További kellemes babázást kívánok!

Szeretettel:

Kedves Judit!

Örülök, hogy hallok Önökről!
Most nagyon nehéz időszakban vannak ezek szerint, de higgye el, most sincs semmi baj! Amit leszögezek, hogy nem lett elrontva semmi és senki! Hanna még mindig korának megfelelően viselkedik éjszaka, és jellemzően, azok a gyerekek, akik születésüktől fogva élénk és azonnali választ kaptak finom jelzéseikre is akár, nem csak a bömbölő ordításra, szerencsésen megőrzik ösztönös jelzőrendszerük hibátlan működését! Kb. 5 hónapos kortól kezdődik a szeparációs szorongás, ami arról szól, hogy fél, hogy elveszti a legfontosabb Másikat, az édesanyját. Már tudja, hogy ő és anya n megyek, ezért ha eltűnik a szeme elől akár csak egy percre is, megijed, hogy az illető eltűnt örökre. Ez intenzív félelem és szorongás, ami normális módon jelenik meg a babák életében és tulajdonképp a kötődést mutatja, tehát egy pozitív dolog összességében. Ez lehet a magyarázata annak, hogy nappal sem szeretne egyedül aludni, mindig leellenőrzi, ott van-e még anya. Ezen felül a kiterjedt figyelem, a világ egyre nagyobb mértékben való bekebelezése, a mozgásfejlődés és a fogzás megjelenése mind ok arra, hogy éjjel mocorogjon, ébredezzen. Nappal nem ér rá a sok elfoglaltság miatt, hisz felfedez és bekebelez, ezért ez éjjel megjelenhet fokozottabb anya-igényben. Ha ezen felül esetleg van feszültség otthon, vagy Ön nem igazán nyugodt az altatásokkor, az is átragadhat rá és annál nehezebb elaltatni.
Tehát megnyugodhat, Hanna tökéletesen természetesen viselkedik!
A könyvvel nem értek egyet, mert az alvás nem egy tanítandó dolog, bár sajnos kétségkívül működik a trenírozás és idomítás sok babánál, de ezek látszat megoldások és hosszútávú hatásairól most nem írok. Az éjszaka átalvása és az egyedül el- és visszaalvás idegrendszeri érettséghez kötött dolog, tehát meg kell rá érni! 5 hónapos korban ez elképzelhetetlen és elvárhatatlan igény! persze vannak könnyebb éjszakák is, de az éjszakai ébredés és az alvási szokások változásai normális, természetes velejárója a fejlődésnek. Igen, fárasztó és kimerítő sokszor ébren lenni, de hiszem, hogy meg lehet találni azt a megoldást, ami a lehető legkomfortosabbá teszi éjjeleket, nappalokat mindenki részére a családban. Például nem kötelező ugye kilométereket gyalogolni éjjelente, ha nyugodt szívvel vesszük magunk közé kicsinyünket, mert TUDJUK, hogy VALÓBAN szüksége van ránk és mennyivel könnyebb úgy válaszolni, hogy rögtön ott van és nm kell állandóan kiugrálni az ágyunkból. Persze nem az együttalvás az egyetlen megoldás, csak példaként írtam le.
Szeretném Önt megnyugtatni, hogy nem rontottak el semmit és buzdítom arra, hogy fogadja el ezt az állapotot, higgye el nem tart örökké és nappal pihenjen, amennyit csak lehet! Figyeljen oda önmagára és kezelje rugalmasan a változásokat! próbálják napirendüket- ami reméljük azért nem olyan szigorú- rugalmasan és a mindennapos változásokhoz igazítani.
Azt hiszem, hogy az elfogadás a kulcsszó a jelen állapotra és legyen biztos abban, hogy tökéletesen csinálták, hogy válaszoltak Hanna jelzéseire!
5 hónaposan még nagy szükség van a jelenlétre és a testkontaktusra, csak így tovább!
Gondoljon csak arra, felnőttkorban is milyen jól esik, ha valakihez odabújhatunk, vagy lazításképp olvasunk egy könyvet, beszélgetünk, de segítséget veszünk igénybe az elalváshoz és szeretjük biztonságban érezni magunkat. Jó esetben van ilyen igénye a felnőttnek is, akkor miért ne lenne egy 5 hós kislánynak is szüksége közelségre, megnyugvásra?!:-)
Ahhoz, hogy Hanna továbbra is jól érezhesse magát, tudatos, elfogadó, önmagára is odafigyelő és továbbra is válaszkész anyukára és apukára van szüksége! A negatív, gyermekétől eltávolító tanácsokat- melyeket szívében is érez, hogy nem tud azonosulni velük- próbálja kizárni!


Szeretettel: