Olvasói kérdés
Kedves Nóra !
Elsö gyermekem,aki ma már 10 éves, 5 éves koráig aludt köztünk,nagyon nehéz volt átszoktatni saját ágyba,szobába.Többek között ez az éjjel-nappal együttlét sem tett jót apukájával valo kapcsolatunknak,hiszen semmi magánéletünk nem volt . Amikor a most 5és fél hónapos Bogit vártuk , eldöntöttem ez mégegyszer nem fordulhat elö. Ezt a kapcsolatot nem hagyom kihülni. Boglárka pedig nem alszik! Van rendszer az életünkben,késö délután az egész család együtt van,sokat játszunk,együtt vacsorázunk,7-kor fürdünk, aztán kb.fél 9-ig cicizik.Addigra elcsendesedünk mindannyian. Ez esetek többségében letudom tenni a kiságyába,a szobába félhomály van. De 1 max.1,5 ora után megébred.Ilyenkor visszaaltatom,de kb ugyanennyi ideig alszik,vagy le sem tudom rakni. Ilyenkor jön velem az ágyba,mert már én is fáradt vagyok. Az egyik ciciböl szopizik csak,ezért egész éjjel felé fordulva fekszem-amint elfordulok,keres. Illetve dobálja magát,kezeivel,lábaival zuhog. Nem sir éjjel,minden ami a kényelmét zavarhatná,az rendben van. A cumi nem kell neki,illetve cumisüveget sem fogadja el. Eszünk mindent jo étvággyal ami életkorának megfelellö,itatopohárbol iszik.
3honapos koraban hagytuk,hogy magátol aludjon el,és volt,hogy sirdogálás nélkül elaludt,kb éjfélig.Aztán egyik naprol a másikra nem ment. Próbáltuk,hogy sirjon,de nehéz elviselni,illetve a nagylányunkat is zavarja a pihenésben. Türelmes vagyok,üldögáltem a kiságya mellett is,de akkor elgügyörészik. Nappal semmi gond,semmivel sem !
Szeretném a segitö tanácsát kérni,mivel probálkozhatnánk még,hogy mindannyian pihentek lehessünk,és esténként kettönkre is legyen kis idö! mielöbbi válaszát elöre is nagyon köszönjük!
Évi
Elsö gyermekem,aki ma már 10 éves, 5 éves koráig aludt köztünk,nagyon nehéz volt átszoktatni saját ágyba,szobába.Többek között ez az éjjel-nappal együttlét sem tett jót apukájával valo kapcsolatunknak,hiszen semmi magánéletünk nem volt . Amikor a most 5és fél hónapos Bogit vártuk , eldöntöttem ez mégegyszer nem fordulhat elö. Ezt a kapcsolatot nem hagyom kihülni. Boglárka pedig nem alszik! Van rendszer az életünkben,késö délután az egész család együtt van,sokat játszunk,együtt vacsorázunk,7-kor fürdünk, aztán kb.fél 9-ig cicizik.Addigra elcsendesedünk mindannyian. Ez esetek többségében letudom tenni a kiságyába,a szobába félhomály van. De 1 max.1,5 ora után megébred.Ilyenkor visszaaltatom,de kb ugyanennyi ideig alszik,vagy le sem tudom rakni. Ilyenkor jön velem az ágyba,mert már én is fáradt vagyok. Az egyik ciciböl szopizik csak,ezért egész éjjel felé fordulva fekszem-amint elfordulok,keres. Illetve dobálja magát,kezeivel,lábaival zuhog. Nem sir éjjel,minden ami a kényelmét zavarhatná,az rendben van. A cumi nem kell neki,illetve cumisüveget sem fogadja el. Eszünk mindent jo étvággyal ami életkorának megfelellö,itatopohárbol iszik.
3honapos koraban hagytuk,hogy magátol aludjon el,és volt,hogy sirdogálás nélkül elaludt,kb éjfélig.Aztán egyik naprol a másikra nem ment. Próbáltuk,hogy sirjon,de nehéz elviselni,illetve a nagylányunkat is zavarja a pihenésben. Türelmes vagyok,üldögáltem a kiságya mellett is,de akkor elgügyörészik. Nappal semmi gond,semmivel sem !
Szeretném a segitö tanácsát kérni,mivel probálkozhatnánk még,hogy mindannyian pihentek lehessünk,és esténként kettönkre is legyen kis idö! mielöbbi válaszát elöre is nagyon köszönjük!
Évi
Szakértői válasz
Kedves Évi!
Amit tapasztal Boginál, nagy valószínűséggel a szeparációs szorongás időszaka, kezdete. Ez egy normális korszak, a fejlődés velejárója és arról szól, hogy a gyermek már tud különbséget tenni saját maga és más személy (anyja) közt, tehát már tudja, hogy ők ketten nem egyek, és ilyenkor fél a szeretett személy elvesztésétől. Ennek lehetnek jelei nappal is, mikor anya nem tud kimenni a fürdőbe, mert sír a gyerkőc, tehát ha anya kikerül a gyerek látószögéből, szeretné újra maga mellett tudni, mert ez neki most így biztonságos érzés, ill. ha nappal nem is annyira intenzív, mert lefoglalja a külvilág felfedezése, talán a szopik száma is csökken egy időre, akkor éjszaka jelentkezik az intenzív keresés és a szopik bepótlása. Ez semmiképp nem jelenti, hogy Önök elrontottak volna bármit! Plusz az éjjeli felébredésnek más okai is lehetnek: a mozgásfejlődés következtében fellépő izomláz, a mozgás gyakorlása álomban is, kibújni készülő fogacska, éretlen emésztőrendszer és új étel bevezetése, stb. Az ekkora babák még éretlen idegrendszerrel vannak megáldva, az egyedül elalvás és visszaalvás pedig idegrendszeri érettség függvénye. A sírni hagyás nagyon veszélyes dolog, hisz a sírás egy jelzés, hogy "egyedül vagyok, félek, segítséget kérek", és ennyi idős korban semmiképp nem állhat manipulálás a hátterében. Ha nem kapja meg a segítséget és sírni hagyják, a csalódottságot és a bizalom elvesztését élheti meg, ami nem csak most okozhat benne törést, hanem a későbbiekben is megnyilvánulhat. Ezért ezt az utat nem javaslom, de mint érzem, Önök sem szívesen nyúlnak ehhez az "eszközhöz".
Ez az időszak átmeneti. Amivel baba-és szülőbarát módon lehet megkönnyíteni, az a középút keresése. Ha az együttalvás nem megoldható az előző rossz tapasztalatok miatt (talán voltak egyéb okok is, amik a kapcsolat kihűléséhez vezettek), akkor olyan megoldást kell találni, amivel a lehető legkevesebbet kell Önnek éjjelente sétálni a lakásban és közben Bogi (és a többi személy)igényei is kielégítésre kerüljenek. Meg lehet próbálni a szülői ágy közelében elhelyezni a kiságyat, vagy akár egy matracot, hogy csak át kelljen nyúlni hozzá, de megnyugtatólag hathat a szülői szuszogás hallása is. Azt is ki lehet próbálni, hogy a saját ágyába teszik le aludni este, és a zelső felébredésig Önök a párjával kettesben vannak, ha sikerül visszaaltatni Bogit, még egy alvásciklusnyi időt hagynak magunknak, aztán megengedik, hogy Önökkel aludjon, stb. Tulajdonképp csak a kreativitás szab határt ebben.:-) Talán már az is segítség, hogy tudja, ez egy fejlődési szakasz Boginál és nem rossz nevelési elvek, rossz döntések következménye!
A múltbeli rossz tapasztalatait pedig próbálja feldolgozni, elengedni és ne azonosítsa jelen helyzetét az akkori helyzettel, mert félelmében (is)tud teremteni az ember. Biztosra veszem, hogy már azóta Ön is más, sok mindent másképp lát. :-) És biztos, hogy kettőn állt a vásár akkor. Nem a gyermek gondozásán múlik igazából egy párkapcsolat sikere, de tény, hogy a gyermekkel való létben tudatosabbnak kell maradni, mert könnyű elveszni a "gondozási rengetegben". De ha tudatosan dolgoznak magukon, és úgy alakítják az életüket, hogy néha-néha legyen benne idő saját magukra, akkor nem fog gondot okozni a fokozottabb figyelem a gyerkőcök felé. De ebbe beletartoznak a kompromisszumok, elfogadások is és a tény, hogy gyerekek mellett, gyerekekkel kiegészülve tényleg teljesen más az élet.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Amit tapasztal Boginál, nagy valószínűséggel a szeparációs szorongás időszaka, kezdete. Ez egy normális korszak, a fejlődés velejárója és arról szól, hogy a gyermek már tud különbséget tenni saját maga és más személy (anyja) közt, tehát már tudja, hogy ők ketten nem egyek, és ilyenkor fél a szeretett személy elvesztésétől. Ennek lehetnek jelei nappal is, mikor anya nem tud kimenni a fürdőbe, mert sír a gyerkőc, tehát ha anya kikerül a gyerek látószögéből, szeretné újra maga mellett tudni, mert ez neki most így biztonságos érzés, ill. ha nappal nem is annyira intenzív, mert lefoglalja a külvilág felfedezése, talán a szopik száma is csökken egy időre, akkor éjszaka jelentkezik az intenzív keresés és a szopik bepótlása. Ez semmiképp nem jelenti, hogy Önök elrontottak volna bármit! Plusz az éjjeli felébredésnek más okai is lehetnek: a mozgásfejlődés következtében fellépő izomláz, a mozgás gyakorlása álomban is, kibújni készülő fogacska, éretlen emésztőrendszer és új étel bevezetése, stb. Az ekkora babák még éretlen idegrendszerrel vannak megáldva, az egyedül elalvás és visszaalvás pedig idegrendszeri érettség függvénye. A sírni hagyás nagyon veszélyes dolog, hisz a sírás egy jelzés, hogy "egyedül vagyok, félek, segítséget kérek", és ennyi idős korban semmiképp nem állhat manipulálás a hátterében. Ha nem kapja meg a segítséget és sírni hagyják, a csalódottságot és a bizalom elvesztését élheti meg, ami nem csak most okozhat benne törést, hanem a későbbiekben is megnyilvánulhat. Ezért ezt az utat nem javaslom, de mint érzem, Önök sem szívesen nyúlnak ehhez az "eszközhöz".
Ez az időszak átmeneti. Amivel baba-és szülőbarát módon lehet megkönnyíteni, az a középút keresése. Ha az együttalvás nem megoldható az előző rossz tapasztalatok miatt (talán voltak egyéb okok is, amik a kapcsolat kihűléséhez vezettek), akkor olyan megoldást kell találni, amivel a lehető legkevesebbet kell Önnek éjjelente sétálni a lakásban és közben Bogi (és a többi személy)igényei is kielégítésre kerüljenek. Meg lehet próbálni a szülői ágy közelében elhelyezni a kiságyat, vagy akár egy matracot, hogy csak át kelljen nyúlni hozzá, de megnyugtatólag hathat a szülői szuszogás hallása is. Azt is ki lehet próbálni, hogy a saját ágyába teszik le aludni este, és a zelső felébredésig Önök a párjával kettesben vannak, ha sikerül visszaaltatni Bogit, még egy alvásciklusnyi időt hagynak magunknak, aztán megengedik, hogy Önökkel aludjon, stb. Tulajdonképp csak a kreativitás szab határt ebben.:-) Talán már az is segítség, hogy tudja, ez egy fejlődési szakasz Boginál és nem rossz nevelési elvek, rossz döntések következménye!
A múltbeli rossz tapasztalatait pedig próbálja feldolgozni, elengedni és ne azonosítsa jelen helyzetét az akkori helyzettel, mert félelmében (is)tud teremteni az ember. Biztosra veszem, hogy már azóta Ön is más, sok mindent másképp lát. :-) És biztos, hogy kettőn állt a vásár akkor. Nem a gyermek gondozásán múlik igazából egy párkapcsolat sikere, de tény, hogy a gyermekkel való létben tudatosabbnak kell maradni, mert könnyű elveszni a "gondozási rengetegben". De ha tudatosan dolgoznak magukon, és úgy alakítják az életüket, hogy néha-néha legyen benne idő saját magukra, akkor nem fog gondot okozni a fokozottabb figyelem a gyerkőcök felé. De ebbe beletartoznak a kompromisszumok, elfogadások is és a tény, hogy gyerekek mellett, gyerekekkel kiegészülve tényleg teljesen más az élet.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra