Olvasói kérdés
Kedves Andreas!
1 éves fiam, az elmúlt hetekben éjszakánként rendszeresen fel kell éjfél környékén és van, hogy 3-4 óráig nem is alszik, csak perceket. Ne tudunk vele mit tenni, már kapott kenőcsöt a fogára (fogzásra), kapott infacolt a pocakjára, inni és/vagy enni kap, de Ő csak hisztizik. Próbáltuk kivenni az ágyból, lefektetni a földre (vastag szőnyegre), de állandóan felkéredzkedik hozzánk és köztünk akar aludni. Nem szokott köztünk aludni (születése óta), napközbeni és az éjszakai alvásnál is mindig egyedül alszik el a kis ágyában. Próbáltunk áttérni a napközbeni két alvásról, az egy alvásra, hátha jobban lefárad estére, de ez sem jött be. Estére nem kap megterhelő ételeket: tejbegríz, kenyeret felvágottal, ivójoghurt, vagy épp sima joghurtot, ízesített tej (tejet magában nem issza meg). Kérem segítsen, mert már nehezen bírjuk az állandó éjszakázást.
1 éves fiam, az elmúlt hetekben éjszakánként rendszeresen fel kell éjfél környékén és van, hogy 3-4 óráig nem is alszik, csak perceket. Ne tudunk vele mit tenni, már kapott kenőcsöt a fogára (fogzásra), kapott infacolt a pocakjára, inni és/vagy enni kap, de Ő csak hisztizik. Próbáltuk kivenni az ágyból, lefektetni a földre (vastag szőnyegre), de állandóan felkéredzkedik hozzánk és köztünk akar aludni. Nem szokott köztünk aludni (születése óta), napközbeni és az éjszakai alvásnál is mindig egyedül alszik el a kis ágyában. Próbáltunk áttérni a napközbeni két alvásról, az egy alvásra, hátha jobban lefárad estére, de ez sem jött be. Estére nem kap megterhelő ételeket: tejbegríz, kenyeret felvágottal, ivójoghurt, vagy épp sima joghurtot, ízesített tej (tejet magában nem issza meg). Kérem segítsen, mert már nehezen bírjuk az állandó éjszakázást.
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
1 éves korban nagyon gyakori az éjjeli ébredés és ez a fejlődés normális velejárója. Hátterében legtöbbször a szeparációs szorongás áll, ami a szeretett személy elvesztésétől való félelmet jelenti. Ezen kívül a mozgásfejlődés is okoz ébredezéseket, a nappali élmények feldolgozása, a fogzás pedig általában akkor, mikor már közvetlenül áttörés előtt áll a fogacska.
Az jó megfigyelés, hogy kisfiuk Önökkel szeretne lenni, hiszen erről is szólnak ilyenkor ezek a jelzések, ezért, ha Önöknek belefér, nem rossz döntés az együttalvás, vagy a kiságy elhelyezése közvetlenül az Önök ágya mellett, akár úgy, hogy a kiságy egyik oldala levehető lenne. Ez egy átmeneti időszak, amit jelentősen megkönnyít, ha biztosítani tudják a testközelséget. Ez nem arról szól, hogy bárki bármit elrontott volna!
Ha napközben kevesebbet alszik a gyermek (és nem magától jut erre a döntésre), akkor általában pont az ellenkezőjét lehet elérni, mint amit várnánk, lehet, hogy hamarabb "kidől", de zaklatottabb lesz az alvása a több inger miatt és a fáradtság miatt.
Ha esetleg gyanakszik valamilyen ételre, érdemes megvizsgálni azt, lehet-e köze a helyzethez. Pl. kiiktatni azt és megnézni, lesz-e a különbség. Erre azért nem gyanakszom, és más fizikai okra sem (amit persze érdemes megnézetni, ha gyanús, pl. fülproblémák, mandula problémák, nátha, stb.), mert levele alapján azt érzem, hogy a kisfiuk megnyugszik a közelségre, csak egyedül nem szeretne aludni. Ezen felül él egy elmélet, miszerint este semmilyen fehérjetartalmú ételt nem kéne fogyasztania a gyermeknek, mert az "felpörgető" hatással van, ezt is érdemes kipróbálni, de meglátásom szerint ez egyénileg eltérő lehet.
Azt hiszem, a legfontosabb most az, hogy Ön tudjon azzal tisztában lenni, hogy nem rontott el semmit és nem fog azzal sem elrontani semmit, ha ezentúl is válaszkészen reagál kisfia jelzéseire (ami nem hiszti, hanem természetes és normális jelzés) és megpróbálni megtalálni azt a kompromisszumos megoldást, amivel a család minden tagja egyet tud érteni: pl. az együttalvás vagy egymás közelében alvás, ezek variációjának határa a csillagos ég.
Türelem és a normális helyzet elfogadása csodákra képes és az is, ha napközben tud időt szánni némi pihenésre vagy esetleg hétvégén némi extra pihenő kapása a családtagok segítségével.
Ha szívesen olvasna hiteles(!!) információkat a témában, melegen ajánlom William Sears: éjszakai gondoskodás c. könyvét!
Szeretettel:
1 éves korban nagyon gyakori az éjjeli ébredés és ez a fejlődés normális velejárója. Hátterében legtöbbször a szeparációs szorongás áll, ami a szeretett személy elvesztésétől való félelmet jelenti. Ezen kívül a mozgásfejlődés is okoz ébredezéseket, a nappali élmények feldolgozása, a fogzás pedig általában akkor, mikor már közvetlenül áttörés előtt áll a fogacska.
Az jó megfigyelés, hogy kisfiuk Önökkel szeretne lenni, hiszen erről is szólnak ilyenkor ezek a jelzések, ezért, ha Önöknek belefér, nem rossz döntés az együttalvás, vagy a kiságy elhelyezése közvetlenül az Önök ágya mellett, akár úgy, hogy a kiságy egyik oldala levehető lenne. Ez egy átmeneti időszak, amit jelentősen megkönnyít, ha biztosítani tudják a testközelséget. Ez nem arról szól, hogy bárki bármit elrontott volna!
Ha napközben kevesebbet alszik a gyermek (és nem magától jut erre a döntésre), akkor általában pont az ellenkezőjét lehet elérni, mint amit várnánk, lehet, hogy hamarabb "kidől", de zaklatottabb lesz az alvása a több inger miatt és a fáradtság miatt.
Ha esetleg gyanakszik valamilyen ételre, érdemes megvizsgálni azt, lehet-e köze a helyzethez. Pl. kiiktatni azt és megnézni, lesz-e a különbség. Erre azért nem gyanakszom, és más fizikai okra sem (amit persze érdemes megnézetni, ha gyanús, pl. fülproblémák, mandula problémák, nátha, stb.), mert levele alapján azt érzem, hogy a kisfiuk megnyugszik a közelségre, csak egyedül nem szeretne aludni. Ezen felül él egy elmélet, miszerint este semmilyen fehérjetartalmú ételt nem kéne fogyasztania a gyermeknek, mert az "felpörgető" hatással van, ezt is érdemes kipróbálni, de meglátásom szerint ez egyénileg eltérő lehet.
Azt hiszem, a legfontosabb most az, hogy Ön tudjon azzal tisztában lenni, hogy nem rontott el semmit és nem fog azzal sem elrontani semmit, ha ezentúl is válaszkészen reagál kisfia jelzéseire (ami nem hiszti, hanem természetes és normális jelzés) és megpróbálni megtalálni azt a kompromisszumos megoldást, amivel a család minden tagja egyet tud érteni: pl. az együttalvás vagy egymás közelében alvás, ezek variációjának határa a csillagos ég.
Türelem és a normális helyzet elfogadása csodákra képes és az is, ha napközben tud időt szánni némi pihenésre vagy esetleg hétvégén némi extra pihenő kapása a családtagok segítségével.
Ha szívesen olvasna hiteles(!!) információkat a témában, melegen ajánlom William Sears: éjszakai gondoskodás c. könyvét!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra