|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Segítséged, tanácsod szeretném kérni. Kislányom fél éves, ő egy igazi többemberes baba, az átlagnál sírósabb, nyűgösebb. Hasfájós is volt, rengeteget volt kézben, most sem nagyon lehet egyedül hagyni, 24 órás foglalkozást kíván. A problémám a következő: Kb. 1 hónapja annyira fél a számára idegenektől - ez lehet akár családtag is, pl tesóm vagy barátnő - ,hogy annyira elkezd sírni, hogy meg sem tudom nyugtatni. Anyukámékat és anyósomat már megszokta, őket gyakrabban látja, velük elvan. De pl. testvérem 2 éves kislányától annyira megijed (mert ő ugye már pörög ezerrel, kiabál, csapkod), hogy haza kell jönnünk, mert egyszerűen nem tudom megnyugtatni a babámat. De van, hogy csak ránéz és beszél hozzá valaki, és attól is legörbül a kis szája és üvölt, ahogy csak bír :)
Szerinted mi a jobb ilyenkor? Próbáljam szoktatni a társasághoz így is, hogy ennyire fél vagy inkább kerüljük a rázós helyzeteket?
Előre is köszönöm a választ!
Köszönöm, hogy hozzám fordultál!
Csodás felismerés, hogy többemberes babának hívod lányodat és nem "rossznak" bélyegeztétek! :-) Valószínűleg az alaptemperamentuma is érzékenyebb, de én azt mondom, hogy az ilyen típusú gyerekek, akik sokat sírnak, és szinte kikövetelik maguknak, ami jár nekik, hosszútávon igazán jó típusú személyiségnek tekintendők! Ők ugyanis nem hagyják elsikkadni az anyai figyelmet, szeretetet egy percig sem, így az anyukának idővel muszáj megnyílni a gyerek igényei előtt! És ha anyuka ezekre az igényekre valóban nyitott szívvel reagál és elfogadja, hogy a gyerek csak az igényeit szeretné kielégíttetni, akkor évek múlva is nagyon kiteljesedő egészet fognak alkotni!
Amit tapasztalsz, az nem a személyiségjegy sajátossága, hanem előbb-utóbb minden gyerek találkozik ezzel, és ez is teljesen rendben van, átmeneti állapot, meg fog szűnni. És én egyértelműen azt javaslom, hogy nyugodtan hagyatkozz a kislányod jelzéseire (itt is), ha ő épp megijedt, fél- még akkor is, ha ismerősről van szó- vedd fel, simogasd, engedd, hadd bújjon hozzád, hadd élje meg azt, hogy nem baj, hogy ő így érez! Mondd is neki, hogy megérted őt! Az ismerősöknek pedig jobb előre szólni, vagy az idegeneknek is séta közben, aki épp "tutujgatásra" készül, hogy ne vegyék a szívükre, most pont ebben a korban van a kislányod, nem ellenük szól, nemsoká túllesztek rajta! :-) és ennyi az egész!
Ez el fog múlni, de az alapszemélyiségből eredő érzékenység, félénkebbség, ha meg is marad, semmi baj, majd aszerint fogtok alkalmazkodni és ő is majd hozzátok!
Szuper lesz minden! :-))
Szeretettel: