Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Két gyermekem van egy 6 éves kislányom és egy majdnem 3 éves kisfiam, nagyon nyitott beszédes, barátságos gyerekek, akik mindenki fele tele vannak szeretettel. A kislányom 3 évesen is nagyon szeretett első naptól kezdve óvodába járni, rendkívül nyitott és nagyon barátkozó volt a gyerekekkel és felnőttekkel szembe egyaránt. Problémák adódtak viszont azzal, hogy a rosszabb gyerekek fegyelmezése céljából az óvónő felemelte a hangját, emiatt a lányom sokszor elsírta magát. Hasonlóan reagált gyerekekkel szemben is, ha azok rákiabáltak, vagy agresszíven viselkedtek vele. Emiatt megszenvedte az első évet, sokat sírt. Ma már nem sírja el magát a kiabálástól, de úgy gondolom, most sem tudja helyesen kezelni az ilyen viselkedésű gyerekeket, sajnos sokszor én sem tudok neki jó tanácsot adni. Emiatt sokszor ő az a gyerek, akit szeretnek ugyan, de sok esetben főleg 1 – 2 gyerek utasítgatja és megszab neki dolgokat. Ő pedig szinte minden esetben elvégzi azokat, nem mer ellent mondani, mert fél, hogy elveszti a barátságukat, vagy nem játszanak vele többet, vagy…Attól tartok, hogy ha nem tud ezen túljutni, mindig ő lesz, akire rászáll egy-két gyerek. Szeretnék neki segíteni tanácsaimmal vagy mással. Egyébként a nevelők, óvónők nagyon szeretik, mert szófogadó, igyekvő, ügyes, megbízható kislány.
A három éves öccse szerintem teljesen hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint nővére. Bár elevenebb és huncutabb, de már nála is jelentkezett több esetben, hogy mindkét unokatestvérétől megijedt és félt, mert azok agresszíven viselkedtek vele. Sajnos már az egyik unokatestvére két elcsattant pofon után (amit az én kisfiam kapott vele egykorú lány unokatestvérétől, aki egyébként alkatilag is lényegesen kisebb, vékonyabb, mint az én fiam) rájött arra, hogy a kisfiammal szemben, a határozott fellépésével mindent megszerezhet, ezért ő ezt alkalmazza is rendszeresen, amikor találkoznak, ezért kisfiam rendszeresen többször sír is emiatt, de most már elég, ha csak rákiabál. Játszani emiatt ritkán tudnak együtt. Már megkapta több esetben a kisfiam, hogy fiú létére egy anyámasszony katonája és a nagyszülők is előszeretettel közlik velem, hogy én neveltem ilyennek. Lehet. Én nem gondolom így mert ő is egy rendkívül aranyos, barátságos, okos, és rendkívül életvidám kisfiú, aki ráadásul hipotómiás izomzata miatt pici kora óta rengeteget esett, lehet, hogy emiatt, a legnagyobb eséseknél is nagyon ritkán sír. Kérem a segítségét, tanácsát, mit tegyek, hogy novemberben, ha elkezdi az óvodát és hasonló agresszív gyerekekkel találkozik, minél könnyebben kezelje őket és azok viselkedését és ne szenvedje meg nővéréhez hasonlóan a beilleszkedést.
Köszönöm a segítségét!
Tisztelettel:Ildi
Két gyermekem van egy 6 éves kislányom és egy majdnem 3 éves kisfiam, nagyon nyitott beszédes, barátságos gyerekek, akik mindenki fele tele vannak szeretettel. A kislányom 3 évesen is nagyon szeretett első naptól kezdve óvodába járni, rendkívül nyitott és nagyon barátkozó volt a gyerekekkel és felnőttekkel szembe egyaránt. Problémák adódtak viszont azzal, hogy a rosszabb gyerekek fegyelmezése céljából az óvónő felemelte a hangját, emiatt a lányom sokszor elsírta magát. Hasonlóan reagált gyerekekkel szemben is, ha azok rákiabáltak, vagy agresszíven viselkedtek vele. Emiatt megszenvedte az első évet, sokat sírt. Ma már nem sírja el magát a kiabálástól, de úgy gondolom, most sem tudja helyesen kezelni az ilyen viselkedésű gyerekeket, sajnos sokszor én sem tudok neki jó tanácsot adni. Emiatt sokszor ő az a gyerek, akit szeretnek ugyan, de sok esetben főleg 1 – 2 gyerek utasítgatja és megszab neki dolgokat. Ő pedig szinte minden esetben elvégzi azokat, nem mer ellent mondani, mert fél, hogy elveszti a barátságukat, vagy nem játszanak vele többet, vagy…Attól tartok, hogy ha nem tud ezen túljutni, mindig ő lesz, akire rászáll egy-két gyerek. Szeretnék neki segíteni tanácsaimmal vagy mással. Egyébként a nevelők, óvónők nagyon szeretik, mert szófogadó, igyekvő, ügyes, megbízható kislány.
A három éves öccse szerintem teljesen hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint nővére. Bár elevenebb és huncutabb, de már nála is jelentkezett több esetben, hogy mindkét unokatestvérétől megijedt és félt, mert azok agresszíven viselkedtek vele. Sajnos már az egyik unokatestvére két elcsattant pofon után (amit az én kisfiam kapott vele egykorú lány unokatestvérétől, aki egyébként alkatilag is lényegesen kisebb, vékonyabb, mint az én fiam) rájött arra, hogy a kisfiammal szemben, a határozott fellépésével mindent megszerezhet, ezért ő ezt alkalmazza is rendszeresen, amikor találkoznak, ezért kisfiam rendszeresen többször sír is emiatt, de most már elég, ha csak rákiabál. Játszani emiatt ritkán tudnak együtt. Már megkapta több esetben a kisfiam, hogy fiú létére egy anyámasszony katonája és a nagyszülők is előszeretettel közlik velem, hogy én neveltem ilyennek. Lehet. Én nem gondolom így mert ő is egy rendkívül aranyos, barátságos, okos, és rendkívül életvidám kisfiú, aki ráadásul hipotómiás izomzata miatt pici kora óta rengeteget esett, lehet, hogy emiatt, a legnagyobb eséseknél is nagyon ritkán sír. Kérem a segítségét, tanácsát, mit tegyek, hogy novemberben, ha elkezdi az óvodát és hasonló agresszív gyerekekkel találkozik, minél könnyebben kezelje őket és azok viselkedését és ne szenvedje meg nővéréhez hasonlóan a beilleszkedést.
Köszönöm a segítségét!
Tisztelettel:Ildi
Szakértői válasz
Kedves Ildi!
Elmondása alapján azt gondolom, hogy semmi esetre sincs szó nevelési hibáról, inkább a veleszületett temperamentumra gondolnék! Ők egyszerűen ilyenek és nem tudnak nem ilyenek lenni. Ebben az esetben azt gondolom, hogy nincs más dolog, mint ezt elfogadni, és eszerint bánni a gyerekekkel. Nem kell felhívni a figyelmet a gyengeségeikre, viszont erősíteni kell a pozitív, erős tulajdonságaikat. Nem kell buzdítani visszavágásra, és hasonló agresszívabb megnyilvánulásra! Viszont, ha erősítve vannak a pozitív tulajdonságok, akkor érezhetik, hogy ők is lehengerlő személyiségek, egyediek és csodálatosak, ezzel pedig elérhetjük, hogy olyan kisugárzásuk legyen, hogy ne akarják őket bántani! Míg, ha folyamatosan arra koncentrálnak ők is, hogy gyengék és túl halk szavúak, vonzani fogják magukhoz az agresszívabb, uralkodó típusú gyerekeket, hiszen a kisugárzásukban is benne lesz a félelem és aggódás.
Valószínűleg nem ők lesznek a szószólók a tüntetéseken, de rengeteg helyen lehet kamatoztatni a barátságos, gyengés, halk fellépésüket és ezekre kell koncentrálni!
Ne aggódjon a közelgő ovi miatt, inkább trenírozza rá az erősségeire és legyen benne Ön is biztos, hogy a sajátos, egyedi személyiségjegyeivel is meg fogja tudni magát védeni! Nem kell hangos szóval győzni, ő lesz inkább a bölcs a nagy hangoskodók közt! Ha Ön aggódik, hogy leterítik majd őt, akkor a kisgyerek is ezt fogja elhinni magáról és ez egy önbeteljesítő jóslat lesz.
Tehát fogadja el, hogy a veleszületett temperamentumon nem lehet változtatni, csak besorolni megfelelő helyre szívben-lélekben és kiteljesedni a meglévő tulajdonságokkal! Csodálatos gyerekei vannak, csupa jó tulajdonságot írt le róluk! Ezek nem málészájúság jegyei!
Szeretettel:
Elmondása alapján azt gondolom, hogy semmi esetre sincs szó nevelési hibáról, inkább a veleszületett temperamentumra gondolnék! Ők egyszerűen ilyenek és nem tudnak nem ilyenek lenni. Ebben az esetben azt gondolom, hogy nincs más dolog, mint ezt elfogadni, és eszerint bánni a gyerekekkel. Nem kell felhívni a figyelmet a gyengeségeikre, viszont erősíteni kell a pozitív, erős tulajdonságaikat. Nem kell buzdítani visszavágásra, és hasonló agresszívabb megnyilvánulásra! Viszont, ha erősítve vannak a pozitív tulajdonságok, akkor érezhetik, hogy ők is lehengerlő személyiségek, egyediek és csodálatosak, ezzel pedig elérhetjük, hogy olyan kisugárzásuk legyen, hogy ne akarják őket bántani! Míg, ha folyamatosan arra koncentrálnak ők is, hogy gyengék és túl halk szavúak, vonzani fogják magukhoz az agresszívabb, uralkodó típusú gyerekeket, hiszen a kisugárzásukban is benne lesz a félelem és aggódás.
Valószínűleg nem ők lesznek a szószólók a tüntetéseken, de rengeteg helyen lehet kamatoztatni a barátságos, gyengés, halk fellépésüket és ezekre kell koncentrálni!
Ne aggódjon a közelgő ovi miatt, inkább trenírozza rá az erősségeire és legyen benne Ön is biztos, hogy a sajátos, egyedi személyiségjegyeivel is meg fogja tudni magát védeni! Nem kell hangos szóval győzni, ő lesz inkább a bölcs a nagy hangoskodók közt! Ha Ön aggódik, hogy leterítik majd őt, akkor a kisgyerek is ezt fogja elhinni magáról és ez egy önbeteljesítő jóslat lesz.
Tehát fogadja el, hogy a veleszületett temperamentumon nem lehet változtatni, csak besorolni megfelelő helyre szívben-lélekben és kiteljesedni a meglévő tulajdonságokkal! Csodálatos gyerekei vannak, csupa jó tulajdonságot írt le róluk! Ezek nem málészájúság jegyei!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra