Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Segítségét szeretném kérni:
8 éves kisfiamnál az utóbbi időben problémaként jelentkezik, hogy "rossz" gondolatai vannak, ami miatt bűntudata van. (pl. mi lenne, ha anyát megütném, mi lenne, ha hozzányúlnék apa pénztárcájához, vagy utálom a másik osztály tanítónénijét, amiért hamarabb mentek próbálni, vagy ha rossz gyerek lennék, akkor haragudnék apára, mert leszidott). Néhány hete tulajdonképpen minden napra jutnak "vallomások", ugyanis a "rossz" gondolatok jórészét megosztja velünk, hozzáteszi azt is - illetve látjuk is rajta -, hogy a gondolatok miatt bűntudata van. Ilyenkor próbáljuk átbeszélni, hogy jó, hogy megosztja velünk minden gondolatát, és ha nem teszi meg a helytelen dolgokat, az nagyon jó, de kezdünk elgondolkodni, hogy jó-e, ahogy kezeljük a dolgot, illetve egyre gyakoribbak ezek az esetek, és egyre erősebben látjuk rajta a bűntudatot.
Szeptemberben kezdte az iskolát, egy olyan osztályban, ahol a fiúk közel kétszer annyian vannak, mint a lányok, sok magatartás problémás gyermek van az osztályban, de a Kisfiam a "jó" gyerekek közé tartozik. Félévi magatartása is példás volt. Természetesen ő is keveredik konfliktusokba, az is előfordul, hogy ő provokál. Akadnak fizikai konfliktusok is, amelyeknél ő az áldozat, megvédeni nemigen szokta magát, inkább a tanítónéni segítségét kéri, vagy a barátaival együtt probálják meg kezelni az ügyet.
Soha nem volt vele magatartásbeli probléma, sem az óvodában, sem máshol, mindig a lelkiismeretesebb, szelídebb gyermekek közé tartozott.
Talán túl sok inger éri a rosszabb magatartású gyermekektől, és nem tudja eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalon legyen, találgatunk. Azt viszont egyértelműen látjuk, hogy rosszul érzi magát a Fiúnk a bűntudata miatt.
A kérdésem az lenne, hogy - amennyiben lehetséges -, ebből a rövid összefoglalóból szükségesnek érezne-e egy szakemberrel való személyes beszélgetést, lehet-e mélyebben keresni okot erre a problémára, vagy egész egyszerűen életkori sajátosság.
Válaszát várva, köszönettel:
M.
Segítségét szeretném kérni:
8 éves kisfiamnál az utóbbi időben problémaként jelentkezik, hogy "rossz" gondolatai vannak, ami miatt bűntudata van. (pl. mi lenne, ha anyát megütném, mi lenne, ha hozzányúlnék apa pénztárcájához, vagy utálom a másik osztály tanítónénijét, amiért hamarabb mentek próbálni, vagy ha rossz gyerek lennék, akkor haragudnék apára, mert leszidott). Néhány hete tulajdonképpen minden napra jutnak "vallomások", ugyanis a "rossz" gondolatok jórészét megosztja velünk, hozzáteszi azt is - illetve látjuk is rajta -, hogy a gondolatok miatt bűntudata van. Ilyenkor próbáljuk átbeszélni, hogy jó, hogy megosztja velünk minden gondolatát, és ha nem teszi meg a helytelen dolgokat, az nagyon jó, de kezdünk elgondolkodni, hogy jó-e, ahogy kezeljük a dolgot, illetve egyre gyakoribbak ezek az esetek, és egyre erősebben látjuk rajta a bűntudatot.
Szeptemberben kezdte az iskolát, egy olyan osztályban, ahol a fiúk közel kétszer annyian vannak, mint a lányok, sok magatartás problémás gyermek van az osztályban, de a Kisfiam a "jó" gyerekek közé tartozik. Félévi magatartása is példás volt. Természetesen ő is keveredik konfliktusokba, az is előfordul, hogy ő provokál. Akadnak fizikai konfliktusok is, amelyeknél ő az áldozat, megvédeni nemigen szokta magát, inkább a tanítónéni segítségét kéri, vagy a barátaival együtt probálják meg kezelni az ügyet.
Soha nem volt vele magatartásbeli probléma, sem az óvodában, sem máshol, mindig a lelkiismeretesebb, szelídebb gyermekek közé tartozott.
Talán túl sok inger éri a rosszabb magatartású gyermekektől, és nem tudja eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalon legyen, találgatunk. Azt viszont egyértelműen látjuk, hogy rosszul érzi magát a Fiúnk a bűntudata miatt.
A kérdésem az lenne, hogy - amennyiben lehetséges -, ebből a rövid összefoglalóból szükségesnek érezne-e egy szakemberrel való személyes beszélgetést, lehet-e mélyebben keresni okot erre a problémára, vagy egész egyszerűen életkori sajátosság.
Válaszát várva, köszönettel:
M.
Szakértői válasz
Kedves M.!
Szorongások esetében előfordul bűntudat jelentkezése is. Egyéb dolgot is észrevettek Fiúkon? Akár testi "tünetet", pl. izzadás, éjjeli alvásában változást, étkezésben, stb.?
Azt hiszem, mindig az a fontos, hogy ha egészben nézzük a dolgot, mit látunk. Zavarja-e a napi rutint az észlelt dolog? Fiúk hogyan reagál a saját észleléseire, észrevételeire? A nap nagy részében foglalkoztatja ez Őt vagy néha-néha felbukkan? Mióta tart ez? Mikor jelentkezett ez először és milyen formában?
Veleszületett temperamentum is közrejátszhat, hiszen, ha Fiúk eleve egy csendesebb, durvább ingerekre érzékeny kisfiú volt, viselheti nehezebben a zajos, olykor durva nyüzsgést maga mellett.
A "rosszalkodás" a gyermeki élet velejárója. Kérdés, hogy Fiúknak ez miért jelent szorongató következményt is? Miért félhet attól, hogy olyat tesz, amitől "összedőlhet a világ"?
Mivel nem ismerem az Önök családi szabályrendszerét, csak tapógatózni, találgatni tudok én is.
Ami hasonló esetben felmerül (het), hogy az érintett gyermek szeretne túl jó lenni, megfelelni, teljesíteni és tart attól, hogy ha ez nem így lesz, elutasításban(vagy hasonló negatív következményben) lesz része.
Ez nem biztos, hogy Önökre is így igaz, de meg lehet esetleg próbálni szabadidőben zsiványságokat csinálni (persze a józan ész határain belül) akár családilag. Azt hiszem, jót tehetne Fiúknak, ha tapasztalatot szerezne arról, hogy senki sem tökéletes és hibázni lehet, sőt, azokból tanulunk!
Minden gyermeknek rengeteg mozgásra van szüksége! Most, hogy itt a jó idő, töltsenek kinn minél több időt, és a gyerkőc mozgással is kiadhat magából jó sok mindent! Baráttal, Apával való birkózás szintén segítséget nyújthat és ezek az agresszívnak tűnő (de nem az!) megnyilvánulások is szabad utat engedhetnek az elfojtott energiáknak!
Az esti mesére is buzdítom Önöket! Lehetőleg ő választhassa ki adott mesét, szinte mindig olyat választanak, ami az ő szorongásukra ,bennük zajló folyamatokra választ adó feszültségoldás.
Még amit tudok javasolni, az a rajz! Ha jönnek ilyen gondolatai, kérje meg, rajzolja le, amit érez! Sőt, ha a helyzet alkalmas rá, megpróbálhatja lerajzolni magát a "rossz gondolatot" is.
A rajz, mese, játék a gyermekkori legjobb szorongásoldó és feszültségcsillapító!
Ha tartóssá válna ez a dolog, vagy úgy érzi szülői szíve, hogy egyedül nem boldogulnak, kérjenek szaksegítséget bátran!
Szeretettel:
Szorongások esetében előfordul bűntudat jelentkezése is. Egyéb dolgot is észrevettek Fiúkon? Akár testi "tünetet", pl. izzadás, éjjeli alvásában változást, étkezésben, stb.?
Azt hiszem, mindig az a fontos, hogy ha egészben nézzük a dolgot, mit látunk. Zavarja-e a napi rutint az észlelt dolog? Fiúk hogyan reagál a saját észleléseire, észrevételeire? A nap nagy részében foglalkoztatja ez Őt vagy néha-néha felbukkan? Mióta tart ez? Mikor jelentkezett ez először és milyen formában?
Veleszületett temperamentum is közrejátszhat, hiszen, ha Fiúk eleve egy csendesebb, durvább ingerekre érzékeny kisfiú volt, viselheti nehezebben a zajos, olykor durva nyüzsgést maga mellett.
A "rosszalkodás" a gyermeki élet velejárója. Kérdés, hogy Fiúknak ez miért jelent szorongató következményt is? Miért félhet attól, hogy olyat tesz, amitől "összedőlhet a világ"?
Mivel nem ismerem az Önök családi szabályrendszerét, csak tapógatózni, találgatni tudok én is.
Ami hasonló esetben felmerül (het), hogy az érintett gyermek szeretne túl jó lenni, megfelelni, teljesíteni és tart attól, hogy ha ez nem így lesz, elutasításban(vagy hasonló negatív következményben) lesz része.
Ez nem biztos, hogy Önökre is így igaz, de meg lehet esetleg próbálni szabadidőben zsiványságokat csinálni (persze a józan ész határain belül) akár családilag. Azt hiszem, jót tehetne Fiúknak, ha tapasztalatot szerezne arról, hogy senki sem tökéletes és hibázni lehet, sőt, azokból tanulunk!
Minden gyermeknek rengeteg mozgásra van szüksége! Most, hogy itt a jó idő, töltsenek kinn minél több időt, és a gyerkőc mozgással is kiadhat magából jó sok mindent! Baráttal, Apával való birkózás szintén segítséget nyújthat és ezek az agresszívnak tűnő (de nem az!) megnyilvánulások is szabad utat engedhetnek az elfojtott energiáknak!
Az esti mesére is buzdítom Önöket! Lehetőleg ő választhassa ki adott mesét, szinte mindig olyat választanak, ami az ő szorongásukra ,bennük zajló folyamatokra választ adó feszültségoldás.
Még amit tudok javasolni, az a rajz! Ha jönnek ilyen gondolatai, kérje meg, rajzolja le, amit érez! Sőt, ha a helyzet alkalmas rá, megpróbálhatja lerajzolni magát a "rossz gondolatot" is.
A rajz, mese, játék a gyermekkori legjobb szorongásoldó és feszültségcsillapító!
Ha tartóssá válna ez a dolog, vagy úgy érzi szülői szíve, hogy egyedül nem boldogulnak, kérjenek szaksegítséget bátran!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra