Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
4 és féléves kislányom (aki 2. lány gyermekem) 6 hónapos kora óta úgy alszik el, hogy ütögeti az arcát a matracba. Nem cumizik, ezzel altatta el magát, nem zavart, mert azt olvastam, 4 éves korra elmúlik magától. Ezt megteszi akkor is, amikor éjjel felébred picit. Mindemellett kitűnő alvókája volt, csak le kellett fektetnem és aludt magától, mint a kisangyal. Az utóbbi 1 évben sok olyan viselkedést vett fel, amivel magára vonhatja a figyelmet, talán azért, mert 2 éves alig múlt, amikor megszületett 3.gyermekem, a kisöccse. Minden evéskor bemászik az asztal alá, tépkedi a száján a bőrt, minden este 2 órán át járkál és csibészkedik, nem hagyja aludni iskolás nővérét. Előtte az öccsével aludt egy szobában, azért tettük át nővéréhez, mert őt sem hagyta aludni.
Alkalmanként ott maradok mellette, bár nem tartom megoldásnak, mert akkor úgy lenne igazságos, ha mindhárom mellé odafeküdnék...és nem is jött be mindig. ..bevetettünk már zenét, átrendeztük a szobát...semmi sem jó. Megígéri, hogy nem jön ki, mégis minden este ugyanaz a műsor. Ráadásul délután sem alszik már 2 éve itthon.
Ön szerint mi lehet az okok közt, hogy ennyire megváltozott, nehézkes lett az elalvása és miben tudnék segíteni neki, h az eddigi altatási rend ne boruljon fel, elvégre 3 gyerkőcről van szó?
A másik kérdésem, hogy hogyan lehetne leszoktatni a fejütögetésről?
Köszönettel, R
4 és féléves kislányom (aki 2. lány gyermekem) 6 hónapos kora óta úgy alszik el, hogy ütögeti az arcát a matracba. Nem cumizik, ezzel altatta el magát, nem zavart, mert azt olvastam, 4 éves korra elmúlik magától. Ezt megteszi akkor is, amikor éjjel felébred picit. Mindemellett kitűnő alvókája volt, csak le kellett fektetnem és aludt magától, mint a kisangyal. Az utóbbi 1 évben sok olyan viselkedést vett fel, amivel magára vonhatja a figyelmet, talán azért, mert 2 éves alig múlt, amikor megszületett 3.gyermekem, a kisöccse. Minden evéskor bemászik az asztal alá, tépkedi a száján a bőrt, minden este 2 órán át járkál és csibészkedik, nem hagyja aludni iskolás nővérét. Előtte az öccsével aludt egy szobában, azért tettük át nővéréhez, mert őt sem hagyta aludni.
Alkalmanként ott maradok mellette, bár nem tartom megoldásnak, mert akkor úgy lenne igazságos, ha mindhárom mellé odafeküdnék...és nem is jött be mindig. ..bevetettünk már zenét, átrendeztük a szobát...semmi sem jó. Megígéri, hogy nem jön ki, mégis minden este ugyanaz a műsor. Ráadásul délután sem alszik már 2 éve itthon.
Ön szerint mi lehet az okok közt, hogy ennyire megváltozott, nehézkes lett az elalvása és miben tudnék segíteni neki, h az eddigi altatási rend ne boruljon fel, elvégre 3 gyerkőcről van szó?
A másik kérdésem, hogy hogyan lehetne leszoktatni a fejütögetésről?
Köszönettel, R
Szakértői válasz
Kedves R!
Leírása alapján azt érzem, hogy Ön most bizonytalanodott el, bár a leírt jelenségek már egy éve fennállnak.
Ha ránéz kislányára, összességében-nem kiragadva egy-egy jelenséget- milyennek látja őt? Kiegyensúlyozott, jól fejlődik?
Minden olyan viselkedésforma, ami szokatlan és nem érzünk kontrollt felette, ijesztő lehet és ha esetleg mi magunk is épp egy bizonytalanabb időszakban vagyunk, könnyen bajt észlelünk.
A gyerekek eszköztára a düh, szomorúság, stressz, feszültség, egyéb negatív érzelmek kifejezésére a felnőtt számára nem túl gazdag. A maguk nyelvén, lehetőségeikhez képest kifejezik, megmutatják magukat, de verbálisan -ami a szülő szamára esetleg könnyebbé tehetné a megértést-bizonyos korig nehezebb kifejezni, ami belül zajlik. 4,5 évesen még könnyen eluralják őket az ilyen-olyan érzelmek, fura dolgokat produkálhatnak, feleselhetnek,stb. Sok minden kibillenthet egy ekkora gyereket, és nekik is lehetnek feszültebb időszakaik, ugyanúgy, mint a felnőtteknek. Ez az élet velejárója. Amire érdemes figyelni, hogy ezeket a nehézségeket segítsünk neki átvészelni, elviselni. Nem is biztos a kiváltó okot kell tudnunk, csak erezni és érteni őt és ha lehet, meg több szeretettel és figyelemmel körbevenni.
Oviba jár a kislány? Ott jeleztek az óvónők bármi változást a kislánynál?
A testvérféltekenység egy teljesen természetes valami, lehet, hogy ez is epp utat tör magának, de bármi -akár a felnőtt számára jelentéktelen dolog-okozhat feszültséget, ami több odafigyelést, több szeretetkimutatást kér a kislánya részéről.
Mindig, minden esetben nem lehet egyenlőt és egyenlően adni a gyerekeknek, hiszen az képtelenség. Más életkorok, más személyiségek, eltérő egyéniségek, mas és más igényekkel. Ezek összehangolása kétségkívül nem egyszerű feladat, de a rugalmasság sokat tehet, a maximalizmus elengedése is segítséget nyújthat.
Nem kóros dolog, ha egy 4,5 éves gyermek igényli szülője jelenlétét az alváshoz, ez fontos biztonsági kérdés nekik. Lehet, hogy ez az igény nem jelentkezett eddig meg, vagy nem ennyire intenzíven, de érdemes lehet valami módon megoldani, hogy Ön többet legyen vele este. Ki lehet találni egy kis szertartást is, ami elter a szokványostól az csak a kettejüké legyen! Biztosan boldoggá tenné őt a tudat, higy van valami ami csak anyáé és az övé, amin nem kell osztozni! Az esti mese lehet fejből mondott és szólhat kislányáról, az ő élete, tulajdonságai legyenek beleszőve a történetbe, ő legyen a hős alakja. Édesapa is besegíthet-ha van rá mód- az esti teendők elvégzésében.
A fej ütögetése sok esetben magától elmarad.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Leírása alapján azt érzem, hogy Ön most bizonytalanodott el, bár a leírt jelenségek már egy éve fennállnak.
Ha ránéz kislányára, összességében-nem kiragadva egy-egy jelenséget- milyennek látja őt? Kiegyensúlyozott, jól fejlődik?
Minden olyan viselkedésforma, ami szokatlan és nem érzünk kontrollt felette, ijesztő lehet és ha esetleg mi magunk is épp egy bizonytalanabb időszakban vagyunk, könnyen bajt észlelünk.
A gyerekek eszköztára a düh, szomorúság, stressz, feszültség, egyéb negatív érzelmek kifejezésére a felnőtt számára nem túl gazdag. A maguk nyelvén, lehetőségeikhez képest kifejezik, megmutatják magukat, de verbálisan -ami a szülő szamára esetleg könnyebbé tehetné a megértést-bizonyos korig nehezebb kifejezni, ami belül zajlik. 4,5 évesen még könnyen eluralják őket az ilyen-olyan érzelmek, fura dolgokat produkálhatnak, feleselhetnek,stb. Sok minden kibillenthet egy ekkora gyereket, és nekik is lehetnek feszültebb időszakaik, ugyanúgy, mint a felnőtteknek. Ez az élet velejárója. Amire érdemes figyelni, hogy ezeket a nehézségeket segítsünk neki átvészelni, elviselni. Nem is biztos a kiváltó okot kell tudnunk, csak erezni és érteni őt és ha lehet, meg több szeretettel és figyelemmel körbevenni.
Oviba jár a kislány? Ott jeleztek az óvónők bármi változást a kislánynál?
A testvérféltekenység egy teljesen természetes valami, lehet, hogy ez is epp utat tör magának, de bármi -akár a felnőtt számára jelentéktelen dolog-okozhat feszültséget, ami több odafigyelést, több szeretetkimutatást kér a kislánya részéről.
Mindig, minden esetben nem lehet egyenlőt és egyenlően adni a gyerekeknek, hiszen az képtelenség. Más életkorok, más személyiségek, eltérő egyéniségek, mas és más igényekkel. Ezek összehangolása kétségkívül nem egyszerű feladat, de a rugalmasság sokat tehet, a maximalizmus elengedése is segítséget nyújthat.
Nem kóros dolog, ha egy 4,5 éves gyermek igényli szülője jelenlétét az alváshoz, ez fontos biztonsági kérdés nekik. Lehet, hogy ez az igény nem jelentkezett eddig meg, vagy nem ennyire intenzíven, de érdemes lehet valami módon megoldani, hogy Ön többet legyen vele este. Ki lehet találni egy kis szertartást is, ami elter a szokványostól az csak a kettejüké legyen! Biztosan boldoggá tenné őt a tudat, higy van valami ami csak anyáé és az övé, amin nem kell osztozni! Az esti mese lehet fejből mondott és szólhat kislányáról, az ő élete, tulajdonságai legyenek beleszőve a történetbe, ő legyen a hős alakja. Édesapa is besegíthet-ha van rá mód- az esti teendők elvégzésében.
A fej ütögetése sok esetben magától elmarad.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra