Olvasói kérdés
Kedves Nóra! A kisfiam júniusban lesz 2 éves. Külföldön született, 8 hónapos volt, mikor hazajöttünk, és új lakásba költöztünk. 18 hónapos volt, mikor megszületett a kistesója, akit a vártnál jobban fogadott, sem féltékenység, sem durvaság nincs azóta részéről a kicsi felé. Kb 2 hónapja kezdte a hisztis korszakát, ami figyelme elterelésével, vagy azzal, hogy úgy teszünk, mintha figyelmen kívül hagynánk ilyenkor jól orvosolja a helyzeteket. Születésétől fogva az esetek nagy részében sírva ébred, függetlenül attól, mennyit aludt, pedig ébren kiegyensúlyozott, boldog kisfiú, barátságos mindenkivel!!! Eddig remekül bevált a "Minden gyerek megtanul aludni" c. könyv általi terv, szépen bemászott az ágyába, betakartuk, pápá, és alszik. Az egyik gondunk, hogy éjszaka észrevétlenül közénk fekszik, és ha felébred, sírva inni kér, a másik gond, hogy most közel 1 hete nem akar egyedül elaludni sem délután, sem este. Nyújtja a kezét, hogy feküdjek mellé. Nem teszem, csak az ágy végébe ülök, megsimogatom, és megnyugtatom, hogy nincs egyedül, szeretjük, és itt vagyunk a másik szobában, de hiába, ha el akarok mozdulni, sírni kezd, és úgy felhergeli magát, hogy fulladozik a sírástól. Nem tudom, mit tehetnék, ha a 3-5-7 perces rutin sem válik be. Mi a teendő? Nem tudom, hogyan segíthetnék rajta, és mivel teszek jót, mi az, ami csak rontana a helyzeten. Előre is nagyon köszönöm a segítséget! További szép napot! Üdvözlettel N-L. Orsi
Szakértői válasz
Kedves Orsi!
Először is, gratulalok a két csemetéhez!
Sajnos vannak olyan könyvek, tanácsok, melyek nem a gyermekek valódi működését figyelembe véve próbálnak segíteni. Az ilyen jellegű könyvek egy általános csodareceptet kínálnak, ami látszólag még működhet is, de a legtöbb esetben kiderül, hogy valami hibádzik..
Szeretném megnyugtatni, hogy Önök nem rontottak el semmit, nem nevelési hiba (és nem is a gyermekben van hiba)következménye, ha egy 1,5-2 éves gyermek segítséget kér az elalvashoz és nem szeretne éjjel egyedül lenni!
Ez, amit tapasztalt, a gyermekek fejlődésének normális része! Az éjszaka átalvása, egyedül elalvás képessége nem tanult folyamat, hanem idegendszeri érés következménye! Tehát minden előzetes beavatkozás nélkül is megtörténik az ejjeli ébredések megszűnése.
De a babáknak és sokáig a kisgyerekeknek is szüksége van segítségre, mert egyedül nehez előállítani azt az ellazult állapotot, ami az alváshoz szükséges. Ezen felül szükseg van a biztonság érzetére is, ami elég sokaig egyenlő azzal, hogy a szeretett személyek meg vannak, ha keresem őket, jönnek, velem vannak, nem hagynak egyedül a sötétben. Ezek evolúciósan belénk kódolt program:veszélyes az éjszak. Ráadásul ugyanaz a környezet, ami nappal ismerős és biztonságos, éjszaka bizonytalan, félelmetes és ijesztő.
Tehát, míg az idegrendszeri érés nem jut oda, a gyermek ébredni fog és szüleit szeretné maga mellett tudni. Ez átmeneti allapot. Ráadásul barmi változás történik ezután is, ami Őt megérinti, intenzívebbé és nyugtalanabbá teheti az éjszakákat, a ikor plusz megerősítésre van szükség. Ilyen pl.a kistestvér megszületése is. Nem működik ez masképp a felnőtteknél sem: ha ér akármi napközben, történt valami mostanság a családban, ami mélyen érint, jól esik megkapaszkodni a Páromban, odabújni valakihez, aki biztonságot nyújt, megnyugtat, szeret és erről ölelésével (is) biztosít engem. Így megnyugszom és jobban alszom, amúgy hánykolódnék, nyugtalanabb lennék.
Ha Önöknek belefér, engedjek meg, hogy bemásszon Önökhöz, ennek nincs káros következmenye! Vagy ha az Önök ágya mellé lekerül egy matrac és arra fekhet, ha éjjel megébred és Önnek csak le kell nyúlnia hozzá, az is egy járható út lehet.
A lényeg, hogy semmi hibát nem követnek el azzal, ha válaszolnak kisfiúk ejszakai hívására, sőt! Ez egy nagyon fontos folyamata a fejlődésnek, fontos alapköveket lehet letenni a stabilitás, kötődés, bizalom talaján az éjszakai gondoskodással.
Nem javaslom azokat az alvástréningeket, melyek az alvás tanítását magyarázzák, receptet kínálnak, mert elveszik a szülőktől azt a tudást, amivel tudnak a gyermekük sajátosságára, egyediségére figyelni és ösztönükkel válaszolni!
Amit viszont meleg szívvel ajanlok a témában: William Sears: Éjszakai gondoskodás c. könyve.
Szeretettel:
Először is, gratulalok a két csemetéhez!
Sajnos vannak olyan könyvek, tanácsok, melyek nem a gyermekek valódi működését figyelembe véve próbálnak segíteni. Az ilyen jellegű könyvek egy általános csodareceptet kínálnak, ami látszólag még működhet is, de a legtöbb esetben kiderül, hogy valami hibádzik..
Szeretném megnyugtatni, hogy Önök nem rontottak el semmit, nem nevelési hiba (és nem is a gyermekben van hiba)következménye, ha egy 1,5-2 éves gyermek segítséget kér az elalvashoz és nem szeretne éjjel egyedül lenni!
Ez, amit tapasztalt, a gyermekek fejlődésének normális része! Az éjszaka átalvása, egyedül elalvás képessége nem tanult folyamat, hanem idegendszeri érés következménye! Tehát minden előzetes beavatkozás nélkül is megtörténik az ejjeli ébredések megszűnése.
De a babáknak és sokáig a kisgyerekeknek is szüksége van segítségre, mert egyedül nehez előállítani azt az ellazult állapotot, ami az alváshoz szükséges. Ezen felül szükseg van a biztonság érzetére is, ami elég sokaig egyenlő azzal, hogy a szeretett személyek meg vannak, ha keresem őket, jönnek, velem vannak, nem hagynak egyedül a sötétben. Ezek evolúciósan belénk kódolt program:veszélyes az éjszak. Ráadásul ugyanaz a környezet, ami nappal ismerős és biztonságos, éjszaka bizonytalan, félelmetes és ijesztő.
Tehát, míg az idegrendszeri érés nem jut oda, a gyermek ébredni fog és szüleit szeretné maga mellett tudni. Ez átmeneti allapot. Ráadásul barmi változás történik ezután is, ami Őt megérinti, intenzívebbé és nyugtalanabbá teheti az éjszakákat, a ikor plusz megerősítésre van szükség. Ilyen pl.a kistestvér megszületése is. Nem működik ez masképp a felnőtteknél sem: ha ér akármi napközben, történt valami mostanság a családban, ami mélyen érint, jól esik megkapaszkodni a Páromban, odabújni valakihez, aki biztonságot nyújt, megnyugtat, szeret és erről ölelésével (is) biztosít engem. Így megnyugszom és jobban alszom, amúgy hánykolódnék, nyugtalanabb lennék.
Ha Önöknek belefér, engedjek meg, hogy bemásszon Önökhöz, ennek nincs káros következmenye! Vagy ha az Önök ágya mellé lekerül egy matrac és arra fekhet, ha éjjel megébred és Önnek csak le kell nyúlnia hozzá, az is egy járható út lehet.
A lényeg, hogy semmi hibát nem követnek el azzal, ha válaszolnak kisfiúk ejszakai hívására, sőt! Ez egy nagyon fontos folyamata a fejlődésnek, fontos alapköveket lehet letenni a stabilitás, kötődés, bizalom talaján az éjszakai gondoskodással.
Nem javaslom azokat az alvástréningeket, melyek az alvás tanítását magyarázzák, receptet kínálnak, mert elveszik a szülőktől azt a tudást, amivel tudnak a gyermekük sajátosságára, egyediségére figyelni és ösztönükkel válaszolni!
Amit viszont meleg szívvel ajanlok a témában: William Sears: Éjszakai gondoskodás c. könyve.
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra