Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Nekem több problémám lenne. Van egy 1,5 éves kisfiam, iszonyat mozgékony. Van hogy hárman kevesek vagyunk rá. Mindig rohangál, Nem tud leülni a játékaival játszani. Nem lehet neki megmagyarázni, hogy ha valamit nem szabad. Ilyenkor torka szakadtából sír és dobálja magát. Már csináltuk azt is hogy ilyenkor otthagyjuk, de még jobban sír és van hogy már hüppög is és a levegőket kapkodja. Ilyenkor odaadom neki az innijét és akkor kezd el megnyugodni. Próbáltuk már szépen is és kicsit fennhangon is elmagyarázni ha valamit nem szabad de nem érti meg. Nagyon sokszor dobálózik és teljes erejéből. Nekünk is nekünk dobja. Ő játéknak gondolja ahogy látom rajta, pedig próbálkozunk vele hogy megtanítsuk hogy ezt nem szabad. Nem ül le játszani szépen a játékaival sem. Ha véletlen ez meg is történik, nem marad el sokáig, ismét elkezd dobálózni, főleg ha nem sikerül neki valami. Segíteni nem lehet, mert kirántja a kezét a kezemből. Mindig megdicsérem ha ügyes. Meg is tapsolom. Annak örül de utána kezdődik a durvulás. A kezei állandóan járnak. Amikor altatom azzal a kezével amelyikkel a cumisüveget fogja, vakarja az arcom, a másikkal az oldalam meg a kezem. Ilyenkor szólok neki suttogva hogy ne csináld akkor abbahagyja egy kis időre de aztán mielőtt elalszik még járnak a kezei picit. Lehetséges hogy ez az állandó futkorászás és pörgés hiperaktivitásra utal? Vagy valami más van a dologban? Olyan probléma is lenne, hogy sokszor fáj a pocija, de éjjel jön rá mindig. Egy éjszaka megiszik egy liter teát, van hogy többet is. És addig sír amíg nem adom neki oda. Ha alszik akkor is nyugtalanul, mozgolódik, van hogy megfordul teljesen az ágyban. Miért aludhat ilyen nyugtalanul? Nem kellene már rég átaludnia az éjszakát?
Remélem tud nekem segíteni!
Válaszát előre is köszönöm: annii
Nekem több problémám lenne. Van egy 1,5 éves kisfiam, iszonyat mozgékony. Van hogy hárman kevesek vagyunk rá. Mindig rohangál, Nem tud leülni a játékaival játszani. Nem lehet neki megmagyarázni, hogy ha valamit nem szabad. Ilyenkor torka szakadtából sír és dobálja magát. Már csináltuk azt is hogy ilyenkor otthagyjuk, de még jobban sír és van hogy már hüppög is és a levegőket kapkodja. Ilyenkor odaadom neki az innijét és akkor kezd el megnyugodni. Próbáltuk már szépen is és kicsit fennhangon is elmagyarázni ha valamit nem szabad de nem érti meg. Nagyon sokszor dobálózik és teljes erejéből. Nekünk is nekünk dobja. Ő játéknak gondolja ahogy látom rajta, pedig próbálkozunk vele hogy megtanítsuk hogy ezt nem szabad. Nem ül le játszani szépen a játékaival sem. Ha véletlen ez meg is történik, nem marad el sokáig, ismét elkezd dobálózni, főleg ha nem sikerül neki valami. Segíteni nem lehet, mert kirántja a kezét a kezemből. Mindig megdicsérem ha ügyes. Meg is tapsolom. Annak örül de utána kezdődik a durvulás. A kezei állandóan járnak. Amikor altatom azzal a kezével amelyikkel a cumisüveget fogja, vakarja az arcom, a másikkal az oldalam meg a kezem. Ilyenkor szólok neki suttogva hogy ne csináld akkor abbahagyja egy kis időre de aztán mielőtt elalszik még járnak a kezei picit. Lehetséges hogy ez az állandó futkorászás és pörgés hiperaktivitásra utal? Vagy valami más van a dologban? Olyan probléma is lenne, hogy sokszor fáj a pocija, de éjjel jön rá mindig. Egy éjszaka megiszik egy liter teát, van hogy többet is. És addig sír amíg nem adom neki oda. Ha alszik akkor is nyugtalanul, mozgolódik, van hogy megfordul teljesen az ágyban. Miért aludhat ilyen nyugtalanul? Nem kellene már rég átaludnia az éjszakát?
Remélem tud nekem segíteni!
Válaszát előre is köszönöm: annii
Szakértői válasz
Kedves Annii!
A hiperaktivitás diagnózisát ilyen pici korban lehetlen volna felllítani.
Nekem elsősorban a veleszületett temperamentum ötlött eszembe. Vannak nagyon intenzív gyerekek, akik újszülött koruktól fogva nagyon nagy figyelmet,törődést igényelnek, keveset alszanak, könnyen kiborulnak, "hasfájósok", viszont szeretik és igénylik is a testközelséget, mellen, szopizva nyugodtak és karban is szeretnek lenni. Ők az ún."többemberes babák". Kisfia milyen volt csecsemőkent? Születése milyen volt?
Akinek alap emperamentuma ilyen, totyogó korában és felnőttkorában is hordozza ezeket a vonásokat, mert ő ilyen.
1,5 éves korban számolni kell azzal, hogy rengetegszer kell elmondani valamit, es leginkább a minta adása az, ami célra vezető. Az ismétlés és a minta az, ami beépül.
A dobálózás sem kóros jelenség, de itt is érdemes elmondani sokszor, hogy nem szabad. Ebben a korban nem érdemes hosszas magyarázasba fogni a tiltásokat illetően, csak megfogni a kezét, szemébe nezni és határozott hangon mondani:"ezt nem!"
Ha a gyerkőcöt eluralják a negatív érzelmek tiltás vagy akármi miatt, nem célszerű egyedül hagyni, mert neki meg nincs eszköztára ahhoz, hogy kikerüljön abból az állapotból, ehhez a szülő segítségere szüksége van.
Érdemes minél nagyobb szabad teret hagyni neki és csak azt tiltani, ami rá vagy a környezetére veszélyes lehet. Szükség van a világ felfedezésére, az önállóság érzésére, hogy azt felfedezze, hatással van a világra és hogy a világ izgalmas, biztonságos és jó. 1,5 évesen már el tud távolodni anyától, felfedez, de olyan jó visszamenni hozzá!:-) ez az időszak a személyiségfejlődés, az én kialakulása szempontjából nagyon fontos!
Egy gyereknek még iskoláskorban is hatalmas mozgásigénye van, nemhogy 1,5 évesen! Tehát a futkorászás, rohangászás, ugrabugra normális dolog! Nyilván ezt kiélni tavasszal, játszótéren, kertben könnyebb lesz. Ha egy gyerek, aki eleve mozgékony, és nem egy helyben ülő típus, beszorul a lakásba időjárás vagy bármi más miatt, nem tudja energiáit másképp kiélni, mint hogy otthon pörög.
Az nagyszerű, hogy sok dicséretet kap kisfia, fontos a pozitív megerősítés!
A nyugtalan éjszakák szintén lehetnek természetes kíserői ennek a fejlődési szakasznak. Okozája lehet akár fogzás, de a mozgásfejlődés is, és a napközbeni ingerhatások is, ahogy a szeparációs szorongás meglete is (mikor a biztonságérzet miatt szeretne maga mellett tudni szüleit).
A liter tea viszont elgondolkodtató számomra, ahogy az ejszakai hasfájás is. Esetleg érdemes lehet erről említést tenni az orvosnak(nem megijeszteni akartam, csak jobb tisztázni, van-e e mögött valami fizikális dolog).
Az éjszaka átalvása êrett idegrendszer függvénye, ami 2-3 éves kor körültől teszi lehetővé a hőn áhított éjszakai pihenest.
A tavasz beköszönte lehet, hogy több problémájukra jó hatással lesz.
Összességében én arra gondolok, hogy kisfia viselkedése a temperamentuma miatt olyan, amilyen, és nem kóros megnyilvánulások ezek.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
A hiperaktivitás diagnózisát ilyen pici korban lehetlen volna felllítani.
Nekem elsősorban a veleszületett temperamentum ötlött eszembe. Vannak nagyon intenzív gyerekek, akik újszülött koruktól fogva nagyon nagy figyelmet,törődést igényelnek, keveset alszanak, könnyen kiborulnak, "hasfájósok", viszont szeretik és igénylik is a testközelséget, mellen, szopizva nyugodtak és karban is szeretnek lenni. Ők az ún."többemberes babák". Kisfia milyen volt csecsemőkent? Születése milyen volt?
Akinek alap emperamentuma ilyen, totyogó korában és felnőttkorában is hordozza ezeket a vonásokat, mert ő ilyen.
1,5 éves korban számolni kell azzal, hogy rengetegszer kell elmondani valamit, es leginkább a minta adása az, ami célra vezető. Az ismétlés és a minta az, ami beépül.
A dobálózás sem kóros jelenség, de itt is érdemes elmondani sokszor, hogy nem szabad. Ebben a korban nem érdemes hosszas magyarázasba fogni a tiltásokat illetően, csak megfogni a kezét, szemébe nezni és határozott hangon mondani:"ezt nem!"
Ha a gyerkőcöt eluralják a negatív érzelmek tiltás vagy akármi miatt, nem célszerű egyedül hagyni, mert neki meg nincs eszköztára ahhoz, hogy kikerüljön abból az állapotból, ehhez a szülő segítségere szüksége van.
Érdemes minél nagyobb szabad teret hagyni neki és csak azt tiltani, ami rá vagy a környezetére veszélyes lehet. Szükség van a világ felfedezésére, az önállóság érzésére, hogy azt felfedezze, hatással van a világra és hogy a világ izgalmas, biztonságos és jó. 1,5 évesen már el tud távolodni anyától, felfedez, de olyan jó visszamenni hozzá!:-) ez az időszak a személyiségfejlődés, az én kialakulása szempontjából nagyon fontos!
Egy gyereknek még iskoláskorban is hatalmas mozgásigénye van, nemhogy 1,5 évesen! Tehát a futkorászás, rohangászás, ugrabugra normális dolog! Nyilván ezt kiélni tavasszal, játszótéren, kertben könnyebb lesz. Ha egy gyerek, aki eleve mozgékony, és nem egy helyben ülő típus, beszorul a lakásba időjárás vagy bármi más miatt, nem tudja energiáit másképp kiélni, mint hogy otthon pörög.
Az nagyszerű, hogy sok dicséretet kap kisfia, fontos a pozitív megerősítés!
A nyugtalan éjszakák szintén lehetnek természetes kíserői ennek a fejlődési szakasznak. Okozája lehet akár fogzás, de a mozgásfejlődés is, és a napközbeni ingerhatások is, ahogy a szeparációs szorongás meglete is (mikor a biztonságérzet miatt szeretne maga mellett tudni szüleit).
A liter tea viszont elgondolkodtató számomra, ahogy az ejszakai hasfájás is. Esetleg érdemes lehet erről említést tenni az orvosnak(nem megijeszteni akartam, csak jobb tisztázni, van-e e mögött valami fizikális dolog).
Az éjszaka átalvása êrett idegrendszer függvénye, ami 2-3 éves kor körültől teszi lehetővé a hőn áhított éjszakai pihenest.
A tavasz beköszönte lehet, hogy több problémájukra jó hatással lesz.
Összességében én arra gondolok, hogy kisfia viselkedése a temperamentuma miatt olyan, amilyen, és nem kóros megnyilvánulások ezek.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra