Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Nem tudom, egyáltalán jó felé fordulok-e (pszichológia), de megkérdezem Öntől. Gyermekem 14,5 hónapos kislány, és rémálommá vált az altatása. Minden adott lenne a nyugodt elalváshoz, mégsem tudjuk álomba `juttatni`. Napközben a babakocsiban pár perc alatt bealszik, de este függetlenül attól, hogy napközben mennyit aludt, újabban 2-3 órákat is benn vagyunk nála és nem segít. Későn kel (nyilván azért, mert későn alszik el), aztán délután általában sokat alszik (2-3 órát), de már az álmosság jelei megjelennek nála 20h körül. Már mindent próbáltunk, semmi sem hat. Tehát: van levegőn napközben, mozgás is teljesítve, jól eszik, nem kap semmi `pörgetőt`=csoki, koffeines tea, még a C-vitamint sem merem neki délután adni, nehogy az kavarjon be, elég inger éri napközben, sötét van a szobában (kis éjjeli fénnyel), csend, nyugalom, énekelek neki, előtte próbálom ringatni, de tol el és nyomja fel magát, vízszintesben már nem marad meg a karomban, folyamatosan simogatom, ott a kezem, fekszem mellette, de fetreng, felül, feláll, dobálja magát, sikongat, nekiáll játszani és tulajdonképpen amíg ott vagyok (én vagy a férjem), addig nem alszik el. Van napirend, van esti szertartás, de ő még éjfélkor is fenn kukorékol. Egy szobában van a 4 évesemmel, akit nagyon zavar ez az egész. Próbáltuk őket együtt és külön altatni, de nincs különbség. Azaz annyi, hogy a nagy tud aludni, ha nem sír a pici mellette. Volt egy időszak, amíg könnyen elaludt, akkor kézben ringattam, lefogtam, de nemrég volt nagy hasi műtétem, még mindig nem tartogathatom huzamosan a hasamon, vagy a karomban, még pár hét kell a regenerálódásomhoz. Romba dönti az életünket a gyermek. Nincs egy szabad esténk, éjjelünk, ingerültek vagyunk, kialvatlanok, mit hibázunk? Próbáltam Viburcol kúpot, homeos camomillát, azok sem hatottak. Egy dolog működik: otthagyom a szobában sírni, így 15-20 perc alatt álomba zokogja magát. De ez nem humánus megoldás. Lehet mégis ezt alkalmaznom? Köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
Azt érzem soraiból, hogy úgy gondolja, a kialakult helyzet "nem normális", pedig az. A gyerekek elég hosszú ideig igenylik a segítséget az elalváshoz (pl.ringatás, szoptatás, simogatás,stb.), és miután sikerült eljuttatni őt a megfelelően ellazult állapotba és elaltatták, szükség van az éjszakai biztonság érzésére. A gyerekek nem szeretnek egyedül maradni éjjelre és erről senki nem tehet, a gyerekek így vannak kitalálva. Egy bizonyos kor után van, akinek eleg a tesó jelenléte, de azért a legtöbbször a szülői jelenlet nyújtotta biztonságot keresik. Kislánya még bőven abban a korban van, mikor a segítségnyújtás még intenzív mind az elalváshoz, mind a visszaalváshoz.
Sok kisgyerek nem szeret elaludni külön, viszont, ha szüleit elég közel tudja magához, illetve biztos abban, hogy hívására szülei egészen biztosan bejönnek, talán könnyebb az elválás éjjelre.
Nem az a természetes, ha egy gyerek külön van éjjelre a szüleitől, bár a civilizált és modernizált gyermeknevelés ezt ajánlja. Ellenben a gyerekek nem olvasták a szakkönyveket, ezért ők azzal az ősi programmal jönnek a világra, ami azt mondja: az éjszaka nem biztonságos, szüleim mellett kell legyek a túlélésem is ettől függ. Hiába van már fűtött szép szoba, a "programozás" a régi.
Sokan megpróbálkoznak az atprogramozással, sőt, szakemberek egyenesen ajánlják is, pl.sírni hagyás, de erről én lebeszélem Önt! A sírni hagyás módszere drasztikus és maximum látszat-megoldással jár. A sírni hagyott gyerekek nem elaludni tanulnak meg egyedül, hanem beletörődnek abba, hogy a hívó szóra, segítségkérésre nem jön senki és kimerülten álomba zuhannak. A bizalom megtörêséhez vezethet ez a módszer.
Ahogy írta, volt Önnek egy hasi műtétje. Az ehhez kapcsolódó dolgok, feszültség, aggódás, nem látta Önt, stb.mind kibillenthették kislányát és ez is normális. És hát ebben az életkorban meg számos dolog előjön, ami ébren tarthat egy gyereket, leginkább a szeparáció.
Az nagyon jó, hogy van levegőn, van napirend, esti szertartás, de ezek mellett ott van a gyermek sajátos működése is, ami nem kisebb értékű ezek mellett. Az is egyedi, hogy egy gyereknek mennyi az alvásigénye, ebben sem a szakkönyvek döntenek.:-)
De leveléből inkább azt érzem, kislányuk nem szeretne egyedül maradni, és ez érthető, és normális.
Tehát, ha Önöknek is megfelelhet, lehetne közelebb egymáshoz a kislány és az Önök alvóhelye. Akár úgy, hogy az Önök ágya mellé kerül egy matrac, ahol a kislány alhat. Vagy ha a külön szoba marad, akkor vele maradni, míg elalszik, nem játszani kivilágított szobában, hanem összebújva, simogatva, mesélve (főleg olyan fejből mondott meséket, melyeknek ő a főszereplője, a saját napjuk a téma), és utána kimenni, ha Önnek ez fontos, de mikor felébred és hívja Önt, menjen be erte, akár magukhoz is vehetik. Ez időbe telik, hisz a leírtak alapján úgy érzem, a kislányuk tudja, hogy ki fog menni és ezt nem akarja. Tehát abban a biztonságban kell megerősíteni, hogy vissza fog menni. Valószínűleg fárasztó lehet egész éjjel járkálni, ezert javaslom, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz, de fontos, hogy olyan megoldás szülessen, ami a család minden tagjának megfelelő.
Az sem mellékes, hogy ha a szülő feszülten altat, a gyerekre is átragad ez a feszültség és egymást gerjesztik.
Higgye el, egy gyereket nem lehet elrontani azzal, ha azt sugalljuk felé, hogy fontosak a jelzései, és tudjuk, milyen nagy igény a biztonságérzet. És a szülői ágyban vagy annak közelében elhelyezett gyerek sem marad ott örökre, ez egészen biztos! :-) Ahogy nő a gyerek, fejlődik, érik az idegrendszere, úgy növi majd ki az intenzív segítségnyújtás iránti igényt (ahogy kinőnek a pelusozásból is) és ha biztonságban érzi magát, el fog jutni oda saját magától, hogy TUDJA,a fal masik oldalán ott vannak Anyáék. A biztonságérzet nekünk felnőtteknek mást jelenthet, mint a gyerekeknek, a fent említett ok miatt.
Remélem, tudtam segíteni, sokaknak megnyugvás, ha tudják, ahogy a gyerkőc megnyilvánul, az normális és ezzel a jelenséggel nem vagyunk egyedül.
Szeretettel:
Azt érzem soraiból, hogy úgy gondolja, a kialakult helyzet "nem normális", pedig az. A gyerekek elég hosszú ideig igenylik a segítséget az elalváshoz (pl.ringatás, szoptatás, simogatás,stb.), és miután sikerült eljuttatni őt a megfelelően ellazult állapotba és elaltatták, szükség van az éjszakai biztonság érzésére. A gyerekek nem szeretnek egyedül maradni éjjelre és erről senki nem tehet, a gyerekek így vannak kitalálva. Egy bizonyos kor után van, akinek eleg a tesó jelenléte, de azért a legtöbbször a szülői jelenlet nyújtotta biztonságot keresik. Kislánya még bőven abban a korban van, mikor a segítségnyújtás még intenzív mind az elalváshoz, mind a visszaalváshoz.
Sok kisgyerek nem szeret elaludni külön, viszont, ha szüleit elég közel tudja magához, illetve biztos abban, hogy hívására szülei egészen biztosan bejönnek, talán könnyebb az elválás éjjelre.
Nem az a természetes, ha egy gyerek külön van éjjelre a szüleitől, bár a civilizált és modernizált gyermeknevelés ezt ajánlja. Ellenben a gyerekek nem olvasták a szakkönyveket, ezért ők azzal az ősi programmal jönnek a világra, ami azt mondja: az éjszaka nem biztonságos, szüleim mellett kell legyek a túlélésem is ettől függ. Hiába van már fűtött szép szoba, a "programozás" a régi.
Sokan megpróbálkoznak az atprogramozással, sőt, szakemberek egyenesen ajánlják is, pl.sírni hagyás, de erről én lebeszélem Önt! A sírni hagyás módszere drasztikus és maximum látszat-megoldással jár. A sírni hagyott gyerekek nem elaludni tanulnak meg egyedül, hanem beletörődnek abba, hogy a hívó szóra, segítségkérésre nem jön senki és kimerülten álomba zuhannak. A bizalom megtörêséhez vezethet ez a módszer.
Ahogy írta, volt Önnek egy hasi műtétje. Az ehhez kapcsolódó dolgok, feszültség, aggódás, nem látta Önt, stb.mind kibillenthették kislányát és ez is normális. És hát ebben az életkorban meg számos dolog előjön, ami ébren tarthat egy gyereket, leginkább a szeparáció.
Az nagyon jó, hogy van levegőn, van napirend, esti szertartás, de ezek mellett ott van a gyermek sajátos működése is, ami nem kisebb értékű ezek mellett. Az is egyedi, hogy egy gyereknek mennyi az alvásigénye, ebben sem a szakkönyvek döntenek.:-)
De leveléből inkább azt érzem, kislányuk nem szeretne egyedül maradni, és ez érthető, és normális.
Tehát, ha Önöknek is megfelelhet, lehetne közelebb egymáshoz a kislány és az Önök alvóhelye. Akár úgy, hogy az Önök ágya mellé kerül egy matrac, ahol a kislány alhat. Vagy ha a külön szoba marad, akkor vele maradni, míg elalszik, nem játszani kivilágított szobában, hanem összebújva, simogatva, mesélve (főleg olyan fejből mondott meséket, melyeknek ő a főszereplője, a saját napjuk a téma), és utána kimenni, ha Önnek ez fontos, de mikor felébred és hívja Önt, menjen be erte, akár magukhoz is vehetik. Ez időbe telik, hisz a leírtak alapján úgy érzem, a kislányuk tudja, hogy ki fog menni és ezt nem akarja. Tehát abban a biztonságban kell megerősíteni, hogy vissza fog menni. Valószínűleg fárasztó lehet egész éjjel járkálni, ezert javaslom, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz, de fontos, hogy olyan megoldás szülessen, ami a család minden tagjának megfelelő.
Az sem mellékes, hogy ha a szülő feszülten altat, a gyerekre is átragad ez a feszültség és egymást gerjesztik.
Higgye el, egy gyereket nem lehet elrontani azzal, ha azt sugalljuk felé, hogy fontosak a jelzései, és tudjuk, milyen nagy igény a biztonságérzet. És a szülői ágyban vagy annak közelében elhelyezett gyerek sem marad ott örökre, ez egészen biztos! :-) Ahogy nő a gyerek, fejlődik, érik az idegrendszere, úgy növi majd ki az intenzív segítségnyújtás iránti igényt (ahogy kinőnek a pelusozásból is) és ha biztonságban érzi magát, el fog jutni oda saját magától, hogy TUDJA,a fal masik oldalán ott vannak Anyáék. A biztonságérzet nekünk felnőtteknek mást jelenthet, mint a gyerekeknek, a fent említett ok miatt.
Remélem, tudtam segíteni, sokaknak megnyugvás, ha tudják, ahogy a gyerkőc megnyilvánul, az normális és ezzel a jelenséggel nem vagyunk egyedül.
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra