|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Doktor Úr!
5 éve, 90 feletti anyukám látom el. Nincsenek emberi kapcsolataim, munkahelyem, fizetésem, saját életem. Nekem ez nem tesz jót, nem megy. Nem akarok anyámnak sem ártani, azért nincs betéve valamilyen otthonba, de én a saját életem szeretném élni, le akarom tenni a gondozását. Nem tudom, mit kell tennem. Próbáljak keresni egy jó szociális otthont számára? Tudok olyat találni? Mert ismerőseim szülője, vagy anyósa olyan helyen vannak, de ők nincsenek megelégedve az adott hellyel. (Viszont nekik munkájuk, családjuk van, és nincs kapacitásuk, még az illető időst is ellátni. Én azért mondjak le az életemről, mert egyedülálló vagyok, munkahely nélkül?...) 1. lépés keressek otthont, 2. lépés: valami munkahelyet keressek? 3. adjam be anyám, és kezdjek el dolgozni a munkahelyen? Van ezeknek reális esélye, hogy találok jó helyet anyám számára, és megváltozott munkaképességűként találok magamnak nem megerőltető munkát? Egyáltalán ezt kell tennem? Mert sehová nem tart az életem, és 54 évesen már szeretnék normálisabb életet.
Előre is köszönöm
"Aliz"
5 éve, 90 feletti anyukám látom el. Nincsenek emberi kapcsolataim, munkahelyem, fizetésem, saját életem. Nekem ez nem tesz jót, nem megy. Nem akarok anyámnak sem ártani, azért nincs betéve valamilyen otthonba, de én a saját életem szeretném élni, le akarom tenni a gondozását. Nem tudom, mit kell tennem. Próbáljak keresni egy jó szociális otthont számára? Tudok olyat találni? Mert ismerőseim szülője, vagy anyósa olyan helyen vannak, de ők nincsenek megelégedve az adott hellyel. (Viszont nekik munkájuk, családjuk van, és nincs kapacitásuk, még az illető időst is ellátni. Én azért mondjak le az életemről, mert egyedülálló vagyok, munkahely nélkül?...) 1. lépés keressek otthont, 2. lépés: valami munkahelyet keressek? 3. adjam be anyám, és kezdjek el dolgozni a munkahelyen? Van ezeknek reális esélye, hogy találok jó helyet anyám számára, és megváltozott munkaképességűként találok magamnak nem megerőltető munkát? Egyáltalán ezt kell tennem? Mert sehová nem tart az életem, és 54 évesen már szeretnék normálisabb életet.
Előre is köszönöm
"Aliz"
Kedves Alíz!
Kérem olvassa el 2024-10-27-én írt válaszomat, szintén Alíz néven, egészen hasonló problémakörben kerestek meg. Megadott adatokból és egyezésekből azt látom Ön írt nekem korábban is.
Tavaly bemutattam, mit javasolok ebben a rendkívül nehéz helyzetben.
Ez egy többlépcsős folyamat és igen, itt nincsen általános megoldás, Ön tud benne lépésről-lépésre előrehaladni.
Kitartásra mindehhez természetesen szüksége lesz és segítségre szintén igényt tarthat.
Célszerű először abban a körben érdeklődnie amelyet előző összefoglalómban részleteztem.
Tisztelettel:
Kérem olvassa el 2024-10-27-én írt válaszomat, szintén Alíz néven, egészen hasonló problémakörben kerestek meg. Megadott adatokból és egyezésekből azt látom Ön írt nekem korábban is.
Tavaly bemutattam, mit javasolok ebben a rendkívül nehéz helyzetben.
Ez egy többlépcsős folyamat és igen, itt nincsen általános megoldás, Ön tud benne lépésről-lépésre előrehaladni.
Kitartásra mindehhez természetesen szüksége lesz és segítségre szintén igényt tarthat.
Célszerű először abban a körben érdeklődnie amelyet előző összefoglalómban részleteztem.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2025. 06. 15. 08:08
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr! Tanácsát szeretném kérni. Közel 2 hetet töltöttem kórházban testszerte jelentkező zsibbadással, a vizsgálatok eredménye: Vírusfertőzés okozta perifériás idegbántalmam lett. Volt agyvízlevételem, immunológiai vizsgálatok, autoimmun folyamatok kizárása (pajzsmirigy,reuma,sokízületi gyulladás,lyme kór stb. irányba, ami eredményei hála Istennek negatívak lettek Volt még teljeskörű vérkép, vitaminszintek vizsgálata, EMG vizsgálat, nyaki gerinc MR, neuroonko vizsgálat a vizsgálatok eredményei negatívak lettek. Az agyvízlevétel után, ami szintén negatív lett, társult szorongásom és testi pánik, ami belső remegésben, néha testi remegésben nyilvanul meg, erre napi 4 frontint kaptam a 0,25mg-osból. Előtte semmi ilyesmit nem szedtem, nem voltak pszichés gondjaim. A frontin elhagyás miatt fel kellett keresnem pszichiátert a remegés a pszichiáter szerint a frontin megvonás tünete is lehet. Illetve néha fellép idegen test érzésem is ami szerinte a vírusfertőzés miatti szerotonincsökkenés eredménye. Erre stimuloton nevű gyógyszert kaptam, összesen 4 darabot szedtem be belőle, mert szó szerint annyira rosszul lettem hogy enni nem tudtam semmit tőle. Ezután elolvastuk a betegtájékoztatót, amiben 100 betegből legfeljebb 1 betegnél daganatos megbetegedés van felsorolva mellékhatásként. Ami ledöbbentő, így a férjemmel úgy döntöttünk többet nem szedek be belőle. Nincsenek rossz és kényszeres gondolataim, nincs depresszióm, a vírusfertőzés alatti agyvízlevétel váltotta ki a szervezetemből a pánikreakciót. Tud nekem esetleg olyan szerotoninnövelő készítményt ajánlani ami természetes és nincsen ilyen hatása? Családom van és nem szeretnék olyan gyógyszert szedni, ami ilyen mellékhatást okozhat. Ledöbbentő, elszomorító... Kérem szépen, írjon pár jó tanácsot! Annyian vannak hasonló cipőben és olyan kevesen kapnak megfelelő segítséget! Milyen irányban indulhatnék el? Jelenleg napi 2 frontinnál tartok....Köszönjük szépen! Tisztelettel, jó egészséget kívánok!
Kedves Érdeklődő!
Pszichoterapeutaként gyógyszerekkel, gyógyhatású készítményekkel egyáltalán nem foglalkozom.
Jelenlegi nehéz helyzetét megértem, bízom a kedvező változásban és mielőbbi teljes gyógyulást kívánok Önnek!
Tisztelettel:
Pszichoterapeutaként gyógyszerekkel, gyógyhatású készítményekkel egyáltalán nem foglalkozom.
Jelenlegi nehéz helyzetét megértem, bízom a kedvező változásban és mielőbbi teljes gyógyulást kívánok Önnek!
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2025. 04. 09. 08:57
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Mindjárt 54 éves vagyok, major depressziós, 90 fölötti anyám ápolom, 4 éve. (Ma is egész nap szólt a rádiója), de amúgy sem bírom ezt a helyzetet. Nekem is gyógyulásra lenne szükségem, nem erre, hogy ő, és minden munka itthon rám szakadt. Úgy lehúz ez a helyzet, hogy alig csinálok valamit. Ésszel tudom, hogy ettől jobb nem lesz, de kikészít ez a helyzet. Nem tudom megoldani. Hogy gyógyulásnak induljak, hogy végre normálisabb életem legyen, életmódot kellene váltanom, és nem ebben az elképesztő helyzetben lennem! Ha nem anyámról lenne szó, gondolom, itt hagynám, (oldódjon meg máshogy), és megpróbálnám a saját életem csinálni. Ki tudja, hány évig tart ez még? Nekem miért nem lehet végre életem, vagy normális (ami sosem volt), idősebb koromra sem? Mit lehet tenni? Tényleg olyan rosszul bánnak az idős-otthonokban a lakókkal/betegekkel? Anyám ugyan azt mondta, ő innen nem megy el (aki elmegyek, az én leszek...). Szeretném, ha nem nekem kellene ellátnom, ha lenne egy hely, ami jó lenne neki, ahol nem hanyagolják el őket... Mit lehet tenni? Nem tudok belenyugodni, hogy a hányatott életem után, most megint egy őrület jött. Köteles vagyok én mindig elviselni a rosszat? Vagy hálátlan gyerek vagyok, mert elegem van ebből, közben ő az édesanyám, és amíg bírt szolgált minket a családját (az a baj, a rokonokat is). ? Mit tudna tanácsolni a Doktor úr, mit lehet tenni? Nincs gyerekem, és anyám meg 10, vagy 15 évig szolgáljam, legyek a keze/lába, lemondva a saját élet lehetőségéről? Mert semmit nem csinál, az égvilágon mindent én csinálok, mert beteg, de akkor sem bírom. Kiszolgálom, de lázadásból, vagy a depressziós állapotom miatt, meg amiatt, hogy annyi itt a munka, probléma, csak az van, hogy nem sokat csinálok a házban. Lehet, h. anyámat is zavarja, ahogy el van hanyagolva minden. Ő is, én is nagy feszültségben élünk, pótcselekvéseket csinálunk. Nem tudom élni a gyógyuláshoz vezető életem. (ő meg a lenyomorodása miatt.)
A Doktor úr szerint hogy lehetne véget venni ennek a nem normális állapotnak?
Köszönöm
Aliz
Mindjárt 54 éves vagyok, major depressziós, 90 fölötti anyám ápolom, 4 éve. (Ma is egész nap szólt a rádiója), de amúgy sem bírom ezt a helyzetet. Nekem is gyógyulásra lenne szükségem, nem erre, hogy ő, és minden munka itthon rám szakadt. Úgy lehúz ez a helyzet, hogy alig csinálok valamit. Ésszel tudom, hogy ettől jobb nem lesz, de kikészít ez a helyzet. Nem tudom megoldani. Hogy gyógyulásnak induljak, hogy végre normálisabb életem legyen, életmódot kellene váltanom, és nem ebben az elképesztő helyzetben lennem! Ha nem anyámról lenne szó, gondolom, itt hagynám, (oldódjon meg máshogy), és megpróbálnám a saját életem csinálni. Ki tudja, hány évig tart ez még? Nekem miért nem lehet végre életem, vagy normális (ami sosem volt), idősebb koromra sem? Mit lehet tenni? Tényleg olyan rosszul bánnak az idős-otthonokban a lakókkal/betegekkel? Anyám ugyan azt mondta, ő innen nem megy el (aki elmegyek, az én leszek...). Szeretném, ha nem nekem kellene ellátnom, ha lenne egy hely, ami jó lenne neki, ahol nem hanyagolják el őket... Mit lehet tenni? Nem tudok belenyugodni, hogy a hányatott életem után, most megint egy őrület jött. Köteles vagyok én mindig elviselni a rosszat? Vagy hálátlan gyerek vagyok, mert elegem van ebből, közben ő az édesanyám, és amíg bírt szolgált minket a családját (az a baj, a rokonokat is). ? Mit tudna tanácsolni a Doktor úr, mit lehet tenni? Nincs gyerekem, és anyám meg 10, vagy 15 évig szolgáljam, legyek a keze/lába, lemondva a saját élet lehetőségéről? Mert semmit nem csinál, az égvilágon mindent én csinálok, mert beteg, de akkor sem bírom. Kiszolgálom, de lázadásból, vagy a depressziós állapotom miatt, meg amiatt, hogy annyi itt a munka, probléma, csak az van, hogy nem sokat csinálok a házban. Lehet, h. anyámat is zavarja, ahogy el van hanyagolva minden. Ő is, én is nagy feszültségben élünk, pótcselekvéseket csinálunk. Nem tudom élni a gyógyuláshoz vezető életem. (ő meg a lenyomorodása miatt.)
A Doktor úr szerint hogy lehetne véget venni ennek a nem normális állapotnak?
Köszönöm
Aliz
Kedves Alíz!
Teljesen megértem elkeseredését mert nehéz helyzetbe került, viszont bízom benne javíthat élethelyzetén.
A felnőtt gyerekek támogatják idős szüleiket és jól van ez így. Mégsem természetes állapot amikor az önfeláldozás olyan méreteket ölt, hogy az egyén saját szükségletei teljesen háttérbe szorulnak.
Üzenetében említette, depresszióval küzd. Kezelőorvosával kérem egyeztessen, hogy a gyógyszerek szedése mellett milyen pszichés támogató ellátásban részesülhet. Néhány alkalom egyéniben, csoportban már változást eredményez, másképpen fog tekinteni helyzetére. Minél hamarabb jut szakellátáshoz, annál korábban megtapasztalja a kedvező változást.
90 év feletti édesanyjával kapcsolatban pedig segítségre van szüksége ezért javaslom, állítson össze egy listát lakóhelyén elérhető olyan ellátó intézményekről (ezek lehetnek alapítványi-, egyházi-, önkormányzati-, vagy egyéb fenntartásúak) ahol szakképzett gondozók, ápolók, szociális munkások felkészülten végzik munkájukat. Az idős emberek ellátása ugyanis speciális feladat, velük való törődés külön képzettséget igényel, nem is várható el Öntől, hogy egyedül küzdjön meg az összes kihívással.
Leveléből kiderül továbbá, másképpen szeretne élni mint mostanában. Ezért ajánlom gondolja végig és készítsen jegyzeteket saját magának arról, belátható időn belül milyen szabadidős tevékenységeket végezne szívesen? Melyik tanfolyam érdekelné, sportolna, esetleg társaságba járna, vagy új embereket ismerne meg?
Érdemes szabadon engednie fantáziáját, írásba foglalnia fentieket még akkor is ha mindez jelen pillanatban életszerűtlennek tűnik.
Fokozatosan, amikor a mindennapok már könnyebbé válnak megtapasztalhatja, hogy hangulata is jobbra fordul. Bizakodóbb lesz és a jövő szintén reményteljesebb képet mutat majd.
Mindehhez a legjobbakat kívánom!
Tisztelettel:
Teljesen megértem elkeseredését mert nehéz helyzetbe került, viszont bízom benne javíthat élethelyzetén.
A felnőtt gyerekek támogatják idős szüleiket és jól van ez így. Mégsem természetes állapot amikor az önfeláldozás olyan méreteket ölt, hogy az egyén saját szükségletei teljesen háttérbe szorulnak.
Üzenetében említette, depresszióval küzd. Kezelőorvosával kérem egyeztessen, hogy a gyógyszerek szedése mellett milyen pszichés támogató ellátásban részesülhet. Néhány alkalom egyéniben, csoportban már változást eredményez, másképpen fog tekinteni helyzetére. Minél hamarabb jut szakellátáshoz, annál korábban megtapasztalja a kedvező változást.
90 év feletti édesanyjával kapcsolatban pedig segítségre van szüksége ezért javaslom, állítson össze egy listát lakóhelyén elérhető olyan ellátó intézményekről (ezek lehetnek alapítványi-, egyházi-, önkormányzati-, vagy egyéb fenntartásúak) ahol szakképzett gondozók, ápolók, szociális munkások felkészülten végzik munkájukat. Az idős emberek ellátása ugyanis speciális feladat, velük való törődés külön képzettséget igényel, nem is várható el Öntől, hogy egyedül küzdjön meg az összes kihívással.
Leveléből kiderül továbbá, másképpen szeretne élni mint mostanában. Ezért ajánlom gondolja végig és készítsen jegyzeteket saját magának arról, belátható időn belül milyen szabadidős tevékenységeket végezne szívesen? Melyik tanfolyam érdekelné, sportolna, esetleg társaságba járna, vagy új embereket ismerne meg?
Érdemes szabadon engednie fantáziáját, írásba foglalnia fentieket még akkor is ha mindez jelen pillanatban életszerűtlennek tűnik.
Fokozatosan, amikor a mindennapok már könnyebbé válnak megtapasztalhatja, hogy hangulata is jobbra fordul. Bizakodóbb lesz és a jövő szintén reményteljesebb képet mutat majd.
Mindehhez a legjobbakat kívánom!
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 10. 27. 16:30
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Most hallottam egy pszichiáter videójában, hogy a párkapcsolat a korai kötődési minta rekonstrukciója. Az a kérdésem, hogy ha nekem nem volt soha párkapcsolatom (50-es nő), az azt jelenti, hogy nem volt meg a normális kötődés, a bizalomteli kapcsolatom az anyámmal, szüleimmel?
(Egyébként az én születésem, pici korom, gyerekkorom, stb. mind rendhagyó, és nehéz volt, amiről nyilvánosan így nem írnék többet.)
Köszönöm előre is a választ
Most hallottam egy pszichiáter videójában, hogy a párkapcsolat a korai kötődési minta rekonstrukciója. Az a kérdésem, hogy ha nekem nem volt soha párkapcsolatom (50-es nő), az azt jelenti, hogy nem volt meg a normális kötődés, a bizalomteli kapcsolatom az anyámmal, szüleimmel?
(Egyébként az én születésem, pici korom, gyerekkorom, stb. mind rendhagyó, és nehéz volt, amiről nyilvánosan így nem írnék többet.)
Köszönöm előre is a választ
Kedves Érdeklődő!
Párkapcsolatainkban, de barátságaink kialakításában is jelentős szerepe van a gyermekkornak.
Korai években sok megélésünk rögzül: mennyire érezzük magunkat biztonságban; a szeretettség, gondoskodás élménye meghatározó.
Kialakul személyiségünk és megtapasztaljuk, önálló döntéseket is hozhatunk. Megtanuljuk tiszteletben tartani mások szempontjait, miközben bemutathatjuk saját igényeinket, környezetünk pedig segít minket ebben.
Szerencsés esetben mindezek hátterében két egymást szerető szülő és a tágabb család állnak, akik beteljesítik fenti-, és természetesen más gyermekkori szükségleteinket.
Amennyiben hasonlóan szerencsés körülmények közt nevelkedik valaki, tisztában lesz hamar értékeivel, elfogadja saját személyét és egészséges, egyenrangú kapcsolatokat alakít ki másokkal.
A valóságban ritkán tapasztalható ennyire ideális állapot. Kisebb-nagyobb mértékben mindenki sérül gyermekkorában; a be nem teljesült szükségletek mély nyomokat hagynak a lelkek mélyén.
Kérdésében említi, még nem volt párkapcsolata.
Kevés részletet tudunk meg leveléből ezért hozzátenném, teljesen elfogadható amikor valaki egyedül szeretne élni. Tehát lehet saját döntés eredménye. Viszont gyakori amikor az illető szeretne párkapcsolatot, de a nehéz gyermekkor miatt sajnos sosem élte át milyen kiszámíthatóan, stabilan szeretve lenni, megtapasztalni a törődést. Ebből következően adni sem tud ebből a készletből leendő partnerének, vagy saját gyermekének.
Összefoglalva nehéz biztonságosan kötődni felnőttkorban amikor gyerekként, valamint később, serdülőkorban hiány volt belőle.
Amennyiben Ön vágyik partner után, de eddig valamiért akadályokba ütközött, javaslom a pszichoterápiát, ahol szakember segítségével bizalmi légkörben feltárhatja a múltat, felismerésekhez juthat általa. Bevált technikákat tanul, így egyre előrébb juthat a folyamatban. Kellő magabiztosságra tesz szert ezáltal, javul önbecsülése és amikor elérkezettnek látja az időt, sikeresen alakíthatja ki párkapcsolatát.
Tisztelettel:
Párkapcsolatainkban, de barátságaink kialakításában is jelentős szerepe van a gyermekkornak.
Korai években sok megélésünk rögzül: mennyire érezzük magunkat biztonságban; a szeretettség, gondoskodás élménye meghatározó.
Kialakul személyiségünk és megtapasztaljuk, önálló döntéseket is hozhatunk. Megtanuljuk tiszteletben tartani mások szempontjait, miközben bemutathatjuk saját igényeinket, környezetünk pedig segít minket ebben.
Szerencsés esetben mindezek hátterében két egymást szerető szülő és a tágabb család állnak, akik beteljesítik fenti-, és természetesen más gyermekkori szükségleteinket.
Amennyiben hasonlóan szerencsés körülmények közt nevelkedik valaki, tisztában lesz hamar értékeivel, elfogadja saját személyét és egészséges, egyenrangú kapcsolatokat alakít ki másokkal.
A valóságban ritkán tapasztalható ennyire ideális állapot. Kisebb-nagyobb mértékben mindenki sérül gyermekkorában; a be nem teljesült szükségletek mély nyomokat hagynak a lelkek mélyén.
Kérdésében említi, még nem volt párkapcsolata.
Kevés részletet tudunk meg leveléből ezért hozzátenném, teljesen elfogadható amikor valaki egyedül szeretne élni. Tehát lehet saját döntés eredménye. Viszont gyakori amikor az illető szeretne párkapcsolatot, de a nehéz gyermekkor miatt sajnos sosem élte át milyen kiszámíthatóan, stabilan szeretve lenni, megtapasztalni a törődést. Ebből következően adni sem tud ebből a készletből leendő partnerének, vagy saját gyermekének.
Összefoglalva nehéz biztonságosan kötődni felnőttkorban amikor gyerekként, valamint később, serdülőkorban hiány volt belőle.
Amennyiben Ön vágyik partner után, de eddig valamiért akadályokba ütközött, javaslom a pszichoterápiát, ahol szakember segítségével bizalmi légkörben feltárhatja a múltat, felismerésekhez juthat általa. Bevált technikákat tanul, így egyre előrébb juthat a folyamatban. Kellő magabiztosságra tesz szert ezáltal, javul önbecsülése és amikor elérkezettnek látja az időt, sikeresen alakíthatja ki párkapcsolatát.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 10. 12. 20:58
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Mit lehet tenni, ha valaki nem tud beszélni, kommunikálni a terapeutájával, de nem szeretne váltani, változtatni, mert sok-sok éve vannak orvos-beteg kapcsolatban? Hogy lehet mégis megoldani? (És ígéretek nem teljesültek, stb., ezért sem akar az ember változtatni.)
Köszönöm
Gerbera
Mit lehet tenni, ha valaki nem tud beszélni, kommunikálni a terapeutájával, de nem szeretne váltani, változtatni, mert sok-sok éve vannak orvos-beteg kapcsolatban? Hogy lehet mégis megoldani? (És ígéretek nem teljesültek, stb., ezért sem akar az ember változtatni.)
Köszönöm
Gerbera
Kedves Gerbera!
Minden orvos-páciens konzultációnál fontos a jó kommunikáció.
Pszichoterapeutánál vezetett ülések során pedig elengedhetetlen, hogy kiválóan értsék egymást a felek.
Gyógyító beszélgetés-sorozatról van szó és az egész folyamat lényege kérdőjeleződik meg ha a beteg úgy érzi, mégsem tud kellően megnyilvánulni terapeutája jelenlétében.
Javaslom írja össze kérdéseit, illetve aggályait pontokba szedve. Fontos, hogy mindez írásban történjen mert az ülések alatt elfogódott lehet és kimaradnak lényeges szempontok. Következő találkozás alkalmával fel is olvashatja orvosának az otthoni nyugodt körülmények között megfogalmazott gondjait.
Abban az esetben ha terapeutája olyan módszerben képződött, hogy tanítja is a kommunikációt, haladásukat előremozdítja amennyiben közösen foglalkoznak ennek alapjaival. Akkor várható jó eredmény ha elméleti és gyakorlati tapasztalatot szerez az egyes kommunikációs fogásokról, tematikus párbeszédek formájában.
Színpadi jelenethez hasonlóan akár többször eljátszható, hogyan fog Ön például tárgyalni munkahelyi főnökével benti sérelmeiről, vagy éppen a régóta elhúzódó fizetésemelésről.
Mindig sikeres amikor páciensek valós, aktuális élethelyzeten dolgoznak terapeutájukkal. Ilyen lehet egy várható családi konfliktusra felkészülés, de más téma ugyanúgy előkészíthető.
Képzeletbeli és valós dialógusokon keresztül Ön lényegesen magabiztosabbá válik hiszen "élesben" próbálja majd ki a tanultakat.
Asszertív kommunikációs tréningen részvételt javaslok még Önnek.
Megismerve az asszertivitást, egyes élethelyzetekben nagy biztonsággal be fogja tudni azonosítani gondolatait és érzéseit, akár pozitív-, akár negatív érzelmekről van szó.
Kommunikációs technikákat sajátít el és akkor sem lesz zavarban ha megdícsérik valamiért a hétköznapok során. Esetleg szívességet kérne fontos személytől ezért kínosnak tűnik a helyzet, szeretné viszont gördülékenyen intézni a dolgot. Amikor pedig kritikát kap valakitől, vagy éppen Ön fejezné ki negatív érzéseit mások iránt, probléma mentessé tehető mindez, szakértőkkel folytatott közös munka eredményeképpen.
Tisztelettel:
Minden orvos-páciens konzultációnál fontos a jó kommunikáció.
Pszichoterapeutánál vezetett ülések során pedig elengedhetetlen, hogy kiválóan értsék egymást a felek.
Gyógyító beszélgetés-sorozatról van szó és az egész folyamat lényege kérdőjeleződik meg ha a beteg úgy érzi, mégsem tud kellően megnyilvánulni terapeutája jelenlétében.
Javaslom írja össze kérdéseit, illetve aggályait pontokba szedve. Fontos, hogy mindez írásban történjen mert az ülések alatt elfogódott lehet és kimaradnak lényeges szempontok. Következő találkozás alkalmával fel is olvashatja orvosának az otthoni nyugodt körülmények között megfogalmazott gondjait.
Abban az esetben ha terapeutája olyan módszerben képződött, hogy tanítja is a kommunikációt, haladásukat előremozdítja amennyiben közösen foglalkoznak ennek alapjaival. Akkor várható jó eredmény ha elméleti és gyakorlati tapasztalatot szerez az egyes kommunikációs fogásokról, tematikus párbeszédek formájában.
Színpadi jelenethez hasonlóan akár többször eljátszható, hogyan fog Ön például tárgyalni munkahelyi főnökével benti sérelmeiről, vagy éppen a régóta elhúzódó fizetésemelésről.
Mindig sikeres amikor páciensek valós, aktuális élethelyzeten dolgoznak terapeutájukkal. Ilyen lehet egy várható családi konfliktusra felkészülés, de más téma ugyanúgy előkészíthető.
Képzeletbeli és valós dialógusokon keresztül Ön lényegesen magabiztosabbá válik hiszen "élesben" próbálja majd ki a tanultakat.
Asszertív kommunikációs tréningen részvételt javaslok még Önnek.
Megismerve az asszertivitást, egyes élethelyzetekben nagy biztonsággal be fogja tudni azonosítani gondolatait és érzéseit, akár pozitív-, akár negatív érzelmekről van szó.
Kommunikációs technikákat sajátít el és akkor sem lesz zavarban ha megdícsérik valamiért a hétköznapok során. Esetleg szívességet kérne fontos személytől ezért kínosnak tűnik a helyzet, szeretné viszont gördülékenyen intézni a dolgot. Amikor pedig kritikát kap valakitől, vagy éppen Ön fejezné ki negatív érzéseit mások iránt, probléma mentessé tehető mindez, szakértőkkel folytatott közös munka eredményeképpen.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 08. 31. 12:59
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
Azt szeretném megkérdezni, hogy milyen hosszú távú következményei vannak annak, ha pedagógusként mindig az alacsony kategóriába sorolnak?
Tehetek én bármit, akkor sem jutok előre, hiszen sosem voltam talpnyaló és nem is leszek az. Márpedig ezen a pályán ugyanabban az intézményben olyan nagyon kimagasló személyek nincsenek, hiszen ugyanazokkkal a problémákkal szembesülünk minden nap, tehát hasonló feladatot kell ellátnunk elméletileg ugyanannyi fizetésért (kivéve, ha valakinek jobb a munkahelyen kívül, mint iskolán belül tisztességesen dolgozni).
Ráadásul egyedülálló vagyok, és sokszor úgy érzem, hogy belém is rúgnak emiatt (nem kell gyereket sem eltartanom).
Azt is szeretném megtudni, hogy lehet-e fejleszteni ez irányban a tűrőképességemet, hátha mégis bennem van a hiba.......vagy nem érdemes?
Köszönöm szépen a válaszát!
Azt szeretném megkérdezni, hogy milyen hosszú távú következményei vannak annak, ha pedagógusként mindig az alacsony kategóriába sorolnak?
Tehetek én bármit, akkor sem jutok előre, hiszen sosem voltam talpnyaló és nem is leszek az. Márpedig ezen a pályán ugyanabban az intézményben olyan nagyon kimagasló személyek nincsenek, hiszen ugyanazokkkal a problémákkal szembesülünk minden nap, tehát hasonló feladatot kell ellátnunk elméletileg ugyanannyi fizetésért (kivéve, ha valakinek jobb a munkahelyen kívül, mint iskolán belül tisztességesen dolgozni).
Ráadásul egyedülálló vagyok, és sokszor úgy érzem, hogy belém is rúgnak emiatt (nem kell gyereket sem eltartanom).
Azt is szeretném megtudni, hogy lehet-e fejleszteni ez irányban a tűrőképességemet, hátha mégis bennem van a hiba.......vagy nem érdemes?
Köszönöm szépen a válaszát!
Tisztelt Kérdező!
Következmények iránt érdeklődik és mivel belülről kevéssé ismerem a pedagógusok világát, csak feltételezni tudom, hogy elsősorban anyagi kára származik abból ha alacsony fizetési osztályban marad.
A probléma azonban ennél kiterjedtebb hiszen sérelmek ugyanúgy érik munkahelyén, mert a gyermekes kollégák előnyben részesülnek.
Fontos a felvetése, hogy erősödjön és jobban tűrje a bántásokat odabent, viszont ugyanolyan lényeges szempont a tisztelet betartatása saját személyével kapcsolatban.
Javaslom, kerüljenek előtérbe most saját szükségletei, igényei másokkal szemben.
Pszichoterápiás folyamatban ha erre lehetősége van, illetve asszertív tréning során megismeri azokat a technikákat, melyek segítségével könnyebbé válik az önérvényesítés, kommunikáció másokkal.
Olyan fontos témák kerülnek elő mint például kritika adása, fogadása, stb. Előzőek gyakorlása, képzelt jelenetek eljátszása szintén a technikához tartozik, magabiztossá válik ezáltal.
Amint elsajátítja fenti képességeket, sikeresen egyeztethet főnökeivel előléptetésről, magasabb fizetési osztályba sorolásról egyaránt.
Tisztelettel:
Következmények iránt érdeklődik és mivel belülről kevéssé ismerem a pedagógusok világát, csak feltételezni tudom, hogy elsősorban anyagi kára származik abból ha alacsony fizetési osztályban marad.
A probléma azonban ennél kiterjedtebb hiszen sérelmek ugyanúgy érik munkahelyén, mert a gyermekes kollégák előnyben részesülnek.
Fontos a felvetése, hogy erősödjön és jobban tűrje a bántásokat odabent, viszont ugyanolyan lényeges szempont a tisztelet betartatása saját személyével kapcsolatban.
Javaslom, kerüljenek előtérbe most saját szükségletei, igényei másokkal szemben.
Pszichoterápiás folyamatban ha erre lehetősége van, illetve asszertív tréning során megismeri azokat a technikákat, melyek segítségével könnyebbé válik az önérvényesítés, kommunikáció másokkal.
Olyan fontos témák kerülnek elő mint például kritika adása, fogadása, stb. Előzőek gyakorlása, képzelt jelenetek eljátszása szintén a technikához tartozik, magabiztossá válik ezáltal.
Amint elsajátítja fenti képességeket, sikeresen egyeztethet főnökeivel előléptetésről, magasabb fizetési osztályba sorolásról egyaránt.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 06. 03. 11:53
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Férfi rokonom közel 60 évesen azt mondta, hogy ő soha nem volt szerelmes. Én ismerem őt, de ezt nem gondoltam volna róla. Mert ha valaki egyedülálló is, de annyiszor volt szerelmes. Pl. én sokszor. És azt képzeltem, hogy nincs olyan ember a Földön, aki nem tudja, mi az, szerelmes lenni valakibe. Szeretném megkérdezni Öntől, milyen személyiség-torzulások, vagy személyiség-fejlődési hiányosságok eredménye, ha valaki soha nem volt szerelmes?
(Nem fogom rokonomnak felolvasni/megmutatni, csak engem érdekel.)
Előre is köszönöm
Férfi rokonom közel 60 évesen azt mondta, hogy ő soha nem volt szerelmes. Én ismerem őt, de ezt nem gondoltam volna róla. Mert ha valaki egyedülálló is, de annyiszor volt szerelmes. Pl. én sokszor. És azt képzeltem, hogy nincs olyan ember a Földön, aki nem tudja, mi az, szerelmes lenni valakibe. Szeretném megkérdezni Öntől, milyen személyiség-torzulások, vagy személyiség-fejlődési hiányosságok eredménye, ha valaki soha nem volt szerelmes?
(Nem fogom rokonomnak felolvasni/megmutatni, csak engem érdekel.)
Előre is köszönöm
Tisztelt Érdeklődő!
Aki szerelem nélkül él, ugyanolyan boldog és kiegyensúlyozott lehet mindennapjaiban mint az a személy, aki ezzel ellentétben többször megtapasztalta már a szerelmet. Sőt, elképzelhető, az átélt szerelmek mégsem védik meg az embert bizonyos lelki problémáktól, csalódottságtól, elhagyatottság érzésétől, stb.
Gondoljunk a magyar nyelvre, milyen kifejezően leírja például amikor valaki "belebetegedett a szerelembe".
Összefoglalva kár lenne komoly betegséget, "személyiség-torzulásokat" feltételezni ott ahol egyébként nincsen és az illető megbékélt helyzetével.
Más kérdés ha rokonát zavarja ez az állapot. Akkor viszont majd keres rá megoldást, például pszichoterápiát. Ez már az ő döntése lesz.
Tisztelettel:
Aki szerelem nélkül él, ugyanolyan boldog és kiegyensúlyozott lehet mindennapjaiban mint az a személy, aki ezzel ellentétben többször megtapasztalta már a szerelmet. Sőt, elképzelhető, az átélt szerelmek mégsem védik meg az embert bizonyos lelki problémáktól, csalódottságtól, elhagyatottság érzésétől, stb.
Gondoljunk a magyar nyelvre, milyen kifejezően leírja például amikor valaki "belebetegedett a szerelembe".
Összefoglalva kár lenne komoly betegséget, "személyiség-torzulásokat" feltételezni ott ahol egyébként nincsen és az illető megbékélt helyzetével.
Más kérdés ha rokonát zavarja ez az állapot. Akkor viszont majd keres rá megoldást, például pszichoterápiát. Ez már az ő döntése lesz.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 05. 06. 21:08
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
A barátommal nehézségeink voltak a párkapcsolatunkban, így elmentünk párterápiára. Itt azt állapították meg, hogy barátomnak nárcisztikus személyiségzavara van. A pszichológusok nem mondták el neki a dolgot, illetve nekem se volt tanácsos elmondanom. Hónapokig titokban tartottam, de egyre nehezebb lett számomra az iránta való bizalmatlanságomat leplezni. Közben vége is lett a kapcsolatunknak emiatt, mert a barátom is megérezte, hogy nincs meg a bizalom. Én sem próbáltam már menteni a dolgot, mert ebben teljesen igaza volt, én se láttam más kiutat. Úgyhogy vége lett, de én mégse tudtam továbblépni, mert még mindig nagyon szeretem őt. Bár már nem voltunk együtt, továbbra is tartottuk a kapcsolatot. Egy alkalommal nem bírtam megállni, és megemlítettem neki, hogy volt rá okom, hogy ne bízzak benne. Innentől kezdve nyilván kíváncsi volt, hogy mi az oka, így végül, kb. két hónapnyi hezitálás után elmondtam neki az igazat. Elsőre nagyon jól fogadta, azt mondta, megkönnyebbült, mert valami sokkal rosszabbra számított. Attól tartok, hogy valójában viszont megijedt ettől. Most úgy tűnik nekem, hogy igyekszik bebizonyítani magának, hogy ez tévedés. Ön szerint hiba volt ezt elmondanom neki?
Másrészt, azóta teljesen meg kellett vele szakítanom a kapcsolatot, mert most folyik a válópere, amibe sajnos én is belekeveredtem. A feleségével, akitől válik, nagyon rossz viszonyban vannak, ezzel szemben én jóban vagyok az illetővel, emiatt barátom eléggé neheztel is rám. Van egy közös kisfiuk is, tehát egyúttal gyermekelhelyezési per is folyik. A feleségnek elmondtam, hogy mi van, tehát tőlem tudta meg, hogy a férjének gyaníthatóan nárcisztikus személyiségzavara van. Emiatt a barátom (azaz, volt barátom) nagyon megharagudott rám, érthető okokból. Ön szerint hiba volt a feleségnek erről a dologról említést tenni?
Azóta, mivel a volt barátom is erre kért, illetve egy idő után én is arra a következtetésre jutottam, hogy ez lesz a legjobb, mindkettőjükkel megszakítottam a kapcsolatot. Ez kb. 2 hete volt. Továbblépni viszont mégsem tudok, nap mint nap foglalkoztat ez a dolog, és minden nap késztetést érzek, hogy felhívjam vagy írjak a barátomnak, pedig majdnem 4 hónapja nem találkoztam vele. Nagyon bánt, hogy azt gondolja rólam, hogy rosszat akarok neki, és kicsinyes bosszút akarok állni rajta. Közben őrlődöm magamban, hogy mi lesz ennek a vége. Nagyon úgy néz ki, hogy nem fognak békésen megegyezni, és a feleség azt mondta, ez esetben mindent be fog vetni. Attól tartok, hogy oda fog jutni a helyzet, hogy elveszik a barátomtól a kisfiát, részben amiatt, amit a feleségnek mondtam. Az az érzésem, hogy a legjobb, amit tehetek, hogy távol maradok tőlük, mert a jelenlétemmel csak a kedélyeket szítom, és rontok a helyzeten. De közben felőröl a tehetetlenség. A munkámra sem tudok már koncentrálni emiatt. Ön mit tanácsol, hogyan tudnám átvészelni ezt a nehéz időszakot?
Köszönettel:
Egy volt barátnő, aki még mindig nem tudott túllépni az exén
A barátommal nehézségeink voltak a párkapcsolatunkban, így elmentünk párterápiára. Itt azt állapították meg, hogy barátomnak nárcisztikus személyiségzavara van. A pszichológusok nem mondták el neki a dolgot, illetve nekem se volt tanácsos elmondanom. Hónapokig titokban tartottam, de egyre nehezebb lett számomra az iránta való bizalmatlanságomat leplezni. Közben vége is lett a kapcsolatunknak emiatt, mert a barátom is megérezte, hogy nincs meg a bizalom. Én sem próbáltam már menteni a dolgot, mert ebben teljesen igaza volt, én se láttam más kiutat. Úgyhogy vége lett, de én mégse tudtam továbblépni, mert még mindig nagyon szeretem őt. Bár már nem voltunk együtt, továbbra is tartottuk a kapcsolatot. Egy alkalommal nem bírtam megállni, és megemlítettem neki, hogy volt rá okom, hogy ne bízzak benne. Innentől kezdve nyilván kíváncsi volt, hogy mi az oka, így végül, kb. két hónapnyi hezitálás után elmondtam neki az igazat. Elsőre nagyon jól fogadta, azt mondta, megkönnyebbült, mert valami sokkal rosszabbra számított. Attól tartok, hogy valójában viszont megijedt ettől. Most úgy tűnik nekem, hogy igyekszik bebizonyítani magának, hogy ez tévedés. Ön szerint hiba volt ezt elmondanom neki?
Másrészt, azóta teljesen meg kellett vele szakítanom a kapcsolatot, mert most folyik a válópere, amibe sajnos én is belekeveredtem. A feleségével, akitől válik, nagyon rossz viszonyban vannak, ezzel szemben én jóban vagyok az illetővel, emiatt barátom eléggé neheztel is rám. Van egy közös kisfiuk is, tehát egyúttal gyermekelhelyezési per is folyik. A feleségnek elmondtam, hogy mi van, tehát tőlem tudta meg, hogy a férjének gyaníthatóan nárcisztikus személyiségzavara van. Emiatt a barátom (azaz, volt barátom) nagyon megharagudott rám, érthető okokból. Ön szerint hiba volt a feleségnek erről a dologról említést tenni?
Azóta, mivel a volt barátom is erre kért, illetve egy idő után én is arra a következtetésre jutottam, hogy ez lesz a legjobb, mindkettőjükkel megszakítottam a kapcsolatot. Ez kb. 2 hete volt. Továbblépni viszont mégsem tudok, nap mint nap foglalkoztat ez a dolog, és minden nap késztetést érzek, hogy felhívjam vagy írjak a barátomnak, pedig majdnem 4 hónapja nem találkoztam vele. Nagyon bánt, hogy azt gondolja rólam, hogy rosszat akarok neki, és kicsinyes bosszút akarok állni rajta. Közben őrlődöm magamban, hogy mi lesz ennek a vége. Nagyon úgy néz ki, hogy nem fognak békésen megegyezni, és a feleség azt mondta, ez esetben mindent be fog vetni. Attól tartok, hogy oda fog jutni a helyzet, hogy elveszik a barátomtól a kisfiát, részben amiatt, amit a feleségnek mondtam. Az az érzésem, hogy a legjobb, amit tehetek, hogy távol maradok tőlük, mert a jelenlétemmel csak a kedélyeket szítom, és rontok a helyzeten. De közben felőröl a tehetetlenség. A munkámra sem tudok már koncentrálni emiatt. Ön mit tanácsol, hogyan tudnám átvészelni ezt a nehéz időszakot?
Köszönettel:
Egy volt barátnő, aki még mindig nem tudott túllépni az exén
Tisztelt Kérdező!
Levelében többször említi a nárcisztikus személyiségzavart, érdemes alaposabban körbejárni a témát.
Hétköznapi értelemben gyakran hallunk arról, hogy valaki nárcisztikus tulajdonságokkal rendelkezik. Ilyet bárki feltételezhet ismerőseiről, munkatársairól, ezt azonban határozottan meg kell különböztetni a nárcisztikus személyiségzavartól. Utóbbi teljesen mást jelent, azonkívül egy hivatalos diagnózisról van szó, amelyet pszichiáter orvos-, pszichoterapeuta orvos-, vagy klinikai szakpszichológus állapít meg hosszú vizsgálat során, különböző diagnosztikai segédeszközök alkalmazásával.
Vizsgálat értékelését a szakember megbeszéli a pácienssel és egyeztetik a kezelés lehetőségeit.
Mivel a lelki betegségekről még mindig kevés a pontos információ, továbbá nehéz eligazodni a hirdetések között, gyakran a segítséget kérők sem foglalkoznak vele igazán, kihez járnak: pszichológushoz, lelki tanácsadóhoz, mediátorhoz, coach-hoz, vagy klinikai szakpszichológust-, pszichoterapeutát-, esetleg pszichiátert kerestek fel?
Mindenkinek érdemes előre tájékozódni, mi a különbség az említett foglalkozások között, illetve a módszer szintén lényeges amelyben járatos a terapeuta.
Beszámolójából részletek nem derülnek ki, feltételezhetően pár-tanácsadónál, vagy coach-nál jártak volt barátjával és így merült fel ez a kérdéskör.
Mivel Ön eldöntötte, hogy exével, illetve az ő feleségével is megszakítja a kapcsolatot, erre biztosan jó oka volt.
Javaslom, kérjen segítséget felkészült szakembertől, esetleg vegyen részt egyéni pszichoterápiás folyamatban, ahol biztonságos környezetben már a saját gondjai kerülnek előtérbe.
Kívánom, minél hamarabb oldódjon az említett tehetetlenség és térjen vissza lelki nyugalma, hogy munkájára ugyanúgy tudjon koncentrálni mint annak előtte.
Tisztelettel:
Levelében többször említi a nárcisztikus személyiségzavart, érdemes alaposabban körbejárni a témát.
Hétköznapi értelemben gyakran hallunk arról, hogy valaki nárcisztikus tulajdonságokkal rendelkezik. Ilyet bárki feltételezhet ismerőseiről, munkatársairól, ezt azonban határozottan meg kell különböztetni a nárcisztikus személyiségzavartól. Utóbbi teljesen mást jelent, azonkívül egy hivatalos diagnózisról van szó, amelyet pszichiáter orvos-, pszichoterapeuta orvos-, vagy klinikai szakpszichológus állapít meg hosszú vizsgálat során, különböző diagnosztikai segédeszközök alkalmazásával.
Vizsgálat értékelését a szakember megbeszéli a pácienssel és egyeztetik a kezelés lehetőségeit.
Mivel a lelki betegségekről még mindig kevés a pontos információ, továbbá nehéz eligazodni a hirdetések között, gyakran a segítséget kérők sem foglalkoznak vele igazán, kihez járnak: pszichológushoz, lelki tanácsadóhoz, mediátorhoz, coach-hoz, vagy klinikai szakpszichológust-, pszichoterapeutát-, esetleg pszichiátert kerestek fel?
Mindenkinek érdemes előre tájékozódni, mi a különbség az említett foglalkozások között, illetve a módszer szintén lényeges amelyben járatos a terapeuta.
Beszámolójából részletek nem derülnek ki, feltételezhetően pár-tanácsadónál, vagy coach-nál jártak volt barátjával és így merült fel ez a kérdéskör.
Mivel Ön eldöntötte, hogy exével, illetve az ő feleségével is megszakítja a kapcsolatot, erre biztosan jó oka volt.
Javaslom, kérjen segítséget felkészült szakembertől, esetleg vegyen részt egyéni pszichoterápiás folyamatban, ahol biztonságos környezetben már a saját gondjai kerülnek előtérbe.
Kívánom, minél hamarabb oldódjon az említett tehetetlenség és térjen vissza lelki nyugalma, hogy munkájára ugyanúgy tudjon koncentrálni mint annak előtte.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 03. 29. 21:22
Olvasói értékelés: 5 / 5
Tisztelt Doktor úr!
Nem volt még párkapcsolatom. Középkorú vagyok. Fiatalkoromban mindenféle nehézséggel kellett megküzdenem, súlyos, megoldatlan problémáim voltak, eszembe sem jutott, tulajdonképpen, hogy azonkívül mással foglalkozzam. Évitizedek teltek el. Egy ismert pszichológus előadásait néztem a Neten, ezt is ő mondta: középkorú nők, akik sportolnak, jól elvannak pár nélkül, ezt mondják, de valójában azt várják,hogy valaki állítsa meg már őket, és abbahagyhassák a magányos pörgést. Ezen elgondolkodtam, lehet, hogy azt akarják, de nekem most is vannak olyan gondolataim, mint régebben is, hogy nem tudom elépzelni/félek attól, hogy oda veszne a "szabadságom", a férfi társat szolgálni, (mint mosás, takarítás, házimunka őrá is), amikor annyira szűkre szabott az ember ideje.
Mi a véleménye erről a Doktor úrnak? Velem van a baj?
Előre is kölszönöm!
Nem volt még párkapcsolatom. Középkorú vagyok. Fiatalkoromban mindenféle nehézséggel kellett megküzdenem, súlyos, megoldatlan problémáim voltak, eszembe sem jutott, tulajdonképpen, hogy azonkívül mással foglalkozzam. Évitizedek teltek el. Egy ismert pszichológus előadásait néztem a Neten, ezt is ő mondta: középkorú nők, akik sportolnak, jól elvannak pár nélkül, ezt mondják, de valójában azt várják,hogy valaki állítsa meg már őket, és abbahagyhassák a magányos pörgést. Ezen elgondolkodtam, lehet, hogy azt akarják, de nekem most is vannak olyan gondolataim, mint régebben is, hogy nem tudom elépzelni/félek attól, hogy oda veszne a "szabadságom", a férfi társat szolgálni, (mint mosás, takarítás, házimunka őrá is), amikor annyira szűkre szabott az ember ideje.
Mi a véleménye erről a Doktor úrnak? Velem van a baj?
Előre is kölszönöm!
Kedves Kérdező!
Véleményem szerint Önnel nincsen "baj"!
Megszokta, hogy egyedül él és nehéz ezen változtatni. Soraiból kiérződik viszont, foglalkoztatja a téma.
Szabadsága korlátozásától fél. Elképzelhető, más szempontok szintén felmerülnek amikor a párkapcsolat mint gondolat eszébe jut.
Javaslom ezért, gyűjtse össze pontokba szedve mi szólna egy párkapcsolat mellett (mit nyerne általa), illetve az ellene szóló érveket szintén írja össze egy külön lapon.
Amikor végzett és ránéz a listákra valószínűsíthető, tisztábban látja majd saját helyzetét. Minél intenzívebben dolgozik a problémán észre fogja venni, egyre mélyebb összefüggések kerülnek elő, mindemellett komoly felismerésekre jut fiatal-, és gyerekkorával kapcsolatban egyaránt.
Ez a belső munka leghatásosabban pszichoterápiás folyamat során teljesedik ki, továbbá megnyílik a változtatás lehetősége életében, személyisége kibontakozhat.
Sok sikert kívánok hozzá!
Tisztelettel:
Véleményem szerint Önnel nincsen "baj"!
Megszokta, hogy egyedül él és nehéz ezen változtatni. Soraiból kiérződik viszont, foglalkoztatja a téma.
Szabadsága korlátozásától fél. Elképzelhető, más szempontok szintén felmerülnek amikor a párkapcsolat mint gondolat eszébe jut.
Javaslom ezért, gyűjtse össze pontokba szedve mi szólna egy párkapcsolat mellett (mit nyerne általa), illetve az ellene szóló érveket szintén írja össze egy külön lapon.
Amikor végzett és ránéz a listákra valószínűsíthető, tisztábban látja majd saját helyzetét. Minél intenzívebben dolgozik a problémán észre fogja venni, egyre mélyebb összefüggések kerülnek elő, mindemellett komoly felismerésekre jut fiatal-, és gyerekkorával kapcsolatban egyaránt.
Ez a belső munka leghatásosabban pszichoterápiás folyamat során teljesedik ki, továbbá megnyílik a változtatás lehetősége életében, személyisége kibontakozhat.
Sok sikert kívánok hozzá!
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 02. 11. 14:04
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Nehezen szoktam felkelni. Reggel-délelőtt elhavazva érzem magam, járókeretes, demens, idős anyám is el kell látnom. Reggel és este antidepresszívumot szedek. Fáradtnak érzem magam, vágyok vissza az ágyba, de nem fekszem le. Minden több km-re van, boltok 2-6 km-re, a városközpont is legalább 2 km-re. Heti többször be kellene mennem a városba, ügyet intézni, venni ezt-azt… A legsürgősebb miatt megyek, a többit halasztom másnapra, és tovább. Nem autóval, hanem biciklivel kell mennem. Nincs elég erőm. Rosszulléteim is szoktak lenni, kétségbeesés-érzés, vagy valami rossz érzés, hogy nem bírom tovább. Bírom, de valami olyan érzés. A kötelességeimhez, takarítás, mosdás, stb. nincs erőm és szerintem segítség kellene. Fizikailag is. És bánom, hogy annak ahogy élek, és ahogy szeretnék, semmi köze egymáshoz. Nem vagyok már fiatal, 50-es, de még most sincs jó/nyugalmas életem. A napi dolgokat nekem kell csinálnom, de nagy szükségem lenne olyanra, aki heti 1 nap eljön takarítani. Nem engedhetem meg magamnak anyagilag. Ez még lentebb húz. Kútba esett az életem. Anyám lerokkanása előtt is nehéz, rossz életem volt, és most még rosszabb lett. És a velem történt „szerencsétlenségeken” jár az eszem.
Nem mindig van rosszullétem, nem mindig vagyok nagyon erőtlen. Szeretném megkérdezni, hogy a Doktor úr szerint hangulatingadozásaim vannak, mint személyiségzavarban, vagy ez mind depresszió?
Előre is köszönöm Válaszát!
Nehezen szoktam felkelni. Reggel-délelőtt elhavazva érzem magam, járókeretes, demens, idős anyám is el kell látnom. Reggel és este antidepresszívumot szedek. Fáradtnak érzem magam, vágyok vissza az ágyba, de nem fekszem le. Minden több km-re van, boltok 2-6 km-re, a városközpont is legalább 2 km-re. Heti többször be kellene mennem a városba, ügyet intézni, venni ezt-azt… A legsürgősebb miatt megyek, a többit halasztom másnapra, és tovább. Nem autóval, hanem biciklivel kell mennem. Nincs elég erőm. Rosszulléteim is szoktak lenni, kétségbeesés-érzés, vagy valami rossz érzés, hogy nem bírom tovább. Bírom, de valami olyan érzés. A kötelességeimhez, takarítás, mosdás, stb. nincs erőm és szerintem segítség kellene. Fizikailag is. És bánom, hogy annak ahogy élek, és ahogy szeretnék, semmi köze egymáshoz. Nem vagyok már fiatal, 50-es, de még most sincs jó/nyugalmas életem. A napi dolgokat nekem kell csinálnom, de nagy szükségem lenne olyanra, aki heti 1 nap eljön takarítani. Nem engedhetem meg magamnak anyagilag. Ez még lentebb húz. Kútba esett az életem. Anyám lerokkanása előtt is nehéz, rossz életem volt, és most még rosszabb lett. És a velem történt „szerencsétlenségeken” jár az eszem.
Nem mindig van rosszullétem, nem mindig vagyok nagyon erőtlen. Szeretném megkérdezni, hogy a Doktor úr szerint hangulatingadozásaim vannak, mint személyiségzavarban, vagy ez mind depresszió?
Előre is köszönöm Válaszát!
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz helyzetbe került, mégis azt gondolom van kiút.
Demens, idős édesanyja ellátásában mindenképpen segítségre van szüksége. Anyagilag is megterhelő a helyzet ezért azt javaslom, egy nyugodtabb időszakban írja össze az összes lehetőséget a lakóhelyén, hogy támogatáshoz jusson. Alapítványi gondozás, Szeretetszolgálat, önkéntes szervezetek egyaránt szóba jönnek, egyházi fenntartású intézményekkel szintén érdemes kapcsolatba lépnie. Amennyiben a helyi Önkormányzatnál jelentkezik a problémával, eséllyel segítenek takarításban, alkalmanként gondozót küldenek és tehermentesítik Önt.
Levelében jelzi, hogy antidepresszívumot szed ezért feltételezem, pszichiáterhez jár aki felírja a gyógyszert.
Javaslom, beszéljen a szakembernek (és háziorvosának) nehéz körülményeiről továbbá arról is, nemcsak édesanyjának hanem saját magának ugyanúgy gyógyulást keres.
Szakpszichológus konzultációt érdemes megkérdeznie, társadalombiztosítás terhére tudna-e terápiás ülésekre járni és ha igen, ott tisztázható a hangulatingadozások háttere, azonkívül olyan technikákat tanulhat amelyek segítségével kiegyensúlyozottá válik, kevesebb gyógyszerre lesz szüksége, lelki értelemben megerősödik majd.
Mivel másképpen szeretne élni mint most, első lépésben ajánlom, gondolja végig és írja le egy füzetbe, a későbbiekben milyen szabadidős tevékenységeket végezne szívesen; esetleg beiratkozna egy tanfolyamra, társaságba járna?
Bízom benne, hogy szerencsével jár, konkrét segítséghez jut a városban és amikor a mindennapok már könnyebbé válnak az Ön élete is megváltozhat, mindennek eredményeképpen jobban fogja érezni magát, gondolatai pedig pozitív irányba fordulnak, tartalmas programokon vehet részt, összefoglalva egyre bizakodóbb lesz.
Tisztelettel:
Nagyon nehéz helyzetbe került, mégis azt gondolom van kiút.
Demens, idős édesanyja ellátásában mindenképpen segítségre van szüksége. Anyagilag is megterhelő a helyzet ezért azt javaslom, egy nyugodtabb időszakban írja össze az összes lehetőséget a lakóhelyén, hogy támogatáshoz jusson. Alapítványi gondozás, Szeretetszolgálat, önkéntes szervezetek egyaránt szóba jönnek, egyházi fenntartású intézményekkel szintén érdemes kapcsolatba lépnie. Amennyiben a helyi Önkormányzatnál jelentkezik a problémával, eséllyel segítenek takarításban, alkalmanként gondozót küldenek és tehermentesítik Önt.
Levelében jelzi, hogy antidepresszívumot szed ezért feltételezem, pszichiáterhez jár aki felírja a gyógyszert.
Javaslom, beszéljen a szakembernek (és háziorvosának) nehéz körülményeiről továbbá arról is, nemcsak édesanyjának hanem saját magának ugyanúgy gyógyulást keres.
Szakpszichológus konzultációt érdemes megkérdeznie, társadalombiztosítás terhére tudna-e terápiás ülésekre járni és ha igen, ott tisztázható a hangulatingadozások háttere, azonkívül olyan technikákat tanulhat amelyek segítségével kiegyensúlyozottá válik, kevesebb gyógyszerre lesz szüksége, lelki értelemben megerősödik majd.
Mivel másképpen szeretne élni mint most, első lépésben ajánlom, gondolja végig és írja le egy füzetbe, a későbbiekben milyen szabadidős tevékenységeket végezne szívesen; esetleg beiratkozna egy tanfolyamra, társaságba járna?
Bízom benne, hogy szerencsével jár, konkrét segítséghez jut a városban és amikor a mindennapok már könnyebbé válnak az Ön élete is megváltozhat, mindennek eredményeképpen jobban fogja érezni magát, gondolatai pedig pozitív irányba fordulnak, tartalmas programokon vehet részt, összefoglalva egyre bizakodóbb lesz.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 01. 26. 11:03
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Régen egy pszichológus azt mondta, amikor megtudta, hogy Pipolphen, és Frenolon gyógyszert írtak nekem, hogy: Úristen, miért írtak ilyen erős gyógyszereket?, majd folytatta, hogy biztos azért, hogy beszéljek. (Ugyanis nemigen volt mondanivalóm az orvos számára.) Azt szeretném kérdezni, hogy valóban létezett/létezik olyan, hogy egy gyógyszer tud segíteni abban, hogy az ember tudjon beszélgetni, vagy terápiába menni?
Előre is köszönöm a Választ!
Régen egy pszichológus azt mondta, amikor megtudta, hogy Pipolphen, és Frenolon gyógyszert írtak nekem, hogy: Úristen, miért írtak ilyen erős gyógyszereket?, majd folytatta, hogy biztos azért, hogy beszéljek. (Ugyanis nemigen volt mondanivalóm az orvos számára.) Azt szeretném kérdezni, hogy valóban létezett/létezik olyan, hogy egy gyógyszer tud segíteni abban, hogy az ember tudjon beszélgetni, vagy terápiába menni?
Előre is köszönöm a Választ!
Tisztelt Kérdező!
Régen szinte megegyezés volt a szakemberek között, miszerint súlyos állapotú páciensek leginkább gyógyszert kaptak, míg akiknél enyhébb szorongás, depresszió jelentkezett, ők pszichoterápiában részesültek.
Mára ez a szemlélet megváltozott. Ideális esetben gyógyszer nélkül is működhet a terápia, amikor viszont indokolt, egy jól kiválasztott tabletta megtámogatja a lelki gyógyulást. Cél, hogy minél rövidebb ideig kelljen szereket alkalmazni, a legjobb hatás elérése mellett.
Pszichés problémák esetén a gyógyszert mindig pszichiáter írja fel, így hármas együttműködés jön létre páciens, terapeuta és pszichiáter között.
Előfordul, a szorongás olyan erős, hogy nehezen nyílik meg a segítségkérő személy még szakember előtt is. Ilyen esetben indokolt lehet gyógyszeres segítség igénybevétele.
Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy a pszichoterápia másképpen működik mint egyéb szakterületek az egészségügyben. Amikor például tüneteket érzünk, elmegyünk a háziorvoshoz, vagy egyéb rendelésre, ott receptet kapunk, azt kiváltjuk és bízunk a gyógyulásban. Lelki rehabilitációnkhoz mindez kevés. Kliensek akik haladni szeretnének problémáik megoldásában, jelentős munkát fektetnek a terápiába és sikeresek lesznek. Kognitív-viselkedésterápiában például gyakoriak az otthoni aktivitások, házi feladatok, naplózás, munkalapok és kérdőívek kitöltése, mindezek közös megbeszélése.
Időnként tapasztaljuk, páciensek egy része visszautasítja a gyógyszerek felírását mert azok szedését megbélyegzőnek tartaná környezetük; pszichés problémáról van ugyanis szó. Szerencsére ez a szemlélet változik manapság.
Ismert előttünk az is, többen hangoztatják: "Mi semmire sem szedünk gyógyszert a családban, csak természetes módszereket használunk!"
Szakemberek ezt a fajta gondolkodást nem támogatják, mert bizonyos betegségek és állapotok szerek alkalmazása nélkül jelentősen elhúzódnak, ezáltal komoly szenvedést okoznak az érintetteknek.
Tisztelettel:
Régen szinte megegyezés volt a szakemberek között, miszerint súlyos állapotú páciensek leginkább gyógyszert kaptak, míg akiknél enyhébb szorongás, depresszió jelentkezett, ők pszichoterápiában részesültek.
Mára ez a szemlélet megváltozott. Ideális esetben gyógyszer nélkül is működhet a terápia, amikor viszont indokolt, egy jól kiválasztott tabletta megtámogatja a lelki gyógyulást. Cél, hogy minél rövidebb ideig kelljen szereket alkalmazni, a legjobb hatás elérése mellett.
Pszichés problémák esetén a gyógyszert mindig pszichiáter írja fel, így hármas együttműködés jön létre páciens, terapeuta és pszichiáter között.
Előfordul, a szorongás olyan erős, hogy nehezen nyílik meg a segítségkérő személy még szakember előtt is. Ilyen esetben indokolt lehet gyógyszeres segítség igénybevétele.
Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy a pszichoterápia másképpen működik mint egyéb szakterületek az egészségügyben. Amikor például tüneteket érzünk, elmegyünk a háziorvoshoz, vagy egyéb rendelésre, ott receptet kapunk, azt kiváltjuk és bízunk a gyógyulásban. Lelki rehabilitációnkhoz mindez kevés. Kliensek akik haladni szeretnének problémáik megoldásában, jelentős munkát fektetnek a terápiába és sikeresek lesznek. Kognitív-viselkedésterápiában például gyakoriak az otthoni aktivitások, házi feladatok, naplózás, munkalapok és kérdőívek kitöltése, mindezek közös megbeszélése.
Időnként tapasztaljuk, páciensek egy része visszautasítja a gyógyszerek felírását mert azok szedését megbélyegzőnek tartaná környezetük; pszichés problémáról van ugyanis szó. Szerencsére ez a szemlélet változik manapság.
Ismert előttünk az is, többen hangoztatják: "Mi semmire sem szedünk gyógyszert a családban, csak természetes módszereket használunk!"
Szakemberek ezt a fajta gondolkodást nem támogatják, mert bizonyos betegségek és állapotok szerek alkalmazása nélkül jelentősen elhúzódnak, ezáltal komoly szenvedést okoznak az érintetteknek.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 01. 19. 11:21
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Régebben egy pszichológus, ismerte az élettörténetem, de ahogy kiderült, hogy késői gyerek vagyok, (tehát szüleim nem huszasok, hanem majdnem 40 évesek voltak, születésemkor), elgondolkodott. Az jut eszembe, hogy miért, mit jelent, ha valaki késői gyerek? Vagyis általánosságban miben vagyunk mások, mint, akik fiatal szülők gyerekei? (Már nem tudok visszamenni ahhoz a pszichológushoz, hogy megkérdezzem, ill. tudom, mindenki más, mint a többiek), de úgy általánosságban érdekelne a lehetséges különbözőség.
Előre is köszönöm válaszát!
Régebben egy pszichológus, ismerte az élettörténetem, de ahogy kiderült, hogy késői gyerek vagyok, (tehát szüleim nem huszasok, hanem majdnem 40 évesek voltak, születésemkor), elgondolkodott. Az jut eszembe, hogy miért, mit jelent, ha valaki késői gyerek? Vagyis általánosságban miben vagyunk mások, mint, akik fiatal szülők gyerekei? (Már nem tudok visszamenni ahhoz a pszichológushoz, hogy megkérdezzem, ill. tudom, mindenki más, mint a többiek), de úgy általánosságban érdekelne a lehetséges különbözőség.
Előre is köszönöm válaszát!
Tisztelt Kérdező!
Nehéz a kérdésre egyértelmű feleletet adni.
Fontos volna ismerni a hátteret, Ön miképpen élte meg gyermekkorát? Hogyan érezte magát annak idején a családban? Milyen igényei-szükségletei teljesültek és melyek egyáltalán nem, vagy csak részben? Szabad volt-e önfeledten játszani például, megválaszthatta ehhez kedvenc játékait és játszótársait, vagy a szabadidő eltöltése esetleg feltételekhez kötött tevékenység volt, mondjuk jó bizonyítványt kellett bemutatni hozzá? Mennyire támogatták szülei Önt, vagy testvéreit, hogy elmondják véleményüket egy témában, vagy megengedett volt-e egyáltalán érzések, vágyak kifejezése a családban?
Fentiekből kiderül, a gyerekek szemszögéből lényegesebb milyen volt az otthoni légkör, megtapasztalták-e a kölcsönös szeretetet, biztonságot, kötődést a szülőkkel-, mint az apa és anya életkora.
Vannak persze általánosságok az idősebb szülőkkel, késői gyerekekkel kapcsolatban, melyekről gyakran hallunk. 40 év körüli szülők szakmailag már valószínűleg komoly eredményeket értek el, karrierjük csúcsán vannak és anyagi szempontból is többet nyújthatnak az egész családnak. Talán türelmesebbek mint fiatal korban, van idejük együtt tanulni, játszani gyerekeikkel. A feleség tapasztaltabb az anyaszerepben, pláne ha nagyobb gyerekek is vannak már. Szülők évek-évtizedek alatt összecsiszolódnak egymással és egységes nevelési elveket alkalmaznak.
Beszélhetünk hátrányokról is. Idős szülők nagyobb követelményeket támasztanak, illetve túlzottan félthetik, ezáltal korlátozzák gyerekeik szabad mozgásterét. Az idő előrehaladtával betegségek jelentkezhetnek náluk, az is nehézzé válhat alkalmanként, hogy együtt mozogjon, kiránduljon a család, vagy az apa együtt focizzon fiával.
Osztálytársak között pedig kínos szituáció lehet amikor a túlkoros szülő bemegy az iskolába értekezletre, vagy többnapos osztálykiránduláson vesz részt mint segítő. Előfordulhat, gyermeke szégyellni fogja őt mert társai azt hiszik, hogy a nagyszülő van jelen; még gúnyos megjegyzések, nevetgélések tárgyai is lehetnek mindketten.
Az általánosságokat még folytathatnánk, hiszen a késői gyermekekről azt tartják hamar önállósodnak, de hátrányként ugyanúgy hallunk példát arra vonatkozóan, milyen túl hamar felnőttszerepbe kerülni, tizenévesen kényszerből munkát vállalni, hogy megéljen a család.
Ma egyre többen beszélnek hasonló gondjaikról, sokan „elveszett gyerekkor”-t emlegetnek csak azért mert túl korán jött a felnőtté válás és úgy érzik, lemaradtak valamiről kortársaikkal szemben.
Érdemes megemlíteni, az érintettek mindegyike másképpen éli meg a „késői gyerek” problematikáját.
Mint látható messzire vezet a témafelvetés, Önnél pedig kellemes-, és kellemetlen emlékek egyaránt felszínre kerülhetnek amikor visszaidézi a régi időket. Akár egy felnőttkori terápia alapja is lehet alaposan megvizsgálni, milyen volt késői gyereknek lenni és hogyan hat mindez mai életére, hatásosan lehet dolgozni rajta a pszichoterápiás folyamat során.
Tisztelettel:
Nehéz a kérdésre egyértelmű feleletet adni.
Fontos volna ismerni a hátteret, Ön miképpen élte meg gyermekkorát? Hogyan érezte magát annak idején a családban? Milyen igényei-szükségletei teljesültek és melyek egyáltalán nem, vagy csak részben? Szabad volt-e önfeledten játszani például, megválaszthatta ehhez kedvenc játékait és játszótársait, vagy a szabadidő eltöltése esetleg feltételekhez kötött tevékenység volt, mondjuk jó bizonyítványt kellett bemutatni hozzá? Mennyire támogatták szülei Önt, vagy testvéreit, hogy elmondják véleményüket egy témában, vagy megengedett volt-e egyáltalán érzések, vágyak kifejezése a családban?
Fentiekből kiderül, a gyerekek szemszögéből lényegesebb milyen volt az otthoni légkör, megtapasztalták-e a kölcsönös szeretetet, biztonságot, kötődést a szülőkkel-, mint az apa és anya életkora.
Vannak persze általánosságok az idősebb szülőkkel, késői gyerekekkel kapcsolatban, melyekről gyakran hallunk. 40 év körüli szülők szakmailag már valószínűleg komoly eredményeket értek el, karrierjük csúcsán vannak és anyagi szempontból is többet nyújthatnak az egész családnak. Talán türelmesebbek mint fiatal korban, van idejük együtt tanulni, játszani gyerekeikkel. A feleség tapasztaltabb az anyaszerepben, pláne ha nagyobb gyerekek is vannak már. Szülők évek-évtizedek alatt összecsiszolódnak egymással és egységes nevelési elveket alkalmaznak.
Beszélhetünk hátrányokról is. Idős szülők nagyobb követelményeket támasztanak, illetve túlzottan félthetik, ezáltal korlátozzák gyerekeik szabad mozgásterét. Az idő előrehaladtával betegségek jelentkezhetnek náluk, az is nehézzé válhat alkalmanként, hogy együtt mozogjon, kiránduljon a család, vagy az apa együtt focizzon fiával.
Osztálytársak között pedig kínos szituáció lehet amikor a túlkoros szülő bemegy az iskolába értekezletre, vagy többnapos osztálykiránduláson vesz részt mint segítő. Előfordulhat, gyermeke szégyellni fogja őt mert társai azt hiszik, hogy a nagyszülő van jelen; még gúnyos megjegyzések, nevetgélések tárgyai is lehetnek mindketten.
Az általánosságokat még folytathatnánk, hiszen a késői gyermekekről azt tartják hamar önállósodnak, de hátrányként ugyanúgy hallunk példát arra vonatkozóan, milyen túl hamar felnőttszerepbe kerülni, tizenévesen kényszerből munkát vállalni, hogy megéljen a család.
Ma egyre többen beszélnek hasonló gondjaikról, sokan „elveszett gyerekkor”-t emlegetnek csak azért mert túl korán jött a felnőtté válás és úgy érzik, lemaradtak valamiről kortársaikkal szemben.
Érdemes megemlíteni, az érintettek mindegyike másképpen éli meg a „késői gyerek” problematikáját.
Mint látható messzire vezet a témafelvetés, Önnél pedig kellemes-, és kellemetlen emlékek egyaránt felszínre kerülhetnek amikor visszaidézi a régi időket. Akár egy felnőttkori terápia alapja is lehet alaposan megvizsgálni, milyen volt késői gyereknek lenni és hogyan hat mindez mai életére, hatásosan lehet dolgozni rajta a pszichoterápiás folyamat során.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 01. 08. 11:38
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Szeretném megkérdezni, hogy mit jelent, hogy valaki sodródik?
(Hallgattam Vekerdy tanár úr előadását, ő mondta, hogy a tinédzserek sodródhatnak. Akkor nem értem, mit jelent sodródni, mert én már több, mint kétszer annyi idős voltam, amikor rám mondták, hogy sodródom.)
Előre is köszönöm
Egy középkorú nő
Kedves Érdeklődő!
Javaslom, először is nézzük meg a szó jelentését a magyar nyelv értelmező szótárában:
"Személy, közösség valamely ellenállhatatlan erő kényszere alatt, valamely tévedés folytán akarata ellenére súlyos, kellemetlen helyzetbe kerül, vagy ilyen felé halad. Példa: bajba, veszedelembe sodródik; a válság felé sodródik.
A kedvező lehetőségeket érvényesülése érdekében, meggyőződés nélkül, de külsőleg alkalmazkodva elfogadja. Példa: addig-addig sodródott, hogy végül mégiscsak őt nevezték ki."
Sajnos részleteket nem írt arról, hogy fiatal felnőtt korában miért gondoltak mások sodródásra.
Feltehetőleg kevéssé irányította saját életét és hagyta, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek Önnel abban az életszakaszában.
Fenti példákból látszik, nyelvünkben a szónak átvitt értelemben valami bizalmas, rosszalló színezete van; "sodródás" esetén vagy átengedi a személy a kontrollt másnak és bajba kerül, vagy a végén ugyan jól jár, de semmit sem tett a sikerért, inkább jól helyezkedett a munkahelyén, stb.
Vekerdy tanár úr előadását nem ismerem, azzal viszont egyetértek, hogy a tinédzserek is sodródhatnak.
A serdülők gyakran nyitottak minden újra, legyen az zenei együttes, politikai és vallási irányzatok, tudomány, technika, nyelvek, de akár alkohol, kábítószerek, játékfüggés, szerencsejáték, kockázatos tevékenységek, stb.
Tizenévesek többsége vágyik az iránymutatásra, általában hozzáértő felnőtt személyek részéről akikben meg lehet bízni és közérthető válaszokra számítanak tőlük.
Gond viszont amikor rosszul és tapasztalatlanul választanak példaképeket, kritika nélkül követik őket és ezáltal bajba sodródnak; pénzügyi-jogi-egészségüket érintő-, vagy éppen további tanulmányaikat ellehetetlenítő szituációkba kerülnek rossz szándékú, esetleg veszélyes és kudarcos emberek miatt, akik viszont kiváló meggyőző erővel rendelkeznek.
Összefoglalva a "sodródás" nincs életkorhoz kötve és tudatosabb döntésekkel megelőzhetjük, hogy méltatlan helyzetben találjuk magunkat és szeretteinket egyaránt.
Dr. Forrai Péter
2023. 11. 15. 10:56
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
Szeretném kérdezni, hogy ha férfi rendszeresen gyógyszert szed, okozhat-e rendellenességet a babának?
Rexetint és Ataraxot szedek.
Egyes orvosok szerint ezek számítanak, más orvosok szerint nem.
Folyamatosan több orvost, gyógyszerészt kérdezgetek, de nagyon különböző válaszokat kapok, ezért nagyon el vagyok bizonytalanodva.
Egy pszichiáter azt mondta, hogy a paroxetin jelen van minden egyes spermiumban és a gyerek függő lesz amikor megszületik és szorong és sír megállás nélkül.
A pszichiáterem aki már nem ma kezdte, rengeteg gyógyszer szedő betegének férfinak is nőnek is követte az útját és mindenkinek egészséges gyermeke született.
Bár itt megjegyezném, hogy a különböző gyógyszereknek más hatása lehet.
A háziorvosom szerint ne aggódjak, mert a petesejt nem fogad be beteg vagy mutáns spermiumot, ha mégis, akkor spontán vetélés történik pár nap után.
Egy urológus szerint, a vér-here gát védi a spermiumokat az ilyen károktól.
Valaki szerint a Rexetin okoz gondot, az Atarax nem, más szerint pedig éppen fordítva.
Azt is olvastam, hogy e két gyógyszer nem tartozik a teratogén gyógyszerek csoportjába. Bár ilyen esetekben is a nőkön van a hangsúly.
Dr Czeizel Endre szerint sokszor azért írják rá ezeket az óvintézkedéseket a gyógyszergyártók, hogy jogilag bebiztosítsák magukat.
A betegtájékoztatókban leírtak sem nyugtatnak meg:
Rexetin:
"Állatkísérletekben a paroxetin negatívan befolyásolta az ondó minőségét. Ez elméletileg hatással lehet a termékenységre, azonban a humán termékenységre kifejtett hatást mindeddig nem figyeltek meg."
Atarax:
"Az Atarax kezelés ideje alatt megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a fogamzóképes korú nőknek és férfiaknak egyaránt a terhesség megelőzése érdekében."
A segítő válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel, Proksa Viktor
Szeretném kérdezni, hogy ha férfi rendszeresen gyógyszert szed, okozhat-e rendellenességet a babának?
Rexetint és Ataraxot szedek.
Egyes orvosok szerint ezek számítanak, más orvosok szerint nem.
Folyamatosan több orvost, gyógyszerészt kérdezgetek, de nagyon különböző válaszokat kapok, ezért nagyon el vagyok bizonytalanodva.
Egy pszichiáter azt mondta, hogy a paroxetin jelen van minden egyes spermiumban és a gyerek függő lesz amikor megszületik és szorong és sír megállás nélkül.
A pszichiáterem aki már nem ma kezdte, rengeteg gyógyszer szedő betegének férfinak is nőnek is követte az útját és mindenkinek egészséges gyermeke született.
Bár itt megjegyezném, hogy a különböző gyógyszereknek más hatása lehet.
A háziorvosom szerint ne aggódjak, mert a petesejt nem fogad be beteg vagy mutáns spermiumot, ha mégis, akkor spontán vetélés történik pár nap után.
Egy urológus szerint, a vér-here gát védi a spermiumokat az ilyen károktól.
Valaki szerint a Rexetin okoz gondot, az Atarax nem, más szerint pedig éppen fordítva.
Azt is olvastam, hogy e két gyógyszer nem tartozik a teratogén gyógyszerek csoportjába. Bár ilyen esetekben is a nőkön van a hangsúly.
Dr Czeizel Endre szerint sokszor azért írják rá ezeket az óvintézkedéseket a gyógyszergyártók, hogy jogilag bebiztosítsák magukat.
A betegtájékoztatókban leírtak sem nyugtatnak meg:
Rexetin:
"Állatkísérletekben a paroxetin negatívan befolyásolta az ondó minőségét. Ez elméletileg hatással lehet a termékenységre, azonban a humán termékenységre kifejtett hatást mindeddig nem figyeltek meg."
Atarax:
"Az Atarax kezelés ideje alatt megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a fogamzóképes korú nőknek és férfiaknak egyaránt a terhesség megelőzése érdekében."
A segítő válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel, Proksa Viktor
Tisztelt Proksa Viktor Úr!
Teljesen megértem aggodalmát, levele szerint folyamatosan kérdezi az orvosokat és gyógyszerészeket, válaszuk azonban elbizonytalanítja, ezért újabb-, és újabb véleményt kér.
Amennyiben arra számít, hogy majd egy szakember 100%-os biztonsággal megmondja, hogy a szedett gyógyszerek ártalmatlanok, vagy elváltozást okoznak a következő generációban, minden bizonnyal csalódni fog.
A tudomány mai állása szerint ugyanis ezen a területen sok a bizonytalansági tényező, állandó kutatások mellett is inkább VALÓSZÍNŰSÉGRŐL beszélnek a hozzáértők.
Érdemes egyébként ezzel a fogalommal megbarátkoznunk; hasonló példa, amikor az Ön által említett betegtájékoztatókban arról olvasunk, hogy bizonyos gyógyszerek szedése mellett tíz-, száz-, esetleg ezer páciens között előfordult-e bármelyiküknél kellemetlen tünet?
Tehát teljes bizonyosság helyett elfogadjuk a mérések eredményeit és a statisztikákra hagyatkozunk.
Már ezzel a szemlélettel úgy is feltehetjük a kérdést: „Jelenlegi ismereteink szerint milyen eséllyel számíthatok egészséges babára a folyamatosan szedett gyógyszereim mellett?”
Hozzátenném, a gyógyszereken kívül még nagyon sok tényező befolyásoló szerepét ismerjük az átöröklés témájában. Ilyen lehet például az elfogyasztott étel, ital, a levegő minősége, rendszeres sportolás, stressztűrő képességünk, életvezetésünk kérdései mint például: boldogok vagyunk, kiteljesedett életet élünk, vagy éppen nyomasztó gondolatoktól szenvedünk, esetleg boldogtalannak, sikertelennek nevezzük magunkat ha mások rákérdeznek, stb.
Mindezeket figyelembe véve fenti kérdésfeltevést akár így is módosíthatjuk:
„Mit tegyek testi-, és lelki egészségemért, hogyan éljem legoptimálisabban és felelősségteljes módon az életemet, hogy az utódaimat lehetőség szerint megkíméljem a bajoktól és betegségektől?”
Tisztelettel:
Teljesen megértem aggodalmát, levele szerint folyamatosan kérdezi az orvosokat és gyógyszerészeket, válaszuk azonban elbizonytalanítja, ezért újabb-, és újabb véleményt kér.
Amennyiben arra számít, hogy majd egy szakember 100%-os biztonsággal megmondja, hogy a szedett gyógyszerek ártalmatlanok, vagy elváltozást okoznak a következő generációban, minden bizonnyal csalódni fog.
A tudomány mai állása szerint ugyanis ezen a területen sok a bizonytalansági tényező, állandó kutatások mellett is inkább VALÓSZÍNŰSÉGRŐL beszélnek a hozzáértők.
Érdemes egyébként ezzel a fogalommal megbarátkoznunk; hasonló példa, amikor az Ön által említett betegtájékoztatókban arról olvasunk, hogy bizonyos gyógyszerek szedése mellett tíz-, száz-, esetleg ezer páciens között előfordult-e bármelyiküknél kellemetlen tünet?
Tehát teljes bizonyosság helyett elfogadjuk a mérések eredményeit és a statisztikákra hagyatkozunk.
Már ezzel a szemlélettel úgy is feltehetjük a kérdést: „Jelenlegi ismereteink szerint milyen eséllyel számíthatok egészséges babára a folyamatosan szedett gyógyszereim mellett?”
Hozzátenném, a gyógyszereken kívül még nagyon sok tényező befolyásoló szerepét ismerjük az átöröklés témájában. Ilyen lehet például az elfogyasztott étel, ital, a levegő minősége, rendszeres sportolás, stressztűrő képességünk, életvezetésünk kérdései mint például: boldogok vagyunk, kiteljesedett életet élünk, vagy éppen nyomasztó gondolatoktól szenvedünk, esetleg boldogtalannak, sikertelennek nevezzük magunkat ha mások rákérdeznek, stb.
Mindezeket figyelembe véve fenti kérdésfeltevést akár így is módosíthatjuk:
„Mit tegyek testi-, és lelki egészségemért, hogyan éljem legoptimálisabban és felelősségteljes módon az életemet, hogy az utódaimat lehetőség szerint megkíméljem a bajoktól és betegségektől?”
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2023. 06. 20. 07:36
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Doktor úr!
Egy barátnőm miatt írok önnek. Nagyon el vagyok keseredve. A barátnőm egy 20 éves lány. Egy konzervatív muszlim családban nőtt fel és az apja nagyon rosszul bánik vele. Gyerekkorától fogva megalázza és mindenben korlátozza az életét. Még az öltözködésébe is bele szól. Nem mehet el a barátnőivel. Olykor bántalmazza is. Az anyja szereti, de nagyon gyenge és el van nyomva a férje által, ő nem tud a lányán segíteni. A barátnőmnem még sosem volt kapcsolata. Azt gondolom az apjával való rossz kapcsolat lehet az oka, de mindig csak idősebb férfiakhoz vonzódott. Pár évvel ezelőtt egy híres emberbe volt szerelmes, akit az interneten keresztül zaklatott, a feleségének üzeneteket ír, mondván a férfi el fogja őt hagyni nem szereti satöbbi. Aztán kiszeretett belőle. Ezután kezdődtek az igazi bajok. Az interneten megismerkedett egy nála 12-13 évvel idősebb török férfival, akibe beleszerett. De kiderült, hogy a férfi más nőkkel is beszél így összevesztek. De a barátnőm sosem tudta elfelejteni őt 1,5 évig. Egyszer aztán a férfi észrevette, hogy a barátnőm megnézte a profilját az egyik közösségi oldalon és ráírt. De csak azért, mert a barátnőm egyetem miatt abba a városba költözött, ahol a férfi lakik. Újra elkezdtek neki írogatni. Találkoztak. A barátnőm még jobban beleszerettt, azt gondolta, hogy egyetem után majd összeházasodnak. De már a második randin kiderült, hogy a férfi tisztességtelen. Mivel a barátnőm egy vallásos muszlim lány, nem akarta a kezét megfogni, de a férfi ezt nem fogadta el és erőszakkal megfogta a kezét, sőt meg akarta csókolni. A barátnőm ezután nagyon rosszul érezte magát. De nem tudott vele szakítani. Egyszer megpróbálta, a férfi annyira se méltatta, hogy válaszoljon neki. Csak egy nap múlva válaszolt. Aztán valahogy kibékültek. Pár nap múlva nem tudom pontosan, hogy mi történt köztük, összevesztek és a férfi bevallotta neki, hogy végig csak áltatta, nem szereti őt csak a lány ártatlansága és iránta való szeretete vonzotta, de ő sosem akar komoly kapcsoaltot, csak szexet akar a nőktől. Sőt azt is mondta, hogy ha folytatják nem fogja tudnu magát kontrollálni ezt talán még szexet is kezdeményezni fog. Tehát gyakorlatilag azt mondta neki, hogy erőszakig is elfajulhat a dolgo... A férfi ezután letiltotta mindenhonnan a barátnőmet. A barátnőm teljesen kikészült ezután. Egy hete szakítottak, de egész nap csak sír, nem tud tanulni a vizsgáira, sőt azt mondja, csak azért nem lett öngyilkos, hogy ne szomorítsa el az anyját. Próbálok mellette lenni és támogatni, de semmi sem segít. Félek hogy ártani fog magának.
Nem vagyok pszichológus, de az én véleményem az, hogy a barátnőm nem szerelmes ebbe a férfiba csak megszállott. Azt mondta, hogy a férfi annyira csúnya, hogy szégyellt vele végig menni az utcán és azt, hogy csak azért nem veszett vele össze amikor megfogta a kezét, mert félt hogy valamit csinál vele. Szerintem ha igazán szerette volna nem szégyellte volna és nem félt volna tőle. Én azt gondolom, hogy szeretet hiányban nőtt fel és mivel életében legelőször ez a férfi adta meg neki a figyelmet, amire vágyott, belé kapaszkodott, hozzá akart elmenekülni az egyéb problémái elől.
Ön mit gondol, egyetért vele hogy ez nem szerelem? Milyen tanácsot tudna adni, hogy segíthetnék a barátnőmnek elfelejteni őt? Hogy tudnám megakadályozni hogy ártson magának? A szüleivel sajnos nem beszélhetek, ha megtudnák hogy egy férfival találkozott annak nagyon rossz következményei lennének.
Előre is köszönöm szépen!
Egy barátnőm miatt írok önnek. Nagyon el vagyok keseredve. A barátnőm egy 20 éves lány. Egy konzervatív muszlim családban nőtt fel és az apja nagyon rosszul bánik vele. Gyerekkorától fogva megalázza és mindenben korlátozza az életét. Még az öltözködésébe is bele szól. Nem mehet el a barátnőivel. Olykor bántalmazza is. Az anyja szereti, de nagyon gyenge és el van nyomva a férje által, ő nem tud a lányán segíteni. A barátnőmnem még sosem volt kapcsolata. Azt gondolom az apjával való rossz kapcsolat lehet az oka, de mindig csak idősebb férfiakhoz vonzódott. Pár évvel ezelőtt egy híres emberbe volt szerelmes, akit az interneten keresztül zaklatott, a feleségének üzeneteket ír, mondván a férfi el fogja őt hagyni nem szereti satöbbi. Aztán kiszeretett belőle. Ezután kezdődtek az igazi bajok. Az interneten megismerkedett egy nála 12-13 évvel idősebb török férfival, akibe beleszerett. De kiderült, hogy a férfi más nőkkel is beszél így összevesztek. De a barátnőm sosem tudta elfelejteni őt 1,5 évig. Egyszer aztán a férfi észrevette, hogy a barátnőm megnézte a profilját az egyik közösségi oldalon és ráírt. De csak azért, mert a barátnőm egyetem miatt abba a városba költözött, ahol a férfi lakik. Újra elkezdtek neki írogatni. Találkoztak. A barátnőm még jobban beleszerettt, azt gondolta, hogy egyetem után majd összeházasodnak. De már a második randin kiderült, hogy a férfi tisztességtelen. Mivel a barátnőm egy vallásos muszlim lány, nem akarta a kezét megfogni, de a férfi ezt nem fogadta el és erőszakkal megfogta a kezét, sőt meg akarta csókolni. A barátnőm ezután nagyon rosszul érezte magát. De nem tudott vele szakítani. Egyszer megpróbálta, a férfi annyira se méltatta, hogy válaszoljon neki. Csak egy nap múlva válaszolt. Aztán valahogy kibékültek. Pár nap múlva nem tudom pontosan, hogy mi történt köztük, összevesztek és a férfi bevallotta neki, hogy végig csak áltatta, nem szereti őt csak a lány ártatlansága és iránta való szeretete vonzotta, de ő sosem akar komoly kapcsoaltot, csak szexet akar a nőktől. Sőt azt is mondta, hogy ha folytatják nem fogja tudnu magát kontrollálni ezt talán még szexet is kezdeményezni fog. Tehát gyakorlatilag azt mondta neki, hogy erőszakig is elfajulhat a dolgo... A férfi ezután letiltotta mindenhonnan a barátnőmet. A barátnőm teljesen kikészült ezután. Egy hete szakítottak, de egész nap csak sír, nem tud tanulni a vizsgáira, sőt azt mondja, csak azért nem lett öngyilkos, hogy ne szomorítsa el az anyját. Próbálok mellette lenni és támogatni, de semmi sem segít. Félek hogy ártani fog magának.
Nem vagyok pszichológus, de az én véleményem az, hogy a barátnőm nem szerelmes ebbe a férfiba csak megszállott. Azt mondta, hogy a férfi annyira csúnya, hogy szégyellt vele végig menni az utcán és azt, hogy csak azért nem veszett vele össze amikor megfogta a kezét, mert félt hogy valamit csinál vele. Szerintem ha igazán szerette volna nem szégyellte volna és nem félt volna tőle. Én azt gondolom, hogy szeretet hiányban nőtt fel és mivel életében legelőször ez a férfi adta meg neki a figyelmet, amire vágyott, belé kapaszkodott, hozzá akart elmenekülni az egyéb problémái elől.
Ön mit gondol, egyetért vele hogy ez nem szerelem? Milyen tanácsot tudna adni, hogy segíthetnék a barátnőmnek elfelejteni őt? Hogy tudnám megakadályozni hogy ártson magának? A szüleivel sajnos nem beszélhetek, ha megtudnák hogy egy férfival találkozott annak nagyon rossz következményei lennének.
Előre is köszönöm szépen!
Tisztelt Kérdező!
Nehéz problémával kapcsolatban keresett meg.
Mivel attól tart, barátnője árthat saját magának, érdemes mindezt komolyan venni.
Egyik legnagyobb támogatás lehet az Ön részéről, hogy együtt összeállítanak egy listát (címmel, elérhetőség feltüntetésével) azokról a helyekről, ahol a fiatal hölgy szakmai segítségre számíthat ebben a nehéz helyzetben.
Háziorvosával mindenképpen érdemes kapcsolatba lépni és őszintén beszélni a körülményekről, ezen kívül lakóhelye szerinti pszichiátriai osztályon, vagy gondozóban is el fogják látni baj esetén.
Lelki elsősegélyt nyújtó professzionális telefonvonalak számát szintén jegyezzék fel, javaslom.
Lényeges, hogy írásban történjen, ugyanis krízishelyzetben a betegek-, és hozzátartozóik számára is gyakran rendkívül megterhelő feladat eldönteni, mi legyen a teendő?
Legfontosabb a megelőzés, ezért barátnőjének javasolt a pszichoterápia.
Olyan szakembert tanácsos felkérni minderre, aki részleteiben ismeri a kultúrát és vallást, amelyben a hölgy nevelkedett.
Amennyiben nálunk ilyen képzettséggel rendelkező terapeutát nem találnak, ideális megoldás az online (videós) pszichoterápiás ellátás.
Barátnője esetében például külföldön élő szakember bevonásával választ kaphat olyan speciális problémák megoldására mint apa-lánya kapcsolat jobbá tétele, illetve idegen férfiakkal történő ismerkedés kérdései a vallási előírások figyelembe vételével.
Tisztelettel:
Nehéz problémával kapcsolatban keresett meg.
Mivel attól tart, barátnője árthat saját magának, érdemes mindezt komolyan venni.
Egyik legnagyobb támogatás lehet az Ön részéről, hogy együtt összeállítanak egy listát (címmel, elérhetőség feltüntetésével) azokról a helyekről, ahol a fiatal hölgy szakmai segítségre számíthat ebben a nehéz helyzetben.
Háziorvosával mindenképpen érdemes kapcsolatba lépni és őszintén beszélni a körülményekről, ezen kívül lakóhelye szerinti pszichiátriai osztályon, vagy gondozóban is el fogják látni baj esetén.
Lelki elsősegélyt nyújtó professzionális telefonvonalak számát szintén jegyezzék fel, javaslom.
Lényeges, hogy írásban történjen, ugyanis krízishelyzetben a betegek-, és hozzátartozóik számára is gyakran rendkívül megterhelő feladat eldönteni, mi legyen a teendő?
Legfontosabb a megelőzés, ezért barátnőjének javasolt a pszichoterápia.
Olyan szakembert tanácsos felkérni minderre, aki részleteiben ismeri a kultúrát és vallást, amelyben a hölgy nevelkedett.
Amennyiben nálunk ilyen képzettséggel rendelkező terapeutát nem találnak, ideális megoldás az online (videós) pszichoterápiás ellátás.
Barátnője esetében például külföldön élő szakember bevonásával választ kaphat olyan speciális problémák megoldására mint apa-lánya kapcsolat jobbá tétele, illetve idegen férfiakkal történő ismerkedés kérdései a vallási előírások figyelembe vételével.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2023. 06. 14. 22:20
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr,
köszönöm a választ! (073-as végű kérdés)
Volt már nekem felkészülésem, fölírtam, és útközben olvasgattam, hogy mit írtam emailben, mert utána mindig arról beszéltünk volna. De amikor az orvos mondott arról valamit, nem ismertem fel, hogy azt én írtam, és nem tudtam beszélni. Vagy azt hittem, nem nyomta meg az ajtónyitót, miközben megnyomta, de én későn reagáltam, és nem tudtam elsőre bemenni… Amikor meg a jegyzetem a kezemben volt, h. arról mondok neki vmit, dühösen kérdezte, hogy: az mi?! Meg nem is tudtam, h. vinnem kell témát, mert legelőször nem is arról volt szó. Tőle vártam, h. beszéljen. Meg azt mondta, azt kell csinálni, amit ő mond, várta, h. menjek el dolgozni, munkahelyre.
Mindegy, majd lesz valahogy.
Köszönöm az asszertív tréning ajánlását, ahhoz is utaznom kellene, nincs kedvem ilyenhez. Eddig egyedül barangoltam plázában.
köszönöm a választ! (073-as végű kérdés)
Volt már nekem felkészülésem, fölírtam, és útközben olvasgattam, hogy mit írtam emailben, mert utána mindig arról beszéltünk volna. De amikor az orvos mondott arról valamit, nem ismertem fel, hogy azt én írtam, és nem tudtam beszélni. Vagy azt hittem, nem nyomta meg az ajtónyitót, miközben megnyomta, de én későn reagáltam, és nem tudtam elsőre bemenni… Amikor meg a jegyzetem a kezemben volt, h. arról mondok neki vmit, dühösen kérdezte, hogy: az mi?! Meg nem is tudtam, h. vinnem kell témát, mert legelőször nem is arról volt szó. Tőle vártam, h. beszéljen. Meg azt mondta, azt kell csinálni, amit ő mond, várta, h. menjek el dolgozni, munkahelyre.
Mindegy, majd lesz valahogy.
Köszönöm az asszertív tréning ajánlását, ahhoz is utaznom kellene, nincs kedvem ilyenhez. Eddig egyedül barangoltam plázában.
Tisztelt Kérdező!
Köszönöm visszajelzését.
Üdvözlettel:
Köszönöm visszajelzését.
Üdvözlettel:
Dr. Forrai Péter
2023. 06. 12. 07:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Régóta kapok recptet pszichiátertől, depresszióra szedek gyógyszert. Írni tudtam neki mindig problémáimról, de személyes találkozáskor beszélni nem. Valami miatt. Gátoltság? De nem szeretnék máshoz menni. Hogyn lehetne ezt orvosolni? Pl. ha gyógyszert cserélnénk, vagy másikat is írna? Esetleg attól kerülhetnék-e olyan állapotba, ami kommunikációra alkalmassá tenne? Önnek mi a véleménye?
Köszönöm Válaszát!
Régóta kapok recptet pszichiátertől, depresszióra szedek gyógyszert. Írni tudtam neki mindig problémáimról, de személyes találkozáskor beszélni nem. Valami miatt. Gátoltság? De nem szeretnék máshoz menni. Hogyn lehetne ezt orvosolni? Pl. ha gyógyszert cserélnénk, vagy másikat is írna? Esetleg attól kerülhetnék-e olyan állapotba, ami kommunikációra alkalmassá tenne? Önnek mi a véleménye?
Köszönöm Válaszát!
Tisztelt Kérdező!
Gyakran megfigyeljük, kommunikációs készletünk beszűkülhet vizsgaszituációban, magasabban pozícionált emberek közelében, vagy akiket mások elismernek.
Érdemes felkészülni hasonló helyzetekre és szerencsére ma már erre megvan a lehetőségünk.
Legközelebb mielőtt visszatér pszichiáteréhez javaslom, először gondolja át azokat a legfontosabb problémáit amelyekről szívesen beszélne a rendelőben. Mindezeket bátran írja le akár felsorolás szerűen. Később amikor újra olvassa, esetleg kiegészíti újabb szempontokkal de az is lehetséges, hogy az eredeti listáról kihúz néhány tételt mert már kevésbé tartja lényegesnek.
Magával is viheti jegyzeteit a konzultációra, biztonságot ad.
Említett gátoltsága oldható ha megbízható személlyel előre eljátsszák a rendelői szituációt. Akár szerepet is cserélhetnek így mindegyikük lehet orvos és páciens egyaránt.
Közben megjelenik a humor, nevetés, az pedig oldja a feszültséget, növeli a magabiztosságot.
Amennyiben még több ismeretet szeretne a témában, beiratkozhat asszertív kommunikációs tréningre, ahol olyan elméleti és gyakorlati tudásra tehet szert, hogy szinte bármilyen párbeszédben kellemesen érzi majd magát.
Tisztelettel:
Gyakran megfigyeljük, kommunikációs készletünk beszűkülhet vizsgaszituációban, magasabban pozícionált emberek közelében, vagy akiket mások elismernek.
Érdemes felkészülni hasonló helyzetekre és szerencsére ma már erre megvan a lehetőségünk.
Legközelebb mielőtt visszatér pszichiáteréhez javaslom, először gondolja át azokat a legfontosabb problémáit amelyekről szívesen beszélne a rendelőben. Mindezeket bátran írja le akár felsorolás szerűen. Később amikor újra olvassa, esetleg kiegészíti újabb szempontokkal de az is lehetséges, hogy az eredeti listáról kihúz néhány tételt mert már kevésbé tartja lényegesnek.
Magával is viheti jegyzeteit a konzultációra, biztonságot ad.
Említett gátoltsága oldható ha megbízható személlyel előre eljátsszák a rendelői szituációt. Akár szerepet is cserélhetnek így mindegyikük lehet orvos és páciens egyaránt.
Közben megjelenik a humor, nevetés, az pedig oldja a feszültséget, növeli a magabiztosságot.
Amennyiben még több ismeretet szeretne a témában, beiratkozhat asszertív kommunikációs tréningre, ahol olyan elméleti és gyakorlati tudásra tehet szert, hogy szinte bármilyen párbeszédben kellemesen érzi majd magát.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2023. 06. 08. 07:15
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Depressziós vagyok már régóta. Pszichiáter állapította meg. Szedek is rá gyógyszert. Amikor másik orvosnál voltam, azt meg azt mondta, inkább kérdezte, hogy de borderline személyiségzavaros vagyok, nem depressziós. Nehéz volt az életem, egész pici koromtól. Olyan depressziós szoktam lenni, hogy antidepresszívum nélkül fel sem tudnék kelni. Mindent nehezen kezdek el, végzek, és nincs hozzá kedvem. Gyógyszer nélkül erőm sincs. Rémálmokra riadok, és a hétköznapi stresszek, gondok gyötörnek, testi tünetek is vannak: fejfájás, nagy feszültség, rosszullét: akkor hányinger, gyomorfájás, elfehéredés, olyan rosszul, gyengén vagyok akkor, örülök, ha WC-re ki tudok menni, egyébként semmit. Mindent negítívan látok akkor, egyébként sem nagyon kedvezően..., a rossz dolgok, traumák vannak akkor a fejemben! Ezek alapján a Doktor úr depressziót, vagy személyiségzavart mondana? Várom válaszát, köszönettel
Középkorú nő
Depressziós vagyok már régóta. Pszichiáter állapította meg. Szedek is rá gyógyszert. Amikor másik orvosnál voltam, azt meg azt mondta, inkább kérdezte, hogy de borderline személyiségzavaros vagyok, nem depressziós. Nehéz volt az életem, egész pici koromtól. Olyan depressziós szoktam lenni, hogy antidepresszívum nélkül fel sem tudnék kelni. Mindent nehezen kezdek el, végzek, és nincs hozzá kedvem. Gyógyszer nélkül erőm sincs. Rémálmokra riadok, és a hétköznapi stresszek, gondok gyötörnek, testi tünetek is vannak: fejfájás, nagy feszültség, rosszullét: akkor hányinger, gyomorfájás, elfehéredés, olyan rosszul, gyengén vagyok akkor, örülök, ha WC-re ki tudok menni, egyébként semmit. Mindent negítívan látok akkor, egyébként sem nagyon kedvezően..., a rossz dolgok, traumák vannak akkor a fejemben! Ezek alapján a Doktor úr depressziót, vagy személyiségzavart mondana? Várom válaszát, köszönettel
Középkorú nő
Kedves Kérdező!
Depresszióval kezeli a pszichiáter, ez a tény önmagában nem zárja ki személyiségzavar jelenlétét a háttérben.
Borderline zavar megállapítása a rendelőben zajlik, hosszú diagnosztikai folyamat eredményeképpen.
Levele alapján azt gondolom, Önnek az volna a legfontosabb, hogy javuljon az állapota, energikusabb legyen és pozitívabb formában értékelje a mindennapok eseményeit.
Azzal, hogy kap esetleg egy újabb diagnózist, önmagában kevés változás történne az életében.
Javaslom ezért, keressen fel szakembert, pszichoterapeutát, akiben megbízna és közösen dolgozzák fel a gyermekkori traumákat.
Olyan technikákat ismerhet meg a terápia során amelyek segítségével sikeresebben megküzdhet a stresszel, jobban megismeri saját működését és megtapasztalja, csökkenni fognak a kellemetlen testi tünetek is amelyek ma annyi problémát okoznak.
Tisztelettel:
Depresszióval kezeli a pszichiáter, ez a tény önmagában nem zárja ki személyiségzavar jelenlétét a háttérben.
Borderline zavar megállapítása a rendelőben zajlik, hosszú diagnosztikai folyamat eredményeképpen.
Levele alapján azt gondolom, Önnek az volna a legfontosabb, hogy javuljon az állapota, energikusabb legyen és pozitívabb formában értékelje a mindennapok eseményeit.
Azzal, hogy kap esetleg egy újabb diagnózist, önmagában kevés változás történne az életében.
Javaslom ezért, keressen fel szakembert, pszichoterapeutát, akiben megbízna és közösen dolgozzák fel a gyermekkori traumákat.
Olyan technikákat ismerhet meg a terápia során amelyek segítségével sikeresebben megküzdhet a stresszel, jobban megismeri saját működését és megtapasztalja, csökkenni fognak a kellemetlen testi tünetek is amelyek ma annyi problémát okoznak.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2023. 06. 01. 16:01
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt dr Úr!
29 éves anyuka vagyok. Egy 1eves kislányom van és most a másodikkal vagyok terhes. A problémám nagyon aggasztó amióta az első gyermekemmel terhes voltam megváltoztam. Néha düh rohamot kapok apróságért török-zúzok a lakásban. Nem tudom hova tenni ezt. Soha előtte nem viselkedtem így. Évekig vágytam rá hogy anya legyek most mégse ez a legszebb időszak.. Úgy értem ezek beárnyékolják.. Pedig imádom a kislányom és a férjemmel is nagyon jó a kapcsolatunk. Nem tudom hogyan segítsek magamon. Terhesség alatt pláne hiszen gyógyszert sem szedhetek. Kérem adjon tanácsot.
29 éves anyuka vagyok. Egy 1eves kislányom van és most a másodikkal vagyok terhes. A problémám nagyon aggasztó amióta az első gyermekemmel terhes voltam megváltoztam. Néha düh rohamot kapok apróságért török-zúzok a lakásban. Nem tudom hova tenni ezt. Soha előtte nem viselkedtem így. Évekig vágytam rá hogy anya legyek most mégse ez a legszebb időszak.. Úgy értem ezek beárnyékolják.. Pedig imádom a kislányom és a férjemmel is nagyon jó a kapcsolatunk. Nem tudom hogyan segítsek magamon. Terhesség alatt pláne hiszen gyógyszert sem szedhetek. Kérem adjon tanácsot.
Tisztelt Kérdező!
Ismert tény, terhesség alatt hormonális és egyéb változások történnek a szervezetben, szülés után pedig az életkörülmények alakulnak át jelentősen.
Beszámolója szerint ismét terhes, viszonylag rövid idő alatt egész élete megváltozott.
Tisztázandó még, alapvető igényei mennyire teljesülnek ezekben a hónapokban, úgy mint rendszeres evés-ivás-alvás-mozgás, továbbá jut-e idő önmaga fejlesztésére és férjével az egyébként nagyon jó kapcsolatuk elmélyítésére?
Amennyiben mégsem, érdemes ezzel a területtel kezdeni, alapvetően biztosítani a megfelelő körülményeket.
Javaslom az egyéni pszichoterápiát; kereteket, rendszert biztosít a javuláshoz. Agresszió-düh okait érdemes a terápia során feltárni. A folyamat során minden bizonnyal kiderül, régebbi időkre esetleg a gyermekkorra nyúlik vissza a probléma, annak ellenére, hogy előző terhessége idején kezdődtek a gondok.
Asszertív kommunikációs, ezen kívül feszültség-kezelési technikák elsajátításával megtapasztalja majd, érzései kifejezésével impulzivitás nélkül, könnyebben kezelhetők a konfliktusok, sikeresen megoldhatók az éles helyzetek.
Érdemes időt adni saját magának a változáshoz.
Bízom benne, eredményes lesz a terápiás folyamat hiszen férje is minden segítséget meg fog adni az előrelépéshez, biztosítja a stabil hátteret mindehhez.
Tisztelettel:
Ismert tény, terhesség alatt hormonális és egyéb változások történnek a szervezetben, szülés után pedig az életkörülmények alakulnak át jelentősen.
Beszámolója szerint ismét terhes, viszonylag rövid idő alatt egész élete megváltozott.
Tisztázandó még, alapvető igényei mennyire teljesülnek ezekben a hónapokban, úgy mint rendszeres evés-ivás-alvás-mozgás, továbbá jut-e idő önmaga fejlesztésére és férjével az egyébként nagyon jó kapcsolatuk elmélyítésére?
Amennyiben mégsem, érdemes ezzel a területtel kezdeni, alapvetően biztosítani a megfelelő körülményeket.
Javaslom az egyéni pszichoterápiát; kereteket, rendszert biztosít a javuláshoz. Agresszió-düh okait érdemes a terápia során feltárni. A folyamat során minden bizonnyal kiderül, régebbi időkre esetleg a gyermekkorra nyúlik vissza a probléma, annak ellenére, hogy előző terhessége idején kezdődtek a gondok.
Asszertív kommunikációs, ezen kívül feszültség-kezelési technikák elsajátításával megtapasztalja majd, érzései kifejezésével impulzivitás nélkül, könnyebben kezelhetők a konfliktusok, sikeresen megoldhatók az éles helyzetek.
Érdemes időt adni saját magának a változáshoz.
Bízom benne, eredményes lesz a terápiás folyamat hiszen férje is minden segítséget meg fog adni az előrelépéshez, biztosítja a stabil hátteret mindehhez.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2022. 08. 14. 18:47
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
A felnőtt fiam tavaly egy hónapig pszichiátriai kezelésre szorult kórházban egyéb akut és átmeneti pszichotikus zavar diagnózissal. Befelé forduló, nem közlékeny. Hosszas unszolásra fordult orvoshoz. Előtte a munkahelyét covid miatti leépítés okán elvesztette. Közben a barátnőjével is megszűnt a kapcsolat. Együtt él velünk. Egy hónap kórházi tartózkodás után havonta kell járnia kontrollra. Parnassan 15 mg és Citoplan orion 20mg gyógyszert szed. Az a problémám, hogy a helyzete nem igazán változott a közel egy év alatt. Nem keres munkát, keveset jár társaságba. Van olyan nap, hogy ki sem mozdul. Itthon velünk nem beszélget, csak a legszükségesebbet . Nincsenek céljai. Fél a kudarcoktól, ezért nem is próbálkozik. Úgy érzi, meg van bélyegezve. Ha kérdezzük, hogy segíthetnénk, nem válaszol. Nem tudom, mivel lehetne javítani a helyzeten. Diplomás, nyelvvizsgával, jogosítvánnyal rendelkezik. De nagyon alul értékeli magát. Türelmesek vagyunk, de már hosszúnak érzem ezt az időt. Mikorra várható javulás? Hogyan lehet együtt élni ilyen betegséggel?
A felnőtt fiam tavaly egy hónapig pszichiátriai kezelésre szorult kórházban egyéb akut és átmeneti pszichotikus zavar diagnózissal. Befelé forduló, nem közlékeny. Hosszas unszolásra fordult orvoshoz. Előtte a munkahelyét covid miatti leépítés okán elvesztette. Közben a barátnőjével is megszűnt a kapcsolat. Együtt él velünk. Egy hónap kórházi tartózkodás után havonta kell járnia kontrollra. Parnassan 15 mg és Citoplan orion 20mg gyógyszert szed. Az a problémám, hogy a helyzete nem igazán változott a közel egy év alatt. Nem keres munkát, keveset jár társaságba. Van olyan nap, hogy ki sem mozdul. Itthon velünk nem beszélget, csak a legszükségesebbet . Nincsenek céljai. Fél a kudarcoktól, ezért nem is próbálkozik. Úgy érzi, meg van bélyegezve. Ha kérdezzük, hogy segíthetnénk, nem válaszol. Nem tudom, mivel lehetne javítani a helyzeten. Diplomás, nyelvvizsgával, jogosítvánnyal rendelkezik. De nagyon alul értékeli magát. Türelmesek vagyunk, de már hosszúnak érzem ezt az időt. Mikorra várható javulás? Hogyan lehet együtt élni ilyen betegséggel?
Tisztelt Kérdező!
Nagyon fontos problémát vet fel.
A pszichiátriai osztályt megjárt családtag rehabilitációja gyakran olyan kihívást jelent, hogy a hozzátartozók úgy érzik, nincs előrelépés.
A közösségi pszichiátria professzionális segítséget nyújt a nehéz helyzetben.
Pszichiáter szakorvos, szakpszichológus, szociális munkás együttműködik a pácienssel és a családdal. Elsősorban az érintettet kérdezik arról, miben kér támogatást és az ő igényeit veszik alapul.
Egyéni és csoportos fejlesztés, életvezetési tanácsadás mind a rendszer része. Családtagok tehermentesítése szintén a tevékenységükhöz tartozik.
Javaslom, lépjenek kapcsolatba az Ébredések Alapítvánnyal, nagy tapasztalattal rendelkeznek a témában. Ők biztosan megadják a szükséges felvilágosítást, hogy az Önök lakóhelyén elérhessék a szakembereket.
Bízom benne, hamarosan kedvező változást tapasztalnak, a szeretett fiuk visszatalál kedvenc elfoglaltságaihoz és Önöknek is könnyebb lesz a mindennapok során.
Tisztelettel:
Nagyon fontos problémát vet fel.
A pszichiátriai osztályt megjárt családtag rehabilitációja gyakran olyan kihívást jelent, hogy a hozzátartozók úgy érzik, nincs előrelépés.
A közösségi pszichiátria professzionális segítséget nyújt a nehéz helyzetben.
Pszichiáter szakorvos, szakpszichológus, szociális munkás együttműködik a pácienssel és a családdal. Elsősorban az érintettet kérdezik arról, miben kér támogatást és az ő igényeit veszik alapul.
Egyéni és csoportos fejlesztés, életvezetési tanácsadás mind a rendszer része. Családtagok tehermentesítése szintén a tevékenységükhöz tartozik.
Javaslom, lépjenek kapcsolatba az Ébredések Alapítvánnyal, nagy tapasztalattal rendelkeznek a témában. Ők biztosan megadják a szükséges felvilágosítást, hogy az Önök lakóhelyén elérhessék a szakembereket.
Bízom benne, hamarosan kedvező változást tapasztalnak, a szeretett fiuk visszatalál kedvenc elfoglaltságaihoz és Önöknek is könnyebb lesz a mindennapok során.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2022. 08. 03. 20:37
Olvasói értékelés: 5 / 5
.jpg){kind=small}
