|
Kérdezz-felelek
29 éves anyuka vagyok. Egy 1eves kislányom van és most a másodikkal vagyok terhes. A problémám nagyon aggasztó amióta az első gyermekemmel terhes voltam megváltoztam. Néha düh rohamot kapok apróságért török-zúzok a lakásban. Nem tudom hova tenni ezt. Soha előtte nem viselkedtem így. Évekig vágytam rá hogy anya legyek most mégse ez a legszebb időszak.. Úgy értem ezek beárnyékolják.. Pedig imádom a kislányom és a férjemmel is nagyon jó a kapcsolatunk. Nem tudom hogyan segítsek magamon. Terhesség alatt pláne hiszen gyógyszert sem szedhetek. Kérem adjon tanácsot.
Ismert tény, terhesség alatt hormonális és egyéb változások történnek a szervezetben, szülés után pedig az életkörülmények alakulnak át jelentősen.
Beszámolója szerint ismét terhes, viszonylag rövid idő alatt egész élete megváltozott.
Tisztázandó még, alapvető igényei mennyire teljesülnek ezekben a hónapokban, úgy mint rendszeres evés-ivás-alvás-mozgás, továbbá jut-e idő önmaga fejlesztésére és férjével az egyébként nagyon jó kapcsolatuk elmélyítésére?
Amennyiben mégsem, érdemes ezzel a területtel kezdeni, alapvetően biztosítani a megfelelő körülményeket.
Javaslom az egyéni pszichoterápiát; kereteket, rendszert biztosít a javuláshoz. Agresszió-düh okait érdemes a terápia során feltárni. A folyamat során minden bizonnyal kiderül, régebbi időkre esetleg a gyermekkorra nyúlik vissza a probléma, annak ellenére, hogy előző terhessége idején kezdődtek a gondok.
Asszertív kommunikációs, ezen kívül feszültség-kezelési technikák elsajátításával megtapasztalja majd, érzései kifejezésével impulzivitás nélkül, könnyebben kezelhetők a konfliktusok, sikeresen megoldhatók az éles helyzetek.
Érdemes időt adni saját magának a változáshoz.
Bízom benne, eredményes lesz a terápiás folyamat hiszen férje is minden segítséget meg fog adni az előrelépéshez, biztosítja a stabil hátteret mindehhez.
Tisztelettel:
A felnőtt fiam tavaly egy hónapig pszichiátriai kezelésre szorult kórházban egyéb akut és átmeneti pszichotikus zavar diagnózissal. Befelé forduló, nem közlékeny. Hosszas unszolásra fordult orvoshoz. Előtte a munkahelyét covid miatti leépítés okán elvesztette. Közben a barátnőjével is megszűnt a kapcsolat. Együtt él velünk. Egy hónap kórházi tartózkodás után havonta kell járnia kontrollra. Parnassan 15 mg és Citoplan orion 20mg gyógyszert szed. Az a problémám, hogy a helyzete nem igazán változott a közel egy év alatt. Nem keres munkát, keveset jár társaságba. Van olyan nap, hogy ki sem mozdul. Itthon velünk nem beszélget, csak a legszükségesebbet . Nincsenek céljai. Fél a kudarcoktól, ezért nem is próbálkozik. Úgy érzi, meg van bélyegezve. Ha kérdezzük, hogy segíthetnénk, nem válaszol. Nem tudom, mivel lehetne javítani a helyzeten. Diplomás, nyelvvizsgával, jogosítvánnyal rendelkezik. De nagyon alul értékeli magát. Türelmesek vagyunk, de már hosszúnak érzem ezt az időt. Mikorra várható javulás? Hogyan lehet együtt élni ilyen betegséggel?
Nagyon fontos problémát vet fel.
A pszichiátriai osztályt megjárt családtag rehabilitációja gyakran olyan kihívást jelent, hogy a hozzátartozók úgy érzik, nincs előrelépés.
A közösségi pszichiátria professzionális segítséget nyújt a nehéz helyzetben.
Pszichiáter szakorvos, szakpszichológus, szociális munkás együttműködik a pácienssel és a családdal. Elsősorban az érintettet kérdezik arról, miben kér támogatást és az ő igényeit veszik alapul.
Egyéni és csoportos fejlesztés, életvezetési tanácsadás mind a rendszer része. Családtagok tehermentesítése szintén a tevékenységükhöz tartozik.
Javaslom, lépjenek kapcsolatba az Ébredések Alapítvánnyal, nagy tapasztalattal rendelkeznek a témában. Ők biztosan megadják a szükséges felvilágosítást, hogy az Önök lakóhelyén elérhessék a szakembereket.
Bízom benne, hamarosan kedvező változást tapasztalnak, a szeretett fiuk visszatalál kedvenc elfoglaltságaihoz és Önöknek is könnyebb lesz a mindennapok során.
Tisztelettel:
Egy ideje olyan problémával küzdőm, hogy álmodom lehet ez rémálom, vagy stresszes álom, amikor nagyon felidegesítenek. Felkelek az éjszaka közepén az álom miatt és a iszonyatos szívverést tapasztalok a fejemben, dobog a fejem, és ezerrel pörög a szívem. A vérnyomásom is ilyenkor nagyon megugrik. De az egész állapot 1-2 percen belül elmúlik. A vérnyomásom alapból tökéletes. 28 vagyok és nő.
Ön szerint mit tegyek ezzel?
Az életem eléggé stresszes mostanság, de nem tudom közrejátszik e.
Hova tartozik ez a probléma, kardiológushoz, vagy pszichiáterhez?
(Kardiológiára járok néha-néha, eddig semmi eltérés nem volt. kb fél éve voltam utoljára Kb azóta van ez a gond.)
A rémálmok szinte minden naposak és kb 3-4 is akad néha belőlük egy éjszakára.
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel Andrea!
A rémálmok az alvászavarok közé tartoznak, javaslom keressen fel egy alváscentrumot ahol képzett szakemberek várják Önt és alaposan ki fogják vizsgálni.
Utána javaslatot tesznek a megoldásra és ez lehet az alvászavar lelki okainak feltárása, de szervi eltérések is közrejátszhatnak a problémában.
Mielőbbi javulást, illetve végleges gyógyulást kívánok!
Tisztelettel:
A férjem problémája miatt írok. Sajnos Ő nem akar szembenézni a problémájával. Nyugdíjas lett nem olyan régen, és azóta egyre több egészségügyi problémája jött elő. Már sikerült a cukrát és a vérnyomását normalizálni, ami nem volt túl kilengő, cukor 6,5 a vérnyomás 150 – 160 körül volt nyugalmi helyzetben. Most kimélő életvitelre tért át, most gyógyszerek nélkül is jó nála a cukor és a vérnyomás is. Viszont előjött egy másik probléma, mégpedig a stressz. Nem érzi jól magát, izgága, idegesíti, hogy nem tud dolgozni, nem tudja a korábbi években megszokott tempót és magával szembeni teljesítmény elvárásait abban a mennyiségben és minőségben elvégezni. Zavarja, hogy csökkentett üzemmódban van és ez feszültséget, félelmet vált ki belőle. Keveset alszik éjszaka.Többször jön rá félelem és ezt mellkasi nehézlégzés kíséri. Mondom hogy ne féljen, nyugodjon meg, senki nem vár el tőle már teljesítményt stb… Mert a félelmei által generált stressz annak bizony lehet kísérő tünete a mellkasi problémák. Ultrahangos szívvizsgálaton is voltunk, de nem találtak semmit. Naponta szed vitamint és aszpirin protectet. El kellene menni orvoshoz és felvállalni, hogy félelmei vannak és kellene valamit íratni, de csak legyint, mert Ő úgy véli, ez a korral jár és csak szenved. Én viszont megoldást akarok, adni valami olyant ami a félelmeit, a stresszt levenné. Persze az igazi az lenne, ha felvállalná és orvoshoz menne, de neki már a „fehérköppenytől” az orvosnál is 200 lesz a vérnyomása.
Mit lehetne adni neki, ami nem receptre van?
köszönettel
SO.
Amikor valakinél stressz, szorongás, pánikbetegség jelentkezik, az egyénhez közelálló emberek, családtagok helyzete megváltozik.
Segíteni szeretnének, aggódnak, különféle megoldási javaslatokkal állnak elő, az érintett személy pedig gyakran visszautasítja a gondoskodást, "megmakacsolja magát" ami pedig otthon újabb feszültségeket kelt.
Az Ön férjénél a nyugdíjazás indította el a problémákat, nézzük meg ennek hátterét!
A családi struktúrában gyakran megtaláljuk az extra teljesítmény iránti felfokozott várakozást, ezt a szemléletet generációról-generációra nyomon követhetjük a rendszerben.
Az ilyen típusú családokban önmaguktól és másoktól is kimagasló eredményt várnak el, ha pedig ennek a személy mégsem tud megfelelni büntetést, lenézést kaphat, esetleg nevetségessé válhat szerettei körében. Ennek következtében gyakran tapasztalt negatív érzések a csalódottság, szégyen és tehetelenség.
A nyugdíjazás miatt legtöbbször céltalanság, feleslegesség-érzés, düh jelentkezhet.
Akkor várható mindebben enyhülés ha már van terv egy új életformára, szabadidős tevékenység kialakítására, tanulásra.
A nyugdíjas évekre érdemes tudatosan készülni, egyébként a munkavégzés idősebbeknek ugyanúgy beilleszthető a mindennapokba, persze más mértékben mint aktív korunkban.
Többen ilyenkor megpróbálnak más területek iránt érdeklődni mint addig, a változatosság megkönnyíti a különböző életszakaszok közti átmenetet.
Érdemes hozzátenni, továbbképzésre minden korban megvan a lehetőség.
Visszatérve kérdésére, férjénél az orvosi vizsgálat tisztázza majd, szükséges gyógyszert szednie vagy sem?
Ezután érdemes pszichoterapeutát felkeresni. A kognitív módszer erőssége, hogy feltárja a gondolkodásunk legmélyén megbúvó hiedelmeket, melyek eredete gyakran gyerekkorunkban keresendő.
Ilyen hiedelem vonatkozhat például a kimagasló teljesítményre, élethosszig tartó megfeszített munkára, megfelelésre, stb.
Terápia során a kedvezőtlen gondolkodási mintázatok megváltoztathatók, legtöbbször gyógyszer igénybevétele nélkül, így azok mellékhatása szintén kiküszöbölhető.
Relaxációs technikák kiegészítik a folyamatot, alkalmazásával még stabilabb változások érhetők el a szorongó emberek állapotában. Tegyük hozzá azonban, otthoni gyakorlást igényel a módszer, ehhez a kliensek aktív közreműködése, motívációja szükséges.
Amikor már eredmények jelentkeznek az nagyot lendíthet a folyamaton, így még hatásosabb és rövidebb időtartamú lesz a pszichoterápia.
Férje érdeklődését felkeltheti a változások iránt ha interneten utánanéz a lehetőségeknek és tudományosan megalapozott videókat, cikkeket mutat neki a gyógyulás különböző útjairól.
Remélem, egyúttal kívánom járjon sikerrel és a javulás kettejük kapcsolatára szintén pozitívan fog hatni!
Tisztelettel,
Üdvözlettel:
Ahogy a válaszában írta is, egy pszichológussal/pszichiáterrel együttműködve, közös célt találni, és úgy működik a terápia. Én már nagyon sok helyen jártam, ott hagytam őket. Ennyi idősen (a fiatalok anyukája lehetnék...) jöttem rá, hogy fiatalkoromban is az kellett volna, hogy egy ilyen segítő szakemberrel jó kapcsolat, hogy az életemben ez lett volna a legfontosabb, mert csak bolyongtam, és évtizedeket veszítettem el, ill. szúrtam el az életem az évtizedek alatt. (Vagy egy jó párkapcsolat is jó lett vona, csak azzal az a baj, hogy az nem segítés céljából jön létre...) De, szóval csak egyedül voltam, vagyok, és már nem fiatalon. Mi erről a véleménye?
Köszönettel
A kérdező
Továbbra is azt tartom, a leghasznosabb célokat találni a jelenlegi helyzetben.
Érdemes összeírni a szóbajöhető reális lehetőségeket fontossági sorrendben. Ezután apró lépésekben megpróbálhat néhányat megvalósítani közülük.
A legkisebb sikert is jegyezze fel. Ahogy telik az idő, egyre gyűlik az információ és tapasztalat. Saját javára fordíthatja igen rövid idő alatt.
Mindez teljesen független az életkortól.
Tisztelettel:
Amióta élek, úgy érzem, anyám nem fogad el. Arra is gondoltam, h. lehet, hogy túl érzékeny vagyok csak, és nem így van... De mégis úgy gondolom, ez az életem legnagyobb problémája. Szerencsétlen volt az életem, súlyos baleset, azután jogi ellátatlanság, munkahelyi kihasználások, akik segíteni akartak, azok meg nem boldogultak velem, mert vagy nem hittek nekem, vagy az én nem normális viselkedésem miatt, mert nem tudtam alkalmazkodni, elfogadni a segítséget, mert itthon nem azt tapasztaltam... Kudarc, és egyedül maradtam, és ha beszélek rokonnal (nagybácsi), de mások sem, nem tisztelnek, szid, mint egy idióta gyereket.
50 évesen is anyámmal élek, (már gyenge, segítségre szoruló, most már nem hagyhatom el), de mostani "elnemfogadása" miatt is ugyanúgy szenvedek, mint mindig, és továbbra is szerencsétlennek érzem magam. Ugyanakkor meg bűntudatom van, hogy haragszom rá, és őt teszem felelőssé. Ennyi idősen a szerencsételen gondolkodásom, vagy mások mulasztásai miatt egészségileg tönkrementem, nem vagyok már fiatal, nem így kellene lennie! De minden életkoromban a kortársaimtól sokkal rosszabb, nehezebb volt nekem. Végül is nem is tudom, mi legyen a kérdésem a Doktor úrhoz, hogy leírtam a fájó dolgokat. Mert tudok válaszokat: jó lenne egy pszichoterápia, vagy menj társaságba, vagy költözz végre el. Szerintem egyiket sem tudom megtenni. Ön biztos tud valamit írni.
Tisztelettel
A kérdező
Már az is nagy dolog, hogy leírta és részletezte élete legnagyobb problémáját.
Hadd nyugtassam meg már az elején, nagyon sokan vannak hasonló szituációban mint Ön és igenis van megoldás!
Édesanyjától aligha várható nagyobb változás az elfogadást illetően hiszen a kora miatt valószínűleg erre már nem képes, viszont Ön szerencsére sok mindent megtehet. A pszichoterápia ebben az esetben kifejezetten ajánlott és jó eredmény várható mert külső szakértővel, a terapeutával szövetséget kötve gyorsan megtalálja azokat a kitörési pontokat, melyekre egyedül, a megszokott környezetében maradva egyszerűen nincs rálátása.
A terápia előrehaladtával kívülről kezdi látni önmagát, önbizalma, önértékelése egyre nő és jó döntéseket kezd hozni saját életével kapcsolatban.
A bűntudat megjelenése természetes jelenség ilyenkor, azonban igen kellemetlen és megterhelő. A pszichoterápiás folyamat során feltárjuk ennek hátterét és gyengülni fog, végül eltűnhet a lelkiismeret furdalás. Helyébe lép a cél, vagy célok saját életében, melyek eddig talán még megfogalmazásra sem kerültek.
Végül megemlíteném, fontos kérdés lehet Önnél a szülőtől való leválás problematikája, a kölcsönösen függést mutató kapcsolat ugyanis aligha enged utat a személyes kibontakozásra.
Összefoglalva biztatni kívánom, a változásokra megvan a lehetőség, a kérdés csak az, milyen hamar tud lépni, hogy professzionális segítség igénybevételével megváltozhassanak a régi mintázatok Ön körül.
Azt írják, hogy a borderline személyiségzavaros fél az elhagyástól. Én meg kifejezetten elhagyatva éreztem (érzem) magam! Talán évtizedek óta, ahogy egyedül jöttem-mentem a dolgaim után. Vásárláskor, sbt. Nagyon erősen elhagyatva! Akkor ilyen szemlyiségzavarom van, vagy átlagember is elhagyatva szokta magát érezni?
Köszönöm a választ
Egy kérdező
Kérném, tekintse át az előző kérdésre adott válaszomat is (Alíz néven érkezett) ahol a személyiségzavarokról és a borderline típusról egyaránt talál információt.
Borderline zavar esetén valóban megjelenhet az elhagyatástól való félelem akár konkrét szituációban, vagy elképzelt formában. Viszont megemlítendő, bármelyikünkkel előfordulhat hasonló.
Ugyanez igaz a elhagyatottság érzésére amely személyiségzavarban és azon kívül szintén jelen lehet.
Egészen természetes érzésekről van szó, talán mindenki megtapasztalja őket élete során.
Amennyiben a témával mélyebben szeretne foglalkozni, hiteles szakember felkeresését javaslom. Fenti diagnózis felállítására klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta és pszichiáter orvos jogosult.
Tisztelettel:
Régen orvos azt kérdezte tőlem, hogy borderline személyiségzavaros vagyok-e, olvassak róla a Neten, és mondjam el a véleményem. Sok éve nem járok az orvoshoz, ezért a Doktor úrtól kérdezek. Olvastam személyiségzavarokról, borderline-ról is, és nem értem, pl. azt, hogy: nem tudja ki ő... Ezt mit jelent, hogy kell érteni?
Köszönettel
Aliz
A személyiségzavarokról érdemes megjegyezni, kényes területről van szó, a probléma az érintettek személyiségének legbelső rétegeit érinti. A zavar sokféle szituációban megjelenhet az életben, gondokat vet fel nem csak az illető, de a környezete számára is.
A borderline típus egyik jellemzője az önmagunkról alkotott kép instabilitása, a valóságban például célok és tervek hiányát tapasztalhatjuk.
Talán erre gondol amikor arról olvas: "az illető nem tudja ki ő"?
További jellemző lehet még pl. hangulatingadozások, impulzivitás, dühkitörések, gyakran a következmények figyelembe vétele nélkül.
Felhívom szíves figyelmét, a fenti tünetek más lelki betegségek esetén is megjelenhetnek.
Helyesnek tartom, hogy az interneten tájékozódik azonban a diagnózis felállításához javaslom szakember (klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichiáter) felkeresését ahol a terápiás lehetőségekről is megadják a szükséges felvilágosítást.
Tisztelettel:
Szeretném megkérdezni, mi az a szomatizációs zavar? Mert a Neten nem találom.
És valóban igaz-e a személyiségzavarra, hogy az illető a napközbeni fáradtságtól alig vonszolja magát?
És mi az a kognitív viselkedésterápia?
Előre is köszönöm a választ
Egy kérdező
Háziorvosok a megmondhatói, a rendeléseken megjelenő páciensek egy nagyobb hányada konkrét testi panaszokkal jelentkezik, viszont az elvégzett komoly vizsgálatok mégsem mutatnak lényeges szervi elváltozást. Ilyen esetekben a legtöbbször pszichés, pszichoszociális, az érzelmeik kifejezésével nehézségekbe ütköző emberek gondjai testi tüneteken keresztül jelennek meg.
Nehéz problémakör, a páciensek egy része mégsem fogadja el fenti magyarázatot, újabb és újabb vizsgálatoknak veti alá magát.
Sokan egész mappákat, dossziékat összegyűjtöttek már a különféle orvosi szakrendelésekről és kórházakból, mindezek ellenére nincs előrelépés a gyógyulásban. Szemléletváltozásra lenne szükség a témában mert előfordul, pszichoterapeutához, pszichológushoz fordulni még ma is kínos.
Pszichés háttérre is érdemes gondolni különféle fejfájások és egyéb régóta fennálló krónikus fájdalmak, derékfájások, egyes bőrbetegségek, asztma, emésztőszervi gondok, irritábilis bél-szindróma, stb. esetén.
Második kérdésére válaszolva sokféle személyiségzavart ismerünk és az abban érintett személyek lehetnek nagyok fáradtak, viszont bárki lehet ugyanolyan kimerült, teljesen egészségesek is. Szóval ez a tünet nem tipikusan jellemző a személyiségzavarra.
Kognitív terápia során a gondolataink hátterében megbúvó egyéni gondolat-torzításokat, hiedelmeket, gyermekkorban rögzült merev mintázatokat igyekszünk felkutatni és módosítani. Kognitív terápiával eredményesen kezelhető pl.: önmagunkkal kapcsolatos gondok, depresszió, pánik, fóbia, szociális fóbia, szorongás, pszichoszomatikus betegségek, evészavarok, PTSD (poszttraumás stressz zavar).
Viselkedésterápia tanuláselméleti alapokon nyugszik, pontosan feltérképezi az egyén viselkedését a különböző szituációkban és módosítja azokat, helyreállítja a környezettel, családdal való harmonikus egyensúlyt. Viselkedésterápiát alkalmazunk pl. fóbiák, kényszerbetegség, rossz szokások, úgy mint tic, körömrágás, hajtépegetés, vagy szexuális zavarok esetén.
Amennyiben érdekli Önt a módszer, a családineten éppen most egy cikksorozatot olvashat hónapról hónapra. Címe: "Miben segíthet neked és gyermekednek a kognitív-viselkedésterápia?" A nevem alatt megjelent cikkeknél megtalálja őket.
Tisztelettel,