|
Kérdezz-felelek
Szeretném kérdezni, hogy ha férfi rendszeresen gyógyszert szed, okozhat-e rendellenességet a babának?
Rexetint és Ataraxot szedek.
Egyes orvosok szerint ezek számítanak, más orvosok szerint nem.
Folyamatosan több orvost, gyógyszerészt kérdezgetek, de nagyon különböző válaszokat kapok, ezért nagyon el vagyok bizonytalanodva.
Egy pszichiáter azt mondta, hogy a paroxetin jelen van minden egyes spermiumban és a gyerek függő lesz amikor megszületik és szorong és sír megállás nélkül.
A pszichiáterem aki már nem ma kezdte, rengeteg gyógyszer szedő betegének férfinak is nőnek is követte az útját és mindenkinek egészséges gyermeke született.
Bár itt megjegyezném, hogy a különböző gyógyszereknek más hatása lehet.
A háziorvosom szerint ne aggódjak, mert a petesejt nem fogad be beteg vagy mutáns spermiumot, ha mégis, akkor spontán vetélés történik pár nap után.
Egy urológus szerint, a vér-here gát védi a spermiumokat az ilyen károktól.
Valaki szerint a Rexetin okoz gondot, az Atarax nem, más szerint pedig éppen fordítva.
Azt is olvastam, hogy e két gyógyszer nem tartozik a teratogén gyógyszerek csoportjába. Bár ilyen esetekben is a nőkön van a hangsúly.
Dr Czeizel Endre szerint sokszor azért írják rá ezeket az óvintézkedéseket a gyógyszergyártók, hogy jogilag bebiztosítsák magukat.
A betegtájékoztatókban leírtak sem nyugtatnak meg:
Rexetin:
"Állatkísérletekben a paroxetin negatívan befolyásolta az ondó minőségét. Ez elméletileg hatással lehet a termékenységre, azonban a humán termékenységre kifejtett hatást mindeddig nem figyeltek meg."
Atarax:
"Az Atarax kezelés ideje alatt megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a fogamzóképes korú nőknek és férfiaknak egyaránt a terhesség megelőzése érdekében."
A segítő válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel, Proksa Viktor
Teljesen megértem aggodalmát, levele szerint folyamatosan kérdezi az orvosokat és gyógyszerészeket, válaszuk azonban elbizonytalanítja, ezért újabb-, és újabb véleményt kér.
Amennyiben arra számít, hogy majd egy szakember 100%-os biztonsággal megmondja, hogy a szedett gyógyszerek ártalmatlanok, vagy elváltozást okoznak a következő generációban, minden bizonnyal csalódni fog.
A tudomány mai állása szerint ugyanis ezen a területen sok a bizonytalansági tényező, állandó kutatások mellett is inkább VALÓSZÍNŰSÉGRŐL beszélnek a hozzáértők.
Érdemes egyébként ezzel a fogalommal megbarátkoznunk; hasonló példa, amikor az Ön által említett betegtájékoztatókban arról olvasunk, hogy bizonyos gyógyszerek szedése mellett tíz-, száz-, esetleg ezer páciens között előfordult-e bármelyiküknél kellemetlen tünet?
Tehát teljes bizonyosság helyett elfogadjuk a mérések eredményeit és a statisztikákra hagyatkozunk.
Már ezzel a szemlélettel úgy is feltehetjük a kérdést: „Jelenlegi ismereteink szerint milyen eséllyel számíthatok egészséges babára a folyamatosan szedett gyógyszereim mellett?”
Hozzátenném, a gyógyszereken kívül még nagyon sok tényező befolyásoló szerepét ismerjük az átöröklés témájában. Ilyen lehet például az elfogyasztott étel, ital, a levegő minősége, rendszeres sportolás, stressztűrő képességünk, életvezetésünk kérdései mint például: boldogok vagyunk, kiteljesedett életet élünk, vagy éppen nyomasztó gondolatoktól szenvedünk, esetleg boldogtalannak, sikertelennek nevezzük magunkat ha mások rákérdeznek, stb.
Mindezeket figyelembe véve fenti kérdésfeltevést akár így is módosíthatjuk:
„Mit tegyek testi-, és lelki egészségemért, hogyan éljem legoptimálisabban és felelősségteljes módon az életemet, hogy az utódaimat lehetőség szerint megkíméljem a bajoktól és betegségektől?”
Tisztelettel:
Egy barátnőm miatt írok önnek. Nagyon el vagyok keseredve. A barátnőm egy 20 éves lány. Egy konzervatív muszlim családban nőtt fel és az apja nagyon rosszul bánik vele. Gyerekkorától fogva megalázza és mindenben korlátozza az életét. Még az öltözködésébe is bele szól. Nem mehet el a barátnőivel. Olykor bántalmazza is. Az anyja szereti, de nagyon gyenge és el van nyomva a férje által, ő nem tud a lányán segíteni. A barátnőmnem még sosem volt kapcsolata. Azt gondolom az apjával való rossz kapcsolat lehet az oka, de mindig csak idősebb férfiakhoz vonzódott. Pár évvel ezelőtt egy híres emberbe volt szerelmes, akit az interneten keresztül zaklatott, a feleségének üzeneteket ír, mondván a férfi el fogja őt hagyni nem szereti satöbbi. Aztán kiszeretett belőle. Ezután kezdődtek az igazi bajok. Az interneten megismerkedett egy nála 12-13 évvel idősebb török férfival, akibe beleszerett. De kiderült, hogy a férfi más nőkkel is beszél így összevesztek. De a barátnőm sosem tudta elfelejteni őt 1,5 évig. Egyszer aztán a férfi észrevette, hogy a barátnőm megnézte a profilját az egyik közösségi oldalon és ráírt. De csak azért, mert a barátnőm egyetem miatt abba a városba költözött, ahol a férfi lakik. Újra elkezdtek neki írogatni. Találkoztak. A barátnőm még jobban beleszerettt, azt gondolta, hogy egyetem után majd összeházasodnak. De már a második randin kiderült, hogy a férfi tisztességtelen. Mivel a barátnőm egy vallásos muszlim lány, nem akarta a kezét megfogni, de a férfi ezt nem fogadta el és erőszakkal megfogta a kezét, sőt meg akarta csókolni. A barátnőm ezután nagyon rosszul érezte magát. De nem tudott vele szakítani. Egyszer megpróbálta, a férfi annyira se méltatta, hogy válaszoljon neki. Csak egy nap múlva válaszolt. Aztán valahogy kibékültek. Pár nap múlva nem tudom pontosan, hogy mi történt köztük, összevesztek és a férfi bevallotta neki, hogy végig csak áltatta, nem szereti őt csak a lány ártatlansága és iránta való szeretete vonzotta, de ő sosem akar komoly kapcsoaltot, csak szexet akar a nőktől. Sőt azt is mondta, hogy ha folytatják nem fogja tudnu magát kontrollálni ezt talán még szexet is kezdeményezni fog. Tehát gyakorlatilag azt mondta neki, hogy erőszakig is elfajulhat a dolgo... A férfi ezután letiltotta mindenhonnan a barátnőmet. A barátnőm teljesen kikészült ezután. Egy hete szakítottak, de egész nap csak sír, nem tud tanulni a vizsgáira, sőt azt mondja, csak azért nem lett öngyilkos, hogy ne szomorítsa el az anyját. Próbálok mellette lenni és támogatni, de semmi sem segít. Félek hogy ártani fog magának.
Nem vagyok pszichológus, de az én véleményem az, hogy a barátnőm nem szerelmes ebbe a férfiba csak megszállott. Azt mondta, hogy a férfi annyira csúnya, hogy szégyellt vele végig menni az utcán és azt, hogy csak azért nem veszett vele össze amikor megfogta a kezét, mert félt hogy valamit csinál vele. Szerintem ha igazán szerette volna nem szégyellte volna és nem félt volna tőle. Én azt gondolom, hogy szeretet hiányban nőtt fel és mivel életében legelőször ez a férfi adta meg neki a figyelmet, amire vágyott, belé kapaszkodott, hozzá akart elmenekülni az egyéb problémái elől.
Ön mit gondol, egyetért vele hogy ez nem szerelem? Milyen tanácsot tudna adni, hogy segíthetnék a barátnőmnek elfelejteni őt? Hogy tudnám megakadályozni hogy ártson magának? A szüleivel sajnos nem beszélhetek, ha megtudnák hogy egy férfival találkozott annak nagyon rossz következményei lennének.
Előre is köszönöm szépen!
Nehéz problémával kapcsolatban keresett meg.
Mivel attól tart, barátnője árthat saját magának, érdemes mindezt komolyan venni.
Egyik legnagyobb támogatás lehet az Ön részéről, hogy együtt összeállítanak egy listát (címmel, elérhetőség feltüntetésével) azokról a helyekről, ahol a fiatal hölgy szakmai segítségre számíthat ebben a nehéz helyzetben.
Háziorvosával mindenképpen érdemes kapcsolatba lépni és őszintén beszélni a körülményekről, ezen kívül lakóhelye szerinti pszichiátriai osztályon, vagy gondozóban is el fogják látni baj esetén.
Lelki elsősegélyt nyújtó professzionális telefonvonalak számát szintén jegyezzék fel, javaslom.
Lényeges, hogy írásban történjen, ugyanis krízishelyzetben a betegek-, és hozzátartozóik számára is gyakran rendkívül megterhelő feladat eldönteni, mi legyen a teendő?
Legfontosabb a megelőzés, ezért barátnőjének javasolt a pszichoterápia.
Olyan szakembert tanácsos felkérni minderre, aki részleteiben ismeri a kultúrát és vallást, amelyben a hölgy nevelkedett.
Amennyiben nálunk ilyen képzettséggel rendelkező terapeutát nem találnak, ideális megoldás az online (videós) pszichoterápiás ellátás.
Barátnője esetében például külföldön élő szakember bevonásával választ kaphat olyan speciális problémák megoldására mint apa-lánya kapcsolat jobbá tétele, illetve idegen férfiakkal történő ismerkedés kérdései a vallási előírások figyelembe vételével.
Tisztelettel:
köszönöm a választ! (073-as végű kérdés)
Volt már nekem felkészülésem, fölírtam, és útközben olvasgattam, hogy mit írtam emailben, mert utána mindig arról beszéltünk volna. De amikor az orvos mondott arról valamit, nem ismertem fel, hogy azt én írtam, és nem tudtam beszélni. Vagy azt hittem, nem nyomta meg az ajtónyitót, miközben megnyomta, de én későn reagáltam, és nem tudtam elsőre bemenni… Amikor meg a jegyzetem a kezemben volt, h. arról mondok neki vmit, dühösen kérdezte, hogy: az mi?! Meg nem is tudtam, h. vinnem kell témát, mert legelőször nem is arról volt szó. Tőle vártam, h. beszéljen. Meg azt mondta, azt kell csinálni, amit ő mond, várta, h. menjek el dolgozni, munkahelyre.
Mindegy, majd lesz valahogy.
Köszönöm az asszertív tréning ajánlását, ahhoz is utaznom kellene, nincs kedvem ilyenhez. Eddig egyedül barangoltam plázában.
Köszönöm visszajelzését.
Üdvözlettel:
Régóta kapok recptet pszichiátertől, depresszióra szedek gyógyszert. Írni tudtam neki mindig problémáimról, de személyes találkozáskor beszélni nem. Valami miatt. Gátoltság? De nem szeretnék máshoz menni. Hogyn lehetne ezt orvosolni? Pl. ha gyógyszert cserélnénk, vagy másikat is írna? Esetleg attól kerülhetnék-e olyan állapotba, ami kommunikációra alkalmassá tenne? Önnek mi a véleménye?
Köszönöm Válaszát!
Gyakran megfigyeljük, kommunikációs készletünk beszűkülhet vizsgaszituációban, magasabban pozícionált emberek közelében, vagy akiket mások elismernek.
Érdemes felkészülni hasonló helyzetekre és szerencsére ma már erre megvan a lehetőségünk.
Legközelebb mielőtt visszatér pszichiáteréhez javaslom, először gondolja át azokat a legfontosabb problémáit amelyekről szívesen beszélne a rendelőben. Mindezeket bátran írja le akár felsorolás szerűen. Később amikor újra olvassa, esetleg kiegészíti újabb szempontokkal de az is lehetséges, hogy az eredeti listáról kihúz néhány tételt mert már kevésbé tartja lényegesnek.
Magával is viheti jegyzeteit a konzultációra, biztonságot ad.
Említett gátoltsága oldható ha megbízható személlyel előre eljátsszák a rendelői szituációt. Akár szerepet is cserélhetnek így mindegyikük lehet orvos és páciens egyaránt.
Közben megjelenik a humor, nevetés, az pedig oldja a feszültséget, növeli a magabiztosságot.
Amennyiben még több ismeretet szeretne a témában, beiratkozhat asszertív kommunikációs tréningre, ahol olyan elméleti és gyakorlati tudásra tehet szert, hogy szinte bármilyen párbeszédben kellemesen érzi majd magát.
Tisztelettel:
Depressziós vagyok már régóta. Pszichiáter állapította meg. Szedek is rá gyógyszert. Amikor másik orvosnál voltam, azt meg azt mondta, inkább kérdezte, hogy de borderline személyiségzavaros vagyok, nem depressziós. Nehéz volt az életem, egész pici koromtól. Olyan depressziós szoktam lenni, hogy antidepresszívum nélkül fel sem tudnék kelni. Mindent nehezen kezdek el, végzek, és nincs hozzá kedvem. Gyógyszer nélkül erőm sincs. Rémálmokra riadok, és a hétköznapi stresszek, gondok gyötörnek, testi tünetek is vannak: fejfájás, nagy feszültség, rosszullét: akkor hányinger, gyomorfájás, elfehéredés, olyan rosszul, gyengén vagyok akkor, örülök, ha WC-re ki tudok menni, egyébként semmit. Mindent negítívan látok akkor, egyébként sem nagyon kedvezően..., a rossz dolgok, traumák vannak akkor a fejemben! Ezek alapján a Doktor úr depressziót, vagy személyiségzavart mondana? Várom válaszát, köszönettel
Középkorú nő
Depresszióval kezeli a pszichiáter, ez a tény önmagában nem zárja ki személyiségzavar jelenlétét a háttérben.
Borderline zavar megállapítása a rendelőben zajlik, hosszú diagnosztikai folyamat eredményeképpen.
Levele alapján azt gondolom, Önnek az volna a legfontosabb, hogy javuljon az állapota, energikusabb legyen és pozitívabb formában értékelje a mindennapok eseményeit.
Azzal, hogy kap esetleg egy újabb diagnózist, önmagában kevés változás történne az életében.
Javaslom ezért, keressen fel szakembert, pszichoterapeutát, akiben megbízna és közösen dolgozzák fel a gyermekkori traumákat.
Olyan technikákat ismerhet meg a terápia során amelyek segítségével sikeresebben megküzdhet a stresszel, jobban megismeri saját működését és megtapasztalja, csökkenni fognak a kellemetlen testi tünetek is amelyek ma annyi problémát okoznak.
Tisztelettel:
29 éves anyuka vagyok. Egy 1eves kislányom van és most a másodikkal vagyok terhes. A problémám nagyon aggasztó amióta az első gyermekemmel terhes voltam megváltoztam. Néha düh rohamot kapok apróságért török-zúzok a lakásban. Nem tudom hova tenni ezt. Soha előtte nem viselkedtem így. Évekig vágytam rá hogy anya legyek most mégse ez a legszebb időszak.. Úgy értem ezek beárnyékolják.. Pedig imádom a kislányom és a férjemmel is nagyon jó a kapcsolatunk. Nem tudom hogyan segítsek magamon. Terhesség alatt pláne hiszen gyógyszert sem szedhetek. Kérem adjon tanácsot.
Ismert tény, terhesség alatt hormonális és egyéb változások történnek a szervezetben, szülés után pedig az életkörülmények alakulnak át jelentősen.
Beszámolója szerint ismét terhes, viszonylag rövid idő alatt egész élete megváltozott.
Tisztázandó még, alapvető igényei mennyire teljesülnek ezekben a hónapokban, úgy mint rendszeres evés-ivás-alvás-mozgás, továbbá jut-e idő önmaga fejlesztésére és férjével az egyébként nagyon jó kapcsolatuk elmélyítésére?
Amennyiben mégsem, érdemes ezzel a területtel kezdeni, alapvetően biztosítani a megfelelő körülményeket.
Javaslom az egyéni pszichoterápiát; kereteket, rendszert biztosít a javuláshoz. Agresszió-düh okait érdemes a terápia során feltárni. A folyamat során minden bizonnyal kiderül, régebbi időkre esetleg a gyermekkorra nyúlik vissza a probléma, annak ellenére, hogy előző terhessége idején kezdődtek a gondok.
Asszertív kommunikációs, ezen kívül feszültség-kezelési technikák elsajátításával megtapasztalja majd, érzései kifejezésével impulzivitás nélkül, könnyebben kezelhetők a konfliktusok, sikeresen megoldhatók az éles helyzetek.
Érdemes időt adni saját magának a változáshoz.
Bízom benne, eredményes lesz a terápiás folyamat hiszen férje is minden segítséget meg fog adni az előrelépéshez, biztosítja a stabil hátteret mindehhez.
Tisztelettel:
A felnőtt fiam tavaly egy hónapig pszichiátriai kezelésre szorult kórházban egyéb akut és átmeneti pszichotikus zavar diagnózissal. Befelé forduló, nem közlékeny. Hosszas unszolásra fordult orvoshoz. Előtte a munkahelyét covid miatti leépítés okán elvesztette. Közben a barátnőjével is megszűnt a kapcsolat. Együtt él velünk. Egy hónap kórházi tartózkodás után havonta kell járnia kontrollra. Parnassan 15 mg és Citoplan orion 20mg gyógyszert szed. Az a problémám, hogy a helyzete nem igazán változott a közel egy év alatt. Nem keres munkát, keveset jár társaságba. Van olyan nap, hogy ki sem mozdul. Itthon velünk nem beszélget, csak a legszükségesebbet . Nincsenek céljai. Fél a kudarcoktól, ezért nem is próbálkozik. Úgy érzi, meg van bélyegezve. Ha kérdezzük, hogy segíthetnénk, nem válaszol. Nem tudom, mivel lehetne javítani a helyzeten. Diplomás, nyelvvizsgával, jogosítvánnyal rendelkezik. De nagyon alul értékeli magát. Türelmesek vagyunk, de már hosszúnak érzem ezt az időt. Mikorra várható javulás? Hogyan lehet együtt élni ilyen betegséggel?
Nagyon fontos problémát vet fel.
A pszichiátriai osztályt megjárt családtag rehabilitációja gyakran olyan kihívást jelent, hogy a hozzátartozók úgy érzik, nincs előrelépés.
A közösségi pszichiátria professzionális segítséget nyújt a nehéz helyzetben.
Pszichiáter szakorvos, szakpszichológus, szociális munkás együttműködik a pácienssel és a családdal. Elsősorban az érintettet kérdezik arról, miben kér támogatást és az ő igényeit veszik alapul.
Egyéni és csoportos fejlesztés, életvezetési tanácsadás mind a rendszer része. Családtagok tehermentesítése szintén a tevékenységükhöz tartozik.
Javaslom, lépjenek kapcsolatba az Ébredések Alapítvánnyal, nagy tapasztalattal rendelkeznek a témában. Ők biztosan megadják a szükséges felvilágosítást, hogy az Önök lakóhelyén elérhessék a szakembereket.
Bízom benne, hamarosan kedvező változást tapasztalnak, a szeretett fiuk visszatalál kedvenc elfoglaltságaihoz és Önöknek is könnyebb lesz a mindennapok során.
Tisztelettel:
Legszívesebben jól megráznám - mondta a pszichiáter nekem. Azt szeretném tudni, hogy ez egy gyakori mondat-e orvos-beteg kapcsolatban, vagy talán arra akart utalni, hogy elektrosokk-terápiára gondolt? (Azért nem azt az orvost kérdezem, mert ez már rég volt.) Csak azért jutott eszembe, mert a depresszióm azóta sem gyógyult meg, huszonévek óta gyógyszert szedek rá. Egy nagy műtét után lett olyan az állapotom: major depr.
Válaszát várva
köszönettel
Valószínűleg arra utalt a szakember, gyógyulása érdekében radikális változtatásokra lesz szüksége életében.
Mindannyiunkat érnek kihívások a külvilág felől és gyakran ugyanazokat a kedvezőtlen válaszokat ismételgetjük. Rugalmatlanságunk ezért árt nekünk.
Könnyű belátni, folyamatos lelki problémákkal a háttérben, depresszív hangulatban döntéseink se lehetnek megfelelőek.
Szerencsére nagy a választék gyógyszerekből, pszichoterápia mellett alkalmazva viszont sokkal jobb eredmény várható.
Javaslom ezért, keressen fel a témában jártas terapeutát, akivel elkezdhetik a közös munkát. Új szemléletet és technikákat sajátíthat el egy sikeresebb élethez. Meg szeretném nyugtatni, amennyiben az idősebb korosztályhoz tartozik, akkor is hatásos a pszichoterápia!
Tisztelettel:
Egy ideje olyan problémával küzdőm, hogy álmodom lehet ez rémálom, vagy stresszes álom, amikor nagyon felidegesítenek. Felkelek az éjszaka közepén az álom miatt és a iszonyatos szívverést tapasztalok a fejemben, dobog a fejem, és ezerrel pörög a szívem. A vérnyomásom is ilyenkor nagyon megugrik. De az egész állapot 1-2 percen belül elmúlik. A vérnyomásom alapból tökéletes. 28 vagyok és nő.
Ön szerint mit tegyek ezzel?
Az életem eléggé stresszes mostanság, de nem tudom közrejátszik e.
Hova tartozik ez a probléma, kardiológushoz, vagy pszichiáterhez?
(Kardiológiára járok néha-néha, eddig semmi eltérés nem volt. kb fél éve voltam utoljára Kb azóta van ez a gond.)
A rémálmok szinte minden naposak és kb 3-4 is akad néha belőlük egy éjszakára.
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel Andrea!
A rémálmok az alvászavarok közé tartoznak, javaslom keressen fel egy alváscentrumot ahol képzett szakemberek várják Önt és alaposan ki fogják vizsgálni.
Utána javaslatot tesznek a megoldásra és ez lehet az alvászavar lelki okainak feltárása, de szervi eltérések is közrejátszhatnak a problémában.
Mielőbbi javulást, illetve végleges gyógyulást kívánok!
Tisztelettel:
A férjem problémája miatt írok. Sajnos Ő nem akar szembenézni a problémájával. Nyugdíjas lett nem olyan régen, és azóta egyre több egészségügyi problémája jött elő. Már sikerült a cukrát és a vérnyomását normalizálni, ami nem volt túl kilengő, cukor 6,5 a vérnyomás 150 – 160 körül volt nyugalmi helyzetben. Most kimélő életvitelre tért át, most gyógyszerek nélkül is jó nála a cukor és a vérnyomás is. Viszont előjött egy másik probléma, mégpedig a stressz. Nem érzi jól magát, izgága, idegesíti, hogy nem tud dolgozni, nem tudja a korábbi években megszokott tempót és magával szembeni teljesítmény elvárásait abban a mennyiségben és minőségben elvégezni. Zavarja, hogy csökkentett üzemmódban van és ez feszültséget, félelmet vált ki belőle. Keveset alszik éjszaka.Többször jön rá félelem és ezt mellkasi nehézlégzés kíséri. Mondom hogy ne féljen, nyugodjon meg, senki nem vár el tőle már teljesítményt stb… Mert a félelmei által generált stressz annak bizony lehet kísérő tünete a mellkasi problémák. Ultrahangos szívvizsgálaton is voltunk, de nem találtak semmit. Naponta szed vitamint és aszpirin protectet. El kellene menni orvoshoz és felvállalni, hogy félelmei vannak és kellene valamit íratni, de csak legyint, mert Ő úgy véli, ez a korral jár és csak szenved. Én viszont megoldást akarok, adni valami olyant ami a félelmeit, a stresszt levenné. Persze az igazi az lenne, ha felvállalná és orvoshoz menne, de neki már a „fehérköppenytől” az orvosnál is 200 lesz a vérnyomása.
Mit lehetne adni neki, ami nem receptre van?
köszönettel
SO.
Amikor valakinél stressz, szorongás, pánikbetegség jelentkezik, az egyénhez közelálló emberek, családtagok helyzete megváltozik.
Segíteni szeretnének, aggódnak, különféle megoldási javaslatokkal állnak elő, az érintett személy pedig gyakran visszautasítja a gondoskodást, "megmakacsolja magát" ami pedig otthon újabb feszültségeket kelt.
Az Ön férjénél a nyugdíjazás indította el a problémákat, nézzük meg ennek hátterét!
A családi struktúrában gyakran megtaláljuk az extra teljesítmény iránti felfokozott várakozást, ezt a szemléletet generációról-generációra nyomon követhetjük a rendszerben.
Az ilyen típusú családokban önmaguktól és másoktól is kimagasló eredményt várnak el, ha pedig ennek a személy mégsem tud megfelelni büntetést, lenézést kaphat, esetleg nevetségessé válhat szerettei körében. Ennek következtében gyakran tapasztalt negatív érzések a csalódottság, szégyen és tehetelenség.
A nyugdíjazás miatt legtöbbször céltalanság, feleslegesség-érzés, düh jelentkezhet.
Akkor várható mindebben enyhülés ha már van terv egy új életformára, szabadidős tevékenység kialakítására, tanulásra.
A nyugdíjas évekre érdemes tudatosan készülni, egyébként a munkavégzés idősebbeknek ugyanúgy beilleszthető a mindennapokba, persze más mértékben mint aktív korunkban.
Többen ilyenkor megpróbálnak más területek iránt érdeklődni mint addig, a változatosság megkönnyíti a különböző életszakaszok közti átmenetet.
Érdemes hozzátenni, továbbképzésre minden korban megvan a lehetőség.
Visszatérve kérdésére, férjénél az orvosi vizsgálat tisztázza majd, szükséges gyógyszert szednie vagy sem?
Ezután érdemes pszichoterapeutát felkeresni. A kognitív módszer erőssége, hogy feltárja a gondolkodásunk legmélyén megbúvó hiedelmeket, melyek eredete gyakran gyerekkorunkban keresendő.
Ilyen hiedelem vonatkozhat például a kimagasló teljesítményre, élethosszig tartó megfeszített munkára, megfelelésre, stb.
Terápia során a kedvezőtlen gondolkodási mintázatok megváltoztathatók, legtöbbször gyógyszer igénybevétele nélkül, így azok mellékhatása szintén kiküszöbölhető.
Relaxációs technikák kiegészítik a folyamatot, alkalmazásával még stabilabb változások érhetők el a szorongó emberek állapotában. Tegyük hozzá azonban, otthoni gyakorlást igényel a módszer, ehhez a kliensek aktív közreműködése, motívációja szükséges.
Amikor már eredmények jelentkeznek az nagyot lendíthet a folyamaton, így még hatásosabb és rövidebb időtartamú lesz a pszichoterápia.
Férje érdeklődését felkeltheti a változások iránt ha interneten utánanéz a lehetőségeknek és tudományosan megalapozott videókat, cikkeket mutat neki a gyógyulás különböző útjairól.
Remélem, egyúttal kívánom járjon sikerrel és a javulás kettejük kapcsolatára szintén pozitívan fog hatni!
Tisztelettel,
Üdvözlettel:
Ahogy a válaszában írta is, egy pszichológussal/pszichiáterrel együttműködve, közös célt találni, és úgy működik a terápia. Én már nagyon sok helyen jártam, ott hagytam őket. Ennyi idősen (a fiatalok anyukája lehetnék...) jöttem rá, hogy fiatalkoromban is az kellett volna, hogy egy ilyen segítő szakemberrel jó kapcsolat, hogy az életemben ez lett volna a legfontosabb, mert csak bolyongtam, és évtizedeket veszítettem el, ill. szúrtam el az életem az évtizedek alatt. (Vagy egy jó párkapcsolat is jó lett vona, csak azzal az a baj, hogy az nem segítés céljából jön létre...) De, szóval csak egyedül voltam, vagyok, és már nem fiatalon. Mi erről a véleménye?
Köszönettel
A kérdező
Továbbra is azt tartom, a leghasznosabb célokat találni a jelenlegi helyzetben.
Érdemes összeírni a szóbajöhető reális lehetőségeket fontossági sorrendben. Ezután apró lépésekben megpróbálhat néhányat megvalósítani közülük.
A legkisebb sikert is jegyezze fel. Ahogy telik az idő, egyre gyűlik az információ és tapasztalat. Saját javára fordíthatja igen rövid idő alatt.
Mindez teljesen független az életkortól.
Tisztelettel:
Milyen módszereket tudna javasolni felnőtt embernek, aki mai napig (több, mint 10 éve történt) nem dolgozta fel édesanyja/édesapja halálát.
Miképp tudnánk segíteni őt a végleges elengedésben?
Lehet ezt szakértő nélkül?
Köszönettel:
Veronika
Szeretteink elvesztése, a gyász, életünk egyik ha nem a legnagyobb krízise.
Az Ön által említett esetben jelentősen elhúzódott a gyászfolyamat, hiszen az illetőnek 10 év is kevés volt a feldolgozáshoz.
Éppen ezért szakember bevonását javasolom, elsősorban pszichoteraputát, aki kellő ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy ismét teljes életet élhessen a személy, aki miatt megkeresett.
A kognitív és viselkedésterápia tudományosan megalapozott eszköztára alkalmas jó eredmény elérésére.
Többféle módszer elérhető ma már, lehet egyéni terápia, csoportos formában történő terápia, család bevonása, hipnózis egyaránt.
Depresszió gyakran megfigyelhető a gyászolók között, gyógyszeres támogatásra szintén szükség lehet.
Cél az, tudatos emlékezésen keresztül az esemény átdolgozása, alkalmazkodás erőforrásainak felkutatása és a világhoz fűződő újfajta viszonyunk kialakítása.
Tisztelettel:
Amióta élek, úgy érzem, anyám nem fogad el. Arra is gondoltam, h. lehet, hogy túl érzékeny vagyok csak, és nem így van... De mégis úgy gondolom, ez az életem legnagyobb problémája. Szerencsétlen volt az életem, súlyos baleset, azután jogi ellátatlanság, munkahelyi kihasználások, akik segíteni akartak, azok meg nem boldogultak velem, mert vagy nem hittek nekem, vagy az én nem normális viselkedésem miatt, mert nem tudtam alkalmazkodni, elfogadni a segítséget, mert itthon nem azt tapasztaltam... Kudarc, és egyedül maradtam, és ha beszélek rokonnal (nagybácsi), de mások sem, nem tisztelnek, szid, mint egy idióta gyereket.
50 évesen is anyámmal élek, (már gyenge, segítségre szoruló, most már nem hagyhatom el), de mostani "elnemfogadása" miatt is ugyanúgy szenvedek, mint mindig, és továbbra is szerencsétlennek érzem magam. Ugyanakkor meg bűntudatom van, hogy haragszom rá, és őt teszem felelőssé. Ennyi idősen a szerencsételen gondolkodásom, vagy mások mulasztásai miatt egészségileg tönkrementem, nem vagyok már fiatal, nem így kellene lennie! De minden életkoromban a kortársaimtól sokkal rosszabb, nehezebb volt nekem. Végül is nem is tudom, mi legyen a kérdésem a Doktor úrhoz, hogy leírtam a fájó dolgokat. Mert tudok válaszokat: jó lenne egy pszichoterápia, vagy menj társaságba, vagy költözz végre el. Szerintem egyiket sem tudom megtenni. Ön biztos tud valamit írni.
Tisztelettel
A kérdező
Már az is nagy dolog, hogy leírta és részletezte élete legnagyobb problémáját.
Hadd nyugtassam meg már az elején, nagyon sokan vannak hasonló szituációban mint Ön és igenis van megoldás!
Édesanyjától aligha várható nagyobb változás az elfogadást illetően hiszen a kora miatt valószínűleg erre már nem képes, viszont Ön szerencsére sok mindent megtehet. A pszichoterápia ebben az esetben kifejezetten ajánlott és jó eredmény várható mert külső szakértővel, a terapeutával szövetséget kötve gyorsan megtalálja azokat a kitörési pontokat, melyekre egyedül, a megszokott környezetében maradva egyszerűen nincs rálátása.
A terápia előrehaladtával kívülről kezdi látni önmagát, önbizalma, önértékelése egyre nő és jó döntéseket kezd hozni saját életével kapcsolatban.
A bűntudat megjelenése természetes jelenség ilyenkor, azonban igen kellemetlen és megterhelő. A pszichoterápiás folyamat során feltárjuk ennek hátterét és gyengülni fog, végül eltűnhet a lelkiismeret furdalás. Helyébe lép a cél, vagy célok saját életében, melyek eddig talán még megfogalmazásra sem kerültek.
Végül megemlíteném, fontos kérdés lehet Önnél a szülőtől való leválás problematikája, a kölcsönösen függést mutató kapcsolat ugyanis aligha enged utat a személyes kibontakozásra.
Összefoglalva biztatni kívánom, a változásokra megvan a lehetőség, a kérdés csak az, milyen hamar tud lépni, hogy professzionális segítség igénybevételével megváltozhassanak a régi mintázatok Ön körül.
Azt írják, hogy a borderline személyiségzavaros fél az elhagyástól. Én meg kifejezetten elhagyatva éreztem (érzem) magam! Talán évtizedek óta, ahogy egyedül jöttem-mentem a dolgaim után. Vásárláskor, sbt. Nagyon erősen elhagyatva! Akkor ilyen szemlyiségzavarom van, vagy átlagember is elhagyatva szokta magát érezni?
Köszönöm a választ
Egy kérdező
Kérném, tekintse át az előző kérdésre adott válaszomat is (Alíz néven érkezett) ahol a személyiségzavarokról és a borderline típusról egyaránt talál információt.
Borderline zavar esetén valóban megjelenhet az elhagyatástól való félelem akár konkrét szituációban, vagy elképzelt formában. Viszont megemlítendő, bármelyikünkkel előfordulhat hasonló.
Ugyanez igaz a elhagyatottság érzésére amely személyiségzavarban és azon kívül szintén jelen lehet.
Egészen természetes érzésekről van szó, talán mindenki megtapasztalja őket élete során.
Amennyiben a témával mélyebben szeretne foglalkozni, hiteles szakember felkeresését javaslom. Fenti diagnózis felállítására klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta és pszichiáter orvos jogosult.
Tisztelettel:
Régen orvos azt kérdezte tőlem, hogy borderline személyiségzavaros vagyok-e, olvassak róla a Neten, és mondjam el a véleményem. Sok éve nem járok az orvoshoz, ezért a Doktor úrtól kérdezek. Olvastam személyiségzavarokról, borderline-ról is, és nem értem, pl. azt, hogy: nem tudja ki ő... Ezt mit jelent, hogy kell érteni?
Köszönettel
Aliz
A személyiségzavarokról érdemes megjegyezni, kényes területről van szó, a probléma az érintettek személyiségének legbelső rétegeit érinti. A zavar sokféle szituációban megjelenhet az életben, gondokat vet fel nem csak az illető, de a környezete számára is.
A borderline típus egyik jellemzője az önmagunkról alkotott kép instabilitása, a valóságban például célok és tervek hiányát tapasztalhatjuk.
Talán erre gondol amikor arról olvas: "az illető nem tudja ki ő"?
További jellemző lehet még pl. hangulatingadozások, impulzivitás, dühkitörések, gyakran a következmények figyelembe vétele nélkül.
Felhívom szíves figyelmét, a fenti tünetek más lelki betegségek esetén is megjelenhetnek.
Helyesnek tartom, hogy az interneten tájékozódik azonban a diagnózis felállításához javaslom szakember (klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichiáter) felkeresését ahol a terápiás lehetőségekről is megadják a szükséges felvilágosítást.
Tisztelettel:
Szeretném megkérdezni, mi az a szomatizációs zavar? Mert a Neten nem találom.
És valóban igaz-e a személyiségzavarra, hogy az illető a napközbeni fáradtságtól alig vonszolja magát?
És mi az a kognitív viselkedésterápia?
Előre is köszönöm a választ
Egy kérdező
Háziorvosok a megmondhatói, a rendeléseken megjelenő páciensek egy nagyobb hányada konkrét testi panaszokkal jelentkezik, viszont az elvégzett komoly vizsgálatok mégsem mutatnak lényeges szervi elváltozást. Ilyen esetekben a legtöbbször pszichés, pszichoszociális, az érzelmeik kifejezésével nehézségekbe ütköző emberek gondjai testi tüneteken keresztül jelennek meg.
Nehéz problémakör, a páciensek egy része mégsem fogadja el fenti magyarázatot, újabb és újabb vizsgálatoknak veti alá magát.
Sokan egész mappákat, dossziékat összegyűjtöttek már a különféle orvosi szakrendelésekről és kórházakból, mindezek ellenére nincs előrelépés a gyógyulásban. Szemléletváltozásra lenne szükség a témában mert előfordul, pszichoterapeutához, pszichológushoz fordulni még ma is kínos.
Pszichés háttérre is érdemes gondolni különféle fejfájások és egyéb régóta fennálló krónikus fájdalmak, derékfájások, egyes bőrbetegségek, asztma, emésztőszervi gondok, irritábilis bél-szindróma, stb. esetén.
Második kérdésére válaszolva sokféle személyiségzavart ismerünk és az abban érintett személyek lehetnek nagyok fáradtak, viszont bárki lehet ugyanolyan kimerült, teljesen egészségesek is. Szóval ez a tünet nem tipikusan jellemző a személyiségzavarra.
Kognitív terápia során a gondolataink hátterében megbúvó egyéni gondolat-torzításokat, hiedelmeket, gyermekkorban rögzült merev mintázatokat igyekszünk felkutatni és módosítani. Kognitív terápiával eredményesen kezelhető pl.: önmagunkkal kapcsolatos gondok, depresszió, pánik, fóbia, szociális fóbia, szorongás, pszichoszomatikus betegségek, evészavarok, PTSD (poszttraumás stressz zavar).
Viselkedésterápia tanuláselméleti alapokon nyugszik, pontosan feltérképezi az egyén viselkedését a különböző szituációkban és módosítja azokat, helyreállítja a környezettel, családdal való harmonikus egyensúlyt. Viselkedésterápiát alkalmazunk pl. fóbiák, kényszerbetegség, rossz szokások, úgy mint tic, körömrágás, hajtépegetés, vagy szexuális zavarok esetén.
Amennyiben érdekli Önt a módszer, a családineten éppen most egy cikksorozatot olvashat hónapról hónapra. Címe: "Miben segíthet neked és gyermekednek a kognitív-viselkedésterápia?" A nevem alatt megjelent cikkeknél megtalálja őket.
Tisztelettel,