Olvasói kérdés
Tisztelt Doktor úr!
Férfi rokonom közel 60 évesen azt mondta, hogy ő soha nem volt szerelmes. Én ismerem őt, de ezt nem gondoltam volna róla. Mert ha valaki egyedülálló is, de annyiszor volt szerelmes. Pl. én sokszor. És azt képzeltem, hogy nincs olyan ember a Földön, aki nem tudja, mi az, szerelmes lenni valakibe. Szeretném megkérdezni Öntől, milyen személyiség-torzulások, vagy személyiség-fejlődési hiányosságok eredménye, ha valaki soha nem volt szerelmes?
(Nem fogom rokonomnak felolvasni/megmutatni, csak engem érdekel.)
Előre is köszönöm
Férfi rokonom közel 60 évesen azt mondta, hogy ő soha nem volt szerelmes. Én ismerem őt, de ezt nem gondoltam volna róla. Mert ha valaki egyedülálló is, de annyiszor volt szerelmes. Pl. én sokszor. És azt képzeltem, hogy nincs olyan ember a Földön, aki nem tudja, mi az, szerelmes lenni valakibe. Szeretném megkérdezni Öntől, milyen személyiség-torzulások, vagy személyiség-fejlődési hiányosságok eredménye, ha valaki soha nem volt szerelmes?
(Nem fogom rokonomnak felolvasni/megmutatni, csak engem érdekel.)
Előre is köszönöm
Szakértői válasz
Tisztelt Érdeklődő!
Aki szerelem nélkül él, ugyanolyan boldog és kiegyensúlyozott lehet mindennapjaiban mint az a személy, aki ezzel ellentétben többször megtapasztalta már a szerelmet. Sőt, elképzelhető, az átélt szerelmek mégsem védik meg az embert bizonyos lelki problémáktól, csalódottságtól, elhagyatottság érzésétől, stb.
Gondoljunk a magyar nyelvre, milyen kifejezően leírja például amikor valaki "belebetegedett a szerelembe".
Összefoglalva kár lenne komoly betegséget, "személyiség-torzulásokat" feltételezni ott ahol egyébként nincsen és az illető megbékélt helyzetével.
Más kérdés ha rokonát zavarja ez az állapot. Akkor viszont majd keres rá megoldást, például pszichoterápiát. Ez már az ő döntése lesz.
Tisztelettel:
Aki szerelem nélkül él, ugyanolyan boldog és kiegyensúlyozott lehet mindennapjaiban mint az a személy, aki ezzel ellentétben többször megtapasztalta már a szerelmet. Sőt, elképzelhető, az átélt szerelmek mégsem védik meg az embert bizonyos lelki problémáktól, csalódottságtól, elhagyatottság érzésétől, stb.
Gondoljunk a magyar nyelvre, milyen kifejezően leírja például amikor valaki "belebetegedett a szerelembe".
Összefoglalva kár lenne komoly betegséget, "személyiség-torzulásokat" feltételezni ott ahol egyébként nincsen és az illető megbékélt helyzetével.
Más kérdés ha rokonát zavarja ez az állapot. Akkor viszont majd keres rá megoldást, például pszichoterápiát. Ez már az ő döntése lesz.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter