|
Kérdezz-felelek
Kisfiam 4.5 éves, kiegyensúlyozott gyermek, az óvodában sincs vele gond, teljesen szobatiszta, önálló, egyedül öltözik, fogat mos, kicsit akaratos, de azt gondolom, jól vesszük a párommal az akadályokat és mindent meg tudunk vele beszélni,vannak dolgok amikben egyedül dönthet,nem akarunk bólogató Jánost nevelni belőle, szeretem hogy ennyire egyéniség.A család is kiegyensúlyozott, apa mindig délután dolgozik, és délelőtt, tehát mindketten tudunk foglalkozni Ádámmal,hétvégenként közös programjaink vannak, hol kirándulás, hogy játszóház, hol csak nagy játszás otthon, társas, könyvek, stb.Igazából nincs panasz, a párommal is kiegyensúlyozott a kapcsolatom, ha vannak is viták, nem Ádám előtt beszéljük meg, de feszültség nincs.Most véletlenül sikerült egyben két hét szabadságot kapnom, és rengeteget tudok Ádámmal foglalkozni, amit nagyon élvezek, csak most elkezdte mondogatni, olyan kis cinkosan, hogy engem szeret, de apát nem.Az elsőnél csak rászóltam, hogy ne beszéljen ilyen butaságot, ez nem igaz, mert apát nagyon szeretjük.Mindenki.Most este lefeknésnél megint előjött ,most már többes számban, hogy MI nem szeretjük apát.Megkérdeztem, hogy mégis mi az oka?Erre valami katyvaszt kezdett mondani, hogy nálam pipa van, de apánál iksz.Nem értettem.Ádám elég őszinte gyerek, elmond mindent, azt is ha rossz fát tett a tűzre, de ezúttal nem volt semmilyen értelmes magyarázat.Igazából csak kicsit furcsállom, azt gondolom, talán féltékeny, mert igenis van,amikor Apával beszélek, vagy Apa puszilgatja Anyát, (homlokra, arcra puszi, semmi olyan ami esetleg zavarbaejtő lehet),ilyenkor rászól Apára, hogy Anya az én barátom, vagy anya az én hercegnőm.Apa csak mosolyog és elmagyarázza a családi viszonyokat újra és újra, de kicsit zavar engem, hogy így viselkedik az apjával, holott imádja, felnéz rá, minden este megkérdi, hogy Apa mindjárt jön haza ugye?
Egyszóval nem értem, csak remélni merem hogy egyszerű kisgyermekkori féltékenység.Semmilyen más fórumot nem találtam ezzel kapcsolatban, és ha megtisztel a válaszával, nagyon megköszönom.
Tisztelettel
Melinda
Aggodalomra semmi oka a leírtak alapján. Valóban csak féltékenységről van szó, a lényeg h ez a viselkedés ne kapjon szülői megerősítést, és akkor rövid időn belül abbamarad!
Üdv.: