|
Kérdezz-felelek
A kislányom - Lilike - 7 és fél éves. Most első osztályos. Jó tanuló, okos, értelmes kislány, színjátszókörbe, néptáncra és kézműves szakkörbe jár (Ő választotta ezeket).
Sajnos az utóbbi időben elkeseredetten tapasztalom, hogy nevelése kezd kicsúszni a kezemből. :(
Az iskolában a magatartásával semmi gond (néha durcás csak), azonban itthon felesel, hazudik - minden apróságban is -, felvett egy elég lekezelő stílust velem kapcsolatban. Ha szépen kérem valamire, azt mondja "nem", ha újra kérem, kinevet, ha erélyesebben szólók ordítva válaszol, ellenkezik. Sajnos egyre gyakrabban kiabálok vele - amit nem akarok - és 1-2 alkalommal meg is pofoztam, ami miatt életem végéig lelkiismeret furdalásom lesz (bár hozzátenném, hogy ez sem hatotta meg, 2 perc sírás után folytatta tovább).
ELŐZMÉNYEK:
8 év kapcsolat után tervezett gyerekként fogant, de amikor szólam a páromnak, hogy jön a baba, közölte, hogy 2 éve van barátnője és elköltözött. Később kiderült évek óta csalt már és akkor már egy 4 éves fia is volt egy félrelépésből. Egyedül is vállaltam őt, szerettem, vártam, egy pillanatig sem éreztem őt nyűgnek vagy bármi rossznak. 6 hónapos terhes voltam, amikor a volt anyósom megütött, majdnem elvetéltem, rendőrségre, bíróságra jártam, de ezen túltettem magam valahogy - persze bizonyára babaként ő is érezte ezeket.
37.hétre született simán 2900g és 48cm méretekkel. Édes volt és imádni való. Egyedül neveltem. 6 hónapig csak szopizott. Szépen fejlődött, korához képes értelmileg sokkal fejlettebb volt.
2 éves volt, amikor megismertem a mostani férjemet. Az első pillanattól jól kijöttek, imádták egymást apa-lánya kapcsolat van közöttük. (a vér szerinti apja NEM érdeklődik iránta, csak baba korában látta 2-3x). Elköltöztünk, új életet kezdtünk. Bölcsis lett, imádta, nem volt gond a beilleszkedéssel.
3 évesen kiderült, hogy liszt-, tej- és tojásérzékeny, de szinte felnőtt értelemmel vette tudomásul, hogy vannak ételek, melyeket nem ehet, nem volt belőle soha gond. A tejérzékenységet azóta kinőtte.
Az oviban már volt néha "gond", de leginkább durcáskodás, nem volt aggresszív, inkább önfejű és akaratos.
2010-ben testvére született. Várta nagyon, imádja is. Nem volt rá féltékeny. Babusgatja, tanítgatja, pelenkázza, eteti, segít a fürdésben.
Csak hazudik, felesel.
Pedagógusként dolgozom középiskolában halmozottam hátrányos helyzetű gyerekekkel, akiknek millió és egy problémájukkal kell nap, mint nap szembenéznem, mégis személyes szülői kudarcként élem meg, hogy a saját gyermekemmel nem boldogulok.
Kérem tanácsoljon valamit: vigyen nevelési tanácsadóba? vagy pszichológushoz?
Már leültem vele négyszemközt beszélgetni, és tudja, érti, érzi, hogy nem jó dolog, amit csinál, de nem tud vagy nem is akar változtatni rajta.
Válaszát és megértését előre is nagyon köszönöm.
Takácsné Csontos Timea
Először is gyönyörű kislánya van!:) Az ön által leírtak alapján, ez mindenképpen gyermekpszichológiai probléma, ha tehetik minél előbb keressenek meg, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: