|
Kérdezz-felelek
A problémám a következő:
A kislányom 7 éves, és most kezdte az iskolát. nagyon jól érezte magát a csibetáborban, sokat játszott ismerkedett, új barátságokat kötött, és a tanító nénik is nagyon bejöttek neki. Az iskola első napján minden rendben volt repült a tanterembe, az évnyitón is simán elmaradt a többiekkel, majd a második napon, amikor bementünk teljesen felkészületlenül ért mindkettőnket, hogy a tanító nénik nem voltak a teremben. Hozzátartozik az is, hogy mondták a gyerekek, hogy egy másik tanító néni jön. A lányomnál eltört a mécses és elkezdett remegni, hisztizni, sírni. Próbáltam észérvekkel meggyőzni, megölelni, nyugtatni. Számomra az jelentette a nehézséget, hogy nem tudtam kihez, és hova fordulhatok, nem találtam ügyeletest, és más nevelőt sem, így biztosan én sem voltam a helyzet magaslatán. Azóta minden reggel sír, pityereg és nem megy be az osztályterembe egyedül. Inkább áll a folyosón. Időlegesen találtunk középutat, amiben a tanító nénik is partnerek voltak, mert aznap amikor ez történt a tanító néni elnézést kért tőlem, hogy nem tudta, hogy lehet ilyen gyerek, és hogy nem tájékoztattak, és mellettük szóljon, hogy másnap reggelre a teljes ügyeleti rend ki lett rakva a folyosó minden szegletébe, így hamar megtanultuk ki mikor ügyeletes. Átmenetileg ez megoldást is jelentett, mert minden reggel megkerestük az ügyeletes tanító nénit. Elengedett engem úgy hogy az ügyeletet járta a tanító nénikkel. De tegnap már szóltak a tanító nénik, hogy ez nem csak reggeli probléma, hanem napközben is meg van. Azaz sasszemként követi őket, nem mehetnek ki a teremből, mert sírva fakad, még a wc-re is utánuk megy. Ma reggel kokrétan kint állt a folyosón és más tanár néniknek sem volt hajlandó bemenni a terembe. De csak két hetem van, hogy megoldjam, mert utána már egyedül kell mennie intézni az öltözést, meg a kipakolást meg mindent. És megértem a tanár néniket is, hiszen ez már iskola, szabályokkal kötöttségekkel, és még tudom, hogy ez a tyúkanyó suli, mert másutt ügyeletbe hagyják a gyerekeket. Lehet, hogy az a jobb megoldás. A problémája gyökerét a lányom abban határozza meg, hogy nyáron egyszer úgy ébredt fel, hogy papa akivel lefeküdtek aludni, nem volt mellettük. Zokogva és sírva kereste meg papát. Ezt követően 2-3 hétig mindenütt ellenőrzött minket is a wc-n, a konyhában, könyörgött, hogy zárjuk kulcsra az. A félelme nagyon erősnek bizonyult. De aztán a biztonságos közeg és a sok beszélgetés oldotta ezt. Most viszont ez jött vissza. Fél, hogy egyedül van, egyedül a felnőttekben és a számára ismerősökben bízik meg. nagyon sajnálom, mert napok óta beszélgetünk, próbáljuk oldani a feszültségét, de nekem úgy tűnik eredménytelenül. bizalmatlan, és bizonytalan az én okos lányom. Kizárja magát a többiek közül, és bármelyik gyerek nyit felém elutasító, az én szívem meg megszakad. Egyszerűen tehetetlennek érzem magamat. Olyan mintha egy 3 méteres falat húzott volna maga köré, amibe csak mi férünk bele. úgy érzem, hogy nem tudom megoldani, feloldani a szorongását, így azt érzem, hogy szakember segítségét kellen kérnem. Vagy ez még túl korai, és túl lesz rajta? Válaszát előre is köszönöm!
Egy anyuka
Átolvastam a levelét, és mivel elég rövid idő alatt tért vissza ez az erőteljes szorongás a kislányánál, én is mindenképpen szakember segítségét javaslom. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, egy pár alkalmas terápia már csodákra képes ebben a korban. Elérhetőségem:30-355-0177.
Üdv.: